időben a kereskedelmi jog
(1833.),a törvénykezés
(1842.)és a büntető jog
(1852.)terén szintén nevezetes eredményeket mutathat fel.
Portugallia particuláris jogaihoz egykori tengeren túli gyarmatainak jogát, tehát névszerint a jelenleg már önálló brazíliai császárságnak jog á t is lehet számítani.
4 ) L e n g y e l o r s z á g b a n *) a fönállott jognak par- ticularismusa azon szakadottságnak volt szükségképi követ
kezése, mely szerint az ország III . vagyis krzyvuszty (görbe- száju) Boleszló királynak halála (1139.) után, tehát még a X I I . században négy önálló részre, mint csaknem mindannyi egymástól független államra oszlott, melyek csak a X I V . szá
zadban Lokietek Ulászló (1305— 1333.), III . Kazimir (1333 — 1370.) és L ajos (1370 — 1382.) királyok által lettek ismét egyesítve 2). S a lengyel jo g is csak azóta létezik mint egysé
ges országos jog, melynek ehhez képesti fönállása a visliczai és a petrikoviai statútumokban (1347.) mutatkozik gyakorlati
nak. Jagjel Ulászló 1386-ki krakkói és 1388-ki petrikoviai privilégiumaival is ugyanazon álláspontot foglalta e l ; s ezen időtől fogva ezen lengyel országos jogot már számos ország
gyűlési törvény fejtette ki, melyek I. Zsigm ond király halá
láig (1548) Statútumoknak, ezen időtől fogva 1780-ig pedig Constitutioknak neveztetnek.
E mellett a particularis jognak Lengyelországban hár
mas értelme volt, mert a) az 1139— 1305-ki szakadás alatti
J) W en zel G u sztáv, E g y e te m e s E u r ó p a i J o g tö rté n e t 3. kiad. 47*2 sk. 631. sk. 762 sk. 11.
-) E n n ek fo ly t á n a le n g y e l nem zetn ek r é g ib b közszellem e ezek et a h á ro m szent k ir á ly n a k jelk é p e z é sé v e l tisztelte. L ásd a k ra k k ó i főtem p lom erre v o n a tk o z ó rég i o ltá rk ép én ek m a g y a rá za tá t P rz ezd ieck i Sán dor és B a sta w ie c k i E d u a rd m u n k á já ban »M on u m en ts du m o yen -á g e et de la re- naissan ce dans 1’ a n cien n e P o lo g n e « V I I . fo ly a m . V arsó 1855. 23. sz. a.
lengyel jogot csak partieuláris jog ok egybefoglalásának lehet tekinteni; b) partieuláris jo g o k voltak azon országoknak jogai is, melyek a tulajdonképi Lengyelországgal egyesítve a lengyel korona területét képezték ; s c) az ország egyes autonom vi
dékei, városai, községei és testületei szintén sajátságos particulá- ris jogokkal bírtak. Itt azonban csak a b) és c) alatti érte
lemben vett partieuláris jog ok vehetők tekintetbe.
Névszerint azon Lengyelországgal egy politikai egész- szé egyesült országok, melyeknek nevezetesebb partieuláris jogai voltak, a következők:
a) L i t v á n i a. Ennek statútumai a lengyel »Volum ina Legum-ban ') nem foglaltatnak.
A
lengyel és a litvániai jo g közti viszonyt jelesen Czacki Tádé fejtegette 2).A
litvániaistatútumok gyűjteményét (13 89 — 1529.), gróf Dzialynski Ti- tus adta k i 3). D e főkép az 1588-ki hires litvániai statutum említendő, mely a nagyfejedelemség partieuláris jogának főalapja 4).
b) A
k i s - o r o s z t a r t o m á n y o k . Partieuláris j o guknak alapja IV . Kazimir királynak privilégiuma »terris Rus- siae in Conventu Novae Civitatis anno 1456. concessum« 5.) Ez később többször erősittetett m e g ; de maga a kis-orosz tartományok partieuláris jo g a különös törvényben nem foglalta
tik. Egyes arra vonatkozó katározmányok, p. o. az 1569-ki privilégium, az 1667-ki megerősítő okmány a Volumina Le- gum-ban találtatnak.
c ) P r u s s i a . Partieuláris jogának alapja az 1233-ki Jus Culmense, mely gyakran revideáltatott, és megerősittetett.
Id e tartoznak továbbá ezen országnak több különös
végzemé-‘ ) A le n g y e lo r s z á g i tö rv é n y e k n e k le g te lje s e b b g y ű jte m é n y e » V o - lu m in a L eg u m « czim e alatt n y o lc z k ö te tb e n V a r s ó 17 32— 1 7 8 2 .; és sz.
P é te r v á r 1859. je le n t m eg.
2) 0 L ite w s k ich i P o ls k ic h P ra w a ch , V a rsó 1 8 0 2 .; M u n k á i (k ia d . g r . R a czy n szk i E d u árd , P o z e n 1845.) az I. és I I . k ö t e t é b e n ; le g ú ja b b a n k ia d v a T u r o w s k i K a z im ir J ó z s e f á lta l K r a k k ó b a n 1861.
3) Z b io r P ra w L ite w s k ic h o d r ó k a 1389. d o r o k u 1529. P ó z é n 1841.
4) G y a k ra n k iad v a : K ra k k ób a n 1588., V a rsó b a n 1648., V iln á b a n 1619., 1698. és 1744., s a m oszk a u i tö rté n e tm iv e lő tá rsu la t »V r e m e n n ik »je X I X . k ö te té b e n 1854.
5) B an dtkie J á n os V in c z e , Jus P o lo in c u m , V a rsó 1831. 292. 1.
A Z ORSZÁ G O S JOG ÉS A P A R IIC U L Á R IS JOGO K K Ö ZT I V ISZO N Y . 2 7
nyei 1309. 1420. 1526. 1534. 1537. 1542. 1577. 1633. 1636.
stb.; az 1529. marienburgi »Constitutiones«, IV . Kazimir ki
rálynak 1454-ki » Privilégium terrarum Prussiae«-je, mely többször m egerősittetett; a »Jus terrestre Nobilitatis Prus- siae.« mely 1598. mint »correctum « megújittatott stb.
d) A b a l t i tengermelléki tartományok, u. m. Livonia, Estonia és Curland, melyek a X V I I I . század előtt hosszasb ideig a lengyel korona alatt álltak, és sajátságos particuláris joggal bírtak.
A tulajdonképi Lengyelország autonom vidékeinek, vá
rosainak és községeinek particuláris jogai közül a nevezete
sebbek : a) A »Statuta M azoviae« 1377 — 1538. b) A »Con- suetudines terrae Cracoviensis*. c) A »Consuetudines Gnes- nenses. d) A »Jus Saxonicum,« »Tkeutonicum« vagy »M agde- burgense,« a »Jus Növi P ori v. Srzedense, Lubicense, K orci- nense, Friburgense, Flamingale, Suosatense«, melyek egyes vá
rosoknak vagy egyéb községeknek adattak.
II I .
A zon országok, hol a particuláris jogok az országos j o g gal bizonyos belső összefüggésben álltak, s abból mintegy or- ganicus fejlődés útján alakultak, kiválólag a n é m e t b i r o d a l o m , O l a s z o r s z á g , a s k a n d i n á v i a i o r s z á g o k , a z o r o s z b i r o d a l o m , és C s e h o r s z á g .
1) A n é m e t b i r o d a l o m b a n a jogalakulás egysé
ges forrásból, a nemzet szelleméből indúlt ki, s ezen minőség
ben a X I . század végéig a fönálló államintézmények által támogatva, a X I I . századtól fogva saját magából fejtette ki azon jogképzést is, mely a particuláris jogok kifejtését ered
ményezte s később több irányban túlnyomóságra em elkedett;
úgy hogy a birodalmi jo g (Reichsrecht) ellenében az egyes territoriális jogok (Landsrecht) s ezeknek ellenében a vi
déki, városi és községi jogok önálló érvényt nyertek. E zenjog- fejlésre nézve m egjegyzendő:
a) A német birodalomban az egységes és általános jo g nak a birodalmi törvényhozás útján képzése soha nagy jelen
tőséggel nem birt, a X I I . századtól fogva pedig olyannyira elgyöngült, hogy ezen téren más jogalkotó tényezőknek
mü-A Z ORSZÁ G O S JOG ÉS mü-A P mü-A R T IC U L Á R IS JOGO K KÖ ZTI V IS ZO N Y . 2 9
ködése feltétlenül szükséges lett. Ilyenek voltak a nép- és a községi birák (Schöppen, scabini, échevin) bíráskodása, a vi
déki, városi és községi jognyilatkozatoknak (W eisthüm er) gyakori eszközlése, az autonom közönségek, községek és testü
letek statútumai, de kiválólag a nemzeti életben a jo g i öntu
datnak azon ébredése, mely nem annyira általános elvek, mint inkább gyakorlati szabályok kimondásában kereste feladatát.
A dolog természetében feküdt, hogy mindezen tényezők, egy
től egyig a particuláris jo g túlnyomó kifejtésének szolgáltak alapúi.
b) Ugyanazt mozdította elő a régi grófságok szervezé
sének szétbomlása, és azoknak helyén a fejedelmi hatalom alatti territóriumok alakulása. Ezen úton keletkeztek a terri
toriális törvények, melyek az egyes birodalmi fejedelmek által a territoriális felsőségök (Landeshoheit) alatt álló vidékekre nézve, vagy az ezen vidékek közgyűlésein együtt lévő egyházi és világi urak és nemesek hozzájárulásával, vagy önállólag privilégiumok formájában hozattak. Ezen uj irány a Babenber- giek birtokában volt ausztriai őrgrófságnak herczegségre eme
lésével (1156.), s II. Frigyes császárnak 1220-ban az egyházi és 1232-ben a világi fejedelmek számára adott nagy privilé
giumában veszi világos kezdetét, IV . K á roly 1358-ki arany bullájában és számos X I V ., X V . és X V I . századi privilégiu
mokban mutatkozik mindinkább teljesebbnek, s 1648-ban a westfaliai békesség által nyert tökéletes kifejtést; úgy hogy ezen időtől fogva az egyes birodalm i rendek valóságos sou- verainitással birnak. íg y keletkezett minden egyes birodalmi territóriumban önálló törvényhozás, s mindenütt territoriális törvények hozattak, melyek a X V I . század óta oly fontosak lettek ')> hogy az 1654-ki u. n. utolsó birodalmi recessus (jüngster Reichsabschied) után a birodalmi törvényhozás tu
lajdonképi jogszabályozásokkal már nem is foglalkozott.
c) Ezen törvények tartalma, s általán véve a német birodalom particuláris jogainak anyagi alkateleme
túlnyomó-•) A ném et b ir o d a lo m egyes te rr itó riu m a in fen n á llt p a rticu lá ris tö rv é n y e k n e k hosszú sorozatát 1. M au ren breeh er R ó m e ó n á l, L e h rb u ch des gesam m ten h eu tigen gem ein en d eutschen P riv a trech ts. 2. kiad. I. k ö t.
B o n n 1840. 197. sk. 11.