A médiapedagógia - információs korunk kulcskompetenciája A latin eredetű médium szó értelmezései: a közbülső helyen található,

ál-talános közeg, közvetítő elem, ill. elemek, az információnak beszéd, mozdu-latok, arckifejezések írás, elektronikus megjelenítés útján továbbadására, vagy terjesztésére (McBaird).

Általában médiumnak nevezzük az információk tárolására, továbbítására, terjesztésére és bemutatására szolgáló eszközöket. Példák erre a nyomtatott szöveg, a grafika a kép, a beszéd, a zene, valamint a mozgókép. Ezen felfo-gás szerint akár a földet, vizet, vagy a levegőt is tekinthetjük médiumnak.

Média: A média fogalma a sajtótörténet egy meghatározott szakaszában - a tömegtermelés kialakulásával párhuzamosan a tömeglapok megjelenésé-nek, illetve az elektronikus sajtóformák elterjedésének időszakában - kiala-kult, a tömegkommunikáció eszközrendszereként intézményesült sajtófor-mák gyűjtőneve. A média a tömegkommunikációs eszközök és intézmé-nyek összessége;

Jelen esetben a média szűkebb - az egyedi információhordozó és -meg-jelenítő - értelmezését használjuk. A multimédia-alkalmazásban megjelenő médiaelemek: szövegek, szimbólumok, ikonok, lógók, emblémák,

pikto-4 Falus Iván nyomán

" Gálik Mihály: Médiagazdaságtan 1-2., Aula Kiadó, 1997, 13. o.

145

gramok, fotók, a vektorgrafikus képek, háromdimenziós ábrák, animációs képek, és videóbejátszások (mozgóképek), valamint a beszéd, zene és a hangeffektusok alkotják.

A szó és látvány gondolkodtatva adagolása ősi, nagyon régi mesterség, de megfoghatóan az ókori szerzők eredeti írásaiban - a holt-tengeri tekercsektől kezdve a római szerzőkig - meg lehet találni, mégpedig akkor, amikor rend-szeresen leírják, hogy a hadvezérek hogyan szervezzék meg győztes hadjára-tuk után, például Rómában a nagyságuk bemutatását, maguk előtt hajtva a fejedelmeket, királyokat, akiket legyőztek. A médiumokon keresztüli hatás nem új dolog, legfeljebb mi kaptuk meg néhány évtizede azt a lehetőséget, hogy eszközöket, technikát is használjunk hozzá. E használat bár egy kicsit néha kicsinyített az ember szerepéből, de ugyanakkor meg is növelte azt, hiszen nem kettőhöz, háromhoz, öthöz szólhat, mint az ősember, vagy elő-ember, vagy néhány tízezerhez, mint a rómaiak, hanem tízmilliókhoz is.

Napjainkban a gyerekek és felnőttek is egyre többet kerülnek kapcsolatba a tömegkommunikációs eszközökkel. Ezek életvezetési modelleket, konflik-tuskezelési stratégiákat, stílusmintákat közvetítenek, és az ismeretanyag mediális úton formálja személyiséget. A médiapedagógia a médiumok (első-sorban a tömegkommunikációs eszközök) társadalmi - ezen belül, az oktató-nevelőmunkára gyakorolt - hatásával foglalkozik. Fel kell készíteni a belépő újabb generációkat a médiumok természetének és hatásának megismerésére, és ezek tudatos (szelektív) használatára.

A médiapedagógia céljainak megfogalmazásában már a 70-es években megfogalmazódott az az igény, hogy az otthonokban és az élet egyéb terüle-tein naponta tapasztalt tömegkommunikációs ellátottságot és jelenlétet az iskolában is megteremtse, s ezt az ellátottságot a nevelési-oktatási folyamat-ba be kell kapcsolni.

A tanulókban ki kell bontakoztatni a tudatos és konstruktív médiumhasz-nálatot, ki kell alakítani a közlési eszközök felelősségteljes és értékorientált, a műalkotások befogadásának és élvezetének, a médiumokkal való informá-ciószerzésnek és önkifejezésnek a készségét. Összességében: a fiatalok egyenrangú tagjai lehessenek a kommunikációs társadalomnak.

146

3.1. Médiaelmélet, médiapedagógia

Napjainkban a médiaismeret a mozgóképkultúra⁶ elnevezéssel kapcsoló-dott össze. A média nemcsak az otthonokban, hanem az iskola számos tan-órai és szabadidős területén egyaránt jelen van. (Önálló tantárgy keretében, különböző tantárgyak részelemeként, fakultációs programként, önálló szak-irányként, szakközépiskolákban (műszaki, közgazdasági, művészeti stb.), szakkör formájában (fotó-, illetve videószakkör, multimédia stb.), iskolaúj-ság, iskolarádió, zárt rendszerű iskolatévé, filmklub, iskolai események do-kumentálása, tévéadások tanórai megbeszélése.

A mozgóképkultúra elnevezés még viszonylag határozottan körvonalaz-ható: legfőképpen a filmkultúrára (celluloid) vonatkozik, s kisebb mértékben a videó és televízió világára. A NAT követelményei elsősorban ezeket a területeket érintik, ezért is került a mozgóképkultúra és médiaismeret a mű-vészetek rovatba.

A médiaismeret tartalma már sokkal bonyolultabb kérdés. A média ugyanis roppant szerteágazó és komplex terület. A mozgóképek mellett tar-talmazza a tömegkommunikáció teljes rendszerét (az írott sajtót is), s azt az egyre bonyolultabbá váló társadalmi viszonyrendszert, amely valóságos új vallásként meghatározza életünket.

3.2. Milyen médiumok tartoznak a médiapedagógia területéhez f A mozgóképkultúra és médiaismeret követelményei által meghatározott terület már önmagában is rendkívül heterogén, de a gyakorlatban szinte totá-lisnak tekinthető. Felöleli:

- a hagyományos értelemben felfogott filmkultúrát (filmtörténet, film-esztétika stb.)

- az írott sajtó legkülönbözőbb formáit, illetve produktumait

a különböző audiovizuális médiumokat (fotó, plakát, képregény, rádió, televízió, videó, interaktív médiumok, különböző számítógépes rend-szerek, hálózatok)

- Az interaktív multimédiás programokat (on-line, off-line)

A médiapedagógia az 1960-as évektől - filmesztétika néven az irodalomórák keretében tanították - már bekerült a magyar közoktatás rendszerébe. Föllendült az iskolai film-klubmozgalom, a televízió pedig rendszeresen vetített filmeket a filmesztétika-oktatás szá-mára. Az 1980-as évek közepétől megindult a filmoktatás teljes átértelmezése. Kezdetben egymástól függetlenül, később a Magyar Mozgókép Alapítvány támogatásával létrehozott Mozgókép az oktatásban munkacsoport koordinálásával számtalan kísérleti program szüle-tett. Ezeknek a kísérleti programoknak a tapasztalatai nyomán született meg az az alapvető követelményrendszer, amely a Nemzeti alaptantervben olvasható M o z g ó k é p k u l t ú r a és mé-diaismeret néven.

Jakab György: A médiapedagógiáról. URL: http://mek.hu/porta

147

A média sajátosságait vizsgálva annak mágikus természetét emeli ki a szerző, ,,nagyon sok hasonlóságot, analógiát fedezhetünk fel mind a média által közvetített üzenetek, mind az üzenetek befogadása terén".

- A televízió által sugárzott műsor (kép) és az általa bemutatott világ (valóság) között mind a műsor alkotói, mind a műsor nézői hajlamosak azonosságot feltételezni.

- A televízió műsorai is közösséget hoznak létre, illetve erősítik a műso-rok által létrehozott közösség összetartozását, akárcsak a mágikus bar-langrajzok.

- A média műsorai, képei mögött transzcendens, emberfeletti hatalom működik, amellyel szemben az ember meglehetősen kiszolgáltatottnak érzi magát.

- A média által közvetített idealizált világ nagymértékben befolyásolja az emberek viselkedését és gondolkodásmódját. Ahogy a különböző vallásokban megfogalmazott (isteni) tökéletesség és teljesség egyfajta eszményként, erkölcsi parancsként, lelkiismeretként működik a hívő számára, úgy a média által közvetített üzenetek is felszólításokat és pa-rancsokat hordoznak.

- A tömegkommunikáció által sugárzott műsorok többsége a nézők szá-mára mágikus szertartásként működik, másképp fogalmazva mágikus szükségleteket elégít ki.

A tömegkommunikáció - az írott sajtó, a televízió, a rádió, a számítógé-pes hálózatok, az elektronikus játékok, a városokat és falvakat elborító pla-kátözön - egyre ellenállhatatlanabbá zúdítja ránk az információkat. Ennek következtében egyre inkább összekeveredik bennünk a média által közvetí-tett ún. „televilág" és valóságos életünk: ismeretlen tájakra utazhatunk pilla-natok alatt, azonosulhatunk a szuperhős tökéletességével, ugyanakkor vi-szont mindettől saját életünk határai zsugorodnak össze. Szinte már csak az tűnik igazán valóságosnak, fontosnak, érdekesnek és értékesnek, amit a tele-vízió közvetít: a reklámok idillikus világához, mindig mosolygó hőseihez képest szürkének, unalmasnak, csúnyának tűnik a saját életünk, a szexfilm-ben, akciófilmszexfilm-ben, reklámfilmben általában minden sikerül - az életben minden sokkal bonyolultabb, nehézkesebb.

Gyakorlati tapasztalataink és a különböző szociológiai felmérések is azt mutatják, hogy a felnövekvő nemzedékek egyre több időt töltenek az elekt-ronikus médiumok előtt, és ami talán fontosabb, szocializációs mintáik, ér-tékrendjük formálásában a tömegkommunikáció ma már nagyobb szerepet tölt be, mint a család és az iskola. A média osztja be napirendjüket; meghatá-rozza hogyan gondolkodjanak a világ dolgairól; életvezetési mintákat, sajá-tos nyelvi kultúrát közvetít, öltözködési, étkezési, vásárlási divatokat indít,

148

hősöket, eszményeket, életcélokat teremt. Mit tehet, mit kell tennie ebben a helyzetben a családnak és az iskolának?

A médiapedagógia legfontosabb feladata az, hogy kitöltse azt az űrt, amely a tömegkommunikációs rendszerek működtetői, és az információk, üzenetek öntudatlan fogyasztói között tátong. A médiapedagógia tudásanya-got - ismereteket és készségeket - nyújt a tanulóknak, hogy értelmezni tud-ják a média által bemutatott világ természetességét és hitelességét, bemutatja az ábrázolás különböző módjait, vizsgáztatja a műsorszóró intézmények demokratikus szerkezetét és a kommunikációra vonatkozóan emberi, és jogi kérdéseket vet fel - nagyban alátámasztva ezzel a társadalom demokratikus szerkezetét.lS

3.3. A neveléstudomány és a médiaintegráció'

Gyakorlatilag három, részben lokalizáltan működő kommunikációs tech-nológia: a távközlés, a komputer és a média egymásra találásáról van szó.

Ezeknek az oktatással, a tanítás-tanulás kérdéseivel külön-külön is termé-keny volt a kapcsolata. Nem lehet kétséges, hogy az egymásra találással ez kapcsolat tovább erősödik. Mindhárom fejlődésére erőteljesen hatottak az elektronikus csúcstechnológia, és ennek következményeként az alkalmazott informatika. A médiára pedig elmondható a ma oly gyakran emlegetett szlo-gen: Hollywood az iskolába megy. Az oktatástechnológiában az informatikai alkalmazások térnyerése és az ennek következtében feltáruló új lehetőségek vezetnek az információs és/vagy kommunikációs technológiához, mely a tanításban domináns orális csatorna súlypontját áthelyezi a nyitott és rugal-mas elemeket erősítő tanulásra, ill. információfogyasztásra.1

Az oktatástechnológia informatizálódásának folyamatában a viszony-rendszer kialakulását az alábbiak szerint látjuk:

Napjainkban a tömegkommunikációs médiumok mellé felzárkóztak a te-lekommunikációs és perszonális kommunikációs technológiák. Kulturális oldalról egy új közlésmód megjelenésének vagyunk a tanúi. A digitalizáló-dás következtében egyre inkább a világ absztraktabb, ábrázoltabb részében kezdünk élni. Tanúi vagyunk a médiakonvergencia jelenségEnek, amely a technológiák közeledésén túl a személy nyilvános és perszonális kommuni-kációs lehetőségeinek a bővülését jelenti. Egyúttal azt is, hogy nem vagyunk képesek élni az elektronikus médiumok nélkül. Másképpen: ha anélkül élünk, akkor egyfajta remeteéletre kell felkészülnünk.

' Len Masterman; Idézi Jakab Gy. I. m.

1 In: Forgó S . - H ä u s e r Z . - K i s - T ó t h L.: Médiainíormatika. A multimédia oktatástechnológiá-ja. Líceum Kiadó, Eger, 2001.

Häuser Zoltán: Az audiovizuális oktatástól az információtechnológiáig. A G R I A M E D I A '98. Konferenciakötet 6 8 - 7 1 . o. E K T F L í c e u m Kiadó, Eger, 1999.

149

Telekommunikáció. Az egymástól távol lévő személyek közötti közlemé-nyek cseréje, ahol a személyek érzékszervi határon túli, halló- és látótávol-ságon kívül vannak. A telekommunikáció révén megvalósulhat az emberek között a magánszféra sérthetetlenségén alapuló információcsere, így önmeg-valósítási elképzeléseik valóra válhatnak. Az érzékszervi modalitások hatá-rait legyőzve ma már nemcsak a távbeszélés, hanem számtalan integrált mul-timédiás szolgáltatás is elterjedt, mint pl. képtelefon, telekonferencia. A személynek azonban nemcsak az információcsere a létérdeke, hanem a szó-rakozás és tanulás is.

Tömegkommunikáció révén nyilvánosan, technikai terjesztő eszközök (médiumok) segítségével, közvetetten (tehát nem szemtől szemben), egyol-dalúan (a közlők és befogadók sűrű szerepcseréjének lehetősége nélkül) jut el az információ egy diszperz (eltérően együttlevő) közönség számára (Maletzke 1963).

Mit elégít ki a tömegkommunikáció, az emberek általában miért használ-ják a tömegkommunikációs eszközöket?

- A helyettesítés, azaz a mások helyzetébe való beleélésre van lehetősé-günk steril formában. Átélhetjük a gyűlölet és szeretet legextrémebb formáit (megtapasztalhatjuk a szépséget és csúfságot, a gazdagságot és szegénységet).

- A tömegkommunikációs eszközök adta másik lehetőség, hogy a hét-köznapok világából eltávolodjunk egy fikciós világba (nemi vágy, hor-ror, szadizmus).

- Társadalmi igény az a szükséglet, amely a közös élményekre való tö-rekvésben valósul meg.

- Lelki és erkölcsi igények kielégítése során az a vágyunk teljesül, hogy higgyünk az erkölcsi értékek felsőbb.ségében.

Míg a tömegkommunikációt az előre szerkesztettség, a tömegesség, az egyoldalúság, a passzív befogadás, addig a telekommunikációt a közlés élő jellege, személy ess ég-inti m i tás, kétoldalúság és aktív részvétel jellemzi.

Mit elégít ki a számítógép, ill. annak bármely beépített változata? Milyen igényeket elégít ki a hálózat?

Keresés albumokban, honlapokon, informálódás, csevegés, adatcsere, szinkron és aszinkron kommunikációs formában. A hálózatok elterjedésével a számítógép egyaránt alkalmas hírforrások elérésére, csevegésre, társalgás-ra, csakúgy, mint szórakoztató filmek (webtévé) megtekintésére. A multimé-dia-elemek nemcsak a CD-n rögzített formában fordulnak elő, hanem on-line módban, azaz hálózaton is.

A számítógépek fejlődése révén megszülettek a számítógéppel való kommunikációs lehetőségek (míg korábban feldolgozás, adatátvitel volt a jellemző a számítógépes rendszerekre, napjainkban - a cellás telefonok

elter-150

jedése a legjobb példa - a számítógép bevonult a kommunikációs rendsze-rekbe. A mobiltelefonok adta szabadság nagyon relatív szabadság, bármikor elérhetünk személyeket, de bármikor bennünket is elérhetnek. A számítógép legújabb metamorfózisaként megszületett - egy munkanélküli japán progra-mozó nő „jóvoltából", aki nem kapott tanári állást - a gyermekek szeretet-igényére alapozott TG, a tamagocsi, az elektronikus háziállat. Mit tegyen a pedagógusközösség ezekkel a jelenségekkel?

Napjainkban a hagyományos szemlélet mellett elterjedőben az a felfogás, miszerint „a feladat az, hogy olyan állampolgárokat neveljünk, akik a számí-tógépek és hálózatok világában önállóan gondolkodó, de együttműködő és megértő cselekvői lesznek a társadalomnak. Ebben a szemléletben nem a számítástechnika a lényeg, hanem az, hogy a modern világ kontinuitását az emberi gondolkodás történetének legjobb eszméivel közösítse." 11

Az interaktív médiakommunikáció során a közlések és cselekvések nem két személy, hanem az ember és egy számítógép között jönnek létre. Azért nevezhető ez kommunikációnak, mert teljesül a számítógépek mesterséges intelligenciája révén az interakció. Ezáltal képes alkalmazkodni a gép - a kommunikációs rendszere, a menürendszerek és a párbeszédablakok révén -az emberi tudat által elvárt módon.

4. A médiakompetencia összetevői és kapcsolata az informatikával