Ambrus Attila Józsefné Kéri Katalin
LÁNYNEVELÉS ÉS NŐI MŰVELŐDÉS AZ ÚJKORI MAGYARORSZÁGON
(nemzetközi kitekintéssel és nőtörténeti alapozással)
Akadémiai doktori értekezés
Pécs, 2015
TARTALOMJEGYZÉK
Előszó... 9
Bevezetés... 10
Az értekezés tárgya ... 10
A kutatás elméleti keretei... 11
A kutatás alapkérdései... 15
A kutatás helyszínei ... 16
A kutatás forrásai ... 17
A kutatás módszerei ... 19
I. A NŐ- ÉS LÁNYNEVELÉS-TÖRTÉNET HISTORIOGRÁFIÁJA ÉS FŐBB FORRÁSAI A nőtörténet kutatása... 23
Történettudomány, nőtörténet-írás és gender-kutatás ... 23
A nőtörténeti kutatások főbb korszakai és jellemzői ... 25
A kutatások tematikájának kiszélesedése... 27
A nőtörténeti kutatások eredményei és produktumai... 28
Átfogó nőtörténeti munkák... 28
Életrajzok, enciklopédiák híres nőkről ... 31
Forrásgyűjtemények, bibliográfiák... 32
Az egyes országok nőtörténetét bemutató főbb kutatások és publikációk ... 33
Nőtörténeti kutatások és művek Magyarországon ... 44
Kutatási eredmények... 44
Gender-kutatások, nőtörténet a hazai felsőoktatásban... 46
Tendenciák és eredmények a lánynevelés-történet külföldi és hazai kutatásában... 49
Neveléstörténet és lánynevelés-történet ... 49
Külföldi kutatások és forráskiadások ... 49
A kezdetek ... 49
Átfogó művek ... 50
Kutatások egyes országokban... 51
Nagy-Britannia ... 51
Franciaország ... 52
Németország, Ausztria és Svájc ... 55
Spanyolország ... 58
Az amerikai kontinens országai ... 60
Az USA és Kanada... 60
Latin-Amerika egyes országai... 63
Művek és kutatások a nőnevelés történetéről Magyarországon... 64
A nőtörténet és leánynevelés-történet forrásai... 74
A forrásokról általában... 74
A nőtörténet írásos forrásainak főbb csoportjai ... 75
Querelle des femmes... 75
További írott források ... 78
Tárgyi források a nőtörténeti kutatásban... 79
Szóbeli emlékek ... 80
Egy kiemelt forráscsoport: a női sajtó... 81
A női újságok megjelenése Európában és Amerikában... 81
Női lapok a XIX. századi Magyarországon ... 85
Egyéb hazai lapok a nőkről... 90
II. A KUTATÁS KERETEI: VÁZLAT AZ ÚJKOR TÁRSADALOM- ÉS NŐTÖRTÉNETÉRŐL Társadalomtörténeti bevezetés... 95
Változások küszöbén: a XVII. századi Európa gazdaság-, népesedés- és társadalomtörténetének fő jellemzői ... 95
Európa és Magyarország a XVIII. században ... 97
A nők száma és aránya a XVIII. századi magyar társadalomban ... 99
Európa népesedési mutatói és a városiasodás jellemzői a XIX. században ... 101
A népességszám alakulása, a női lakosság adatai a XIX. századi Magyarországon... 105
A nőemancipációs törekvések... 108
A nőemancipációval kapcsolatos alapfogalmak ... 108
Az emancipációs mozgalmak korszakolása ... 109
A nők jogi helyzete ... 111
Politikai jogok ... 113
Nőegyletek ... 119
III. AZ ESZMÉNYEK ÉS A VALÓSÁG DICHOTÓMIÁJA: NŐI ÉLET, LÁNYNEVELÉS A KORA ÚJKORBAN ÉS A FELVILÁGOSODÁS IDEJÉN Művek a nőkérdésről és lánynevelésről a XVII-XVIII. századi Európában... 127
Eszmetörténeti háttér... 127
A XVII-XVIII. század eszmei irányzatai ... 127
A pedagógiai gondolkodásra ható főbb szellemi irányzatok ... 130
Fontos művek a nők tanulásáról, művelődéshez való jogáról... 132
Művek a XVII. századi Franciaországban... 132
Nőkről szóló irodalom Angliában a XVII-XVIII. században... 137
Művek a nőkérdésről Itáliában ... 140
Német nyelvű művek a nőkről a XVIII. században... 143
Francia írások a női jogokról a felvilágosodás századában ... 146
Rousseau gondolatai a lánynevelésről ... 150
Rousseau nőnevelési gondolatainak továbbvivői ... 151
Rousseau nőnevelési gondolatainak kritikája ... 153
XVIII. századi spanyol művek a nőnevelésről ... 155
Női élet, leánynevelés a XVII-XVIII. századi Magyarországon... 158
A kezdetek... 158
Női élet, mindennapok a kora újkorban ... 158
Korai hazai források a nőkről és tanuláshoz való jogukról... 161
Művelt asszonyok és neveltetésük emlékei... 166
Honi művek és viták a lánynevelésről és női művelődésről a XVIII-XIX. század fordulóján... 174
A felvilágosodás eszméi Magyarországon... 174
A női művelődés új formája: az olvasás térhódítása ... 176
Irodalmi művek nőképe... 181
Külföldi tanácsadó könyvek magyar fordításai és átdolgozásai ... 185
A hazai nőmozgalom korabeli dokumentumai; a nemesi életvitel kritikái... 189
A lánynevelésről, női művelődésről szóló újságcikkek ... 193
Külföldi és hazai leányiskolák a XVII-XVIII. században... 196
A lányoktatás kiterjesztésének háttere ... 196
Magánnevelés vagy iskola?... 197
Leányiskolák és műveltségi mutatók a XVIII. században ... 198
Franciaországi leányiskoláztatás a XVII-XVIII. században ... 199
A XVII-XVIII. századi erdélyi és magyarországi leányiskoláztatás ... 201
IV. LEÁNYNEVELÉS A „HOSSZÚ XIX. SZÁZADBAN”: VÉLEMÉNYEK, VITÁK ÉS ISKOLÁZTATÁSI ADATOK Vélemények a nőről, hivatásáról és a lánynevelésről a XIX. században... 209
Külföldi eszmetörténeti irányzatok, meghatározó művek nőképe ... 209
Fogalmi alapvetés ... 209
Művek a nőemancipáció előmozdításáról... 211
A pozitivizmus és hatásai ... 212
A nőellenes művek kritikusai: Jenny P. d’Hericourt és követői... 214
Néhány keresztény szerző véleménye a nőkről ... 215
Az evolúciós tanok és hatásuk a nőképre és a lánynevelésre ... 217
Szocialista és szociáldemokrata szerzők a nőkről ... 221
Charlotte Perkins Gilman és hatása ... 222
Külföldi írások a lánynevelésről a XIX. században ... 224
Hazai írások a női lélekről és jellemről... 227
Vélemények, viták a leánynevelésről Magyarországon... 233
Sajtóviták a reformkorban ... 233
A lánynevelés ügye a születő pedagógiai irodalomban és szakmai fórumokon... 241
Női olvasmányok és nemzeti szellemű nevelés... 247
Az idegen szellemű nőnevelés további kritikája a korszakban... 251
Források a lánynevelésről az abszolutizmus korában... 253
Művek a lánynevelésről a dualizmus időszakában ... 257
Vélemények és adatok a női olvasókról a 19. század végén ... 262
Művek a nők hivatásáról a századvégen... 268
Korabeli vélemények a női munkavállalásról... 271
Nők ábrázolása a korabeli karikatúrákon... 277
Karikatúrák a divatos és emancipált nőkről az újkorban ... 277
Gúnyrajzok a tanuló nőkről... 282
A lányok alsófokú iskoláztatása a XIX. században... 285
Országos rendelkezések a század elején ... 285
Felekezeti leányiskola-alapítások a XVIII-XIX. század fordulóján ... 286
Lányiskolák Pesten és Budán a századelőn... 287
Reformkori leányiskolák más helyszíneken: néhány példa ... 291
Pesti leánynevelő intézetek az 1840-es években... 293
Törekvések a tankötelezettség általánossá tételére ... 295
Néhány adat az abszolutizmus időszakának lányiskoláiról... 297
Alsófokú leányoktatás a dualizmus korában... 298
Műveltségi viszonyok és az oktatásügy mutatói ... 301
Középszintű leánynevelés... 308
A téma főbb szakirodalma... 308
Középfokú leányiskolák szervezése Európában ... 310
A fejlődés néhány jellemzője... 310
A kibontakozás állomásai és sajátosságai egyes országokban ... 312
Külföldi lányiskola-típusok bemutatása a hazai sajtóban... 318
A középszintű leányiskolák hálózatának kiépülése hazánkban ... 319
A kezdetek ... 319
A felsőbb leányiskolák... 320
A tanítónőképzés ... 322
Más középfokú szakképzési formák ... 326
Sajtóviták és adatok a leánygimnáziumok létrehozásáról, a leány-érettségi vizsgáról .. 329
A leányközépiskolák 1916-os szabályozása ... 336
A nők egyetemi képzése... 337
A téma irodalma ... 337
A nők egyetemre kerülése külföldi országokban ... 338
Külföldi hallgatónők említése a magyar forrásokban ... 342
Nők a hazai egyetemeken... 344
Vélemények és követelések a reformkortól 1895-ig ... 344
A nyitás ... 348
Viták a századfordulón ... 349
Forrásadatok tudós nőkről Magyarországon ... 353
V. NÉHÁNY PROBLÉMATÖRTÉNETI CSOMÓPONT AZ ÚJKORI LÁNYNEVELÉS ÉS NŐI MŰVELŐDÉS TÖRTÉNETÉBEN Háztartási, gazdasszonyi teendőkre nevelés... 361
A háztartási munkákról szóló források és kutatások... 361
Az otthon és a családi élet magasztalása külföldön és Magyarországon ... 362
Hazai tanácsadó művek és háztartási eszközök a XIX. század végén ... 366
A házias nő alakja a nemzetközi és hazai irodalomban ... 368
A házias nő idealizált alakjának kritikája... 375
Háztartási munkákra, gazdasszonyi teendőkre nevelés... 376
Felkészítés az anyai szerepre... 386
A téma hazai és nemzetközi szakirodalma... 386
Gazdasági-demográfiai változások az anya- és gyermekkultusz XVIII-XIX. századi kibontakozásának hátterében... 387
Hazai vélemények az anyai szerepről a XVII-XIX. században ... 389
Feleségek és anyák a dualizmus idején ... 400
Felvilágosító művek a gyermekgondozásról és nevelésről ... 406
Népességszabályozás; csecsemő- és gyermekvédelmi intézkedések a századfordulón... 408
A női test művelése és a lányok egészségnevelése... 410
A témát érintő hazai és külföldi feldolgozások... 410
Vélemények a nő fizikumáról és a férfi és női test különbségeiről ... 411
XVIII. századi gondolatok... 411
XIX. századi vélemények a női testről ... 414
Vélemények és adatok a lányok testi neveléséről és egészségvédelméről... 419
Írások a XVIII. században ... 419
Vélemények a XIX. század első felében ... 421
A XIX. század második feléből való nézetek és az iskolai testnevelés kibontakozása ... 426
Iskolán kívüli női testedzés: a női sportok elterjedése ... 434
A női egészségvédelem és a divat összefüggései... 438
Összegzés: a kutatás eredményei... 445
Tapasztalataink a lánynevelés és női művelődés történetének kutatásáról ... 445
A nőkről íródott újkori európai források recepciója és hatása Magyarországon ... 446
A hazai nő- és lánynevelés fejlődéstörténetének főbb jellemzői ... 449
A problématörténeti kutatások eredményei... 452
A kutatás módszereinek értékelése és eredményeinek hasznosítása... 454
A kutatás további lehetőségei... 455
Zárszó ... 455
FELHASZNÁLT FORRÁSOK Elsődleges források... 457
Levéltári (kéziratos) források ... 457
Magyar Országos Levéltár, Budapest... 457
Ráday Levéltár, Budapest ... 457
Baranya Megyei Levéltár, Pécs ... 457
Országos Széchényi Könyvtár és Múzeum Kézirattára, Budapest... 457
Sajtótermékek... 458
Nyomtatott források ... 459
Idegen nyelvű szövegek... 459
Magyar nyelvű szövegek ... 464
Másodlagos források... 476
Idegen nyelvű könyvek ... 476
Magyar nyelvű könyvek... 497
Idegen nyelvű könyvfejezetek, tanulmányok, szócikkek... 510
Magyar nyelvű könyvfejezetek, tanulmányok, szócikkek ... 517
ELŐSZÓ
1771-ben Marosvásárhelyen a lelkész szalonnás kamrájában tanították a lányokat, mert nem volt számukra hely a fiúknak fenntartott iskolában. A XX. század elején a magyarországi – köztük az erdélyi – lányok akár egyetemet is végezhettek. Mi történt a hosszú XIX.
században, vagy – még tovább tágítva a vizsgálódás időkereteit – milyen út vezetett a XVII- XVIII. századi, kezdetleges intézményes szervezettségű kora újkori lányneveléstől a XX.
század minden szinten kiteljesített nőoktatásáig?
A Magyar Pædagogia egyik 1895-ös számában az Országos Nőképző Egyesület Önképzőköre pályázatot írt ki A nőnevelés és oktatás története Magyarországba a millenium évéig, különös tekintettel Veres Pálné Beniczky Hermin működésére címmel1. Kifejezetten hangsúlyozták, hogy a mű az akkori történetírás színvonalán álljon, és pályadíjként 1000 korona jutalmat tűztek ki. Nincs róla ismeretünk, hogy megszületett-e ez a 10-15 ívnyi, magyar nyelvű munka, mindenesetre Török István néhány évvel később azt írta ugyanennek a folyóiratnak a hasábjain, hogy a XVII-XVIII. századi leánynevelés történetének a megírása, egyáltalán az adatok összegyűjtése még várat magára, pedig véleménye szerint „érdemes volna egy kis időt szentelni a gyüjtésre, hogy hiteles adatokból állíthassa össze valaki leánynevelésünk képét az elmult századokról”.2
Török István sorai óta nagyot változott a hazai nőneveléstörténeti kutatások helyzete. A XX-XXI. század számos magyar neveléstörténésze mérhetetlenül sokat tett azért, hogy neveléstörténetünknek ezt a területét jobban megismerhessük. Kutatási eredményeinket az ő nagyszerű műveikből kiindulva, azokból ihletet és ösztönzést merítve, rájuk támaszkodva értük el és tesszük közzé; reményeink szerint új nézőpontokkal és új forrásadatokkal gazdagítva, szintetizáló igénnyel áttekintve az eddigi neveléstörténeti ismereteket, közelítve a hazai és külföldi neveléstudomány, a történettudomány és a nőtörténet-írás ismeretanyagához.
1 Rosenberg Auguszta: Pályázat a nőnevelés történetének megirására. Magyar Pædagogia 1895. 4. évf. 607. o.
2 Török István: Adatok leánynevelésünk történetéhez. Magyar Pædagogia 1901. 10. évf. 483. o. (Megjegyzés: A korabeli forrásokból idézett szövegeket, újságcímeket az értekezésben mindvégig eredeti helyesírással közöljük.)
BEVEZETÉS
„A történelem csak n dimenzióban fogható fel.”
(Fernand Braudel) Az értekezés tárgya
Az értekezés szintetizáló igénnyel próbálja bemutatni az újkori magyarországi3 nőnevelés magyar nyelvű nyomtatott forrásokra alapozott történetét. A kutatás során vizsgált földrajzi terület, a források keletkezési helyének köre elsősorban és alapvetően Magyarország és Erdély. Ugyanakkor ki kell emelni, hogy a vizsgálódást széleskörű nemzetközi beágyazottsággal és összehasonlításokkal végeztük, hiszen – különösen a XVIII. század második felétől – a magyarországi nőtörténetre és a lánynevelés elméletére és gyakorlatára is jelentős hatással voltak a külföldi (az európai és – kisebbrészt – észak-amerikai) eszmék és történések. A munkánkban foglalt – önmagában is igen tág – témakört nőtörténeti alapozással igyekeztünk kifejteni.
Ugyan mind a külföldi, mind a magyar nőtörténet és leánynevelés vonatkozásában tettünk bizonyos kitekintést a kora újkor, különösen a XVII. század időszakára is, szeretnénk hangsúlyozni, hogy az értekezés középpontjában a XVII-XVIII. század fordulójától a XX.
század elejéig, pontosabban a dualista államrendszer megszűnéséig tárgyalt bő két évszázad állt.
Ez az időkeret nevelés-, művelődés-, társadalom-, nő-, eszme-, politika- és gazdaságtörténeti szempontból is több, önmagában is tanulmányozásra méltó korszakot foglal magába. A tág időkereteket azért választottuk, mert az újkor kezdeti, a hagyományos nőideál szerinti lánynevelést célul tűző lépéseitől indulva a XX. század elejére áll végül előttünk az a „modern”
nő, aki – ha korlátok közé szorítottan is – először részesülhetett a férfiakéhoz hasonló képzésben valamennyi iskolai szinten, és korábban soha nem látott módon élhetett a kor művelődési lehetőségeivel.
Mivel a kutatás hazai viszonyainkra vonatkozó része elsősorban korabeli magyar nyelvű nyomtatott forrásokra (kisrészt magyarra fordított német és latin szövegekre) alapozott, a hatalmas mennyiségű feltárt adat ellenére sem lehetséges valamennyi, a történeti Magyarországon élt társadalmi rétegre, felekezetre és nemzetiségre vonatkozó megállapításokat tenni. Jóllehet, helyenként (például a népszámlálási adatok elemzése során, egyházvizsgálati jegyzőkönyveket feldolgozva) sikerült nagyívű, a teljes nőtársadalomra vonatkozó áttekintést adni, az értekezés alapvetően a közép- és felső társadalmi rétegekhez tartozó lányok és nők históriájáról, nevelés- és művelődéstörténetéről szól, és alapvetően nem a nemzetiségekről, hanem a magyarországi és erdélyi magyarokról. Már bevezetésünkben szeretnénk hangsúlyozni, hogy jóllehet, az újkori lánynevelés történetének természetesen meghatározó vonulata a lányok alsó-, közép- és felsőfokú iskoláztatásának története, ez az értekezés nem iskolatörténet, hiszen néhány kivételtől elteintve nem vizsgáljuk benne az egyes iskolatípusok tanterveit, tankönyveit, a bennük alkalmazott tanítási módszereket, és a jogi szabályozás történetét is inkább csak háttérinformációként vázoljuk. Kiemelt figyelmet fordítunk viszont a nem intézményesült nevelés változatos formái és dimenziói mellett a lányok intézményesült nevelésével kapcsolatos viták és vélemények alakulására,
3 Hasonlóan, mint az újkorral foglalkozó több más kutató, a művünk címében feltüntetett „Magyarország”
keretei között az erdélyi lánynevelés-történetével kapcsolatosan feltárt adatainkat is bemutatjuk és elemezzük.
Mintát jelentett számunkra többek között és kiemelten az alábbi két mű: Kosáry Domokos: Művelődés a XVIII.
századi Magyarországon. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1996. (3., kiegészített kiadás) és Mészáros István: Az iskolaügy története Magyarországon 996-1777 között. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1981. (Megjegyzés: a Magyar Királyság fogalmának szűkebb és tágabb földrajzi értelemben vett értelmezését l.: Gergely András (szerk.): Magyarország története a 19. században. Budapest, Osiris Kiadó, 2005. 19. o.)
érvkészletére, azok sajtóreprezentációjára (többek között például a leányközépiskolák, a lányok érettségi vizsgára bocsátásának kérdése, a nők egyetemre kerülése, illetve a leány- testnevelés, a háztartási munkákra való iskolai felkészítés és egyéb sarkalatos témák esetében).
Természetesen már a kutatás megkezdésekor jól tudtuk azt, hogy külföldön és hazánkban is jelentős hagyományai és eredményei vannak az újkori nőnevelés-történet kutatásának.
(A részletes historiográfiai bevezetést l.: a következő fejezetben!) Éppen ezért az értekezés elkészítésekor nem csupán az elsődleges, hanem a tématerületet érintő másodlagos források széleskörű összegyűjtésére és feldolgozására is törekedtünk. Ez a mű tehát a primér kútfők összevető elemzése mellett a lánynevelés és női művelődés feldolgozásának XIX-XXI.
századi történetére is rávilágít, lehetőségeinkhez képest törekedve a lehető legalaposabb historiográfiai bemutatásra. (Ugyanakkor hangsúlyozni szeretnénk, hogy a vizsgált korszak erőinkhez képest lehető legtöbb eredeti forrásának összegyűjtésével próbáltuk elkerülni azt, a többek között Gyáni Gábor4 által jelzett hibát, hogy csupán a történetírói művekben kibontott, és nem a valódi, a „tiszta” történelmet ragadjuk meg. Viszont Leopold von Ranke – Marczali Henrik által közvetített – azon gondolatával sem értünk egyet, hogy csupán a forrásokat és a legfontosabb feldolgozásokat kell áttekinteni5, mert így le kellett volna mondanunk az alapos historiográfiai áttekintésről, márpedig ez éppen kutatásunk egyik célja volt. Inkább egyetérthetünk az iszlám középkori történetét kutató, magát „összehasonlító társadalomtudósnak” nevező Tibi Bassammal, aki egy művében azt erősítette meg, hogy egy összehasonlító módszerrel (is) dolgozó kutatónak összpontosítania kell „az adott témakörrel foglalkozó szaktekintélyek publikációinak felkutatására, egyszersmind azok rendszerezésére”6.)
Az értekezés – jóllehet, jelentősen merített tehát a korábban írott elemző művekből – megpróbál az eddigiektől eltérő, a fentebb vázolt kereteken belül átfogó, ugyanakkor részletgazdag összegzést készíteni a témáról. Ennek érdekében egy széles társadalomtörténeti háttérbe ágyazott, a nőtörténet fejleményeire és különböző területeire is figyelő olyan mű létrehozása volt a célunk, amely sokszínű és aprólékosan feltárt forrásanyagával, tematikus és módszertani sokoldalúságával megkísérel folyamatában feltárt, összefoglaló és – reményeink szerint némileg újszerű – képet adni a lánynevelés történetéről. Kutatásaink során szem előtt tartottuk Ormos Mária alábbi gondolatát: „A magam részéről vallom, hogy a történész akkor végez jó munkát, ha egy korszakot a lehető legjobban megismer, ha az ismereteket a lehetséges legnagyobb objektivitással feltárja (már amennyire ez emberileg egyáltalán lehetséges), és ezzel alapot kínál a megítéléshez.”7
A kutatás elméleti keretei
Kutatásaink kezdetekor abból a gondolatból indultunk ki, hogy mivel az intézményesült leánynevelés széleskörű keretei hazánkban is – hasonlóan a nyugati világ más államaihoz – a XIX. század második felétől bontakoztak ki, az előző újkori századok vonatkozásában kiemelten fontos az iskolán kívüli (főként a családi) nevelés és művelődés lehetőségeinek vizsgálata. Jóllehet, a neveléstörténet-írás az újabb évtizedekben már messze túljutott azon, hogy a nevelés történetét csakis az oktatás vagy az iskolák históriájaként fogná fel, vizsgálódásunk elméleti kereteit nem csak az újabb szakirodalmakra támaszkodva tudtuk
4 Gyáni Gábor: Történészdiskurzusok. Budapest, L’Harmattan, 2002. 8. o.
5 Marczali Henrik: Emlékeim. Budapest, Múlt és Jövő, 2000. 88. Idézi: Gyáni Gábor: Történészdiskurzusok... i. m.
7. o.
6 Bassam, Tibi: Keresztes háború és dzsihád. Az iszlám és a keresztény világ. (Rostoványi Zsolt utószavával) Budapest, Corvina, 2001. 28. o.
7 Ormos Mária: Történelem és társadalom. Mozgó Világ, 2003. 7. sz. 21. o.
kialakítani. Ezek mellett ugyanis nagy segítséget jelentettek azok a régi magyar, francia, angol és spanyol neveléstörténet-írói hagyományok, illetve az 1929-ben létrejött Annales folyóirathoz kapcsolódó történészi generációk szemléleti módja és eredményei, amelyek a (nevelési) múlt lehető legteljesebb megismerésére ösztönöznek – ennek minden nehézségével, buktatójával és gyakorlati lehetetlenségével együtt. Ennek az értekezésnek a készítője a posztmodern (nevelés-) történet-írás korában8 (és már azon is túl...) sem mond le a szintézisalkotás ideájáról, a modell-alkotás kísérletéről, a totális történelem megközelítésének lépéseiről, felvállalva a próbálkozással járó számtalan hiba lehetőségét.
Kutatásaink során mindezek szellemében először és elsősorban arra törekedtünk, hogy a leánynevelés történetét társadalom- és művelődéstörténeti keretek közé ágyazottan, a nőtörténethez és a neveléstörténethez szorosan kapcsolva mutassuk be, lévén azok szerves része. Lehetőségeinkhez mérten megpróbálkoztunk a multiperspektivikus, számos más tudomány eredményeit és forrásait is a kutatásokba emelő látásmód érvényesítésével. Így az eszmetörténet, a vallás-, a művészet-, a sajtó-, az irodalom-, a sport-, az orvoslás-, a politika-, a könyvtár- és a gazdaságtörténet, az antropológia, illetve a demográfia és a statisztika területéről is merítettünk a téma kifejtését segítő, a leánynevelés és női művelődés egy-egy szűkebb területének megértését lehetővé tevő adatokat.
Az egyik legrégebbi iránymutató munkára értekezésünk elméleti kereteinek, tárgyának kimunkálása során a hazai források között bukkantunk rá. Ez valójában „véletlenszerű”
felfedezés volt, hiszen a fontos cikket tartalmazó Tudományos Gyűjtemény 1817-es I. számát Folnesics Lajos korabeli leánynevelő intézetének és pedagógiai nézeteinek alaposabb megismerése miatt lapoztuk fel. Eközben akadtunk rá a folyóiratban található A’ nemzeti Culturáról közönségesen, ’s a’ Magyar Nemzet’ Culturájáról különösen című tanulmányra, amely az alábbi módon adta a nevelés és tanítás tágan értelmezett kifejtését: „5. § A’ nevelés a fő eszköz arra, hogy az ember nem csak ember, hanem polgár is legyen. (...) A’ nevelés természeti, ha belőlről a természet, kivűlről a’ környűlállás formállya az embert. Mesterséges, ha vele a’ Szülők és Nevelők bizonyos principiumok szerént foglalatoskodnak. (...) 6. § A’
nemzeti Kimíveltetés’ másik fő eszköze a’ Tanítás. (...) A’ tanítás iskolákban, Gymnasiumokban, Lyceumokban; Academiákban, Universitásokban, tudós társaságokban, külömbféle mühelyekben, szerzeményekben, intézetekben, theatromokban, a’ hallás, olvasás, elmélkedés által megy végbe. (...) 7. § A’ Religyio is igen hathatós eszköz a’ nemzeti Kimiveltetésre...”9 A cikkíró tehát az ember (a nemzet) kiművelése szempontjából a családi és az intézményesült nevelést is kiemelkedően, egyaránt fontosnak tartotta, az iskolai ismeretszerzés mellett kiemelve a tudomány- és szakmatanulás, a test- és jellemnevelés egyéb színtereit és az önművelés változatos formáit is, sőt, az írás utolsó részében hangsúlyozta a külföldi tudományos ismeretek megismerésének nagy szükségességét, sőt, még a klímát és a földrajzi viszonyokat is megemlítette a nemzet emelkedésére nézve fontos tényezők között.
Paul Rousselot leánynevelésről írott, 1883-ban megjelent kétkötetes műve, az Histoire de l’éducation des femmes en France (A nőnevelés története Franciaországban) című munka bevezetésében évtizedekkel később egészen hasonló gondolatokat megfogalmazva azt írta, hogy a nőnevelés pedagógiájának története egyben erkölcs- és társadalomtörténet is, és azt is kifejezésre juttatta, hogy a nevelés és a pedagógia viszonylatában ez utóbbi sosem képes leírni az előbbi teljességét, ám arra való törekvésében figyelmet kell fordítania az iskolák, tanárok, intézmények és doktrínáik vizsgálata mellett számos más, a lánynevelésre befolyással bíró szereplőre és tényezőre, úgymint a család, a környezet, az egyház, a művészet, a közfelfogás,
8 Biró Zsuzsanna Hanna – Pap K. Tünde (szerk.): Posztmodern kihívások a pedagógiatörténet-írásban.
Budapest, Gondolat Kiadó, 2007.
9 A’ nemzeti Culturáról közönségesen, ’s a’ Magyar Nemzet’ Culturájáról különösen I. Tudományos Gyűjtemény, 1817. I. 17-19. o.
vagy „egy szóban megfogalmazva mindarra, ami közelebbről vagy távolabbról, direkt vagy indirekt módon hozzájárul a jellem és az erkölcsök formálásához, az élet művészetének megtanulásához”.10 Mindehhez hozzátette még, hogy ebben az értelmezésben egy nép minden anyagi és erkölcsi manifesztációja hordoz nevelő erejű információt, illetve hogy egy-egy korszak nőkkel kapcsolatos véleményeinek a feltárásához fontos tanúk a tanárokon kívül az államférfiak, a teológusok, a filozófusok, a történészek, a moralisták és a költők is.11 Sőt, miként írja, „bizonyos korszakokban nincsenek is másféle információs források. Mit tudhatnánk az egyházatyák nélkül a kereszténység első évszázadainak neveléséről? És a középkoriról a zárdák annalesei, a krónikák, a gesztákban talált énekek, a lovagregények, a trubadúr és trouvère-ek költészete nélkül?”12 Rousselot könyveiben – az Annales című folyóirat megindulása előtt csaknem fél évszázaddal – mintát adott a lehető legszélesebb körű forrásfeltárásra és az interdiszciplináris neveléstörténészi közelítésre.
Gabriel Compayré már 1886-ban szintén azt fejtette ki, hogy a neveléstörténeti vizsgálódásoknak ki kell terjedniük az emberiség teljes szellemi és morális kultúrtörténetére, valamennyi korszakra és népre. Hozzátette még, hogy az iskolai nevelés mellett létezik egy másik, „természetes nevelés, amely a gyermekre abban a társadalmi környezetben hat, ahol él, függetlenül attól, hogy tudunk-e erről a hatásról vagy, hogy szeretjük-e.”13 A neveléstörténet határait ő olyannyira kitágította – mint évtizedekkel később például Fernand Braudel magát a történelemét14 –, hogy szerinte annak megértéséhez vizsgálni kell a klímát, a különböző embercsoportok életét, szokásait, a társadalmi viszonyokat, a politikai intézményeket és a vallásos tanításokat.
Több más, az utóbbi évtizedekben született külföldi műben is hasonló közelítésekről olvashatunk, például a spanyol Tuñón Lara történetfilozófiai munkájában, a ¿Por qué la historia? (Mire való a történelem?) című könyvben. Ebben a szerző arról írt, hogy a múlt lehető legteljesebb megismeréséhez a „totális történelem szükséges, mint keret: a rajzolatai, a szerkezete, a tengelyvonalai, első és második síkjai. Ez nem egy kimunkált szintézis, hanem a teljesség magyarázata...”15 Mexikóban több más kutató mellett Francisco Larroyo16 képviselte azt a történészi-neveléstörténészi szemléletet, hogy a múlt feltárása a lehető legszélesebb merítéssel, több tudományterület eredményeinek felhasználásával, feltétlenül társadalom- és művelődéstörténeti alapozással történjen, és hogy a nevelés történetébe a nem intézményesült nevelés múltja is beletartozik.
Kutatásunk megtervezése, értekezésünk felépítése során a neveléstörténeti-történeti irányzatok tanumányozása mellett sokat merítettünk az összehasonlító neveléstudomány régi és új témaközelítéseiből, szemléleti módjából is.17 Schriewer gondolatát részben megfordítva,
10 Rousselot, Paul: Histoire de l’éducation des femmes en France. I. Didier et Cie, Paris, Libraires-Éditeurs, 1883. 2. o. (Megjegyzés: A köteteket Pukánszky Béla professzor úr volt szíves kutatásaimhoz a rendelkezésemre bocsátani.)
11 Uo. 2-3. o.
12 Uo. 3. o. (Megjegyzés: a trouvère szó azokat az észak-franciaországi, az ottani dialektusban (langue d’oïl) alkotó költőket jelölte a középkorban, akikre a trubadúrok nagy hatást gyakoroltak. Az első közülük a XII.
században élt Chrétien de Troyes volt.)
13 Compayré, Gabriel: Histoire de la pédagogie. Paris, Delaplane, 1886. Idézi: Léon, Antoine: La historia de la educación en la actualidad. Paris, UNESCO, 1985. 14. o.
14 Nézeteiről, munkásságáról l.: Fernand Braudel. In: Katus László: Sokszólamú történelem. Válogatott tanulmányok és cikkek. Szerk.: Nagy Mariann – Vértesi Lázár, Pécs, PTE, BTK, Történelmi Tanszékcsoport, 2008. 405-409. o.
15 Tuñón de Lara, Manuel: ¿Por qué la historia? Barcelona, Salvat, 1985. 25. o.
16 L. például az alábbi művét: Larroyo, Francisco: Historia General de la Pedagogía. Expuesta conforme al método de los tipos históricos de la educación. México, Porrúa, 1944.
17 A téma részleteiről l. például az alábbi munkákat: Halls, W. D. (ed): Comparative Education. Contemporary Issues and Trends. London – Paris, Academic Press, 1990.; Kozma Tamás: Az összehasonlító
mely szerint az „összehasonlító pedagógia közvetlen előzménye, illetve mai legfontosabb társtudománya a nevelés és oktatás kultúrtörténete”18, könnyen belátható, hogy a neveléstörténet, különösen annak „egyetemes” felfogása is sokat meríthet a tudományos módszerként értelmezett összehasonlító pedagógiából. Nagyon fontos kiindulópont lehet például az a szemléleti mód, amelyet Sadler már 1900-ban megfogalmazott: egyetlen oktatási rendszer sem érthető meg úgy, ha társadalmi, gazdasági, szociális és egyéb környezetéből kiragadva vizsgáljuk, ezért átfogó tájékozódásra van szükség.19 Napjainkban mind inkább megerősödik az az irányzat, amely a nevelést, az iskolai munkát összességében, a pedagógiai tevékenységeket kulturális jelenségként értelmezi, és azokat a lehető legteljesebb módon, a korábbiaknál komplexebb és reálisabb formában igyekszik megragadni20, mintegy újraértelmezve, kiteljesítve a sadler-i gondolatokat. Mindez történeti keretek között, a neveléstörténet kutatása során is érvényre jut, hiszen a nevelés egyetemes múltja, a kultúrközi kapcsolatok és az egyes korszakokra, helyszínekre jellemző jelenségek is érthetőbbé, világosabbá válnak (egyáltalán: előtűnnek!) az efféle szemléleti módnak köszönhetően. Ez azonban nem kis kihívást jelent a neveléstörténet művelői számára, hiszen új forráscsoportokat, forrásvizsgálati módszereket kell beemelni a kutatásokba; eddigi (nem ritkán széles körben elterjedt) kijelentéseket kell átértékelni, esetenként cáfolni, és ez a lánynevelés története esetében is igaz.
Napjainkban az összehasonlító neveléstudomány területén egyrészt a kultúrközi (cross- cultural) és kulturalista (cultural)21, másrészt, más megközelítésben a holisztikus és a szisztematikus szemléleti mód viaskodik, mindezzel párhuzamosan és szoros összefüggésben – a történetírói irányzatok új iskoláira is támaszkodva – az egyetemes neveléstörténet kutatásában is nagy szemléletváltás zajlik. Bár az egyetemes neveléstörténet bemutatása esetében a leíró jellegű „országtanulmányok”, és az egyes neveléstudományi gondolkodók életművét (több-kevesebb történeti háttérrel) feltáró művek még mindig dominálnak, a problémacentrikus, folyamatelemzéseken nyugvó, a kulturális kölcsönhatásokat, kultúrközi hasadásokat fürkésző, hatásvizsgálatokkal operáló kutatások – hazánkban csakúgy, mint külföldön – egyre jobban előtérbe kerülnek. Munkánk során néhányat ezek közül is tanulmányoztunk22, és szemléletmódjukat megpróbáltuk érvényre juttatni vizsgálódásainkban.
Értekezésünk témájának körvonalazódásában, a forrásfeltárás és -feldolgozás elméleti megalapozásában jelentős segítséget nyújtottak számunkra a fentebb sorolt szerzők, és további, az utóbbi évtizedekben lényegesen megújult, fontos szemléletváltáson átment neveléstörténeti kutatások eddigi tapasztalatai és eredményei. Hazánkban többek között Németh András, Pukánszky Béla és Szabolcs Éva elmúlt években készített, széleskörű nemzetközi tájékozódással írt és igen alapos, a neveléstörténeti kutatástörténetről szóló
neveléstudomány alapjai. Budapest, Új Mandátum, 2006.; Nagy Mária: Összehasonlító pedagógia. In:
Báthory Zoltán – Falus Iván (szerk.): Pedagógiai Lexikon. Budapest, Keraban Kiadó, 1999.; Postlethwaite, N. (ed.): The Encyclopedia of Comparative Education and International Systems of Education. Oxford, Pergamon Press, 1988.; Szarka József (szerk.): Összehasonlító pedagógia. Budapest, Tankönyvkiadó, 1980.
18 Idézi: Kárpáti Andrea: Az összehasonlító pedagógia, mint tudományos módszer. In: Összehasonlító pedagógia. A nevelés és oktatás nemzetközi perspektívái. Szerk.: Bábosik István – Kárpáti Andrea.
Budapest, BIP, 2002. 11. o.
19 Sadler, Michael: How far can we learn anything of practical value from the study of foreign systems of education. In: Higginson, J. H (szerk.): Selections from Michael Sadler: Studies in world citizenship.
Liverpool, Dejall & Meyorre, 1979.
20 Gordon Győri János: Pedagógia más kulturális környezetekben. Iskolakultúra, 2004/2. 65. o.
21 Gordon Győri János: A kulturális összehasonlító pedagógia alapjai, eredményei, valamint jelentősége a mai magyar pedagógiában. Iskolakultúra, 2004/2. 66-75. o.
22 Például az alábbi munkát: Salimova, Kadriya – Dodde, L. Nan (eds.): International handbook on history of education. Moscow, Orbita, 2000.
tanulmányai és könyvfejezetei23 mutatták be azokat az új tendenciákat, a történettudomány és neveléstörténet változásainak összefüggéseit, amelyek elméleti kapaszkodót jelentettek számunkra az értekezés megírásakor. Ezekre támaszkodva, ezekből merítve terveztük és folytattuk a lánynevelés-történettel kapcsolatos vizsgálódásainkat.
A források összegyűjtése során lényegesnek tartottuk a nemzetközi, országos, regionális vagy helyi szintű adatok feltárása mellett a mikrotörténelem, a személyesen megélt múlt emlékeinek a kutatását is. Így került az értekezés különböző fejezeteibe számos olyan, nyomtatott vagy kéziratos magánlevelekből, naplókból, memoárokból, önéletrajzi ihletésű irodalmi alkotásokból, útirajzokból való részlet, amelyek kiegészítik, életszerűbbé teszik, egyes esetekben más megvilágításba helyezik az oktatáspolitikai és eszmetörténeti források lányneveléssel és női művelődéssel, női élettel kapcsolatos tartalmát.
A kutatás alapkérdései
Kutatásunk középpontjában annak vizsgálata állt, hogy melyek voltak az újkori magyarországi és erdélyi leánynevelés és női művelődés történetének a legfontosabb jellemzői. Választ kerestünk arra a kérdésre, hogy az intézményesült és nem intézményesült lánynevelés különböző szintjeit érintő változások hogyan ágyazódtak be a nő- és neveléstörténet nemzetközi folyamataiba. Ennek feltárása érdekében kutattuk azt, hogy a már a középkortól és a reneszánsz időszakától kezdve igen gazdag, sok száz változatos tartalmú és műfajú forrásból álló külföldi querelle des femmes irodalom hogyan éreztette hatását Magyarországon és Erdélyben. Megpróbáltuk feltárni, hogy milyen fordítások és átdolgozások történtek ezeknek a műveknek az esetében, különös tekintettel azokra a szövegekre, amelyek a lánynevelés és a nők értelmének természetét, tudományokhoz való viszonyulását tárgyalták. Nem elégedtünk meg azzal, a nő- és lánynevelés-történetben hagyományos feldolgozási formával, hogy csupán a nőket, művelődési jogaikat pártoló forrásokat válogassuk össze, hanem bőven merítettünk a nőellenes irodalom darabjaiból is, hiszen ezeknek az újkorban (még a XIX-XX. század fordulóján is) nagy szerepük volt a közvélemény formálásában. Jelentőségüket a magunk részéről abban is látjuk, hogy külföldön és hazánkban is gyakran éppen ezek lendítették előre a nők jogaiért fellépő, a kezdeti időszakban csupán maroknyi szerző gondolkodását. Kutatási koncepciónk szerint így tehát nem csupán a nőkkel és lányneveléssel kapcsolatos vélemények, hanem a különböző szinteken és fórumokon, helyi vagy akár országos, sőt nemzetközi színtérre átlépő viták is kutatásaink középpontjában álltak.
Fontos, és nagyon sokrétű vizsgálódást kívánó kérdés az, hogy az újkori lánynevelés- történetben tapasztalható fejlődés, az intézményesült oktatás fokozatos, a XIX. század végétől felgyorsult és látványos kibontakozása mennyiben volt függvénye a társadalmi, gazdasági, demográfiai, politikai és eszmetörténeti fejlődésnek. Kutatásunkban kerülni próbáltuk azt a megközelítést, amely vagy csupán eszmetörténeti, vagy csak iskolatörténeti szálra fűzi fel a lánynevelés történetét. Ahol lehetséges volt, szélesebb társadalom- és gazdaságtörténeti, a
23 Például: Németh András: Pedagógiatudomány-történet – kutatástörténet. In: Uő.: A magyar pedagógia tudománytörténete. Budapest, Gondolat Kiadó, 2005. 16-26. o.; Németh András: Hazai és nemzetközi neveléstörténeti és pedagógiatudomány-történeti kutatások újabb irányzatai és eredményei. In: Uő.: A magyar neveléstudomány fejlődéstörténete. Nemzetközi tudományfejlődési és recepciós hatások, egyetemi tudománnyá válás, középiskolai tanárképzés. Budapest, Osiris Kiadó, 2002. 11-31. o.; Németh András – Szabolcs Éva: A neveléstörténeti kutatások főbb nemzetközi tendenciái, új kutatási módszerei és eredményei. In: Báthory Zoltán – Falus Iván (szerk.): Tanulmányok a neveléstudomány köréből. Budapest, Osiris Kiadó, 2001. 46-76.
o.; Pukánszky Béla (szerk.): A neveléstörténet-írás új útjai. Budapest, Gondolat Kiadó, 2008.; Pukánszky Béla – Kékes Szabó Mihály – Németh András – Nóbik Attila: A magyar neveléstörténet-írás historiográfiája a neveléstörténeti monográfiák és tankönyvek tükrében (1848-1948). OTKA kutatási munkabeszámoló. (kézirat) http://real.mtak.hu/738/1/42678_ZJ1.pdf (A letöltés ideje: 2014.12.22.)
népességszám változását is felmutató, illetve a nőtörténet főbb lépéseit taglaló alapozást adtunk így kutatásainknak. Ez többek között tágította ismereteinket az anyaság és háziasszonyi szerep kultuszának újkori virágzását illetően, fontos adalékokat nyújtott a nők munkaerőpiaci elhelyezkedésre történő felkészítése vonatkozásában, és tovább mélyítette a lánynevelés és a nemzeti fejlődés, a magyar nyelv ügye és a nemzetnevelés között feltárt eddigi kapcsolatokról való tudásunkat.
Választ kerestünk arra, hogy a lánynevelés modernizálásának, a női művelődési lehetőségek kiszélesedésének (hazánkban dualizmus kori) időszakában hogyan éltek tovább a nők hagyományos szerepeihez kötődő nevelési tartalmak. Vizsgáltuk azt, hogy mindez mennyiben volt magyar jelenség, illetve milyen hazai sajátosságok mutathatók ki ezekkel kapcsolatosan.
Mivel forrásfeltárásunk során törekedtünk arra, hogy ne csupán az újkor vezető oktatáspolitikusai és pedagógiai gondolkodói lánynevelési eszméit tárjuk fel, fontos kérdésként vetettük fel azt, hogy a magánemberek (például a szülők vagy maguk a leány- növendékek, továbbá a saját édesanyjukról, feleségükről, lánytestvéreikről író férfiak) hogyan élték meg a nevelés mindennapjait, illetve azt, hogy a „közvélemény” és annak formálói hogyan nyilatkoztak meg a nőkről és tanulmányaikról, a művelődésükről különböző fórumokon, például a sajtó hasábjain, szakmai gyűléseken, szószékeken vagy éppen a kor népszerű verseiben, regényeiben. Lehetőségeinkhez mérten figyeltünk a különböző felekezetek által megfogalmazott, és a politikai célkitűzésekhez viszonyítva lassabban változó véleményekre is.
A kutatás helyszínei
A kutatás hazai helyszínei között a Magyar Országos Levéltár, az Országos Széchényi Könyvtár (kiemelten is annak Kézirattára), a Pécsi Egyetemi Könyvtár (különösen annak igen gazdag régi könyv-állománnyal rendelkező Klimo Gyűjteménye), a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum, a PTE BTK Angol-Német-Osztrák Szakkönyvtára, a Fejér Megyei Levéltár, a Baranya Megyei Levéltár, a Pécsi Püspöki Levéltár, és a tetemes honismereti és régi sajtóanyagot őrző Baranya Megyei Könyvtár volt a legfőbb. A külföldi elsődleges források és feldolgozások feltárását 1992-2015 között tett tanulmányútjaink során a Madridi Autonóm Egyetem (UAM) Nőkutató Központjának (Instituto de los Estudios de la Mujer) könyvtárában és az ottani Bölcsészkar Központi Könyvtárában, továbbá a madridi Biblioteca Nacional-ban, a Salamancai Egyetem Tanárképző Karának Könyvtárában és a francia Rouen- i Egyetem Neveléstudományi Kutatóközpontjában (CIVIIC) végeztük.
Több tucatnyi XVII-XIX. századi magyar és külföldi forrásmű teljes vagy csaknem teljes szövegéhez, továbbá a témával kapcsolatos fontos európai és amerikai feldolgozásokhoz az elmúlt években digitális könyvtárak és gyűjtemények web-oldalain jutottunk hozzá.
Kiemelkedően sok, a témával kapcsolatos könyv szerepel például a Google24 – főleg a Google Scholar25 – keresőrendszer szabadon hozzáférhető digitális könyvállományában, a spanyolországi (latin, francia, castellano, katalán, gallego és baszk nyelveken is sok dokumentumot őrző) Biblioteca Virtual de Cervantes26 szekcióiban, és az amerikai könyvtárak digitális anyagát átfogó Internet Archiv27, illetve a Questia Online Library28 és az orosz
24 Elérhető a http://books.google.com/ URL címen.
25 Elérhető a http://scholar.google.com URL címen.
26 Elérhető a http://www.cervantesvirtual.com/ URL címen.
27 Elérhető a http://www.archive.org/ URL címen.
28 Elérhető a http://www.questia.com/ URL címen.
Bibliotyéka Makszim Moskov29, és a franciaországi tudományos folyóiratok 5 évtizednyi távlatban, digitális formában tárolt anyagait tartalmazó Persée30 gyűjteményei között.
A hazai digitalizált forrásokat tartalmazó adatbázisok közül is számosnak az anyagát felhasználtuk, például a Szegedi Tudományegyetem Digitális Klasszika nevű, a XVIII-XIX.
századi magyar irodalom műveiből készített adatbázisát31, a Magyar Társadalomtudományi Adattár gazdag nőtörténeti könyv- és sajtóforrásait32, Az Országos Széchényi Könyvtár elektronikusan elérhető33 periodikáit és köteteit; továbbá számos, virtuális formában (is) létező országgyűlési napló, törvénytár, folyóirat, lexikon, irodalomjegyzék, konferencia-kötet stb. anyagát, gyakran a nyomtatott formában feltárt források adatainak a pontosításához vagy ellenőrzéséhez. Módunk nyílott betekinteni számos, ma már digitális formában is közzétett, a lánynevelés vagy női művelődés történetének valamely területéről írott hazai és külföldi (főként olasz, angol és orosz) doktori (PhD és DLA) értekezésekbe, illetve tézisfüzetekbe34. Hasznos segítséget jelentettek olyan, a témához kapcsolódó kurrens – felsőoktatási konzorciumi beszerzésű – cikk-adatbázisok, mint például az ERIC, az Academic Search Complet vagy a Web of Science (WOS).
(Szeretnénk megjegyezni, hogy a digitális formában használt másodlagos források esetében kiemelten figyeltünk arra, hogy a szócikkek, tanulmányok, könyvek, konferencia-előadások, bibliográfiák és kronológiák hivatalos és ellenőrzött oldalakról származzanak, azaz folyóiratok, könyvkiadók, könyvtárak, múzeumok, kutatóközpontok, kutatók személyes honlapjairól.
Jóllehet, értekezésünk esetében számos virtuális tárhelyen elérhető adatot az elmúlt években folyamatosan gyűjtöttünk – a letöltés időpontját lábjegyzeteinkben mindig jelöltük –, disszertációnkba ezek közül csak azok kerülhettek be, amelyek a mű lezárásának 2015.
március végi időpontjában még elérhetők voltak a világhálón.) A kutatás forrásai
Az értekezésünk alapját jelentő, több éves kutatások során a forrásfeltárásban kettős cél vezérelt minket. Egyrészt arra törekedtünk, hogy az újkori magyar lánynevelés történetéhez megtaláljuk a lehető legtöbb és legváltozatosabb elsődleges kútfőt. Ezekhez gyűjtöttünk számos eredeti nyelvű, a korszakban keletkezett külföldi szöveges forrást is, amelyek egy részét a fentebb említett virtuális tárhelyeken találtuk meg (a legtöbb esetben az eredeti szöveg lefényképezett – tehát eredeti helyesírással és nyomtatási képpel elérhető – változataként.) Másrészt fontos törekvésünk volt, hogy lehetőségeinkhez képest a legteljesebb módon összegyűjtsük az értekezés témájával kapcsolatosan az elmúlt másfélszáz évben született (magyar és főbb külföldi) feldolgozásokat: a lánynevelésről, női művelődésről és nőtörténetről szóló könyveket, tanulmányokat, cikkeket, előadás-szövegeket, (gyakran csak kéziratban hozzáférhető) szakdolgozatokat és doktori munkákat, téziseket.
Az eredeti szövegekhez és képanyagokhoz akkor is mindenképpen megpróbáltunk hozzáférni, ha azok egészében vagy részleteikben különböző szemelvénygyűjteményekben vagy másodlagos (elemző) forrásokban keletkezésük óta már megjelentek. Így sokszor láthattuk, hogy a források eredeti szövegét későbbi korokban pontatlanul, hiányosan, eredeti
29 Elérhető a http://lib.ru/ URL címen.
30 Elérhető a http://www.persee.fr/web/revues/home/ URL címen.
31 Elérhető a http://www.kiad.hu/bibl/ URL címen.
32 Elérhető a http://mtdaportal.extra.hu/ URL címen.
33 Elektronikus Periodika Adatbázis-Archívum (EPA). Elérhető a http://www.epa.hu/ URL címen.
34 Például az alábbi honlapon át: Dart-Europe, E-theses Portal:
http://www.dart-europe.eu/basic-search.php és http://www.tesionline.it
környezetükből kiragadva (ezzel olykor értelmüket megváltoztatva), hibás vagy hiányos bibliográfiai adatokkal közölték. (Természetesen minden ilyen esetben, amikor lehetséges volt, elvégeztük a korrigálást.) A különböző időszakokban íródott másodlagos források tág körét átvizsgálva széles rálátásunk nyílott arra is, hogy a hazai (és külföldi) lányneveléstörténet-írásban mely művek, szerzők voltak a legnagyobb hatásúak, kikre hivatkoztak leggyakrabban kortársaik és utódaik.
A kutatás primér forrásai között szerepeltek egyrészt azok a külföldi (főbb francia, spanyol, olasz, német és angol, esetenként orosz, katalán vagy latin nyelvű) és hazai magyar nyelvű könyvek, pamfletek és vitairatok, amelyek a XVII-XX. század között részben vagy egészében a nőkérdésről és/vagy a leánynevelésről íródtak. Tanulmányoztuk és tematikai bontásban csoportosítva elemeztük továbbá a hazai magyar nyelvű sajtó témához kapcsolódó anyagát, kiemelten a Tudományos Gyűjtemény, az Athenæum, a Felső Magyar Országi Minerva, a Fillértár, a Családi Lapok, a Nemzeti Nőnevelés, a Magyar Paedagogia, valamint a Vasárnapi Ujság és az Uj Idők korszakban kiadott valamennyi számát, és számos további újság (például az Erdélyi Múzeum, a Budapesti Szemle, az Élet, a Pécsi Közlöny, a Borsszem Jankó, a Veréb Jankó, a Kerékpáros Hölgyek Lapja, a Magyar Lányok, az Élet, a Természettudományi Közlöny, A Nő és Társadalom, a Szoczializmus és különböző divatlapok illetve női lapok) egyes évfolyamait vagy témánkhoz kapcsolható számait.
Kiemelt forrásaink voltak az I. és II. Egyetemes Tanügyi kongresszus (1848 és 1896) jegyzőkönyvei; az 1880-1910 közötti népszámlálási adatsorok vonatkozó tételei; az újkor időszakának neveléssel és női jogokkal kapcsolatosan keletkezett jogi dokumentumai (főként törvények és rendeletek); továbbá a korszak sajtótermékekből feltárható, nőneveléssel, nőemancipációval kapcsolatos karikatúra-anyaga és nőket érintő humorisztikus írásai.
Vizsgálódásainkat amennyire lehetséges volt, kiegészítettük olyan személyes emlékekkel (korabeli naplókból, memoárokból, levelekből, útleírásokból vett részletekkel), amelyek bepillantást nyújtanak a női élet, a lánynevelés és női művelődés mindennapjaiba, a mikrotörténések világába. A leánynevelés eszményeinek vizsgálatát – a neveléstörténeti kutatások gyakorlata szempontjából többnyire rendhagyónak tekinthető módon – egyes, a vizsgált időszakban népszerű lányregények és egyéb irodalmi művek (versek, regények, novellák) vizsgálatával is kiegészítettük, ezek szisztematikus összegyűjtése, rendszerezése és feldolgozása azonban még a jövő feladata.
A nőkről való gondolkodás, a női egészségnevelés és leánytestnevelés tanulmányzásához fontosnak éreztük korabeli diaetetikai, nőgyógyászati könyvek felkutatását is. Kiemelten figyeltünk továbbá a nők otthoni tevékenysége szempontjából meghatározó kézimunka- és háztartási tanácsadó, életvezetési illetve gyermeknevelési kézikönyvekre. Tekintettel arra, hogy az általunk vizsgált újkori időszakban – az akkor még túlnyomórészt vallásos – széles néprétegek világ- és emberképét, a női szerepekről és lánynevelésről való gondolkodását is mennyire befolyásolták az egyházi prédikációk, áttekintettük és felhasználtuk (a teljesség igénye nélkül) több tucatnyi, a XIX. század során keletkezett katolikus és néhány korábbi református prédikáció nyomtatott szövegét is ennek a műnek a megírásához. Az egyes leányiskola-típusok esetében átvizsgáltunk több, a képzés tartalmi elemeire rávilágító tantervet is, az iskolákban használt tankönyvek és iskolai értesítők anyagának vizsgálatát azonban zömmel kutatásaink következő szakaszában tervezzük, mint ahogyan a népiskolákban használt felekezeti és állami tantervek lánynevelés szempontjai szerint való elemzését is.
Feltárásaink során természetesen törekedtünk arra, hogy minél több levéltári, illetve kéziratos forrást is beemeljünk a kutatásba: főként országos és vidéki nőegyleti iratok, Baranya megyei katolikus és református egyházvizsgálati jegyzőkönyvek, Fejér és Baranya megyei királyi és katolikus egyházmegyei tanfelügyelői iratok, továbbá magánlevelek, kéziratos naplók segítették a kutatásainkat.
A kutatás másodlagos forrásait jelentették azok az elemző munkák, amelyek a XIX.
század második felétől napjainkig a lánynevelés és női művelődés históriájáról készültek.
Ezeknek – a lehetőségeinkhez képest legteljesebb – összegyűjtését a hazai kézi könyvtári katalógusok és tematikus bibliográfiák, folyóirat-repertóriumok mellett a fentebb már említett különböző magyar és külföldi elektronikus adatbázisok is nagyban segítették.
A kutatás módszerei
Kutatásaink a történettudomány és a neveléstörténet kutatása során használt módszerekre alapozódtak. Az alapvető historiográfiai-szakirodalmi tájékozódás után többnyire egymással párhuzamosan gyűjtöttük az elsődleges és másodlagos forrásokat; ahol ezt szükségesnek láttuk, törekedve az előbbiek hitelességének, eredetiségének vizsgálatára. Ezt követően végeztük el a primér források kronológiai és tematikus csoportokba rendezését, majd ezek forráskritikája, kvalitatív elemzése, összevetése, a bennük foglalt gondolatok hatás- és recepcióvizsgálata következett. Az ezekből nyert információk segítségével tudtuk elvégezni a másodlagos források kritikai feldolgozását, adataik pontosítását, pótlását, helyesbítését.
(Ahogy már jeleztük, gyakori probléma volt például a feldolgozások esetében a bennük idézett – magyar vagy idegen nyelvről fordított – elsődleges forrásrészletek szövegének pontatlan közlése. Éppen emiatt kiemelten fontosnak tartottuk, hogy minden esetben, amikor csak lehetséges volt, a már több hazai szakmunkában is közölt forrásrészletek eredetijét is felkutassuk.)
A statisztikai és demográfiai adatok esetében próbáltunk kvantitatív metódusokat is beemelni a vizsgálódásba, elsősorban azzal a céllal, hogy a szövegelemzések során gyakran háttérben maradó társadalmi rétegek és csoportok, bizonyos esetekben a (női) népesség egésze jobban láthatóvá váljon. Jóllehet, csupán kezdetleges próbálkozásként, de megkíséreltük néhány dualizmus kori képi forrás (karikatúra) ikonográfiai elemzését is, hiszen úgy gondoljuk, ezek fontos adalékokat hozhatnak a nőkép és a lánynevelés korabeli alakulásáról, közvéleményben élő megítéléséről.
A diakrón megközelítés ugyan művünk fontos felvezető szálát jelenti, ám minden esetben, amikor csak erre mód nyílt, a kronologikus témavezetés mellett megpróbálkoztunk a szinkrón szempontok érvényre juttatásával. Ezen belül kiemelten kezeltünk néhány, a lánynevelés történetéből jól kibontható olyan problématörténeti csomópontot, mint például a leányok testi nevelése, az olvasási és művelődési szokások és lehetőségek, az anyaságra és a háziasszonyi-gazdasszonyi szerepre történő (iskolai és nem iskolai) felkészítés. Fontosnak tartottuk továbbá a különböző történeti korszakok és földrajzi területek (esetenként különböző felekezetek, társadalmi rétegek) lánynevelési szokásai, nőideálról alkotott véleménye közti összehasonlítások elvégzését. Lényegesnek tartottuk ezek mellett a hatás- és recepciótörténeti vizsgálódásokat, hiszen ezek mutatnak rá igazán arra, hogy az újkori lánynevelés történetében melyek voltak a lényegesen új gondolatok és törekvések, hogyan áramlottak korszakról korszakra és országról országra bizonyos alapgondolatok, művek vagy műrészletek. Ezek a kutatások mutattak rá arra is, hogy az újkori Magyarországon és Erdélyben hogyan jelentek meg és miként hatottak külföldi szerzők lánynevelési és nőkről írott könyvei, milyen fordítások és átdolgozások készültek ezekről, illetve hogy mi volt (volt-e?) tipikusan hazai a leányok iskolai vagy nem intézményesült nevelésében.
A jelentős számban gyűjtött elsődleges és másodlagos források segítségével az újkori lánynevelés összegző leírását tűztük tehát célul, természetesen elismerve azt, hogy az igen összetett témakör számos részletének és összefüggésének feltárása, maga a fiú- és lánynevelés együttes – nem csupán párhuzamba állított, hanem kapcsolatokat és hatásokat feltáró – történetének a kifejtése még jórészt a jövő feladata lesz.
I. A NŐ- ÉS LÁNYNEVELÉS-TÖRTÉNET HISTORIOGRÁFIÁJA ÉS FŐBB FORRÁSAI
A NŐTÖRTÉNET KUTATÁSA
Történettudomány, nőtörténet-írás és gender-kutatás
A hagyományos történetírás művelői hosszú időn keresztül, a történelem tudományának XVIII-XIX. századi kialakulásától (a modern nemzetállamok létrejöttétől) kezdve a múlt tanulmányozását többnyire úgy végezték, hogy a nők történetére nem vagy csak alig, és inkább „mellékesen” fordítottak figyelmet. A XIX. század végére (férfi-) szakmává váló történetírás középpontjában a politika- és hadtörténet állt, ez pedig „a férfiak felsőbbrendű jogait, tetteit, gondolatait és katonai sikereit ünnepelte”35, és a múlt bemutatásából nem csupán a nők, hanem a gyermekek, a nem nyugati kultúrák népei, a kisebbségek, illetve a közélet szféráján kívül eső, a magánélethez tartozó történések is kimaradtak. Pierre Grimal egy korábban írt véleménye szerint „a történészek csak a férfiak történetéről tudnak...
Felhasználják azt a kettősséget, hogy sok nyelv ugyanazzal a névvel jelöli az emberi nem képviselőit általában, mint a hímneműeket, és azon a címen, hogy az „emberek” történetét mesélik el, a férjek, fivérek, fiúk és apák történetére szorítkoznak. A lányok, asszonyok, nővérek és anyák csendben jelen lehetnek, mint titkos utasok: csak mellőztetésük által léteznek. Vannak ugyan közöttük olyanok, akik helyet kaptak az emberiség évkönyveiben, de azok máris gyanúsak, hogy hűtlenek lettek nőiességükhöz. Jeanne d’Arc-ot egy kicsit azért is égették el, mert makacsul férfiruhát hordott.”36 Számos hasonló kutatói véleményt idézhetünk még, amelyek rámutatnak a hagyományos történet-írás szemléletbeli hibáira, hiányosságaira.
Gisela Bock német történész például így fogalmazott: „a hagyományos történetírásban a történelem olyasmi volt, amit a férfiak csinálnak, szenvednek el, írnak le, s a férfiak történelembeli – vagy a történelemmel kapcsolatos – tapasztalata »általában« a történelemmel azonosult.”37 A tudományos történetírás fejlődési fázisait több írásában vizsgáló német kutató, Iggers szerint a XIX. század közepétől a XX. század közepéig uralkodott a történetírásban és múlt-kutatásban az a történeti módszer, amely lényegét a források kritikai vizsgálata jelentette. A történelem tudományos jellegét maga a módszertan adta. A kutatók előtérbe helyezték, előnyben részesítették az írott forrásokat, főként a hivatalos, levéltárban, irattárban őrzött iratokat. „Ezek a források feltárták a politikai döntéshozó helyzetben lévő, többnyire férfi történelmi szereplők szándékait...”38 A nők történetének feltárásához alapot jelentő forrásokat viszont a tudományos történetírás kezdeti szakaszában nem, vagy alig kutatták, illetve ezek eleve sokkal kisebb mennyiségben keletkeztek és őrződtek meg a történelem során, lévén maga a források konstruálása és továbbhagyományozása is főként a férfiak világához kötődő tevékenység.
35 Pető Andrea: Társadalmi nemek és a nők története. In: Bódy Zsombor – Ö. Kovács József (szerk.): Bevezetés a társadalomtörténetbe. Hagyományok, irányzatok, módszerek. Budapest, Osiris Kiadó, 2006. 515. o.
36 Grimal, Pierre: Introduction à l’histoire mondiale de la femme. In: Uő.: Histoire mondiale de la femme. Vol.
1. Préhistoire et Antiquité. Paris, Nouvelle librairie de France, 1965. 7. o. Idézi: Fohlen, Claude: A nő a társadalomban. Világtörténet 1982/1. 88. o. (Megjegyzés: A Grimal-féle, úttörőnek számító, négy kötetes mű bevezetéséből idéző Claude Fohlen cikkének műre vonatkozó jegyzete a Világtörténet című lapban pontatlan, nem tartalmazza a kötet francia címét és kiadójának nevét.)
37 Bock, Gisela: A nőkkel foglalkozó történetírás az NSZK-ban és nemzetközi összefüggésben. In: Vári András (szerk.): A német társadalomtörténet új útjai. Budapest, Közép- és Kelet-Európai Akadémiai Kutatási Központ, 1990. 25-26. o.
38 Iggers, Georg G.: A történetírás elmélete és története. Magyar Lettre Internationale, 2005. ősz, 58. sz., 55. o.
