országban és ennek befolyása a tudomány haladására.
Mig a német történeti iskola uralma a német és angol irodalom terén folyton terjed : addig magában Németországban a gyakorlati téren a legújabb időkig a régi angol iskola alap
ján álló tudósok nézetei uralkodtak és Németország összes gazdasági törvényeire döntő befolyást gyakoroltak. Nagy be
folyásukat a törvényhozásra főleg azon vándor-gyűléseknek köszönik, melyeknek elseje Schulze-Delitzsch, Böhmert és Lette (a Centralverein für das VVohl dér arbeitenden Classen elnöke) fáradozásai folytán jött létre. Ezen első 1858. évi
') Weisz (F öldes): Die mathemat. Methode in dér Nat.-Ökonomie.
Hiklebrand-Conrad. Jahrb. für Nat.-Ök. 31. k. 295. I.
-} Theory of Political Econoray. I. kiadás 1871. II. kiad. 1879., olaszra ford. 1875.
3) Theorie mathématique de la richesse sooiale. Paris, 1877.
és 1883.
4) L ’économie politique. 3-e éd. Paris, 1878.
gótai kongresszuson a gazdasági szabadság elvei határozott diadalra jutottak. Schulze-Delitzsch és Huber lelkes és meg
győző előadásaik által még az iparos osztályt is megnyerték az iparszabadság és önsegély eszméinek. A kongresszus tag
jainak túlnyomó része a német vámszövetség átviteli vámjai, az uzsora-törvény, végre a lotto és játékbankok ellen nyilat
kozott, és ez által megadta az első lökést azon német közvéle
ménynek, mely a német birodalmi törvényhozás szabadelvű gazdasági törvényeit létre hozta. L) A német vámegylet terü
letén szedett közbeeső vámok megszűnése, a vámpolitika szabad kereskedelmi iránya, a költözés, a letelepülés, a nőstilés, az egyesülés, az ipar és a kamatszedés szabadsága az egész német birodalom terén: mind a nemzetgazdasági vándor
kongresszusokon megindúlt agitácziók eredményei voltak.
A z első nemzetgazdasági kongresszuson a német tudósok minden tudományos pártállásra való tekintet nélkül részt vettek, de később a legkorlátlanabb gazdászati szabadság fő képviselői: Prince-Smith, Braun, Faucher és Eras befolyása annyira döntő lön, hogy a történeti és sociálpolitikai irány követői mindinkább ellentétes állást foglaltak el a német nem
zetgazdák kongresszusain fölállított elvekkel szemben és tudo
mányos különállásuknak egy külön kongresszus létesítése által adtak kifejezést. íg y jött létre az 1812-ben október hó 6. és 7. napján tartott gyűlés Eisenachban.
A nemzetgazdasági kongresszusokat intéző és vezető egyének már 1863-ban eszméik és elveik hathatósabb ter
jesztése ezélj ából, Faucher szerkesztése alatt egy igen sokol
dalú és ügyesen szerkesztett évnegyedes folyóiratot Jahr- schrift f. Yolkswirthschaft, Politik és Culturgescli.) indítottak meg, és főleg a socialis kérdés' tudományos jogosultságát tagadták. Szerintök ezen kérdések legföljebb azért merülhet
nek föl, mert a tőke, a munka és a verseny teljes szabadsága eddig következetesen keresztül nem vitetett, minden másnemű orvoslását a társadalmi bajok és munkás állapotoknak fölös
legesnek és czéltalannak tekintenek.
’ ) Böhm ert: Die Entstehung des volkswirthschaftliclien Congres- ses vor 25 Jahren. Faucher: ’ /< •lahrsschr. 188+. évi 2 1. évf. I. kötet.
193. lap.
Az 1871. évi Lübecken tartott 12. kongresszus napi
rendjére még a munkaszünetelések megelőzésére szolgáló békebiráskodás kérdését is csak többek ellenzésével szemben tárgyalhatták, ezelőtt pedig soha semmiféle társadalmi kér
dést a kongresszus programmjába föl nem vettek. Ez oka annak, hogy az I. eisenachi gyűlés programmjában kizárólag ily kér
dések szerepelnek.
Schmoller megnyitó beszéde világosan hangsúlyozza hogy az eisenachi gyűlés a nemzetgazdasági kongresszus ellen- súlyozása czéljából jött létre. *) Már az első gyűlés a legte
kintélyesebb német nemzetgazdasági irók részvételével folyt le. A gyűlésen Grneist elnökölt, a jelesebb tudósok közül pedig jelen voltak Conrad, Engel, Knies, Roscher, Wagner stb.
F ő intézői és szereplői a kongresszusnak Schmoller strass- burgi, Roeder rostocki, Brentanó boroszlói, tíchönberg tübingi és Wagner berlini tanárok voltak. A z eisenachi gyűlés tagjai a következő évben ugyanott tartott gyűlésükön socialpolitikai egyletté (Terein fül* Socialpolitik) alakultak és 1875-ig minden évben egyszer Eisenachban összegyűltek. A legutolsó gyű
lésen azonban konstatálva, lön, hogy a német nemzetgazdasági kongresszus tagjai és közöttök legtávolabbról sem létezik oly lényeges elvi ellentét, hogy egymás kongresszusain részt ne vehetnének, s így elhatározták, hogy csak minden 2-ik évben gyűlnek össze, hasonló eljárásra kérvén föl a nemzetgazda
sági kongresszus tagjait olyképen, hogy a két kongresszus évenként váltakozva tartassák meg. Ehhez képest a
sociálpoli-’ ) sDer tiefe Zwiespalt, dér durch unsere gesellschaftlichen Zu- stande geht, dér Kampf, welcher heute Unternehmer und Avbeiter, be- sitzende und nicht besitzende Klassen trennt, die mögliehe G-efahr einer nns zwar bis jetzt nur von ferne, aber doch deutlich genug drohenden socialen Revolut.ion, habén seit Jahren in weiten Kreisen Zweifel erregt, oh die auf dem Markt des Tages unbedingl herrschenden volkswirthschaft- Uchen Doktrinert, die in den volkswirthschaftlichen Congress ihren Aus- druck fanden, immer die Herrschaft behalten werden; ob mit Einführung dér Gewerbefreiheit, mit dér Beseitigung dér ganzen veralteten mittel- alterlichen Gewerbegesetzgebung in dér That die vollkommen wirth- schaftlio.hen Zustande eintreten werden, welche die Heissporne jener Kichtung prophezeiten. Schmoller megnyitó beszéde. Verhandlungen dér Eisenacher Versammlung. Leipzig, 1873.
tikai kongresszus ezentúl csakugyan 1877. (Berlinben) 1879.
(Frankfurt) és 1882-ben (Frankfurtban) tartatott meg, a nemzetgazdasági kongresszus ellenben 1878. (Posen,) 1880.
(Berlinben) és 1882-ben (Mannheimban).
A két kongresszus tagjainak ezen egyetértő működése az irodalomra sem maradt hatás nélkül, mert az a szenve- délyeskedő hang, a melylyel még 1872-ben E r a s 1) vagy Oppenheim2) az eisenachiakat megtámadta, a német iro
dalomban mindinkább megszűnt, és mindenik irány követői kezdenek lemondani azon egyoldalúságról, mely tudományos pártállásuk elveihez való merev ragaszkodásuknak kifolyása volt. Ez már maga nem csekély nyereség a tudomány javára- A gazdasági szabadság rendszerének két legjelesebb védője Wirth Miksa8) és a legújabb időben Walcker Károly4) a nemzetgazdaságtan egész rendszerét felölelő igen becses kézi könyveket tettek közzé. Wirth könyve 20 év óta képezi a szabadkereskedelmi irány legjobb és legalaposabb kéziköny
vét a német irodalomban, főleg annak II. (alkalmazott) része bir igen nagy tudományos értékkel; »a sokoldalú és szel- lemdús« Walcker pedig (mint Roscher őt nevezi), ki 1870 óta több becses nemzetgazdasági tanúlmánynyal gazdagítá tudományunk irodalmát, 1882-ben egy nemzetgazdaságtani kézikönyvet indított meg, melynek eddig 2 kötete jelent meg.
A mű nem tekinthető ugyan egy nemzetgazdaságtani rendszer következetes keresztülvitelének, de lényegében mégis a német szabadkereskedők álláspontját fogadja el, mint ezt már koráb
ban megjelent művei is bizonyítják.
Ezen irány többi követői főleg a tudomány népszerű
sítése által szereztek magoknak igen nagy érdemet Német
országban. Nagy befolyásukat, melylyel a törvényhozás irányára bírtak, egyes gyakorlati sikereiknek és a szegé
nyebb középosztály sorsa iránti meleg érdeklődésüknek köszö-') Dev Prozess Bobéi Liebkneclit und die officielle Volkswirth- schaft. 1872.
“) Dér Kathedersocialismus. 1HT2.
'-) Grundzüge dér Nationalökonomie 2 köt. 4. kiad. 1882.
‘ ) Haudbuch. dér Nationalökonomie. I. B. Alig. Volkswirthschaíts- lelire. 1882. II. B. Spéciéi le Volkswirthsehaftslehre. 1883.
nik. E téren legiiagyobbak Schulze-Delitzsch és az öreg Huber érdemei. Prince-Smith, Braun és Faucher pedig szellemdús dialektikájok és népszerű nyelvezetök által nyerték meg a közvéleményt gaz daságtani eszméik és elveik számára. Ok mindenkor tudtak hatni a közvéleményre és ennek köszönték sikereiket a törvényhozás terén. Érdemeik sokkal maradan
dóbbak, semhogy azok fölött a német gazdaság története valaha napirendre fogna térhetni!
Soha sem szabad szem elől téveszteni, hogy ezen férfiak föllépése egy korszakra esik, a midőn a kisebb német álla
moknak egymástól való szűkkeblű elzárkózása, a monopóli
umok és czéhek föntartása, a házasulási és letelepülési tilal
mak stb .: a kereskedés és ipar fejlődését lebilincselve tartot
ták. A kis állami és mesteremberi szűkkeblűség nem tudott és nem akart a kor szellemével ellenkező állapot okkal szakítani sőt inkább azoknak megvédésére és megszilárdítására gon
dolt. Egy oly korszakban, melyben egész komolyan kívánták, hogy a kész iparczikkeket ne legyen szabad az egyik városból a másikba bevinni, valóban szükség volt egy oly kíméletlen satirára, mint a minővel Prince-Smith egyik felolvasásában l) ezen korlátolt szellemi politikát nevetségessé tette, vagy a minővel azt dr. Braun- Wiesbaden szóval és írásban szaka
d a tla n t ostromolta. H ogy épen azon kornak, mely ezen férfiak működésének súlypontját képezte (1 8 5 0 — 1870-ig,) a gazdaság terén szabadabb mozgásra volt szüksége : azt leg
jobban Schulze-Delitzschnek az önsegély és szabad egyesülés által elért váratlanul fényes sikerei bizonyították.
De természetesen mennél korlátlanabból lépett előtérbe a gazdasági szabadság érvényesülése minden téren, annál inkább föl kellett tűnni a vele járó bajoknak is, mert minden emberi intézménynek megvannak a maga kinövései, és úgy az államnak, valamint az összes társadalmi faktoroknak mindig az legyen a magasabb etikai törekvése, hogy a kinövéseket és bajokat a lehető legszűkebb korlátok közé szorítsa, a nélkül,
>) John Prince-Smith18 gesarúmelte Schriften, herausgegeben von O. Michaelis u. Braun-Wiesbaden. III. B. 1880. »I)er Handelsministei' auf 6 Standén*. (Ein Vortrag.) Az I. kötet 1877-ben, a II. kötet 1879-ben jelent meg.
liogy azt, a mi valóban jó és hasznos, feláldozza. íg y vagyunk a gazdasági szabadság elveivel is. »Muss mán überhaupt mondja Roscher Litg. 1017. 1. — bei körperlich und geistig normalen Menschen für Freiheit prásumiren, freie Selbstbe- stimmung und Selbstverantwortlichkeit, so hat mán docli auf einer mederen Oulturstufe eine Meuge Ausnahmen von dieser Regei anzuerkennen: immer natlirlich so, dass demjenigen die Bewejslast obliegt, welcher eine Ausnahme behauptet. Je höher die Cultur steigt, umso mehr herrscht die Regel.«
Németország bizonyára elérte a fejlődés azon fokát, hogy a szabadság elveit szabályként állíthatja föl.
H a tehát az említett irány követői ma is a szabadság elve mellett küzdenek, úgy saját országukra nézve bizonyára legtöbb esetben a legczélszerűbb álláspontot foglalják el, azért nagyon helyesen óv a német nemzetgazdaságtan nagy irodalomtörténetirója Roscher ezen irány követőinek lenézé
sétől, de egyúttal attól is, hogy egyedül ők tekintessenek a nemzetgazdaságtanilag helyes tanok hirdetőinek; ’ ) mert az elmélet és gyakorlat terén egyaránt vannak hiányai az általok hirdetett tanoknak, melyek, mint a tudomány haladásának aka
dályai, elvetendők.
A szabadkereskedők egy nemzet gazdaságában csak az egyéni gazdaságok halmazatát látják, melyeknek egyetlen közös organuma a p ia cz; a nemzet-jövedelem csak puszta gyűnév az egyéni jövedelmek összegének megjelölésére; az államnak nem lehet más feladata, mint a jogbiztonság léte
sítése; a nemzetgazdaság Faucher szavai szerint »tisztán csak logikai és mathematikai kutatáson alapúi, mely a történettől és statisztikától egészen f üggetlen.*
Tanainak nemcsak abszolút érvényességét, de oly hatást tulajdonítanak, minővel azok soha és semmi körülmények között birni nem fognak. íg y például Prince-Smith azt mon
datja hat órai ministerével, hogy két évi teljesen szabad nemzetközi forgalom elegendő arra, hogy az államot a mai
') Aueh theoretisch wavne ich von dér jetzt liaufigen Unter- schatzung dieser Schule ebenso dringerid, wie vor jener Überschátzung, welche sie früher im grossen Publikum wohl mit dér National ökonomik schleclitliin verwechseln liess.« R osch er: Litg. 1917. 1.
a 4-szer akkora haderővel. (! ?)*)
Általában bizonyos vérmes optimizmus vonul végig ta
naikon, mely csakis a tényleges viszonyok és történeti tapasz
talás figyelmen kivűl hagyásának következménye. Smith Ádám mai követőinek csakugyan az a legnagyobb hibája, hogy az alanyi észlegességet tekintik a nemzetgazdasági tanok egye
düli forrásának, és nem a történeti és a társadalomban élő ember tulajdonságaiból következtetnek, hanem az elvontan képzelt egyén tulajdonságaiból és szükségleteiből. Innét azon képzelet, hogy üres és elvont ideáljaik általános érvénynyel bírnak.2)
Ezzel szemben valóban nagy tudományos érdemet szerzett magának a történeti iskola azon organicus összefüggés fölis
merése és kifejtése által, mely egy nemzet egyéni gazdaságait egy nagy egészbe fűzi össze, mely mint ilyen hat vissza az egyesekre és államra egyaránt, és melynek fejlődésére az állam nagyon lényeges befolyással lehet. Csakis a gazdaság ilyen or
ganicus felfogása mellett lehet megérteni a szellemi foglalko
zások és szükséges, vagy hasznos állami functiók termelő befolyását a nemzetgazdaságra; csakis így lehet megszaba
dulni Smith Adám és utódainak azon téveszméjétől, hogy a katona, a hivatalnok, az orvos, a lelkész, a tudós és az iró
»komoly és fontos« munkája époly inproductiv foglalkozás, mint a ballett- vagy kötéltánczos »hiú« (frivol) mutatványa.
Azon magasabb és nemesebb irányú erkölcsi felfogás is ') »C)ffnen wir unsere Márkte den Erzeugnissen aller Laruler, clann habén allé Lander das direkteste Interesse an unserem Gedeihen ; auf unsere Sicherheit und Freiheit werden sie keine Angriffe, von welcher Seite es sei, dulden, weil die Beeintrachtigung unseres Wohlstandes zu- gleich die Zerstörung ihres Absatzes wáre. Nur zwei Jahre des freien Verkehrs und unsere staatliche Sicherheit wird viel besser gewllhrleistet
«ein, als jetzt, wenn wir auch nicht ein Viertel unserer jetnigen Streitmacht beibehalten.« Handelsminister auf 6 Stunden.
2) » Verfehlf, v a r rationalistischer Seits nur seine Herleitung aus dér suDjectiven Vernunft, aus den Anlagen und Bediirfnissen des abstrac- ten und individuellen Menschen, statt des geschichtlichen und gesellschat't,- lichen, und dér Wahn dér Allgemeingültigkeit solches hohlen Ideals«, EU enhart: Geschichte dér Nationalökonomik. 1881. 217. 1.
a történeti iskola érdeme, mely a gazdasági életben a közér
deknek az egyéni érdek fölé való helyezésére, és arra tanít, hogy a gazdasági szabadságnak csak addig van értéke, míg vele vissza nem élnek, ez ellen pedig az állam van hivatva védelmet nyújtani.
Valóban nem egy gazdasági tüneményt csak a történeti módszer alapján vagyunk képesek megérteni, s így fogal
maink általa mindenesetre tisztultak; de hiányai ezen mód
szernek is vannak, melyek már eddig is számtalan oly túlzásra vezették ezen irány művelőit, melyek a tudományos fogalmak megszilárdulására és terjesztésére jó hatással nem lehettek, íg y például az emberi társadalom legfontosabb intézményeire is oly mereven alkalmazták a relativitás fogalmának mérvét, hogy még magát a házasságot és tulajdont is úgy tekintik, mint egyszerű történeti jelenséget, melynek az emberi társa
dalomban nem abszolút, hanem csak relativ értékű jelentő
sége van. Smotter a házasság- és tulajdonjogot csak a pozitív jog külső alakjainak nevezi, mások abban csak a gazdasági fejlődés egyik fokozatát látják. r) Míg egy részről úgy állítják oda tanaikat, hogy abból igen könnyen azt lehetne következ
tetni, hogy minden, a mi van, úgy van jól a hogy van, mert a történeti fejlődés alapján v a n : míg magának Roschernek szavai szerint is a gazdaságtan csak azt kérdezi: »mi van« ? és azt kutatja : »hogyan jött ez létre« ? — addig másrészről a gazdaságtan magasabb etikai ezélj ai és a gazdasági egésznek, mint organizmusnak az egyéni érdek fölé helyezésének hang- súlyozása által az állam-hatalomnak az állami omnipotentia végső határáig való terjeszkedésére adnak jogot, vagy leg
alább tudományos jogezimet, mint ezt főleg a sociálpolitikai irány követőinél (főleg Wagnernél) tapasztaljuk.
Minden gazdasági intézmény relativitásának túlságos hangsúlyozása, ha a tétel igazságát el is kell ismernünk, a nemzetgazdaságtant egészen megfosztaná azon fontos gyakor
lati jelentőségétől, mely épen abban áll, hogy a tényleg létező állapotok fejlődésére és fejlesztésére hasson. A
nemzetgazda-’ ) >Elie und Eigentlium sind iiussere Formen des pozitiven Rechts, in welohen die sittliche Idee sich darstellt.« Schmoller: G-rundfragen.
Hildebrand Jahrb. für Nationalök. 23. k. 251. 1.
ságtannak nem szabad elzárkóznia azon kérdés elől sem, hogy miként legyen ? mert a tudománynak értékét épen a gyakor
lati siker neveli, és ha meg engedjük is, hogy »a tudomány gyógyító beavatkozása különösen az által hasznos, h a : 1. a természet gyógyerejét segíti, a hol gyenge; 2. zabolázza, a hol hevesen működik és 3. vezeti, lxa nem jó helyen mutatkozik«
(R osch er): mégis egy oly gyakorlati irányú tudománynál, mint a nemzetgazdaságtan, nem lehet azt állítani föl végczélúl, hogy mindenki maga »menten minden tekintélytől, de a kö
rülmények lelkiismeretes számbavétele folytán alkosson magá
nak szabályt a gyakorlati életre.« Hiszen ezt Roscher maga sem tartá elegendőnek, midőn gazdaságtanában mindenütt a sza
badságot állítá föl irányadó elvűi, melytől az eltérés mindig külön bizonyítást vagy indokolást igényel. A nemzetgazdaság- tan ne legyen pusztán a múlt vagy pusztán a jövő nemzetgaz
daságtana, hanem egyúttal és főleg a jelené.*)
Azért helyesen mondja maga Roscher irodalomtörténe
tében, hol a pártok fölé emelkedő távolból pillantja át a gaz
daságtan egész irodalmát, hogy »tanuljuk el a szabadkeres
kedőktől az elmélet előkészítésére oly hasznos éles abstrac- tiókat; az egyén szabadsága és önsegélye mellett szóló vélelmöket; a világgazdaság iránti érzéköket és a határtalan haladás lehetőségébe helyezett jó hitöket; a socialpolitikusok- tól pedig tanuljuk el a létezőnek szépítése elleni ellenszenvö- k e t; azon tantételöket, hogy az egyesek tevékenysége sokkal nagyobb mértékben függ az összeség köztevékenységétől, mint a legtöbben gondolják; azon követelést, hogy az állam főfigyelmét a legnagyobb számnak legnagyobb haszna ké
pezze ; és azon helyes belátásukat, hogy a tömeg szellemi eme
lése az anyagi helyzet megfelelő javítása nélkül — illú zió!«
*) »Wissensckaften, die das Leben dér Menschen zu leiten be- stimmt sind, alsó mit einem Worte praktische AVissenscliaften, wie die Nationalökonomik und die Rechtswissenscliaft auf die theoretische Er- kenntniss des Gegebenen beschránken zu wollen und in Folge dessen auf die blosse Beobachtung, sei es aueh im weitesten weltgeschiehtlioh ver- gleichenden Sinne, stellen, beruht auf einer Yerwechslung von Natúr und Geschichte. Eisenhart. Geschichte dér Nationalökonomik. (1881.) pag. 216.
Szóval, a tudománynak arra kell törekednie, hogy az egymással ellentétben álló nézetek egyoldalúságából a helye
set és hasznosat kiválaszthassa. Ha egyszer a nézetek egymás
sal szemben oly éles ellentétbe jutottak, mint a nemzetgazdaság
tan terén, alckor a tudomány tovább haladása főleg az ellenté
teknek egymáshoz való közeledésétől várható, és a legutolsó tizenöt év, mint a jelen rövid vázlat által is bizonyíthatni véljük, épen ezen téren tön jelentékeny haladást.
H a Roscher még 1874-ben arra figyelmeztetett, hogy a ridegen és kérlelhetetlenül egymással szemben álló pártok szent kötelessége a valódi tudomány szolgálatába állani és a jót egymástól elsajátítani: ’ ) úgy ennek megvalósulása az iro
dalom legújabb termékeinél mindig jobban és határozottalt
ban lép előtérbe. Nincs is e részben nagy szükség oly mun
kákra, melyek az ellentétes tanok hiányainak részszerű kimu
tatása és az ellentétek összeegyeztetése által kívánnak hatni, mint Menger 2) és Stöpel8) újabb munkái: a helyes nézetek összeolvadásának processzusa úgyszólván egészen magától és észrevétlenül halad előre.
H a Ingram szemére veti az ellentétes irány követőinek, hogy »örök igazságnak vették, a mi csak Angliára és pedig csakis a mai, a szabad verseny elve szerint rendezett A n g
liára áll« ; ha Leslie azt mondja, hogy »az angol társadalom jelen állapota eredménye azon mozgalomnak, melyből a poli
tikai alkotmány, a család szerkezete, a vallás alakjai, a tudós
‘ ) Darum, je schroffer jetzt und scheinbar unversöhnlicher aucli auf dem volkswirthschaftliohen Gebiete die Partéién mit einander kamp- fen, desto nothwendiger und heiliger die Pflicht dér wahren Wissenscliaft jeder entgegengesetzten Einseitigkeit ihr Gutes abbzulernen.« Roscher.
Litg. 1046. 1.
a) Untersuchungen über die Methode dér Socialwissenschaften und dér politischen Okonomie. Leipzig, 1883. A gazdaság egyes jelenségeinek története és statisztikája még nem elegendő szerinte az elmélet tanai megállapításához, az abstvactiót nem lehet mellőzni.
3) S töpel: Die freie Gesellschaft. 1881. Az individualizmus és soeializmus közötti ellentét összeegyeztetését czélozza, de nem sok si
kerrel, mert végeredményben a tulajdonjog negatiójához jut. »So wenig irgend ein Mensch ein Eigenthum an dér Luft oder am Meer beanspru-chen kann, so wenig kann er es im strengen Sinne am Boden dér Erde.«
foglalkozások, a művészet és tudomány, a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem állapota fejlődtek« : úgy ezen fölfogás lénye
gében azonos a Mill előtti Smith-Ricardo iskola védőjének Bagehotnak azon beismerésével, hogy » gyakran azt képzelik, hogy a mit olvasnak, az az összes társadalmakra alkalmaz
ható, és mindnyájokra egyenlőképen, holott csali azon társa
dalmak tekintetéhen igaz és bizonyos, melyekben a kereskede
lem jelentékenyen kifejlett, és hol a fejlődés azon irányt vagy
lem jelentékenyen kifejlett, és hol a fejlődés azon irányt vagy