Latinca Sándor fogsága és halála

(1)

LATINCA SÁNDOR FOGSÁGA ÉS HALÁLA*

DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (Közlésre érkezett: 1971. október 20.)

„Egy életem, egy halálom:

A kaposi megyeházon Lesz még vörös lobogó!"

(Hamburger J e nő : Latinka-ballada)

Fonyódra érve Simon László tanítónál ka pt a k szállást, ahol m á r várta őket Tóth Lajos és Szalma Ist ván [1], Elhatározásuk szerint a lehető leg- rövidebb időn belül, az első közlekedő von att a l szerettek volna tová bb- menni. Erre a zonban m ár n e m keríthet tek sort, mivel a kaposvári b u r - zsoázia ott fürdőző tagjai fel is merték őket, és ismeretl en t ettesek (való- színűleg Varga Pé t er kaposvári fogász és Szentendrei százados, akit mi nt fasiszta tábornokot új vidéki „szerepléséért" a második vi lágháború u t á n a jugoszláv hatóságok végeztek ki) r á j u k vitték a csendőröket, akik este 8—9 óra körül Simon László lakásán le is ta rt ózt at t ák őket [2], Rövidesen csődület támadt, s Szentendrei és Varga a fogl yok meglincselésére bőszí- tet ték az egybegyűlt tömeget [3], M á r - m á r fenyege tőre fordult a hangulat, am ikor a járőr parancsnoka feg yve rre l törve utat, a vasúti vendéglőbe vitte őket, és n e m engedett be senkit [4], Még az éjszaka fo l ya m á n Fo- nyódr ól Lengyeltótiba, m a j d m á s n a p Kapos várra kísérték a foglyokat [5], Az államügyész azonban nem találva okot fogva tartásukra, azonnal sza- ba dlá bra helyezte őket [6]. Mielőtt erre sor került volna, a r ág al m a k m eg - előzésére- motozás elrendelését kért ék, s a csendőrök nem is talál tak ná - luk mást, mint egy, a megyei intézőbizottságtól származó fel ha ta lm a- zást [7]. Ennek ellenére ,,vad hí rek ke rült e k forgalom ba". Azt híresztelték, hogy meg a k a r t a k szökni, és n ag y mennyi sé gű pénzt találtak náluk. Hogy az alaptalan r á ga l m a kn a k elejét vegyék, a helyi s ajtó m á s na p külön köz- l e mé ny be n i s me rte t te a való tényál lást [8],

A Kapos várra visszahurcolt Latinca alaposan megváltozott helyzetet tal ált maga körül. Somogyban ekkorra m á r kezdetét vet te a haladó elemek és a volt tanácsi funkcionáriusok üldözése. Augusztus 7-én m i nd e n tör- vén yes alap nélkü l letart óztatták Fa rka s J áno s igali [9], Szalma István

*A szerző Latme a Sándor (Küiön figyeljem,mel somogyi (korszakára) c. munkájának záró- fejezete. Ld. ehhez oigyarnucsak a szerző tollából a Latinca Sándor mint kormányzótanácsi biztos

c. közleményt a Párttörténeti Közleményeik 1.971. 3. sz. 80'—117. lapjain.

(2)

kaposvári városi [10], valam i nt Hege dűs Géza nagyatádi közigazgatási megbízottat [11]. Az így kezdődő politikai üldözés ny o m án foganatosí tott letartóztatások ós ön ké ny eskedések m é g a jobbérzésű hivatal nokokat is felháborították [12]. A berendezkedő ellenforradalom azonban ha ma ro s an eloszlatta az erkölcsi-jogi aggályokat, és rövid ú ton törvényesítette a politikai üldözés rendszerét. A S omogy—B ar anya i K atona i Parancsnokság, hivatkozással a Siófokon működő Dunánt úli Kat onai Főparancsnokság 809/40. hdm. sz. rendeletére, augusz tus 10-én parancsot adott a „ter ror- alakulatokhoz tartozó egyének", „politikai bűnös ök" „bírói el j árá s alá vonás céljából" t ört énő kézrekerítésére és őrizetbe vételére, s a végre- haj t áss al a rendőrséget bízta meg [13]. Ennek a l ap j án nyo mb an letartóz- tat ásba helyezték a Latinca-század tagjait [14], augusztus 10-én Tóth Lajost [15].

P á r huza m o s a n erélyes intézkedések törté nte k az ellenforradalom fegyve res erej ének m egszervezésére. Augusztus 7-én átvette a kaposvári rendőrség vezetését dr. Stecz László rend őrfőkapit ány , s azonnal „eszkö- zölte" a „.megbízhatónak látszó re ndőrö k kiválasztását", s „ m in de n in- tézkedést" megtett a „ r e n d biztosítására" [16]. Ez utóbbi kapcsán másinap felhívással fordul t „Ka pos v ár város közönségéhez", melyben fé l re é rt h e - tetlen rövidséggel köz öl t e: „Akik a rend ellen fegyverrel szegülnek, agyonlövetnek" [17]. Augus ztus 10-én rendelkezés történt a csendőrőrsök megerősítéséről [18], v a l a mi n t „ön ké nt jelentkező elemekből" a polgár- őrség szervezéséről [19]. A parasztság azonban az ell enforradalmat sem volt ha j la nd ó támogat ni, s a k a rh a t a l o m toborzás ú t j á n történő szerve- zése csődöt mondott. Augusztus 11-én egy páncélvonatt al 45 székely kat ona érkezett Ka p os vá r r a [20], ez azonban kevésnek bizonyult a dol- gozók féke nt artás ára, s ezért Török Bála alezredes, vármegye i katonai par ancs nok auguszt us 12-én behívások elrendelését kérte Tallián főj egy- zőtől, aki azt a követ kez ő na p m e g is tette [21]. így azutá n augusztus 15-re Kaposvárott kisgazdákból megala kult a városi polgárőrség, mely még ezen a napon a vá rm eg ye há z ud v a rá n le is t ett e a fogadalm at [22], Közben augusztus 10-én a T u r u l Szálló kis ter mében „az üzemek likvidálásának módozataira né zve" megbeszélésre gyűltek össze a szo- cializált üzemek tul ajdonos ai [23]. Auguszt us 11-én pedig a Ker ület i Ipari Termelési Tanács hivatalos helyiségében az üzemtulaj donoso k megbí- zottai vettek fel jegyzőkönyvet az ott található vagyoni állagról, és adtak utasításokat a tová bbia kr a [24]. Auguszt us 13-án igazgatóválasztmányi ülést tartot t Somogy Vár me gye Gazdasági Egyesülete, állást foglalt a

„legégetőbben sürgős ügyek" -ben, s megtette az első lépést azoknak a ke dvez mény eknek és ja vadal mazás oknak eltörlésére, am elyek elsősorban Latinca érd em ek én t j ut ot t a k a ni ncst elenek és szegényparasztok birto- káb a [25],

Ugyanezen a na po n visszaérkezett Kaposvárra, zsebében a szegedi ellenforradalm i k o r m á n y kormánybiztosi kinevezésével, dr. Svastics Ná n- dor földbirtokos, kapos vári főszolgabíró, aki a Tanácsköztársaság kikiál- tása u t á n m e ne k ü l t szerb terület re , s az országot megszálló ellenséges erők védelme alatt f e j t e t t ki el lenforradalmi tevékenységet [26]. A szegedi el lenforrada lmáro k bizalmát élvező Svastics személyében az é p p ülésező

(3)

megyei ur ak a legalkalmasabb, az erős e mbe r visszatérését üdvözölték, s a gazdasági egyesület igazgatóválasztmányi ülése ezért a leghatározot- tabban foglalt állást kinevezésének megerősítése mel le tt: „A közrend, közbiztonság (vagyon és személybiztonság) hel yreállítására — hangzik az állásfoglalás — a legerélyesebb va sma rokr a va n szükség, Somogy vár- megye élére a legsürgősebben ilyen erélyes kormánybi ztos kinevezését Svas- tics Nándo r személyében ó h a j t j a ga z da t ár s a da lm un k" [27]. Tallián Andor még aznap támogatás ára hívta fel Kaposvár polgármesterét és a főszolga- bírókat [28], és számjeles t ávi rat ban előterjesztést t e t t kinevezésére a bel- ügyminiszternél [29], Ügy látszik azonban, hogy a belügyminiszternek nem tetszett eléggé Svastics személye, s végül csak a miniszterelnök sze- mélyes, magánlevélben előterjesztett kérésére j ár ul t hozzá kinevezésé- hez [30], A belügyminiszter azonban a miniszterelnök levelének kézhez vétele után azonnal elkészítette a m inisztertanácshoz szóló előterjesztést, s bár a minisztertanács csak 22-én fogadta el azt, Svasticsot m á r augusztus 17-én táviratilag Somogy me gye kormánybiztos ává nevezte ki [31], Svastics pár n ap m úlv a külön levélben mondott köszönetet a „belé he- lyezett bizalomért" [32], Eközben m é g augusztus 14-én Tallián Andor végzésben döntött a Svastics avanzsálása ré vén me güres edett kaposvári főszolgabírói állás betöltéséről, a főszolgabírói teendők ideiglenes ellátá- sával Stephaich Pált bízta meg [33].

Svastics valóban m él t ónak bizonyult a „v a s ma r ok " elnevezésre. Leg- kegyetlenebbül épp az ő kormánybiztossága idején tombolt Somogyba n a fehért error. Kormánybiztosságához így a m egye t ört énetének legsöté- tebb na pj a i fűződnek. Jellemző adalékként hadd álljon itt, hogy m á r működésé nek első n a p j á n — bár ezeket Tallián And or eszközölte, s az egybeesésben a véletlen is szerepet játszott — egyszeriben három, sok em be rnek kellemetl enséget, szenvedést és bánatot jelentő rendel et látott napvilágot. Az egyik a fegyverek előkerítése céljából a volt vezetőknél és munkástanácsi tagoknál rendelt el házkutatást [34], a második a „ m u n - kástanácsok. valami nt terrorc sa patok" „gonosz t et t" -e i ne k számbavéte- lére adott utasítást [35], a ha rm a dik pedig arra hívta fel a főszolgabíró- kat, hogy mindazokat, akiket március 21. ut á n alkalmaztak, bocsássák el

állásukból [36].

Nyilvánvaló, hogy a f e nt vázolt körül mények között Latinca csekély m ér t ék be n sem érezte biztonságban magát, és is mételten is gyötrő gon- dolatként merül t fel be nn e a város, a megye, illetőleg az ország elha- gyása [37]. Valószínűleg ezekben a na pokban történt, a m i t Gy ő r f f y Antal említ, hogy Török alezredes, a megye katonai parancsnoka, aki a kom- mün alatt is szerepet játszott, s így talán közelebbi nekszusa is volt Latincához, figyelmeztette őt, hogy m e ne kül j ö n el [38], Töröknek rövi- desen állásába kerültek e „gyengeségei", leváltották, és helyére a szege- diek másik „erős e mberé t" , az augusztus 13-án vagy 14-én K apos várra érkező Kovács Antal alezredest állították [39]. Dr. R évy László kaposvári államügyész 1946-ban t ö rt é n t népbírósági kihal lgatása alkalmával arról tett tanúvallomást, hogy Latinca ezekben a n a po kb a n arról panaszkodott neki, hogy nem érzi biztonságban magát, s ezért kérte, hogy helyezze őt letartóztatásba, és kísért esse a fogházba. Révy — vallomása szerint —

(4)

„e f u r c s a és szokatl an k é r é s t " csak hosszabb rábeszélés ut á n teljes í tette [40]. Nehéz m a m á r eldönteni, hogy m e n n yi volt az igazság és m e n n y i az önmentés R é v y vallomásában. Rendkívüli napok, re n dkí v ü li gondola- tokat is szülhetnek, s t al á n a r r a lehet gondolni, Latinca bízva saját á rt a t - lanságában, úgy vélte, hogy törvé nyes el járás esetén ne m eshet bántó- dása. Mindenesetre tény, hogy Latinca az ú j rendszer szemében „politikai bű nös " -ne k számított, akinek el fogatás ár a ekkor már pa rancs volt. így t ört ént , hogy (valószínűleg R é v y külön közbenj árása nélkül) augusztus 12-én Kontrássy u. 3. sz. a l a t t i lakásán a katonaság l etartóztat ta és a m e g y ei börtönbe vitte [41].

A foglyul e j t e t t Latincát a kaposvári börtön 16-os cellájába zárták.

Hogy mi történt közvetlenül azután, hogy bezárult a cella a j ta j a, arról nincs tudomás unk , minthogy erről nem t áj é ko z ta t na k a források. Bizo- n y á r a nem s ejtette, hogy pá r n a p múlva milyen súlyos m egpróbálta tás- n a k lesz kitéve.

Augusztus közepén Si ófokra érkezett kül önítmé nyé vel Prónay, s in- n e n gróf Hu nya d i Ferenc és gróf Széchényi József hívására, akik „s űrűn j á r t a k a nya ká" -ra , hogy j öj j ön és vessen véget „a m e g y é b e n még mindig uralkodó kom mun is t a izgatásoknak", kül önít ményét „különvonatba r a k a t " - v a Tabon át, ahol „ s z i nt é n" tart ott ,,egy razziát", Ka pos várr a jött.

Kapos vá rra érve érintkezésbe lépett Kovács Ant al alezredessel, Bogyay Szilárddal és Ferenccel, a M á rf f y a k k a l , Sass István főhadnaggyal, Bro- késchnével, s m i u t á n „s ike rül t " magát „kellőleg t á j é koz t a tni egyeseknek a k o m m ü n alat t tanúsított viselkedéséről", több „volt bizalmi embert", t ová bb á egy „főbűnös " „zsidó ügyvé de t " elvitetett a fogházból, „nehogy később bünt et le nül el engedj ék" [43]. A „zsidó ügyvéd", dr. Szántó Imre, korm ányzótaná csi biztosi ti t k á r, Latinca közvetlen m u n k a t á r s a volt, akit egész napos kikötés és válogat ott kínzások u t á n augusztus 21-én éjj el a kaposvári vár r om j a i n á l vé gez tek ki [44].

Ezt megelőzően augusztus 20-án, valószínűleg a különítményeseiktől származó intenciók alapján j úl ius 3-án tört én t letart óztatás uk mi at t Bakay százados, Loke, Krizsánich f őhadnagy ok, Salmen és Polgár hadnagy, va l a m i nt Kovács János és Kanizsai J áno s tiszthelyettesek felj elentést t e t t e k a m egye i katonai para ncsnoks ágná l Latinca ellen, azzal vádolva m e g őt, hogy ala p nélkül, h a m i s t ávir atra hivatkozva tart ózta tt a le őket, és „szigorú m eg bü nt e t é s é t " k é r t é k [45]. A tisztek a z onb an n e m várták meg, hogy az igazságszolgáltatás ny új t s on jogorvoslatot, h a n e m m i n dj á r t m á s n a p m a g u k fogtak hozzá a bünte tés vé grehaj tás ához. Egy m agát P. L.-nek nevező szerző, aki „szorgos ku ta t á s után", a legtitkosabb, „pán- célszekr ényben" őrzött ir a to ka t is átolvasva nyomozott az ügyben, a Bécsi M a g y ar Üjság hasábjai n így a d j a elő a r ém re g én yb e illő es e mén yt:

„Buc zy főh a dn ag y és Bíró önkéntes b e m e n t e k a fogházba, lehívták La- tinc a Sándort, F a r k a s Jánost , Le w i n S a mut és Tóth Lajost és még néh á ny politikai foglyot, és olyan re t te net es en összeverték őket, hogy maga a v e r é s délután ké t órától este nyolcig ta rtot t . Mikor ezeket a szerencsét- l ene ket már félholt ra verték, v é r ü k b e fa gyv a ot t hag yt ák őket, és celláról- cellára j árva f ol yt a t t á k a kínzást. A tiszteket maga Lengyel fogházigaz- gat ó vezette, t u l a j d on k é p p e n ő dirigálta őket, ő m o n dt a meg, hogy kit

(5)

ve rj en e k meg jobban, és kit kevés bbé" [46]. Szalma Is tvánnak egyik sze- mét szúrták iki [47], Latincának bor dá já t törték össze, s napok m úl t án is csak összegörnyedve tudot t járni [48]. Az e semé ny áldozatai négy év- tized múl t án is teljes élességgel idézik fel visszaemlékezéseikben a borzalmas nap történetét. De álljon itt ezek helyett a Dohma nn Miklós vizs- gálóbíró által felvett hivatalos jegyzőkönyv, aki épp e na p dé l ut á nj á n akart a Latincát kihallgatni:

„Dohman n Miklós eljáró vizsgáló bíró . . . Latinca Sándort kihallgatni akarta, e célból a törvényszéki fogház felügyelőjéhez telefonice azt a fel- hívást intézte, hogy a ka t onai hatóság által előzetes letartóztatásba vett, és a törvényszék foghá zában elhelyezett Latinca S á n d o r t . . . kihall gatása végett eléje vezesse.

Er re Lengyel Mihály fogházfelügyelő azt a választ adta, hogy La- tinca Sándor ágyban fe kvő beteg, annyira, hogy csak a fogházban hallgat ható ki.

Erre nevezett vizsgáló bíró alulírott jegyzőkönyv vezetőjével együtt a fogházba távozott, ahol a 16. sz. cellában elhelyezett Latinca Sándort az ágyban fekve, önkívületi állapotban találta, úgyhog y az kihall gatható

nem volt.

Felvilágosításképp nevezett fogházfelügyelő előadja azt, hogy a mai napon d. u. 1/2 3 óra t áj b a n egy f őha dnagy 22 kat onával a fogházba jött, akkor, amikor ő a fogházon kívül volt ebédelni, s mi dőn a fogházba visz- szajött, azt mondták, hogy ők eljöttek egy kis előleget adni a politikai foglyoknak, akiknek névsorát kérték. Ezen névsor átvétele ut án az udva- ron levő Latinca Sándort elfogták és össze-vissza v e r t é k " [49].

Mint a jegyzőkönyv szövegéből is világosan megállapítható, a f eh ér - tisztek az augusztus 21-én t örtént eket csak „kis előleg"-;nek t ekinte tték , vagyis egy még kegyetlenebb megtorlás bevezetőjének szánták. Ez olvas- ható ki P r óna y Pál naplójából is, aki meglehetősen elégedetlen volt a kaposvári viszonyokkal, illetőleg kevesellette a helyi ellenforradalmárok által alkalmazott megtorlást. „Kaposváron, ebben a zsidó, szabadkőműves fészekben", melynek „zsidó érdekeltségekkel átszőtt főúri és polgári t ár - sadal"-ma „a kom mü n alatt erősen kompromit tál''-ta magát, „nehezen l ehet et t" a „bűnösöket" „kinyomozni, vagy kézre keríteni". „Minden exponált gazembert, zsidó kommuni st a fr át e rt legalábbis két vagy há ro m gróf, u gyana nnyi nemes földbirtokos pártfogolt, j á r t ak el érdekében, ha elfogattam". Maga Svastics, a megyei tisztikar, a város közéleti na gy- ságai egyf ormá n zsidó befolyás alatt állóknak t ű n t e k szemében, s fe l há- borodva jegyzi fel, hogy megérkezése idején a „kom promi tt ál tak közül igen sokan járt ak-kel tek szabadon, m i n t h a mi sem t ör tént vol na" [50].

Mint idézett megállapításai kétségtelenné teszik, P r ón a y szemében Ka- posvár nagyon is olyan t e re p színében t űnt fel, ahol elkel az alapos

„tisztogatás", „rendcsinálás". így teljes en hitelt érdemlő közlésnek kell t eki nt e nün k az említett P. L.-nek azt az állítását, hogy ez idő t á j t a „ka - posvári tisztikar napokon keresztül tárgyalt arról, hogy m eg tá m a d j a a kaposvári fogházat, a komm uni st a foglyokat onnan kihurcolja, és elteszi láb alól. Géppuskákat a ka r t ak felállítani a törvényszéki fogház udvarán, hogy az esetleg ellenálló foglyokat hal omr a lőjék" [51]. Hogy erre a vé r -

(6)

:ürdőre mégsem k e r ü l t sor, és Latincával és társaival ne m számoltak le azonnal, az elsősorban a n n a k a felhá borodás nak volt köszönhető, amely a fogházban augus ztus 21-én lejátszódó e s emé nyeke t követte, s amelynek n y o m á n telefon- és távirat i értesítés ek sorával for dult ak Budapestr e és Siófokra. Elannyira, hogy a felhá borodá s n y o m á n maga József főherceg és H or t h y volt ké n y t el e n P r ó n ay t és különí t ményé t kiparancsolni Kapos- várról. Prónay azonban ne m a d t a fel tervét, és megállapodott Kovács alezredessel, hogy Kaposvártól n e m messze, gróf Somssich László birto- ká r a húzódik vissza [52].

A következő na pokat La t in ca — mint u t a l t u n k rá — fe k v ő betegként töltötte. Forrás ai nk szerint első kihallgatására augusztus 30-án került sor.

Lopással vádolták, mint egy m á s f é l ezer j uh ot és egy kisebb gulyát k e - res tek rajta, illetve akarta k a n ya ká ba varrni . ,, . . . t ud om á s om volt arról

— hangzanak j egyzőkönyvben rögzített szavai —, hogy a demarkációs vonalról m a rha e l ha jt á s ok tö rté nte k, de é n azokba be n em f olytam." ,,Én egyált alán ne m erőszakoskodtam, az erőszakos intézkedéseknek ba r á t j a sohasem voltam, m e r t a k om m uni z m us t , m i n t ideális eszmét, a tá rsa - dal mi osztályok kölcsönös m egé rt és e mellett vél tem a valóságban létesít- he t ő ne k " [53],

A köztudat, kissé pózba merevítve, úg y örökíti Latincát, mint aki tudatosan készült a halálra. Ez a felfogás a zonban n e m felel meg a va- lóságnak. Latinca nem készült meghalni. Sok egyéb m ellett világosan tanúskodik erről az a két levél is, amit ez idő tá j t írt feleségének. Az elsőben, mely valószínűleg s zept em be r elején kelt, kisfia u t á n érdeklődik, és kéri, hogy í r j o n [54], A másodikban, mel y feltehetően szeptember 10-e k ör ül keletkezett, egyebek közt ezeket í r j a : „Beszélj Csizmadiával és Czikorával", e gyben arra kéri, hogy elutazása előtt látogassa meg [55].

Ha tudjuk, ho gy ez idő t á j t a k orm ány és Csizmadia között tárgyalások folytak, úgy világos, hogy levelével — mely egyben utolsó levele is — a szabadulás ú t j á t óhajt ot ta egyengetni.

Szeptember 10-én egy kihallgatás ra is sor kerül. Ezúttal a július el ejé n letartóztatott tisztek fel jelentése üg yé b e n hallgatj ák meg. Tisztázza a való tényál lást. Az igazság felderítése érdeké ben hangsúlyozza, hogy jó szándék vezette, bizonyítékokra, t a n ú k r a hivatkozik, s igazolni kívánja, hogy „a tényleges tiszteiknek soha ellensége ne m " volt, s „mi ndenkor iparko" -dott „vel ük a jó vis zonyt f e n n t a r t a n i " [56].

Élete utolsó na pj án, • szeptember 16-án a ki hallgatások sorának vetik alá. Dr. Svastics k orm á ny bi z t os szeptember 12-én kelt á tirata al apján [57]

a ko mmü n i d ej é n ell enforr adal mi izgatás miatt l etartóztatott Domsits kaposvári korcsmárostól r ek vi rá l t a ra n ya k ügyében ha l lg at j á k ki, vala- m i n t szembesítik S c hö nm a nn Gyulával és Pusztai Gazda Jenővel. S chön- m a n n ártatlanságát bizonyítja, Pusztai Gazda terhelő vall omást tesz. Val- lomása során Latinca a követ kezőket m o n d j a : „Én az ara nya kat nem a ka rt a m a di re kt ór i umn á l tartani, s ezért megőrzés végett egy b a n kb a a k ar t a m beküldeni, de mivel Lewin és Szántó azt mondtá k, hogy az a r a - ny ak at ki cserélik papírpénzre, én pedig azokat tulajdonos aiknak vissza a k ar t a m adni, amit Doms it sna k is m egmo ndt a m, az a r a ny a k a t mégis ott t ar to tt am a d ir e kt ór i um ná l egy Wertheim-szekrényben , s m ikor hivatalom

(7)

megszűnt, különböző iratokikai együtt az ar anya kat is át adta m Decleva főispáni t i tkárnak" [58]. Valóban, Latinca a főispáni hivatalból t ört én t eltávozása előtt átadta Decleva Rezsőnek az a ra nya ka t azzal a kéréssel, hogy jogos tulajdonosokhoz származtassa azokat vissza. Decleva, mi nt az iratok tanús kodnak róla, eleget tet t a kérésnek, s a tulajdonosok meg- kapt ák a tőlük elvett t árgyaka t [59]. A fent ieke n kívül tevékenységéről részletesen kihallgatj a a megye államügyésze, a ko m m ü n idején vád - biztosként működő dr. Ré vy László. Mintegy az ú t végén, elszámol egész életéről, az erről felvett jegyzőkönyv igen becses tört énelmi forrás, lé- nyegében az egyetlen r ánk m ara dt ,,önéletrajz"-a [60].

Va jon t udta-e már, hogy mi vár rá, hogy hóhérai ki mo ndták az ítéletet felett e? A többször is idézett P. L. szerint igen. ,,A tisztek egy- általán nem titkolták terveiket — írja. Nemcsak a kapoísvári kar ha talo m legénysége ismerte ezt a tervet, h a n e m a fogház őrsége is. Maga Latinca is tudott róla, szeptember 14-én délután mondta egy fogolytársának, hogy délelőtt bejöt t cellájába Zifferer őrmester, és így szólt hozzá: Ne ugrál j on annyit és ne panaszkodjék, ne m ajánlom, hogy olyan nagy mur i t csap- jon! Jó lesz csendben lenni, mert ha sokat beszél, k ia dj uk ma gukat a tiszteknek, akik m a jd végeznek m a gukk a l " [61].

Nehéz ma már eldönteni, hogy mennyi r e hiteles P. L. előadása, s va- lóban megfelel-e a valóságnak, hogy má r Latincának is tudomása volt róla, hogy kikerülhetetlen a vég, és fenékig kell üríte nie a keserű poharat . Lehetséges. Nem lehetetlen ui., hogy az akkor m á r elkészült terv kiszi- várgott, és arról a foglyok, köztük Latinca is t udomást szerzett.

Mielőtt rát é rné nk a borzalmas éjszaka elbeszélésére, nézzük meg előbb, hogy hol és hogyan született meg az elrettentő gyilkosság terve.

P. L. közlése szerint a szörnyű terv azután született meg, hogy szeptember elején a P r ónay- kül öní t mé ny több tisztje is visszatért Kapos- várra [62]. Ezt a közlést feltétlenül hitelt érdem lőnek kell t eki nt enünk, mivel pontosan illik bele a forrásokból kirajzolódó képbe. A különí tmény, mi nt azt Prónay naplójából is t udj uk , gróf Somssich László birtokáról Marcaliba ment, m aj d Kéthelyen és a csurgói járásban folytatva t err or- akcióit. Csurgóról Nagykanizsára kí vá nt ak menni, amikor P r óna yt t áv- iratilag Siófokra rendelte a fővezérség [63], s a század szeptembe r 3-án Kapos várra vonult [64],

A terv tehát mi nden valószínűség szerint a század Kaposvárra érke- zése, vagyis szeptember 3-a után született meg, a szálak kétséget kizá- róan a Prón ay- kül önít m ényhez vezetnek, s valószínű, hogy még Csurgón maga P r óna y adott utasítást a gaztett végre haj tá sára. A gyilkosság t erve P. L. előadása szerint „Babócsay gyógyszerészéknél" született meg ,,egy formális polgári és katonai összejövetelen, amelyen Svastics Nán dor ko r- mánybiztos, Kovács alezredes városparancsnok (helyesen: várm egye i katonai parancsnok — K. S.), Babócsay, Lengyel Mihály, Tóby József és özv. Pogányné vet tek részt" [65]. P. L. időpontot n e m közöl, s azt sincs mód ellenőrizni, hogy az általa ismert etett névsor men nyi re hiteles, köz- lése azonban nagyjában-egész ében elfogadhatónak látszik.

A terv indokául m ind en bizonnyal az a tény szolgált, hogy a kihall- gatások során bebizonyosodott, hogy ne m állítható össze olyan tényanyag,

(8)

ame lynek al apj á n a bíróság halálos ítéletet mo ndhat na ki. Különösen is vonatkozott ez Latincára, a ki ne k kezéhez vér nem tapadt, és humánus, megért ő maga ta rtásá ró l volt közismert. S így a polgári törvényesség al apj á n is csak igen rövid időre szóló bü nte té s lett volna rá kiszabható.

Ebben az értel emb en f o g a d h a t j u k el hitelesnek a pécsi Hír c. lap egykori tudósítását, bár a cikkíró té ved, amikor azt állítja, hogy Latincát és t ár - sait a Kaposvári Törvényszé k ötös tanácsa felmentett e. Latincáék ügye ui. ekkor még az ún. ügyészi szakaszban tartott, s még a vádira t sem készült el ellenük [66].

A gyilkos dr ám a s zept e mber 16-án délutá n vette kezdetét, amikor Kovács alezredes egyik ti szt je átiratot ny ú j t o t t át az utcán dr. Révy László államügyésznek, amely F ar ka s J ános Igalban történő kihallgatása és szem- besítése végett Szalma István, Tóth Lajos, Latinca Sándor, Lewin Samu és Farkas János kiadását k é r t e [67]. A tisztek — mi nt az irat szövegezé- séből is megállapítható — ekkor már készen álltak azzal a hazugsággal is, amellyel később fe dezt é k magukat, hogy tudniillik Igal felé ha- ladva is meretlen tettes ek feli sme rt ék F a rk a s volt közigazgatási megbí- zottat, a foglyokat a kísérő katonáktól elragadták, és végül a „fellobbanó né ph ar ag" oltotta ki azok életét. Révy László, akinek épp az előző napok egyikén volt összeütközése Kovács alezredessel, aki ezért őt, valami nt az ötös tanács elnökét le a k a r t a tartóztatni, n em mer t e megtagadni a ké- rést, aláírta a foglyok ki a dásá r a szóló utasítást, de — saj át közlése szerint —• figyelmeztette az át i ra tot hozó tisztet, hogy ,,a foglyoknak nehogy bántódása törtéinjen" [68].

Ennek bi rt okában azut á n a gyilkosok 17-én h aj nal ba n á tvet ték a foglyokat. Ami ezut á n tört ént, a r r a nézve á l lj ana k itt P. L. sorai: „Jamrich, Polgár, Hut t ya kar ha t al m i tis zt ek és a Pr ónay- kül ön ít m én y t öbb tagja La- tinca Sándort, Szalma Is tvánt, Tóth Lajost, Lewin Sa mut és Fa rkas Jánost kihurcolták a fogházból. A Baross -laktanyába vitték és rettenetesen ösz- szeverték őket. Majd kocsira tették az összevert embereket — kivéve Tóthot és Szalmát, akiket h á t u l a kocsihoz kötöttek, és úgy húzt a k ma guk ut á n — és ki me n t e k a Ná dasd i erdőbe. Lewi nnel és Latincával a sírokat ás atták meg, v el ük is végeztek ut ol j ára " [69].

A véres ha j na l e semé nyeit egyebekbe n homály fedi [70], és nem valószínű, hogy azt valaha is eloszlatja a tört énetírás. Egyike mara d múl- t u n k örök rejt élyeine k. Mégis meggyőződéssel hisszük, hogy Latinca, hű e n egész életéhez, igaz emb er he z mélt óan halt meg, emelt fővel, bát ra n nézett szembe gyilkosaival, úgy, ahogyan azt Ha mbur ge r bal ladá jának költői képei al a pj án k épze lh et j ük.

Nem volna telj es az á l t a l u n k adott kép, ha ne m t e nnén k a fent ie k- hez, voltaképp m é g ú t j a ele j én állt, f i at al emb er volt, és val ójában csak rövid pál ya fut ás állott mögötte, amikor a gyilkos golyó kioltotta életét.

Ugyanígy hozzátartozik m ég a történethez, hogy fizikai megs emm i - sítésével együt t alkotásait is eltörölték. Azon a napon, me lyne k éjszaká- j án a fehér tis ztek a gyalázatos gyilkosságot elkövették, Somogy v á r - megye kormánybiztosa r end el et be n törölte el mi ndazokat a rendszabá- lyokat, kedvezm ényeke t és juttatásokat, amiket Latinca harcolt ki és adott a szegényparasztságnak [71].

(9)

A meggyilkolt Latinca emléke azonban mélyen szállt a somogyi m u n - kásság és szegényparasztság lelkébe, és élete, példája, val amin t tiszta embersége egyike lett azon forrásoknak, m e ly e k a tá rs ada lmi for r a da l o m mély gyökerű gondolatát táplálták a Somogyság e ln yom ot ta in a k t u d a t á - ban. A nevével fé m j el z e tt h agyom á ny így fontos történet i tényezőj e lett a megye és D él -Duná nt úl új abbkori életének.

F ÜG GE LÉ K

A jelen alkalmat r a g a d j u k meg arra, hogy Latinca fogságának s egy- szersmind pá l yá j a egészének né há ny kardinális jelentőségű d o k u m e n t u -

mát közreadjuk.

1.

Kaposvár, 1919. augusztus 30.

Jegyzőkönyv Latinca Sándor 1919. augusztus 30-án történt kihall- gatásáról.

Jelen vol tak:

Dohma nn Miklós vizsgálóbíró Komlencz Pál jegyzőkönyvvezető Családi és ut óneve

Házas t ársának neve

Születésének éve, hó na pj a és napj a Születésének helye

Községi illetősége Utolsó állandó lakhelye

Anyanye lve és egyéb nye lvismerete Vallása

Családi állapota Foglalkozása Katonai szolgálata Műveltségi foka Vagyoni viszonya

At y j á n a k családi és utóneve A ny j á na k leánykor i és utónev e Volt-e m á r bü nt e t v e

Még a K á ro l yi -k orm á ny alatt m int a Föl dmunká sok és Kisgazdák Országos Szövetségének titkár a jöttem Kaposvárra, 1919. fe br uá r hó ele- jén¹. A prole táruralom keletkezése ut á n m i nt e g y ké t hét re itt he lybe n

neveztek ki Somogy m e g y e kormányzótanácsi biztosává².

Én az állatvásárlások ügyébe be ne m avatkoztam, azokra utasításo- kat nem. adtam , t u do má s o m volt arról, hogy a demarkációs vonalról

Latinca Sándor terhelt Latinca S ándor

Mancz Erzsébet 1886. április 5.

Arad Pécska Kaposvár

magyar , német, román g(örög) kel(eti)

nős

műszaki magánhi vatal nok teljesített

kereskedelmi érettségi vagyontala n

Latinca Györg y J ovanov Katalin büntet le n

(10)

m ar ha e lh a jt á s o k t örténtek, de én azokba be ne m folytam, valótlan, hogy én akár Fábe r János nak, ak á r ifj. Deutsch S ándornak e tekint etben pa- rancsokat osztottam ki, m e r t nek em sok egyéb dolgom volt, ezekbe az ügyekbe beavatkozni időm sem volt. Nek em sem a Lengyel- féle 876 db birka, sem az enne k t u l a j d o n á t képező 66 tinó, sem a Hegyessy János tul ajdonát ké pze t t 26 db ma rha , sem a gróf Andrássy Sándortól el ha j - tott 41 db ökör, sem a Bodánszky Ti vadartól elhajt ott 642 db juh e l h a j - tásáról és vételéről t u do m á s o m nem volt.

Ami az 1456/1919. s z ám ú kérvényhez B. által csatolt és nekem fel - m ut at ot t ,,Parancs"-ot illeti, ú g y erre nézve azt adom elő, hogy azt é p - pen azért a d t a m ki, hogy a 66 db tinót közélelmezésre el ne szállítsák, vagy el ne adj ák , s azokat a gazdaságnak megóvjam. Ugyanis a dolog eml ékezetem szerint úg y történt, hogy Lengyel József és a gazdasági cselédek panaszkodtak, hogy a m a rh ái k a t elhajtották, m i n ek fol ytá n én érdekeiket megóvandó, a 66 db tinót Diós-pusztára vi ss za ha jta t ta m.

Én egyáltal án ne m erőszakoskodtam, az erőszakos intézkedéseknek b a r á t j a sohasem voltam, m e r t a kom m u ni z mu s t mint ideális eszmét a társadalmi osztályok kölcsönös megért ése mellett vélt em a valóságban létesíthet őnek.

K m f t Dohmann

v(izsgáló) bíró

Komlencz Pál Latinca

j (egyző)k(öny)vv(eze)tő

Eredeti, kézírással. Párttörténeti Intézet Archívuma (a továbbiakban: PIA).

Kaposvári Büntetőtörvényszék 1919 — B 1456 III.

Az irat fejlécét, minthogy az Latinca emlékét durván sérti, elhagytuk. — 1. La- tinca valójában 1919. január közepe tá ján jött Kaposvárra, mint ahogy azt más alkalommal már tisztáztuk. 2. Latincát nem a diktatúra kikiáltása után két héttel, hanem 1919. június 7-én nevezték ki Somogy megye kormányzótanácsi biztosává.

E pontatlanságok Latinca lelki megrendülésében lelik magyarázatukat.

Kaposvár, 1919. szeptember 10.

Latinca vallomása a kaposvári tisztek július elején történt letartóz- tatása ügyében.

JEGYZŐKÖNYV

Felvétetett 1919. szeptember hó 10-én az állami fogházban Latinca Sándor letartóztatott be mo ndá sa a l a p j á n :

Kötelességem az igazság földerítése s zempontjából a tisztek letartóz- tatás a ügy ébe n teljesen világos képet n yú j t a n i és megál lapít ani, hogy a tisztek letartóztatása n e m az én utasítás omra tört ént . H a j d ú Gyul a dan dár pol(itikai) megbízott beszélte el nekem, hogy l etartóztatott egy vöröskatonát, akinél a Ba ros s -laktanyába n levő t isztekre vonatkozó kom promi ttál ó levelet találtak. Egyben utasít ott engem, hogy a letartóz-

(11)

tatást a Baross-laktanyában levő tisztekre vonatkozólag eszközöljem. Ki- jelentettem, hogy a Hadügyi Népbiztosság rendelet e értelmében letartóz- tatásokat a Hadügyi Népbiztosság utasítása nélkül ne m foganatosíthatok.

Err e az itteni Ha tá rvédker ül eti Parancsnokság pol(itikai) megbízottja, Vörös János, valamint Klepkó N.¹ országos vörösőrség főpa ranc snokának (!) t it kára Búza N., ki katonai ügye kben Kaposvárot t tartózkodott, azt kér- dezték tőlem, hogy lehet-e beszélgetéseket folytatni a Hughes-fé le táv- írón. Én odáig vel ük elmentem, bem ent em velük a távíró helyiségébe, azután rögtön eltávoztam, amit az akkoriban szolgálatban levő hivatal- nok igazol. Vörös és Buza ott mara dtak, beszéltek Böhm főpar ancsnok - kal, m ásna p reggel pedig a távira tt al a letartóztatást eszközölni akarták.

Minthogy láttam, hogy a letartóztatás brutális módon me het végbe, mivel má r a Baross-laktanyából Kégl alezredes úr jelezte, hogy az em- berek izgatják a katoná kat a tisztek ellen, k é r t e m őket, hogy e ngedj ék meg, hogy én intézzem el most m ár ezt az ügyet, ami t i parkod tam is a legnagyobb körültekintés sel keresztülvinni. Föl hívt am a tiszt urakat a vár- megyeházáira, és ott j el entett em ki a távirat alapján letartóztatásukat.

Ne ke m mi nden törekvés em az volt, hogy az egész ügy békés elintézést nyerj en, és mikor má sna p a tiszturak nagy részét szabadon k ezdt ük bo- csátani, Vörös engem letartóztatással fenyegetett, és úgy Klepikónál, mint Jancsi k főparancs noknál mint az itteni tisztekkel ellenforradalom kez- deményez őjét följelentet t. A följelentést az egész intézőbizottság tudja, a Belügyi Népbiztosság pedig vizsgálatot indított ellenem. A vár megy e- házán levő ezen ügyeik aktáihoz csatolt egyik távi rat is igazolja, hogy a följelentést Jancsik és Klepkó olyképpen óha jt ot t á k elintézni, hogy a letartóztatásomat azonnal elrendelik, állítólag ez a távirat m á r Vörös kezében volt. Szükségesnek t ar t om ezt az illetékes helyen tisztázni, hogy ezzel is igazolni t u dj a m , hogy a tényleges tiszteknek soha ellensége nem voltam, sőt ellenkezőleg, min denkor i par kodta m vel ük a jóviszonyt fenn - tartani.

A jegyzőkönyv fölolvastatott és jóváhagyólag aláíratott.

K m f t

Lengyel Miklós f(ő)h(adna)gy Salmen h(adna)gy

mint t anú jegyzőkönyvvezető

Eredeti, kézírással. PIA Kaposvári Büntetőtörvényszék 1919. — B 2112. — iHelyesen: Klepkó Ede.

3.

Kaposvár, 1919. szeptember 16.

Jegyzőkönyv Latinca Sándor 1919. szeptembre 16-án történt kihall- gatásáról.

JEGYZŐKÖNYV

Felvéve a kaposvári államügyész által 1919. szeptember 16-án a kü- lönféle bűncsel ekményekkel terhelt Latinca Sá ndor és társai ügyében.

(12)

Latinca Sándor előadja a következőket: 1886-ban születtem Aradon, a p á m vasmunkás, jelenleg P éc ská n lakik. Én 4 elemit végeztem, ut ána 2 évig lakatosinas voltam, e zut á n 2 reál és 2 polgári osztályt végezve felsőkereskedelmi iskolába iratkoztam, letettem az érettségit, utána le- szolgáltam az 1 éves önkéntességet, tisztivizsgát is tettem, ezután rövid ideig Romániában és Törökországban utaztam, m a j d Németországba m e n - tem, ahol 8 hónapi g tar tózkodt am, m e r t el ak a r t a m végezni a mitt we idai technikumot, amel y t e r ve m azonban pénzhiá ny miatt ne m sikerült. Ek- kor, 1908-ban visszamenteim Budapes tre, ahol Molnár Béla műszaki és szabadalmi i r odáj á ban ny er t e m alkalmazást. Társadalmi kérdése kkel fog- lalkozó történelmi, t ovábbá szocialista könyveke t kora if j úságom tól kez d- ve olvasgattam. A Molnár-cégtől 1911-ben ki lépt em és a „Kisiparosok L apj á " -n ak szerkesztője lettem, m a j d a Fővárosi Sajtóirodába n (Sebők Gyula) nyert em m i nt pa rl a me n ti tudósító alkalmazást. Időközben 3 hó- napig Párizsban voltam, de szocialista körökkel neim érintkeztem. A Szoc(iál)demokrata P á r t na k B udapes ten 1910. óta voltam tagja, pá rt - értekezletekre el já rt am, de tisztséget nem viseltem. Egészségi okokból 1912-ben kiléptem a sajtóirodából, és vi ss zame ntem a Molnár-féle m ű - szaki irodába, mel yne k vezetője lettem. A há bor ú kitörésekor mi nt kadet t - őr mest e r vonul t am be a 33. gyalogezredhez, ho nnét a 85. gy(alog)ezred- hez te tt ek át. Voltam a ha rc t ér en több mi nt 2 évig, m e g ka p ta m a na gy- és kisezüstöt, a bronzérmet, m i nd ké t sigmun laudist, a koronás é r dem- keresztet, a Károly-csapatkeresztet, s többször írásbeli dicséretben része- sültem. Mint f őh ad nag y sze relt em le tavaly nove mberben, mi vel műszaki i ro dámban m u nka h i á n y m i a t t újból alkalmazást nem nye rhe t te m, a S(z)oc(iál)demokrata Pá rt kebe l é be n működő földimunkás és kisgazda szö- vetségnél kért em és ka p t a m alkalmazást. Ez évi f e bru á r közepén a köz- pont Kaposvárra küldött a földmunká sokho z ti tkárn ak. Megszerveztem itt a földmunkások, ur ad al mi cselédek és kis gazdák szakszervezetét. E cél- ból néhányszor v id éken is vo ltam, rendszerint azonban egyes párttagok m e n t e k ki vidékre, így pl. Or b á n István, G y u r a János. Nyilvános gyűlé- sen március 10. előtt csak egyszer beszéltem. Március 10-én reggel a munkás ság a M unká so t t ho n ba n egy gyűlésen elhatározta, hogy elfoglalja a megyeházát és direkt ór iumot tesz a megye élére. Ennek oka az volt, hogy a korm ány Neub auer ügyvéde t nev ezt e ki főispánná. Az itteni S(z)oc(iáldemokrata) Párt azonban inkább azt akarta, hogy egyelőre Szé- chényi Aladár ma ra dj on. Ezeket az ügyeiket Kovács Miksa ismeri jobban, m e rt ő tárgyalt e kérdé sekbe n, azt, hogy a di rekt óri um es zméj e ki által keletkezett, nem tudom, de azt hiszem, hogy Székes fehé rvár on m á r ekkor volt direktórium, valószínűleg ez a példa hatott. A meg yeház ár a a tömeg- gel én is elmentem, de Tallián főjegyző szobájába má r n em f é r t e m be, ut óbb a nagyt e rem be pedig n e m me nt e m fel. A di rek tór i umnak én is t agj a lettem, de az ügyekre kevé s befolyást gyakoroltam, Tóth Lajos in- tézte túlnyomó befolyással az ügyeket. A fontosabb ügyeke t a direktó- r i u m az intézőbizottsággal beszélte meg, m el y azt meg is követelte. Ez a di rekt órium csak átmenet a'kart lenni addig, amíg a k or m á n y olyan fő- ispánt nevez ki, aki a m u nká s s á g bizalmát bírj a. Időközben azonban lét- r ej ött a prol(etár)diktatúra, m e l y bennünke t Kaposváron vá ra tl a nul ért.

(13)

Én akkor éppe n Pest en voltam. Mire visszajöttem, itt a hivatalok m á r be voltak töltve, így n e k e m ebben részem nincs. A direkt órium t ehá t tovább is f en n m a r a d t az addigi irányban, ti. Tóth dominált, én a fö ld - munká sok ügyét intéztem. A Budapestről jött rendeleteket az intézőbi- zottság elé vittük, ott megbeszéltük, az utá n végreha jt ot t uk , de számos rendeletet fél ret et t ünk. Má j u s vége felé kormányzótanácsi biztos lettem, ma sem t udom mi é rt esett r á m a választás. Ez az itteni pártvezetőség tudtán kívül történt, m e r t engem, mint nem ré g jöttét az itteni vezetőség nem szívesen látott. Mint kormányzótanácsi biztos is a fontos ügye ket mindig az intézőbizottság elé terj es zte tt em, a rendeleteket azonban ezután már én adt am ki. Sok rendelet et azonban n e m h aj t ot t am végre, így pl.

az egyházi vagyon likvidálásáról szólót, t ovábbá m egt agadt am az ék- szerek és ar a n yne m űe k Budapest re szállítását, megen gedt em a rendel et ellenére, hogy a keresztek az iskolában ma r adj an a k. Ily dolgok miat t állandó súrlódásom volt a népbiztosságokkal, mel yek éppen ezért számos pol(itikai) megbízottat kül dt ek ide, ugyane zért küldték ide a különféle karhata lmi csapatokat, így a Fabik-csoportot. Vörös Jánost, ki mint t el j- hatalmú megbízott jött ide, s egy ízben engem le is akar t tartóztatni s Zónikkal együt t b ennünk et agyonlövéssel fenyegetett . A Vörösőrség Főparancsnokságánál, a Belügyi Népbiztosságnál mint el lenforradal már voltam feljelentve. Én kíméletesen és megértéssel kezeltem a p r o l e t á r - diktatúrát, idealista szemmel néztem a dolgokat, de mikor láttam, hogy f ent a kegyetlenséggel azonosítják a prol(etár)diiktatúrát, június végén állásomról l emondtam, ezt a népbiztosság, me ly bizalmatlan volt i rántam, el is fogadta, de állásomtól m égsem me nt e t t ek fel, pedig m á r utódomra nézve is me gt ör té nt Kovács Miksa személyében a megállapodás. Az itteni polgárság több száz aláírással kért e a népbiztosságot, hogy engem állá- somban hagyj on meg, s így engem, bár sürgett em, ne m ment et t ek fel.

Én s emmiféle rekvirálási rendeletet ne m adt am ki, h a n e m a Föld- művelésügyi Népbiztosság te lj ha t al mú megbízottat küldött ide, s az adta ki a rendeletet a járási pol(itikai) megbízottaknak.

A termelőszövetkezetek intézményének híve nem vagyok, ezeket So- mogy megyében H am bu rg er Jenő, Farkas Adolf és Hevesi Ákos, kik Pestről jöttek, létesítették, s ne m is voltam itthon, mikor ez történt. F a r - kast, ki első t el j ha t al m ú vezetője volt a szövetkezeteknek, erőszakosságai és túlzásai mi at t elmozdítottuk.

A kastélyok leltározásába, a műkincsek elhozatalába be nem folytam, se mmit át n e m vett em.

Felolvasva aláíratott.

K m f t Felvette

Dr. Révy Latinca

államügyész

Kézzel írott eredeti. PIA Kaposvári Büntetőtörvényszék 1919. — B 2112. V.

(14)

4.

Budapest, 1921. j a nuár 24.

A kaposvári katonai körletparancsnok ügyészének végzése Latinca Sándor és társainak „eltűnése" ügyében.

Másolat az 53278/13/12 — 1920. H. M. számhoz. M. kir. kaposvári katonai körletparancsnok ügyésze. Ü 94/19. szám. M. kir. kaposvári h(ad)- osztálybíróságnak. Kaposvár, 1920. okt. 15.

M. kir. kaposvári körletparancsnok, mi nt illetékes parancsnok, La- tinca Sándor és társai eltűnése t á rg y á b a n lefolytatott bírói nyomozatból kifolyólag a következőképpen h at áro zott : Páncél Miklós, Páncél Lóránd és Baky László főhadnagyok, Polgár Elek és J a mri c h János hadnagyok ellen, kik azzal gyanúsít tat tak , hogy Latinca Sándor, Tóth Lajos, Lewin Samu, Szalma István és Farkas J ános k ommuni s tá kat kivégezték, az ez ügyben lefolytatott bírói nyomozás megszüntetését a kbpts 239. § 3.

pontja ért el mébe n — m e r t a további eljárástól bizonyítékok hi á ny a miatt eredmé ny nem várhat ó — elrendelte. Erről a k bpt s 240. §-a é rtel mében a m. kir. kaposvári hadosztálybíróság értesíttetik. Megokolás: A lefolytatott bírói nyomozat során a következő körü lmé nyek állapíttattak meg:

Kovács Antal alezredes Somogy várme gyei katonai parancsnokhoz saját bevallása szerint 1919 szeptember havá ba n sokan j ár t a k polgári egyének és küldöttségek, akik a kaposvári kir. ügyész fogházában elhelyezett kommu nis t ák kiadását kért ék azon célból, hogy azokkal népítélet alakjá- ban végezhessenek. Ugyanazon időben a polgári lakosság ké t ízben is betört az ügyészség fogházába, ahol a foglyokat bántalmazták. Kovács Antal alezredes, hogy ezen visszaéléseknek elejét vegye, úgy határozott, hogy a kaposvári kir. ügyészség fogházá ban letartóztatott Latinca Sán- dor, Tóth Lajos, Lewin Samu, Szalma István és Fa rka s J ános kom mu- nistákat a kir. ügyészség fogházából Siófokra a térparancsnoksághoz szál- líttat ja és ezért érintkezésbe lépett Freiszberger Gyula százados siófoki térparancsnokkal, hogy a nevezett komm uni st áka t biztos őrizetbe vegye át. Ugya nekkor megkereste Kovács alezredes a kaposvári kir. ügyészt, hogy a nevezetteket kihal lga tás céljából a dj a át egy tiszti járőrnek, amire a kir. ügyész a kom m uni s t ák kiadás át engedélyezte. 1919. szeptember 16- án Kovács alezredes ut asítására Pá ncél Lóránd, Páncél Miklós, Baky László főhadnagyok, J a m r i c h J á nos és Polgár Elek hadnagyokból alakított járőr nevezett kom muni s t ákat kir. ügyészség fogházából átvette, hogy azokat a megállapodás szerint Siófokra kísérje. A járőr két kocsit vett igénybe: az első kocsin két kom m uni s ta volt Páncél Lóránd f őha dnagy és J a mr i ch János h a dna gy őrizetében, a második kocsin há ro m ko m m u - nista volt elhelyezve Páncél Miklós, Baky László főhadnagyok és Polgár Elek h adnagy kíséretében. A kocsik Toponár felé vették út j uk a t , Ma- gyar atád és Igal között egy 100—130 főből álló csoporttal — valószínűleg leszerelt katonák és vásárosok — találkoztak. Ezek megkérték a kocsin haladókat, hogy ba ty ui ka t a kocsira rakhassák; később felis merték az Igal községből való F arka s János kom munist át. Erre feldühödte k és kérték a kommun is t ák kiadatását. Amikor a tisztek ellenkeztek, a tömeg meg-

(15)

t ámadt a a kocsikat, elvonszolták a kommun is t ákat és azokkal elitűnt(ek).

A kísérő tisztek védekezése hiábavalóna k bizonyult, ami ért ezek vissza- fordul tak és az esetről azonnal jelentést tettek. E megállapítások Kovács alezredes és a kísérő tisztek egybehangzó előadására alapulnak. Az igali járás főszolgabírója az eltűnt kom muni st á k nyomozásából kifolyólag me g- állapítja, hogy Igal községben és környéké n Fa rkas Ján os politikai me g- bízott ellen oly nagy volt az elkeseredés, hogy nevezettet még a di kt at úra idején is láb alól el akart ák tenni. A kommu niz mus bukása után pedig életre-halálra keresték és népítélet f o r m á j á b a n akart ak végezni vele. Ta- valy szeptember közepén tényleg érkeztek Igalba és környéké re leszerelt katonák s így valószínű, hogy ezek a tiszti járőr által kísért kom muni s tá - kat elhurcolták. A ko mmuni s t ák holléte iránt bevezetett nyomozat er ed- ményt el en mar adt . Sem Igal község és környékén, sem pedig a k o m m u- nisták hát ramaradott aitól említett Nádasdi-erdőben nem voltak hullái k feltalálhatók. Az a gyanú, m i nt ha a kommun is t áka t a kísérő tisztek t e tt ék volna el láb alól, beigazolást s emmi képpe n sem nyert. Sokkal több való- színűség szól amellett, hogy a k ommuni st ák at ismeretlen tettesek, oly módon, amint azt a kísérő tisztek e gyhang úan vallották, elrabolták és népítélet al akj áb an végeztek velük. Ezt a feltevést t ámo gat ja az igali fő- szolgabíró ily értelmű ós fent említett értesítése. Minthogy a további eljárástól a f e nt nevezett járőr tisztjei ellen bizonyítékok hiánya m i at t eredmé ny ne m várható, a bírói nyomozatot a hivatkozott szakasz értel - mébe n meg kellett szüntetni.

Budapest, 1921. ja nuár 24. A másolat hiteléül Katona János

s(egéd)h(ivatal) igazgató Gépelt másolat a M. Kir. Honvédelmi Minisztérium Általános Kiadó Hivatala körbélyegzőjével. Hadtörténelmi Levéltár H. M. 1920. 13. osztály VIII. kútfő 2. tétel 130 157.

Az irat előadását és annak lényegi állításait eddigi tudomásunk és források gondos tanulmányozása alapján merőben hamisaknak kell minősítenünk. Vö. a ka - posvári államügyész 1920. március 9-én kelt, s a Győri Főügyészséghez intézett bizalmas jelentésével. Kisebb kihagyásokkal közli ezt Andrássy Antal Latinca Sándor elfogatása és mártírhal ála (1919. augusztus 6.—szept. 17.) c. dolgozata függelékében.

(Somogyi Szemle, 1967. 1. sz. 52—54. 1.) A bűnösök 1945 után népbíróság előtt felel- tek tetteikért, részletesen tájékoztat erről Andrássy Antal idézett munkájában. — A fent közölt iratot dr. Böhm Jakab, a Hadtörténeti Levéltár tudományos munka - társa bocsátotta lekötelező szivélyességgel rendelkezésemre, amiért ezúton is köszö- netet mondok.

J E G Y Z E T E K

[1] Simon László visszaemlékezése. MSZMP Somogy megyei Bizottságának Archí- vuma. A Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulójára beküldött emléke- zések. Idézi Andrássy Antal Latinca Sándor elfogatása és mártírhalála c. m un- ká já ban (Somogyi Szemle, 1967. 1. sz. 38. 1.) — Simon László közlése szerint Szalma István Latincáékkal érkezett, Győrffy szerint viszont Latincával egye- dül ő utazott. Hitelesebbnek Győrffy Antal közlését fogadjuk el.

[2] Uo.

[3] Győrffy Antal: Életrajz. Somogyi tizenkilencesek. Kaposvár, 1959. 26. 1.

[4] Simon László visszaemlékezése. MSZMP Somogy megyei Bizottságának Archí-

(16)

vuma. A Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulójára beküldött emléke- zések. Idézi Andrássy Antal i. m. Somogyi Szemle, 1967. 1. sz. 38. 1.

[5] Győrffy Antal i. m. Somogyi tizenkilencesek. Kaposvár, 1959. 26. 1.

[6] A Kaposvári Népbíróság iratai 234/1946. Párttörténeti Intézet Archívuma (a to- vábbiakban: PIA) Latinca személyi gyűjtemény.

[7] Ne üljenek föl az alaptala n híreszteléseknek, Somogyi Hírlap, 1919. augusztus 8.

[8] Uo.

[9] Somogy Megye Levéltára (a továbbiakban: SML). A Kaposvári Törvényszék Megyei Börtönének fogolytörzskönyve 419/1919. sz.

[10] Uo. 421/1919.

[11] SML Somogy megye főispánjának iratai (a továbbiakban: SMFI) 2595 1919.

[12] Uo.

[13] SML Somogy megye alispánjának iratai (a továbbiakban: SMAI) 16741/1919.

[14] Az egész országban r end van, Budapesti Közlöny, 1919. augusztus 11.

[15] SML. A Kaposvári Törvényszék Megyei Börtönének fogolytörzskönyve 422/

1919. sz.

[16] SML SMAI 16474/1919.

[17] Kaposvár város közönségéhez!, Somogyi Hírlap, 1919. augusztus 8.

[18] SML SMAI 16762/1919.

[19] SML SMAI 16741/1919.

[20] A birtokosok visszakapták földjeiket, Budapesti Közlöny, 1919. augusztus 12.

[21] SML SMAI 16797/1919.

[22] SML SMFI 2591/1919.

[23] A volt szocializált üzemek tulajdonosai figyelmébe, Somogyi Hírlap, 1919. augusztus 10.

[24] SML. Kerületi Termelési Bizottságot Felszámoló Bizottság iratai. Iktatatlan.

[25] SML SMFI 2587/1919.

[26] SML SMAI 16879/1919., továbbá: OL BM elnöki iratok 5708/1919.

[27] SML SMFI 2587/1919.

[28] SML SMAI 16879 1919.

[29] OL BM elnöki iratok 5708/1919.

[30] Uo. Érdekes a miniszterelnök e tárgyban kelt levelét idéznünk:

Kedves Barátom!

Somogyi körök többszörösen kérelmezték nálam Svastics első főszolgabíró ki- nevezését Somogy vármegye kormánybiztosává. Ez a kérelem annál inkább is teljesíthető volna, m er t se a régi főispán, se az alispán hivatalába vissza nem tér.

A megye nyugalmára és a közrend konszolidációjára Svastics sürgős kinevezése

— ki egyébként már működik is — igen jó hatással lenne.

Kérem szíves döntésedet.

1919. VIII. 17-én. Vagyok tisztelő híved:

Friedrich miniszterelnök [31] Ld. erre: OL BM elnöki iratok 5708/1919. sz. alatt olvasható iratokat.

[33] SML. A kaposvári j árás főszolgabírójának iratai 5055/1919.

[34] SML SMAI 16796/1919.

[35] SML SMAI 16802/1919.

[36] SML SMAI 16839/1919.

[37] Andrássy Antal i. m. Somogyi Szemle, 1967. 1. sz. 38. 1.

[38] A Kaposvári Népbíróság iratai 234/1946. PIA Latinca Személyi Gyűjtemény.

[40] Uo.

[41] SML. A Kaposvári Törvényszék Megyei Börtönének fogolytörzskönyve 556/

1919. sz.

[42] PIA. Kaposvári Büntetőtörvényszék 1919. — B. 1456. II.

[43] A határban a halál kaszál. Fejezetek Prónay Pál feljegyzéseiből. Szerk. és bev.

tanulmánnyal ellátta: Szabó Ágnes és Pamlényi Ervin, Budapest, 1963. 124—

125. 1.

(17)

[44] Andrassy Antal i. m. Somogyi Szemle, 1967. 1. sz. 41. 1.

[45] PIA. Kaposvári Büntetőtörvényszék 1919. — B. 2112. III.

[46] P. L.: Somogy, Bécsi Magyar Újság, 1920. má j u s 16.

[47] Győrffy Antal i. m. Somogyi tizenkilencesek, Kaposvár, 1959. 26. 1.

[48] Andrássy Antal i. m. Somogyi Szemle, 1967. 1. sz. 42. 1.

[49] PIA. Kaposvári Büntetőtörvényszék 1919. — B. 1456. II.

[50] A ha tárban a halál kaszál. Bp. 1963. 24—25. 1.

[51] P. L.: Somogy, Bécsi Magyar Újság, 1920. máj u s 16.

[52] A határban a halál kaszál, Bp. 1963. 25. 1.

[53] Jegyzőkönyv Latinca Sándor 1919. augusztus 30-án történt kihallgatásáról. PIA.

Kaposvári Büntetőtörvényszék 1919. — B. 1456. III.

[54] Kávássy Sándor: Latinca Sándor válogatott írásai. Kaposvár, 1969. 67. 1.

[55] Uo. 68. 1.

[56] Jegyzőkönyv Latinca Sándor 1919. szeptember 10-én történt kihallgatásáról.

[57] SML SMFI 2886/1919.

[58] PIA. Kaposvári Büntetőtörvényszék 1919. — B. 2112. V.; SML SMFI 2886/1919.

[59] SML SMFI 2566/1919.

[60] Jegyzőkönyv Latinca Sándor 1919. szeptember 1-én történt kihallgatásáról. PIA.

Kaposvári Büntetőtörvényszék 1919. — B. 2112. V.

[61] P. L.: Somogy, Bécsi Magyar Újság, 1920. máj u s 16.

[62] Uo.

[63] A határban a halál kaszál. Bp., 1963. 125—131. — Nem tanulság nélkül való, ha Prónay naplójának kiegészítésére idézzük a megfelelő részt Bóné csurgói főszolgabíró 1919. október 20-án kelt jelentéséből, akit Prónay „gyenge kezű, öreg, szenilis ember"-ként jellemez, aki szerinte „mindenkinek meg akart bo- csátani, és mindenkit szabadlábon hagyott": „Szeptember 1-én a Prónay-század egj' különítménye jelent meg a járásbíróság vizsgáló bírójánál, akitől dr. Do- hány Jenő volt közigazgatási megbízott, Ádám János forradalmi törvényszék (i) elnök és Farkas János párttitkár kiadását kérte, amit azonban a vizsgálóbíró megtagadott, de ennek dacára a különítmény vezetője ezeket a fogházból ki- vitette, megkötözve teherautón Iharosberénybe szállította, ahol — szerintök — népítélet áldozatai lettek, vagyis a volt községháza előtt az utcán egy szeder- fára felakasztattak és az iharosberényi temető külső árkában eltemettettek.

A főgimnázium internátusából éjjel Sugár Ármin, Reményi Béla, Mód János és Kolos detektív szökést kíséreltek meg, de Sugár Ármint és Reményi Bélát az óvárosban agyonlőtték. Kolos detektívet később elfogták és bekísérték. Mód János még máig is szökésben van. Egy este kihallgatás alkalmával Kovács Jenő volt termelőszövetkezeti politikai megbízott a kihallgatást végző egyik főhadnagyot átnyalábolta és az internátus emeletén levő iroda ablakán ki akarta dobni, amikor is egy jelenlevő katonatiszt lelőtte. Ugyanezen az éjjel Szabó Lipót, dr. Kaszter Ja kab és Molnár MÁV fűtőházi főnök internáltak állítólag szökést kíséreltek meg, az utánuk menő katonák az Iharosberény felé vezető úton a vasúti nagy híd táján agyonlőtték. A többi internált Kaposvárra beszállíttatott." A csurgói járás főszolgabírójának iratai 3578/1919.

[64] SML SMAI 17727 1919.

[65] P. L.: Somogy, Bécsi Magyar Újság, 1920. máj us 16.

[66] Mi történt a ropolyi erdőben? Felmentés után — agyonverés, Hír, 1919. szeptember 28. Ld. az ellenforradalmi Uj-Somogy erre adott válaszát: A „jól érte- sült" pécsi Hír, Uj-Somogy, 1919. október 9.

[67] Kaposvári Népbíróság iratai 234/1919. PIA. Latinca személyi gyűjtemény.

[68] Dr. Révy László kaposvári államügyész bizalmas jelentése a Győri Főügyész- séghez. Közli Andrássy Antal i. m. Somogyi Szemle, 1967. 1. sz. 52—54. 1.

[69] P. L.: Somogy, Bécsi Magyar Újság, 1920. m á j u s 16.

[70] A gyilkosság epilógusát, az ügyben folytatott nyomozásokat, valamint az 1946- ban történt igazságszolgáltatást ismerteti Andrássy Antal i. m. Somogyi Szemle,

1967. 1. sz. 47—50. 1.

[71] Somogy vármegye kormánybiztosa rendelettel szabályozta a mezőgazdasági munkások járandóságait. Uj-Somogy, 1919. szeptember 16.