D O K U M E N T U M
E Ö T V Ö S J Ó Z S E F 1 8 7 0 . É V I K Ö Z É P I S K O L A I T Ö R V É N Y J A V A S L A T Á N A K I N D O K O L Á S A
EÖTVÖS második miniszterségének első intézkedései közölt foglal- kozott a középiskolai problémákkal, új tantervet készíttetett szá- mukra, amelyet m á r az 1868/69-i tanévben bevezettek az állami és a katolikus iskolákban. A népiskolai törvényjavaslat keresztülvitelekor kibontakozott viták, nehézségek azonban óvatosságra intették. Ezért, csak 1870. április 7-én terjesztette az országgyűlés elé törvényjavas- latát, melynek indokolását— tudomásunk szerint— most közöljük először teljes terjedelmében. Az eredeti szöveg az Országos Levéltár országgyűlési iratai között található (OL. Ogy. ir. 1870—3244).
EÖTVÖS középiskolai reformjavaslata nem vált valósággá, alkotójá- nak már nem volt ideje arra, hogy az ellenkezést legyőzve elfogad- tassa az országgyűléssel. Utóda, TREFORT ÁGOSTON m á r csak arra szorítkozhatott, hogy a korábbi osztrák rendszeren nyugvó iskola- rendszeri modernizálja és törvény útján rendezze.
A N T A L L J Ó Z S E F
.4 középtanodai oktatásról és a középtanodákhoz kapcsolható szakiskolákról szóló törvényjavaslat indokolása
A középtanodai oktatás rendszerét is azon célnak kell meghatározni, melyet, általa el akarunk érni. Miután pedig a középtanodai oktatásnak feladata egy- felől az általános emberi műveltséget kifejteni és másfelől a főlanodai tanpályák- ra előkészíteni, a szervezésre nézve, íme kettős feladatból következik:
1-ör hogy minden középtanodai szervezésnél egy arán I figyelembe kell ven- n ü n k az ezen közbeli oktatás mindkét feladatát, s hogy minden oly szerkezet, melynél csak az egyik vétetnék tekintetbe, a másiknak mellőzésével v. legalább háttérbe szorításával, a középtanodai okt atás teljes céljának nem felelne meg.
2-or hogy miután minden középtanodai oktatás egyszersmind előkészítő, a középtanodai szervezetnek is azon arányban kell változnia, melyben a főt.anodák köze és szerkezete változik úgy, hogy például azon középtanodai szervezet, mely egészen célszerűnek látszik azokra nézve, kik a főtanodai tanpályákon és — legalább — főképpen csak az általános emberi műveltség kifejtésének eszközét keresik; igen elhibázott, volna azon sokkal nagyobb számra nézve, kik azért lépnek a főtanodákba, hogy ott maguknak életpályájukra szakképzett- séget szerezzenek.
3-or, hogy miután a középtanodának egyéb feladata (ti. az általános művelt- ség kifejtése) olyan, mely közös célja mindazoknak, kik ezen tanintézeteket
használják, míg a másik feladala (li. u szakpályákra való előkészítés) olyan, amely a tanulókra nézve különböző aszerint, a mint azok egyik v. másik pályát választják.
Ennélfogva a középtanoda szervezetének is olyannak kell lenni, hogy mind azon oktatásban, mely az általános műveltség kifejtését célozza, minden növen- dék közösen részesüljön, de emellett különlegesen készítessenek elő a tanulók az illető szakpályákra.
4-er, hogy miután a fiúkat azon korban, melyben a középtanodába felvétet- nek, igen ritka esetben lehet határozottan megismerni, azaz valóságukat és hajlamaikat, s így, lia a szakképzést már a középtanodai tanfolyam elején kez- denénk, könnyen megtörténhetnék miként a tanulók nagy része éppen e tan- pályára nem készítetnék elő melyre magát később elhatározza; ez okból a közép- tanodai tanfolyam első éveiben az oktatás úgy rendeztessék el, hogy az lehetőleg minden szakpályára előkészítésül szolgáljon és hogy később is egy szakirányból a másikba való átmenetel a lehetőségig megkönnyíttessék. Ezek a középtanodai oktatás feladatából folyó azon szempontok, melyeket törv. javaslatom készíté- sénél szem előtt tartottam, s a melyek miatt az általam tervezett rendszer eltér nem csak azoktól, melyek eddig hazánkban divatoztak, hanem azoktól is, melyek más országokban léteznek s eddig a legtökéletesebbekül tartatlak. Ezen szem- pontok alapján készült javaslatom szerint az összes középtanodai oktatás követ- kezőképp szerveztetik:
Az egész tanfolyam bárom nagyobb körre s illetőleg tanirányra különül: um.
gymnásiumi, reáliskolai és lyceumi tanfolyamra. A gymnáziumi teljes tanfolyam hat évig tart és hat osztályból áll. A négy alsó osztály négy évi tanfolyammal képezi az algymnásiumot, mely úgynevezett reál gymnásiummal szerveztetik, azaz a görög nyelv mellőzésével a reálismeretek tanítására benne oly nagy súly helyeztetik, hogy csupán a latin nyelv tanítása által különbözik lényegesebben a reáliskola 4 alsó osztályától s így az algymnásiumból bármikor minden után pótlás nélkül léphetnek át; a növendékek a reáliskolába.
A két felső osztály már határozottan humanista irányú s a lyceumra szolgál előkészítésül.
A reáliskolai teljes tanfolyam bét, évig tart-, ugyanannyi osztállyal.
A 4 alsó osztály képezi az a 1 reáliskolát, melyből csupán a latin nyelv pótlása mellett átmehetnek a tanulók a gynmásiumba. E mellett az alreáliskola az iparos és kereskedő tanpályákra is előkészítőül szolgál. A 3 felső osztályból álló főreál- iskola tüzetesen a műegyetemi tanpályákra készít elő. A hét osztályt végzett növendékek — bár a lyceum is nyitva áll előttük, egyenesen a műegyetembe léphetnek.
A bárom évre terjedő lycéáiis tanfolyamon az egyetemi tanpályákra szükséges tudományos előképzettség szerezhető egyfelől, más felől, általános tudományos - iműveltség szerezhető azok állal, k'ik~á3yceumból nem az egyetembe, hanem egye-
nesen az életbe lépnek. Ez az egész rendszernek alapvázlata.
Mielőtt javaslatom részleteinek indokolásába bocsájtkoznám, az általam ter- vezett rendszer ellen eddigelé a sajtóban is felhozott egy pár nyomósabb ellen- vetést óhajtok lehető röviden megvizsgálni. Az első leglényegesebb ellenvetés az. hogy ezen rendszerrel nem lehet eléggé eszközölni a középtanodai oktatás főcélját, az általános emberi műveltség kifejtését. Miután senki sem vonhatja kétségbe, hogy a középtanodai oktatásnak csakugyan az általános műveltség kifejtése képezi főcélját, a fölhozott, ellenvetés nagyon fontosnak látszik, azon- ban a benne foglalt vádat legföllebb azon esetben kellene alaposnak elismerni,
ha a javaslatomban ajánlott rendszerben az általános műveltség kifejtéséről kevésbé volna gondoskodva, mint a gymnásiumban jelenleg alkalmazott, rend- szerben. Hogy pedig e kérdéssel tisztába jöjjünk, nézzük röviden, mi lényege- sebb különbség van a két rendszer között:
a) Az első különbség az, hogy a javaslat szerint a gymuásium 4 alsó osz- .tályában a reáliák és rajz kötelezőleg és nagyobb mértékben taníttatnak)
mint eddig.
b) A második különbség, hogy a görög nyelv tanítása csak a lyceumban kezdetik meg.
c) Harmadik különbség az, hogy a lyceumban bizonyos mérvű szakrendszer is hozatik be, amennyiben a tanulók nem minden tantárgyat tanulnak egyenlő kiterjedésben, hanem a választandó szakpályájukhoz szükséges ismereteket kimerítőbben tanulják. Az első különbséget ami illeti, senki sem állíthatja, hogy a mennyiségtannak, a rajznak s általában a reáliaknak tanulása káros befolyást gyakorolhat az általános műveltség kifejiésére s legföllebb azt lehetne vélni, hogy a nyelvek tanítása ezáltal szerfelett korlátoztalak s így kelleténél keve- sebbet tanulnak latinul, azonban ez eshető baj is el van kerülve az által, hogy a görög nyelv tanítása, mely különben már a 3-ik osztályban kezdődnék, elma- rad. Eszerint a nyelv tanítás csupán annyiban szoríttat.ik szűkebb körre, ameny- nyiben a görög nyelv a gymnásiumi tantervből ki van hagyva.
A görög nyelvre nézve elismerem mind azt, hogy az némely szaktudományokra nézve nélkülözhetetlen, mind pedig azt, hogy annak alapos tanulása-mindenkire nézve kívánatos lenne.
Először azon befolyásnál fogva, melyet általában a nyelveknek tanulása álta- lános műveltségünk fejlesztésére gyakorol, másodszor azon élvezet érdekéből, melyet a gazdag görög irodalomban találunk s azon befolyás miatt, melyet a classicusoknak eredeti nyelven való olvasása műveltségünkre gyakorol s végre harmadszor, mert kívánatos, hogy hazai és a külföldi tanintézetek rendszerei között bizonyos analógia legyen s ifjaink ne akadályoztassanak abban, hogy tanulmányaikat a külföld egyetemein folytathassák.
Azonban mindezen szempontok gyakorlati értéke felette csökken, ha köze- lebbről megvizsgáljuk őket.
Az első szempontot illetőleg tagadhatatlan ugyan, hogy észbeli tehetsegeink kifejtésére alig található jobb eszköz, mint a nyelvek alapos tanulása és liogy a classicus nyelvek e tekintetben első helyen állnak. De váljon a nyelvek alapos tanulásának célszerű módja-e, ha 3—4 sőt több nyelvet egyszerre kell tanul- n u n k ? s váljon ha a grammatieat a logicai s így a philosophiai t a n u l m á n y o k legjobb előkészítő eszközéül ismerjük is el, nem jobb-e, ha a gyermek saját anyanyelvén kívül egy élő nyelvvel (t. i. a némettel vagy a magyarral) és egy classicus nyelvvel (t. i. a latinnal) foglalkozik, mintha ezeken kívül még egv classicus (t. i. a görög) és több élő nyelvek felületes megismerésére fordítja figyelmét, minek eredménye végre is nem lehet más, mint az, hogy a növendék a tanult nyelvek egyikében sem halad annyira, hogy annak szerkezetébe kellően beavatva lenne. És váljon nem ezt bizonyítják e tapasztalásaink is? — Mert gymnásiumainkban nevelt ifjainknak ugyan minő százaléka van középtanodai tanulmányai által arra képesítve, hogy azon pótolhatlan gyönyört élvezze, melyet a régi classicusoknak eredeti nyelven' olvasása n y ú j t . Ha ennek okául tanrendszerünk hiányos voltát s főkép a szükséges tanerők hiányát, hozzák fel, erre csak azt válaszolom, hogyha javaslatomba a lehetőleg jobb rendszert állí- t a n á m is fel, ez magában meg nem igen növelné azoknak számát, kik a görög
nyelv alapos oktatására alkalmasak és bogy legalább is különös oly rendszert állítani fel a törvényben, melynek czélszerű keresztülvitele a jelen viszonyok között lehetetlen.
Azonban nézetem szerint a görög nyelv tanítását illetőleg azon gyenge ered- ményt, melyet gymnásiumaink a classicai nyelvekben előmutatnak, kizárólag eddigi rendszerünknek és képes tanerők kevés voltának tulajdonítani tévedés, mert m i u t á n a classicus nyelvek tanulásának ugyanily hanyatlását tapasztaljuk más országokban is (p-o. a Franciaországban kiküldött examinatorok évenkint közzétett jelentéseikben évről évre inkább panaszkodnak a classicus és épen a latin nyelv tanulásában tapasztalt hanyatlásról) s miután a philosophiávai tudományosan foglalkozókon kívül még Angliában sőt Németországon is sokkal kevesebb ma, mint régebben volt, azok száma, kik a elassicusokat eredetiben olvashatják, ennélfogva ezen általános tünemény csak egy általános okból szár- mazhatik.
Ezen általános ok pedig: részint abban található, hogy a középtanodákban ma már nem oly kizárólag a classicus nyelvekkel foglalkoznak mint régebben, részint pedig korunk általános irányában keresendő.
Gymnásialis oktatási rendszerünk alapjai a renaissance korszakában vet- tettek meg, a 18-ik század utolsó pár tizedéig a középtanodák általán véve — alig foglalkoztak egyébbel, mint a classicus nyelvekkel és általában az ókor irodalmával s így nem csudálhatjuk, ha akkor a tanintézetek ezen irányban k i t ű n ő eredményeket mutathattak fel. A classicai nyelvek s irodalmok akkor nem az általános műveltségnek, hanem majdnem minden tudomány körében az ismereteknek is forrásaiul tekintettek. De a mint a természettudományok a t u d o m á n y s élet körében nagyobb tért foglaltak el, azon .arányban szűnt meg a középtanodáknak egyoldalú iránya is, azon eredményeknek, melyeket azok a classicus nyelvekben előmutatnak, kisebbeknek kell már csak azon tárgyak száma és kiterjedése miatt is lennie, melyek ezen intézetek tantervébe felvétet- tek, úgy hogy ki bármily poroszországi gymnásium tantervét átnézi, az nem fogja b á m u l n i ha azok, kik annyi és oly sokféle kötelezett tárgyakkal foglalatos- kodnak, a philologiában nem tehetnek oly előmenetelt, minő a középtanodáktól a tekintetbe 50 év előtt követeltetett.
Még nagyobb azon hatás, melyet a kor általános iránya e tekintetben is az iskolára gyakorol s nem csodálkozhatunk, ha azon időszakban, melyben a reál- tudományok oly kitüntetésben részesülnek, m i n t ma a classicai philologia hanya- goltatok el épen úgy, mint ez a reáltudományokkal történt akkor, mikor a kitün- tetés és előmenetel útjai azok előtt nyíltak meg, kik a classicai tanulmányokban tűntek ki. Hazánkban e körülmény méginkább meg van, mint máshol s ha görög nyelv Jegbuzgóbb pártolója alig fogja magát azon reménnyel kecsegtetni, bogy míg e tekintetben a közvélemény nem változik, s a mívelt szüléknek legnagyobb része a görög-nyelvre fordított: időt elveszettnek tekinti, a fiatalságnál a görög nyelv tanulásában a kellő szorgalomra számolhatnak.
A m i n t a dolog áll (és részemről nem hiszem, hogy azáltal, ha a görög nyelvet törvényünkben köteles tantárgynak nyilvánítjuk, a létező viszonyok megvál- toznának) annak, bogy gymnásiumainkban a két classicai nyelv taníttatik eredménye csak az, bogy fiatalságunk a classicai nyelvek egyikében sem halad annyira, hogy elassicusokat élvezettel olvashatná.
Sokkal nagyobb eredményeket várhatunk, ha egy látszólag szűkebb feladatot tűzve ki arra irányozzuk törekvéseinket, hogy ifjaink egy classikai nyelvet (azaz a latint) tanulják, meg. Sőt én úgy vagyok meggyőződve, hogy még azon
czélunk is, hogy az országnak hellenistákat neveljünk, ezen utón könnyebben elérhető.
a ) Mert ha a görög nyelv tanítása a lyceumokra szorítatik, könynyebben érhet- jük el azt, hogy e nyelv csak arra képes tanárok által taníttassák, ami kivihe- tetlen volna akkor, ha a nyelvet minden középtanodákban tanítanák.
b) mert ha ezen nyelv csak azokra nézve tekintetik köteles tantárgynak, kiknél azt a szaktudomány, melyre készülnek, igényli (a theologokra, philolo- gokra stb. nczve) a tanulókban több buzgóságot tehetünk fel, mert vcgre
c) az, ki a latin nyelvet tudja, nagyobb előmeneteleket fog tenni 3 évben, mely alatt a görög nyelv a lyceumban taníttatik, mint az ki 6 vagy 8 évig egy- szerre két nyelvet oly tanároktól hallgat ta, kik közül a nagyobbrész maga sem tud görögül és sokan még latinul is igen felületesen.
Mi a görög nyelvre nézve felhozott 3-ik okot illeti, bizonyosan igen kívánatos, hogy ifjaink a középtanodáinkban behozott rendszer által ne akadályoztassanak abban, hogy magasabb tanulmányaikat külföldi egyetemeken folytathassák, de én az e részben kifejezett aggodalmakat nem ismerhetem alaposnak.
1-ör azért, mert ha a jelen 8 gymnasialis osztály megalapító rendszerünktől nem térünk is el, vagy tökéletesítve azt fogadjuk is el, mely Ausztriában létezik, vagy nálunk Thun által behozatott, azon taneszközökkel és tanerőkkel, melyek felett rendelkezünk mégsem érhetnők el azt, hogy a magyar és porosz közcp- tanodák növendékei között a képzettségre nézve különbség ne létezzék, s mert nem fogadhatom el soha azon elvet, hogy középtanodáinkban valamely rend- szert csak azért kövessünk, mert az más országokban divatozik, főkép m i d ő n azt látom, hogy azon országokban is, ahol az érvényben van, annak czélszerűségén sokan kezdenek kételkedni, s megváltoztatásáról gondolkoznak.
2-or azért, mert az, hogy ifjaink' a külföld magasabb tanintézeteit használ- hassák, ismereteik kiterjedésétől függ, nem pedig azon módtól és tanrendtől, melyen azokhoz jutottak és mert minden magasabb külföldi tanintézet bizo- nyosan szívesebben látja padjain magyar ifjainkat, ha azok bár egy más tanrend szerint oktatva, de a kellő ismereteket hozzák magukkal, mint ha azok a német- országban divatozó gymnásialis rendszer szerint (de mint jelenlegi) igen csekély- sikerrel oktattattak volna.
É p oly alaptalanok meggyőződésem szerint azon aggodalmak, melyek a tör- vényjavaslatban felállított rendszer ellenei által a középtanodák felsőbb osztá- lyainak szervezete ellen azon okból hozatnak fel, hogy azon szervezet nem alkal- mas az általános műveltség kifejtésére.
Való, hogv e szervezet nem csak attól, melyet eddig hazai gymnásiumainkban találunk, hanem attól is, mely németországban általánosan elfogadott, lényege- sen eltér.
Az eddigi rendszer szerint a gymnásium növendékei bármily pályára készül- jenek, minden tanulmányokban egyenlő oktatást nyernek, míg a törvényjavaslat értelmében a tanulmányoknak csak egy része közös, ez azonban a rendszer ellen csak azon esetben hozathatik fel, ha valaki bebizonyíthatná, liogy a törvény- javaslatban indítványozott rendszer az általános emberi műveltség kifejtésére kevésbé alkalmas mint az, mely jelenleg divatozik, és ezt nehéz volna bebizo- nyítani. Ha nem azon nézetből indulunk ki, hogy az általános emberi műveltség kifejtését az mozdítja elő, ha mentül több tárgyat, mentül felületesebben tanul- nak, úgy mindazok, kik tanulmányi rendszerünkkel alaposan foglalkoznak, el fogják ismerni, hogy ha az általános műveltség kifejtésére minden szükséges tárgyak alaposabb tanulása kívántalik, akkor gymnásiumnink 8 évi cursusa
ezen czél elérésére már csak azért sem elégséges, mert az általános emberi művelt- ség kifejlesztésének egyik főeszközét a philosophiai tanulmányokban kell keres- n ü n k , s mert jelen rendszerünk mellett éppen ezekre fordíttatik legkevesebb figyelem, s mert ezekre-nem is fordítható annyi idő és szorgalom, míg gymnásiu- maink növendékei 8 év alatt annyi különböző tárggyal halmoztatnak el.
Nézetem szerint az általános emberi műveltség kifejtését jobban biztosítjuk, ha középtanodai növendékeink valamivel kevesebb tárgyat, de ezeket alaposab- ban tanulják s egyszersmind gondoskodunk, hogy mindazok,, kik magasabb tanulmányokra készülnek, 3 éven át philosophiai oktatásban részesülve, kellőleg Isimívelt észbeli tehetségekkel lépjenek az egyetemre.
Ha gy mnásiu maink felsőbb osztályaiban a szakrendszert nem hozzuk be, e czél elérhetetlen. Mert miután a gymnásiumot bevégzett ifjak különböző szak- tudományokra vetik magukat, akkor ba a gymnásium minden növendékei közös oktatást nyernek, szükséges, hogy az mindazon tanulmányokat magába foglalja, melyek a később követendő pályára, mint előkészítők szükségesek, m i ismét szükségkép azon felületességet vonja maga után, melyet középtanodáink- ban tapasztalunk s azon fájdalom, hazánkban honos hajlamot erősíti meg, mely szerint a többség inkább sokoldalúság, mint alaposság után törekszik. S itt ál megyek a
M á s n cl i k e 11 e n v e t é s r e
mely abban áll, hogy a gymnásium felső osztályainak szakok szerinti osztályo- zása nem szükséges.
Felhozatik ennek bebizonyítására azon tapasztalás, hogy Németország nem szenved fogyatkozást szaktudósokban, ámbár a középtanodának szakok szerinti osztályozása Németországban nem fogadtatott el.
Felhivatik a nevelés ügyével foglalkozó férfiak ítélete, kik közül sokan a közép- tanodák szakoszlályozása ellen nyilatkoztak.
Mi az első illeti, megjegyzem, miként mindig nagy csalódás, ha abból hogy valamely politieai institutio egy országban jó eredményeket idézeti elé, annak általános czélszerűségét következtetjük, de e csalódás soha sem nagyobb, mintha a nevelés terén csinálunk, hasonló következtetést. Ugyanazon nevelési rendszer különböző országokban szükségkép eltérő eredményeket idéz elő, nemcsak az ál Iámnak rendelkezésére álló tanerők s taneszközök különfélesége szerint, hanem
méginkább azon befolyásnál fogva, melyet a tanrendszer sikerére, a tanulók egyénisége, sőt azok szüleinek míveltségi foka és életnézete gyakorol, s ki e tárgyról komolyan gondolkozott, nem fogja kétségbe vonni, hogy például Poroszország gymnásiális rendszere, még azon eset ben is, ba valamely módon egyszerre poroszország tanerőivel s taneszközeivel rendelkeznénk, más eredményt idézire elő, há magyar' ifjákrá' Tílká'linaztátnék. Ezért azon ítéleteket, melyek az úgynevezett bifurcatio rendszer ellen egyes szakférfiak által Németországban felhozattak, még azon esetben sem fogadhatnék el-irányadóul hazánkra nézve, ha azoknak helyességéről más viszonyok alatt meg lennénk is győződve, mit a jeleri esetben nem mondhatok.
Míg valamely rendszer egy bizonyos országban hosszabb ideig fennállt, és k i t ű n ő eredményekhez vezetett, főkép azok, kik e rendszer alkalmazásában tettleges részt vettek, nem egy könnyen ismerik el annak hiányait, vagy ha azokat elismerik is legalább, nem igen hajlandók annak gyökeres megváltoztatá- sára s így nem is bámulhatjuk, ha a gymnasialis rendszer megváltoztatása
cpen Németországban talál legfőbb ellenzésre. Főkép azok között, kik m i n t szakférfiak a kérdés megítélésénél légcompetensebbeknek látszanak. Azonban mindenki tudhatja, ki a középtanodai oktatás ügyével foglalkozik, hogy e rend- szer hiányai még Németországban is felismertettek már- s hogy daczára annak, hogy e rendszer oly nagy tökélyre emelkedett (mi azon k i t ű n ő tanerőknek köszön- hető, melyek felett Németország rendelkezik) mindemellett már is igen sokan hirdetik megváltoztatásának szükségét s pedig azért, mert a gymnásialis növen- dékek a tanulmányok száma és különfélesége által elhalmozva tehetségeik szabad kifejtésében akadályoztatnak s mégis egyes szakokra melyeket később választanak nem kellőleg előkészülve jelennek meg az egyetemen.
Váljon e tény nem von-e le sokat azon ítéletek tekintélyéből, melyek a rend- szer megváltoztatása ellen nyilatkoznak? Nem csökken-e azok értéke, főleg a mi viszonyaink figyelembevételével, midőn látjuk, hogy a hazánkban jelenleg alkalmazott rendszer mellett nem csak semmi k i t ű n ő eredményt nem mutat- hatunk fel, de sőt ha ezen rendszer eredményei szerint kellene megítélnünk, minden ellene szólana.
Nyugodtan hivatkozhatom e tekintetben egyetemünk különböző karainak s á jogacadémiáknak, vagy szemináriumoknak tanáraira (kik a gymnásialis okta- tásnak kétségen kívül legilletékesebb bírái) mert alig fog közöttük találkozni, ki be nem vallaná, hogy azon ifjak, kiket a legjobb érettségi bizonyítványokkal ellátva vesz át, sokkal több sikerrel folytathatnák magasabb t a n u l m á n y a i k a t , lia gymnásiumaink megfelelnének azon főezéljuknak, hogy növendékeit a maga- sabb tanpályák folytatására előkészítsék.
Másik ok, mely a szaktanítás jókor kezdése ellen feihozatik az, hogy egyes , tárggyal való kizárólagos foglalkozás, mindig egy bizonyos korlátoltságot von maga után, nálunk inkább e rendszer mellett szói, mert p. o. az angol népnél tapasztalható azon hajlam, hogy mindenki csak saját szakával foglalkozik, ott nem általánosabb, mint nálunk az ellenkező.
Végre harmadik nyomósabb ellenvetésül hozható fel, hogy a középtanodai tanfolyam tartama javaslatom szerint 8 évről 9 évre terjesztetvén ki, szerfelelt meghosszabítatik, ifjaink későn végezhetik iskoláikat.
Ez ellenvetésre válaszul a következőket jegyzem meg:
1-ör A külföldön is, mondhatjuk a szakférfiak többsége által el van ismerve, hogy mindazon ismeret és képzettség, melyre az egyetemi tanpályákra belépő- nek ma már szüksége van, 8 év alatt nem szerezhető meg kellő sikerrel. E m i a t t külföldön a középtanodák nagy részében a tanfolyam 9 évre terjed. Vagy ahol kevesebb, mint p. o. Sehweiz némely helyein, ott az elemi tanfolyam bővítésével segítnek a bajon. Másutt a főtanod aknái állítanak előkészítő tanfolyamot.
2-or Különösen hazánkban a tanfolyam tartamának hosszabbítását kívánja azon körülmény is, hogy az ország sok vidékein a hazai többféle nyelvek tanítása a tanodák egy részét igénybe veszi. A tanodák szaporítása által nem lehet itt, segíteni, mert. akkor a tanulni való úgy összehalmozódik, hogy nem képes a tanulók nagyobb része maradandóul megtanulni.
3-or A mennyiben a középtanodai cursus hosszabb lesz, a főtanodai tanpályák nagyobb része annyival rövidíthető, mert alaposabb előkészültség s kellő philo- sophiai előképzettség mellett az egyetemen előadott tudományok rövid idő alatt is nagyobb sikerrel végezhetők.
