Ig e n '! halott v a g y o k .. .; körűlem e ’ V ilág eg y nagy sír, mellyben hervadok:
M íg majdan eg y szer semm ivé e n y é s z e m ,
’S végkép’ temetve lesznek kínaim ! R E M E T E .
Re sírj leányom. Kém magad vagy így.
Mi földön élü n k , ’ s földön a’ bu k á s, És balsors elkerülhetetlenek.
B old og sá g és ö r ö m : kéj és g y ö n y ör, Mint e' kicsin föld a nagy ócze.ín tól,
Kín ’s fájdalomtól vétetnek k ö r ű i, 'S váratlanul öm leszti árjait ránk.
L E Ó N A .
'S míg1 áll a’ m egrendelt halottmise : E m lékem egy könyűt nem csal szem éből.
•Tar és csa p on g , miként a’ sz e re le m , M ellyel rám kínt ’s gyalázatot hozott.
A’ m egcsalt szívnek átka dúlja ’fcl Nyugalmát és ü ld özze úntalan ! ^
R E M E T E herétől elragadtatva.
Á t o k !.. . tudod leá n y om , mit tesz ez, Ha k étszereztetik ?... ’s nem szívcsa ló, Kern hitszegő’ fejére mondatik ? . . . Hanem gyilkos’ fejére dörg boszút ? . . .
L E Ó N A fe liik o n .
H a ll!
R E M E T E . Félre.
N e m ! tovább nem állhatom ki már.
B eszéde elragadt„..továbbiiem titkotom.Fínn.
\S eldörgöm ím’ bűnét, hadd hallja m eg A’ nagy term észet, ’s hadd átkozza ő t ! És hadd tagadja m eg korcs gyerm ekét.
Kelendi gyilkos, bátyám’ gyilkosa!
L E ( Í N A *’ rem eiéhez rohan.
Ki vagy te h á t? — o h valld m eg ál baráti Kit rejte olfy ré g már e' szőre suli a ?
r e m e t e .
IVevetrí B asil, ha ism ersz engemet.
Szülőhelyem Byzrantium vala. — Bátyámmal mátka volt Alesiay Midőn K elcndi őt elcsábitá.
A ’ csel g on osz volt, mint a 'le p k e szív ,•
A ’ mellyből származott. Halálát Hazudta testvérem nek, ’s ő vala A ’ gyilkos;- ’s elhozá a’ lányt- magával.
Boszúra intett a’ testvéri v é r, És én jőv é k e z intést teljesítni. — Egy éve m á r, h ogy itt rejtőzködőn#, Titkon készülve rajta m egtorolni A’ titkos gyilkolást; de alkalom M ég eddig olly jó nem kínálkozott.
Aztán hosszas betegség tarta fel.
L E Ó N A.
Oh kínos éb red és! — \S tán gondolod', H og y e g y le á n y , ki megcsalatva van , 'S ki a’ becsület’ csú fos rabja le tt:
Gyalázóját nem képes megbosziílni ? . .
Lángolva é g a’ szenny 's folt lelkem en, M ellyet sértett] becsület róva fel.
'S e z a z , miért boszút kell állanom.
R E M E T E .
L egyen ! de el ne áruld magadat.
L E Ó N A.
Ma é v e , hogy sírboltba tetetém ,
’S Kelendi m ost, az é v ’ fordúlatán Halottmisét szolgállatott fölöttem.
De e z csak s z ín , nejének m egm utatni, H ogy én valék az első je g y e s e ,
De ő utában holtnak halla engem.
R E M E T E .
Éri zárandom be Iiamvadó szemét.
D e p s z t! úgy tetszik, mintha csörtetést Hallottam voln a
---1 E Ó S A körűi n4z.
Tán K elendi jő ? Mert ő íg é rte , h ogy m eglátogat;
Aztán tudod, nyomomban szüntelen.
R E M E T E .
Czellámba b ú v om , és kihallgatom C selét, m ellyel körűi fog. El ne árulj
f
Czellájába megy , ’ s belül a* ajtót bezá rja .
L E Ó N A .
Halál vagy é l e t ! még- ma dőlni kell A' te ív n e k , m ellyet föltevék.
Ö T Ö D I K J E L E N É S
L e ó i v á és k e l e s d i.
K E L E N D I Kaikkal.
Jolánka f
L E Ó N A együgyű könny üteggel.
Öh háf vadász úr jött e z árva h e ly r e :. . .
K E L E N D I hirtelen átöleli.
Ott nincsen árvaság-, a’ hol te vagy.
L E Ó N A T idá »an .
Különben ü d v e zelle k !
K E L E N D I
hirtelen a* czellára tekint. S*sogra.
Honn van-e , Bátyád , a’ könyvnél száradó barát ?
L E Ó N A .
Nincs!
K E L E N D I « ’ c « « lU h o i megy.
Megtekintem ajtaját. A « ajtót megpróbálja
L E Ó N A.
Hogyátí ? Hát nem hiszesz nekem ?
K E L E N D I v it .z a jó
-T e vagy hitem T e üdvem , m indenem !
L E Ó N A .
Aztán miért E’ félelem , ’s ezen tartózkodás ? Bátyám előtt nincs titkom. És talán Ő fo g m é g bennünket megáldani.
K E l E N B I .
Bocsáss m eg j ó leány! Csak gon dolám , H ogy tán a' bátya ellenkezni fog,
'S szerelmünk benne gátra lel. D e s z ó lj, H elyesli-e anyád szándékodat?
M eg bírtad-e áldását nyerni rán k !
L E Ó N A nyakába borúi.
Anyám m egegyezett.
K E L E N D I .
Dicső leá n y ! Lássad, csak e z , miért kerestelek, 'S e’ sz ó m egszerzi ü d v ö ssé g e m e t,
Földön, 's az é g b e n — mindenütt.’S te m ég is E lb á v a l, h og y majd föl ne leljelek, íg é re tem ’ tartván, kerestelek
V ölgyön ’s hegyen,— ’s ím ’ téged itt talállak....
I E Ó K A ,
Jmádkozám éretted , és frigyünkért.
D e m ost, ha már igaz szívből sz e re ts z : Csak m egteszed, mit, mint menyasszonyod;
Óhajtok, és tőled rem ényiek i s ? . . .
K E L E N D I.
Od’ adnám üdvösségem ’ is. B e s z é lj!
L E Ó N A.
Ma váltsuk által a’ je g y e t . . , .
K E L E N D I.
L e h e t!
L E Ó N A.
’S h ogy ünnepélyes légyen k ézfo g ó n k ,
’S m egszálljon bennük lelket és szivet:
Sírboltban váltsunk egymással j e g y e t . . . .
K E L E N D I.
Sírboltban ? — milly szeszélyes vágyódás!
L E Ó N A.
Lát’d , azt beszélik, h ogy melly házasok S írk ertb en , vagy sírboltban váltanak
J e g y e t 's gyűrűt — örökké b o ld o g o k ;
’S egym áshoz nem leendnek hűtlenek;
Mert a’ hely ünnepélyesen hatand L e ik ök re, ’s nem szójáték esküjök.
És ezt csupán .csak ott tudhatni m eg.
K E L E N D I .
T réfálsz leány ? Félre. Ö rd ög ’s p o k o l!
kezem re Kell ót k eríten em .. . .
L E Ó N A u j j a s a “
-Ez a’ le g e ls ő , mit tőled kívánok, — 'S ezt sem teszed m e g ? •— E gy je g y e s ! Iván ! Iv á n ! — én nem váltok je g y e t Másutt, csak itt. Fogadd kérelm em et!
Á töleli.
K E L E N D I .
L e g y e n ! F élre. Hisz’ így is, úgy is űzve lészsz D e elsőbb' ízlelem szerelm edet.
L E Ó N A .
Tehát éjfélkor m egjelen sz---K E L E N D I .
L e g y e n ! F élre.
D e a’ barátot elparancsolom ;
’S közel h elységem ’ papjánál leend Egy-két napig, m íg minden rendbe jő.
•I- «L. CS ÁB. 9 *
L E Ó N A .
K ezem b en a' sírboltnak kulcsai;
kulcsokat mutat.
’S ott várlak el tizenkettő felé___
Ivá n , Iván ! megtartsad szavadat, Mert férfi vagy , ’s a’ férfiszó m e g á ll.. . .
K E L E N D I.
Itt a’ k e z e m ; csak várj el e n g e m e t!
K ezet fog.
L E Ó N A .
Most már megyek. R ég vár reám anyám ; lm ’ itt e ’ c s ó k , szerelm em ’ zá lo g a !
K ölcsönös ölelés és csók után eltávoznak.
N E G Y E D I K S Z A K A S Z ,
Előbbi táj a’ kápolnával , és czelláva l.
E L S Ő J E L E N É S .
G Y E R Ő
• g ye d ü l; a’ kápolna m elletti feszület előtt letérdel , ’ • im ádkozik.
Voltak öröm eim és keserveim, mint m;i*
em bernek. Örültem és sírtam, mint más ern-9
b e re k ; de az én öröm em rövid volt, mint az ő é le te , m ellyet, mint elmúlt boldog nap
jaimat — örökké gyászolok. Oh istenem ¡ju t
tasd őt angyalaid k ö z é ; hisz’ ő olly s z é p , és olly jó volt! — 's a’ midőn én vesztettem, te nyerni fogsz ; mert angyalaid’ száma n öve
kedik. F ölk a i ’ « »’ »z ín elejére jő. A ' lllálka elh alt, és társa megmaradt. C«6nde. m eian-
chofiával. E z annyit te s z : a' mátka boldog lön , ’s társát kín Üldözi. Elm eren g, mialatt A l«x ia a’ fák k6ztt m egjelen ik , *• magát a* ke
resztfa megé v on v a — hallgatózik. O TOZSÓja
volt leánytársainak; ő maga volt a' szép - s é g , a’ jó s á g ; ’s én e ' sz é p e t, 's e’ jót el
vesztettem ! ’S e' hirtelen halál hirtelen csa
pás volt.'— Mért nem adhattam neki bú csú csó- kom at? mért nem könyezhettünk mi együtt?
— I g e n ! ha őt rég i b etegség hervasztotla voln a: ápolója, gon d viselője, vigasztalója — mindene lettem volna — egy vég ső búcsú
é r t! Fölöttem csillagok ragyognak, de egy sem int felém ; hisz’ az én csillagaim, mát
kám' szép szem ei — kihamvadtak! Borúlja- lojc; einlékeztetéstek keserű é n n ek em
!---II. j e l. C S A B . 9 0
M Á S O D I K J E L E N É S .
G Y E HŐ é s A L E X IA . A L E X I A m inden mozdulatában remegve.
Miért e ’ búskomoly k é p , hű vadász ?
G
Y E RŐ.
Üdvezlem nagyságodat! Szívem nagyon f á j;
m egkell
repednie---A L E X I repednie---A látható zavarral.
S zíved fáj ? . . . . hát mi lelte ?
G Y Ő R É .
Mátkám m eg h a lt!
A L E X I A .
’ S olly hirtelen ? — m é g tegnap láttam őt.
( J Y E R Ó .
M ég e g y óra előtt élt — Mint anyja mond
ja , g örcs v ég ezte ki.
A L E X I A .
S ze g é n y leá n y ! Sajnálom , ’s véle téged is, M ert érdem es valál k ezére ; és
A’ szív-viszony már ré g állt közttetek.
G Y E R Ő.
Oh nagyságos asszony! én nem bírom szí
vem ’ fájdalmát lefesteni. Emészt az enge- m e t !
A L E X I A . F e lr e .
Nem oh ! kínomnál kína nem nagyobb.
Ö vé csak fájdalom , de ám enyém K ín , szívduló kín , millyet bűnös ismer.
Én , én vagyok mátkája’ gyilkosa , Kinek szerelm e nem kell férjin ek ,
'S bűnt bűnre űz, csak h ogy m eg n y erje azt.
L é l e k z a r a r ’ je le iv e l.
Im á d k ozom . . . . talán íg y nem gyötör Az öntudat, 's a’ lélekism éret___
M e r ő n a* fő id r e n é z , *• ism étli ‘
Az öntudat, ’s a’ lélekism eret. . . . Halkkal.
Az öntudat, mert bűnöm et tu d om ;
’ >S a’ lélekism eret, mert vádol e n g e m ___
F e n n .
E’ kis.kápolna tán adand nyugalmat:
Letérdelek b e n n , és imádkozom.
E l a’ ká poln á ba . G Y E R Ő.
’S én szép halottamhoz megyek. Reá b o
rútok , ’s ú gy imádkozom ! El balra.
1 1 !. j e l . C S Á B . l O i
H A R M A D I K J E L E N É S .
L E Ó N A
hirtelen e lő jő , tőrrel k eiéb en .
Kihallgatám, ’ s láttam, mint gyötri ó l
Felingerült lelkének szózata.
S zeg é n y n ő ! a’ csáb kínhoz je g y z e e l, 'S a' kín ölelve nyomja szívedet. — Én és te fájdalom’ leányai,
Egyült bolyongjuk át e ’ nagy v ilá g o t.
’S a’ veszteség tanulság lesz nekünk.
— T i cselh ez nyúltatatok, ’ s a h , én h e
lyettem
L en k ét, barátnőm’, ’s áldott gyerm ekét J ó asszonyomnak vesztettétek el.
Nem ismert m é g bennünket I r e n e , , '
’S Lenkében engem hitt elveszteni.
’S te oh (iy e rő , te gyászos v ő le g é n y , Miattam áldozat — k esergve s ír s z , De Lenkéd, a’ m enyasszony f ö l nem ébred !
K o r u l t e k i n t .
— Csend van. Ragyognak már a' csillagok , 'S e l j ö t t a z é j n e k b o r z a s z t ó s z a k a , M e l l y b e n f e l z ú d u l k í n o m ’ t e n g e r e ,
’S bűnös kebelre önti habjait.
1 0 * C S A b . IV. S Z A * . Rémesen kaczag.
J er e l , je r él csak csalfa v ő le g é n y ! E pedve vár téged m enyasszonyod, H ogy csókja szived’ vérét szívja k i;
És véres ajkkal, ’ s v érező kebellel Élvezzük a’ k é jt, mit szerelm em ad.
Gyorsan a*, kápolnába m egy.
N E G Y E D I K J E L E N É S .
K E M N B I
k S n a ju M tS z e tb e n , n y ito tt k e b e lle l e lő lé p , ’ » pár p e r e s ig m erőn a ' o iilla g o k r a bám ul.
Mint elmererigtet e ’ csillagsereg í Ügy tetszik n é k e m , mintha mindenik E gy egy leányszem v o ln a , rám m o s o ly g ó ; És mintha mindegyik szerelm et intne,
S én lángkebellel vágynám nyerni m eg — S zeretném fényüket mindannyi hölgy' S zem éb e ékességül oltani,
De olly föltéltel csak, h ogy mindenik Szem párt irántam é g ő szerelem L obogja át, és én élvezzem azt.
A* főid re néz.
G v e re k sé g ! balga v á g y!. . . Hát nincs-e hölgy
V. jEij. C s A b . 103 Szám om ra e ’ földön is érdekes?
L elkem re v a n ! nyilván ’s titokban is.
Hisz’ e' föld is csak bűnök’ m ű helye, 'S a’ bűntitok keblébe rejtetik.
— Leónát épen úgy rejtettük el. —
‘S ő a’ kihamvadl keblű szerető, IVem vádol engem- Ó r é g hervadoz ! De most m e g y e k , ’s szerelm et éldelek A’ sze n d e rg ő, n yugvó halott fölött. — M erész kaland, ig a z ! de tőröm itt___
k ezében levő torét fölem eli.
*S e z biztosit, ha kell. Most már m e g y e k !
Bemegy a1 kápolna’ ajtaján.
Ö T Ö D I K J E L E N É S .
A L E X I A é s IR E N E hirtelen előtörnek.
A L E X I A
ciapongva széttek in t, lélekháborodá»* ‘jeleiT el megfutamlik, 6 hajfürtéi szétdúlva lengenek.
S zólj, erre jött ? . . . ú gy tetszik nékem is ..
Kiabál.
K elendi, oh hol vagy Kelendi ? s z ó l j ! ___
Nincs sem m i h ang! Oh én elátkozott
1 0 4 CSÁB■ IV. s z a k
Bihi’ lá n y a ! — én méltólag bűnhődöm.
I r e n é h e z .
Ugy-e , te jó l 'láttad kezében a’ tőrt ?
I R E N E .
Lelkem re ! láttam , 's mindjárt gondoláin . . .
A L E X I A .
Mit gondolái te balgatag leány ?
Tán a z t , mit é g , föld, ’s e ’ hitvány fii is Jól tudnak m ár, és engem g y ö tre n e k ? ..
A.1 t á r ó i b a b á m u l , ő r ü l e t ’ j e l e i v e l .
Nem látod olt kínlódó férjem et?
Nem látod véres karját, mint vonaglik ? U össze rogy, ’s a’ föld szép keble' vérét M oh ón , mikép én c s ó k já t— szívja b e . .. .
Igen ! — Jolánka’ kedvesét én öltem el, Kit ő tán csa k , mint jó lányt szeretett, 'S nem mint szerelm esét,’s mint engemet....
'8 ő látva vérengző indulatom’ •— Szerencsének hivé megválni tő le m ,
‘ S kín’ tengerében költözött utána.
I « m á t e lb á m u l , f e lt a r t o t t ú j ja l .
I R E N E .
Menjünk mi innét. Nem jó néked .így Gyötörni képzelettel lelkedet!
A L E X I A .
N ézd csak te b a lg a !... hát m ég most se"
látod ? . . . ,
Ni m ost von aglik. . . . oh megállj , megállj ! D öfd e ’ kebelbe tő rö d e t, hisz' én
V agyok Jolánka' gyilkolója___ Várj ! M egyek m á r. . . o h ! teltírj* keblét; és rántsd ki
e ’ sziv et, Hadd égjen el kínjában tőrödön . . . .
M e g y e k , futok m á r___ fu - fu - f u . . . .
g y orsa n e lir a m lik . I R E N B .
S z e g é n y h ö lg y ! És én vagyok bűnlársnéd___én v a g y o k !
U tán a fut.
• . • . J .i * t : ". *' • •••- . 1 ' i '
H A T O D I K J E L E N É S .
A ’ kápolna’ sírboltja, mellyr ek fölfa lá ról eg y , gyengén pislogó mécses lóg le. A ’ falakon festett koponyák
látszanak , ’ s a1 fek?te posztóval beront padozaton koporsók állanak.
K E L E N ® !
korul járja a’ sírboltot.
Hah ! miilyen szívrázó csend lep m e g itt!
1 0 6 C S Á B . ÍV-
SZAÍ5-K o r ú i b á m u l.
L e lk e m r e , e’ hely nem nekem v a ló , H ol a 'k o p o r s ó , ’s száraz koponya , Mindannyi búsan intő je l nekünk.
Engem sötét képek nem üdvezítnek, 'S ú gy é d e s , és szűz éltem ’ álma csa k , Ha víg-, 's ha élénk képek szövik azt.
___ Mik itt ezen sötét szinű k oporsók ? K e m é n y , h id e g , magányos n yoszolyá k ,
’S számunkra a’ halál készíti e l . . . . H u h ! m ég gondolni rájok is megárt. — Mi éltet en gem et? — csak s z e r e le m ; És a’ szerelem ’ ágyát nem halál, D e hajnalarczu hölgy készíti meg-.
E g y , f e h é r k o s z o r ú v a l f e d e t t k o p o r s ó h o z lép.
Leóna itt nyúgszik lelketlenül.
Életvirágát o h , én törtem e l;
És nálam ízleié a' kínpohárt:
Ám a’ kín’ ízlelése sírba sujtá. — D e llát miért e ’ gyónás ¡Ily korán A z élet e lszá ll, 's én is itt v a g y o k , 'S akkor leend szükség halottbeszédre.
D e most nem, istenemre n e m !.... hisz’ e ’ szív S zeretn i, és kéjélvezésre jött.
A ’ v á n ó r a t i z e n k e t t ő t ü t.
A ! már tizenkettő ! E' rémidőben Csontvázak szokták jéghideg' kebellel
Ölelni egym ást, cson tzörgés között. —
’S ő m ég
se’
j ő . . . .H E T E D I K J E L E N É S .
K E L E N D J é s L E ÓN A . I E Ó N A
•gy szétn yílt koporsóból egyenes helyezetben fölem el
kedik. Arcza épen olly halovány , mint az *Víő sia - ka*zban. Tagjait azon fehér , jeg y v á ltói ruha folyj&
korul, mellyben eljeg y eztetek K elendivel. Azután jobbját emeli fel , m ellyen jeg y g y ű rű je ragyog.
F ejét halvány koszorú kőrzi.
K E L E N D I .
hirtelen m eglepetik, p* örült ábrázattal Leónára bámul*
Leóna! Szünet- Oh ne kínozz .... meghalok....
H u h ! lelked e z . . . . Sszerogy; szétzúzza szí
vem et ; De lelk’ism éretem ’ nem nyomja e l . . .
tórét előrántja , ’ s górcsőién keblének »legezi.
J e r tő r ! — oh oltsd e l e ’ kí nt . . . . eróködik.
Hah , p o k o l!
Már e l k é s e m — e ’ k é z dermedve van ..
F o l y v á s t e r ő k ö d i k .
L E ü N A .
E ljövék menyasszonyi'il É k es, édes v ő leg é n y e m : Ámde a’ k é j, m ellyre szívem Vágyik, nem c s ó k ___ kínod az, Mellyben a’ szív’ vére megfagy ,
’S véle fagy m eg életed.
— E ljövék menyasszonyid, É kes, édes vőleg én y em ; Ámde nem m ézszókkal élni,
’S kölcsönös lángról csevegni.
A’ s z ó , m elly feléd d ö r ö g : Á to k , átok , véres átok , A ' megcsalt szív ’ hármas átka.
H ogy ha a’ föld ’ keble n yílik ,
■’S kék láng csap fel m é ly ib ől:
Lángja téged érjen el, És temessen nyílt ö lé b e !
K E L E N D I.
L eó n a !
L E Ó N A -
V agy ha így n e m ; majd ha villáin S z á l!, kering a’ légen á t,
T é g e d érjen csak csapása !
V a g y ha így s e m ; majd ha harsog Lelked' intő szózata,
'S kínnal tölti el szived’ : IVappal, é j j e l , úntalan Ü ld özzön , m íg a’ halál nem Oltja el szüd’ kínait. — A ’ bűn feltalálja a’ szív’
B elsejében büntetőjét.
W Y O L C Z A D I K J E L E N É S
V O L T A K . A L E X IA . ÍRÉIVÉ, L É I V Á R T , ’ s R E M E T E e g y m á s u tá n b e r o h a n n a k .
A L E X I A
m eglátva Leónát , hangosan felsikolt , ’ » arczára tapasztja kezeit.
Ő az. H ah, ő ! kit én m eggyilk olék !
ír e n « ' karába hull.
R É M E T E
K elendihez rohan ’ s tort ragad.
Ö rd ö g ’ s p ok ol! hát halva kelle őt T a lá ln o m , a’ kiért egy hosszú évet
10