A téli építkezés tervgazdasági vonatkozásai

SEBESTYÉN GYULA

FÓOSZTALYVEZETÓ, ÉPIIESUL: Y] MINISZTÉRIUM

A TÉLI ÉPI'TKEZÉS

TERVGAZDASAGI VONATKOZÁSAI

A tőkés termelési mód sajátságos népesedési törvénye a viszonylagos túlnépesedés: ,, . . .a viszonylagos, azaz a tőke közepes értékesítési szük—

ségletei szempontjából fölös népesség termelése a modem ipar létének

feltétele".1 És tovább: ,,A viszonylagos túl-népesség minden lehető árnya—

latban előfordul. Minden munkás hozzátartozik azalatt az idő alatt, amidőn csak részben vagy egyáltalában nem foglalkoztatjá ."2

Foglalkozásának sajátosságánál fogva az építőmunkásság a kapita—

lista rendszerben törvényszerűen rövideb-b—howsszabb ideig részévé válik ennek az ipari tartalékseregnek. Eltekintve a ciklikus Válságoktól, melyek a munkásság egészét érintik, eltekintve a tőkés termelési módban törvény—

szerü, állandóan meglévő Viszonylagos túlnépes—edéstől, az épitőmunkásokat az építőipar idényjellegéből adódó téli munkanélküliség is sujtotta.

Magyarországon az építkezések télen át — még ,,konjunktúra" idején is ——

szinte teljesen szüneteltek és így az építőmunkások minden évben csupán 6—10 hónapon keresztül dolgozhattak. Az építőipar idényjellegei a téli idő- szakot az építőmunkások számára a fokozott nyomor időszakává tette.

A szocialista gazdasági rendszer megszünteti a munkanélküliséget, a munkásosztálynak ezt a korbácsát és biztosítja minden munkásnak az állandó munkát és keresetet. A szocializmus építésének grandiózus fel- adatai ezt szükségessé is teszik, mivel ezek csak a munkaerőtartalékok _ feltárásával és termelő munkába állításával oldhatók meg. A munkanélküli- Séget a magyar népi demokrácia is felszámolta és ezzel felszámolta az építőipar idényjellegének alapját is. Ugyanakkor a szocializmus meggyor- suló épitése. hatalmas beruházások, óriási építkezések megvalósítását köve- telik meg tőlünk, amelyeket csupán egy? egész évben termelő építőipar hajthat végre.

Az építőipar idényjellege alapjának megszűnése azonban nem jelenti automatikusan egyszerst idényszerűségének megszűnését. Megmarad—

tak az építkezés számára objektív nehézséget jelentő téli klimatikus viszo—

nyok; megmaradtak részben a téli építkezés végrehajtását szubjektíve akadályozó tényezők: a maradiság, a téli időre való hiányos műszaki fel- készültség; nem vált még tudatossá a munka szervezésének és tervezésnél- nek a téli időszakhoz való alkalmazásának tudománya. E szubjektiv ténye—

1 Marx: A tőke, I. kötet, Szikra, 1948, 685. old.

3 I. m., 693. old. ,

sunns'rmm nem Éri'rxnzás , ' 713

zők teldntetében hata-lmas tartalékaink vannak, amelyek az építőipar téli munkáját jelentősen megjavíthatják.

A következőkben e tényezők egyikével, a termelés tervezésének a téli építkezéssel kapcsolatos feladataival foglalkozom. ,

A termelésnek a téli időszakban való csökkenése teljesen még a Szovjetunióban sem szűnt meg. Ezt ott részben a téli időr-e felhalmozott tartalékok hiánya okozta. A termelésnek ez az idényszerűsége különösen az építkezési tevékenységre jellemző, mint azt az alábbi, szovjet forrá—

sokon alapuló adatok is mutatják.

így jelentős veszteségeket szenvedett a Szovjetunió népgazdasága azáltal, hogy 'az új építkezési munkák terjedelme minden év I. évnegyedé—

ben csökkent az előző év IV. évnegyedéhez képest. Az új építkezések terje—

delme például 1941 I. negyedében, 1940 utolsó negyedéhez viszonyítva 5,5 milliárd rubellel, 1943 I. negyedében, 1942 utolsó negyedéhez viszonyítva 2,6 milliárd rubelllel csökkent. Ilymódon rendszerint az év első három hónapja alatt az építési mechanizmusok jelentős része vesztegelt, az építő- munkások leálltak, a bővített szocialista újratemelés üteme korlátozódott.

Ennek csak úgy lehet elejét venni, ha az építők az év elejére anyagkész—

le'teket gyűjtenek, ha áttérnek az ipari építkezés módszereire és ha az épitőmunkásokat két-három rokonszakmána is kiképezik. Következőleg a termelés tervezésének feladata 'az ipar és közlekedés anyagi tartalékainak növelése, mindenekelőtt azért, hogy megszűnjék a termelés és az építkezés ütemének a téli időszakban előálló csökkenése. Ez népgazdasági szempont- ból igen fontos tényező, mert növeli a népvagyont és meggyorsítja a' szo—-

cialista bővített újratermelés ütemét. ' X

A termelés idényszerűsége mindenekelőtt az évi termelési feladatok negyedét/fékre való felbontása során mutatkozik meg. Horthy—Magyar—

országon az évi építőipari termelésnek csupán mintegy 5—60/o-a esett az első évnegyedre: ennek az elenyésző termelésnek túlnyomó része a már—

cius második felében meginduló új munkákra esett; az év első tíz hetében, lényegében építkezés egyáltalán nem *volt.

, ' A felszabadulás után, 1948—1949 telén folytak először egész télen át komolyabb építkezések. Mégis 1949-ben, melynek elején még volt kisebb építőipari munkanélküliség, az évi termelésnek csupán Lkis része került az I. évnegyedeen végrehajtásra. Bizonyos mértékig hasonló lehetett a hely- zet 1949—ben a szomszédos cseh népi demokráciában is. A cseh országhá'zí gazdasági bizottság 1950. március 20—án tartott ülésén dr. Emanuel Sleehta, cseh technikai miniszter, ismertette a technikai minisztérium 1949. évi eredményeit. Beszámolója szerint az egész évi építési programm negyedévi ütemezését a cseh technikai minisztérium a következőkép irányozta elő:

I. negyedév termelési előirányzata ... 13%

II. negyedév termelési előirányzata ... 31%

Il. negyedév termelési előirányzata ... 33%

IV. negyedév termelési előirányzata ... 23%

1949. év termelési előirányzata: 100%

, A tényleges teljesítés az 1948. évinél 250/o—ka1 volt magasabb és az 1949. évi terv 102%—ra került teljesítésre. E globális túlteljesítésen bel—ül

— 714 ^' emma—rátát "am:

azonban az első háromnegyedév termelése az előirányzat alatt maradt"

és a teljesítés a következőképpen alakult (1949. évi terv : 109%): '

I. negyedév tényleges termelése ... 10,3%

II. negyedév tényleges termelése ... 26,8%

III. negyedév tényleges termelése ... 32,1%

IV. negyedév tényleges termelése .. 32,8%

1949. évi teljes termelés: 102,0%

Látható, hogy a túlteljesítés teljes egészében és kizárólag a IV. év—

negyedben következett be. Minden bizonnyal a cseh építőipar is csökken- tette idényszerűségét az 1950. évben, ugyanúgy, ahogy a magyar építőipar is jelentősen előrehaladt az 1950. évben az 1949. évihez képest e téren.

A Szovjetunió idevágó tapasztalatai alapján a magyar ma—gasépítőipar _a következő módon irányozta elő 1950. évi tervének negyedévi részfel—

adatait: "

I. negyedév ... 15%

II. negyedév ... . ... %% III. negyedév ... . ... 35%

IV. negyedév ... 25%

' 10075 A magasépítőipar ezt az előirányzatot már az első negyedévben néhány százalékkal túlteljesítette; a túlteljesítés ettől kezdődően évnegyed— ről évmegy'edre növekedett, úgáhogy végül is az egész évi terv jelentős túlteljesítése következett be. Az ütemezés azonban —— bár lényegesen ked- vezőb , mint az 1949. évi —— még tovább javítható. Célul tűztük ki ta követ-— kező hozzávetőleges ütemezés elérését: I. negyedév ... 18%

II. negyedév ... 2496

III. negyedév ... 32%

IV. negyedév ... '. ... — ... 26%

100%

Ebben az ütemezésben jelentős már az első negyedévi termelési ellö- irányzat; nem túl magas a III. évnegyedé és végül kedvező benne 'az, hogy a IV. évn—egyed előirányzata magasabb, mint a második évnegyedé; adva van tehát a következő évi további növekedés előfeltétele. Ezt az előzetes célkitűzést az 1951. évre mégsem lehetett előirányozni a beruházások elő- készítésének elmaradása miatt. Az 1951. évi építkezések műszaki terveinek az elkészítése még mindig lemaradt és ez a téli építkezési prezg'ramm jó tervellátását megnehezítette. így meg kell-ett elégedni azzal, hogy bár az 1950. évinél kedvezőbb ütemezést irányozunk elő, az első évnegyedre azonban nem irányozhattunk elő túl jelentős termelést. így alakult ki

a következő, az 1951. évre szóló ütemezés:

I. negyedév ... 16,25%

II. negyedév ... 23,75%

III. negyedév ... 33,75%

IV. negyedév ... 26,25%

100,00%

'gÉLI ÉPí'fKEZÉS

715

Az ütemezés magától adódó mutatószám a III. (tehát legmagasabb termelésű) negyedév előirányzatának _az I. (tehát legkisebb termelésű) negyedév előirányzatához való viszonya (illetőleg e tényszámok viszonya).

E viszonyszám értékének csökkenése az idényjelleg csökkenését mutatja.

A negyedik és második negyedév megfelelő termelési értékeinek a viszonya is jellegzetes mutatószáma a fejlődésnek, míg a szomszédos évnegyedlek értékeinek a viszonya az emelkedés, illetőleg csökkenés mértékét jellemzi.

A IV. negyedév termelésének a következő év első negyedévével való összehasonlításá'hoz az évi termelés színvonalának változását is szükséges ismernünk. Legyen például két egyunást követő év termelése negyedévi részletezésben a következő:

1. év 2. év

I. negyedév ... 15% 17%

II. negyedév ... 25% 24%

III. negyedév ... 35% 34%

' IV. negyedév ... 25 % 25 %

Összesen: 100% 100%

Ahhoz, hogy a második év I. évnegyedé'nek termelését az előző év IV. évnegyedéével összehasonlíthassuk, szükséges tudnunk azt, hogy a 2. évben. az éves terv (az 1. évihez viszonyítva például 20%—k.al magasabb.

. , 17 x 1 ,2 . .

Ez esetben a Vlszonyszam: T :: O,92, vagyxs a termelés az I. negyed-—

0.)

évben csupán 8%——ka1 lesz alacsonyabb az előző év IV'. negy—edévéhez viszo—

nyitva.

]. J. Szemjonov ,,Az építőipari vállalatok forgóalapja" című (könyvtá—

ben (Goszfinizdat, Moszkva, 1948) az 1946. évre vonatkozóan az alábbi szovjet adatokat közli:

A munkák tenedelme'nek évnegyedek szerinti megoszlása az évi programm

%—ában A szervezet megnevezése

Össze-

]. II. III. IV. sen

Nehézipari Építési Minisztérium ... 20 27 29 24 100 Fűtőanyagipari Épitési Minisztérium ... 16 25 31 28 100

A Szovjetunió Nehézipari Építési Minisztériumának a vállalátaí épí——

tési—szerelési munkákat az egyes években az alábbi negyedévi eloszlásban végeztek (III. negyedévi termelés: 100):-

Évek I. II. III. IV.

1939-ben ... 60,6 81,4 100,0 99,0 1940—ben ... 51,3 76,8 100,0 98,7 1942—ben ... 70,5 82,9 100,0 96,0

1946-ban ... 67,3 93,4 100,0 82,8 §,

716 annns'rvht GYUFÁÁ

Ugyanezen minisztérium építőváualatainál 1946—ban a munka tetje—L * ; delmének évnegyledek szerinti eloszlása, munkafajtánként részletezve, a

következő volt:

A munkák teriedelmének, évnegyedek szerinti megoszlása az évi program

Építőszervezetek _a %-ában

és munkanemek megnevezése

1. 11. 111. IV. Össze—

sen

a) általános építőszervezetek ... 18,7 27,4 29,9 24,0 MM) 6) speciális építószervezetek ... 20,6 26,8 28',l 245 100,0 1. szerelési munkák ... 21,8 26,8 28,5 %A 100,0 2. villanyszerelésí munkák ... _ 21,1 25,3 27,8 253 1003

3. útépítő és külső egészségügyi munkák 20,o ms 29,1 24,4 100,o

4. különleges falazás ... 22,7 28,5 28,7 22,1 1003 Nehézipari Épitési Minisztérium vállalatai 19,6 272 29,1 24,1 100,0

A közölt adatok mutatják, hogy az ídényjelleg elleni küzdelem még a Szovjetunióban is nagy jelentőséggel bír, bár ott ———- a lényegesen hide- gebb és hosszabb tél ellenére —— az első negyedév termelése, az évi ter—

meléshez viszonyítva, jelentősen magasabb, mint nálunk; így tehát e téren is a Szovjet példa irányt mutat számunkra.

A negyedévi ütemezés mellett nem. kis jelentőségű a havi ütemezés sem. A legnagyobb és legkisebb termelésű hónap termelésének viszony-, száma nagyobb számot" ad, mint a) III. évnegyed termelésének az I.eéhez"

vett viszonya. Ezt hazai viszonyok között különösen január és február hónapoknak még a március havinál is alacsonyabb termelése okozza. Ter—- mészetese'n e viszonyszám csökkentésére is törekednünk kell.

Az építőiparban foglalkoztatott munkásoknak egy adott éven belüli ',maximális és minimális negyedévi, illetve havi átlag—létszámának a viszonya kisebb számot ad, mint a megfelelő termelési értékek viszonya.

Ebből következően a termelékenység értéke *a téli időszakban a többi idő—

szakokhoz viszonyítva alacsonyabb, az önköltség viszont —— még a téli fűtés, körülburkolás, stb. költségeit, figyelmen kívül hagyva is —— a rendes színvonal felett van. Ezeket az összefüggéseket a létszám-, termelékeny—

ség-, önköltség— és pénzügyi tervezésnél megfelelően figyelembe kell venni. Mind-ebből egyszersmind az is következik, hogy az előírt évi átlagos tennelékenységi, önköltségi, nyereségbefizetési, stb. feladatok teljesít—ésé—

hez az egyéb időszakokban —— elsőso'nban a III. évnegyedben —— az évi átlagnál kedvezőbb eredményeket kell az építőiparn—ak elérnie. A termelés mennyiségére vonatkozó terveknek minél egyenletesebb ütemezésben tör- ténő megvalósításán kívül törekedni kell azonban a minőségi mutatók minél egyenletesebb, az ídényszerűség minél teljesebb kiküszöbölése alap- ján történő megvalósítására.

Biztosítani kell az építőipar anyagszükségletének megállapításánál a téli többletszükségleteket is. Itt nemcsak szénre, kokszra, stb. kell gon- dolni, hanem például cementre is. Ha a téli időszak alatt, (decembm, január és február) az évi össztennelés 17%—át kívánjuk megvalósítani és ezen idő alatt a beton és vasbeton cementadagolását az egyébként használatosnál 10%-ka1 magasabban írjuk elő, akkor az anyagmérlegek felállításánál a cementszükségletet 1,7%—kal emelt mértékben kell figyelembevenni!

Tam Éri'rxmzízs , 717

A téli építkezések számos műszaki intézkedés megvalósítását igénylik.

Ezek a műszaki fejlesztés tervezésében kerülnek számszerű előirányzásra és statisztikai úton is mérhetők.

A téli időszaknak a termelés tervezésében való figyelembevétele egyik része: a téli időszak számára megfelelő építkezések biztosítása.

A téli klimatikus viszonyok többé-kevésbbé akadályozzák a téli épít-- kezést. Egyes építkezési munkákat nem túl nagy többköltséggecl megfele-l lően lehet télen át elvégezni, másokat viszont egyáltalában nem, vagy csak igen jelentős többköltség mellett lehet jó minőségben végrehajtani.

Mivel az építkezések gazdaságos kivitelezése a téli időszakban is fontos,_

igyekeznünk kell a téli időszakban olyanfajta munkákat végezni, melyek nem túl nagy költségtöbblettel, télen át is jól végezhetők. Az ilyen munka—

fajták köre új és új műszaki megoldások bevezetésével kibővülhet, vala- mely időszakban azonban e munkafajták köre ismert.

Ugyanakkor azonban biztositani kell az építőiparban foglalkoztatott számos szakma mindegyike számára a megfelelő foglalkoztatást. Hiába gondoskodunk például elegendő szerelőmunkáról, ha egyszer nincs pál—- dául az asztalosoknak, lakatosoknak, kőműveseknek, stb. elegendő mun—

kájuk. A Szovjetunióban, ahol a tél kemény és hosszú, ez a kérdés még kiélezettebben vetődik fel, mint nálunk és ott e nehézségek leküzdésére

—- többek között —— az egyes szakmunkások második, sőt harmadik szak—

mát is megtanulnak. Ez a mozgalom a szovjet építőiparban Vaszilij Salajev kezdeményezése volt. Salajev tulajdonképpen bádogos volt, de megtanulta az üvegező—, a vasbeton—, a kőműves-, sőt végül a villanyhegesztő—szak—

mát is. Salajev kezdeményezésének hazai meghonosítása rendkívül fontos lenne és a több szakma elsajátítása nemcsak télen, de az év minden idő—

szakában a munkaerő tökéletesebb felhasználását eredményezhetné.

Mindemellett a téli időszak bekövetkeztekor az elkészültség külön— _ böző fokán álló épületekre van szükségünk azért, hogy a különféle épitő—

szakmák munkásai számára foglalkoztatást tudjunk biztosítani. Ez annyit jelent, hogy szakítani kell azzal a rendszerrel, hogy építési munkákat csak az év első három negyedében (döntően pedig a második évnegyedben) ' kezdjün'líik; az év negyedik évnegyedében is kell új építési munkákat kez-

denü . ,

Amennyiben ezek a téli időszakban is épülni fognak, akkor építé—si időtartamuk természetesen hosszabb lesz, mintha kizárólag az építőipari ,,idény" alatt épülnének, mert hiszen télen az építkezések előrehaladása műszaki okok folytán lassúbb.

Jelenleg a beruházások tervezése — helytelenül —— a téli építkezés kérdését nem veszi figyelembe és ez a hiba az 1951. évi (és ezen 'belül az 1951. évi IV. negyedévre kerülő) beruházási tervben is fenyeget. A téli időszakban való kivitelezésre jelenleg csak kétféle építkezést irányoz—

nak elő:

1. az olyan építkezést, melynek elkészülése rendkívül sürgős, de amely- nek megkezdése valamely oknál lfogva csak oly időben (például III. vagy IV. negyedévben) lehetséges, hogy az építkezés a téli időszak beállta előtt műszakilag nem fejezhető be;

2. az olyan nagyösszegű építkezést, melynek megvalósitása szükség—

szerűen két, vagy három évre terjed ki.

A fentieken kívül a spontaneitás alapján a téli időszakra maradtak az idei évben az évi építőipari kapacitást meghaladóan engedélyezett épit-

2 Statisztikai szemle

⁷¹⁸

* kezesek. Kivételesen a téli időszakra irányozzák elő laz építtetők azokat az építkezéseket, amelyek teljes megvalósítása nem lehetséges a részükre engedélyezett hítelkeretből. Ez azonban csak kivétel. Az általános tőnek—

más az, hogy minden építtető a részére engedélyezett hitelkeretbe minél

inkább csak az év végéig (december Zil-éig) (befejeződő építkezéseket *

vegyen fel.

A beruházóknak azt az észszerű óhaját, hogy beruházásaik minél hamarabb elkészüljenek, összhangba kell hozni az építőipar kapacitásával és a negyedévi anyagmérlegekkel.

Ha a IV. évnegyedben erőltetett módon arra vesszük az irányt, hogy az építőipar teljes kapacitásával a már elkezdett építkezéseket befejezze, akkor új munkák csak háromhónapos kiesés után, tavasszal kezdhetők.

Ilyen szervezés mellett egyszerre van torlódás egy—egy szakmában: az egyes , szakmák foglalkoztatottsága nem oszlik meg az egész évre. így az építő- ipar term-előképessége kisebb lesz és valójában kevesebb építkezés hajt- ható végre az év folyamán, mintha az év minden szakára esnék munka- kezdés és befejezés.

A kezdési és befejezési határidőknek az egész évre való elosztása növ-eli az építőipar kapacitását. A III. és IV. negyedévben annál nagyobb szükség van építkezések megkezdésére, mivel január és február hónapokban csak kivételesen és csak nagy többletköltséggel indíthatók munkák, viszont az alapozási és szigetelési munkák elvégzése után ezen hónapokban a mun- kák továbbvitele lehetséges.

Az építőipar folyamatos termelését nemcsak egy naptári éven belül kell biztosítani, de gondoskodni kell az egyik évről a következő évre való törésmentes átmenetről is. E tekintetben beruházásaink tervezésében még hiányosságok vannak.

Még több nehézséget és aprólékos munkát okoz _a téli időszakban való építkezés vállalatonkénti biztosítása. Az építővállalatok részben szakmailag (gyárépít—ő, lakásépítő, stb.), részben pedig területileg vannak profilozva.

Igy a feladat az, hogy minden vállalat számára a saját tennelési profiljába:

beilleszkedő és az előbb tárgyalt feltételeket is kielégítő építkezéseket biz- tosítsunk a téli időszakra. Mindez meglehetősen bonyolultan hangzik és ma valójában az is. A kérdés csak akkor nyer tervszerűbb megoldást, ha az országos évi építkezési programm helyes ütemezésben készül és ezt a programmot, a fenti szempontokat is figyelembevéve, bontjuk fel. Termé- szetesen az ilyen tervszerű előkészítés esetében sem. lesz. elkerülhető ilyen kényes kérdésben a gyakori operatív beavatkozás.

A téli építkezés tervgazdasági problémái —— mint látjuk —— végső fokon öszefüggnek egész építőipari tervgazdálkodásunk kérdéseivel. Ez ter- mészetes is. A téli időszak szerves része az egész évnek és a téli építkezés tervszerűsége is csupán az egész építőipar terVgazdálkodásával egy-ütt sej- lődhet tovább.