154
155
Ez Sz.n. a második ok a haragomra, mert hiszen azt „diák nyelven, hogy pikkel rám”, már elég rég megbocsátottam. Azzal vigasztaltam magam amit a szépírás tanárnő egyszer mondott. Ellenszenvünk rokonszenvünk oly igen befolyásol. A harmadik ok, szintén Sz.n.
részéről a következő: Záróvizsgán gyors.gép. mikor készen voltam a dolgozattal kivittem. Rá néz a dolgozatomra, aztán rám- és nagy gunyossan azt mondja: hogy ez éppen úgy néz ki mint te. Hogy a papír rendes volt azt tisztán tudom. Olyan hosszukás ív féle papír volt és fönt a szélét megfogtam aminek következtébe egy ici-picit alig észre vehetően középen egy kicsit behajolt. De hisz ez egy természet szerű folyamat és mindenkinél így volt. Hát igazán nem tudom, hogy mit talált rajta ami úgy néz ki, mint én? Oh csak adná az Isten, hogy egyszer ezeket meg-mondhatnám nekik egyszer és ez utóbbit
megkérdezhetném attól az u.n. Sz. n. (mert talán azt a jó Isten is megbocsátja, hogy én se szivelhetek.) hogy hogy néztem hát én ki, mikor a hasonlatot tette. Óh hisz ezek a dolgok azt lehet mondani állandóan az eszembe vannak. Nem egyszer fordult már elő, hogy fél éjjel nem aludtam. Hogy hogyan szeretném e dolgokat tudtukra adni, mi módon azt még határozottan nem tudom, de minden esetre
nagyon szeretném tudtukra adni. Lehet, hogy talán majd egyszer irni fogok nekik, még nem tudom biztossan, az is lehet talán, hogy idővel majd elfelejtem és belenyugszok, hogy gondoljanak rólam amit
akarnak, hisz nekem aligha lehetnek hasznomra vagy káromra, ha egy-két bizalmatlan kételkedő kedves nővér, akiknek bizonyára csak olyan rosz tapasztalataik lehetnek az életben, hogy már el se tudják képzelni, hogy létezik még 17 éves olyan tudatlan, naív leány is, aki akkori kételkedésüket nem tudta mire magyarázni, és így nem is
tudott mi ellen szólni. Oh mert azért amennyire én akkor haragudtam rájuk, az biztos, hogy nem viselkedtem volna olyan
csendessen-jámboran. Talán mégis legjobb is lenne, ha már nem is törödnék a dologgal, ha sikerülne elfelejtenem őket az ő álnok természetükkel együtt. Hisz ezzel ugyis csak magamat izgatnám fel, ha
megmondanám, vagy írnék nekik. Lehet törödnek ők avval, hogy engem talán bánt valami, hisz tényleg ugy van amit már többször
156
hallottam, hogy nem érdemes az embernek kiönteni a bánatát, másokkal szembe, hisz ha még udvariasságból meg is hallgatják mit törödnek ők másokkal, legfeljebb csak kinevetnek, érdekli őket a mások bánata? Csodákat! Azért mikor Anyuka oda akart járatni a négyéves kereskedelmibe azért mondtam Anyukának, hogy semmi kedvem sincs odajárni. De ki tudja, hát ha akkor talán még
könnyebben hozzájuthattam volna, hogy ezeket elmondjam. De
akkor mikor Anyuka mondta, hogy oda fog járatni mindezek eszembe jutottak és valósággal gyülölet bosszúvágy érzete fogott el. Talán most, hogy valakinek, helyesebben valaminek (e kis könyvnek.) elpanaszoltam bánatomat, megkönnyebülök.
„november 26.v.”
Csütörtökön este eljött a Marika n. meg a Jenő b. Nagyon jól mullatunk. Egy csomó cukrot hoztak magukkal. A Sanyi is itt volt, ujabban rendszeressen minden nap átjár. Igazán nagyon helyes fiú.
De Istenem ne hagyj el, hát az már tényleg rémes, 69 kg vagyok
télikabátban, hát ez förtelmes. Már nem merek csak napjába egyszer enni. Igaz ugyan, hogy senki se akarja elhinni, még maga a
gyógyszerész se aki megmért.
„december 7 cs”
A S. szorgalmasan jár hozzánk, minden nap itt van. Mikulás este meg volt híva hozzánk a Sárival együtt. A Dódi egy cserép nagyon édes mimozát kapott és egy nagy doboz deszert tőle, nekünk p. egy-egy kisebb dobozt hozott. Igazán nagyon kedves tőle. Tegnap délután bejelentette magát az Szöny.I. A D. nagyon dühöngött, hogy most miatta nem mehetett el a S-val a moziba, még majdnem sírt is bánatában. (Hej ha tudná ezt a Sanyi.) Hogy vissza térjek az előbb emlitett vén legényre „megkell vallanom, hogy nagyon okos egy ember, tanár, író stb. De egyáltalában nem szép: nagy bozontos szemöldökei vannak és amellett még hiú is, de még 36 év körüli is.
Önkéntelenül párhuzamot vontam közte és a S. közt. Mennyivel
jobban illik hozzá a s., még csak egy napon se lehet őket említeni. De, hogy ezek milyen buták (a D. meg a S.) mind kettő szereti egymást és a Dódi mégis olyan hideg vele szembe, a Sanyi meg nem meri
157
megmondani, hogy szereti. Na de elég az hozzá, hogy a mikulás
pompássan telt el. Még Apuka is velünk együtt szórakozott (p. nála ez ritkaság.) Apukát behívták kiképzésre: de alighanem fel mentették a hivatalból, mert olyan jó kedve van. A „ Silling házat” (Marlitt.)
kiolvastam. Nagyon jó és szép is volt. Marlittnak csupa ilyen
rendkivüli jó könyvei vannak. Most azonba tekintve, hogy januárba már én is tanulok, bele kezdek az „Uri hajlamok” cimű könyv
olvasásába (IV kötet, a hegység tündérének irójától.) A Marlitt könyvekből talán még négyet nem olvastam, bár nagyon sajnálom, hogy nem olvashatom ki mind, de hisz ugyse tudnám kiolvasni a hátra levő idő alatt, azért kezdek hát ebbe a könyvbe. Azám kaptunk
mindnyájan egy ruhát. Enyém is nagyon édesre sikerült. Csak az idővel nem vagyok kibékülve, nem akar hideg lenni és a hó esni.
Mikuláskor is az eső esett. Megrontja az ember illuzióját.
„december 26.sz.”
Ime elérkezett már a várva-várt karácsony is, bár az idő szerint inkább húsvétnak felel meg. Napsütéses enyhe a karácsony. A fánk nagyon szép lett. A Dódi kapott a S.-tól egy ezüst kompaktot, minek cserébe egy értékes töltőtollat adott. (Igazán nem tudja mit csinál.) A Jenő vett neki zöld üvegből egy bonbon tartót, a Sáritól kapott a legértékesebbet: 6 csészét tányéral – nagyon guszta krém szinű porcelán. A S. vett az Évinek is tekintve a születésnapját – egy doboz bonbont. Én és az Évi egy-egy emlékkönyvet kaptunk. Nagyon örülök neki. Tegnap Apukával kinn voltunk a Nagymamáéknál. Szokás szerint kaptunk 2P-őt. Bár inkább a pénz helyett valamit vettek volna, mert úgy olyan hideg ha helyette pénzt adnak. Ott voltak az Ilonkanéniék is az egész családdal. Nem tudom mi ütött beléjük olyan bizalmasak voltak hozzám. Elöször mikor jöttek még csak nem is üdvözöltük
egymást az Icúval. Gondoltam, hogyha ő nem jön hozzám köszönni én csak nem megyek. De később már egészen belejöttünk a beszédbe, sőt mi több a végén búcsúzáskor már meg is csókoltuk egymást. Nem is találom őt úgy ha beszélünk felvágósnak, affektálosnak. De lehet, hogy ő változott meg. A Luca cédulámnál „Ákos” jött ki. A J. hála Istennek nem írt az ünnepekre se’ talán észhez tért. Keresztanyám mult héten feljött Pestre, nálunk is volt. Marcsót vagbélbe operálták.
158
Egy gyönyörű könyvet olvastam Benickynétől „Uri hajlamok” címel.
Én azt tartom, hogy Marlitt és Benickynénél nincs jobb író. A Jolika egy nagyon szép börkötésű zsoltárt kapott a keresztanyjától. A rokonok közül ez ideig az ünnepek alatt senkise látogatott meg. Na nem baj ha bajba lesznek megtalálnak.