zeteit, t e r j e s s z e fel a z o k a t a k o r m á n y h o z , az p e d i g g o n d o s k o d j é k a r r ó l , h o g y a z egész k o m p l e x u m e g y ü t t n y e r j e n m i e l ő b b t ö r v é n y e s .szankciót. C s a k igy l á t j a b i z t o s í t o t t n a k az i n t é z m é n y e k s z e r v e s
e g y m á s b a k a p c s o l ó d á s á t és azt, h o g y m i n d e g y i k a r r a a c é l r a s z o l g á l j o n , a m e l y r e való. M a g á t a k é n y s z e r f e l s z á m o l á s t a z elő- . a d ó v a l e l l e n t é t b e n n e m m i n t a k é n y s z e r e g y e z s é g n e m s i k e r ü l t e
e s e t é r e és a csőd h e l y e t t e s í t ő j é t , h a n e m m i n t m i n d e n fizetőkép- t e l e n s é g első és e l k e r ü l h e t e t l e n é t a p p e j á t képzeli, a m e l y n e k s o r á n a s t á t u s t m e g á l l a p í t j á k és a h i t e l e z ő k g y ű l é s e elé j e l e n t é s t ter- j e s z t e n e k , a m e l y n e k a l a p j á n a g y ű l é s d ö n t afelől, v á j j o n a z elő- t e r j e s z t e t t k é n y s z e r e g y e z s é g i a j á n l a t o t f o g a d j á k - e el, v a g y a v a g y o n t k é n y s z e r f e l s z á m o l á s v a g y csőd u t j á n értékesitik-e. A h á - r o m m ó d o z a t m i n d e g y i k é n é l u g y a n i s n é l k ü l ö z h e t e t l e n ez a z elő- z e t e s e l j á r á s , s a n n a k l e f o l y t a t á s a u t á n m i n d a h á r m a t lényege- s e n e g y s z e r ű s í t e n i lehet. A c s ő d i n t é z m é n y é t a z o n b a n n e m sza- b a d elejteni, h a n e m az előadó j a v a s l a t a i a l a p j á n j o b b á és ol- c s ó b b á lehet és ¡kell t e n n i .
Dr. Weiszberger Imre l é n y e g b e n c s a t l a k o z i k d r . S c h r e y e r á l l á s p o n t j á h o z . Az a d ó s m e n t e s í t é s é t a f e l s z á m o l á s u t á n .fenn-
m a r a d ó t a r t o z á s o k alól ellenzi.
Drucker Géza s ú l y o s a g g á l y o k a t h a n g o z t a t az i n t é z m é n y egésze ellen, k ü l ö n ö s e n t a r t attól, h o g y r o s s z h i s z e m ű a d ó s o k ez- zel az i n t é z m é n n y e l is u g y f o g n a k visszaélni, m i n t a c s ő d ö n k i v ü l i tkényszeregyezséggei.
A v i t á t f o l y t a t j á k .
Jogirodalom.
Almási Antal: A kötelmi jog kézikönyve. Tébe könyvtár 22. sz. Ady Endre a legkénytelenebb magyar tehetség, aki irt, anert az irás ugy tartozott hozzá az életéhez, mint a levegő be-
szivása, az egyik prózai írásában azt az önmagát és minden igaz költőt félreismerő vallomást mondja el, hogy az ö írásai csak külső kényszerűségből születnek meg. Ez jutott eszembe, -amikor Almási Antalnak a Tébe kiadásában és nyilván a 'Tébe könyvkiadói programmjának egyik megvalósításaként közreadott, könyve került kezembe. A tehetség a kiadói kom- mandószavára irott könyvben sem lesz hűtlenné önmagához.
Mert, — hogy a kozmopolita Ady említését a tősgyökeres ma- gyar Eötvös Károly megemlítésével ellensúlyozzam — a cigány, ha már egyszer hegedül, magának is játszik. (Mely mondás általában itteni vonatkozásában is az előzmények ismerete után válik érthetővé. Eötvös Károlyhoz megyei ügyész korá- ban azzal állított be a cigány vajda, tartsa vissza a vármegye az Amerikába kivándorolni készülő prímást. A vármegye .meg- személyesítője, azaz Eötvös Károly egyebek között azzal az érvvel is próbált szabadkozni, hogy mi haszna az erőszaknak, a primás majd szándékosan rosszul játszik, ha erővel hóna alá szorítják a hegedűjét. Erre született meg a fentebb citált mon- dás.)
A mai magyar magánjog mai feldolgozási terve a támo- gató és ellenkező érvek tüzvonalába került. Sok az ujitás jog- anyagunkban, amire Almási is utal előszavában — amik a rend- szeres tudományos feldolgozást várják — de ezzel szemben ott
.315
az a bizonytalanság, hogy ¡polgári törvénykönyvünk rövid időn belül megtörténhető megalkotása nem fogja-e tul gyorsan a* inai szokásjog feldolgozását elavulttá tenni. Almási ugy látja, hogy polgári törvénykönyvünk javaslatát szinte észrévétlenül, dé ön- tudatosán szívja fel birói gyakorlatunk, és a Tripartiíum és az
országbírói értekezlet munkálatai után harmadikul fog oda- sorakozni az irásba foglalt és mégis szokásjogi utón és a szo- kásjog erején hatályosuló kútfőként é javaslat is. Almási köny- vének érdemére nem tartozik, dé ezzel a jól meglátott felszívó- dási folyamattal számos kérdés nem nyerhet megoldást. Egyes intézmények (a közszerzemény megosztásának halálontüli halasztására és hasonló példákra gondolunk) aligha honosít- hatok meg szokás jogi uton és az ilyen szabályok felszívódás utján való életrekeltése alig remélhető.
Almási könyve anyagának külső elrendezését nagyjá- ban megszabta az a körülmény, hogy a kötelmi jogi javaslat jelenlegi szövegét leközli és igy a javaslat menete szerint cso- portosítja a könyv anyagát, mindenütt feltüntetve a tételes jog- nak az egyes témákra fennálló egyéb szabályait. Amit a könyv- ről általánosságban el kell mondanunk, az csak ismétlése lehet azoknak a megjegyzéseknek, amelyek Almási egyéb munkái alkalmával már napvilágot láttak. Almási nem rapszodikus ter- mészet, különböző időből származó munkái egyenletesek, a gon- dolkodás élességére és tartalmi mélységére egyazon erővel birók. Csupán egyetlen vonalon érezhető egy örvendetes erő- södő fejlődés Almási munkájában. Minden analitikus hajlan- dóságú jogász kénytelen éppen a hajlandóságánál fogva az életnek szinte mikroszkópi vizsgálatra készített preparátumá- val foglalkozni és vizsgálódásait az élet 'összefüggéseiből ki- szakított darabokra korlátozni. Almásiban a háborús magán- jogról irott könyve óta mindig erősbödik ennek az önhajlama
által diktált elvontságnak a kerülése és a jognak az élet egye- temes egészével való összefüggésének keresése. Annál inkább kell minden alkalommal kiemelni ezt a szempontot, mert hiszen a jognak célszerűségi tételeit még ma is a tankönyvek széltében singularitásnak jelzik és a római jog tanítása alapján-contra tenorem rationis, a jogrend oldalugrásainak fogják fel, csak mellékesen jegyezzük meg, hogy nagyon elérkezett volna már az ideje, hogy a singuláris jogtétel mai uralkodó felfogásával elvi és elméleti téren történjék alapos szakítás. Ma már nem volna apostasia, ha az élet jogának, az élet szükségleteinek ezt a hirdetését Almási végezné el.
Almási könyvének a mi jogászságunk köztudatában az a gyengéje él, hogy irójuk stílusa néhézkes. A magunk részéről csak dicsérni tudjuk Almási stílusának szabatosságát, élessé- gét és fegyelmezett végiggondoltságát, amelyek abszolút érté- kek, de ha a közhangulat véleményét felületesnek is tartjuk, amellyel szemben Almási olvasótáborának kiszélesítése érde- kében ennek a közhitnek az okadatolatlan babonaszeríiségére már rámutattunk, nem hallgathatjuk el, hogy itt-ott egyes mon- datok frappáns ellenérvül szegezhetök velünk szemben. Hogy csak egy mondatát említsük meg: „Azt mondhatjuk, hogy a kö- telmi jog általános része valójában nem is egyéb, mint kötelem-
mozgató tényektől függetlenített szolgáltatás személyi és tárgyi kellékeire vonatkozó elvek és intézmények foglalata" (22. 1.).
Ezt a mondatát bátran oda lehet állítani Grosschmied hires szövegezésű alapítványi definitiója mellé.
Almási stílusának eg.y másik kisebb, de gyakorlatilag ugyancsak jelentős hibája, hogy a jogi elmélet nem népszerü- sitett műszavait ugy ¡használja, mintha azok hétköznapi meg- szokottságok volnának. így a német irodalom Gestaltungsrecht
fogalmát hü szószerinti fordításban „alakítási jog" neve alatt emliti (330 1.), a szó által fedett tartalomnak minden megemlí- tése nélkül. Az egyszerű, de lelkiismeretes olvasó, aki a kifeje- zést nem ismeri, kérdőjelet tesz a- szó után.
Itt-ott a teoretikus kedvtöltése is kiütközik a könyvből. így az elévülést, amelyet Almási is az adóst megillető eílenjognak mond, elméletileg arra vezeti vissza, hogy „az elévülés az adóst megillető ellenjog arra, hogy az elévült szolgáltatás tel- jesítését azért, mert az a hitelező szempontjából idomulás folytán érdekét vesztette, megtagadhassa" (253. 1.). Kissé külö- nös beállítás, hogy az a hitelező, aki a kereset megindításával nagyon is elevenen igazolja, hogy az „érdekmúlás" reá nem következett be, azon az alapon üttessék el követelésétől, mert a jog, amint ezt Almási a következőkben kifejti, reáparancsolja a hitelezőre, hogy az érdekmúlás elhárithatatlanul bekövetke- zett. A singuláris tételről szóló előző fejtegetésünkre vissza- utalva, reá kell mutatni arra, hogy az elévülés is a forgalom biztonsági követelményei okából megteremtett elugrás a logikai következések alól, amely szabály ma már singuláris jellemét régen levetkőzte és általános szabállyá vált. Az elévülés az adós
érdekéből bevezetett célszerűségi intézmény és nyilván teore- tikus tulhajtás az elévülésnek a hitelezői érdekmúlásra való alapitása, ami sem az intézmény történelmi kialakulásának nem felel meg, sem teoretikusan nem szükséges. Ugyanilyen szükségtelen teoretizálás az opció magyarázatára felállított szabály, amikor a 26. számú jogegységi határozatnak azt az értelmet tulajdonítja Almási, hogy „az opciós szerződés adás- vétel, amelynek tárgya nem a dolog, hanem az eladó által vagyonköréből kihasitott és konstitutív jogutódlással (erre a szóra is állanak az alakítási jogra tett megjegyzések, amit egyébként az Ungarisches Privatrecht bírálatánál is megemlí- tettünk) a vevőre háruló átruházási jog" (550. 1.). Gyakorlati- lag ez a teoretikus beállítás elfogadhatatlan az esetek azon részében, amikor az opciót nyerő fél számára csak az a jog biztosíttatik, hogy ö maga veheti meg az opció tárgyát, de maga helyett mást vevőként ö nem állithat be, holott ha az opcióval az „átruházási jogot" szerezné meg a vevő, akkor minden opció természetszerű jogot adna az opciót nyerő 'félnek, hogy bár- kire átruházhassa az opció tárgyát, holott ez csak ennek ki- fejezett kikötése esetén áll meg, nem pedig mint minden opció
velejárója. t
Félreértésekre alkalmat adó a feltétel tanában egy birói itélet kapcsán tett megjegyzése, hogy a Kúria a vadházasság- ban élő felek egymástól függetlenül tett egymásra, vonatkozó végrendelkezését kölcsönös végrendeletnek tekinti, ha a kölcsö-
317 Ha a szerző fél az illeték megszerzését magára vállalta
nösségi akaratnyilvánítást a végrendelet kifejezetten és alak- szerűén nem is tartalmazza (334. 1.). ÍBár a hivatkozott döntés érdemét a megjegyzés helyesen adja vissza, félrevezető benne "
az, hogy vadházasságban élők „kölcsönös végrendeletéről" tesz említést. Ez a kifejezés a közös végrendeletek körében ismere- tes műszóként ós közös végrendeletet csupán házastársak tehet- nek, vadházasságban élők nem. 'Műszavak használata helyett, ahol a műszó használata nem helyénvaló ; helyfesebb a gondo- latot más kifejezéssel megszólaltatni, adott esetben a két vad- házasságban élö végrendelete egymástól feltételezettnek vagy egymásra vonatkoztatottaknak lett volna jelzendö. Ugyanígy kifogásolandó Almásinak az az előadása, hogy az „álképvi- selő" eljárása a képviselőt csak akkor kötelezi, ha az eljárt egyén képviseleti joga ugyan kétségtelen, de annak határai az ügyletkötés körülményeiből ki nem derültek (347. 1.). Akinek képviseleti joga kétségtelen, az nem „álképviselő"; amiről Al- mási e helyütt említést tesz, az nem álképviselet, hanem az excessus mandati, a megbízás túllépésének fogalma alá esik.
Csupán rossz elméleti játék volna (lehet, hogy a régi német Begriffsjurisprudenz-tudományában ez az ötlet valahol fel is merült), hogy a megbizás túllépése esetén a meghízottnak a túl- lépés területén képviseleti joga nincs és igy részleges álkép- viselet forogna fenn.
Ugyancsak a teoretikus lelkiismeretességére vall olyan problémák felkutatása is, amiknek gyakorlati lehetősége nem
igen van; igy veti fel azt a kérdést Almási, hogy azon jogok- nál, amelyeknek átruházhatósága a keresettel való érvényesí- téssel születik meg, a megállapítási keresettel is megkapják-e az átruházhatóságot. Almási igenlően felel a föltett kérdésre és intenciószerüer álláspontja helyes, mert a törvény rációja az, hogy ezek a javak a' jogosult tetszésétől függően váljanak forgalmi értékké és a jogosult tetszésétől függjön azok érvé- nyesítése. Ha pedig a jogosult, megállapítási pert indit, már ez- zel is átlépte a Rubikont és saját maga döntött abban az érdek- érzékenységi ügyéhen, ¡hogy birói tárgyaláson kívánja e sze- mélyi ügyét pertraktálni. Almási hivatkozott itt, mint olyan esetre, ahol ez a kérdés aktuálissá válhatik, a házassági tör- vény 4. szakaszára; e törvényszakasz területén pedig a kérdés
alig válhat aktuálissá, mert a törvény rendelkezése folytán a kereseti jog megszületése és esedékessége is egybeesik, illetve ugy a követelés keletkezése, mint esedékessége a bontóitélethez van kötve és igy megállapítási keresetnek, különösen a szük- ségszerűséget erősen vizsgáló mai birói gyakorlatunk mellett nem is lehet helye, mert teljesítési kereset is indítható.
Mindezen megjegyzésünk a könyv érdemét nem érintik és inkább a szerzőnek, mint a könyv olvasójának szólanak.
Lényegbe vágóbh Almásinak • az a felfogása, amelyet az adás-vételnél a veszélyátmenetre felállít. Nézete szerint a ve- szélyátmenet kizárólag ahhoz az átruházáshoz tapad, amely az eladott dolgot véglegesen a vevő dologi jogkörébe viszi át (534. 1.). Almási megkísérli e ponton a 110. és 112. számú elvi határozatok közötti ellentétet, megoldani és éppen megoldásá- ban bizva, ezt áz ellentétet látszólagosnak minősíti. A 110-es határozat á telekkönyvileg át nem irt, de átadott ingatlan ve-
szélyét a vevőre ¡hárítja, viszont -a 112-es. számú határozat a
•tulajdonjog fenntartással. eladott és átadott áru veszélyét a vételár kifizetéséig az eladóra hárítja. Almási az ellentétet azzal
oldja meg, hogy mindkét esetben a tulajdonjog átszállásához fűződik a veszély és a telekkönyvi átírás híján is átszáll az ingatlan tulajdona a telekkönyvön kivüli átadással. Ez a ma- gyarázat mesterkélt és erőltetett. A magunk részéről helytelen- nek tartjuk a 112. számú határozat álláspontját, amely az át- adott dolog veszélyét is az eladóra háritja, akinek ¡már semmi ingerenciája magára a dologra nincs. Egyébként is intenció- ellenes, hogy amig a közönséges vételnél az átadás után fel- iétlenül a vevő viseli a veszélyt, hogy ugyanakkor a tulajdon- jog fenntartásának, amelynek lényege az eladó kedvezménye-
zettebb helyzetének megteremtése, az a hatása legyen, hogy az. eladó 'helyzete éppen az ö érdekeit szolgáló kikötés folytán váljék kedvezőtlenebbé. Gazdaságilag is indokoltabb a veszély terhét a dolog birtokában levő vevőre hárítani, aki bármennyire is véletlenül következzék he a veszély, mégis csak inkább képes a dolog fizikai birtoka révén a veszély ellen véde- kezni. E ponton is szívesen láttuk volna azt a kritikai szelle- met, amit például a Kúria accreditiv gyakorlatával szemben
(473. 1.) vagy az ellátási szerződés törvényhozási szabályozá- sával szemben (717. 1.) megüt.
Igen rokonszenvesek a valorizációval kapcsolatos meg- jegyzései, bár nem osztozunk abban a véleményben, hogy a valorizációs gyakorlat ingadozásai a kelleténél jobban pa- naszoltak lennének. (108. 1.) Különösen helyén való a rész- fizetés. kötelező elfogadása melletti állásfoglalása (116. 1.) és örvendetesen állapithatjuk meg, hogy a hirói gyakorlat, amely hosszú ideig tartotta magát ahhoz a régi jogtételhez, hogy a váltójog területén kivtil a részfizetés elfogadása nem kőtelező, ujabban mindinkább általános szabállyá teszi a részfizetés kötelézö elfogadását.
'A szaksajtóbirálatnak megvan az a hivatása is, hogy a közönséget a könyvek értékéről tájékoztassa és mintegy a 'kö-
zönség helyett végezze el a válogatás munkáját. Az adott esetiben ezzel a munkával lekéstünk. Jogászközönségünk tisz- tában van Almási könyveinek értékével és Almásinak ez a kézi- könyve, amely a háború óta az első rendszeres összefoglalása a kötelmi jog anyagának, már is széleskörű elterjedtségre talált. Dr. Beck Salamon.
Verschuldensprinzip, Yerursachungsprinzip. Irta: Mar- ton Géza, debreceni egyetemi tanár. (A debreceni Tisza István tudományos társaság kiadása.) A könyv német nyelven igen világosan és kimerítően ismerteti a vétkességi és az objektív kártérítési elméleteket és uj egységes megoldást keres. Nagyon örvendetes, hogy a könyv a jogfejlődés irányának megfeleiö, a kártérítés kérdését a büntetőjogi eredetű vétkességi elvtől függetleníteni akaró megoldás mellett foglal állást. Igen meg- győzően bizonyltja a subjektiv vétkességi teória tarthatatlan- ságát és hogy az átlagember alapulvétele a vétkesség megálla- pításánál tulajdonképpen a vétkesség nevének a megtartása, a lényeg és a .valódi tartalom nélkül. Nagyon helyesen fejti ki a
