Volkov, A. – Ejdel'man, M.: Az ágazati kapcsolati mérlegek adatainak felhasználása

104

ben helyenként mutatkozó nem linearitás. A rendszer átalakítható logaritmikus összefüg- gésekké, amelyek közül csak kettő magatar- tási egyenlet. Az egyik az ,,állóeszközök ter- melékenységét" (az állóeszközegységre eső termelést), a másik a teljes kapacitáskihasz- nálás esetén szükséges munkaerő növekedé- sét (ún. hatékony munkaerő-felhasználást)

határozza meg.

A tanulmány részletesen bemutatja a szá- mítási fázisokat. A módszer gyakorlati alkal—

mazását a francia iparban a félkésztermékek—

re, a beruházási javakra és a fogyasztási ja—

vakra mutatja be, a megfelelő paraméter- táblázatokkal és grafikonokkal együtt. A mo- dellben tehát mind az állóeszköz-hatékony- ság (ami a tőkeévjárat függvénye), mind a munkaerő—hatékonyság már endogén maga- tartási változó. A szerző szerint vizsgálatai- nak sikere egyúttal további, dezaggregáltabb szintű tanulmányoknak képezheti az alapját.

(Ism.: Nyáry Zsigmond)

VOLKOV. A. — EJDEL'MAN. M.:

AZ ÁGAZATl KAPCSOLAT! MÉRLEGEK ADATAlNAK FELHASZNÁLÁSA

(lszpol'zovonie dannüh otcsetnüh mezsotraszlevüh balanszov dlja analiza ékonomicseszkih proporcr'j.) — Vesztník Sztatísztíki. 1981. 2. sz. 19—25. p.

1979-ben fejeződött be a Szovjetunió nép—

gazdasága 1977. évi ágazati kapcsolati mér—

legének összeállításával kapcsolatos munka.

Az elmúlt 20 év alatt sorrendben ez a negye- dik mérleg. amit a Szovjetunióban készítet- tek. Az anyagi termelés 117 ágazatát. ezen belül 100 ipari ágazatot ölel fel. 1975-től kezdődően a Szovjetunió Központi Statiszti- kai Hivatala évenként ún. kis mérleget is összeállít (: népgazdaság és az ipar főbb ágazataira.

Az ágazati kapcsolatok mérlege lehetővé teszi a termelési eszközök (a társadalmi ter- mék !. szektora) és a fogyasztási cikkek (ll.

szektor) közötti termelési arányok vizsgálatát.

E két alapvető szektor helyes arányának meg- határozása a népgazdasági tervezés egyik legfontosabb feladata. Ugyanakkor a több évre rendelkezésre álló ágazati kapcsolati mérlegek — a Szovjetunióban 1959., 1966., 1972. és 1977-re készült ilyen mérleg, folyó árakon — nemcsak a két fő szektor arányá- nak, hanem az egyes szektorokon belüli ága—

zatok arányának vizsgálatát is lehetővé te- szik.

A mérlegek adatai szerint az !. szektor aránya a társadalmi termék termelésében 1959-ben 589. 1966—ban 62,2, 1972—ben 63.11 és 1977-ben 642 százalék volt. A ll. szektor aránya a megfelelő években 41.1. 37.8. 36.6, illetve 35,8 százalékot tett ki. Amint az ado-

1972—1977. évek között jelentős

tok is tükrözik, 1959 és 1977 között a l. szek- tor aránya állandóan nőtt. A két szektor di- namikáját tekintve az 1960—as évek második felétől kezdődően közeledés tapasztalható.

1959 és 1966 között az l. szektor aránya 3,3 százalékponttal, 1966 és 1972 között 1.2 és 1972—1977 között 0.8 százalékponttal nőtt.

Ugyanakkor az is igaz, hogy a vizsgált idő—

szakban az !. szektor termelési arányának növekedéséhez az időszakonként bekövetke—

zett termelői árváltozások is hozzájárultak.

mig a kiskereskedelmi árak gyakorlatilag nem változtak. 1966 és 1972 között az !. szektor aránya 62,2 százalékról 63,4 százalékra, azaz 12 százalékponttal nőtt. E növekedést túl- nyomórészt a termelési eszközök árváltozása (körülbelül egy százalékponban) és kisebb részt (0.2 százalékpontban) egyéb tényező okozta. Ezenkívül az 1959—1966., valamint az mértékben növelte a termelési eszközöket gyártó szek- tor arányát az a körülmény is. hogy a szek—

toron belül megnőtt az anyagigényes ágaza- tok aránya. Mindezek -— az árváltozások és az anyagigényes ágazatok előtérbe kerülése - jelentősen befolyásolták a két alapvető szektor arányának alakulását.

Az ágazati kapcsolatok mérlegeinek vizs—

gálata azt is kimutatja, hogy a vizsgált idő- szakban (1959 és 1977 között) jelentősen megváltozott a két alapvető gazdasági szek—

tor termelésí szerkezete is. Az !. szektor tel- jes termelésében nőtt a nehézipar. ezen be- lül is a gépipar aránya. A gépiparon belül a rádiótechnikai és műszeripari ágazatok fej—

lődtek a leggyorsabb ütemben.

A ll. szektor teljes termelésében nőtt a ne- hézipar. ezen belül is a gépipar által kibo—

csátott fogyasztási cikkek, elsősorban a tar- tós fogyasztási cikkek — gépkocsi, rádió. te- levízió. hűtőszekrény, mosógép stb. — ará—

nya.

A termékek elosztását és termelését tük- röző ágazati kapcsolatok mérlege lehetővé teszi a társadalmi termék és a nemzeti jö—

vedelem érték-összetevőinek kiszámítását az egész népgazdaságra és a főbb gazdasági szektorokra, ezenkivül feltárja a változások tendenciáit.

A társadalmi termék érték összetételén a termelői anyagráfordítások (c), a munkabér (v) és a többlettermék (m) értendő. Az l.

szektor esetében az egyes összetevők aránya a szektor össztermelésében a következőkép- pen alakult: termelői anyagráfordítás 1959—

ben 521. 1966-ban 577, 1972-ben 59,5 és 1977—ben 61,5 százalék; a munkabér 29.5, 24,7, 22,2 és 21,1 százalék; míg a többlet—

termék 18.11. 17.6. 18.3 és 17,4 százalék volt a megfelelő években.

A ll. szektor termelésében ezek az arányok a következők: termelői anyagráforditás 49.0, 49,2, 50,8 és 49.8 százalék: a munkabér 21.31.

STATlSZTlKAl lRODALMl FIGYELÓ

105

22,6, 21,7 és 21,2 százalék; míg a többlet- termék 29,7. 28,2, 27,5 és 29,0 százalék volt

a megfelelő években.

A bemutatott adatok is tükrözik a folyó árakon számított termelői anyagráforditások szisztematikus növekedését különösen az !.

szektorban. Ez elsősorban a termelői árvál—

toza'sok következménye. Az ártényezőn kívül azonban olyan tényezők is közre játszottak a termelői anyagráfordítások növekedésében, mint az anyagigényes termékek hányadának növekedése a mezőgazdaságban, a speciali—

záció fejlődése az iparban. az állóalapok vo—

lumenének növekedése következtében az amortizáció emelkedése.

A mezőgazdasági termékek anyagigényes—

ségét egyrészt növeli az ipari termékek (mint például a műtrágya, a vegyi anyagok, a kü- lönböző kőolajtermékek, takarmánykeverékek fokozott felhasználása), másrészt a mező- gazdasági állóalapok amortizációs hányada, mivel a vizsgált időszakban jelentősen nőtt a mezőgazdasági állóalapok volumene.

Némileg változnak — általában csökken- nek — a már korábban bemutatott arányok, ha nem folyó árakon, hanem változatlan ára—

kon számítják. A csökkenés elsősorban az iparban érzékelhető, ugyanakkor a mező—

gazdaságban mind folyó, mind változatlan árakon számítva nőtt a termelői anyagráfor- dítások aránya, ami kapcsolatban van a mezőgazdaság ,,iparosításával".

A nemzeti jövedelem elsődleges elosztásá- nak fontos jellemzője — akár az egész nép—

gazdaságot, akár az alapvető szektorokat, illetve az anyagi termelés ágazatait tekintve

— (: többlettermék aránya a munkabérhez viszonyítva, más szóval a többlettermék rátá—

ja (m:v).

Ez a többlettermék ráta az !. szektorban 1959 és 1972 között jelentősen megnőtt, 62 százalékról 82 százalékra emelkedett, 1972-

ben és 1977—ben gyakorlatilag nem változott, illetve stabilizálódott, 82 százalék maradt. A ll. szektorban 1959 és 1966 között csökkent 139 százalékról 125 százalékra, majd az 1966—1972. évek időszakában valamelyest nőtt (2 százalékkal) és az utóbbi időszak- ban — 1972 és 1977 között — jelentősen meg- változott. 127 százalékról 137 százalékra emelkedett. Különösen a könnyű— és élelmi—

szeriparban nőtt a többlettermék ráta, az utóbbi két—három ötéves időszakban pediga gépiparban is emelkedett. Mindezen változá- sok az árrendszer korszerűsítésének, valamint egyéb tényezők (a termelési szerkezet válto—

zása, a gazdaságosság alakulása stb.) kö—

vetkezménye.

Az ágazati kapcsolati mérlegek adatai le—

hetőséget adnak a szocialista bővített újra- termelés arányait jellemző mutatók kiszámí—

tására ís, amelyet a következő formulával lehet kifejezni:

l(v—l—m) llc; lp)(lc—ch); (l(v—l—m) —l— ll(v—,L

—l—m)))llp, ahol: l(v—l—m) és ll(v—l—m) —— az l.

és II. szektor tiszta terméke; lc—l—llc — az /. és ll. szektor termelői anyagráfordítása; Ip és llp —- az l. és ll. szektor termelése. Az egyen- lőtlenségek két oldala közötti különbség ad lehetőséget a termelés bővítésére, amit más szóval a bővített újratermelés forrásainak is lehet nevezni.

A többlettermék nem teljes hányadát for- dítják a termelés bővítésére, annak egy meg- határozott részét a nem termelő szféra fej- lesztésére és a fogyasztás kielégítésére hasz- nálják. A vizsgált időszakban amellett, hogy az !. szektorban a többlettermék abszolút vo—

lumene állandóan nőtt, a termelés bővítésé- re forditott hányad csökkent. s ezzel egyidő—

ben emelkedett a nem termelő szféra igé- nyeinek kielégítésére fordított rész.

Farkas

(lsm.: Gizella)

DEMOGRÁFIA

ZVlDRlN'S, F. — ZVlDRlNJA. M.:

A GAZDASÁGI KORFÁK USSZEALLITASÁNAK TAPASZTALATAI

(Iz opüta szosztavlenija ékonomicseszkih vozraszt- nüh piramíd. Na primere Latvijszkoj SZSZR.) — Eko- nomicseszkíe Naukí. 1980. 6. sz. 105—108. p.

A termelés és a szükségletek, illetve a ter- melés és a fogyasztás egybevetésének egyik legalkalmasabb módja a termelés és a fo—

gyasztás korpiramisának összeállítása. Ez utóbbi a gazdasági események korpiramisai- nak egyik változata és azt mutatja. mennyit termelnek és fogyasztanak valamely naptári év alatt a férfi és a női népesség különböző korévekhez, illetve ötéves korcsoportokhoz tartozó tagjai. 9 korcsoportonkénti évi terme-

lés és évi fogyasztás különbsége, vagyis az egyes korcsoportok férfi, illetve női népessé—

gének évi termelési, illetve fogyasztási több- lete szintén ábrázolható ezen események kor- piramisának formájában. Több naptári idő- szakra vonatkozó termelési és fogyasztási kor- piramis adatainak, valamint a népesség szá—

mára. nemek és életkor szerinti összetételére vonatkozó adatoknak a birtokában a standar—

dizálás ismert módszerével kimutatható. hogy mi volt a szerepe a termelés és a fogyasztás, valamint a termelésnek a fogyasztást megha- ladó többlete alakulásában a népesség szá- ma. nemek és korcsoportok szerinti megosz—

lása, valamint a termelés és fogyasztás ne—

menként is differenciált korspecitikus évi át-