Irodalomtörténeti Közlemények

•

•

Irodalomtörténeti Közlemények

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

IRODALOMTUDOMÁNYI INTÉZETÉNEK FOLYÓIRATA 1 9 7 0

T O L N A I G A B O R H A T V A Ü L E T É S N A P J Á R A

• Á R T A L O M B Ó L

>lnai Gábor tanulmányai (A szerkesztő) Kardos Tibor: A Gritti-játék keletkezése Bán Imre: Károlyi Péter Poétikája

Esze Tamás: Kálmáncsehi Sánta Márton Sátoraljaúj­

helyen

Köpeczi Béla: A magyar politikai irodalom kezdeteihez Németh G. Béla: Létharc és nemzetiség

Rejtő István: Mikszáth Kálmán gondolatvilága a parla­

menti karcolatokban

Király István: A rehabilitált i d i l l : Ady Endre: A Kalota partján

Varga József: A d y olasz érdeklődése Baráti Dezső: Dózsa feje

Szabolcsi Miklós: „. . . a k k o r inkább Bakunint és Kropotkinkát . .

Bóta László, Gyen is Vilmos, Hopp Lajos, Horváth Iván, Illés László, József Farkas, Klaniczay Tibor, Komiovszki Tibor, V. Kovács Sándor, Melczer Tibor, Mezey László, Pirnát Antal, Szauder József, Tarnóc Márton cikkei

I R O D A L O M T Ö R T É N E T I K Ö Z L E M É N Y E K

1970. LXXIV. évfolyam 5 - 6 . szám

SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG

Barta János TOLNAI GÁBOR HATVANADIK S Z Ü L E T É S N A P J Á R A

Czine Mihály Tolnai Gábor tanulmányai (A szerkesztő) 545 Király István Kardos Tibor: A Gritti-játék keletkezése 547 Klaniczay Tibor

Komlovszki Tibor

Bán Imre: Károlyi Péter Poétikája

Esze Tamás: Kálmáncsehi Sánta Márton Sátoralja­

újhelyen

560 566 Németh G. Béla Köpeczi Béla: A magyar politikai irodalom kezdeteihez

(Kovacsóczy Farkas Dialógusáról) 577 Szauder József Németh G. Béla: Létharc és nemzetiség 588 Tarnai Andor Rejtő István: Mikszáth Kálmán gondolatvilága a parla­

menti karcolatokban 603

Tolnai Gábor Varga József

Király István: A rehabilitált idill: Ady Endre: A Kalota partján

Varga József: Ady olasz érdeklődése

613 624

Baráti Dezső: Dózsa feje 634

Szabolcsi Miklós: „. . . akkor inkább Bakuniut és Kropot k i n k á t . . . " (Egy epizód József Attila életéből)

*

646

Mezey László: Litteratura: grammatica cs musica 653 Bóta László: A népballada elméletéhez I. 657

S Z E R K E S Z T I K

Németh G. Béla Szauder József

V. Kovács Sándor: Egy magyar humanista a mohácsi vész

korában 661 Komlovszki Tibor: Az ismétlés szimmetriája egy Balassi­

versben 668 Horváth Iván: A Balassi-sor számmisztikái értelmezésé­

hez 672

felelős szerkesztő Pirnát Antal: Gerendi János és Eössi András 680 Klaniczay Tibor: Zrínyi olvasmányaihoz: Vittorio Siri 684 Tarnóc Márton: Szalárdi János történelemszemlélete 689 Hopp Lajos: Özv. Bercsényi Miklósné Kőszeghy Zsuzsi

levele Jaroslawból Rodostóba 696

Gyenis Vilmos: Bod Péter és Hermányi Dienes József 703 Szauder József: Csokonai: Az állatok beszélgetése 712 József Farkas: Az élménytől a műig 716 Melczer Tibor: Radnóti Miklós Gyökér című verséről 721

SZERKESZTŐSÉG Illés László: A proletárirodalom esztétikája és a társadal­

mi valóság 733

Komlovszki Tibor *

t i t k á r

V. Kovács Sándor

Magyar irodalomtörténetírás 1969 (Bibliográfia)

(V. Kovács Sándor) 737

Tarnai Andor

Budapest X I . , Ménesi út 11—13.

TOLNAI GÁBOR HATVANADIK SZÜLETÉSNAPJÁRA

I

SZEGEDI TUDOMÁNYEGY£TK«M Ifaf • ••' ' NHfi

.

TOLNAI GÁBOR TANULMÁNYAI

A tanulmányt, irodalomtudományunk e legélőbb, legérzékenyebb műfaját Tolnai Gábor negyven év óta gyakorolja. Sok tanulmányt írt, formailag is sokfélét. Egyaránt birtokában van az anyagát épp a probléma megoldása végett drámaivá sűrítő, novellahőfokú tanulmány­

nak és az élet gazdag összevisszaságát felidézni tudó tarka tablónak. E reprezentatív köteté­

nek* legtöbb darabja nem annyira a műfaj klasszikus, zárt körvonalú, merőben a tárgy elem­

zésével és az eredmények objektív előadásával ható válfajába illeszkedik, mint inkább a ro­

mantikus hevületű, határait tekintve nyílt, a tárgy iránti érdekeltség személyes vonzalmait ki is nyilvánító típusba, anélkül, hogy az egyéniség és tárgya közti e közvetlen — emocioná­

lis, csapongásra is csábító — viszony megvesztegetné a tanulmány szakszerűségét és objektív érvényét.

Teleki Mihály portréjának feszültségét az öngyilkosság előtt álló Teleki Pál Magyarországá­

nak keserű s lázadásra ingerlő élménye fokozza; az öreg Kazinczy arcképére Babits vonásai vetülnek rá; Garcia Lorca művészete a barokkal ölelkezik; az elemzés emlékezéssé színesül, az emlékezés memoárrá duzzad; klasszikusaink „beérkezése" a világirodalomba szüntelen

„út", sőt utazás „a témához", a szerző maga is bejárja a világot Tótfalusi Kissel, Teleki Józseffel, Petőfivel, Adyval, Radnótival.

Személyesség és a téma erős asszociatív átvilágítása, szétbontása, majd magasabb fokon újra megragadása különösen jellemző e tanulmányok írójára, akinek azért oly izgalmasak és hitelesek a tanulmányai, mert nem kipreparálva, leszűrten, a maga tárgyiasságában nyújtja az eredményüket, hanem élményének, a téma megragadásának és a témától megragadott- ságnak folyamatában, megéreztetve a küzdelmet, melyet a problémáktól újra meg újra fel­

indultan vív a definitív megfogalmazásért.

Tulajdonképp egyik tanulmánya sem fejeződik be mint tanulmány — folytatódnak a kötet végén álló Jegyzetekben. Az kap helyet itt, ami még mélyebbre vezet az egykori, féltve őrzött emberi dokumentumok vagy a jelenhez közelítő feldolgozások közegében, látszólag mint meg­

annyi közbevetés, bio-bibliográfiai kitérés és visszafordulás, valójában a visszafojthatatlan tudás és közlésvágy és az idővel szembeszálló akarat tanúbizonyságaként. A keletkezési idő, az egykori jelen a tanulmánynak adta át feszültségét, szorongását; a mostani jelenig — végig­

nyomozva a téma, a probléma történetét — a jegyzet viszi tovább a tanulmány gondolatait.

Tótfalusi Kis többszörös újrafelfedezéséről értesülünk, fájdalmas talányként mered elénk az Ardói könyvkiadó és Halász Gábor végzete, sok újat tudunk meg Bálint Györgyről, Radnóti­

ról és drámai itinerarium rajzolódik ki Ady, József Attila és Radnóti olaszországi fortunájáról.

Elmosódik a határ tanulmány és jegyzetapparátus között. Pedig mennyi új és vitathatatlan, kutatásból és interpretációból származó eredmény zsúfolódik össze magukban e tanulmányok­

ban 1 Tótfalusi Kisnek, Bethlen Miklósnak szinte a felfedezője Tolnai Gábor, Teleki József utazásait és a Szent Szövetség-kori Pest-budai világot ő dolgozta fel tudományosan először,

* TOLNAI GÁBOR: Tanulmányok. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970. 437 1.

1* 545

nagy anyag birtokában és szuggesztív módon, Radnótiról pedig, akinek ügyére valósággal rátette az életét, Tolnaitól tudtuk meg eddig a legtöbbet. Miért is lépi át folyton a határt, mely a tanulmányt elválasztani hivatott a jegyzetektől? Miért folytatja a jegyzetekben is a tanulmányt?

A figyelmes olvasó a monográfia nagyobb rendjére irányuló tendenciákat, a tudást formáló és átadni akaró, szüntelenül érvelő és építő energiákat érzi ki ezekből a „határátlépésekéből.

Nem is egy monográfia rejtőzik e tanulmányok, meghosszabbító jegyzeteik, illetve az ezeket is továbbfejlesztő írások valóságában és távlatában. Említsük-e a XVII. századot s Szenczi Molnár Albert vagy a barokk csábító nagyszerűségét? A XVIII. századi utazók nagyvilágát?

Vagy még inkább ama kor hőseit — Radnótit, Bálint Györgyöt, Szerb Antalt, Halász Gábort

—, melyről Tolnai maga állapítja meg itt: „ifjúságunk történelemmé vált"? S marxista kom- parativizmusa nem ölt-e maga is monográfia-formát, mint a barokk problémákról vagy az októberi forradalom és a világirodalom kapcsolatáról szóló nagy tanulmányai, a jegyzetekben továbbnyomuló gondolatmenetükkel, világosan mutatják.

Barátai, munkatársai és tanítványai — abban az ///C-ban, melynek egyik jeles szerkesztője volt — tanulmányokkal köszöntik a hatvanéves Tolnai Gábort. És az ő tanulmányainak tanulságaként kérik Tőle: folytassa „jó kedvvel, bőséggel" ezt a határokon tiszteletlenül át­

lépő, nyugtalanul szerteágazó, problémáinkra érzékenyen reagáló tanulmányírását, ámde építse tovább azokat a nagyszabású monográfiáit is, melyeknek emeletei ott magasodnak könyveiben . . .