Vizuális reprezentációk az antropológiai kutatásban

Vizuális reprezentációk az antropológiai kutatásban

Török Zsuzsanna

Kulturális és Vizuális Antropológiai Tanszék boltorok@uni-miskolc.hu

Kulcsszavak: vizuális antropológia, vizuális reprezentáció, kulturális antropo- lógiai kutatás, vizuális rögzítés

Tanulmányom célja, hogy rövid történeti áttekintést nyújtson a vizuális rögzí- tés és a vizuális reprezentációk helyéről a kulturális antropológiai kutatásban.

A vizuális rögzítés és a vizuális adatokkal való munka nem újkeletű a kul- turális antropológiában. A diszciplína a kezdetektől fogva nyitott volt arra, hogy a képi rögzítést a terepmunka szerves részévé tegye.

Ennek első – dokumentált – példája Haddon 1898-as terepmunkája volt, melynek során álló- és mozgóképek egyaránt készültek. Haddon először egy zo- ológiai expedíció tagjaként járt a Torres szigeteken, ahol – saját bevallása sze- rint – „lenyűgözte az őslakosok kultúrája”.¹ A Cambridge-i Egyetem támogatá- sával tért vissza a területre 1989-ben, immár kifejezetten az őslakos kultúra ta- nulmányozásának igényével. Az 1989-es expedíció több mint egy évet töltött a Korall- és az Arafura-tenger közötti átjáróban fekvő szigeteken és Borneón,² ahonnan fotográfiákkal, film-és fonográf hengerekre rögzített hangfelvételek- kel tértek vissza.³

Az állóképes rögzítés másik kiváló – korai – példája Walter Baldwin Spen- cer és Francis Gillen ausztrál őslakosok körében végzett kutatása. Spencer 1894-ben csatlakozott a Horn-expedícióhoz, zoológusként és fotósként.⁴ Auszt- ráliában találkozott az expedíciót segítő Francis Gillen antropológussal, aki fel-

1 Alfred C. HADDON, Head-Hunters. Black, White and Brown, (London: Methuen & Co., 1901)

2 A kutatás eredményeiről a Head-Hunters. Black, White and Brown (1901) és a Reports of the Camb- ridge Anthropological Expedition to Torres Straits (1935) című művekben számol be.

3 Alison GRIFFITHS, Wondrous Difference: Cinema, Anthropology and Turn-of-the-century Visual Cul- ture, (New York: Columbia University Press, 2002) 129–148.

4 Az expedíció természettudományi eredményeiről lásd: Report on the Work of the Horn Expedition to Central Australia, 1–4, ed. Baldwin SPENCER, (London and Melbourne: Dulau and Co. and Melville, Mullen & Slade, 1896)

keltette az érdeklődését az ausztrál őslakos kultúra iránt.⁵ Spencer és Gillen „a fotográfiát olyan eszköznek tekintették, amely megkerülhetetlen ahhoz, hogy visszaadják az megfigyelt ausztrál rítusok hangulatát és élményét”.⁶

Franz Boas, a modern kulturális antropológia egyik nagy úttörője ugyan

„csak a nyelven keresztül tartotta lehetségesnek az emberi gondolkodás tanul- mányozását”,⁷ de maga is készített fotográfiákat. Az 1897-es Jesup North Pacific expedíción⁸ például közel 3,000 fénykép készült a Bering-szoros mentén élő törzsek mindennapjairól.⁹ 1930-ban pedig a mozgóképes rögzítéssel is kísérle- tezett az akkor 70 éves tudós.¹⁰

Franz Boas tanítványai is hasonlóképp viszonyultak a fotográfiához és a mozgóképes rögzítéshez. Hasznos eszköznek tekintették, de az illusztratív funkción túlmenően nem hasznosították. Az etnográfiai fényképezésnek nem alakult ki speciális módszertana „az antropológusok által készített fényképek nem különülnek el a turisták esztetizáló pillanatfelvételeitől. Bár az etnográfiai fénykép és a dokumentumfotó mutat némi hasonlóságot, a dokumentumfotó- ban rejlő esztétikai és politikai szándék hiányzik az etnográfiai fotóból” – írja Ruby.¹¹

Margaret Mead és Gregory Bateson Balinese Character című műve (1942) az első kísérlet arra, hogy a fényképek önálló adatként kerüljenek bemutatásra, hogy egy kultúrát vizuális etnográfia formájában mutassanak be.¹² Mead és Ba- teson 1936-ban érkezett Bali szigetére. Terepmunkájuk során mintegy 25,000

5 Közös munkájuk eredményei: Baldwin SPENCER and Francis J. GILLEN, The Native Tribes of Central Australia, (London: Macmillan and Co., 1899); UŐK: The Northern Tribes of Central Australia, (Lon- don: Macmillan and Co., 1904)

6 Howard MORPHY, „More than Mere Facts: Repositioning Spencer and Gillen in the History of Anthropology”, in Exploring Central Australia: Society, Environment and the Horn Expedition, ed. Ri- chard S. MORTON and John D. MULVANEY, (Chipping Norton: Surrey Beatty and Sons, 1996) 142. A terepmunka során készített fotográfiáik nagy része hozzáférhető: Spencer & Gillen. A journey to Aboriginal Australia, Online spencerandgillen.net – 2019. december.

7 Ira JACKNISS, „Franz Boas and Photography”, Studies in Visual Communication, 10(1984) Nr. 1. 2–

60., 44.

8 Az 1897–1902 között zajló Jesup North Pacific expedíció Szibéria, Alaszka és Kanada északnyugati partjának kultúráit tanulmányozta. Az expedíciót Morris Jesup finanszírozta és Franz Boas vezette.

9 Az expedíció során készített fotográfiákról lásd: Laurel KENDALL and BARBARA Mathé and Thomas Ross MILLER, Drawing Shadows to Stone: the Phorography of the Jesup North Pacific Expedition 1897–

1902, (Seattle and London and New York: University of Washington Press and American Museum of Natural History, 1997)

10 Jay RUBY, „Franz Boas and Early Camery Study of Behavior”, Kinesics Report, 3(1980) Nr. 1. 6–11.

11 Jay RUBY, „Visual Anthropology”, in Cultural Anthropology, ed. David LEVINSON and Melvin EMBER, (New York: Henry Holt and Company, 1996) 4, 1345–1351., 1346.

12 Gregory BATESON and Margaret MEAD, Balinese Character: A Photographic Analysis, (New York, New York Academy of Sciences, 1942)

állóképet és több órányi filmfelvételt készítettek¹³. A kétéves kutatómunka alatt gazdag terepfeljegyzéseket készítettek,¹⁴ melyek – a filmes forgatókönyvek mintájára – tartalmazták nemcsak az adott nap folyamán megfigyelteket, de lis- tázták is a nap történéseit, a „szereplőket” és az adott napon használt, gondosan adatolt vizuális rögzítéseket is, külön kitérve arra, hogy álló, avagy mozgóképi rögzítés történt-e. A jegyzetekben helyett kapott az antropológus/megfigyelő adott eseményben vagy cselekményben játszott szerepe és az is, hogy a fénykép vagy mozgókép rögzítője pontosan milyen helyzetből készítette a felvétel. A ref- lexióra való igény is megjelenik náluk, az elkészült mozgóképeket megmutatták a szigetlakóknak és dokumentálták reakcióikat. 1936 júliusában még filmfelvé- telt is készítettek arról, ahogyan a fafaragók a róluk készült felvételeket nézik és kommentálják. Bateson így fogalmaz: „Az átlagosat, a spontán történéseket próbáltuk rögzíteni. Nem vártunk a megfelelő fényviszonyokra és nem játszat- tunk el semmit a szigetlakókkal. Rögzítésre szolgáló eszközként bántunk a ka- merával, nem azért használtuk, hogy téziseinket illusztráljuk a segítségével.”¹⁵ A Bateson-Mead házaspár Balin végzett terepmunkájáról sajnos kevés publiká- ció született, így, információ és adathiány miatt, még a fényképek és a videofel- vételek ilyetén való használatában úttörőnek számító törekvésük is – ahogyan azt Silverman is kiemeli tanulmányában – hosszú időn át reflektálatlan ma- radt.¹⁶

Kivételként említhetjük Gardner és Heider művét.¹⁷ A könyvhöz írt beve- zetőjében Margaret Mead így fogalmaz: „Ennek a könyvnek az expedíció tagjai által készített fényképek jelentik a korpuszát, belőlük épül fel a könyv. […] Az itt olvasható esszék háttér-információval szolgálnak, olyan információval, me- lyet csak egy antropológus szerezhet meg, amikor komoly, értő munkával igyekszik feltárni a dani kultúra finomságait. Az esszék jegyzetek a kevésbé könnyen értelmezhető képekhez. De alapvetően ez a könyv egy vizuális mű.”¹⁸

13 200, a Mead–Bateson életművet gazdagító fényképet közöl a házaspár gyűjteményéből, melyekre a terepmunkájukról megjelent írások nem térnek ki: Gerald SULLIVAN, Margaret Mead, Gregory Ba- teson and Highland Bali. Fieldwork Photographs of Bayung Gede 1936–1939, (Chicago: The Univer- sity of Chicago Press, 1999)

14 A feljegyzésekre konkrét példát ld.: Margaret MEAD and Frances Cooke MACGREGOR, Growth and Culture: A PhotographicStudy of BalineseChildhood, (New York: G. P. Putnam’s Sons, 1951) 195–197.

15 BATESON–MEAD, Balinese Character, i.m. 49.

16 Eric-Kline SILVERMAN, „Margaret Mead and Gregory Bateson in Sepik, 1938. A Timely Polemic From a Lost Anthropological Efflorescence”, Pacific Studies, 28(2005) Nr. 3/4. 128–141.

17 Robert GARDNER and Karl G. HEIDER, Gardens of War. Life and Death in the New Guinea Stone Age, (New York: Random House, 1968) A kötet és az alább említett fotográfiák is elérhetők online: pa- puaerfgoed.org – 2019. december.

18 Margaret MEAD, „Introduction”, in Robert GARDNER and Karl G. HEIDER, Gardens of War. Life and Death in the New Guinea Stone Age, (New York: Random House, 1968) vii-x., vii.

Majd később így folytatja: „Ezek nem lopott pillanatokat ragadnak meg, nem a kamera számára konstruált, eljátszott jeleneteket örökítenek meg, nem olyan képek, amelyek eltávolodnak a valóságtól, az igazi részvétel élményétől. Ezeket olyanok készítették, akik ott voltak – akikről tudták, hogy ott vannak – egy vi- rágzó társadalom kellős közepén.”¹⁹ Gardner és Heider könyve tehát inkább fotó-esszé, és mint ilyen – jellegében – a Mead és Bateson Bali-szigetén végzett terepmunkájáról készített Balinese Character-hez közelít.

A vizuális rögzítés kulturális antropológiai terepmunkában elfoglalt helyét tárgyalva szólnunk kell a fotográfiák mellett a mozgóképi rögzítésről is. A rög- zítés szó használata szándékos, hiszen jelen írás nem az etnográfiai filmkészí- tésre fókuszál. Az etnográfiai filmnek nincs elfogadott definíciója. 1976-os könyvének második, átdolgozott kiadásában Karl G. Heider megvizsgálja, hogy milyen tényezők tesznek egy filmet etnográfiaivá. Mint minden filmnek, az et- nográfiai filmnek is teljesítenie kel a filmekkel szemben támasztott alapvető technikai követelményeket: éles, tiszta kép, élvezhető hangminőség, megfelelő mennyiségű és minőségű narráció, jó szerkesztői és vágói munka. Az etnográ- fiai film emellett holisztikus szemléletű, reflexív, a megértés és a konklúzió alapját a terepi munka biztosítja, émikus kategóriákkal dolgozik, a lehető leg- teljesebben mutat meg cselekményeket, történéseket és karaktereket, nem tor- zít szándékosan, de felhívja a figyelmet az esetleges torzulásokra.²⁰ David Mac- Dougall szerint az etnográfiai film a kultúra leírásának igényével születő kultu- rális kategória,²¹ míg Jay Ruby amellett érvel, hogy az etnográfiai film antropo- lógiai elméleten és módszertanon alapul és készítője antropológus vagy etnoló- gus.²² Mint az a fenti definíciós kísérletekből is nyilvánvaló, az etnográfiai film- nek létezik szűk és tág meghatározása. Ebben a tanulmányban azonban nem az etnográfiai film, hanem a kulturális antropológiai adatként használt és értelme- zett mozgóképes felvételek történetére kívánok kitérni.

Az első ilyen felvételeket 1895-ben Felix-Louis Régnault készítette a pári- zsi „Exposition Ethnographique de l’Afrique Occidentale”-n. Régnault afrikai népcsoportok tagjainak a mozgását rögzítette, pontos, akkurátus, természettu- dóshoz illó módon.²³

19 Uo.,

20 Karl G. HEIDER, Ethnographic film. Revised edition, (Austin: University of Texas Press, 2006) 50–

109.

21 David MACDOUGALL, Transcultural Cinema, (Princeton, NJ: Princteon University Press, 1998) 97–

98.

22 Jay RUBY, „Is an Ethnographic Film a Filmic Ethnography?”, Studies in the Anthropology of Visual Communication, 2(1975) Nr. 2. 104–111.

23 Ld. online: youtube.com – 2018. október.

Ezt a megfigyelő filmes hagyományt folytatta Bateson és Mead is Balin. Ba- teson és Mead 1936–1939 között rögzített mintegy 24 órányi felvételéből ösz- szesen hét film készült, 10–21 perc hosszúságúak. A legismertebb közülük a Trance and Dance in Bali,²⁴ amely a sziget táncairól szól, Mead kommentárjaival.

Öt másik film a szülő-gyermek kapcsolatra, egy pedig a tánctanulásra fóku- szál.²⁵

Az 1950-es évek végén Alan Lomax és Forrestine Paulay folytatta a tradí- ciót a Rhythms Of Earth: The Movement Style And Culture című négyrészes soro- zattal.²⁶ A filmek a társadalmi berendezkedés és a táncmozdulatok összefüggé- seivel foglalkoznak. A sorozat első darabja, a Dance and Human History (1976) a tánc mérésére szolgáló skálákat mutatja be, majd etnográfiai régiókba osztja a megfigyelt és rögzített táncokat. Az 1980-as Step Style a lépésekkel foglalko- zik, ahogyan az ugyanebben az évben készült Palm Play pedig a tenyér és kéz- mozdulatokkal. A sorozatot a The Longest Trail zárja 1986-ból. Az amerikai in- diénok tánchagyományait rögzítő felvételeken több mint 50 indián táncot lát- hatunk.

Az állóképes rögzítés kapcsán már szóltunk Karl G. Heiderről és a daniknál végzett terepmunkájáról. Heider két klasszikusa, a Dani Sweet Potatoes és a Dani Houses követi a Bateson és Mead által kijelölt utat. A 19 perces Dani Sweet Potatoes az édesburgonya termesztésének teljes ciklusát bemutatja: a talaj elő- készítésétől az ültetésen és betakarításon át egészen a termés elfogyasztásáig.

A Dani Houses című 16 perces felvétel pedig a házépítési technikákat mutatja be, szintén a teljes folyamatot rögzítve.²⁷

A sort Margaret Mead egykori asszisztense, Timothy Asch zárja. Az álló- képi és mozgóképi rögzítésben is járatos antropológus talán legismertebb film- jei a venezuelai yanomamik között rögzített alkotások. Asch 1968 és 1975 kö- zött végzett terepmunkát Napoleon Chagnon-nal a yanomamik körében. A munka eredményeként 39 film készült, melyek közül a „The Feast” és a „The Ax Fight” megkerülhetetlen, ha vizuális antropológiáról, etnográfiai filmről vagy – mint esetünkben – mozgóképi adatrögzítésről beszélünk.²⁸

24 Ld. online: youtube.com – 2018. október.

25 Bateson és Mead filmjeiről bővebben írt: Paul HENLEY, „From Documentation to Representation:

Recovering the Films of Margaret Mead and Gregory Bateson”, Visual Anthropology, 26(2013) Nr.

2. 75–108.

26 A négy, koreometriával foglalkozó film, további videófelvételek és pdf-anyagok gyűjteményes ki- adása: Rhythms of the Earth: The Choreometrics Films of Alan Lomax and Forrestine Paulay, 1974–

2008. producer: John BISHOP, DVD, (Media-Generation, 2008) (Színes, 156 min.)

27 Mindkét film megtalálható: Documentary Educaional Resources, Online: der.org – 2019. decem- ber.

28 Asch filmjei letölthetőek: Uo.,

Az etnográfiai fotó és film, a kultúra vizuális megragadásának igénye és a kultúra vizuális „produktumairól” szóló etnográfiai leírások növekvő száma több szakmai is életre hívott.

A hetvenes évek elején megalakult a Society for the Anthropology of Visual Communication 1984-ben pedig az American Anthropological Association egyik szekciójaként megalakult a Society for Visual Antrhopology.²⁹

Ugyanilyen sürgető igényként jelent meg az, hogy a vizuális antropológiát, ezt a régóta létező, de önálló – nem szubdiszciplináris, másodlagos – létjogo- sultságot megszerezni nem tudó tudományt definiálják. A vizuális antropológia két jelentős teoretikusa, Ruby és Chalfen a következőképp ír a vizuális antropo- lógia lehetséges meghatározásairól:

A vizuális antropológia olyan megközelítés, amely:

„(1) az emberi kommunikáció nem lingvisztikai formáit vizsgálja, általá- ban valamilyen vizuális eszközzel végzett adatgyűjtési és elemzési techni- kával kiegészítve;

(2) a vizuális produktumokat, például filmeket, kommunikációs tevékeny- ségként értelmezi, a kultúra olyan adataiként, melyek alkalmasak az etno- gráfiai elemzésre

(3) az adatok, kutatási eredmények, verbális formában nehezen megra- gadható minták prezentálására vizuális médiumokat alkalmaz.”³⁰

Újrafogalmazva tehát a vizuális antropológia jelentheti (a) a fényképes és vi- deós adatgyűjtést, (b) a vizsgált közösség által előállított vizuális anyagok kuta- tását, illetve (c) vizuális médiumok/közvetítők alkalmazását a kutatási eredmé- nyek bemutatásában.

Margaret Mead nemcsak az első, hanem a második megközelítés tekintet- ében is úttörő volt. A Métraux-val közösen szerkesztett „The Study of Culture at a Distance” című kötetben amellett érvel, hogy a vizuális anyagokon – köztük filmeken, populáris és képzőművészeti, illetve egyéb performatív/reprezenta- tív jellegű alkotásokon – keresztül az antropológus mélyebb megértésre tehet szert az adott kultúráról és nemzeti karakterről.³¹ A kutatás és a kötet tudomá- nyos és alkalmazott célokat egyaránt szolgált. A második világháború küszöbén álló Egyesült Államok saját izoláltságát felismerve támogatni kezdte az olyan

29 Online: societyforvisualanthropology.org – 2019. december.

30 Jay RUBY and Richard CHALFEN, „The Teaching Of Visual Anthropology At Temple”, The Society For The Anthropology Of Visual Communication Newsletter, 5(1974) Nr. 3. 5–7., 5.

31 Margaret MEAD,„The Study of Culture at a Distance”, [1953] in The Study of Culture at a Distance, ed. Margaret MEAD andRhoda MÉTRAUX, (Oxford, Berghahn, 2000) 3–53., 3.

kutatásokat, amelyek más, potenciális veszélyt jelentő, társadalmakra irányul- tak. Mead részvételével, majd később vezetésével életre hívták a Columbia Uni- versity Research in Contemporary Cultures (RCC) projektet, melynek kutatásait a könyv összefoglalja. Az útmutatónak, praktikus módszertani kézikönyvnek szánt kötetben megfogalmazott gondolatok nem váltak részeivé az 50-es évek

„mainstream” kulturális antropológiájának, részben talán azért, mert Mead kí- sérletező attitűdjét igen nehezen fogadta be az akkori akadémia.³²

Mead az antropológus jelenléte és aktív szerepe nélkül létrejövő perfor- matív alkotások vizsgálatának lehetőségét vetette fel. A 60-as évek végén Sol Worth, John Adair ás Richard Chalfen más módszerrel próbálkozott. Az arizonai Pine Springsben fiatal navajókat – Mike Andersont, Al Claht, Susie Benallyt, Johnny Nelsont, Mary Jane Tsosiet és Maxine Tsosiet, majd később Susie Benally édesanyját – tanítottak meg a kamera kezelésére, majd arra kérték őket, hogy filmezzék le a „navajo életet”.³³ A filmek a „Navajo Film Themselves” című soro- zatként vonultak be az antropológiatörténetbe. A kutatás kettős célt szolgált:

meg akarták tudni, hogy vajon képesek-e megtanítani a filmészítést valakinek, aki teljesen más kulturális háttérrel rendelkezik és kíváncsiak voltak arra, hogy másképp ragadja-e meg egy „bennszülött” a navajo kultúrát? 1966 júniusa és júliusa közötti heti öt napban, nyolc órát töltöttek el „diákjaikkal”. Csak alap- instrukciókat adtak nekik, végig hangsúlyozták, hogy arról készítsenek filmet, ami fontos nekik.³⁴

Újabb fordulatot a vizuális etnográfiában a James Clifford és George Mar- cus nevével fémjelzett „writing culture vita” hoz.³⁵ Az új keretek között elgon- dolt vizuális etnográfiai módszerek teret adnak a kísérletező attitűdnek, az egyéni szubjektivitásnak, a reflexiónak és a kollaborációnak. Visszatérünk Ruby és Chalfen fentebb idézett 1974-es definíciójához és nem csak a vizuális rögzí- tésre alkalmas eszközökkel végzett terepmunka, hanem a vizuális produktu- mok és vizuális reprezentációk elemzése is előtérbe kerül. Számos antropoló- gus kutató felismerte, hogy a terepen a vizualitáson keresztül sokszor köny-

32 Faye GINSBURG, „»Now Watch this Very Carefully … «: the ironies and afterlife of Margaret Mead’s visual anthropology”, in Margaret Mead’s Legacy: Continuing Conversations, ed. Lesley A. SHARP, The Scholar and Feminist On-line, 1(2003) Nr. 2. Online: barnard.edu –2015. november. 2.

33 Sol WORTH and John ADAIR, Through Navajo Eyes, (Bloomington: Indiana University Press, 1972)

34 A kutatásról és a projektről bővebbe: Navajo Films Themselves, Penn Museum online: penn.mu- seum – 2019. december.

35 Ld. pl.: Writing Culture: The Poetics and Politics of Ethnography, ed. James CLIFFORD and George E.

MARCUS, Berkeley: University of California Press, 1986); Allison JAMES and Jenny HOCKEY Andrew DAWSON, After Writing Culture, (London: Routledge, 1997)

nyebb a kutatott közösség közös tudását megragadni.³⁶ A vizuális a kutatás tár- gyává válik és egyben ez lesz az a médium, amin keresztül a tudáskonstrukció végbemegy.

Az úgynevezett „kreatív módszerek” alkalmazásának igénye elsősorban a kvalitatív módszerek használóiban születik/született meg. Ők lépnek ki a ha- gyományosnak tekinthető, beszéd alapú megközelítésekből és fordulnak a vi- zuális reprezentációk felé. Szociológusok, pszichológusok, antropológusok és pedagógusok egész sora alkalmaz vizuális eszközöket a kutatásban.³⁷ Az igazi fordulatot azonban a folyamat kétirányúvá válása, a „shooting back” perspek- tíva megjelenése hozta, vagyis az a váltás, amikor a fényképezőgép, a kamera az adatközlő kezébe kerül és a létrejött alkotás a saját, belső tapasztalat vizuális reprezentációjává válik. Vajon „igazabbak” az így nyert információk a más mód- szerekkel szerzett adatoknál? Kit és mit reprezentálnak valójában ezek az alko- tások? És hogyan tudja őket a kutató értelmezni és elemezni? Az így feltett kér- désre a válasz – természetesen – nemleges, hiszen keletkezett adatok semmivel nem adnak világosabb képet az egyén/csoport belső mentális struktúráiról, mint egy szöveg-alapú megközelítés. Meg kell azonban jegyezni, hogy ha a puszta képelemzés kiegészül a vizuális reprezentációk születési körülményeire (szocio-kulturális jellemzőkre, diszkurzív gyakorlatra) és a résztvevők verbális és nonverbális kommunikációjára vonatkozó elemzéssel, úgy a vizuális repre- zentációk „jó szolgálatot” tesznek az antropológiai terepmunkában.

36 Ld. például Ana Isabel AFONSO, „New graphics for old stories – representation of local memories through drawings”, in Working Images, ed. Sarah PINK and László KÜRTI and Ana Isabel AFONSO, (London: Routledge, 2004); Gemma OROBITG, „Photography in the Field: word and image in ethnographic research”, in Uo., 31–46.; József R.NAGY, Laborer communities: Cultural anthropologi- cal research on laborer communities in northeast Hungary, (Saarbrücken: Lambert Academic Pub- lishing, 2012) 29–32.

37 Vö. Marcus BANKS, Visual Methods in Social Research, (London: Sage, 2001); Alison CLARK and Pe- ter MOSS, Listening to Children: The Mosaic Approach, (London: National Children’s Bureau, 2001);

Ian KAPLAN Andy HOWES, „Seeing through different eyes: exploring the value of participative rese- arch using images in schools”, Cambridge Journal of Education, 34(2004) Nr. 2. 143–155.; Sarah PINK,Doing Visual Ethnography, (London: Sage, 2006)

További felhasznált irodalom:

David BUCKINGHAM and Liesbeth DE BLOCK, „Finding a global voice? Migrant children, new media and the limits of empowerment”, in Young Citizens and New Media: Learning Democratic Participation, ed. Peter DAHLGREN, (London: Routledge, 2007) 147–163.

John COLLIER, Visual Anthropology: Photography as a Research Method, (Albuquerque: University of New Mexico Press, 1967)

Norman FAIRCLOUGH, Language and Power, (London: Longman, 1989)

Norman FAIRCLOUGH, Critical Discourse Analysis: The Critical Study of Language, (London: Longman, 1995)

Norman FAIRCLOUGH, Analysing Discourse. Textual Analysis for Social Research, (London: Routledge, 2003)

David GAUNTLETT, Creative Explorations: New approaches to identities and audiences, (London: Rout- ledge, 2007)

Alfred C. HADDON, Reports of the Cambridge Anthopologcal Expedition to Torres Straits, (London:

Cambridge at the University Press, 1935)

K.NAGY Emese, KIP Könyv, I–II, (Miskolc: Miskolci Egyetemi Kiadó, 2015)

Gunther KRESS and Theo VAN LEUWEEN, Reading images. The grammar of visual design, (London:

Routledge, 1996)

Per KRISTIANSEN and Robert RASMUSSEN, Building a Better Business Using the Lego ®Serious Play®

Method, (Hoboken NJ: John Wiley&Sons Inc., 2014)

Margaret MEAD,„Visual Anthropologyin a Discipline of Words”, [1975] in Principles of Visual Anthro- pology, ed. Paul HOCKINGS, (The Hague: Mouton, 1995) 3–10.

Karin S. MOSER, „Metaphor Analysis in Psychology – Method, Theory, and Fields of Application”, Fo- rum Qualitative Sozialforschung / Forum: Qualitative Social Research, 1(2000) Nr. 2. Online: nbn- resolving.de – 2015. szeptember.

Seymour PAPERT, „Situating Constructionism”, in Constructionism, ed. Idit HAREL and Seymourt PAPERT, (Norwood NJ: Ablex Publishing, 1991) 1–11.

Raymond SCUPIN, „The KJ Method: A Technique for Analyzing Data Derived from Japanese Ethno- logy”, Human Organization, 56(1997) Nr. 2. 233–237.

Michael W. YOUNG, Malinowski’s Kiriwana: FieldworkPhotography 1915–1918, (Chicago and London:

University of Chicago Press, 1998)

Teun A. VAN DIJK, Discourse as Structure and Process, London: Sage, 1995)

Brian WINSTON, The camera never lies”: the partiality of photographic evidence”, in Image-Based Research: A Source book for Qualitative Researchers, ed. Jon PROSSER,(London: Falmer, 1998) 60–

68.

The Discursive Construction of National Identity, ed. Ruth WODAK Martin REISIGL, (Edinburgh: Edin- burgh University Press, 1999)

A témában megjelent fontosabb publikációim:

OLÁH Levente és TÖRÖK Zsuzsanna, „Online környezetben készült vizuális reprezentációk és helyük a társadalomtudományi kutatásban”, Kultúra és Közösség, 8(2017) III. sz. 43–53.

TÖRÖK Zsuzsanna, „A LEGO mint vizuális reprezentáció szerepe az oktatásban”, Konferencia-elő- adás, XII. Miskolci Taní-tani Konferencia. Miskolci Egyetem BTK Tanárképző Intézet, Miskolc, 2019.

február 1.