STATISZTIKAI lRODALMI FIGYELÓ
MOY, .l. — SORRENTIANO, C.:
MUNKANELKULISÉG,
MUlN KAERÓLETSZÁM ÉS ELBOCSÁTÁSOK (Unemployment. labor force trends and layoff practices in 10 countries.) — Monthly Labor Review.
1981. december. 3—12. p.
A cikk felhívja a figyelmet arra, hogy tíz ország munkanélküliségi adatainak összeha- íolnlitása milyen módszertani kérdéseket vet
e .
Az Egyesült Államok munkaerő-statisztikai jelentéseiben azokat a személyeket is mun- kanélkülieknek tekintik, akiket nem bocsátot—
tak el, csak ,,rendelkezési állományba" (lay- off) helyeztek, és akik a munkahelyükre való visszahivásukra várnak.
Ezzel szemben a nyugat-európai országok- ban és Japánban az ilyen dolgozókat foglal- koztatottaknak minősítik. A munkaerőlétszám- adatok Franciaország és Nagy-Britannia ese- tében összehasonlithatók az egyesült álla- mokbeliekkel, a japán, az olasz és a nyu- gatnémet adatok viszont csak újabban, mert az átmenetileg leépítettek létszámadatai ezek- ben az országokban azelőtt nem álltak rendel—
kezésre. Mindemellett az Egyesült Államok sta- tisztikusai óvakodnak a felsorolt külföldi munkanélküliségi adatok fent említett módon való kiigazításától (növelésétől), mert ezek—
ben az országokban kifogásolták az efféle korrekciókat. Rámutattak ugyanis arra, hogy Nyugat-Európában és Japánban az elbocsá- tási-leépítési gyakorlat egészen más mint
Észak—Amerikában.
A különböző országok elbocsátottjainak (leépítettjeinek) statisztikai osztályozásában főleg azért tapasztalhatók nemzeti eltérések, mert.a korábbi — illetve a meglevő — mun- káltatóval fennálló kapcsolat az egyes orszá- gokban nem egyformán szoros. Észak-Amerika és Ausztrália átmenetileg leépített dolgozói viszonylag lazán kapcsolódnak előző mun- káltatójukhoz, a nyugat-európaiakat és a jo- pánokat viszont még tartós leépítésük esetén is erős kötelék fűzi volt munkahelyükhöz.
(Ilyen ugyanis a munkaszerződésük.) Ez utób- biak foglalkoztatottaknak tekintik magukat, mert bizton számítanak visszahivásukra. Mi- közben azonban az Egyesült Államokban ké- szitett nemzetközi összehasonlításokban, (:
nyugat-európai országok és Japán munkanél—
küli dolgozói között most már nem szerepel- nek a visszahivósra váró elbocsátottak, az
Egyesült Államok, Kanada és Ausztrália szám—
sorai változatlanul rájuk is kiterjednek.
Kétségtelen, hogy az elbocsátásban levők kategóriája minden országban a rendelke—
zésre álló munkaerő gyenge felhasználásáról vall, akár a munkanélküliek közé számítják őket, akár nem. Ha javítani akarjuk a mun- kaerőpiac működésére vonatkozó nemzetközi statisztikai összehasonlításokat, akkor gyen- gén foglalkoztatott munkaerőként nemcsaka
1193
kifejezetten munkanélkülieket kell figyelembe vennünk -— mondják a szerzők, hanem az el- bocsátásban levőket, a gazdasági okból csu- pán részmunkaidőben dolgozókat és az ún.
elbátortalanodott — munkát már nem is ke- reső — személyeket is. (Ez utóbbiak még az Egyesült Államok statisztikáiban sem szere—
pelnek a munkanélküliek között.)
Amint a bevezetőben említettük, az Egye- sült Államok munkanélküliségi statisztikájá- ban a munkanélküliek közé számítják, azo- kat a személyeket. akiket elbocsátottak ugyan, de akik visszahivásukra várnak. Az egyetlen kikötés velük szemben az, hogy az adatfel- vétel időpontjában munkavállalásra késznek nyilatkozzanak, azt azonban már nem követe- lila tőlük, hogy — mint más munkanélküliek
— kijelentsék: az összeírást megelőző 4 hé—
ten át aktívan kerestek munkát. Ettől füg- getlenül egy 1976. májusi különleges adat—
felvétel úgy találta, hogy a szünetelő munka—
viszonnyal távol levők körülbelül 80 száza—
léka. éppen fennálló munkanélküliségének időszakában, igyekezett valahol elhelyezked- ni, és nem ,,várt" a cégéhez való visszahívás- ra. Az illető személyek álláskeresése azon- ban nem feltétlenül a felvételt megelőző utol—
só 4 hétre esett.
A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (lLO) 1954—es fogalmi meghatározásai, amelyek — a következő nemzetközi statisztikus értekezle- tig — egyelőre érvényben vannak, kimond- ják: azok az elbocsátottak, akik távollétük idejére nem kapnak anyagi juttatást, az ILO- statisztikában munkanélkülinek számítanak.
Abban az időben ugyanis, amikor a kérdéses módszertani döntést hozták. még nagyon ke- vés leépített dolgozó kapott fizetést cégétől.
Jelenleg viszont az elbocsátásban levő leg- többimunkavállaló közvetlen pénzbeli jutta- tásban részesül a vállalatától vagy a válla-
lattól és a kormánytól együttesen.
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 1981 júniusában megvi- tatta e témát. A bevezető tanulmány gondo- san foglalkozott az elbocsátással (leépítés- sel) és a részleges munkanélküliséggel. Az OECD-szakértők tanácskozása úgy látta. hogy az ILO-meghatározás eléggé pontatlan, és felülvizsgálatra szorul, Nemzetközi szabvány- ként új definíciót ajánlott. Eszerint ahhoz, hogy az elbocsátásban levők közül valaki munkanélkülinek számítson, az illetőnek la—
za kapcsolatban kell lennie cégével és ép- pen állást kell keresnie. A vállalati kapcsolat szorosságót vagy lazaságát azon mérik le, hogy:
1. kitűztek-e valamilyen konkrét időpontot (! leen—
dő visszahivósra, illetve fennáll—e valamilyen sajátos (nem gazdasági) körülmény, amely azonnali vissza—
hívásra vezethet;
2. mióta szünetel a munkaviszony:
3. kap-e a leépített személy továbbra is bért vagy fizetést.
1194
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
Az új meghatározással valószínűleg el- dönthető. hogy valóban szoros kapcsolat ma- radt—e (: leépített és munkáltatója között, vagy e viszony teljesen fellazult. esetleg meg is szakadt. Az utóbbi esetben (: leépí- tet dolgozó nagyon hasonlóvá válik azokhoz, akiket mintegy megfosztottak állásuktól, be- osztásuktól, tehát végleg elbocsátottak.
A munkaügyi statisztikák általában nem gyűjtenek rendszeres adatokat arról, hogy mikorra várható egy—egy leépített dolgozó visszahívása, illetve, hogy az illető mikor ke-
resett munkát. Az Egyesült Államok 1983-ra tervezi ilyen kérdőpontok beiktatását. Kana—
dában és Ausztráliában jelenleg is (1981) fel- tesznek kérdéseket arról, hogy vajon kere- sett—e állást a leépített személy, de nem tu- dakolják visszahívása keltét.
Kanada, Ausztrália és Svédország munka- nélkülinek tekinti azokat a Ieépítetteket is, akik visszahívásukra várnak. Mindhárom or- szágban vannak azonban olyan kikötések, a- melyek a leépítettek kezelését megkülönböz- tetik az Egyesült Államokban alkalmazottól.
A három országban munkanélkülinek számít az, aki leépítettként nem keres munkát, ki- véve ha a meghatározott (Kanadában 26 hét.
Ausztráliában 4 hét) időszak alatt a leépített személy tényleges lépéseket tett elhelyezke—
dése érdekében. Az Egyesült Államokban nincs ilyen időhatár: Ausztrália és Svédor- szág pedig — az ILO—hoz hasonlóan —— ki- mondja, hogy a leépített nem számíthat mun—
kanélkülínek, ha munkáltatójától fizetést (bért) kap. Ezt a megkülönböztetést az Egyesült Államokban és Kanadában nem alkalmaz- zák, de általában nem is fizetik a leépítet—
teket. Az a néhány leépített, aki Észak-Ame- rikában, Ausztráliában és Svédországban fí- zetve tölti távollétét, többnyire dolgozónak, és nem munkanélkülinek vallja magát.
A fent említett megszorítás (a 26, illetve 4 hetes időszak) miatt Kanada és Ausztrália esetében nem látszik érdemesnek módo- sítani az adatokat a nemzetközi összehason- lítás céljából, ugyanis ennyi idő alatt a le- építettek túlnyomó része határozott kísérletet tesz elhelyezkedésére, következésképpen bát- ran a munkanélküliek csoportjába sorolható.
(Ism.: Somogyi Miklós)
POPOV. A.:
A GÉPIPARI VÁLLALATOK ESZKÖZHATEKONYSÁGA
(Analiz tondootdacsi na predprijatijah otrasin ma- sinosztroenija i metalloobrabotki.) — Vesztnik Szta- tiszfiki. 1982. 12. sz. 49—53. p.
A termelő állóeszközök jobb kihasználása, az állóeszköz-hatékonyság növelése roppant időszerű kérdés a szovjet iparban is. Fontos-
ságát növeli, hogy a szerző és kollektívája által vizsgált szektorban — a Szovjetunió cseljabinszki területén működő 48 gépipari vállalatnál —- az állóeszközök hatékonysága 1980—ban az 1970. évi szintnek csupán 71 százalékát érte el. Ez a kedvezőtlen változás nem vezetett a termelés teljes hatékonysá- gának csökkenéséhez. mert ugyanebben az időszakban a vizsgált vállalatoknál a munka termelékenysége 37 százalékkal növekedett.
Az adatok tehát arra engednek következtet- ni. hogy a vállalatok nagyobb része fokozta technikai felszereltségét, és az élőmunka je- lentős részét gépekkel helyettesítette. Az ál- lóeszköz—hatékonyság jelzett mértékű, eléggé nagy csökkenése azonban mégis figyelmet érdemel, s tényezőinek, valamint ezek hatá- sának beható vizsgálata szükséges.
A következőkben a szerző a vizsgálatnak azt a módszerét (és a módszer alkalmazását) mutatja be, amelyet a cseljabinszkí Poli- technikai Intézet és a szovjet Tudományos Akadémia urali tudományos központjának Közgazdasági Intézetében dolgozott ki. A módszer az ún. tényezőkrebontás elvén ala- pul.
A cikk részletes képet ad arról, hogy a 48 vizsgált gépipari vállalat, alágazati bontás- ban is, 1970, és 1980. évi állóeszköz-haté- konyságát s annak változását mely tényező, milyen mértékben határozta meg. Kitűnik a számítások eredményéből, hogy a tíz év alatt bekövetkezett állóeszköz—hatékonyság csök- kenés több mint 90 százalékban a termelő berendezések működtetésére szolgáló fajlagos költség és a ténylegesen működtetett gépek hatékonysága kedvezőtlen változása együttes hatásának tulajdonítható. '
A szerző rámutat arra, hogy a vizsgált fő tényezők (a bruttó. az anyagmentes terme—
lés, a ténylegesen működtetett. a felszerelt gépek és berendezések, a termelő állóesz—
közök értéke és a nyereség) maguk is igen számos tényező és körülmény függvényét.
Közülük az alábbiakat tartja legfontosabbak- nak.
1. Egyre élesebb az ellentmondás az egyre fejlettebb technika s annak kihasználása kö—
zött. Sok gépipari vállalatra a 40—50 éve szinte változatlan, extenzív gépkihasználás a jellemző. A következő években feltétlenül nö—
velni kell e vállalatoknál a gépek műszak- együtthatóját, a gépkihasználást, a termelés komplex gépesítését és automatizálását. Eh- hez a kiszolgáló személyzet képzettségét is fokozni kell, nem utolsósorban pedig elen—
gedhetetlen a magas színvonalú munka— és üzemszervezés is.
2. Lehetővé kell tenni a választást a ter—
melők részére a fejlett technikát nyújtá, de drága, illetve az olyan olcsó gépek között. a- melyek azért az adott technológiáknak még teljesen megfelelnek, Ma ez a választási le—
