In memóriám Kakuk Jenő
I.
1992 és 1998 között jelent meg a romániai magyar költészet ismert és kallódó értékeit egyaránt számba vevő, hat tematikus gyűjteményből álló - e sorok írója által válogatott és szerkesztett - antológiasorozat. A sepsiszent-györgyi - Szabó Bojta vezette - Castrum Könyvkiadó reprezentatív és nagy sikerű vállalkozása 1992 karácsonyán indult az Isten kezében című összeállí-tással. Ezt követte 1993-ban a szülőföld hagyományai és szépségei előtt tisztelgő Hazahív a lúíség, 1995-ben a szerelem mikrokozmoszát bemutató Arany és kék szavakkal. 1996-ban két gyűjtemény is napvilágot látott: elő-ször A megmérő idő című - az emberélet szakaszait és fordulóit ciklusokba rendező - válogatás; a honfoglalás emlékét idéző millecentenáriumi ünnep-ségek alkalmából pedig a Versekben tündöklő Erdély két kötete, Szentimrei Jenő 1941 könyvnapjára megjelent, időben és térben a teljes magyar líra Erdély-élményét megszólaltató antológiájának második, javított és tetemesen bővített kiadása.
Eredeti elképzelésünk szerint a Versekben tündöklő Erdély zárta volna a sorozatot, megjelenését tudatosan időzítettük a honfoglalás évfordulójára.
Hűséges olvasóink folyton növekvő tábora azonban nem hagyta jóvá elhatá-rozásunkat, a cserbenhagyás vétségében marasztalt el, és a vállalkozás foly-tatására biztatott minket. Különösen sokan vetették szemünkre, hogy - bár j ó néhány idevágó müvet közreadtunk az említett gyűjteményekben - nem fog-laltuk önálló kötetbe a természet szépségeit megéneklő verseket, pedig az erdélyi magyar líra talán ebben a témakörben alkotta meg a legnagyobb érté-keit. A szűnni nem akaró ostrom végül megtörte ellenállásunkat: 1998-ban került a könyvesboltokba a Hegyek, fák, füvek (Romániai magyar költők versei a természetről) című válogatás. Megjelenését a gyöngyösi Pallas Ki-adó és annak vezetője. Kerekes László is támogatta.
Az antológiasorozat indítékai és előzményei gyermekkoromba nyúlnak vissza, amelyet egy kis mátrai településen, Markazon töltöttem. Az 1940-es és 1950-es évek fordulóján került a faluba egy igen művelt római katolikus pap, Tassy Ferenc, aki kivételes hatást gyakorolt egyéniségem és gondolko-dásom alakulására. A magyar történelemről, XX. századi szétszórattatá-sunkról is tőle kaptam az első hiteles információkat. Amikor először
meglát-tam Magyarország régi - az idő tájt otthon és az iskolában egyaránt tabunak tekintett - térképét, kétségbeesve szaladtam hozzá magyarázatért és viga-szért. Mélyen emlékezetembe ivódtak akkor megfogalmazott gondolatai arról, hogy a sokféleséget a teremtett világ legnagyobb értékévé és működé-sének feltételévé avató Isten akaratából s Trianon tragikus következményei-nek enyhítése érdekében is munkálkodnunk keli az összmagyarság ielki, szellemi, kulturális egységén. A „kisebbségi humánum" új vonásokkal gaz-dagíthatja a magyar műveltséget, diaszpóra-helyzetünket a magyar lét alapja-inak kiszélesítésére, a magyar szellem tágítására is fölhasználhatjuk.
Erdély iránti vonzódásom is közel ötven évvel ezelőtt kezdődött. Akkor került a kezembe az első onnan származó könyv, az Erdélyi Helikon íróinak
1934-ben megjelent antológiája. Életre szólóan magával ragadott a kötet írásaiból sugárzó erkölcsi tisztaság és erő, a tetten ért „transzszilván emelke-dettség", mely nyilvánvalóan összefügg Erdély hagyományaival és - súly alatt nő a pálma - a kisebbségi sorssal. Erdély múltjáról és a magyar műve-lődésben játszott szerepéről Ady Endre Ismeretlen Korvin-kódex margójára című esszéje mondta a legtöbbet számomra, amely megragadó szellemes-séggel és sokoldalúsággal dokumentálta, hogy ez a valaha „Tiindérkert"-nek becézett országrész toleranciából, demokratikus gondolkodásból és európaiságból története során mindig példát mutatott az anyaországnak, olykor -például az 1568-as tordai országgyűlés vallási türelemről szóló határozatával - rálicitált Nyugat-Európára is.
1973 óta számtalanszor - minél elviselhetetlenebbé váltak ott az életkö-rülmények, annál sűrűbben - bejártam Erdélyt, megismertem minden zegét-zugát, megcsodáltam gyönyörű tájait, fölkerestem múzeumait, templomait és temetőit. Lenyűgözött és ellenállhatatlan erővel vonzott magához az a kivé-teles intenzitású, közös nyelvünket és hagyományainkat is becéző szeretet, amellyel az erdélyi magyarok fogadják az anyaországból érkezőket. Útról útra gyarapítottam barátaim számát, s lassanként szinte egész Erdélyt bené-pesítettem velük. Kiváló költők is akadtak közöttük - például Magyari Lajos és Páll Lajos - , akik később kézirataikkal is segítették az antológiák szer-kesztését.
Magyar-történelem szakos gimnáziumi tanárként, majd az egri Eszter-házy Károly Főiskola Irodalomtudományi Tanszékének oktatójaként is szen-vedélyesen gyűjtöttem az erdélyi könyveket, elsősorban a versesköteteteket, s mintha mindezt csupán azért tettem volna, hogy egyszer csaknem teljes egészében a saját könyvtáramból állíthassam össze az antológiasorozatot.
Az 1989 decemberében lezajlott romániai fordulatot én is nagy lelkese-déssel, túláradó, könnyes örömmel éltem át. Meggyőződéssel vallottam, hogy végre elérkezett az idő a magyar és a román nép megbékélésére, az erdélyi magyarság emberhez méltó létfeltételeinek megteremtésére.
Leg-18
szebb vágyaimat és reményeimet semmisítették meg máig felfoghatatlan primitívséggel és kegyetlenséggel az 1990 márciusában bekövetkezett ma-rosvásárhelyi események. Úgy éreztem, hogy ezt a csalódást már nem lehet pusztán a ráció erejével elviselni. Akkor kezdtem gyűjteni - megbízás nél-kül, magam és mások számára is Kapaszkodót keresve - erdélyi magyar költők szakrális verseit. Hervai Katalint, az erdélyi utak során szerzett, izzó tehetségű, önzetlen és hűséges barátot kértem meg a készülő könyv illusztrá-lására. Együtt kerestük meg 1992 augusztusában Sepsiszentgyörgyön Szabó Bojtát, a néhány hónappal korábban alapított Castrum Könyvkiadó igazgató-j á t . . . Az Isten kezében 1992 karácsonya óta három kiadást ért meg, közel
húszezer példányban fogyott el, igen meleg fogadtatásra talált mindkét hazá-ban és azok határain túl is. Olykor meglepően távoli településekről is föl-fölhívnak még telefonon ismerősök és ismeretlenek, hogy a föld alól is pró-báljak szerezni egy példányt belőle. Bölöni Domokos számolt be arról, hogy ausztráliai magyarok műsort állítottak össze a kötet verseiből, s előadásukat a nagy sikerre való tekintettel meg kellett ismételniük. Az Új Ember című katolikus hetilap - rendhagyó módon - két alkalommal is közölt róla recen-ziót, először Pomogáts Béla, majd Pálmai Kálmán tollából. A második is-mertetés elé magyarázatul és mentegetésül írt szerkesztői bevezető „az utób-bi idők legnagyobb visszhangot kiváltó verseskötetedként méltatta az össze-állítást: „Országhatárainkon túl, nyugaton és keleten ragadtak tollat kiváló költők és irodalomértők, hogy írásban mondják el róla véleményüket, de hazai jeles irodalomtörténészeket is megihletett e válogatás."
Ez a legmerészebb álmainkat is felülmúló érdeklődés ösztönzött a vállal-kozás folytatására, melynek a lelke Szabó Bojta volt: az ő lelkesedése, hihe-tetlen munkabírása és j ó szervezőkészsége segített át a nehézségeken, a vál-ságos pillanatokon. Munkámat természetesen a magyar irodalom egységének és oszthatatlanságának tudata vezérelte, ami nem zárja ki, sőt feltételezi a helyi hagyományok ápolását és kölcsönhatását. Minden új kötet megjelenése után megismétlődött az Isten kezében sikere, az olvasók az elismerés és a rokonszenv megszámlálhatatlan gesztusával ajándékozták meg a kiadót és a szerkesztőt. Ehhez bizonyára hozzájárult a könyvek tipográfiai szépsége is.
Terveit egykori mesterének, az erdélyi magyar könyvművészet egyik legna-gyobb egyéniségének, Deák Ferencnek az ötletei és tanácsai alapján Hervai Katalin készítette. A sorozat első és harmadik kötetét Hervai Katalin, a má-sodikat és a negyediket Plugor Sándor, az ötödiket Deák Ferenc illusztrálta.
Az utolsó kötet képanyagát a nemzetközi rangú és hírű grafikus, Gy. Szabó Béla hagyatékából válogattuk.
Egy kolozsvári magyar egyetemista Sepsiszentgyörgyre küldött levelében úgy vélekedett, hogy a Hazahív a hűség - melyet Balogh Edgár a Romániai Magyar Szó hasábjain „csodálatos könyv"-nek nevezett - az erdélyi magyar
19
fiatalok identitástudatának és otthonosságélményének nélkülözhetetlen for-rásává válhat. Ezt erősíti meg, hogy a megjelenését követő esztendőben új kiadása vált szükségessé, s hogy 1999 júniusában népszerű igazságügyi miniszterünk, Dávid Ibolya az Isten kezében című válogatással együtt
-„örökbe fogadta" a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban. Egy nagyváradi olvasónk azt fejtegette, hogy nem ismer könyvet, amely az Arany és kék szavakkal című összeállításhoz mérhető teljeséggel és hitelességgel mutatná be a legemberibb érzelem, a szerelem misztériumát. Egy régi tanítványom arról vallott, hogy a sorozat kötetei - elsősorban az Isten kezében és A meg-mérő idő - súlyos egzisztenciális válságának leküzdéséhez nyújtott segítsé-get számára...
Tovább idézhetném a fentiekhez hasonló megnyilatkozásokat és az anto-lógiák fogadtatásának egyéb dokumentumait. A bennük kifejeződő szeretet-nek természetesen a kötetekben szereplő költők a tényleges címzettjei.
Az olvasókkal folytatott beszélgetések csaknem egybehangzóan arról ta-núskodnak, hogy az antológiák tematikus rendje, egységes művé szerkesztett kompozíciója és a mögötte munkáló létfilozófiai igény keltette föl leginkább érdeklődésüket, nyerte meg tetszésüket. Legtöbbjüket meghódították az Er-dély hagyományaival, a „sajátosság méltóságá"-val, a kisebbségi sorssal összefüggő értékek, amelyeket teljes gazdagságukban szerettem volna bemu-tatni. A verseket az érintett téma valamennyi aspektusát, változatát és árnya-latát fölvonultató ciklusokba csoportosítottam úgy, hogy azok önmagukban is logikus és kerek egységet alkossanak. így a költemények nemcsak önérté-kükkel és zárt saját világukkal, hanem a struktúra egészében elfoglalt he-lyükkel és szerepükkel is élnek és hatnak, a ciklusok felépítése és egymásba fonódó rendje is szellemi izgalmat rejt és üzenetet közvetít.
A versek kiszemelése és a kötetek összeállítása során elvetettem bármifé-le előítébármifé-letet vagy kirekesztő szemlébármifé-letet, eszmetörténeti és poétikai szem-pontból egyaránt a hagyományok teljes körére támaszkodtam. Tudatosan törekedtem arra, hogy minél hiánytalanabbul kihasználjam azt a kedvező lehetőséget, amely az 1989-es fordulat után kibontakozó nyitottabb érték-rendből, a cenzúra eltörléséből származott. Az 1989 előtti évtizedek erdélyi magyar irodalmának kívánatos - és máig időszerű - újraértékelését szolgál-hatja, hogy viszonylag nagy számban válogattam a kötetekbe olyan költőket, akiket korábban világnézeti vagy politikai okok miatt kiszorítottak az iro-dalmi életből. Tisztában vagyok az antológiaszerkesztés korlátaival és koc-kázataival, tudom, hogy én sem kerülhettem ki a szubjektivitás, az arányté-vesztés, a figyelmetlenség csapdáit. Abban viszont biztos vagyok, hogy az újraközölt költők közül néhányan - például Bárd Oszkár, Flórián Tibor, Pakocs Károly vagy Szombati-Szabó István - az eddigieknél több figyelmet érdemelnének. Afelől sincs kételyem, hogy indokoltan kerültek a második 20
világháború után először erdélyi antológiákba Jékely Zoltán versei: azóta az ő életművére is bejelentette igényét az erdélyi magyar könyvkiadás és iroda-lomtörténet-írás. Mivel nemcsak kötetekből, hanem régi és új folyóiratokból is válogattam, olykor a legnagyobbak arcképéhez is sikerült új vonásokat rajzolni: Bartalis János Isten kezében és Isten orgonája, Dsida Jenő Kóbor énekek című költeménye az Erdélyi Helikon hasábjain, Szilágyi Domokos Ér mellék című alkotása az Igaz Szó 1957-es Ady-emlékszámában látott nap-világot.
II.
Az antológiasorozat fölfedezettjei közé tartozik Kabós Éva is. Az egyik Iegmegrendítőbb, ugyanakkor a legfelemelőbb epizód az ő nevéhez fűződik.
1915-ben született Kolozsvárt régi erdélyi arisztokrata családból. Költői pályáját a II. világháború küszöbén kezdte. 1938-ban szülővárosában látott napvilágot első versgyűjteménye, a Zörgessetek! Megnyittatik!, amelynek borítóját Gy. Szabó Béla tervezte, méltatására pedig a jeles író, Moher Károly vállalkozott az Erdélyi Helikon hasábjain.
Édesanyját ötévesen, édesapját 1938 decemberében vesztette el. Ekkor a dél-erdélyi Maroslekencére költözött, hogy ottani házuk és birtokuk ne ma-radjon gazda nélkül. Nem menekült el onnan Erdély kettészakítása és Antonescu rémuralma idején sem. Ott kereste föl levelével 1943-ban Dél-Erdély magyar irodalmának mindenese, Vita Zsigmond. Azt a hírt közölte vele, hogy a román hatóságok engedélyt adtak egy magyar nyelvű verses-könyv kiadására, a lehető leggyorsabban rendezze sajtó alá az első kötet megjelenése óta írott verseit. Kabós Éva először azzal a megjegyzéssel utasí-totta el az ajánlatot, hogy a cenzúra a legjobb versek kihagyására kényszerí-tené. „És mi a fontos, hogy Maga j ó kritikát kapjon, vagy hogy megjelenhe-tik egy magyar könyv?" - felelt aggályaira Vita Zsigmond. Ilyen előzmé-nyek után látott napvilágot 1943-ban Nagyenyeden második kötete, az Amit az én sorsom megad nekem, Erdély kettéosztása után a déli tartomány tud-tommal egyetlen magyar nyelvű verseskönyve. Ugyanebben az évben hét verse szerepelt a Romániai magyar költök antológiájában, amely szintén Nagyenyeden jelent meg Vita Zsigmond szerkesztésében. (Én ebben az anto-lógiában és a korabeli erdélyi folyóiratokban - elsősorban a Pásztortűz lapja-in - ismerkedtem meg Kabós Éva nevével.)
A második világháború után származása miatt - magyar volt és ráadásul földbirtokos lány - maga alá tiporta és közel öt évtizedig torkára fojtotta a szót a történelem hidrafejű réme. Az Isten kezében közölte újra három versét.
Közülük a Romok felett címűt teljes terjedelmében idézte Éltes Enikő a Ro-mániai Magyar Szó hasábjain a válogatást méltató recenziója „csattanója-21
ként". A Miért nem állítottál meg? címűt pedig Kubik Anna szavalta el a Kossuth Rádió népszerű műsorában, a Vasárnapi Újságban.
Kabós Éva nyolcvanadik évéhez közeledve Marosvásárhelyen élte meg -a szón-ak cs-aknem konkrét értelmében, hiszen volt, -aki h-alottn-ak hitte - „-a költő feltámadását". Csakhamar nyomozni kezdtek utána, megtalálása után rendszeresen közölték verseit, visszaemlékezéseit és meséit az erdélyi sajtó-orgánumok.
Mindéiről beszámolt abban a dokumentumértékű levelében is, amelyet másfél esztendővel az Isten kezében megjelenése után küldött egri címemre.
Időközben megjelent a Hazahív a hűség is, amely Kabós Évától a Szegény földedre visszaszállok című verset közölte. Erre is utal az említett levél, me-lyet a benne olvasható adatok érdekessége és fontossága miatt teljes egészé-ben ideiktatok:
994. máj. 11.
Kedves Lisztóczky László!
Ha tudná, hogy milyen régóta keresem, kutatom a címét! Marosi Ildikótól megkaptam végül a Szabó Zsoltét, akitől levélben megkérdeztem, de hiába vártam tőle a választ. Múlt héten jutott eszembe, hogy hátha Balogh Edgár tudja, - O aztán postafordultával megküldte nekem.
Tehát megvan a cím, és most kéne valami szépet írni. De 80-ik évesen, szinte félszázados erőszakos elhallgattatás után már nem olyan könnyű ösz-szeszedni a szavakat.
Ha az. ember elgurít egy követ... Ez. a kő az „Isten kezében " volt.
Marosi Barna vette meg legelsőnek, Ildikó volt, aki elszaladt hozzám a hírrel. És a kő gurult tovább... A R. Magyar Szó ismertette a könyvet és pont az én versemet hozta le „bemutatásként". A Kossuth-rádió is ismertette a könyvet, és az én versemet szavalták. Egerben egy videón „Isten kezében"
címmel, templomi háttérrel a 10 (?) vers közül az egyik az. enyém. (Sajnos, ott az. ékezetet nem tették fel, erre azért vagyok kényes, mert sokan felvették a nevünket.) Stb. stb. még sorolhatnám tovább. A sztori azonban az, hogy azt hitték, h. halott költőről van szó. Mikor az. itteni rádiótól - hosszas keresgé-lés után - reám találtak (akkor az már a negyedik interjú volt, az. egvik nem ezzel kapcsolatban), meg is mondta ezt a riporter.
Mellékelek két cikket, talán az is mond valamit.
Amikor 1949. március éjszakáján örökre elvittek az otthonomból, - nem volt könnyű. Pár százan voltunk kényszerlakhelyes földbirtokosok, az Isten mindig megsegített minket, valamilyen kenyeret és néha örömöket is adott.
Nekem külön bánat volt az elhallgattatás. Erről beszélni sem lehetett, annyi
nehézség között, ki értette volna meg, hogy ez is fájhat? Aztán később már nem is fájt. Betokosodott ez is, mint minden gyász.
Most sokszor fáj megint. Mikor télen a RMSZ-ban megjelent „A Bolyai"
c. cikkem, - kérték az EMKE-től, hogy menjek velük kiszállásokra felolvasni.
A szívemet tenném a közönség elé, - de nincs már erőm utazni. Vagy kérnek még verset, és nem tudok küldeni. (A meséket szívesen kiadnám, szükség is volna rá, de nem tudom az elintézések, a lehetőségek útjait.)
A Hazahív a hűség-ben megjelent versemtől nem voltam elragadtatva.
Későbben már nem is írtam ilyen „fellengősen". Bár, Balogh Edgár azt írta róla, h. „gyönyörű, híven tükrözi a könyv alapgondolatát, szép és igaz".
Igaznak, igaz! Még a virágcsokrok is, melyeket az induláskor kaptam.
Köszönöm kedves Lisztóczky László, h. a sorssal ezt még megadatta ne-kem! Külön köszönöm azt, hogy nem ismert engem, tehát a vers megjelente-tése nem nekem szólt; hanem a versnek! De a „halott költő" még megérte!
Remélem, megkapja ezeket a sorokat, annak ellenére, hogy az. irányító-számot nem tudtam felfedezni.
Köszönettel és sok üdvözlettel:
Kabós Éva
A levél egy jellegzetesen XX. századi erdélyi magyar sorsot tár az olvasó elé. írója hányattatásaiért, szenvedéseiért csak élete végén kapott némi kár-pótlást. 2002-ben - nyolcvanhét éves korában - bekövetkezett haláláig négy újabb könyve jelent meg. Két verseskötete: 1996-ban Csíkszeredában az Apám földjén, 2000-ben Marosvásárhelyen a Visszajátszás. 1997-ben Csík-szeredában láttak napvilágot Volt egyszer egy kút címmel visszaemlékezései,
1998-ban Marosvásárhelyen Havasok tündérei címmel meséi.
Az Apám földjént ezzel a dedikációval küldte el Egerbe: „Dr. Lisztóczky Lászlónak - aki elindította ezt a könyvet - , köszönettel és szeretettel: Kabós Éva. Marosvásárhely, 1996. II. 2."
A Volt egyszer egy kút előszavában Sütő András így rajzolta meg portré-ját: „itt van köztünk »talpig nehéz« bánatban, szenvedésben átélt évtizedei-vel a 30-as, 40-es évek legendás alakja, a verset író, közlő, (nem asztalfiók-nak gyónó) földbirtokos lány, aki egyetlen kötőszót sem áldozott a »költői túlélés« érdekében. Osztályát fölszámolták, tehát őt magát is fegyveres úton-állók kergették ki otthonából és hurcolták kényszerlakhelyre. Ezzel vége lett az ígéretes költői pályának is. Kabós Éva nem könyörögte be magát a forra-dalmi romantikába.
Most pedig, hogy régebbi és újabb verseinek kis csokrát vehettük kézbe:
öröm és bánat hullámzásában csodálkozom rá magam is a különös metamor-fózisra. Mintegy jégtakaró alól szabadultan, félévszázados versek
moccan-23
nak életre, váltanak színt és szólalnak meg, és mondják tisztán, hitelesen azt az időt, órát, percet, amelyben megszülettek."
III.
Az antológiasorozat története elválaszthatatlanul összefonódik tíz eszten-deje elhunyt kollégám és barátom, Kakuk Jenő emlékével. O kezdeményezte - feleségével és Jónás Zoltánnal együtt - az antológiák megjelenését követő műsoros könyvbemutatókat, amelyekkel bejártuk egész Erdélyt, Magyaror-szág néhány városát is.
Barátságunk - amelyet elsősorban a költészet és a könyvek szeretete mo-tivált - j ó v a l az Isten kezében megszületése előtt kezdődött. Nagyon szeret-tem őt érzelemgazdagságáért, szárnyaló fantáziájáért, intenzív átélőképessé-géért, mélységes humanizmusáért. Ötvöződtek benne három legkedvesebb irodalmi hősöm tulajdonságai: Hamlet vívódó, önemésztő, a lét alapkérdéseit firtató bölcsessége, Don Quijote lelki nemessége és idealizmusa, Szindbád mámoros életszeretete, ábrándos, bolondos gavallériája és bohémsége, ott-honkereső nyugtalansága és finom iróniával átszőtt nosztalgiája. Rendelke-zett a szürke, nyers és durva valóság átlényegítésének, misztikus és transz-cendens síkra emelésének varázslatos képességével. Megteremtette a maga szuverén és autonóm világát, amely a játék, a humor, a mese színeit villan-totta föl. Kevesen tudtak olyan odaadóan, annyi empátiával figyelni mások-ra, mint ő. Csaknem teljesen hiányzott belőle a hiúság, az irigység, a félté-kenység. Önfeledten örült barátai és kollégái eredményeinek, sikereinek. A jóság, a becsületesség, a tisztesség legapróbb megnyilatkozásait is legendává fokozta rajongó, biztató szavaival. Mellette sűrűn élhette át az ember a léte-zés legnagyobb csodáját: az önzetlen, a tiszta, a minden ellentmondáson, képmutatáson és érdeken felülemelkedő szeretet misztikus pillanatait.
Különösen gyakran élhettem át ilyen pillanatokat az Isten kezében megje-lenése után. Barátomat a készülő kötet titkaiba is beavattam, odaadtam neki az egybegyűlt verseket, meghallgattam észrevételeit. A frissen megjelent könyv egyik első példányával őt és családját ajándékoztam meg 1992
Különösen gyakran élhettem át ilyen pillanatokat az Isten kezében megje-lenése után. Barátomat a készülő kötet titkaiba is beavattam, odaadtam neki az egybegyűlt verseket, meghallgattam észrevételeit. A frissen megjelent könyv egyik első példányával őt és családját ajándékoztam meg 1992