L E ÓN A. B O R K A és R I K Á C S .
L
E Ó N A .E g /sz e rá fekete
görög kon
t ő ib e n , Iialavanjr arczcxal.K ész a’ terem ?
B O R K A .
Mindent letisztítottunk, ’s a’ képeket, úgy a’ mint voltak, fel is aggattuk, a’ nél
kül, hogy kár történt volna. D e hiszen jó kézben forogtak, s m e g is kíméltük; mert biz’ ügy tekintett ránk m indegyik, mint ha folyvást intett volna, h ogy el ne mázoljuk.
L É N Á R T .
Ugyan bőven tud fe c se g n i, nem hiában
•— mulattatni jö t t ! 's épen úgy viseli magát, mintha minden d olog és munka az ő kezétől várna csak javítást. Fenn. Mit urunk vagy asszonyunk reánk b íz , az hiba nélkül szo kott megtörténni.
L E Ó N A.
J ó l van c se ló d im ! ö rv e n d e k , ha illy K és zs é g g e l és öröm m el tészitek, Mit é n , vagy a’ várúr rátok bizand.
M ert így tűnik k i, h ogy nem csak parancs K énytet d o lo g ra , sőt kész indulat Önkénytesen v ezérel ’s ösztönöz,
B I K Á C S .
Én asszonyom , mindenben kedvedet Vadászva, ű z v e — teljesítem azt, Mit ajkaid rendelni fog n a k , és
IVem nyúgszom addig, m íg hűségem et E gész mivoltában nem láthatod.
L E Ó N A .
Nem fog rem ényem benned tán csalódni, És e ’ nyilatkozás em elni fogja azt.
D e most o hagyjatok magam ra; hisz’
Tudjátok a’ csapást, m elly vérzi szívem ’, És a’ magány olly jó l esik n e k e m !
Rikács , Borka é» Lém 'rt távoznak.
. . . . Oh árva é n ! kinek sem atyja, sem Barátja nincs többé e ’ földiekén !
Hová vetődöm kétes sorsom által,
iii. jel. c s á b. i á Melly tilt rem élni biztatóbb jövőt ? ! . . . Mikor fog olly hajnal ’s nap rám derülni, Melly bútol és keservtől mentve lel,.
\S én őt öröm ben úszva üdvözölhetem ? ! Ám a’ korán sírjába szállt atya
Helyett a’ jó é g egy férjnek szivével Kívánja csillapítni k/noinat;
D e fájdalom! szivem nem nyughatik,
’S fél és re m e g , m é g mintha a' jö v ő Hozná fejem re el nagyobb csapását, Mellynek m egérk ezését sors ’s körülmény R ég sejtetik velem . Gyerm ekkorom V olt csak valódi, tiszta kéj ’s öröm ’ Forrása, m ellyet hú rokon szivek S zerezten ek ; de az kiszárada,
’S helyébe gyűlölség ’s fondorkodás K öv etk ezett, lezúzva , rontva mindent, Mi jó t csak a1 rokonság nyújthatott. —
Adj nékem é g , alkalmat és időt, M ellyben, nyugodva férjem ’ hű ölén, Feledni tudjam bánatom’, — ’s gyönyört Éldelve néha, b old og is lehessek.
Egy k araiék b e ereizked ik.
N E G Y E D I K J E L E N É S .
KELENDI. LEÓXA.
K E
h
E N D I mosolygó a t c ic ia l.L é g y ü d v e z , égnek bájos angyala, T e drága h ö lg y , kit isten földre csak S z ív ' boldogítására kíilde l e !
T e adsz reményt eg y kellem esb jövőn ek V ir á g ih o z , miket hőn lángoló
S z e re lm e d által szíved oszt nekem.
D e s z ó lj, mért e ’ bú ismét arczodon ? Mért nem mosolyganak szemcsiliagid, M ellyekben hajdan kéjt osztó sugárok F én y ién ek , és én nékik h ód olék ? M últért ne sóhajts, vissza nem jö n a z ! F eledni k ell, legyen bár kéj ’s öröm ,
V a g y gyá sz miatt előttünk érdekes.
J elen b en élünk 's e z nyújt csak valódi G y ö n y ö r t, a’ m ellyet éldelnünk lehet.
L E Ó N A .
Bár én is íg-y beszélhetnék veled ! D e v e szteség em ’ súlya nagy ’s kínos,
'S idő kivánlatik, m ély és hoszíi idő, M íg ír jö v e n d sziv em ’ s e b é r e !.. .
K E L E X D I .
Hidd e l!
H ogy azt szivem , mellynek szerelm e hű — Enyln'tni fo g ja ; és azon leszek,
H ogy e ’ bu son gó arczot v íg derűre H ozzam , ’s a’ hamvadó szem ekbe új , A’ rég ih ez hasonló égi fé n jt
S zerezzek hő szivem ’ szerelm ivel.
Csak ezt z e n e g je d ; én h ölgyed vagyok, 'S é g ő szerelm ed ’ édesen v esze m !
L E ó n A an mosolyog.
K gő szerelm ed’ édesen veszem , Mint g erle szokta párja’ csókjait;
I)e hagyd szivem ’ m ost békén ringani E m lékezés’ lágy karján, m íg a’ seb E' ringatás alatt enyhülve lesz.
'¡S akkor vigabb le s z e k , m ert hölgyed én V a g y o k ; ’s szivem föntebb fo g majd dobogni, Mert lángoló szerelm ed ’ éldelem.
K E L E N D I magához Sleli.
'»S ezt hidd e l , é g ő vágygyal várom e l ; M ert a’ k! ¡Ily mátkát ölel sz iv é h e z : F o r r , lángol abban minden érzelem , És nyugtalan kebellel vár, m ig a’
P e r e z e ljö v e n d , m elly össze fűzi Őt' v é le , ’s mint nejét köszöntheti.
Lát’d értted én is ekkép lángolok,
’S te nem sietsz nőm lenni, h ogy szivem , E lérve drága mennyét általad —
K éjelg n e é rz e téb e n . . .
L E Ó N A .
Mért e’ v á d ? H isz’ e ' kebel csak értted é g , lo b o g ;
’S ha dobbanásival jelentené
E ' s z ó t : , szeretlek 1 — gyorsabban pihegnék.
D e lát'd, e ’ szívet sú lyos, nagy csapás É ré 's k eserg v e hordja bánatát. — E n g ed d K e le n d ő n , hogy szívbánatom’,
’S e - m ély k e serv e t, mellyel tartozom Atyám’ porának — semmi szenvedély Ne rontsa s z é t ! .. .o h hagyj busoganom !
K E L E N D I.
I g e n ! de hölgyem ül fogadtalak,
’S csak nem kívánod azt, hogy láng szerel
mem,
Hlelly forrva é g keblem ben — hasztalan K ín ozza és em észsze s z ív e m e t ? ...
L E Ó N A.
L é g y e n g ed ék en y ! Én nem azt kívántam, H ogy megtagadd tőlem szerelm edet.
Csak ezt óhajtóm ’» kérem szüntelen:
E ngedj id őt, melly elborítsa az E m lékezet’ bús képét fátyoléval.
’S ha életem m ég majd virúlni fo g , V irúlni, mint ifjú tavaszvirág:
K ebledre hajtom főm e t, ’s nőd le sz e k ;
’S szivem ’, szerelm em ’ néked áldozom.
K E L E N D I ,
T é g y úgy, miként akarsz— m e g n y ú g oszom ! D e nem szabad feledned esküdet;
’ S elűzd agyadnak minden gondolatját, Melly tán lem ondásod’ javaslaná;
’S magányba csalna, olt epedni el Bús gerleként éltednek bájkorát.
L, E Ó N A.
Rég' eltulajdonítád szívemet,
’S irántad ez 'm indenkor hű leend, M íg csak dobogni f o g . . . .
K E L E N B I .
V edd eskümet viszont kelet’ virága!
H ogy ápolód leszen mindig szivem.
'S engedj[ leszínom ajkid’ bársonyáról Most már e g y édes csókot zálogúl.
L e ó n á t g y e n g é n á tölel r e , m * g e jó k o Ija .
---- í g y ! és szerelm ein nálad felvirúl, Miként a' rózsa nap’ sugáritól.
— Leóna ! a’ király m egérkezik Lakomba nem sokára; ’s bár kívánd Öt látni — kérlek állj szavam ra, és Menj e ’ terem b ől, m ellyben el fogom Fogadni számos kísérőivel.
Illőbb leend m enyegzőnk’ végzetén Majd bémutatni néki tégedet, Mint n ő m e t.
L E Ó N A .
Ezt ohajtám én is ed d ig ; S ót kértem. Iin m ost hát isten veled!
E l a i oldalterem be.
Ö T Ö D I K J E L E N É S .
K E I E N D I utána ne*.
— — — — L ég y b old og drága h ö lg y ! E’ sziv utánad olly hosszan sóhajt,
Miként ha v égk ép ’ válni kellene.
P ed ig mi en gem sóhajtásra indít,
.Sokkal n a gyob b ; mert nem kéjelghetem S zerelm ed’ édes élvezésiben,
'S m ég puszta vágy emészti keblemet.
D e rá v e sz e m , bár mint is rá v e s z e m , H og y a’ napokban m ég oltár elé
Jőjön velem , ’s egészen nőm leg y e n ; Mert b old og a’ k e b e l, melly illy virággal B ír ; és ki nem sietne gyorsan azt
F elfű zn i, h og y csillagként ott ragyogjon ? ! Tanácsra van szü k ségein , tán Rikács T u d szólni e ’ dologban.
A 1 k ö z e p a j t ó n t ild á it .
V árnagy! — Itt Nem boldogulunk máskép. Élni kell Minden fogással, m ellyel győzhetünk.
H A T O D I K J E L E N É S .
K E L E N D I ¿ 3 R I K Á C 8 , R I K Á C S fellép .
Híttál uram. Parancsolj im velem !
K E I. E N D I .
V árnagy! tanácsod’ vágynám hallani, Ha m ég agyad szolgálhat illy 's mivel.
— T u d od Leóna’ környűlményeit ?
R I K Á C S .
J ó l ismerem minden mozdulatát.
A’ kis m enyasszony, mint tapasztalam, Aligha fog —
K E L B N D I szavát szegve.
Nyelved’ lekötve tartsd, M ig a’ beszédet m eg nem engedém .
Leóna m é g m enyegzőt nem kiván : Minden zajosb öröm től id e g e n ,
’S eg ész valóján bú mutatkozik.
A’ bársony ajkak kék színt öltenek, 'S m ég m ajd, utóbb kezünknél hervad-e 1, A ’ nélkül, h og y ajkát érinteném.
S zólj m o st: mikép emeljük őt ki e' Kedvetlen helyzetéből ? 'S s z ó lj, hogyan Vezessük oltárhoz minél előb b ?
B I ^ Á C S .
Hm, h m ! — biz az csak ú gy van; melly leány Hűven s z e r e t, mint csak szeretni képes , A z semmit el nem fo g mulasztani, Mi által üdvét ’s kéjét érheti.
’S most már vegyük L eón á t, a’ ki milly S zép ’s b á jo ló , ollyan negédes is.
Mert tudva arcza ’ s teste’ bájait, 'S gon d olv a , h ogy Kelendi ő neki Elválhatatlanúl sz e re lm e se :
S zíved’ nagyobb ’s em észtőbb tűzbe hozza, H ogy m é g előtted érdekesb legyen.
V agy majd utóbb fel fo g kaczagni láng S zerelm ed en , ’s tőled búcsút veend.
Mert mint gyanítom honszerelm e n agy, 'S aligha vissza nem térend hónába.
SS C S Á B . 1. SZAK.
K E L E N D I .
Tán szíve’ titkát loptad e l , h ogy így B eszélsz felőle. Búnyoim. Vagy talán magad H ód olsz kecsének, kedves várnagyom ? . . .
’S szöktetni k é s z ü ls z .... akkor jaj n ek ed!
B I K Á C S .
Nem én uram. \S isten büntessen engem, Ha róla m é g álmodtam valaha.
K E L E n D i .
Csak ezt szeretném tőled hallani;
’S lesz mód k e z e m n é l, h ogy szerem ed eí J é g g é fagyasztatom ___
R í K A C S .
Ha úgy kívánod, M ég csak szemem ' se' fordítom r e á ;
¡Ve hogy gyanú kínozza sz ív e d e t,
’S gyalázat érjen engem et miatta.
B ocsánatot, ha tán kétes vala B eszé d e m , és nem úgy értetted azt, Mint én akartam.
K E
h
E N D I.Nem volt ingatag H űséged e d d ig , ’s ezt nem is gyanítom;
D e áin beszédem ' intőleg vegyed !
e i k Ac s.
Minden gyanús szavaktól óvakodva T eszem , miként kell tenni — tisztemet.
k e l e s d i .
Ma a’ királyt v á ro m ; mert megtudám , H ogy erre útja, ’s hozzám beköszönt. | Szándéka minden lionnagyot ’s vitézt
Szem élyesen szent harczra liíni fel.
'S úgy v é le m , e' végeit fo g jőni majd H oz z á m , hogy benne én is részt vegyek.
’S elhagyni most kell váramat, midőn A’ házi kéj’ régen várt élvezése V á r itt reá m , — ’s most újabb akadály Gördül e lőm b e. . . . Hah! szólj, mit tegyek ?
R í K A C S .
El kell az egyiket m ozdítani, Bár milly erőv el is, ’s a’ másikat Idő vagy egy fordulat szétiizi.
’S betöltve lészen vágyad, mint óhajtód.
CS A B I . S Z A K . K Ü L K N D I .
Aztán ki hinné ezt ? m íg ón halasztóin Időrül új időre dús m enyegzőm ’ — A' h ö lg y , kit én nőül szándékozom Fogadni, mindig bágyadóbb.
’S m ár nem m osolyg az élet' bájszine Olly hóditólag a rez á n , min midőn m ég A’ völgy’ színes virág! közt dalolt.
Ám ő a’ tájnak bájvirága volt,
Szebb ’s kellemes!), mint millyet em ber agy Képzelni tudhat; 's ím már h e r v a d o z ... .
B I K Á C S .
V igyázz uram ! — ha így szólnom szabad, Mert mit remélni eddig nem inerénk : E gy gyön ge érintéssel eltünend Az arczi b á j, mint a’ lepkék' himes
Szárnyán ragyogló tarka színű máz.
K E L E N D I hirtelen.
N em , nem ! Jöv en d idő m é g , m ellyben e ’ Gyász elfeledve le s z , 's m é g földerül Bús le lk e, és utána arczai,
Mint Iangyeső’ múltával a’ virág, Újulva leszn ek , ’s újul kellemök,
S Leóna akkor is kedves leend.
R I K Á C S .
K ív á n om , h ogy boldog- lehess v e le !
K E L E N D I.
Csak e ’ k o m olysá g , ’ s e ’ lélek lév ertség , M elly szerte ömlik arczvonásain — K e volna gát, lelkem re m o n d o m , oliy V íg nászebédet ülnénk távozásom E lőtt, m ellyet ré g nem látott magyar.
H H T E D I K J E L E N É S .
VOLTAK és LÉNÁRT.
L É N Á M föllép .
E gy vendéget jövök jele n te n !, ’ s m ond
hatom , h og y tekintetéből is gyanítható, hogy a’ király’ kíséretéből van, Bebocsátatást kér.
K E L E N D I .
S iess elébe várnagy, és vezesd fel.
▼árnagy el Lénárttal.
Leóna szebb volt , mint millyet képzelet T erem tn i tudhat; sze b b , mint bár akárki
3
E' hon’ leány! köztt. — Ő szem be tűnt Emlény szem ének bájos csillagával, Hajának szőke fényű fürtivei,
Mellyek selyemként könnyűden lebegve Fedezgeték a’ váll, ’ s a’ nyak’ havát.
Én benne a’ menny’ egyik angyalát Láttam, csodáltam , és imádtam i s , És ő enyém lett. D e ám siránkozó Gyerm ekké vált k örű lem , atyja’ bús Emlékével gyötörve ön magát,
’ S hervásztva arcza’ dús virágait.
N Y O L C Z A D I K J E L E N É S .
Z O R Á N D és R IK .Á C S bele'pnek.
Z O U Á S D .
Ismersz-e m ég Kelendi ? . . . úgy-e nem ?
K E L I N D I .
H ezott az é g ! ke*et fognak. Barátimat feledni Nem szoktam ; és későn avvagy kopán Előttök e ’ vár mindig nyitva áll.
S miként je le n leg téged , olly öröm m el jjdvezlem azt ., ki hozzám hű barát.
Z O B Á N B .
L é g y ü dvez általam v iszon t! Tudod , H ogy a’ király közelben utazik,
»Személyesen kívánván harczra híni A ’ honnak első ’s főbb nem esseit;
Minthogy hadával országszerte já r, H o g y azt ujabb vitézekkel n e v e lje , Kik véle a’ szent földre vándorolni Kívánnak, és olt a’ pogány csoport Ellen vitézi karral küzdeni.
K í l E N D I .
S zeretv e víttam mindig a’ hazáért;
És értté vérem ’, bár végsarjadéka V agyok nagy őseim nek, — soha sem Kím éltem , és fogom kiméleni.
D e akkor olly öröm ’s kéj nem m osolyga Élőm be m é g , miként most___
z o II Á n D. '
Milly b e széd ! Váradba tán virágot ültetél,
M elly kéj ’s gyön yörrel töltve el szived’ — M arasztal, és te tőle válni nem
K ív á n k ozol, h ogy élvezd illatát 1...
C S Á B . 1. S Z A K .
K E L E N D I.
V irágot, millyct e ’ hon nem te re m ; V irá g o t, a’ mi Ilyet m ég eg y király is D íszül tehetne koronája mellé.
Z O E Á X D .
JVő az teh át, kiben olly ’ s annyi báj Találtatik. Mert lángzó kép zeted ,
\S illy képzetet csak szerelem gyulaszt.
K E L E N D I.
S zerelem ! — A h , miért olly bájos e ’ szó , '$ mért benne olly e r ő , ’ s olly h atalom ?!
Ő oszt a' szívnek iidvet, édesen Olvasztva össze érzem ényeinket.
Z O R Á N D.
IVo ezt becsü löm ! Ám szólj m ost, kivel Osztád szerelm edet m e g ?
K E L K N I I .
E gy a g g , hónából költözött g ö rö g V é v é lakásul csendes völgyem et, Itt é l v e , és pihenve fáradalmait, Mellyek hónában súlyosan nyom ák;
’« e g y ifjú lány kíséré lépteit, Őrizve ő sz fejének szálait,
vm. J E L . CSÁB. 8 »
’S vigasztaló szavakkal tartva, h ogy Búját fe le jtse, mellyben a’ leány is Olly hűven osztozék. 'S e z lón nekem Választott a n gyalom , kivel .szerelmem' S zép ’s tá jo ló álmát elérni hittem.
Z O R Á S Í .
H m , hm ! Tehát a’ mátka így g o r ö g hölgy,
’S szerinted a5 szebbeknek egyike ?
*K E L E N D I.
A’ mint beszélem . ’S épen az b a jo m , H ogy őt elhagyni kénytelen v a gyok , M ost, á’ midőn szerelm em ’ ízlelem . Határozatra van sz ü k ség : tanácsolj!
Z D H Á H D .
A z ifjú szívet, melly ha tiszta, é p , — S zent érzem ényeket rejt! m élyiben : Mint e g y e s , árva húrt tekintem én.
Ad hartgot; ámde e’ hang olly cse k é ly ,
’S olly untató egyform asága, hogy A’ véle múlatás igen rövid.
Társhúr kívántatik, h ogy összehangzó Z e n g é sö k édesen hasson reánk.
D e ezt ki kell gonddal választani, H ogy összehangzó légyen avval, és
Ál hang ne hallassák közttök soha.
A z ifjú szív hasonlag társt kivan, H o g y egyesítse érzem én y eit;
D e a’ vigyázat ’ s gond szükséges i tt, H o g y a’ választás j ó ’s helyes legyen ; Mert össze nem hangzó szívérzem ények, S zerelm i kéjt nem fognak osztani.
K E 1 E N I I .
’S tovább ?
Z O R Á N D.
Azért tanácsolom neked, Intézz e r ő s , ’s hosszas vizsgálatot Elsőben is a’ dús hölgyek felett.
Ív K L E N I) I k ir á n c íila g .
’S így nem lön hát választásom helyes ? Szólj ! m ert az é g re mondom, én L eónát IVem nő- 's leánykörből jegyeztem e l:
\S íg y senki sem csábíthatott el e' Bájos teremtmény m ellől m ég. — De 6 Feléin csak egyes csillag’ fényiben M osolyga , ’s minden érzem ényeim ’ Magába látszék szívni eg y tekintet' Hatalma
által---Z O R i n d.
Vannak kivételek. D e s z ó lj, mit é rz e n é l.
Ha most Byzantiuniba m e n v e , mindenütt S zeb b 's hódítóbb szem ek sugárzanák Bájfényöket feléd — minduntalan K ísérve lé p te d e t, bár m erre térj ? . . ,
K E L E \ D I hirtelen hidegséggel.
Ig a z! hogy e ’ beszéded érdekes, D e olly előtt, ki m ég szabad szivével.
R I K Á C S .
A’ nem szabad szivű em ber p e d ig , Lekötve érzi a’ világ előtt m agát, És kéjeit ritkán éldelheti. F e lre .
Olly furcsa gondolat jutott eszem be , 'S hevűlök szinte létesíteni!
Z 0 R Á N O.
Királyi h ö lg y e k , és gazdag családok K örében élni néhány üdvesebb , Órát — leendne egy olly élv ezet, Miilyennek a’ földön több mása nincs.
K E L E N D I.
Barátom ! engem ingerelni v á g y sz , H ogy a’ g y ö n y ö rt, m ellyel kináltatom»
É lvezni el ne késsem. Ám Leóna K ész volna engem boldogítani,
’S méltán szolgálna nékem g y ö n y ö rű i, Csak benne m é g a' régi bájoló
H ölgyet tekinthetném , em lény-szemének , És bíbor-ajka’ összeolvadó
M osolyával, mint e g y égi nyájas angyalt;
D e ő egészen más lön atyja’ most Történt halála állal; ’s arczain, S z e m é b e n , és eg é sz testalkatán, Olly látható jelek köztt terjed el
A ’ bú ’s k e se rv , h og y atyja’ halma mellett Méltán állhatna, mint eg y géniusz.
G o n d o l k o d v a .
És még- is arczának bú fellege Rejt néni! bájt magában, a’ mi új Reményt íg é r , h ogy ismét felvírúlnak A z arezi r óz sá k , ’s ő ismét a’ régi Leóna le sz , kinek lelkűletében Olly sok n em est, és kedveset leiék
Gondolatba merül.
•Tó! ám le g y e n ! Én kész vagyok — ’s megyek;
'S keblem ben őrizem szerelm em et, Mellyel L eóna’ szíve ’s lelke b ír;
S megtartom addig iiű ven , m /g borúja
V ili. J E L . C S Á B . 3 $ Vég-képen eltünend, és ő enyém L e sz lelke’ minden érzeményivel.
z o R Á N D.
K ezet barátom ! K ezet fegnak. Ügy is a'királyi N evében é rk e z é m , lio g y m eg jelen tsem ' A z akadályt, m elly őt hátráltatja most lilában, és felszólításiban.
Gyöngélkedő egészségét kímélve Nem m essze vesztegel a' hős Síkos' Várának r é g i, rozzant term iben, Olt várva lassan gyűlő seregét,
'S hozzája kapcsolódva itaajd mi is — Fogunk a' szent koporsóért ’s hitért H a rczoln i, dús zsákmánynyal térve m eg.
T itkon K elendihez.
'S fejdelmi hölgy is lesz talán a d íj, M ellyel m egérdem elni könnyű le s z , Csak ism eretség ’ s czifra szó legyen !
K E !■ K N D I.
Lelkem r e ! minden szóddal új tüzet Gyulasztasz bennem , ’s mindinkább hevűlök.
É s m íg Leóna gyászt ’s móltat felejt:
Világba rándulok, hadd nézzem a Nagy tai’kaságot, melly rajt’ szétterül,.
'S ha m e g jö v ö k , Leóna' keble vár rá m , 'S öléb en én ismét gyönyört lelek.
r i k á c s.
’ S m ellette m é g dicsőség is le s z e n , Mit a’ kar , és hős, lélek nyújtanak !
K E L E N D I .
Most már Leónához m e g y e k , ’s szivét M eg k érd ezem, sorsom felől mit érez ? És mit javall, h ogy érdem es legyek
S ze re lm e’ éd en ére? — N yúgodj’ addig is, Míg áthozandom a’ m enyasszonyt,
Ki bús u gyan ; de m eg nem mondható K ellem terűi el m é g is alkatán, ei.
K I L E N C Z E D I K JELENÉS.
Z O R Á N D és R 1 K Á C S .
Z 0 R Á N D .
Kelendit én rég ismerem j de mindig Úgy láttam és tapasztalául, hogy őt A’ pillanat’ hatalma elragadni
K é p e s ; 's hiszem , h ogy e’ lépése sem K iválóbb, inint egyéb lépései.
B I K Á C S .
Ő szenvedélyes minden telliben.
Barátinak körében a’ barátság H eves jelek között mutatkozik;
És a’ mi kéjt ad, azt m ohon nyeli;
íg y van szerelm ével. H év s szenvedély B élyegzi azt, de csak rövid s mulékony,
Z O R Á N D.
Ám miudig első ő a’ harczban is.
Vak tűz vezérli o tt, és lépteit Süker k iséri; ámde indulatja, A" tű z, a’ szenvedély hamar kihűl:
Míg egy hevítő pillanat viszont Új lángra nem gerjeszti fel.
B I K Á C S .
V a lób a n ! Óhajtható is volna m á r, h ogy egy Nőt n yern e, a' ki forró lángszerelmét Megosztva véle , őt mérséklené ,
’S ez tán Leóna le n n e .. . .
Z A B Á N D .
Látni vágyon».
T I Z E D I K J E L E N É S .
KELEM)! b.lép LEÓJÁVAL. VOLTAK.
K E L E X D I.
lm itt m enyasszonyom! L«<5«áhox. ’S ez itt Z o r á n d , JLelkesb barátaimnak egyike.
L E Ó N A.
Fogadja szives üdvezlésem et 1 Z O R Á N D . K egyednek é d es, lágy tekintete Vigasztal en gem , h ogy fogadtatásom Szíves. ’S én bátran m ondhatom , H ogy e ’ jelenlétnek van érd ek e,
Bár az komoly, ’s nem épen szív d erítő.. ..
L E Ó S A .
Minő hom ályos értelmű beszéd e z ? Úgy érzem é p e n , mintha új csapás , Új bú , k e serv , és kín omolna rám.
K E L E N D I.
K ém olly nagy ez, Leóna kedvesem!
H ogy tőle m éltó volna tartani.
D e ám tagadni m é g is nem le h e t, H ogy ném i kellemetlen béfolyással
Ne lenne r á d , de a’ mi elm úlik, Ha másik oldalát veszsziik szem ü gyre;
Mert e ’ három s z ó : h o n , hit és király — T ettek re, és ha úgy k e ll, áldozatra Méltán tüzelnek minden hőbb szivet.
L E Ó N A .
Szólj! e ’ kebel m ég mindig nyugtalan!
K E L E N D I .
íin' a’ királytól felszólítatám, Hogy társaimmal, főbb nemessivel Palaestinába m ennék, véle harczolandó A' szent koporsóért ’fi én elhatárzám, Magam’, h ogy e ’szent harezban részt veszek:
És bár m osolyogjon a’ m enny szép szem edben:
Én e n g e d e k , ’s elválok egy időre, Mert így kívánja a’ király 's bitem. f
•1
CSAB.
I . S ZA K .L E Ó N A . Imígy ürül ki végkép a' pohár, M elly olly kevés öröm eseppel kínált.
K e le n d i! szívein olly fo r r ó , m e le g ! M egtelve ég ő érzetek’ rajával, M ellyel lenyomni nékem olly n eh éz,
S te válni készülsz ? oh mi a’ rem ény , A z é rz e te k , ’s a’ lángzó s z e re le m , Ha mind ezekből eg y hideg csalódás Ébreszti fel szívünket — kéj helyett ?!
K E L E N D I . L e ó n a ! ]\em jól értél engemet.
E ’ szív előtt nincs semmi érdekes,
Nincs semmi kéj, nincs semmi más öröm , Mint csak szerelm ed , m ellyel a’ terem tő Lehelt b e lé d , h ogy boldogíts vele.
És én ne lelném nálad üdvemet ? Én , a’ kit eg y szavad , tekinteted Raboddá tenni képes ? . .. A h ! Leóna ! Sokkal hevesb keblemnek szen vedélye.
Mintsem hogy azt egy kurta távozás Elhűlni tudná. Ám a’ re n d e le t, A’ példa, és egyéb más sok viszony
Kívánják távozásom’. ’ S hah! csak itt L e sz alkalom vitézséget mutatni,
'S zsákmányt szerezni, millyet a’ szerencse Mindenha nem nyújt, ’s nem mindenkinek,
Z O R Á N I ) ,
E ngedd szelíd hölgy át a’ bajnokot, Ki a’ h on ért, ’s királyért víni tud, Ha úgy kívánják szükség ’s végezet.
Miért ne vína ő szent harczban is, Ő ■— a’ kinek vitézi fegyvere H on szerte, mindenütt isinéretes?
S zép h ö lg y ! szerelm ed, szíved légyen a’ díj, Mellyet m egérdem elni már magában Dicső ’s nagy ösztön újabb téteményre.
K K I . K N D I ,
Olly szent a’ ezé!, a’ miilyen hű szerelm em
’S a’ miilyen ártatlan, ’s igaz szívű V a gy szép L e ó n a , mennynek angyala.
Azért ne légy e ’ czéllioz s z ig o r ú ,
\S engedd m e g azt, hogy víjak é rtté !
L E Ó N A .
L e g y e n ! ha a’ királyi szózat int,
’S m ellette édes , kedves érzemény
l O
CSÁB.
1. s z a kA’ szent, keresztes harczban részesülni.
Erőt veszek mindenkép m agam on ,
’S h ontértedet, mint hű lány — várom el.
S zivem ből egyszerű oltár le s z e n ,
’ S kiolthatatlanúl fog égni rajta Em léked, és a' hűség 's szerelem .
K E I. E N D I ítSleli.
T e minden asszonyoknak rem eke ! Tájamnak angyalául kiilde le A z isten té g ed et, h og y boldogíts E gy szív e t, a’ mellyben mint aetna-tűz, F orr minden érzem ény, 's a' szerelem .
L E Ó N A .
Kelendi! én nem kérek semmi mást, Csak eg y sziv et, m elly ott is hű legyen , Em lékem éi lapjára vésve fel.
K E L E N D I .
E ’ bájos égi fényű kék sz e m e k , Mellyekben egy angyalnak lelke é g — Minduntalan , napon vagy éjszakán , Előttem folyvást fognak fén ylen i,
Es a’ szelíd m o so ly , melly bennök űl — Szerelm em et ’s kedvelt emlékedet
Idézi csak mindig e l ő ; 's ha béke, És nyúgaloin között pihenhetek, Lelkem csak vélök a n d a log !
L E Ó N A TÍdámabb arczczal.
’S az é g ha majd viszont m ellém hozand: Ah m o n d d , h ogy e’ szív akkor fö ld e rü l, És lelkeink e g y g y é olvadnak ö s s z e .. . .
K E L E N B I.
Miként a’ testi b á j, 's a’ lelki kellem Benned r é g egyesűltenek.
L E Ó N A .
K ek em , Csak a‘ jö v ő r e vannak m é g reményeim :
’S olly édes a' h it, m ellyet esküd a d , H ogy jő id ő , a’ mellyben ők valókká Leendenek.
K E L E N D I .
íg y édesem , ’s akkor lecsókolok A rcz o d ’ haváról minden b ú je le t,
’S mint e ’ cs ó k , olly édes legyen .napod És minden ó r á d , m ellyeket velem T ölten d esz egykoron el. MegcióJioija.’*heYne»
m egöleli.
4 * CSÁB. I. S ZA K .
V ezessed át m ost a’ m ellékterem be B arátom at; ma eg-yütt költjük el
A ’ búcsu-étkeket; Én rendelést Adok jelenleg várnagyomnak, aztán
E ’ pillanatban nálatok leszek
E ’ pillanatban nálatok leszek