192
193
Vasárnap a Sanyi megcsókolta, anyukát és a Dódit, örömében, hogy már oly közel vagyunk az eljegyzéshez. Ma is egész délután késő estig itt van a Sanyi. Délelőtt kint voltak a vásárban, a S. vett a Dódinak egy nagyon szép vázát. A kosztümje már készen van a D. a blúz is nagyon helyes lett. De még fel sem vehette, olyan hüvősre fordult az idő, még a fűtés is elkell. A ház építésére vonatkozólag sokat tervezünk, csak valóra válna. A Dódi eljegyzése, mához egy hétre lesz. Az Erzsike, jelezte addigra jövetelét. Csak legalább szép idő lenne addigra. Az orgona már nyílik, az almafa is tele van virággal p. úgy nézet ki,
mintha semmi sem akarna virágozni. A rossz idő miatt azonban nem tudjuk élvezni a virágillatot. Istenem! hisz én is már 15-én tizennyolc éves leszek, szinte hihetetlen? Sajnálom, hogy már elmulik a
tizenhetedik évem, mert nagyon szerettem ezt az évkort. Hisz semmi sem vall arra, hogy hiszen már nagy-leány vagyok. Mert aki már 18 éves az már nem kisleány. Pénteken véletlenül oda adtam a
kalauznak egy átszállóért 60 fillért, úgy, hogy csak 14 fillér volt nálam.
Ezért gyalog jöttem haza. 1 ½ óra alatt hazaértem (az István uttól – a hidig egy tantusszal.)
„május 13.”
Meg volt a Dódi eljegyzése tegnap (pünkösd vasárnap.) Most már menyaszony. ímeghívtuk a Nagymamáékat, és a Jolán n.-éket is az eljegyzésre, de egy se jött el. Táviraton gratuláltak. Álítólag az Árpád b. is megvannak sértve, hogy őket nem hívtuk. Pedig az iskolában még csak meg se ismertek, most egyszerre megismernek és jogaikat követelnék, hisz ha meghívtuk volna is, ők is úgy tettek volna mint a Nagymamáék és a J.n.-ék. Igy legalább elkerültük a visszautasítást.
Hisz különbe is velük soha nem is tartottuk a rokonságot. Hisz az irigység megeszi őket, hogy a Dódi mennyasszony. De a J.n. és a Nagymamáék is azokhoz pártolnak, mindig azokat szerették jobban, csak lett volna az Icusnak vagy Katónak nem hogy eljegyzése, de csak születésnapjuk és hívták volna csak meg őket, majd szaladtak volna.
Igazán az embernek ki kell, hogy ábránduljon Apuka összes
hozzátartózóiból. Hisz Apukát se hiszem, hogy oly nagyon szeretnék, mert még a születésnapjára sem jönnek ki soha, hanem egy
kétfilléres lapon gratulálnak. Nagyon jól tudom én, hogy fáj ez
194
Kotaszek Hedvig: Koszorúslányok 3.
195
Apukának, még ha nem is mutatja. – De hogy térjek át a dolog
szebbik felére. – Öt órára voltak a vendégek hivatalosak. Mikor már mind összegyültünk a S. azt mondja, hogy azt hiszi most a
legalkalmasabb, hogy hamar átessenek a hivatalos formán. Kérte a szülőket hogy fogadják őt szeretetükbe és átadta a Dódinak a gyürűt és még a jegyürű átadása után egy 33. karátos briliáns gyűrűt. Ezután egymás nyakába borultak. A Szülök, de mindenki, aki jelen volt sírt, és megindultak a gratulálások. A Sanyi szegény nagyon helyes volt ahogy beszélt, de azért lehetett látni rajta az izgulást. A Dódi próbálta őt segíteni, és azt mondta na jó van Sanyi elég lesz már – és siettette őt, hogy hamarább tul legyen a dolgon. Azután hogy a gratulálások is bevégződtek, átszaladtam a Dódival együtt megmutatni a Blayer n-éknek, a gyürüket. Ott is mindenki sírt. Onnét visszajöve egy ideig beszélgettünk, aztán nem sokára tálaltunk. Az asztalt ki kellett egészen húzni de még így is nekünk (gyerekeknek) külön asztalnál kellett ülni. Nagyon izlet minden, hét féle sütemény volt. Evés után táncoltunk. A Zoli (Marcsa udvarlója)
elhozta hazulról a rádioukat, egy pompás hatalmas készüléket, és azon fogtunk tánclemezeket. Nagyon jól érezte mindenki magát.
Későb átjöttek a Blayer – n-ék is. A vendégek ½ 2-ig voltak itt.
Összesen 24-en voltunk. A Dódi egy nagyon édes, halvány rózsaszin ruhában volt. Nagyon jól állt neki. Igazán nagyon szép volt. A kis Maca fehérbe volt, a haja fehér szalaggal felkötve ő is nagyon édes volt, én pedig a világos kék rakott ruhámban. A Sanyi hozzátartozóinak is mindnek tetszik nagyon a Dódi és mind szereti. Ma is mikor a templomból hazafelé jöttek bementek a Sanyi szüleihez, és azt mondja a Dódi, hogy annyira örültek neki, a mamája sírt örömében.
Igazán jó embereknek néznek ki. Tegnap este felé azt mondja nekem a Sanyi, hogy Istenem nekem jeggyűrüm van, egy évvel ezelőtt még azt mondtam, hogy dehogy nősülök én meg”. Csak elkell jönni annak aki az embert meghóditsa, és akkor már nem tud ellentállni. De a Sanyi tényleg nagyon szereti a Dódit. Csütörtök este egy hatalmas orgona csokrot kapott, annyit, hogy három vázában is alig fért bele.
Tegnap délelőtt p. egy gyönyörű kosár virágot, mely itt illatozok
196
Kotaszek Hedvig: Rózsaszirom
197
előttem. Halvány rózsaszin szegfűk, gyöngyvirágok, két szál sötét bordó orhideához hasonló virág fenyő ágak között és legelől egy mennyaszonyi fehér csokor, melyről (végéről egy halvány rózsaszin szallag nyúl le. Nagyon izléses az egész. Múlt vasárnap, hogy kint voltak a nemzetközi vásárba vett a Sanyi a Dódinak egy iparművészeti értékes vázát. Én nekem csak az nem megy ki a fejemből, hogy
hogyan lehet az, hogy valaki egyszerre két gyűrűt is kapjon. Mikor kérdeztem azt mondták a szülők, hogy ezt így szokták (de én azt hiszem ezt csak tréfából mondták), mert én még nem is hallottam, hogy valaki egyszerre két gyűrűt is kapjon. Én örülnék, ha csak egy is lenne (de nem karikagyürü, nem azt még igazán nem kivánok.
Istenem! A Dódi mennyaszony, szinte alig tudom elhinni: hogy milyen kiszámíthatatlan a sors. Bent a hivatalban azt mondták a Dódinak, hogy olyan, úgy néz ki mint egy „Madonna.”
„május 18”
Szerdán volt a születésnapom. Szinte alig tudom elhinni, hogy már 18 éves vagyok. Apukátol 4P-őt kaptam és csokoládét, Anyukától p. egy hajszálvékony harisnyát. A nagymama is megtisztelt egy lappal. A Dódiéknak csináltatott a Sanyi mamája eljegyzési lapokat, melyet szétküldtek. Ma, már, érkezett egy pár gratulálás rá. (A Takszinál.) A Cégvezető is nagyon szépen írt. Azt irta többek között, hogy mondja meg a völegényének, „hogy nagyon jól választott, mert ő olyan „ aki csak rózsákat akar az élet útjaira hinteni, nem p. töviseket.” Adná az Isten, hogy csak rózsák között járnának egész életükbe. Igaz szivből kivánom ezt nekik. Hisz oly helyesek, kedvessek mind a ketten. Csak az élet szebbik fele jutna nekik osztályrészül.