173. Habár a távirdai vonalépitéssel rendesen szakférfi, úgynevezett távirdai építő vezénylőség szokott megbizatni, s rendesen azáltal is eszközöl
tetik valamennyi építés; mégis kikerülhetetlenül szükséges, hogy ezen épí tésnek lényegesebb részeit az intézet valamennyi hivatalnokai is ismerjék, annálinkább, minthogy előforduló esetekben, épitész rögtön mindenütt nem jelenhet meg, a véletlenül előforduló hibát elhárítandó; tehát az intézet bármely jelenlevő egyénének kötelessége időhalasztás nélkül erélyesen in tézkedni, hogy avéletlenül mutatkozó hiba rögtön elhárittassék, s avonal, illetőleg a villanyvezeték legalább ideiglenesen oly állásbahozassék, hogy a távirdai közlekedés meggátolva nelegyen, vagy az akadály legalább mi
nél rövidebb ideig tartson.
174. Atávirdai építésnek azon lényegesebb részeit, melyeketa mel lékállomás vezetőnek tudni szükséges, az eddig mondottak is tartalmaz zák ; erről említés tétetett különösen a gép- és kapcsolástanban, tegyünk azokhoz most mégannyit, hogy a vonalépitésnek további főelvei:
Az elszigetelők alkalmazása az oszlopokra, az úgynevezettoszlop
felszerelés.
Az oszlopok felvételére szükséges gödrök ásása, és az oszlopok fel
állítása.
A huzalok felvonása, ésmegfeszítése az elszigetelőkkel tökélesenfel
szerelt,s a főidbe szilárdan állítottoszlopokra; végül
A rothadt vagy kidőlt oszlopok isméti felállítása, illetőleg azoknak mélyebbre bocsátása, mélyebbre ásása afőidbe. Ezen utóbbi foglalkozást vo- naljavitásnak, vagy átalakításnakis nevezzük.
175. Volt már mondva, hogy a föld fölötti villanyvezetők jó erős vashuzalból készíttetnek, és hogy azokat azért kell a föld fölött tar
tatni, nehogy valahol a földdel érintkezzenek, minthogy az ily érint kezés lehetetlenné teszi a kiinditott villanyfolyamot megkivántató ere deti erejében, ezen földdel való érintkező ponttól továbbítani. De nem csak ezen nevezetes körülmény teszi szükségessé azt, hogy a távirdai vonalokegy bizonyos magasságbanálljanak a föld fölött, hanem teszi az is, hogy azokat egyesek roszakaratu negédessége és károsítása ellen lehető
D.TÁVIBÁSTAN. 4
legjobban megóvjuk, s teszi végül mégazon körülményis, hogy alkalma zások mentében a járó-kelő közlekedés gátolvane legyen.
176. A távirdai vonalok fentartására rendesenmeglehetős vastagságú faoszlopokat használunk, mégpedig a helyi körülményekhez képest lágy vagy kemény faoszlopokat. A lágyfaoszlopok rendesenjutányosabb ésegye nességeknél fogva használhatóbbak is mintakemény faoszlopok, de tartós sága sokkal csekélyebb mint az utóbbiaké.
Különösen oda, ahol a vonalszegleteket képez, alegvastagabb oszlopok alkalmazandók, minthogy ottan nemcsak a sodrony nehézségét (súlyát) kell tartania, demég a feszitett huzal vonzerejének is ellent kell állnia.
177. A használható oszlopnak vékonyabb vége legalább 4 hüvelyk át mérőjű (vastag). Magassága a körülménytől függ, úgymint aföldbeásatási mélységétől, — az arra alkalmazandó vonalok mennyiségétől, a távolságtól, melyben egy oszlop a másiktól áll, — a járó-kelőközlekedéstől, mely az oszlopok által fentartott sodrony alatt rendesen előfordulhat sat.
178. A faoszlopnak, különösen a lágy faoszlopnak az a legnagyobb hátránya van, hogy könnyen rothad, kivált annak földbevezetett vége. A lágy fa alig tart körülbelől 3—4 évig.
Szárazföldbe állítva természetesen több ideig tartanak a faoszlopok mint nedves földben, ezért azoknak alkalmazása, hacsak a körülmények megengedik, mindég száraz helyt eszközlendő.
179. A távirdai oszlopok legalább 3 láb mélyre eresztetnek bé a földbe, s ez is csak ottlehetséges, a hol a föld nagyon köves, —hapediglágyvagy homokosa föld, akkor 5, smég többlábnyira is ásatnak oda be. Minél lá-gyabb, engedékenyebb tehát a föld, a hova az oszlopokatbé kell ásni, annál mélyebb gödrök szükségeltetnek.
180. Ahol a föld lágy s nemköves, ottan az oszlopok felvételére szükséges gödröket furni is lehet, különben rendesen ásni szokták azokat, minthogy a fúrás több körülményektől függ; minél szükebbre ásatnak ezen gödrök, annál szaporább a munka, s természetesen annál szilárdabban fognak azokban a beillesztendő oszlopok állani, mert természetes, kemény föld általszorosabban lesznek környezve.
181. A gödröknek lágy földbe való ásására, elégségesek arendes esz közök t.i. ásó, kapa és vaslapát, de a hol a földnagyon kemény vagy köves, oda más eszközök is szükségeltetnek,nevezetesen csákányés törő vas;szik lás helyekenlőport is használnaka gödrök kitörésére.
182. Mielőtt oszlopaink az ásott gödrökbe felállittatnának, el kell azokat a szükségeltető elszigetelőkkel látni, minthogy ezen munkatermé
szetesen könnyebb, midőn az oszlopok a földönfeküsznek, mintha azok fenta levegőben állanak.
Hogymit nevezünk elszigetelőnek, mi legyen annak célja, hol és ho gyan használjuk azt, az már mondva volt.
183. Az oszlopokra alkalmazandó porczellán elszigetelőknek alakja (XIII. Rajzlap. 40. ábrában) látható.
A felső rovat sok helytavillanyvezető huzal felvételére szolgál, úgy
szinténkarcsúrésze vagy nyaka is, mely utóbbi karcsú vagy szűkrészbe a vezető vonalt mindkét esetbenvékonyabb kötő sodrony darabbal, tartósan lekötni nemcsakszokás, de szükséges is.
184. A porczellánelszigetelő földfelé, illetőleg lefeléállítandó, tágo-sabb üreinek egyrésze valamennyi alkalmazandó, ily elszigetelőben üres;
azaz hogy nincsen egészen forrasztó gipszszel(mészéleggel) kitöltve azért, hogyaz esővíz vagy akármily más nedvességne folyhasson úgyle, hogy az elszigetelőt, tartóvasát és az oszlopot nedves összeköttetésbe hozza, hanem hogy az elszigetelőről úgy csepegjen le, hogy e közt és fentartó oszlopja közt minden esetben egy száraz rész fenmaradjon, mely a villanyfolyam le folyását a földbe meggátolja.
185. A porczellán elszigetelők összeforrasztása tartóvasaikkal isvolt már említve. Ezen tartóvassal ellátott elszigetelők erős csavarok általjó szorosan az oszlopok felső végére, illetőleg vékonyabb részére alkalmaztat
nak. Hogyha ugyanazonoszlopra több ily elszigetelőt kell alkalmazni, ak
kor szemelőtt tartandó, hogy azok az oszlop ellenkező oldalain egy bizo
nyos távolságban álljanak egymáshoz, nehogy a felfeszitendő huzalok egy
mást vagy az oszlopot érintsék, mégakkor sem, midőn szél által ingatta t-nak. A csavarok helye egyfúróval féligmeddig az oszlopbafúrandó, termé szetesen a fúrónak vékonyabbnak kell lenni, mint a beillesztendő csavarnak, hogy annál feszesebben tartson. A XIII. Rajzlap, 41. ábra egy ily felszerelt oszlopot ábrázol.
186. Mindezekután következik a felszerelt oszlop béeresztése, vagyis inkábbfelállítása az ásott gödörbe. Éhezrendesen három ember szükséges, s ügyelni kell, hogy az oszlop béemelésealkalmával, a beillesztés előtt az ásott gödörbe föld ne hulljon, éshogy a béemelt oszlop a gödör fenekét tö
kéletesen megfeküdje. Minekutánna az oszlopot nemcsak egyenesen felál lítottuk, de azt a vonal mentében legjobb irányba ishoztuk, következik be- erősitéseaföldbe, mégpedig úgy, hogy a kiásott földből 6hüvelyknyi réte
get a gödörbe az oszlop körül hányunk, eztegydöngölővei jó keményen ledöngetjük, és mindaddigismételjük, amig azoszlop körül az ürmeglehe
tős keményen ki lesz töltve. Amég hátralevő kiásott föld az oszlop körül halmozandó. Ha a döngetett földrétegekbe köveketis dobunk, annál szi lárdabbanfognak oszlopaink állani.
187. Ott a hol a vonal, oszlopjainálszegletet képez, a szegletet ké pező oszlopok felső végét, körülményekhez képest annyira szükséges kifelé állítani, a mennyire a feszítendőhuzal azt később vonzerejeáltal egyenes állásba hozhatja.
188. Ha különben valamely szegletet képező oszlopnak, a sodrony 4*
feszítésalatt nagyobb ellentáilást kell legyőznie, akkor aztbelülről, illető leg azon oldalon mely felé vonatok,egy vagy több támaszszal is el kell látni, vagy pedig kívülről, összefont jó vastag sodrony által kifesziteni, úgy mint az XIII. Rajzlapon 42.és43. ábra mutatja.
189. A villanyvezető sodronyt úgy alkalmazzuk a már felszerelt fenálló oszlopokra, hogy azt egy létra használatával a porczellán elszigete
lőreemelvén és párszor körülcsavarván,egydarab vékonyabb kötő sodrony
nyal jó tartósan oda erősítjük. Ugyanaz történik a következő oszlopokon is, csakhogy két oszlop köztmég a huzal rendesen legalább 5—6 mázsa vonzerővel megfeszítendő.
190. A távirdai vonalépitést különben, a mint mármondva volt, úgy nevezettépítészek eszközük, szükségtelen tehát azt itten egész terjedelmes részleteiben magyarázni, csak annyit jegyezzünk meg, hogy mivel könnyen rothadó faoszlopok, a rothadás következtében, kivált nagy szelek és ziva tarok alkalmával igen sokszor kidőlnek, az intézetvalamennyi hivatalno kainak szükséges azoknak mikénti felállítását érteni, minthogy mindnyá
junk szigorú kötelessége azok rögtöni felállításáról gondoskodni.
191. Hogy ha valamely oszlop kidőlt anélkül, hogya rajta levő elszi
getelőkeltörtek, vagy pedig a villanyvezetősodrony elszakadt volna, akkor a földbe tört részt úgyhuzzuk ki, hogy azt egy kötéllel körülkötjük, ésegy vagy két ezen kötélbe akasztott hosszú faruddal a földből kiemeljük, azután pedig a kitört s még használható oszlopot a kiemelt használatlan darab helyébe ismét felállítjuk. Ha csak lehetséges a kidőlt vagy pedig alább eresztendő oszlopokismét beillesztése alkalmával mindég az előbb említett eljárás módja használtassák, minthogy ezáltal nemcsak időt nyerünk, de az oszlopok is szilárdabban állanak a szoros gödrökben, mintha azokújonnan ásattakvolna. Azon esetben, ba a földbe tört rész annyira el lenne rothadva, hogy azt kötéllel körülkötni ésigy kiemelni nem lehetne, akkor természe tesen ki kell ásni, és az oszlop beillesztésnél úgy járniel, mint az uj osz
lopokfelállításánál mondvavolt.
192. A netaláneltört elszigetelők, újak által kicserélendők, ha pedig a villanyvezető huzal szakadt el, az legalább ideiglenesen rögtön összekö tendő, és az elöljáróságnak efelett időhalasztás nélkül jelentés teendő, hogy az, a hiba állandó igazításáról továbbintézkedhessék.
Még egyszer s egyál táljában megemlítendő, hogy mindég kiválólag gondoskodni kell, hogy vonalainkon bármily rövid ideig is igazolatlanul a villanyfolyam, illetőleg a távirdai közlekedés megszakadva nelegyen,mint hogy ezáltalalegnagyobb felelősséget vonnók magunkra.