A valuta fogalma és mai rendszere

A társadalmi kérdéstől eltekintve, a nemzetgazdaság- tannak jelenleg leginkább és legbebatóbban vitatott kér­

dése a valutakérdés. E zen kérdést ma már nemcsak mint tudományos, hanem egyúttal mint politikai napi kérdést vitatják, úgy, h ogy a tudomány kom oly és higgadt m eg­

győződés sugallta hangjába, a hirlapi czikkek és parlamenti beszédek z a ja ; — az érvek és adatok halmazába, a politikai jelszavak és a pártszenvedély hangja vegyül bele. Ma már alig van nap, h ogy a nagyobb politikai lapok hasábjain, parlamenti vagy egyleti gyűléseken, a valuta-kérdés vita tárgyát ne képezné, s ig y annál feltűnőbb, h ogy épen ha­

zánkban, mint alább látni fogjuk, a nemzetgazdaságtan nesztorán, Kautzon kivül, alig valaki foglalkozott behatób­

ban ezen kérdéssel.

A valuta kérdése nálunk nem oly aktuális jellegű ugyan, mint Németországban, vagy az amerikai unió álla­

maiban, de azon ellentétes elméletek, melyek ezen kérdés megoldását illetőleg jelenleg egymással szemben állanak,

— a német szaktudós Wagner helyes m egjegyzése szerin t:

»n agy és általános jelentőséggel bírnak a nemzetgazda- ságtan összes tanait és különösen az államnak és a törvény- hozásnak a közgazdasághoz való viszonyát illetőleg.»J)

A nemzetközi forgalom óriási fejlődése folytán m indig nagyobb lesz azon állami intézkedések jelentősége, melyek által az egyes államokban a legátalánosabb csereeszköz tör­

vényes kellékeit megállapítják.

■, --- %

*) Wagner Die Wáhrungsfrage in dér neuesten Litteratur. Tübin- gische Zeitschrift. 36. k. (1880.) 760. 1.

IV. FEJEZET.

A műveltség legalantabb fokán a gazdasági javak és szolgálatok kicserélése túlnyom ólag a pénzzel való fizetés m inden közvetítése nélkül történik, mert a gazdasági funk- cziók legn agyobb része cseréből és nem adás-vevésböl áll.

A zonban a kereskedés és forgalom legprim itívebb fejlődése már nagyban emeli a pénz jelentőségét. A gazdasági fej­

lődés magasabb fokán pedig a pénz már nem csupán átalá- nosan használt csereeszköz, hanem állami tekintély által védett törvényes fizetési eszköz és átalánosan használt érték­

mérő, mely ezen tulajdonságainál fogva egyúttal mint leg­

alkalmasabb értékgyüjtö és értékmegóvó eszköz szerepel.

Mindez, azon fémeknek, melyek pénzül használtatnak — használati értékét tetemesen emeli.

A régi angol iskolának azon értékelmélete tehát, m ely a pénz értékének meghatározásánál, annak csupán csereképességét, illetőleg valamennyi más áruval szemben nyilvánuló vevőerejót (Kaufkraft) tartja szem előtt, — »die Maciit zu kaufen,« mint a pénz elméletének német Nestora Hoft'mann mondja, — a pénznek összes tulajdonságait fel nem ismeri és ig y az általa fölállított m ennyiségi elmélet (Quantitátstheorie) a pénz értékére befolyással levő összes tényezők magyarázatát nem nyújtja. Ezen elmélet szerint a pénz értéke egyedül azon aránytól függne, m ely egy bizonyos időben és helyen az eladásra szánt áruk m ennyisége és a forgalom ban levő pénz összege között létezik. A pénznek kisebb v a gy nagyobb mennyisége ezen elmélet szerint annak értékén csak aákryiban okoz változást, h ogy akkor, m ikora pénz m ennyisége a tö b b i árukhoz képest csekély, az egyes pénzdarab vevőképessége növekszik és ennek folytán a csekélyebb m ennyiséggel épen annyi cserét lehet közvetí­

tetni, mint lehetett akkor, m ikor a pénz mennyisége a többi cserejavakhoz képest n agy v olt és ennek folytán abból egy és ugyanazon áruért többet kellett adni. V agyis a cseké­

lyebb mennyiségű pénzösszeg egy nemzet áruforgalma szempontjából, n agyob b vevőképessége által egészen ugyan­

azt a szolgálatot teszi, mint a nagyob b mennyiségű pénz­

összeg m egfelelő arányban csökkenő vevőképességével. De ezen elmélet a pénzt csupán a többi forgalm i javakhoz való

T83

viszonya szerint, m int átalános csereeszközt veszi tekintetbe és egészen m ellőzi annak azon tulajdonságát, h ogy vele tör vényes fizetés eszköz ölhető, a mit az angol »legal tender«-nek- a franczia »puissance libératoire«-nak, a német » Solutions-- kraft«-nak nevez. P edig a pénznek épen ezen tulajdonsága tetemesen emeli annak használati értékét és ezen tulajdon­

sága nem a forgalmi javak mennyiségétől. — hanem az állam törvényétől függ.

Áruvá, m ely csereközvetitésre, értékmegóvásra ésér- tékfölhalmozásra szolgál, a pénz anyagértéke által válik, melyet neki az arany v a gy ezüst kiváló tulajdonságai adn ak; törvényesen elismert fizetési eszlcözzé ellenben a pénz az állam törvénye és tekintélye által lesz. A nemzet­

közi forgalomban a pénz mint áru, az egyes államok területén mint törvényes fizetési eszköz szerepel. E z utóbbi minőségben a pén z oly czétokra is szolgál, melyek a nemzetközi forga­

lomban alig jön n ek tekintetbe.

A z állam által törvényes fizetési eszköznek elismert pénz nemcsak adás-vevésre, hanem egyúttal adók és birsá- gok fizetésére, kölcsönök visszafizetésére, károk megtéríté­

sére szolgál. A z állam ezzel teljesíti mindennemű fizetési kötelezettségeit, ezzel mér minden értéket és ennek, mint törvényes fizetési eszköznek, elfogadására kötelez mindenkit, a ki a fizetésnek, egy különösen meghatározott nemét 'magá­

nak világosan ki nem kötötte. A z állam tehát a pén z hasz­

nálati értékét jelentékenyen emeli és így annak értékére döntő befolyást gyakorol.

A zon értéket, melyet az állam bizonyos meghatározott pénznemeknek ad, az által, hogy azokat az államban előfor­

dulható minden gazdasági üzletre és fizetési kötelezettségre nézve törvényes fizetési képességgel (Solutions-kraft, puissance libératoire) ruházza föl, valutának nevezzük. (Wahrung, étalon, standard).

A szerint, a mint az államok ezen tulajdonsággal csupán aranyból, csupán ezüstből, vagy mind a két fém ből együttesen vert pénzeiket ruházzák föl, — arany-, ezüst-, vagy kettős-valutát különböztetünk meg.

ezüstből pusztán váltópénzt ver az ezüst áruértekére való tekintet nélkül és egy bizonyos csekély összegen túl, m in­

dennemű fizetési kötelezettségnek teljesítését aranyból vert pénzben rendeli el, tehát egyedül az aranypénzt ismeri el törvényes fizetési közegnek.

Ezüst-valuta o ly országban van, hol egyedül az ezüst­

ből vert pénzt tekinti az állam törvényes fizetési eszköznek, aranyat tehát senki sem köteles fizetés fejében elfogadni.

A kettős-valuta (Misch- oder Doppelwáhrung, Double étalon. Bimetallism') végre abból áll, h og y az állam mind a két fém ből egyképen veret törvényes fizetési eszközül szolgáló pénzeket, azoknak egymáshoz való árviszonyát törvény által határozza m eg és mindenkinek tetszésére bizza, m elyik fém ből vert pénzt akarja használni.

Oly államokban végre, hol az állam az érczpénzt a forgalom ból csaknem egészen kivonta és saját papirje- gyeit, mint vnindmegannyi adósleveleit, ruházta föl a tör­

vényes fizetési közeg jellegével, ezen jegyeket papírpénznek) az illető állam valutáját pedig papír-valutának szokták nevezni.

Ezen valuta természetesen lényegesen különbözik a fémvalutától, mert m íg a fémpénzeknek egyúttal áru- értékök is van, és mint ilyenek, a nemzetközi forgalom tárgyát képezik, addig a papírpénznél az anyagérték tel­

jesen hiányozván, az a nemzetközi forgalom ban alig szerepelhet.

M indezekből kitűnik, h ogy a nemes fém ekből vert pénz értéke ép úgy, mint minden más árué, egyrészt a szük­

séglet nagysága, tehát a használati érték mérve, más­

részt a nemes fémek termelési költsége szerint változhatik ugyan, de annak használati értékét az állam a törvényes fizetési eszköz meghatározása által tetemesen fokozhatja és állandóbbá teheti M ielőtt tehát a legczélszerübb és legjobb valuta-rendszerre nézve fölállított legújabb tudományos elméleteket tárgyalnék, szükségesnek látszik ismerni azon valuta-rendszert, m ely az egyes államokban a legújabban

megindult eszmemozgalom korában létezett, és ennek alap­

já n figyelemmel kisérni azon hatást, melyet jelentékenyebb irók a fennálló valutarendszer megváltoztatására vagy módosítására gyakoroltak.

A z arany, mint államkincs, az ókorban, főleg E gyp - tomban és Ázsiában, igen jelentékeny szerepet játszott ugyan, de a macedoni uralom fénykorától és a római csá­

szárság korszakától eltekintve, mint forgalm i eszköz min­

denütt az ezüst pénz szerepelt. A z ókorban átalában ezüst­

pénzzel éltek és az arany valuta hazájában, Angolországban, az 1272. évben vert aranypénzek csakhamar visszafolytak az állampénztárba és nem voltak foi’galom ban tarthatók.

Csak az olasz kereskedelmi államok fölvirágzása korában kezd Európában az aranypénz a nemzetközi forgalom ban szerepelni. A múlt század végén és a jelen század elején végre töb b állam az aranyat és ezüstöt egyenjogú törvényes fizetési közegnek (legal tender) jelenté ki és ig y meghono- sitáa törvényes fizetés kettős módját, (»L e double mode de payement légal,« — mint "VVolowsky mondja).

A z észalcamerikai Unió államai, m indjárt független- ségök kivívása és önálló állami szervezkedésök után, 1792- ben hires állainfórfiuk: Hamilton indítványára a kettős­

valuta rendszerét fogadták el és ez alapon 1834 és 1837-ben alkotott törvényeik által részletesen szabályozták a pénz- verési jo g gyakorlatát és a törvényes fizetés módozatait.

A hatvanas években dúlt polgárháború az állam pénz­

ügyeit annyira kimerité, h ogy a szövetséges korm ány az amerikai bankok által az államkincstárban letéteményben levő nemes érczekre utalványokat bocsájtott k i , m elyek zöld hátukról »greenbacks«-nek neveztettek és 1879. január hó 1-ig kényszerforgalom m al bírtak. A z amerikai pénzrend­

szert szabályozó törvények mind a kényszerforgalom ezen időszaka alatt alkottattak. A z 1873. évi február 12-én kelt törvény az ezüst dollár veretesét beszüntette és ez által tényleg az aranyvaluta lépett volna életbe, ha az állam- j egyek ez időben kényszer forgalom m al fölruházva nem lettek volna. Del Mar, az egyesült államok statisztikai hi­

vatalának volt igazgatója, azt állítja, h ogy az 1873. évi

törvénynek nem volt más e zé lja ,J) m int az 1834. és 1837.

évi törvényeknek egy összefüggő egészbe leendő össze­

foglalása ; az egyes államok képviselőinek legnagyobb része nem is sejté, liogy az állami pénzverde igazgatója által bemutatott pénz verés i codex a törvényes valutarendszer megváltoztatását czélozza. Amerikában ezen időben papír­

pénzzel éltek és ig y alig gondolt vele valaki, h og y azon pénznemek sorából, m elyek ezüstből verhetök, a » dollár « szó egyszerűen ki volt hagyva, csak később lettek erre Del Mar által figyelmeztetve, mire azután az 1873. évi tör­

vény azon alattomos szándékának meghiúsítása czéljából, h ogy a kényszerforgalom megszűnte után az arany legyen az egyetlen törvényes fizetési közeg, — alkottatott a Bland-bill.

Bland Richárd,- Missouri egyik képviselőjének indít­

ványára, 1878. február ‘28-án egy törvény hozatott, m ely­

nek értelmében az állami pénzverdék fölhatalmaztattak havonként 2 -4 m illió dollárnyi összeg erejéig az arany­

nyal szemben 1 : 15'98 értékarány szerint ezüst dollárokat verhetni, m elyek ép úgy, mint a forgalom ban megmaradt régibb ezüst dollárok, teljes névértékűk szerint törvényes fizetésül elfogadandók. A z amerikai unió államainak új elnöke: Cleveland, az arany valuta hi ve lévén, mindjárt első, 1885. évi február hóban kelt üzenetében a Bland-bill fölfíig- gesztését sürgette, a kamara azonban ezen kérdés tárgya­

lását ugyanazon évi deczember 1-én m egnyíló ülésszakára halasztá. A Bland-bill fölfüggesztése eddig nem követke­

zett be és legközelebb nem is várható, mert az 1886. évi február hóban az alsó kamarában Bland egy határozati javaslata, m ely az állami kincstárnak az ezüst fizetések kor­

látozását ezélzó műveletei ellen irányul, 168 szóval 88 elle­

nében elfogadtatott s ig y a fennálló vegyes valutarendszer hivei a kamarában nagy többségben vannak.

Francziaországban és az 1863. óta, fönnálló u. n. latin

') Ezzel szemben fölhozatik, hogy ezen törvényjavaslat a kon- gressus indítványára 1 3-szor lön kinyomatva, a két kamarában összesen öt napig tárgyalva és a tárgyalások az országgyűlési naplóban 144 hasábra terjednek. Soetbeer : Neue Freie Presse. 1886. jan. 15. szám.

pénzügyi unió egész területén szintén, a kettős valuta rend­

szere képezi a törvényes pénzrendszert, bár újabban tö b b ­ féle megszorításokkal. A latin pénzügyi konventió alapját Francziaországnak 1803-ban, a n agy forradalom korszaká­

ban, a forradalom 11 évében liozott törvénye képezi. Ezen törvény értelmében egy ezüst franc 5 gramm ezüstből áll 9/10 finom tartalom m al; egy 20 francos arany pedig 6-450 grammot nyom szintén 9/10 finom tartalommal, tehát egy kilogramm arany 155 darab 20 frcos értékét képviseli, vagyis .1 kilogramm ezüst = 200 franc és 1 klgrm. arany

= 3100 frc, s ig y az ezüst értéke ú g y viszonylik az arany­

hoz, mint 1 : 15'5-hez. Ezen pénzrendszer alapját az egy francos ezüst pénz képezi, m ely 4 1/2 gramm ezüst és 1j2 gr.

vegyülékből áll és 29 ctigr. aranynyal egyenértékűnek tekin­

tendő. J)

Svajcz, Olaszország és Belgium 1808 óta minden össze­

beszélés nélkül ugyanilyen pénzláb szerint verték az 5 frcos ezüst- és 20 frcos arany pénzt, 1865-ben Frére-Orban, B el­

gium nevében fölhívta a franczia kormányt, h ogy azon államokat, m elyek amúgy is egyforma pénzrendszerrel élnek, szólítsa fö l egy pénzügyi szövetség »union monétaire« meg­

kötésére. 2) 1865. deczember 23-án az unió a következő főelvek alapján jö tt lé tr e :

1. A szövetséghez tartozó államok kötelezik magokat arra, h ogy összes arany és ezüst érmeik súlya, finom tar­

talma, alakja, pénzlába és névértéke tekintetében azonos eljárást fognak követni.

2. A z aranypénzek és az 5 frcos ezüst érem 900/i0oo finom tartalommal, ellenben a 20 és 50 ctimes, továbbá az 1 és 2 frcos ezüstpénz csak 886/10oo finom tartalommal verendök.

3. A z aranypénzek és az 5 frcos ezüst az unió minden államainak pénztárainál, bármely állam verte is azokat, föltétlenül elfogadandók, a többi ezüstpénzeket ellenben

*) íCinqu grammes d’argent au titre de neuf dixiéme de fin, consti- tuent 1'unité monétaire, qui conserve le nőm de franc.« A törvény szavai.

-) A latin unió történetét érdekesen adja elő Hegedűs 1886. évi apr.

5-én tartott akadémiai fölolvasásában : A latin államok pénzszövetsége 1865 — 1885. Budapesti Szemle 1886. aug. 185— 232. 1.

csak 100 frc erejéig köteles a másik állam pénztára elfogadni és minden állam köteles kívánatra a másik állam pénztá­

ránál levő ilyen pénzeit aranynyal v a gy 5 frcos ezüsttel beváltani.

4. Minden állam kötelezi a maga alattvalóit, 50 frc else­

jéig, nem teljes értékű saját ezüst pénzeinek elfogadására.

5. A z egyes pénzdarabnál m egengedett finomsági elté­

rés (remedium 2/iooo)> a kopási m aximum pedig 1/2°/0-ban állapíttatott meg.

6. Minden állam, m ely ezen elveket elfogadja, csatla- kozhatik az unióhoz.

Spanyolország, Románia és G örögország pénzrend­

szerét egészen a latin unió elveinek m egfelelőleg szabályozta ugyan, de tényleg az unióhoz csak G örögország csatlako­

zott 1868-ban.

A szövetség tartama 15 évre állapíttatott meg, de még ezen határidő lejárta előtt (1880. jan. 1-én) már 1874-ben szükségesnek mutatkozott, az ezüst értékének csökkenése folytán, az 5 fr.-cos ezüst pénz szabad verésének jo g á t tete­

mesen m egszorítani és 1878-ban teljesen megszüntetni, ez utóbbi évben a szövetség tartama 1885 deczember 31-kéig hosszabbittatott meg, 1885 novem ber havában pedig Olasz­

ország, Francziaország, Svaicz és G örögország az uniónak ujabb 5 évre, 1891. január hó 1-ig leendő meghosszabbítását határozták el, kimondván egyúttal, h ogy azon esetre, ha azt lejárat előtt fö l nem mondják, ú gy az mindenkor egy újabb évre m eghosszabbítottnak tekintetik. Ezen új egyezség szerint az öt frankos ezüst és aranypénzek veretését az unió államai végleg beállítják, ellenben minden egyéb arany­

pénz veretését az eddigi megállapodások szerint folytatják.

A pénzverésnek eddig fönállott összes feltételei jöv őre is érvényben maradnak.

Teljes értékű 5 frcos ezüstpénzek ú jból verése csak a szerződéses államok egyhangúlag hozott határozata alap­

já n engedhető meg. H a valam elyik állam e nélkül 5 frankos ezüstpénzeket verne, v a gy az unió lejárta előtt abból kilépni akarna, köteles a töb b i államok területén forgalomban levő összes ötfrancos ezüst pénzeit kívánatra teljes éjrtékben

aranyra beváltani. Minden állam, úgy mint eddig, Csak annyi váltópénzt verhet, a mennyi az illető állam lakosai számá­

nak, egy lakóra 6 francot számítva, megfelel. *) Más állam ezen unióba csak valamennyi szerződéses állam beleegye­

zésével léphet be.

A belga állam képviselője: Pirmez, a beváltásra vonat­

kozó pont miatt megtagadta az unióba való belépést, mert a többi államokban és névleg Francziaországban forgalom ban lévő 5 francos belga ezüstjét arany ért beváltani vonakodott.

Francziaországban és az unió többi államaiban ugyanis 250 m illió franc belga veretű öt francos ezüstpénz volt forga­

lomban, ellenben a Belgiumban lévő hason minőségű ide­

gen pénzek csak 100 m illió frcra rúgtak, s ig y Belgium 150 m illió franc ezüstöt lett volna kénytelen névérték szerint aranyra beváltani, a m i 30 m illió franc veszteséggel járt volna. A régi szerződés az unió felbontása esetére a bevál­

tásról nem intézkedett és íg y Belgium a beváltási kötele­

zettséget egyáltalán vonakodott beismerni, m ig végre abban történt m egállapodás, hogy Francziaország Belgiummal szemben 100 millió franc erejéig lemond a beváltási kényszer jogáról, Belgium ellenben kötelezi magát arra, h ogy az általa kibocsájtott ezüst pénzeknek a kereskedés és forgalom útján való visszaömlése elé semmiféle akadályokat gördí­

teni nem fog. Erre azután Belgium is hozzájárult az unió meghosszabbításához.

Tekintve azon körülményt, h ogy a latin unió államai már 1878 óta nem vernek teljes értékű ezüstpénzt és hogy a szövetség felbontása után egymás államaiban forgalom ­ ban lévő öt fr.-cos ezüstjüket aranyra beváltani kénytele­

nek, tulajdonképen inkább aranyvaluta, mint kettösvaluta létezik ezen szövetségben álló államok területén. K ettős valutáról ma már csak annyiban lehet itt szó, a m ennyiben ez idő szerint 3100 m illió franc franczia, 400 m illió olasz, ugyanannyi belga és 10 m illió franc görög és svaj ezi veretű

’ ) E szerint Francziaország 256 millió-, Görögország 15-, Olasz­

ország 182- és Svaicz 19 millió fran$ erejéig verhetnek váltópénzt; — Belgium pedig 33 franc erejéig. A szerződés megkötése alkalmával forga­

lomban lévő váltó pénz ezen összegbe betudandó.

•

r) frcos van teljes névértók és az aranyhoz viszonyítva, az 1 : 15*/2 arány szerint forgalomban.

Ezeket és Németországnak 3 márkás tallérjait nevezi Oernuschi érczutalványoknak »assignats metalliques.« x) Ugyanezen államokban, az 1865 előtti időt is számítva, összesen 6000 m illió francnyi 5 frcos ezüst pénz lett kiverve.

A latin uniónak fő ezélj a az lett volna, h ogy a nemes fém ekből vert pénzek értékének a nem zetközi forgalom ban is a lehető legnagyobb állandóságot a d já k ; és h og y főleg azon áringadozást akadályozhassák meg, m elynek az arany es ezüst egymáshoz való értékviszonyára nézve alá van vetve, és m ely a nem zetközi forgalm i értékek meghatározásánál o ly zavarólag hat. A zon időben, m időn az unió létre jött, a legtöbb európai állam az ezüstöt használta leginkább mint forgalm i értéket és íg y a pénzrendszer alapját legtöbb helyütt az ezüst-valuta képezte.

Ausztria-Magyar országban, Hollandiában, Oroszország­

ban és valamennyi német államban, mint egy közös »Z ollve- rein«-hez tartozó területen, ezüstvaluta uralkodott. A z ezüst részint ezen okból, részint a kaliforniai bányákból E u ró­

pába özönlő arany n agy mennyisége folytán, értékében az aranyhoz viszonyítva növekedőben volt. E g y uncia ezüst ára a londoni piaczon 59 pennyről 61-re emelkedett és csak 1872-től kezdve szállott le ismét évről-évre, inig végre ma már csak 4 5 1/8 pennyn áll. E z a nagy értékváltozás idézte elő leginkább a valutakérdésnek oly beható és széles terje- delmü tárgyalását az utóbbi időben, mert azon nagy gaz­

dasági átalakulást, m ely annyira jellem zi korunkat, az előbbi fejezetekben tárgyalt okokon kivül, nem csekély mértékben az államok azon pénzügyi rendszabályai idézték

') Bamberger : Die Schicksale des Lateinischen Miinzbundes. Ein Beitrag zűr Wahrungspolitik 1885. — Soetbeer: Die Krisis dér latei- nischen Münz-Union. Neue Preie Presse 1885. évi augusztus 18. és 19-iki szám. — Oernuschi: Les assignats métalliques. Articles tirés du »Siécle.«

1 8 8 5. — Burckhardt: Das schweizerische Münzwesen und dér Pariser Miinzvertrag (1878.) Hildebrand Conrad Jb. für Nationalök. u. Stat. 32.

k. 370. 1. Hegedűs: A latin államok pénzszövetsége a Budap. Szemle 1886. évf. 116. k. 185. sk. 1.

elő, melyek által kijelölték azon fémet, melyet az állami pénzérték alapjául kivánnak tekinteni. Újabban m indig átalánosabb lön az államok azon törekvése, h ogy az aranyat tegyék pénzverési rendszerűk alapjává.

Angliában 1816-ig kettős valuta létezett, ekkor azon­

ban egy parlamenti törvény az aranyat jelenté ki egye­

düli törvényes fizetési közegnek és 1817 január 1-töl kezdve senki sem köteles 40 shillingnél n agyob b összeget fizetés fejében elfogadni. E g y font aranyból 4 4 1/2 guinea és 1 angol font ezüstből 62 shilling veretett. A z aranypénzek 20 shillinges (Livresterling, v a gy sovereign) és 10 shil- linges 1ji L strlingből állanak.')

Portugáliában 1855 és Németalföldön 1875 létezik arany-valuta, Svédország, Norvégia és D ánia pedig 1872 és 3-ban pénzügyi szövetségre léptek az aranyvaluta beho­

zatala czéljából. Mindez az arany használatát annyira nö­

velte, h ogy a latin uniónak lehetetlen volt a két fémnek értékét szilárd alapokra helyezni, mert minden ez irányú törekvés teljesen és végleg meghiúsult Németországnak a

velte, h ogy a latin uniónak lehetetlen volt a két fémnek értékét szilárd alapokra helyezni, mert minden ez irányú törekvés teljesen és végleg meghiúsult Németországnak a

In document A Z UTOLSÓ TIZENÖT ÉV ALATT. (Pldal 186-197)