praedialis-*) U j M a g y a r M u zeu m , P est 1 8 6 0 . I. k öt. 2 4 9 . sk. 11.
2) E z en ad a tok at kézirat-g yííjtem én yem b ő l vettem .
táit illetőleg kiemelem Mátyás királynak 1470-ki privilégiu
mát >), melyet egy 1659. törvénykezési átirat szerint T. L ip ót király 1674. erősített m eg2j. Különben a zágrábi püspök prae- (lialistáinak két osztályát kellett megkülönböztetni, a hor
vátországiakat és a torontálm egyeiket; kiknek számára kü
lön külön 1842. óta két curiális comes a püspöknek udvará
ban bíráskodott.
A p a n n o n h a l m i f ő a p á t s á g n a k füsi praedia- listái viszonyait 1383. »in dominica Laetare« István apát szabályozta3). Ujabb szabályozásnak II. Benedek főapát ré
széről 1732. volt helye1)
b) K i s e b b k ö z s é g e k n e k particuláris jogai tul- nyom ólag a földesurak engedélyezésétől függtek, kik nemcsak jószágaiknak tulajdonosai voltak, hanem a »jus eminens«-nél fogva, melyet birtak, jobbágyaik és alattvalóik fölött az úri hatalmat is gyakorolták. Mind a mellett a törvény korlátai közt a népautonomiának is volt helye, s ilyen községek hely
béli szokása nemcsak kötelező erővel birt, hanem ujabb tör
vények által többször zsinórmértékül is vétetett5).
c) W erbőczi szerint »mercatores ac institores, sartores, pellifices, cerdones, et alii opifíces, in ipsorum collegio, et in- ter sese statutaconderepossunt,consensu Principis accedente6).
A székek ilynemű statútumainak alapján a particuláris jo g nak sajátságos neme keletkezett.
d) Érdekes jelenségek az erdélyi jognak terén voltak az u. n. g e r é b s é g e k (Gerebionatus). Ezek közt a legneveze
tesebb Vizakna, melyet a g róf Haller család birt, mely azonban később taksás hely lett, s az 1 8 7 0 :4 2 tcz. 88. §-ánál fogva jelenleg köztörvényhatósággal van felruházva. K étség
>) K erclielich B o ld iz sá r : H istória Catliedralis E cclesiae Z a g ra - biensis, év n élk ü l 48. 1.
а) A L ib er R egiu sban.
3) D am ia n i F u x h o ffer : M on a sterio logia R egni H u ngáriáé 2. kia d . C zin á r M ó r által P est 1 8 58. I. k ö t. 9 3 . 1.
>) U . o. 1 3 3 . 1.
б) P . o. W e r b . H k . I I I : 29. ez. 2. § -a és 3 0 . ez. 1. és 4 §§-a i. — 184 0 : 8. tc z. 6. §-a .
«) H k . I I I : 2 ez. 7. §-a .
télen, hogy régenten Erdélyben ilyen gerébségeknek nagyobb szama is volt1).
e) Ném ileg ezekhez hasonlók voltak M agyarors/ ág éj
szaki vármegyéiben különösen, Trencsin-, Liptó- és Árvam e
gyékben az u. n. s o 11 é s z s é g e k (Scultetiae)-), melyeket azonban már M ária Terézia 'az urbárium behozatalának al
kalmával az 1773. január 20-ki 5868. sz. a. legf. rendelete által megszüntetett3).
f ) Végre említendők az egyes ruman községekben egy
kor fönállt k e n é z s é g e k (keneziatus) is1), melyeknek ha
sonló természete volt. Van okmányi tudomásunk hogy ilyen kenézségek nagy számmal Máramaros és Hunyadme- gyékben léteztek.
Mindezek a magyarországi particuláris jo g o k szempont- jábából különös figyelemre méltók.
C.
Jelen fejtegetésemnek feladata egyedül az lévén, hogy a Magyarországon egykor fönállt, és az ugyan
A Z O R S Z. JO G ÉS A P A R T IC U L Á R IS JOGOK K Ö Z T I V IS ZO N Y 7 5
J) E zek ről az erdélyi irók g y a k ra n teszn ek em lítést, p . o. Sieben - bürgische Q r a r ta ’ sclirift V I I . k öt. 94. sk. 11.; S c h a s e r : D e ju re F la n - drensi 25. sk. 11. ; R e s c h n e r : D e praediis 9. rsk. 11. ; E d c r : Ob- serva tio n es ad F elm eru m 1 19. sk. 2 4 8 . 255 11. ; S c h u l e r K á r o ly : U m risse und kritische Studien zűr G esch ich te Siebenbürgens I . köt. 73.
1. és 13. sz. ok m án y , és II . k öt. 140. 1. ; L i b 1 o y -i S c h u l e r F r ig y e s : Siebenbürgische R ech tsgeschichte 2 . k ia d . N a g y -S ze b e n 1 8 67. I . k öt. 26.
2 4 1 . és 4 3 9 . 11. — Sch u ler K á r o ly id. m . I I , köt 142. sk. 11. ilynem ű gerébségeknek tiz érdekes p éld á ját em líti.
- ) S c h w a r t n e r M á r t o n : De Scultetiis, B u da. 1 8 15.
3) P f a h l e r K á r o l y : Jus G eorg icu m R e g n i H u n gáriáé, K eszth ely 1 8 20. B evez. C X X X I I I 1. ; v. ö. P a u l y K á r o l y : C o n sti- tu tio R ei U rbarialis R egn i H u ngáriáé. B écs 1 8 1 7 . 155. és 5 1 1 . 11.
4) A kenézségekről 1. K o v a c s ó c z y : Á r p á d ia I I . k ö t. 3 8 . 1.
— K e n d e r e s s y F e r e n c z e t T h a isz A n d r á s »S a s« czím ű foly óiratában II . köt. 1 8 31. 23. 1. — V iz sg á ló d á s az erd ély i K e n é zsé g e k - rul, N a g y -E n y e d 1846. — G r ó f K e m é n y J ó z s e f : U eb er die elie- m aligen Knesen und K nesiate dér W a la c h en in Siebenbüi gen, K u rz A n - A n ta l, M a g a z in fü r Gesch. stb. Siebenbürgens, II . k ö t. Brassó 1 8 46. 2 8 6 . sk. 11 stb
itt jelenleg fönálló jogrendszernek körében az országos jo g és a partieuláris jogok közti viszonyt tárgyazó kérdése
ket az összehasonlító módszer szempontjából megvizsgál
jam ; nem szükséges , hogy a jogtudományi metaphy- sica álláspontjára emelkedve, a jogéletnek terén észlelhető jelenségeknek utolsó alapját és okait nyomozzam, vagy phae- nomenologicus vizsgálódások útján a társadalmi rend kelet
kezésének és fönállásának alapelveit keressem. Itteni hiva
tásomnak eleget teszek, ha az összehasonlító módszer kívá
nalmaihoz képest e l ő b b az a n a l y s i s ú t já n — a társa
dalmi fejlődés általános menetét szem előtt tartva — a bár
hol és bármi időben is a jogalakulás és jogrendezés alkalmá
val fölmerült jelenségeket, s az azoknak alapul szolgált té
nyezőket constatálom ; a z u t á n pedig a s y n t h e s i s útján ezen tényezők működésének irányait és hatásának eredmé
nyeit az itt szóban lévő kérdésre nézve meghatározni igyek
szem.
A jogalakulásnak és jogrendezésnek minden időben és minden népeknél két főtényezőjét kell megkülönböztetni, az államnak jogszabályozó hatalmát a törvényhozás utján, s a népautonomiát. Mindkettőnek van sajátságos term észete; s úgy szintén mindkettőnek működése is belső momentumaihoz képest külsőleg különféle módon nyilatkozik. A kettőnek eredményei is a társadalmi életnek számos és sokféle irány
zatai és ténykörülményei által vannak feltételezve.
Általános jelenség az is, hogy valamennyi európai álla
mok jogrendszereiben a jogszabályozás említett mindkét té
nyezőjének hatása és eredményei az országos jogban nem kevésbé mutatkoznak, mint a partieuláris jogokban.
S ehhez képest találjuk és észlelhetjük a jogalkotás te
rén az államtörvényhozás és a népautonomia eredményeit a fent egybeállitott jogrendszerekben.
Névszerint a r ó m a i j o g n a k e tekintetben hármas jelentőségét lehet megkülönböztetni; magában véve, jogtör
téneti befolyásához képest, melyet a középkor és az újkor jogrendszereire gyakorolt, s legislativ értelemben, a mennyi
ben néhány törvényhozás által — mint szokás mondani — recipiáltatott.
A Z O R S Z . JOG ÉS A P A R T IC U L Á R IS JO G O K K Ö Z T I V IS Z O N Y . 7 7
A római jo g alkotó és rendező tényezőinek tüzetes ta
nulmányozása itt, hol azt tulajdonkép csak mint az ujabb európai jogélet előzményét veszszük szemügyre, feladatomhoz nem tartozik. Különben is erre nézve a tiszta római jog ról készült valamennyi tan- és kézikönyvek részletes adatokat tartalmaznak. Fentebb is róla egyedül annyiban szóltam, a mennyiben annak rendszerében a birodalmi jo g és a particu- laris jog ok közt sajátságos szempontokat tüntet fel. K étség
telen ugyanis : a ) H ogy tulajdonképi törvényhozásnak, ezen szó mai értelmében, a rómaiaknál a köztársaság korában még nem volt helye, s a császárság korában csak annyiban, a mennyiben a » Constitutiones Principum « annak megfelelő kiindulási és czélpont szerint készültek; b) H ogy a népauto- nomiának is a rómaiaknál más értelme volt, mint mai idő
ben. Mert a római társadalom és jo g fejlődésében csak az államiét általános rendezésének eredményei birván jelen tő
séggel ; az, mit nemzeti elemnek neveznek, s a mi a népván
dorlás óta Európában a társadalmi és jo g i lét alakulásának és rendezésének egyik hatalmas és kiválólag jellem ző ténye
zője lett, arra hatással vagy befolyással nem volt. e j A római jo g és a későbbi jogrendezések közti ezen nevezetes ellentét alakilag nem kevesbé, mint anyagilag jelentékeny v o lt ; mert nemcsak az anyagi jogintézményekben, hanem az egész rend
szer formaszerü rendezésében is fontosnak m utatkozott;
d) H ogy a római jo g teljesebb kifejtésének korában a szokásos jognak jelentősége mindinkább csekélyebb le t t : de annál na
gyobb fontosságot nyert a szakképesítettség (praetori jo g ) és a tudomány (jogtudósok fejtegetései és nyilatkozatai);
e) H ogy ezen előzményeknél fogva a római jogrendszerben a particuláris jogok határozott nemzeti szint nem mutatnak, és csak provinciális, városi vagy vidéki jogok voltak, melyek a ter
ritoriális, helyi, vallásos és culturai sajátságnál semmi egyéb jelentőséggel nem bírtak.
Egészen más szempont alá esik a római jognak hatása a k ö z é p k o r í j o g r e n d s z e r e k kifejlesztésére és töké- letesbitésére. Kétségtelen ugyanis, hogy ennek folytán a római jo g a középkor jogtörténetének egyik igen érdekes tényezője
volt1) : melynek részletesebb vizsgálódásába mindazáltal itt nem bocsátkozom. Csak átalános jellemzéseül emelem ki azt, hogy kettős iránya volt, az egyik doctrinális, a másik pe
dig gyakorlati. A z előbbi a középkori jogiskolák mű
ködéséből indult ki, a glossában nyert határozott nyilatkoz- tatást és formulázást, és egész Európának középkori tudo
mányosságában és irodalmában mutatkozott hatályosnak egyaránt. A z utóbbira csak azon országokban találunk, me
lyeknek területe egykor a római birodalomhoz tartozott, és későbbi jogfejlődése a római joggal nem szakított (p. o. Olaszor
szágban, déli Francziaországban, sőt némileg Spanyolországban is), s melyekben ennek következtében később is több oly in
tézmény állt főn, melyek a római jogban gyökereztek. Ellen
tétet képeznek azon országok, melyekben a római jognak ily
nemű gyakorlati jelentőségére nem találunk2).
D e fontosabb ennél még az u. n. r e c e p t i o, mely a római jo g o t néhány államban, p. o. a német birodalomban, utólag emelte kötelező erőre. Ez azonban az országos jo g és a partieuláris jog ok közti viszonyra döntő befolyással nem v o lt; s nevezetes, hogy mig Francziaországban a római jo g nak gyakorlati érvénye később az ottani egységes országos törvények codificatiójának főtámaszát képezte, a német biro
dalomban épen a római jognak receptiója eredményezte a partieuláris jogok teljesebb kifejtését3). Különben minden feltételezések közt kétségtelen, hogy a római jognak recep
tiója a fönálló törvények codificatióját hatályosan elősegítette.
A római jognál itt sokkal érdekesebbek reánk nézve a k ö z é p k o r és az ú j k o r t ö r v é ny- é s j o g r e n d s z e r e i .
J) W e n z e l G u sztáv : E g y e te m e s Európai J ogtö rtén et 97. 3 7 2 . 11.
*) Például szo lgá ljan ak a skandináviai o rszág ok . »D a die skandi-navischen Gesetzgeber — m on d e g y ujabb iró — das röm ische H é d it, dem die neueren V ö lk e r eine M asse von G rundsatzen entlehnten, niclit k annten ; so konnten sie rnehr als je n e , ih r j B estim m u n g en dér N atú r des B odens, und dem K a ra k ter seiner B ew oliner anpassen « Schm idt F r . : Schw eden unter K a ri X I V . Joliann, H eidelberga, 1 8 42. 197. 1.
3) A róm ai jo g n a k a n ém et b iro d alo m b an történ t receptiójára nézve ig en érdekes m unka : Stölzel A d o l f : D ie E n tw ic k lu n g des g eleh r- ten K ich terth u m s in deutschen T erritorieü, k ét k ö te t, S tu ttgart, 1 8 72.