Az érett buzakalász Lehajtja a fejét!
(Apukától)
184
„március 18. H.”
Tegnap Anyukáék voltak a Sanyi szüleinél. Nagyon jól érezték
magukat. A D. kapott a S. mamájától egy arany kis keresztet. Igazán kedves tőle. Az Erzsikéék itt vannak nálunk. Ágika nagyon aranyos.
Tegnap este egy kicsit elbeszélgettünk, kinek milyen természete van.
Rám azt mondta mindenki, hogy rém nyugodt, irigyelni való higgadt természetem van. Anyuka is azt mondta, hogy az osztályfönöknő meg a kedvesnővérek is azért nem bírták a természetem, mert mindig oly nyugodt voltam, angolhidegvérű. Azt mondja a Sanyi’, hogy az én férjem vagy a haját fogja tépni, hogy olyan higgadt-nyugodt vagyok, vagy ő is hozzám szokik és ő is nyugodt lesz. Az Erzsike azt mondja az Évinek, hogy ….. alakja van, gyönyörű, nekem p. ha ezt ugyan nem is mondják tudom, hogy rossz. Az tény, hogy az Évinek szép az alakja és a többié is elég jó, csak éppen én vagyok az aki kiütök a családból.
Hisz nem is kivánom én azt, mert ugyis lehetetlen, hogy olyan jó
alakom legyen, mint az Évinek, csak legalább rendes legyen – türhető.
Talán ez is az oka, hogy olyan rossz hangulatba vagyok. Mert igazán az irigység távol áll tőlem, de az mégis csak elkeserít, hogy a többiek, nálunk mind elég magassak, soványak és jó alakúak, és szépek is, és én p. kövér is vagyok, elég magas sem vagyok, az alakom is rossz és szép se vagyok. Még ha valaki mondja is (hogy) az ellenkezőjét: ideig-óráig csak elhiszem, de aztán arra gondolok, hogy biztos csak azért mondták, hogy ne szomorkodjak. Sokszor arra gondolok, hogy nekem legjobb lenne valahol messze, nagyon messze egyedül lenni, ahol senki nem láthatna, és ahol nincsen csak a magány, hogy ne lássak senkit, és engem se lásson senki. Ennek a célnak tudom, hogy legjobban megfelelne, ha kolostorba mennék, de írtózok ettől a gondolattól. Legalább okos lennék vagy valami olyan tulajdonságom lenne, ami mindezt pótolhatná. P. ha elnézem olykor a kiskori
fényképemet, és ahogy mások is mesélik, nagyon szép voltam, és formás is, és most mikor ezek fontosabbak lennének, most
megszünnek? Legjobban szeretnék sírni, de nem vagyok egyedül, magamba: már p., hogy más is megtudja, hogy engem mi bánt, - ettől Isten őrizzen Pedig ha én olyan szép is lennék, és jó alakom lenne, nem hinném, hogy azért pusztán csak a hiúságomnak élnék?! De
185
Kotaszek Hedvig: Koszorúslányok 2.
186
hiszen mire való a mindennapi torna: naponta úgyszólván nem merek már 5-6 óránál többet ülni, enni se merek rendessen. És az alakom mégse javul’, a csipőm, általában az alsó testrészem széles és fogyni se fogyok. De mindezt tán megszoknám: ha a jó Isten meg engedné, hogy letudjak érettségizni és egy jó állásom lenne, úgy hogy a magam kenyerét megtudjam keresni és úgy nem kellene férhez mennem soha. De hagyuk ezt, hisz ez már régi dolog és ami a legborzasztóbb a valóság. Most a héten nem megyek be, de tanulni valóm azért
minden napra van. A Dódinak fel kell vágni az inyét, mert egy fogból bent maradt a gyökér, és húzzásal nem jön ki, mert összevan nőve, Az Erzsike azt mondja, hogy nincs abban semmi, hogyha egy fiú és leány még az esküvő előtt megcsókolják egymást. A D. azt mondja, hogy ők is megcsókolták már egymást. Anyuka egész odavolt, de én is azt hiszem, hogy a Dódi ezt csak úgy mondta. Mert én is anyukával egyenlő véleményen vagyok és igazán nem helyeslem az ilyet. De különben is a S. nem olyan gyerek, aki ilyesmit tenne. A Zolika hál’
Isten már jobban van, még jár kvarcra. A Dódi már e hétén áttér.
„március 27.”
A múlt héten csupa váratlan vendégek jöttek hozzánk. Elöször is a nagymama jött el, pénteken p. a Gyuszkó. Ő is vagy egy éve már, hogy nem volt nálunk. Hét-
fő, megint kijött meglocsolni. Moziba is elvitt engem meg az Ellust.
Juárez filmet néztük. Vasárnap eljött hozzánk az új rokon.
Nevezetesen: Nagy György valami távoli rokon. Nagyon helyes fiú.
Vasárnap szintén voltunk moziban. A fiú is utánunk jött az Évivel. Az
„utolsó vereckeit” láttuk. Nagyon sokat lehetett nevetni rajta. Mikor hazajöttünk, már szépen meg volt terítve vacsorához. Nagyon jól érezte magát az új rokon. Egészen ½ 9-ig volt itt. Ja a Sanyi meg volt híva vasárnap ebédre. Nagyon jól érezte magát. A D. kapott a Sanyitól egy nagyon szép divatos drapp kis táskát. Az ünnepek nagyol jól
teltek el. Kár hogy már vége van. Jaj úgyszeretnék egy jó könyvet olvasni.
„Április 3.”
187
Jaj oly rég akartam, már írni, hisz nagy esemény játszódott le nálunk, de egészen mostanáig még nem jutottam hozzá. A S. legnagyobb újság: a Dódi mennyaszony-jelölt. Vasárnap itt voltak a Szülei és megkérték a Dódi kezét. Kérdezték, hogy befogadjuk-e a Sanyit? A meghatottságtól sírt mindenki és egymást csókolgatták. Bennünket beküldtek a hálószobába és mi bizony ott oly élénken szórakoztunk, hogy nem is vettük észre, hogy az ebédlőben miről beszélnek. Úgy határoztak, hogy az eljegyzést pünkösdkor tartják. Olyan boldogok különösen a S. és a D., hogy kise lehet mondani. Most már merik egymást nyiltan is tegezni és simogatni. De örül nálunk mindenki.
Apuka Anyuka is. Olyan jól esik hallanni Anyuka örömmel teli
nevetését, amivel ugyan csak szokott takarékoskodni. De a Sanyi és a szülei is olyan boldogok, hogy nincs is rá kifejezés. Jó embereknek látszanak. A György is eljött! Nem is gondoltunk rá, hisz múlt héten volt kint nálunk elöször. De úgylátszik jól érzi magát nálunk. Vasárnap is 4 órakkor jöt és ½ 11-kor ment el. És azt mondta, ha nem lesz
alkalmatlan, eljön máskor is. Többek között, ahogy elbeszélgettünk, azt mondja, hogy ő majd elveszi a Jolit, mint a Gyurkovics lányoknál volt, neki jut majd a legkisebb. Mire a Joli nagyleány lesz’ addigra már ő is szépen fog keresni. Erre föl én meghívtam őt a J. konfirmálására.
Mindnyáan játszottunk zálogosdit is. Az Ellus mondott a következő zálogra ítéletet: hogy akié’ csókoljon az engem meg. Előhuzza, hát az új rokonunké volt (Gyurka.) Ő odajött, hogy megcsókoljon, de én elszaladtam. Mikor vége volt a játéknak azt mondja nekem: A kezét akartam csak megcsókolni. – Hál’ Isten a Dódi hozott nekem a
könyvtárból egy Marlitt könyvet. Nagyon örülök neki, csak alig van időm rá, hogy olvasam. Abba is hagyom már az írást, hogy
olvashassak.
„április 8.”
Kiolvastam a könyvet „Marlitt” második feleség. Nagyon tetszett.
Múlt héten láttam, a hófehérke filmet, a Blayer n.-ék -…
tervezgetnek, hogy egy házat építtetnek. És mi majd lakbérlett törlesztéssel átvennénk a házat. De mi lesz belőle hát az még csak a jövő titka? Mindenesetre jó lenne, ha valóra válna. Ma esett a hó’
rém rossz idők vannak mostanában. A S. és a D. nagyon boldogok.
188
Számolgatják a napokat az eljegyzésig, egyik hetet a Dódi másik hetet a Sanyi húzza át. A S. mamája azt mondta, hogy majd eljön a napokba megbeszélni anyukával az eljegyzést. A S. meg a D. bementek a Blayer n.-ékhez. Annyira örültek nekik. Tegnap este bent voltak nálunk a Bl.
n-ék. Az új házunkról beszélgettünk. De csak jövőre akarják építeni fel. Már alig várjuk, hogy kész legyen.