XIX. FEJEZET.
A B I K O R I 2 V E Z É R R Ő L .
Á rpád vezér pedig n éh á n y nap m úlva, nem eseinek tan ác sát elfogadva, k ö v etek e t külde B ihor váráb a M enum orout vezér
hez, k érv én tőle, hogy ősapja A thila király igazából engedje á t neki a földet a Zomus vizétől a n y ri4 határszélig és a mezesi kapuig és külde néki ajándékokat, m ik én t előbb Szálán titu li vezérn ek k ü ld ö tt vala. Ezen követségbe k ét igen serény vitéz v ala küldve : U subuu a Zolouku atyja, és Velek, kin ek
1 Tátra. — 2 Bihar. — 3 Szamos vize. — 4 Nyírség.
25
nem zetségéből T urd a püspök szárm azott. M ert ezek n a g y nem es n em zetségűek valának, m ik é n t m ás scythiai földről k ijö ttek is, kik Álm us vezér u tá n nag y so k néppel jö tte k volt.
XX. FEJEZET.
M I K É P E N M E N T E K B I H O R E L L E N ?
Á rpád vezér követei pedig, U subuu és V elük, a Tisza vizén a L u cy * rév en átevezének, s in n en m eg in d u lv a B ihor v áráb a ju tá n a k , M enum orout v ezért köszönték, s az aján d ék o k at, m ely ek e t v ezérök k ü ld ö tt vala, neki b ém u taták . V égre pedig Á rpád vezér ü ze n etét n ek i előadván, a földet, m elyet m eg neveztü n k , követelők. M enum orout vezér pedig ő k et kegyesen fogadá és különféle aján d ék o k k al gazdagítva, h arm a d n ap haza m en n iö k parancsold. K ik n ek azonban így válaszola, m o n d v á n :
«M ondjátok m eg u ra to k n a k , M agyarország vezérének Á rpád
n a k ; kötelesek v ag y u n k n ek i m in t b a rá t b a rá tjá n a k m in d en b en , m ire szüksége van, m ivel jö v e v é n y em ber és sokban m eg
szorul ; han em a földet, m ely et k eg y elm ü n k tő l kért, m íg élünk, sem m iképen nem engedjük. Azt is nehezen szíveltük, hogy Szálán vezér igen n a g y földet ad o tt neki, vagy jószántából, m in t m ondják, v agy félelem ből, m in t tag ad ják . De mi se jó szántunkból, se félelem ből nem en g ed ü n k neki földet csak egy m a ro k n y it sem, jó lle h e t saját ig azán ak m o n d ja is. És sza
vai nem zav arják m eg lelk ü n k et, azért hogy azt izente volt, hogy A thila k irály nem zetségéből szárm azott, k it isten osto
rá n a k h ív n ak vala, s ki szintén erőszakosan ra b o lta v ala el ezen földet ősapám tól, de bizony m ost u ra m n a k a k o n s ta n ti
nápolyi császárnak kegyelm e m iatt, senki sem b írja azt kezeim ből kiragadni». E zt m ondva, visszam enniök engedé őket. A kkor U subuu és V elük, Á rpád vezér követei, sebes fu tta tv a
urok-Ma lúczi rév.
hoz sietének, és m egérkezvén, M enum orout izenetét u ro k n a k Á rpád v ez érn e k előadák. Á rpád vezér pedig és nem esei ezt hallván, h a ra g ra lobbanának, és m in d já rt elvégezék, hog y ellene sereg et küldjenek. A kkor elhatározták, hogy Tosu, Lelu atyja, és Zobolsu, E leud atyja, kitől a S aak * nem zetség szár
m azik, m in t szintén T uhtum , H o rk a atyja, G eula és Zum bor n ag y a ty ja , kiktől a M oglout nem zetség szárm azik, induljanak.
K ik m iu tán Á rpád vezértől b ú csú t vettek, nem csekély sereggel m egindulának, és a T iszát a ládi rév en m inden ellenm ondás n élk ü l átúsztaták. M ásnap pedig a Tisza m en tén a Zom us vize felé k ezdének lovagolni, és tá b o rt ü té n e k azon helyen, hol m ost Zobolsu** vagyon, és azon a h elyen a föld m ajd m inden lakói n e k ik ö n k én y t m eghódolának, s lábaikhoz borulva fiaikat tú szokul adák, nehogy valam i b ajo k légyen. M ert félnek vala tőlök m ajd nem m inden népek, és színök elől n eh á n y an fu tv a alig m enek ü lő n ek m eg, k ik M enum orouthoz érve te tte i
k e t h írü l vivék. E n n e k h a lla tá ra oly n ag y félelem lepé m eg M enum oroutot, hogy kezét sem m eré fö le m e ln i; m ivel m in den lakosok félnek vala tőlök kim o n d h atatlan u l, m ivelhogy h allo ttá k volt, hogy Á lm us vezér, Á rpád atyja, A thila király nem zetségéből szárm azott. A h o n n an senki sem hiszi vala, hogy élhessen, hanem h a Á lm us vezér fia Á rpád és nem esei
n e k kegyelm éből, m ié rt is legtöbben ö n k é n t hód o ln ak vala nekiek. Jó l b étö ltö tte Isten Á lm us vezéren és fián Á rpádon a jóslatot, m elyet Mójzses p ro p h é ta ze n g ett volt Izrael fiairól, m o n d v án : «és a hely, m elyet lábotok tapodand, tie te k lészen«, m ivel az n ap tó l fogva a helyeket, m ely ek et Álm us vezér és fia Á rpád a többi n em esekkel tap o d tan ak , m ai napig m ara d é
k aik b írtá k és bírják.
* Csák. — ** Szabolcs.
27
Z O B O L S U R Ó L .
A kkor Zobolsu, n ag y bölcs férfiú, m egszem lélvén egy h ely et a Tisza m ellett, m iu tá n a n n a k m iv o ltát látta, v árép ítésre igen erősnek érté. T ehát tá rs a in a k köztanácsából, a lakosságot összegyüjtvén, n ag y á rk o t h á n y a ta és igen erős v á ra t építe földből, m ely et m o st Zobolsu v á rá n a k neveznek. A kkor Zo
bolsu és tá rsa i a föld népéből sokat ezen várhoz szolgáknak
rendelén ek , k ik e t m ost p o lg áro k n ak hívnak. É s o tt egy E k u lsu / n evezetű nag y n em es vitéz a la tt k ato n asá g o t hagyván, tovább
m en n i készülének. A kkor Zobolsu és tá rsa i az egész sereget k é t részre oszták, hogy egyik rész a Zom us vize m ellett, a m ásik pedig a níri részen m enjen. Zobolsu és Thosu, Lelu atyja, a sereg felével a Tisza p a rtjá n n y o m u lán ak elő, hód ítv a a népeket, s elérkezének a Zomus folyó m ellé azon helyre, m elyet m ost S a ru v á rn a k 2 hívnak, és azon helyen, a m ocsáro
kon alól, Thosu Lelu atyja, sok n ép e t összegyűjtve n a g y á rk o t ásata, és igen erős fö ld v árat építtete, m elyet először Thosu v á rá n a k neveztek, m ost pedig S a ru v á rn a k hívnak, s a lakosok fiait túszokul vévén, azt vitézekkel m eg ra k v a hagyák. A kkor T hosu az u rá n a k Á rpád vezérn ek m eghódolt nép kérelm ére v ásá rh ely et állíta N ír és Tisza között, m ely v ásá rh ely re saját n ev é t adá, m elyet m áig is T hosu-vásárának neveznek. A zután pedig Zobolsu és T hosu in n e n m egindulva Z otm ar3 v áráig ju tá n a k , s a v á ra t három n ap harczolva víván, győzedelm et n y e ré n e k s negyed n ap a v á rb a bem envén, M enum orout vezér vitézeit, k ik e t ott foghattak, vas bilincsekre verve a töm löcz legsötétebb m élyébe veték, a lakosok fiait túszokul vevék, s a v á ra t vitézekkel m eg ra k v a hagyák, m agok pedig a m eszesi kapu felé in dulának.
XXI. FEJEZET.
Nyír, Nyírség'. — 2 Mai kiejtéssel Sárvár. — 3 Szatmár.
A N I R R Ő L .
T uhutum pedig és fia H orka, a n íri részeken lovagolva, n ag y népség et hódítának, a N ír erdejétől Um usouer-ig és így fölm enve Z y lo k -ig 1 ju tá n a k , senki kezét ellenök nem em el
vén, m ivel M enum orout vezér és em berei nem m eré n ek elle
nö k harczolni, hanem a K r i s 2 vizét kezdék őrizni. A kkor T u h u tu m és fia H o rk a Zilokból m egindulva a m eszesi részekre m én én e k Zobolsuhoz és Thosuhoz, és m időn egym ást viszont látták , n ag y öröm m el örvendének, és lak o m át tartv á n , kiki dicsekszik v ala győzedelm ével. R eggelre kelve pedig Zobolsu, T hosu és T uhutum tan ác so t ta rtv a elvégezék, hogy Á rpád v ezér o rszágának h a tá ra a m eszesi k ap u n ál legyen. A kkor a föld lakosai p a ra n c su k ra k ő k a p u k a t építőnek és az ország h a társzélén fából n ag y rek eszt csinálának. A kkor ezen em lí
te tt három férfiú hív k ö v etek által m inden te tte it m egizené Á rpád v ezérnek és előkelőinek. Mit m időn Á rpád v ezérn ek és jo b b á g y a in a k h írü l vittek, igen n ag y öröm m el örvendének, és pog án y szokás szerén t áldum ást tőnek, és az ö rö m h írt je le n tő k n e k különféle aján d é k o k at adának. S Á rpád vezér és elő
kelői ezen öröm nek o k áé rt egy egész h é te n á t ünnepélyesen lakom áznak vala, és csaknem m indennap m eg ittaso d n ak vala ily n ag y öröm nek tö rté n te m iatt. É s ezt hallva, Á rpád vezér és em berei m eg in d u lán ak Zerem suről, és tá b o rt ü tőnek a Souiou vize m e lle tt a Tiszától a H o n r a t3 vizéig.
XXII. FEJEZET.
1 Zilah, — Zilaj. — 2 Körös. — 3 Hernád.
29
T H O S U , Z O B O L S U ÉS T U H U T U M G Y Ő Z E D E L M É R Ö L . Thosu és Zobolsu, nem k ü lö n b en T uhutum , m időn látták , hogy Iste n n ek ik n ag y győzelm et a d o tt és u ro k n a k azon föld népét m ajd m ind m eghódították, ak k o r igen fölm agasztaltatá- n a k azon föld lakói felé, és m időn o tt m á r senkire sem ta lá l
tak, több nap ig o tt m arad án ak , m íg az ország h a tá ra it n a g y erős reteszekkel m egerő sítették .