D ram a négy szak aszban .
I r t a
BEÖTHY ZSIGMOND.
Engel ist da* "Weib , da* ljpbt ; U nhold , w enn es .Rachsucht übt.
J. G . £ e i d 1.
Quid trifft?» queriinoniae ,
M non gupplicio culpa reciditur ?
Hor at . W M N K B S r » » 8 3 9 .
E s z te r g a m i B e i m e l J ó /, s . sajátja ’ s árúja.
Mired. O. <
3 ù â ^ \
/ m . a c ä 'd e m i a T \ VJ C Q N Y Y T A I Ia /
BEÖTHY ZSIGMOND’
ê ^ ï ï W M t r w m &
. E L S Ő K Ö T E T :
1 8 3 9 .
s p a u r a s s r »
E szterg am i k. B e i m e l J ó z s . sajátja ’ s árúja.
(3 3 4 53 *
D ra m a négy szak aszban .
I r t *
BEÖTHY ZSIGMOND.
E n p e l ist d a » W e i b , dag l jp b t ; U n h o l d . , w e n n es K a c h s u c h t übt.
J. G . e i d 1.
Q u i d tr is te s q u e r i m o n i a e ,
£■» n o n g u p p l i c i o c u l p a r e c i d i t u r ?
Horat . r c B W H B S r » * 8 3 9 .
E s z te r g a m i B e i m e t J ó z s . sajátja ’ s árúja.
(3
W . A C A 1 ) B M I X \ K Ö W Y V T Á Tt A jM É L T Ó S Á G O S
G R Ó F N Á D Á S D Y L E O P O L D Ú R ’ ,
F O G A R A S -F Ö L D ’ ÖRÖ KÖ SE’ , C S . K I R . A R A N Y -K U L C SO S’ , T E K IN T E T E S IT E L O K IR . T A B L A ’ B ÍR Á JA ’ , NEMES
KOMÁROM VÁRM E GYE’ ÖRÖKÖS ÉS VALÓ SÁGO S FŐ ISPÁ N YA’
Ü I T V E S É S E K ,
M ÉLTÓSÁGOS
SZ O B O R S IM BÁRÓ FORRAY JÚLIA
C SIL A G K E R E SZT E S D Á M Á N A K , M INDEN H A Z A F ID I Ü G Y E K E Z E X ’ LELKES
P Á R T O L Ó JÁ N A K
LEGMÉLYEBB T IS Z T E L E T T E L .
Ç i I; .
; 'V <■
■■■■ -i ,
:: ■ , .
; . - _ .
- ... - i it/ '
. n ,■ . ; v
C § Á B .
¡ S Z E M É L Y E K :
K E L E N D I G É Z A , gazdag nemes úr.
Z O R Á N D , barátja.
W I L D A Ü , német lovag.
R í K A C S j várnagy.
L É N Á R T , agg szolga.
G V E R Ő , vadász.
I . E Ó N A ,
i
}
görög hölgyek.A L E X I A ,
)
Y S O L D A j vén no , K.elendi' volt dajkája.
B O R K A , |
« komornak.
I R E N E , 3 R E M E T E . H I R N Ö K.
V árcselédek.
Történet’ ideje a’ X I I I . század, II. András király alatt.
T e r e m Kelendvárban.
E L S Ő J E L E N É S . L É N Á R T és BOBKA.
A ’ terem' vaskos rámázatú képeit tisztogat jak.
B O R K A .
I o , látja-e most agg barátom, hogy még is csak nekem van igazam ? E z a’ vas buz- gányos, m eredt szem ű férfi mindig a’ nagy ajtóval álla szemköztt,- hiszen úgy em lék
szem rá , h ogy már jobban tán Lénárt bácsi sem, noha félszázados szolgálatával csakugyan ismerhetné már szegét zugát a’ várnak. No de nem csoda! mi, fiatalabbak csak élesebben emlékezünk . . . . lígy -e bizony Lénárt bácsi ?
L É N Á R T .
Ej n o ! más képpel zavartam össze.
Azonban bátran m egjegyezhetem Borka asz- i
2 C S AB. I. SZ A K .
szonynak, h ogy a’ félszázados szolgálatot nem épen a’ várban töltöttem e l ; mert ha tekintem azt a’ sok szép időt, mellyet részint a’ hajdani várúrral — isten nyugossza sírjá
ban! — részint mai urunkkal számtalan élet- v eszélyes kalandozással ’ s vándorlással eltöl- té k ; m erem m ondani, h ogy szolgálatom ’ felét, illyféle váron kívüli dolgok em észtek meg.
B 0 R K A .
H ogyhogy Lénárt ? . . . oh beszéljen k é re m ! Lénárt’ aicz&ít simogatja. Említsen ne
hány kalandot, ’ s én olly elégiilten hallgatom, h ogy vég ső lehelletemig- m egem legetem értté . . . ! volt-e a’ régi várúrnak szép fe le s é g e ; hogyan s z e re z te , mint éltek , h o g y ’ szerették egymást ? mert lássa, én m é g itt egészen új vagyok.
L É N Á R T .
H m ! sok volna azt mind e lb eszéln i;
aztán idő m eg ’ nincs r á , pedig vajm i é r d e kesek a zo k ? D e ha m ég is úgy óhajt valamit tudni, tehát em lítek egyet az újabb id ő b ő l;
de hisz;’ e z már úgy is köznyelven f o r o g . ..
B O R K A .
Kém tudok semmit, csak szóljon. Kagyon távol lakom a’ körny éktől.
1 É N Á R T .
Hát hallott-e már szép Indáról valamit?
B O R K A .
K é m , nem ! semmit sem ! Csak ne kí
n ozzon már olly ^oká---
L É H Á R T ,
A z volt ám a’ leá n y ! Látni kellett volna, h ogy tudhatná, miilyen a’ csábító a r c z ; de m e g is akadt rajta sok ifjú’ sz e m e ; mert ha öreganyja, a’ vén Ysolda elbocsátá magától, soha sem volt magányosan az a’ kis csintalan szőke lány. Anyja’ halálával vámunkba költö
zött öreg a n y já h oz, ki őt szo rg os gonddal n e v e ié , apolá. Urunk hamar észre vette a’
kis rejtőző virá g ot; mindig m élyebben vonta magára figyelm ét, ’ s igy lö n , h o g y urunk sok szép időt átenyelge Inda, csinos kertész
leánya’ társaságában. K ésőbb Íg é rte , h ogy őt fe leség ü l veszi. E z ígéretet azonban csá- búl használá csak. Kapok és hetek múltak, ’e
Inda mindinkább szom orúbb és levertebb lett.
Fölfedé v ég re kínos szorongattatás köztt sor
sát öreganyjának , de a’ m egcsalt szívre nem jö tt rem énysugár. Ysolda gyalázatát, ’ s un
dok szidalmait sipegte, ’ s a’ kétségbeesett le á n y , erővel akará magát a’ világ’ gúnyos szem eitől elrejteni. ’ S úgy lön. E gy reg g e l hűlt helyét találá Ysolda unokájának.
B O R K A ,
S zeg én y leány! tudom keserű lehetett sorsod . . .
L É N Á R T .
Hallja csak tovább. Urunkat e z erős in
dulatba h o z ta : tettét megbánni látszott; n y o m ban keresteté mindenütt, de sehol sem leiék.
Ekkor fölnyergelteté lová t, ’ s en gem ren d el
vén magához, bejártunk félorszá got; hetekig fáradtunk, ’ s m é g sem lön haszna. Utóbb Erdély’ határihoz k ö z e le d v é n , eltökélte ma
gában uram , h ogy ha már ennyire b olyon g
tunk, — egy ott lakó rokonát meglátogatja.
E rdélybe értünk, ’ s egy erdőcskében ránk estv e led v é n , kissé széljel nézegettünk, ’ s e g y kisded csin os hajlékot vevénk észre.
Benn lassú n yögés hallatszott, m ellyre mi figyelm esek lev én k , ’ s Uram, mint szállást k é r ő , benyitá az egy szerű faajtót. Szem eit egyenesen az ágyra s z e g e z te , mellyben egy halovány lyánjka haldoklott, ’ s mellette egy szelíd férfiú könyezett. A’ leány bágyadtan fordítá ránk szem eit, ’ s nagyot sikoltva ráz- kodott m e g ágyában. A ’ b e teg Inda v o lt , és jelenésünk elhozá óhajtva várt halálát, ’ s In
da , a’ lányok’ rem eke — nem élt tö b b é ! Ama’ férfi, kit imént em lítettem , erdőkerülő v o l t , ’ s elbeszélé , miként fogadta hajlékába a’ világfutó leányt, ki erejét vesztve várta k özelgő halálát. T öbbet nem sz ó lt; de ez e lé g vala urunknak, mert soká faggatá keblét lelkének g y ö tr e lm e , ’ s hosszú idő kivánta- té k , h ogy némineműkép enyhüljön, ’ s felejt
hesse lassanként a’ vérző emléket. Két év folyt azóta l e ; ’ s ím e m ost nőszülni k észü l;
adná az é g , bár szerencsésen !
B O R K A .
Ugyan mondja m e g ir.ost már I.énárt, k icso d a , ’ s hennét került ide ez a’ szép ifjú h ö lg y , ki nem soká urunk’ m em üsszoina lé en d , ’s én komornája ? .. .
6 C S Á B . I..SZAK.
L É fi Á R T .
H ja ! m ondhatom , ezt is csak szépsége jut tata i d e ; különben biz’ ő szépen elvirágoz- hatolt volna völgyi hajlékában, a’ nélkül hogy csak m ellékes tekintetet is vont volna magára.
B O R K A .
Hát nem valami fényes származású ?
L B N Á R T .
Oh n e m ! Azonban m eg le h e t, m ert 6 Byzantinmbsm született, ’s igy ered ete g ö rög . A’ mint többször már hallottam, atyját családi háborgások, irigységek űzték el h ó
nából, ’s a’ jámbor magyarországra jött e g y et
len g y e rm e k é v e l, Leónával, ’s itt közelünk
ben élt tán félévig András király’ k e g y e lm é b ő l, leányába helyezvén v ég ső rem énységét.
S z é p volt leánya, mint a’ tavaszi ró z sa ; ár
tatlan és szerény, m intáz ibolya; 's m icsod a, ha urunk őt is megkedvelvén — menyasszonyá
nak választá? . . . A’ k é zfo g ót, mint tudja Borka asszon y, fényesen ültük m e g , ámde Em ánuelnek, L eóna atyjának halála, felfiig- geszté n ém ileg öröm ü n k et, ’ s vele a’ várva
várt m enyegzőt is. Leóna mélyen m eg lön illetődve, 's nincs azóta kedve és öröme.
B O R K A .
P ed ig lelke olly csöndes és ártatlan, mint szép és ig é z ő eg é sz külseje. Egy, még lenn levő képhez kapva. D e ml majd el is fe
csegjük javát az időnek, ’s m e g se’ gondol
juk , hogy András király a’ környékre j ő; 's urunktól váratva, ezen ősi terem elfogadá
sára készíttetik. Csak fel evvel a’ képpel is, Lénárt g a z d a . . . .
t É N Á R T .
IVo, n o ! be gyors lett Borka asszony, mintha csak ellenség járna nyomunkban.
Máaik oldalra menve. E z a’ szőke 's fiatal bajuszú kép m ég ide j ő , ’ s készen vagyunk; ’s .¡őjön most bár családjával a’ király, mi őt illőleg fogadjuk. A’ képet felíü gg ejztj.
B O R K I
H uh! ha körűi n é z e k , szinte m egbor
z a d o k , olly ijesztők ezek a’ torz-borz bajuszú ős apák! Nem h iszem , hogy ha e ’ terembe fiatal leány lé p n e , vissza ne futna tőlök.
S CSÁB. I. szak
L É N Á. R T.
Igen á m ! D e ha a’ nemes szivű unokák 11 belép n ek , fenn d o b o g keblök, látván, mill.v magas ’s érdekes tekintettel bírtak őseik , ’s
ö rü ln e k , ha dicső tetteikben őket követhetik.
Ellenben az elfajult 's koresosúlt unoka m e g borzad , ’s mintha vétkeit d örög n é elő mind
egyik , magába száll, ’s vissza tér ősei’ »tára.
B O R K A »orra n ézi a’ képeket.
Jaj kérem , csak ne b e s z é lje n ! Hiszen d örög is már valam ellyik. . . .
M Á S O D I K J E L E N É S .
HIKACS és VOLTAK.
H I K Á C S .
Rendben van-e már minden ?
l É n Á R T.
Minden e ’ régi h e ljé n , le p oro lv a , le- tisztogatva ! Borka inég > g y *x er k8ru! néz , cl Lénárttal.
R I K Á C S utánok néz.
Most m ár jöh et a’ király j csak távozza
tok ! Szünet.
Eljő ig e n ! ’s Kelendi — sarjadéka E gy ősi nagy n em zetség’ áginak,
Kiket dicső 's fellengő hír jelelt k i; / K elen di, m on d om , fogja bemutatni
Majd a’ királynak a' bájarezuj lányt, Leóna n évvel, mint menyasszonyát.
És nem p iru l, ha majd e ’ ^szép szüzet T ekintve a’ király, szem ébe néz
K elendinek, mikép ha kérdené:
Kié a’ vár, a’ m ellyből elhozád M enyasszonyod ? ’s hol a’ szülő, Ki illyen ékes , bájoló virágot
Adott ’s nevelt a’ honnak? . . . Oh igen, A z ő szivére nem j ő s z é g y e n , és Elmondja bátran, mit mocsoktalan S zív oh megvallni képes nem le h e tn e : H ogy ék e s, ’s bájarczú menyasszonya Világ-futó s z ű z , ’s tán elhányt v ir á g . . . , M elly völgyek’ árnyában rejtőzködék, H o g y embereknek gúnytekintetét K e rü lv e , futva — ott hervadjon el.
i o c s Ab. i- szak.
Gúnyosan.
S zép, mondhatom 5 szép érzés benne ez.
Kiben hazámnak egyik dús rem énye V írágzanék különben. Ám legyen !
— M indegy nekem. ’S nem vesztek én azért, Ha pórleán y’, ’s nem h ercze g n ő ’ parancsit K ell rendelésűi teljesítenem . . . .
’S ha hallgatom szép ajka’ rendelésit, S zem éb e nézek addig űntalan,
S elmúlatom hódító kék szem ének Fénylő 's szelíd sugárival magam ’.
Ám oszsza kéjeit Kelendinek,
’S ragadja; őt azokkal é g i g , — én A lig h iszem , h ogy v ö lg y e ’ rojtekében Korábban érte volna hervadását, Mint e ’ szürtetlen változó szívű L evente mellett fogja érni majd.
D e lépteket h allok. . . .
H ARMADIK JELENÉS.
L E ÓN A. B O R K A és R I K Á C S .
L
E Ó N A .E g /sz e rá fekete
görög kon
t ő ib e n , Iialavanjr arczcxal.K ész a’ terem ?
B O R K A .
Mindent letisztítottunk, ’s a’ képeket, úgy a’ mint voltak, fel is aggattuk, a’ nél
kül, hogy kár történt volna. D e hiszen jó kézben forogtak, s m e g is kíméltük; mert biz’ ügy tekintett ránk m indegyik, mint ha folyvást intett volna, h ogy el ne mázoljuk.
L É N Á R T .
Ugyan bőven tud fe c se g n i, nem hiában
•— mulattatni jö t t ! 's épen úgy viseli magát, mintha minden d olog és munka az ő kezétől várna csak javítást. Fenn. Mit urunk vagy asszonyunk reánk b íz , az hiba nélkül szo kott megtörténni.
L E Ó N A.
J ó l van c se ló d im ! ö rv e n d e k , ha illy K és zs é g g e l és öröm m el tészitek, Mit é n , vagy a’ várúr rátok bizand.
M ert így tűnik k i, h ogy nem csak parancs K énytet d o lo g ra , sőt kész indulat Önkénytesen v ezérel ’s ösztönöz,
B I K Á C S .
Én asszonyom , mindenben kedvedet Vadászva, ű z v e — teljesítem azt, Mit ajkaid rendelni fog n a k , és
IVem nyúgszom addig, m íg hűségem et E gész mivoltában nem láthatod.
L E Ó N A .
Nem fog rem ényem benned tán csalódni, És e ’ nyilatkozás em elni fogja azt.
D e most o hagyjatok magam ra; hisz’
Tudjátok a’ csapást, m elly vérzi szívem ’, És a’ magány olly jó l esik n e k e m !
Rikács , Borka é» Lém 'rt távoznak.
. . . . Oh árva é n ! kinek sem atyja, sem Barátja nincs többé e ’ földiekén !
Hová vetődöm kétes sorsom által,
iii. jel. c s á b. i á Melly tilt rem élni biztatóbb jövőt ? ! . . . Mikor fog olly hajnal ’s nap rám derülni, Melly bútol és keservtől mentve lel,.
\S én őt öröm ben úszva üdvözölhetem ? ! Ám a’ korán sírjába szállt atya
Helyett a’ jó é g egy férjnek szivével Kívánja csillapítni k/noinat;
D e fájdalom! szivem nem nyughatik,
’S fél és re m e g , m é g mintha a' jö v ő Hozná fejem re el nagyobb csapását, Mellynek m egérk ezését sors ’s körülmény R ég sejtetik velem . Gyerm ekkorom V olt csak valódi, tiszta kéj ’s öröm ’ Forrása, m ellyet hú rokon szivek S zerezten ek ; de az kiszárada,
’S helyébe gyűlölség ’s fondorkodás K öv etk ezett, lezúzva , rontva mindent, Mi jó t csak a1 rokonság nyújthatott. —
Adj nékem é g , alkalmat és időt, M ellyben, nyugodva férjem ’ hű ölén, Feledni tudjam bánatom’, — ’s gyönyört Éldelve néha, b old og is lehessek.
Egy k araiék b e ereizked ik.
N E G Y E D I K J E L E N É S .
KELENDI. LEÓXA.
K E
h
E N D I mosolygó a t c ic ia l.L é g y ü d v e z , égnek bájos angyala, T e drága h ö lg y , kit isten földre csak S z ív ' boldogítására kíilde l e !
T e adsz reményt eg y kellem esb jövőn ek V ir á g ih o z , miket hőn lángoló
S z e re lm e d által szíved oszt nekem.
D e s z ó lj, mért e ’ bú ismét arczodon ? Mért nem mosolyganak szemcsiliagid, M ellyekben hajdan kéjt osztó sugárok F én y ién ek , és én nékik h ód olék ? M últért ne sóhajts, vissza nem jö n a z ! F eledni k ell, legyen bár kéj ’s öröm ,
V a g y gyá sz miatt előttünk érdekes.
J elen b en élünk 's e z nyújt csak valódi G y ö n y ö r t, a’ m ellyet éldelnünk lehet.
L E Ó N A .
Bár én is íg-y beszélhetnék veled ! D e v e szteség em ’ súlya nagy ’s kínos,
'S idő kivánlatik, m ély és hoszíi idő, M íg ír jö v e n d sziv em ’ s e b é r e !.. .
K E L E X D I .
Hidd e l!
H ogy azt szivem , mellynek szerelm e hű — Enyln'tni fo g ja ; és azon leszek,
H ogy e ’ bu son gó arczot v íg derűre H ozzam , ’s a’ hamvadó szem ekbe új , A’ rég ih ez hasonló égi fé n jt
S zerezzek hő szivem ’ szerelm ivel.
Csak ezt z e n e g je d ; én h ölgyed vagyok, 'S é g ő szerelm ed ’ édesen v esze m !
L E ó n A an mosolyog.
K gő szerelm ed’ édesen veszem , Mint g erle szokta párja’ csókjait;
I)e hagyd szivem ’ m ost békén ringani E m lékezés’ lágy karján, m íg a’ seb E' ringatás alatt enyhülve lesz.
'¡S akkor vigabb le s z e k , m ert hölgyed én V a g y o k ; ’s szivem föntebb fo g majd dobogni, Mert lángoló szerelm ed ’ éldelem.
K E L E N D I magához Sleli.
'»S ezt hidd e l , é g ő vágygyal várom e l ; M ert a’ k! ¡Ily mátkát ölel sz iv é h e z : F o r r , lángol abban minden érzelem , És nyugtalan kebellel vár, m ig a’
P e r e z e ljö v e n d , m elly össze fűzi Őt' v é le , ’s mint nejét köszöntheti.
Lát’d értted én is ekkép lángolok,
’S te nem sietsz nőm lenni, h ogy szivem , E lérve drága mennyét általad —
K éjelg n e é rz e téb e n . . .
L E Ó N A .
Mért e’ v á d ? H isz’ e ' kebel csak értted é g , lo b o g ;
’S ha dobbanásival jelentené
E ' s z ó t : , szeretlek 1 — gyorsabban pihegnék.
D e lát'd, e ’ szívet sú lyos, nagy csapás É ré 's k eserg v e hordja bánatát. — E n g ed d K e le n d ő n , hogy szívbánatom’,
’S e - m ély k e serv e t, mellyel tartozom Atyám’ porának — semmi szenvedély Ne rontsa s z é t ! .. .o h hagyj busoganom !
K E L E N D I.
I g e n ! de hölgyem ül fogadtalak,
’S csak nem kívánod azt, hogy láng szerel
mem,
Hlelly forrva é g keblem ben — hasztalan K ín ozza és em észsze s z ív e m e t ? ...
L E Ó N A.
L é g y e n g ed ék en y ! Én nem azt kívántam, H ogy megtagadd tőlem szerelm edet.
Csak ezt óhajtóm ’» kérem szüntelen:
E ngedj id őt, melly elborítsa az E m lékezet’ bús képét fátyoléval.
’S ha életem m ég majd virúlni fo g , V irúlni, mint ifjú tavaszvirág:
K ebledre hajtom főm e t, ’s nőd le sz e k ;
’S szivem ’, szerelm em ’ néked áldozom.
K E L E N D I ,
T é g y úgy, miként akarsz— m e g n y ú g oszom ! D e nem szabad feledned esküdet;
’ S elűzd agyadnak minden gondolatját, Melly tán lem ondásod’ javaslaná;
’S magányba csalna, olt epedni el Bús gerleként éltednek bájkorát.
L, E Ó N A.
Rég' eltulajdonítád szívemet,
’S irántad ez 'm indenkor hű leend, M íg csak dobogni f o g . . . .
K E L E N B I .
V edd eskümet viszont kelet’ virága!
H ogy ápolód leszen mindig szivem.
'S engedj[ leszínom ajkid’ bársonyáról Most már e g y édes csókot zálogúl.
L e ó n á t g y e n g é n á tölel r e , m * g e jó k o Ija .
---- í g y ! és szerelm ein nálad felvirúl, Miként a' rózsa nap’ sugáritól.
— Leóna ! a’ király m egérkezik Lakomba nem sokára; ’s bár kívánd Öt látni — kérlek állj szavam ra, és Menj e ’ terem b ől, m ellyben el fogom Fogadni számos kísérőivel.
Illőbb leend m enyegzőnk’ végzetén Majd bémutatni néki tégedet, Mint n ő m e t.
L E Ó N A .
Ezt ohajtám én is ed d ig ; S ót kértem. Iin m ost hát isten veled!
E l a i oldalterem be.
Ö T Ö D I K J E L E N É S .
K E I E N D I utána ne*.
— — — — L ég y b old og drága h ö lg y ! E’ sziv utánad olly hosszan sóhajt,
Miként ha v égk ép ’ válni kellene.
P ed ig mi en gem sóhajtásra indít,
.Sokkal n a gyob b ; mert nem kéjelghetem S zerelm ed’ édes élvezésiben,
'S m ég puszta vágy emészti keblemet.
D e rá v e sz e m , bár mint is rá v e s z e m , H og y a’ napokban m ég oltár elé
Jőjön velem , ’s egészen nőm leg y e n ; Mert b old og a’ k e b e l, melly illy virággal B ír ; és ki nem sietne gyorsan azt
F elfű zn i, h og y csillagként ott ragyogjon ? ! Tanácsra van szü k ségein , tán Rikács T u d szólni e ’ dologban.
A 1 k ö z e p a j t ó n t ild á it .
V árnagy! — Itt Nem boldogulunk máskép. Élni kell Minden fogással, m ellyel győzhetünk.
H A T O D I K J E L E N É S .
K E L E N D I ¿ 3 R I K Á C 8 , R I K Á C S fellép .
Híttál uram. Parancsolj im velem !
K E I. E N D I .
V árnagy! tanácsod’ vágynám hallani, Ha m ég agyad szolgálhat illy 's mivel.
— T u d od Leóna’ környűlményeit ?
R I K Á C S .
J ó l ismerem minden mozdulatát.
A’ kis m enyasszony, mint tapasztalam, Aligha fog —
K E L B N D I szavát szegve.
Nyelved’ lekötve tartsd, M ig a’ beszédet m eg nem engedém .
Leóna m é g m enyegzőt nem kiván : Minden zajosb öröm től id e g e n ,
’S eg ész valóján bú mutatkozik.
A’ bársony ajkak kék színt öltenek, 'S m ég m ajd, utóbb kezünknél hervad-e 1, A ’ nélkül, h og y ajkát érinteném.
S zólj m o st: mikép emeljük őt ki e' Kedvetlen helyzetéből ? 'S s z ó lj, hogyan Vezessük oltárhoz minél előb b ?
B I ^ Á C S .
Hm, h m ! — biz az csak ú gy van; melly leány Hűven s z e r e t, mint csak szeretni képes , A z semmit el nem fo g mulasztani, Mi által üdvét ’s kéjét érheti.
’S most már vegyük L eón á t, a’ ki milly S zép ’s b á jo ló , ollyan negédes is.
Mert tudva arcza ’ s teste’ bájait, 'S gon d olv a , h ogy Kelendi ő neki Elválhatatlanúl sz e re lm e se :
S zíved’ nagyobb ’s em észtőbb tűzbe hozza, H ogy m é g előtted érdekesb legyen.
V agy majd utóbb fel fo g kaczagni láng S zerelm ed en , ’s tőled búcsút veend.
Mert mint gyanítom honszerelm e n agy, 'S aligha vissza nem térend hónába.
SS C S Á B . 1. SZAK.
K E L E N D I .
Tán szíve’ titkát loptad e l , h ogy így B eszélsz felőle. Búnyoim. Vagy talán magad H ód olsz kecsének, kedves várnagyom ? . . .
’S szöktetni k é s z ü ls z .... akkor jaj n ek ed!
B I K Á C S .
Nem én uram. \S isten büntessen engem, Ha róla m é g álmodtam valaha.
K E L E n D i .
Csak ezt szeretném tőled hallani;
’S lesz mód k e z e m n é l, h ogy szerem ed eí J é g g é fagyasztatom ___
R í K A C S .
Ha úgy kívánod, M ég csak szemem ' se' fordítom r e á ;
¡Ve hogy gyanú kínozza sz ív e d e t,
’S gyalázat érjen engem et miatta.
B ocsánatot, ha tán kétes vala B eszé d e m , és nem úgy értetted azt, Mint én akartam.
K E
h
E N D I.Nem volt ingatag H űséged e d d ig , ’s ezt nem is gyanítom;
D e áin beszédem ' intőleg vegyed !
e i k Ac s.
Minden gyanús szavaktól óvakodva T eszem , miként kell tenni — tisztemet.
k e l e s d i .
Ma a’ királyt v á ro m ; mert megtudám , H ogy erre útja, ’s hozzám beköszönt. | Szándéka minden lionnagyot ’s vitézt
Szem élyesen szent harczra liíni fel.
'S úgy v é le m , e' végeit fo g jőni majd H oz z á m , hogy benne én is részt vegyek.
’S elhagyni most kell váramat, midőn A’ házi kéj’ régen várt élvezése V á r itt reá m , — ’s most újabb akadály Gördül e lőm b e. . . . Hah! szólj, mit tegyek ?
R í K A C S .
El kell az egyiket m ozdítani, Bár milly erőv el is, ’s a’ másikat Idő vagy egy fordulat szétiizi.
’S betöltve lészen vágyad, mint óhajtód.
CS A B I . S Z A K . K Ü L K N D I .
Aztán ki hinné ezt ? m íg ón halasztóin Időrül új időre dús m enyegzőm ’ — A' h ö lg y , kit én nőül szándékozom Fogadni, mindig bágyadóbb.
’S m ár nem m osolyg az élet' bájszine Olly hóditólag a rez á n , min midőn m ég A’ völgy’ színes virág! közt dalolt.
Ám ő a’ tájnak bájvirága volt,
Szebb ’s kellemes!), mint millyet em ber agy Képzelni tudhat; 's ím már h e r v a d o z ... .
B I K Á C S .
V igyázz uram ! — ha így szólnom szabad, Mert mit remélni eddig nem inerénk : E gy gyön ge érintéssel eltünend Az arczi b á j, mint a’ lepkék' himes
Szárnyán ragyogló tarka színű máz.
K E L E N D I hirtelen.
N em , nem ! Jöv en d idő m é g , m ellyben e ’ Gyász elfeledve le s z , 's m é g földerül Bús le lk e, és utána arczai,
Mint Iangyeső’ múltával a’ virág, Újulva leszn ek , ’s újul kellemök,
S Leóna akkor is kedves leend.
R I K Á C S .
K ív á n om , h ogy boldog- lehess v e le !
K E L E N D I.
Csak e ’ k o m olysá g , ’ s e ’ lélek lév ertség , M elly szerte ömlik arczvonásain — K e volna gát, lelkem re m o n d o m , oliy V íg nászebédet ülnénk távozásom E lőtt, m ellyet ré g nem látott magyar.
H H T E D I K J E L E N É S .
VOLTAK és LÉNÁRT.
L É N Á M föllép .
E gy vendéget jövök jele n te n !, ’ s m ond
hatom , h og y tekintetéből is gyanítható, hogy a’ király’ kíséretéből van, Bebocsátatást kér.
K E L E N D I .
S iess elébe várnagy, és vezesd fel.
▼árnagy el Lénárttal.
Leóna szebb volt , mint millyet képzelet T erem tn i tudhat; sze b b , mint bár akárki
3
E' hon’ leány! köztt. — Ő szem be tűnt Emlény szem ének bájos csillagával, Hajának szőke fényű fürtivei,
Mellyek selyemként könnyűden lebegve Fedezgeték a’ váll, ’ s a’ nyak’ havát.
Én benne a’ menny’ egyik angyalát Láttam, csodáltam , és imádtam i s , És ő enyém lett. D e ám siránkozó Gyerm ekké vált k örű lem , atyja’ bús Emlékével gyötörve ön magát,
’ S hervásztva arcza’ dús virágait.
N Y O L C Z A D I K J E L E N É S .
Z O R Á N D és R IK .Á C S bele'pnek.
Z O U Á S D .
Ismersz-e m ég Kelendi ? . . . úgy-e nem ?
K E L I N D I .
H ezott az é g ! ke*et fognak. Barátimat feledni Nem szoktam ; és későn avvagy kopán Előttök e ’ vár mindig nyitva áll.
S miként je le n leg téged , olly öröm m el jjdvezlem azt ., ki hozzám hű barát.
Z O B Á N B .
L é g y ü dvez általam v iszon t! Tudod , H ogy a’ király közelben utazik,
»Személyesen kívánván harczra híni A ’ honnak első ’s főbb nem esseit;
Minthogy hadával országszerte já r, H o g y azt ujabb vitézekkel n e v e lje , Kik véle a’ szent földre vándorolni Kívánnak, és olt a’ pogány csoport Ellen vitézi karral küzdeni.
K í l E N D I .
S zeretv e víttam mindig a’ hazáért;
És értté vérem ’, bár végsarjadéka V agyok nagy őseim nek, — soha sem Kím éltem , és fogom kiméleni.
D e akkor olly öröm ’s kéj nem m osolyga Élőm be m é g , miként most___
z o II Á n D. '
Milly b e széd ! Váradba tán virágot ültetél,
M elly kéj ’s gyön yörrel töltve el szived’ — M arasztal, és te tőle válni nem
K ív á n k ozol, h ogy élvezd illatát 1...
C S Á B . 1. S Z A K .
K E L E N D I.
V irágot, millyct e ’ hon nem te re m ; V irá g o t, a’ mi Ilyet m ég eg y király is D íszül tehetne koronája mellé.
Z O E Á X D .
JVő az teh át, kiben olly ’ s annyi báj Találtatik. Mert lángzó kép zeted ,
\S illy képzetet csak szerelem gyulaszt.
K E L E N D I.
S zerelem ! — A h , miért olly bájos e ’ szó , '$ mért benne olly e r ő , ’ s olly h atalom ?!
Ő oszt a' szívnek iidvet, édesen Olvasztva össze érzem ényeinket.
Z O R Á N D.
IVo ezt becsü löm ! Ám szólj m ost, kivel Osztád szerelm edet m e g ?
K E L K N I I .
E gy a g g , hónából költözött g ö rö g V é v é lakásul csendes völgyem et, Itt é l v e , és pihenve fáradalmait, Mellyek hónában súlyosan nyom ák;
’« e g y ifjú lány kíséré lépteit, Őrizve ő sz fejének szálait,
vm. J E L . CSÁB. 8 »
’S vigasztaló szavakkal tartva, h ogy Búját fe le jtse, mellyben a’ leány is Olly hűven osztozék. 'S e z lón nekem Választott a n gyalom , kivel .szerelmem' S zép ’s tá jo ló álmát elérni hittem.
Z O R Á S Í .
H m , hm ! Tehát a’ mátka így g o r ö g hölgy,
’S szerinted a5 szebbeknek egyike ?
*K E L E N D I.
A’ mint beszélem . ’S épen az b a jo m , H ogy őt elhagyni kénytelen v a gyok , M ost, á’ midőn szerelm em ’ ízlelem . Határozatra van sz ü k ség : tanácsolj!
Z D H Á H D .
A z ifjú szívet, melly ha tiszta, é p , — S zent érzem ényeket rejt! m élyiben : Mint e g y e s , árva húrt tekintem én.
Ad hartgot; ámde e’ hang olly cse k é ly ,
’S olly untató egyform asága, hogy A’ véle múlatás igen rövid.
Társhúr kívántatik, h ogy összehangzó Z e n g é sö k édesen hasson reánk.
D e ezt ki kell gonddal választani, H ogy összehangzó légyen avval, és
Ál hang ne hallassák közttök soha.
A z ifjú szív hasonlag társt kivan, H o g y egyesítse érzem én y eit;
D e a’ vigyázat ’ s gond szükséges i tt, H o g y a’ választás j ó ’s helyes legyen ; Mert össze nem hangzó szívérzem ények, S zerelm i kéjt nem fognak osztani.
K E 1 E N I I .
’S tovább ?
Z O R Á N D.
Azért tanácsolom neked, Intézz e r ő s , ’s hosszas vizsgálatot Elsőben is a’ dús hölgyek felett.
Ív K L E N I) I k ir á n c íila g .
’S így nem lön hát választásom helyes ? Szólj ! m ert az é g re mondom, én L eónát IVem nő- 's leánykörből jegyeztem e l:
\S íg y senki sem csábíthatott el e' Bájos teremtmény m ellől m ég. — De 6 Feléin csak egyes csillag’ fényiben M osolyga , ’s minden érzem ényeim ’ Magába látszék szívni eg y tekintet' Hatalma által---
Z O R i n d.
Vannak kivételek. D e s z ó lj, mit é rz e n é l.
Ha most Byzantiuniba m e n v e , mindenütt S zeb b 's hódítóbb szem ek sugárzanák Bájfényöket feléd — minduntalan K ísérve lé p te d e t, bár m erre térj ? . . ,
K E L E \ D I hirtelen hidegséggel.
Ig a z! hogy e ’ beszéded érdekes, D e olly előtt, ki m ég szabad szivével.
R I K Á C S .
A’ nem szabad szivű em ber p e d ig , Lekötve érzi a’ világ előtt m agát, És kéjeit ritkán éldelheti. F e lre .
Olly furcsa gondolat jutott eszem be , 'S hevűlök szinte létesíteni!
Z 0 R Á N O.
Királyi h ö lg y e k , és gazdag családok K örében élni néhány üdvesebb , Órát — leendne egy olly élv ezet, Miilyennek a’ földön több mása nincs.
K E L E N D I.
Barátom ! engem ingerelni v á g y sz , H ogy a’ g y ö n y ö rt, m ellyel kináltatom»
É lvezni el ne késsem. Ám Leóna K ész volna engem boldogítani,
’S méltán szolgálna nékem g y ö n y ö rű i, Csak benne m é g a' régi bájoló
H ölgyet tekinthetném , em lény-szemének , És bíbor-ajka’ összeolvadó
M osolyával, mint e g y égi nyájas angyalt;
D e ő egészen más lön atyja’ most Történt halála állal; ’s arczain, S z e m é b e n , és eg é sz testalkatán, Olly látható jelek köztt terjed el
A ’ bú ’s k e se rv , h og y atyja’ halma mellett Méltán állhatna, mint eg y géniusz.
G o n d o l k o d v a .
És még- is arczának bú fellege Rejt néni! bájt magában, a’ mi új Reményt íg é r , h ogy ismét felvírúlnak A z arezi r óz sá k , ’s ő ismét a’ régi Leóna le sz , kinek lelkűletében Olly sok n em est, és kedveset leiék
Gondolatba merül.
•Tó! ám le g y e n ! Én kész vagyok — ’s megyek;
'S keblem ben őrizem szerelm em et, Mellyel L eóna’ szíve ’s lelke b ír;
S megtartom addig iiű ven , m /g borúja
V ili. J E L . C S Á B . 3 $ Vég-képen eltünend, és ő enyém L e sz lelke’ minden érzeményivel.
z o R Á N D.
K ezet barátom ! K ezet fegnak. Ügy is a'királyi N evében é rk e z é m , lio g y m eg jelen tsem ' A z akadályt, m elly őt hátráltatja most lilában, és felszólításiban.
Gyöngélkedő egészségét kímélve Nem m essze vesztegel a' hős Síkos' Várának r é g i, rozzant term iben, Olt várva lassan gyűlő seregét,
'S hozzája kapcsolódva itaajd mi is — Fogunk a' szent koporsóért ’s hitért H a rczoln i, dús zsákmánynyal térve m eg.
T itkon K elendihez.
'S fejdelmi hölgy is lesz talán a d íj, M ellyel m egérdem elni könnyű le s z , Csak ism eretség ’ s czifra szó legyen !
K E !■ K N D I.
Lelkem r e ! minden szóddal új tüzet Gyulasztasz bennem , ’s mindinkább hevűlök.
É s m íg Leóna gyászt ’s móltat felejt:
Világba rándulok, hadd nézzem a Nagy tai’kaságot, melly rajt’ szétterül,.
'S ha m e g jö v ö k , Leóna' keble vár rá m , 'S öléb en én ismét gyönyört lelek.
r i k á c s.
’ S m ellette m é g dicsőség is le s z e n , Mit a’ kar , és hős, lélek nyújtanak !
K E L E N D I .
Most már Leónához m e g y e k , ’s szivét M eg k érd ezem, sorsom felől mit érez ? És mit javall, h ogy érdem es legyek
S ze re lm e’ éd en ére? — N yúgodj’ addig is, Míg áthozandom a’ m enyasszonyt,
Ki bús u gyan ; de m eg nem mondható K ellem terűi el m é g is alkatán, ei.
K I L E N C Z E D I K JELENÉS.
Z O R Á N D és R 1 K Á C S .
Z 0 R Á N D .
Kelendit én rég ismerem j de mindig Úgy láttam és tapasztalául, hogy őt A’ pillanat’ hatalma elragadni
K é p e s ; 's hiszem , h ogy e’ lépése sem K iválóbb, inint egyéb lépései.
B I K Á C S .
Ő szenvedélyes minden telliben.
Barátinak körében a’ barátság H eves jelek között mutatkozik;
És a’ mi kéjt ad, azt m ohon nyeli;
íg y van szerelm ével. H év s szenvedély B élyegzi azt, de csak rövid s mulékony,
Z O R Á N D.
Ám miudig első ő a’ harczban is.
Vak tűz vezérli o tt, és lépteit Süker k iséri; ámde indulatja, A" tű z, a’ szenvedély hamar kihűl:
Míg egy hevítő pillanat viszont Új lángra nem gerjeszti fel.
B I K Á C S .
V a lób a n ! Óhajtható is volna m á r, h ogy egy Nőt n yern e, a' ki forró lángszerelmét Megosztva véle , őt mérséklené ,
’S ez tán Leóna le n n e .. . .
Z A B Á N D .
Látni vágyon».
T I Z E D I K J E L E N É S .
KELEM)! b.lép LEÓJÁVAL. VOLTAK.
K E L E X D I.
lm itt m enyasszonyom! L«<5«áhox. ’S ez itt Z o r á n d , JLelkesb barátaimnak egyike.
L E Ó N A.
Fogadja szives üdvezlésem et 1 Z O R Á N D . K egyednek é d es, lágy tekintete Vigasztal en gem , h ogy fogadtatásom Szíves. ’S én bátran m ondhatom , H ogy e ’ jelenlétnek van érd ek e,
Bár az komoly, ’s nem épen szív d erítő.. ..
L E Ó S A .
Minő hom ályos értelmű beszéd e z ? Úgy érzem é p e n , mintha új csapás , Új bú , k e serv , és kín omolna rám.
K E L E N D I.
K ém olly nagy ez, Leóna kedvesem!
H ogy tőle m éltó volna tartani.
D e ám tagadni m é g is nem le h e t, H ogy ném i kellemetlen béfolyással
Ne lenne r á d , de a’ mi elm úlik, Ha másik oldalát veszsziik szem ü gyre;
Mert e ’ három s z ó : h o n , hit és király — T ettek re, és ha úgy k e ll, áldozatra Méltán tüzelnek minden hőbb szivet.
L E Ó N A .
Szólj! e ’ kebel m ég mindig nyugtalan!
K E L E N D I .
íin' a’ királytól felszólítatám, Hogy társaimmal, főbb nemessivel Palaestinába m ennék, véle harczolandó A' szent koporsóért ’fi én elhatárzám, Magam’, h ogy e ’szent harezban részt veszek:
És bár m osolyogjon a’ m enny szép szem edben:
Én e n g e d e k , ’s elválok egy időre, Mert így kívánja a’ király 's bitem. f
•1
CSAB.
I . S ZA K .L E Ó N A . Imígy ürül ki végkép a' pohár, M elly olly kevés öröm eseppel kínált.
K e le n d i! szívein olly fo r r ó , m e le g ! M egtelve ég ő érzetek’ rajával, M ellyel lenyomni nékem olly n eh éz,
S te válni készülsz ? oh mi a’ rem ény , A z é rz e te k , ’s a’ lángzó s z e re le m , Ha mind ezekből eg y hideg csalódás Ébreszti fel szívünket — kéj helyett ?!
K E L E N D I . L e ó n a ! ]\em jól értél engemet.
E ’ szív előtt nincs semmi érdekes,
Nincs semmi kéj, nincs semmi más öröm , Mint csak szerelm ed , m ellyel a’ terem tő Lehelt b e lé d , h ogy boldogíts vele.
És én ne lelném nálad üdvemet ? Én , a’ kit eg y szavad , tekinteted Raboddá tenni képes ? . .. A h ! Leóna ! Sokkal hevesb keblemnek szen vedélye.
Mintsem hogy azt egy kurta távozás Elhűlni tudná. Ám a’ re n d e le t, A’ példa, és egyéb más sok viszony
Kívánják távozásom’. ’ S hah! csak itt L e sz alkalom vitézséget mutatni,
'S zsákmányt szerezni, millyet a’ szerencse Mindenha nem nyújt, ’s nem mindenkinek,
Z O R Á N I ) ,
E ngedd szelíd hölgy át a’ bajnokot, Ki a’ h on ért, ’s királyért víni tud, Ha úgy kívánják szükség ’s végezet.
Miért ne vína ő szent harczban is, Ő ■— a’ kinek vitézi fegyvere H on szerte, mindenütt isinéretes?
S zép h ö lg y ! szerelm ed, szíved légyen a’ díj, Mellyet m egérdem elni már magában Dicső ’s nagy ösztön újabb téteményre.
K K I . K N D I ,
Olly szent a’ ezé!, a’ miilyen hű szerelm em
’S a’ miilyen ártatlan, ’s igaz szívű V a gy szép L e ó n a , mennynek angyala.
Azért ne légy e ’ czéllioz s z ig o r ú ,
\S engedd m e g azt, hogy víjak é rtté !
L E Ó N A .
L e g y e n ! ha a’ királyi szózat int,
’S m ellette édes , kedves érzemény
l O
CSÁB.
1. s z a kA’ szent, keresztes harczban részesülni.
Erőt veszek mindenkép m agam on ,
’S h ontértedet, mint hű lány — várom el.
S zivem ből egyszerű oltár le s z e n ,
’ S kiolthatatlanúl fog égni rajta Em léked, és a' hűség 's szerelem .
K E I. E N D I ítSleli.
T e minden asszonyoknak rem eke ! Tájamnak angyalául kiilde le A z isten té g ed et, h og y boldogíts E gy szív e t, a’ mellyben mint aetna-tűz, F orr minden érzem ény, 's a' szerelem .
L E Ó N A .
Kelendi! én nem kérek semmi mást, Csak eg y sziv et, m elly ott is hű legyen , Em lékem éi lapjára vésve fel.
K E L E N D I .
E ’ bájos égi fényű kék sz e m e k , Mellyekben egy angyalnak lelke é g — Minduntalan , napon vagy éjszakán , Előttem folyvást fognak fén ylen i,
Es a’ szelíd m o so ly , melly bennök űl — Szerelm em et ’s kedvelt emlékedet
Idézi csak mindig e l ő ; 's ha béke, És nyúgaloin között pihenhetek, Lelkem csak vélök a n d a log !
L E Ó N A TÍdámabb arczczal.
’S az é g ha majd viszont m ellém hozand: Ah m o n d d , h ogy e’ szív akkor fö ld e rü l, És lelkeink e g y g y é olvadnak ö s s z e .. . .
K E L E N B I.
Miként a’ testi b á j, 's a’ lelki kellem Benned r é g egyesűltenek.
L E Ó N A .
K ek em , Csak a‘ jö v ő r e vannak m é g reményeim :
’S olly édes a' h it, m ellyet esküd a d , H ogy jő id ő , a’ mellyben ők valókká Leendenek.
K E L E N D I .
íg y édesem , ’s akkor lecsókolok A rcz o d ’ haváról minden b ú je le t,
’S mint e ’ cs ó k , olly édes legyen .napod És minden ó r á d , m ellyeket velem T ölten d esz egykoron el. MegcióJioija.’*heYne»
m egöleli.
4 * CSÁB. I. S ZA K .
V ezessed át m ost a’ m ellékterem be B arátom at; ma eg-yütt költjük el
A ’ búcsu-étkeket; Én rendelést Adok jelenleg várnagyomnak, aztán
E ’ pillanatban nálatok leszek
L eóra átvezeti Zorandotj el.
T I Z E N E G Y E D I K J E L E N É S .
K E I .E N D l é s R I K Á C S , K E L E N D I.
Várnagy! hűséged’, és kormányodat Kívánom én most.
R í K Á C 8.
K ész vagyok.
K E L E S D I .
A ’ várt kezedre bízom . Fontolóra V edd e ’ bizalmat, m elly neked Csak érdem edre szolgál. J ó l v ig y á zz!
Mert benne van fő kincse életemnek : És ez Leóna — szívem ’ jegyese.
Őt úgy tekintsd, miként szem féiiyedet;
L é g y ő re h ű , szelíd , és engedékeny.
Ő asszonyod, 's parancsit teljesítsd H űven, m ellette áni vigyázva is___
K I K Á C S .
Miként parancsolod; hiszen m erő J ó s á g , k e g y e s s é g , ’s tiszta tisztelet Csatoltak oldaladhoz, és ezek Vezérlik most is minden léptemet.
K E L E N D I .
A’ vár körüli tiszted tudva van, A zért említenem szükségtelen.
Apródimat siess most rendbe hozni,' És más e g y é b , mi útra tartozó, K észen legyen. Kivánatoni s z o r o s ,
’ S határozott. Most m enj , siess!
B I K Á C S.
M egyek
El a’ közép ajtón.
K E L E N D I egyedü l.
E ltávozom ; ’ s ki tudja, mily sükerrel J árom be a’ keletföld’ részeit?
Hol a? m iilyen forró a’ nap’ heve;
Olly lángoló ott minden nőkebel.
’S a’ milly ragyoglók ékes g y ö n g y e i, A’ nap’ sugárit tarkán játszva vissza : Olly fényesek, 's olly szépen csillogók A' barna fürtű hölgyek’ sz e m e i,
. . . D e n em ! hisz’ itt a' hölgyek’ csillaga, IVemének é k e , drága g y ö n g y e , kit S zerelni olly fölséges élv ezet, Mint a' nyíló tavasznak fűszeres Légét beszívni, hajnal’ keltivei.
. . . . Én őt im ádom ; ’s m é g is olly bizonytalan Szerelm em . — A h , de fel fo g ő d erü ln i.
Mint a’ nap szétfutó felhők után, És ő kitárt kebellel fogadand , Ha m e g jö v ö k , mint rózsa harmatot.
Virulj fel ékes h ö lg y , ’s adj hő kebelt Ha vissza térek , nálad m egpihenni!
Et a1 mellék terem be ; ’ » a ’ kárpit lefordul.
M Á S O D I K S Z A K A S Z .
T e r e m Kelendvárban.
E L S Ő J E L E N É S .
1/ E Ó N A «g y karszékben úl.
JVyolcz hónap elmúlt már,’ sKelendi még' sem T é r t vissza, h ogy lángérzem ény között Ölelne ismét engem keblire.
Hisz’ e ’ magányos árva lét m e g ö l;
Mert keblem é g , fo r r , mint az aetna-tűz.
S zerelm em gyújtá é g ő lángra azt, D e ön tüzétől fo g sorvadni e l;
M ert nem lehelhetem szép je g y e s e m ’ S zívébe . . . . m essze harczol ő ! . . .
•— Mi édesen hangzók e' s z ó : j e g y e s , Melly képes eg y viasz-szivft leányt K éj-, és öröm részegé váltani?!
Igen ! .¡egyes vagy mátka édesen
Z e n g n e k , ’s szívem hangozza vissza őket.
D e ah! ha mátkám elfeledn e, és Hűtlen leendne h o z z á m : szép szavak!
Halálharangként zúgnátok fülemben.
Ne hagyj el oh rem én y, ’s add e ' hitet:
H og y ő reám folyvást em lékezik,
’S mint hajdan, úgy é g most is kebele É rttem; szóval, h ogy ő most is s z e r e t..
M Á S O D I K J E L E N É S .
LEÓNA és RIKÁCS.
R I K Á C S .
L ég y üdvez asszonyom !
L E Ó N A .
H ozott az é g i R I K Á C S .
Vigasztalóra volna nem de szükség ? L E Ó N A .
Hogy érted e z t?
R I K Á C S .
Könnyű megfejteni.
— Szem edből olvasom szerelm edet, Miként e p e d , sovárg K elen diért;
’S mit m ondasz olly h ö lg y r ő l, ki o lv a d oz, Ügy szólva — hű szerelm e’ lángzatában :
D e a' kiért sovárog és e p e d ,
E g , lán gol, 's tudj’ isten! m ég mit m iv e l:
H űtlen___ ’s más h ölgy’ karában k é jeleg ? L E Ó N A fölrettenTe.
V árnagy, mi lelt? mi rejtélyes beszéd M indez, mit énelőttem olly gúnyos Hangon merészlettél elmondani ?
R I K Á C S .
L égy csendes asszon yom ! bár ezt kívánni Majd nem leh etlen ; és halld titkomat, M ellyel kiméivé rejték el s z iv e m b e , Csupán azért, mert féltem , h ogy ki olly Hőn tud szeretni, mint te — kínosan V eendi, ’s elm ecsendét vesztené.
D e íme már tovább nem rejthetem ;
’S kimondom azt, bár hallja a’ vi l ág;
Mert rút áltatva csalni a’ sziv et!
L E Ó N A.
S z ó lj várnagy, és ne kínozz olly soká!
R I K Á C S .
Kelendi hűtelen.
K E L E N D I .
K! súgta, szólj?
E ’ gyilkos szózatot?
R I K Á C S .
Nem súgja ezt már senki asszonyom.
Csak titkokat szoktunk su so g n i, 's nem V a lót, m ellyel fö ld , é g ’s mindenki tud.
L E Ó N A.
Hah szívduló ! te engem nem kímélsz. . . .
R I K Á C S .
E' hír előtted volt csupán titok.
D e most igaz hitemre mondom : őt É g — föld gonosz lelkűnek ismerik.
S ha v a n , ki tiszta, ártatlan szivet Fásult lélekkel tud csábítani,
Kífi'űl h ízelgve sok m ézes szavakkal:
Jpgy ő reá mutatna minden ember.
L ehelne bár érez hangom ’s szóza tom , M ellyel lefestém őt imént előtted , H og y hallaná minden szép ifjú hölgy;' És elkerülnék m érges csábjait.
L E Ó N A elkeserílve.
Hazug beszéd m ind, mit nekem fe cs e g s z ,
’S gonosz, miként szíved, inellyből merítéd...
R I K Á C S , Félre.
H ah! ez m erészség ¡Fenn. Kímélj asszony om!
Mert nékem is van m ég becsületem ,
’S magát tekintve, a' milly kényes e z : Iránta épen olly kemény vagyok.
L E Ó N A.
Miért e' leczk éző szavak nekem ?
Mért e’ makacs k é p , melly olly számtalan Gúny- ’s rágalomjeleknek lön tanyája?
R I K Á O S lágyan.
Csak egy kegyes mosolyt lövelj fe lé m , Szemednek égető sugárinál, —
És e ’ makacs kép olly szelíd lesz e n , Mint egy martyrarcz , mellyen nyiígalom, És lelki elszántság szokoll leb egn i.. .
L E Ó S A .
Minden szavad szurósb kezd lenni m ár:
’S te nem hiszed, hogy mindez fáj nekem ! A zért ha van szívedben e r e z e t, 4 Melly tiszteletbe könnyen olvad á t : Hagy) engem et n yugodn i; hagyj magam ra!
R X K Á C S .
Ki volna, a’ ki ellenedben állna, A’ n élk ü l, hogy szívében érzetek Ne rajzanának ? Fásult em ber a z , Kit m e g nem indít olly szem ’ sugara, Mell csillagot múl feljűl fényivel.
Igen ! szivem ben is van erezet, M ély, ámde szerelem be olvad á t ....
L E Ó S A,
Urad’ nevében kénvszerítelek',
Hagyj fel csipős g ú n y o d d a l! Mert leend Alkalmam és erőm e ’ szemtelen Merészletet m ég vissza torlani,
H I K Á C S .
S z ó a’ mi szó. M egmondom igazán,, L elkem re ú g y , miképen e r e z e m : jtíog'y tőle nem fogsz rám könyörgeni
B oszú t, vagy büntetést merény emért.
M ert ő neked csak m ézes szót a d ott, M íg mással szívet és szerelm et oszt.
'»S azt csak h iszed, h ogy a’ szó hamarább Repül e l , mint a’ szív és szerelem Hűlnének el ? — Mit m ondasz erre most ?
L E Ó N A.
Okoskodásodat nem tűrhetem ;
’S azért parancsolom , mint asszonyod:
T á v o z z ’ el a’ te r e m b ő l, és ne jő j S zem em be a d d ig , m íg nem hítalak!
ft I K Á C S Leónkra kaciint.
L e ón a !
L E Ó N A hiftelen hevve!
Mit?-^- mit mondái most n ek em ? T e szem telen ; te lappangó gon osz ! K ih ez bizalommal lenni annyi, mint Ö rvény felé evezni g y ön g e k é z z el---
R í K Á C 8 Leőnálioz simul.
L eóna! én szeretlek tég ed et !
L p Ó N ;A e lőre fut.
Vad szö rn y ete g ! b eszé lj, őrült vagy-e, Vagy csak gonoszság ’s csalfaság v e z e t?
G o n o sz , Vagy őrült — mindegy az nekem ; T oron yba záratlak, 's ott fogsz nyomorgni.
B I K Á C S ,
Nem szoktam tervem ' mélyebb fontolás Nélkül kivinni; s hidd, m eggondolám
Most is, mit én kivinni készülök. — A várcselédeket kiútasítám,
'S magunk vagyunk. . . .
L E Ó N A.
Bolond beszédre nem Szoktam figyelni.
B I K Á C S .
Mondom én L e ó n a , Kelemii hozzád már r é g hütelen.
Játszik v e le d , mint eg y hitvány edénynyel,
"S fia ez kezében eltörenden ék:
Törékenységének tulajdonílná Ezt legfölebb, ’s elvetné hidegen.
L E Ó N A.
E lég legy en ! Meguntam hallani B e sz é d e d e t, niellyet gon osz sugallat Idéze ajkaidra , esztelen !
Ő rültséged’ játéka nem vagyok;
T á v o z z ’ azért, ’ s tárgyát tán fölleled.
A z ajtóra mutat.
R I K Á C S . F e lre .
Ö rd ög ’ s p o k o l! nyájas szó nem se g ít;
É rze lg ő szerelem itt haszontalan. — Erőszakos leszek , ’s úgy rablom el M agát, ’ s magával keble' kincseit. Fenn.
J ó ! hát előtted én bolond v a g y o k ;
*S az m é g igen j ó , h ogy nyájas b o lo n d , És nem dü hös; m ert így lángszívedet Szakasztanám k i, és szerelm ivel Együtt m ohó vágygyal nyelném le majd.
Sebesen el.
L E Ó N A .g y e d ü l.
Álm odtam -e, vagy tán csak nyúgtalan K épzet játszék velem ? . . . Homlokát simítja»
V aló ig a z , h ogy kígyó rejtezik E’ várban, és e z e g y g on osz c s e lé d ,
Rikács, kilói mindig re m e g v e tarték;
D e nem ! ki itt a’ várnak asszonya ? Én , és csak é n ! •— rem egnem nem szabad:
A ’ p ó r 's cseléd engem tisztelnek itt. . . .
H A R M A D I K J E L E N É S .
LEÓNA. LÉN ÁRT.
L É N Á R T belép.
Eg'y úri em b er jött. Belépni kíván.
L E Ó N A . Miféle jöv ev én y ?
L É N Á R T .
Szent földről jőv e, Német lovag1 le s z , a’ mint külseje Matatja.. ..
L E Ó N A.
B e jö h e t ! Lenért el.
N E G Y E D I K J E L E N É S .
I.KÓNA. W ir.D A i;.
W I L D A U íiéinet loragí öltözetben fellép.
Lég-y tőlem iidvez !
ív. jeí.. c s A n . 5 5
L E Ó N A.
V iszonzom ü d v ezlésed et!
W I L D A U.
Baráti Viszonyban állván én K elen d iv el, Mint fáradott utas tértem be h ozzád, J ó asszony!
L E Ó N A .
K ész szívvel köszöntelek.
Pihenj meg- , és nyugalmad légyen olly Szelíd ’s jó té k o n y , mint milly igazán Tudósítasz Kelendiről.
W I L D A U. Félre.
P o k o l!
Nem volna rósz e’ h ölgyet elkerítnem ; Szemvillanása mélyebben ható ,
Mint a’ su gár, a’ m ellyet déli nap Lövelt reánk, keresztes harczosokra , Midőn hom oktengerben küzködénk. F e n « ,
K épzelheted szép asszony, milly szeren cse H ordozza őt ö lé b e n ! . . .
L E Ó N A fig y e lv e .
Mit jelent ez ?
f f H D A D .
Csupán azt, mit pusztán szokott jelentni.
— Ót szép szerencse tartja ott ö le lv e ; Keá m osolyg szelíden ’s nyájasan;
\S úgy látszik, mintha őt örökre Ölelni vágynék, olly hűségesen Ragaszkodik hozzá mindúntalan.
’ S e ’ szép szerencse — h ö lg y !
I. E Ó X A ingerülten.
' S
olt keleten
W l l í A C .
Mindketten eg y honnak leányi vagytok.
És a’ különbség közietek csak e z : H ogy az derü lt, ’s vidáman szép leány ,
’ S te bús, komoly, ’s halvány-széppé levél“,
Leóna folyvást nyugtalan.
V á g y társnék nem vagytok, ’s nem is lehettek;
Mert őket ott, a’ forró é g alatt, Forró sz e re le m , ’s eskü egyesíték.
L E Ó N A közeit oisre teve.
Oh é g ! ne vígy új kísérletbe ismét!
M erőn a* föld re néz.
W I L D A U . F élre.
L e lk e m re ! ő m élyebben bájol el.
¡Vem! őt hónába vissza nem v isze m ; 'S m egölni ? . . - ördög;’ sugallata!
___ Kelendi engem kért vissza vinni Titkon hónába, bár m elly szín alatt, H ogy új menyasszonyát minden gyanú Nélkül vezesse így majd várlakába. — N e m ! ő enyém l e s z ___ megkísértem őt.
Mit ? hátha épen ő belém s z e r e t,
'S gát nélkül űzzük lépteink’ előre ? ! Fenn.
Miért e z andalgó ’s borús tekintet?
Minek busúlni hűtlenségiért ? Ki liitszegéssel rótta m e g magát : Bánatra ’s könyre az nem érdemes.
Feledni kell ő t , 's egyszersm inél örülni, H ogy megm enekvénk csalfaságitól.
L E Ó N A b é r r e l.
Valót b e szé lsz-e , vagy csak költemény?
W I l D A f f .
L elk em re m ondom , mind való.
L E Ó N A fejére csap.
Egek !
VV I L D A U.
K étségbe oh, ne essél m indezért!
Én gyám olod leen d ek ; ő riz ő d , Hived , vigasztalód, és m in d en ed : Csak lég y irántam jó 's sz iv e s , És mondd e’ s z ó t : s z e r e t l e k . . . .
L E Ó N A .
E z m in d , Mit vendég szíves , 's nyájas asszonyának Bántalmul elm ondhat?
• W I L 1) A U.
Bántalmul én Ezt nem tekintém. S zívedet Kelendi M egcsalta; és te árva ’ s elh agyott!
Illy elhagyottan ’s árván nélkülöznéd S zerelm em et, ’s a’ szívet, melly körűi Ölelne minden érzem ényivel ? ! —
L E Ó N A-
Szűnj m eg feisértetiddel. Én jegyes
\ a g y ok ; 's ha mindjárt híítelen Lehetne i s : m íg vissza nem veszi J egyét, 's je g y é v e l együtt esábszerelmét —
Megtartom azt emlékül újam on:
W 1 L D A II.
L égy engedékeny oh h ö lg y , ’s fonj körül Hó karjaiddal — néma egyezésül---
Leónához simul.
L E Ó V A eltávolítja.
T á v o z z ’ előlem síma nyelvű állat!
Csábod haszontalan, mint tenmagad.
Elő legények mind . . . , R ik ács, Rikács !
A z ajtóhoz fut kiált.
Ö T Ö D I K J E L E N É S .
V O L T A K és R I K Á C S . H
1
K Á C S berohan két izolgáral.Jelen v a g y ok ; parancsolj. . . .
L E é \ A "VVildaura mulat.
lm itt e ’ vakm erő, g o n o sz , csalárd,
’ S csábító; — elvitelni rendelem.
"Wildaut a’ szolgák m egragadják; '• kardját leold va , liirteltn m egkötörik.
W I L B A U u,a8át
Ez a’ vendégi jo g ? — h ogy eg y lo v a g . Ki a’ keresztes harcznak részese — Szabadságát veszítse el ? — P o k o l!
Ezt éu nem e n g e d e m ; nem istenem re ! És össze zúzlak egyről egyig. — ErókSdik.
B I K Á C S .
El csak !
’S zárjátok őt börtönbe szaporán.
"Wildau «lv ite tik ’
. . . . Most láthatád a' czinkost asszonyom , Ki m egszem élyesűlt gazság 's gonoszság;
Hasonló mindenben Kelendihez.
— A' várúr ön kezével írta m e g Fogadtatását későn, vagy k orá n ,
’S én tiszlelém , kész volt szolgálatom ; De ő fülembe aúgá titkosan
Kelendi’ tervét, a’ mellyben segédül Kért m e g , bíztosbnak vélve így magát.
’ S e ’ terv a z , h ogy téged rabolna e l ,
’S vezetne m e ssz e , bár a' föld alá:
Csak őt ’s nejét ne háborítanád.
S zólj m o st: hazudtam , és igaztalan V alék, midőn keblemnek titkait F ed ezve fel — szűmből nyilatkozám,
S te sziklaként kemény ’s hideg maradtál ?...
i E Ó N A .
Én nem hiszem ; ’s ám volna bár ig a z : Szívem be tiszta hűség oltatott,
S ez oltovány nem fog kiveszni onnét.
T á v o z z ’ !
II I I C Á C S. G d n yn ya l
M egengedem , m egengedem ! F él«.
Kelendi ú r ; rajtam boszút veh et;
Parancsát nyilván én m e g nem sz e g e m ; Csak úgy titokban, mindent titkosan , —
’S e’ szél kergette német ölve lesz.
Könnyen segíthet itt Y solda’ m érg e ;
\S nem le s z , kitől e ’ h ölgyet féltenem ;
\S búsan — vigan mi m essze költözünk!
T itkon
egy
oízloplioz rfjtezik .ö