kategóriáit fogjuk alkalmazni, főként a többi kérdés fentebb már említett módszertani hiányosságai miatt. Ezen túl ahol indokoltnak látjuk, a vallásgyakorlat mutatóját is segítségül fogjuk hívni az eltérések szemléltetésére. Ugyanazokat a háttérváltozókat tekintjük az alábbiakban, mint a négy évvel ezelőtti tanulmányunkban, így az összefüggések változásait is vizsgálhatjuk. A szocio-demográfiai háttérváltozókkal mutatott összefüggések azonban többnyire
megegyeznek az Ifjúság2000 vizsgálat során tapasztaltakkal, ezért csak az ettől eltérő eredményekre hívjuk fel külön a figyelmet.
A nemi hovatartozás összefüggése a vallásossággal olyan módon mutatkozik meg, hogy a leányok, nők 10 százalékponttal nagyobb arányban (63%) mondják magukat vallásosnak, mint a fiúk, férfiak. Ez a különbség szinte kizárólag a „maga módján vallásos”
kategóriában jelenik meg, míg az „egyház tanítása szerint”
vallásosak aránya csupán egy százalékponttal magasabb a lányok esetében. Ennek megfelelően a nem vallásosak a fiúk körében mutatnak 10 százalékpontos többletet, itt azonban már mindkét kategóriában megjelenik a nemi alapú eltérés: a fiúk körében 6 százalékponttal magasabb az „indoklás nélkül” nem vallásosak aránya, és 4 ponttal magasabb a „más meggyőződésűeké”.
1. ábra Vallási önbesorolás nemenként (%)
80% 90% 100%
fé rfi
70%
□ v a l l á s o s v a g y o k , a z e g y h á z t a n í t á s a i t k ö v e te m
□ v a l l á s o s v a g y o k a m a g a m m ó d já n
□ n e m tu d o m m e g m o n d a n i, h o g y v a l l á s o s v a g y o k - e v a g y s e m
□ n e m v a g y o k v a llá s o s
■ n e m v a g y o k v a llá s o s , h a t á r o z o t t a n m á s a m e g g y ő z ő d é s e m
□ INT/NV
A minta mérete megengedi, hogy az egyes korcsoportok vallásosságát külön-külön vizsgáljuk. A vallási önbesorolás alapján semmiféle tendenciát nem lehet felfedezni az adatokban, a közép- iskolás korúaknak és a legidősebbek (25-29 évesek) között ugyanúgy legfeljebb 1-2 százalékpontnyi különbség mutatkozik az
Ifjú sá g, vallás, ku ltúra 39
egyes kategóriák esetében, mint a többi korcsoporttal történő összevetés során. Mivel az Ifjúság2000 vizsgálatban azt tapasztaltuk, hogy mind a vallási önbesorolás, mind pedig a vallás
gyakorlat rendszeressége a legfiatalabbak esetében magasabb intenzitást mutat, ez esetben megvizsgáltuk a vallásgyakorlat össze
függését is a korcsoportokkal. Az említett összefüggés itt már megmutatkozik, azaz a legfeljebb 18 évesek közel kétszer akkora arányban állítják, hogy hetente járnak templomba, mint a 25-29 évesek.
Ezzel párhuzamosan a korral növekszik a vallásukat rendszertelenül
— évente vagy annál is ritkábban — gyakorlók aránya, ugyanakkor nem változik a lábukat a templomba soha be nem tevőké. Úgy tűnik, a középiskolás kor elhagyása az intézményhez kötődő vallásosság gyakorlása tekintetben is sokak számára választóvonal.
Amennyiben ezek a változások kizárólag az életkori hatás számlájá
ra volnának írhatók, úgy azt mondhatnánk, hogy az érettségit követő tíz év alatt a hetente templomba járók amúgy sem túlsá
gosan magas aránya közel felére csökken. Ugyanakkor ez az eltávolodás a vallási identitásban nem, vagy legalább is a kérdőíves szociológiai vizsgálat által megragadható módon nem mutatható ki.
2. ábra A legalább hetente templomba járók aránya életkori csoportonként ( % )
A vallásosság elterjedtsége hagyományosan erős területi jelleggel bír. A felnőttek körében mutatkozó eltérések az Ifjúság2000 vizsgálatban is kimutathatók voltak. A 2004-es adatok vizsgá
latából a változások területi jellege is kiolvasható. Továbbra is az
„egyház tanítása szerinti” vallásosság mutatja a legkisebb eltérést a lakóhely településtípusa szerinti kategóriák között. Ugyanakkor a település méretének növekedésével párhuzamosan csökken a „maguk módján”
vallásosak aránya, és növekszik — mintegy másfélszeresére — az
„indoklás nélkül” nem vallásosaké, és duplájára a „határozottan más meggyőződésűeké”. A vallástalanság két kategóriáján belüli hang
súlyeltolódás az ateista attitűd irányába mindegyik településtípuson belül jelen van, tehát a községiek körében megduplázódott, de a budapestiek körében is közel megkétszereződött e kategóriához tartozók számaránya az elmúlt négy esztendő során.
3. ábra Vallási önbesorolás lakóhelytípus szerint (%)
□ vallásos vagyok, az egyház tanításait követem
□ vallásos vagyok a magam módján
□ nem tudom megmondani, hogy vallásos vagyok-e vagy sem
□ nem vagyok vallásos
■ nem vagyok vallásos, határozottan más a meggyőződésem
□ N T / N V
A vallásosság regionális eltérései is újratermelődnek a fiatal korcsoportok körében. A „legvallásosabb” régió Nyugat-Dunántúl, ahol a két vallásos kategória részaránya együttesen meghaladja a 70%- ot. Emellett Dél-Dunántúlon és Észak-Magyarországon is maga
If jú sá g, va llá s, kultúra 41
sabb a vallásosak aránya az országos értéknél, ezzel szemben a Budapestet is tartalmazó közép-magyarországi régióban alig haladja meg az 50%-ot a vallásos fiatalok aránya, és szintén meglehetősen alacsony a Dél-Alföldön.
A felnőttek körében végzett vizsgálatok egyik standard háttérváltozója az iskolai végzettség. Mivel jelen esetben a vizsgált korosztály igen heterogén a tekintetben, hogy életkoránál fogva mekkora lehetséges legmagasabb végzettsége (hiszen egy 16 éves
nek nem lehet magasabb 8 általánosnál, míg egy 26 éves már diplomát is szerezhetett), fontosabbnak láttuk, ha a szülői háttér alapján vizsgáljuk a 15-29 éves korosztályt. A családi háttér eseté
ben arra voltunk kíváncsiak, hogy a vallásosság milyen mértékben jellemzőbb vagy éppenséggel kevésbé jellemző a magasan kvalifikált rétegekre, és eredményeink alátámasztották az Ifjúság2000 ezzel kapcsolatos megállapításait: az intellektuális háttér elősegíti a tudatos véleményformálást, legyen az a vallás melletti, vagy éppen azzal szembeni állásfoglalás. A két diplomás szülővel rendelkezők esetében közel kétszer akkora az egyház tanításait követők aránya, és több mint másfélszer akkora a „határozottan más meggyőző- désűeké”, mint a nem értelmiségi származásúak esetében. Ezzel szemben a „maga módján” vallásosság kevésbé jellemző a két diplomás szülővel rendelkezők körében.
4. ábra Vallási önbesorolás és a szülők iskolai végzettsége
(Az oszlopok azt mutatják, hogy a kérdezett szülei közül hányán rendelkeznek felsőfokú végzettséggel.)
B v a l l á s o s v a g y o k , a z e g y h á z t a n í t á s a i t k ö v e t e m
□ v a l l á s o s v a g y o k a m a g a m m ó d já n
□ n e m tu d o m m e g m o n d a n i , h o g y v a l l á s o s v a g y o k - e v a g y s e m
□ n e m v a g y o k v a llá s o s
B n e m v a g y o k v a llá s o s , h a t á r o z o t t a n m á s a m e g g y ő z ő d é s e m
3. „EGYHÁZIAS VALLÁSUKAT GYAKORLÓK”
Az If)úság2004 eredményei lehetőséget adnak arra, hogy több szempontból körüljárjuk azt a kérdést, miszerint különböznek-e a vallásukat gyakorló és megváltó fiatalok kortársaiktól. Ezt a csopor
tot a négy évvel ezelőttihez hasonlóan az önazonosulás és a gyakorlat közös kritériumai alapján határoztuk meg, azaz azokat soroltuk ide, akik magukat az egyház tanítása alapján vallásosnak tekintik és legalább havonta járnak templomba misére, istentiszteletre. A minta 6%-át nevezhetjük „egyházias magnak”, vagy „egyházias vallásukat gyakorlóknak”.
Az egyik fontos kérdés arra vonatkozik, hogy vajon kimutatható- e a fiatalok körében a vallásosak társadalmilag hátrányos, perifériális szerepe, amely egyfelől az un. szekularizációs tendenciákra, másfelől a vallásosság rendszerváltozás előtti diszpreferáltságára vezethető vissza. Ez a korábban Tomka Miklós által megfogalmazott helyzetkép (Tomka, 1999) már a rendszer- váltást megelőzően is, majd azután is csak a hátrányok csökkené
sével együtt volt igaz (Tomka, 1990, Hegedűs, 2001), és az Ifjúság2000 vizsgálat eredményei alapján azt írtuk, hogy „Az egyházias mag a társadalmi helyzet szempontjából inkább az átlagosnál jobb helyzetűnek és polarizáltnak tűnik” (Rosta, 2002:
238). Az átlagosnál jobb helyzet az Ifjúság2004 adataiból is kitűnik. Az anyagi helyzet több különböző mutatója alapján is úgy tűnik, összességében jobbak a családi körülményei a rendszeresen templomba já ró vallásos fiataloknak, mint kortársaiknak. Az eltérést településtípus szerinti bontásban szemlélve kitűnik, hogy míg a kistelepüléseken élők esetében előny helyett inkább enyhe hátrányról beszélhetünk, addig a településméret növekedésével és az átlagjövedelem emelkedésével párhuzamosan nő a vallásosak jövedelmi előnye is. Figyelemre méltó mutatója a polarizáltságnak, hogy míg egy átlagos budapesti fiatal családjában az egy fogyasztási egységre jutó havi nettó jövedelem 1,59-szerese a faluhelyen lakókénak, addig a gyakorló egyháziasan vallásosak esetében 1,76 ugyanez a szorzó.
Ifjú sá g
,
va llá s, kultúra 435. ábra Fogyasztási egységre jutó átlagos nettó havi jövedelem településtípus szerint (Ft)
A szülők iskolai végzettsége szerinti összetétel még jelentősebb eltéréseket mutat. Noha itt is látszik, hogy a településméret növekedésével párhuzamosan nő a családok átlagos iskolai végzett
ség szerinti státusza, mégsem mondható, hogy csak erre, és a vallásosságnak a lakóhely településméretével mutatott össze
függésére vezethető vissza a két változó közötti összefüggés. A gyakorló egyháziasan vallásos fiatalok mind a községekben, mind a városokban, mind Budapesten az átlagosnál jóval nagyobb arányban bírnak diplomás apával, és különösen a fővárosban kiemelkedő az eltérés, ahol a vallásosak több mint fele értelmiségi apai háttérrel rendelkezik. Ha ehhez hozzávesszük a másik szülőt is, akkor a budapesti vallásgyakorló fiatalok mintegy 10%-a értelmiségi hátterű, míg a teljes fővárosi fiatalságra nézve csupán 37% ez az arány.
Az említett polarizálódás itt is tetten érhető, hiszen a falusi és a fővárosi vallásos fiatalok összetétele közt jóval nagyobb eltérés mutatkozik — akár a diplomások, akár a legalább érettségizettek arányaiban tapasztalt különbséget nézzük — mint általában a községekben élő és a budapesti 15-29 évesek között.
6. ábra Az édesapa legmagasabb iskolai végzettsége településméret szerint
3le g fe lje b b 8 á lt a lá n o s □ s z a k m u n k á s □ é r e t t s é g iz e t t □ d i p l o m a
4. ÉRTÉKORIENTÁCIÓ
A családi háttér vizsgálatán túl három területet választottunk a vallásosak és a teljes korosztály összehasonlítására. Az egyik ilyen terület az értékek világa. A kérdés ez esetben az, hogy a vallási identitás és involváltság milyen mértékben mutatkozik meg az általános célokról, a fontosnak, jónak tartott fogalmakról alkotott verbális reflexiókban. Az Ifjúság2000 eredményei alapján nem vártuk, hogy egy speciális, a többségitől alapjaiban eltérő szub
kulturális értékmintázat körvonalazódjék, de azt igen, hogy az ott tapasztalt enyhén magasabb általános értékpreferencia, valamint az egyes értékek esetében mutatkozó eltérések itt is tetten érhetők lesznek. Emellett fontosnak tartjuk annak ismertetését, hogy a négy évvel ezelőtt hasonló értékteszt segítségével kapott eredményekhez képest milyen változást mutatnak az Ifjúság2004 eredményei.
Az összehasonlítás alapjául egy olyan értékteszt szolgált, amely kis eltéréssel szerepelt a négy évvel korábbi kérdőívben is. A kis
If jú sá g
,
va llá s,
kultúra 45eltérés sajnos éppen azt az értéket érinti, amely alapján a legnagyobb eltérést regisztráltuk 2000-ben. Az akkori „elszakadás az evilági terhektől” megfogalmazás helyett a sokkal konkrétabb
nak mondható „vallásos hit” került bele a 2004-es kérdőívbe. A teszt során a válaszadóknak minden esetben 1-től 5-ig kellett pontozniuk, hogy az adott értéket mennyire tartják a maguk számára fontosnak.
A 2004-es adatokat vizsgálva hasonló megállapításokat tehetünk, mint az Ifjúság2000 eredményei alapján. Az egyes értékek átlagos fontosságában a legtöbb esetben nem mutatkozik jelentős különbség, a legnagyobb eltérést éppen az az érték mutatta, amely alapján a csoportot képeztük, tehát a vallásos hit.
Ezen felül azonban egyik érték esetében sem haladta meg az egyházias vallásukat gyakorlók és a teljes minta átlagértéke közti különbség a 0,3 pontot. Valamivel magasabbra értékelték a vallásosak a tradíciók tiszteletét, a nemzet szerepét és a belső harmóniát, míg a teljes korcsoportéhoz képest alacsonyabb átlagpontokat adtak a gazdag
ság, a hatalom és a változatos élet esetében.4 Ugyanakkor mindkét csoport esetében a család, a szerelem, a belső harmónia és a békés világ azok az értékek, amelyek a legmagasabb átlagpontszámot kapták. A 2000-es vizsgálathoz hasonlóan jelen esetben is valamivel magasabb volt a vallásosak általános értékpreferenciája a teljes ifjúságénál, (azaz az egyes értékek átlagpontszámának súlyozatlan átlaga), de az eltérés mértéke nem haladja meg a 0,1 pontot, és nagyrészt a „vallásos hit” értékének megítélésében mutatott eltérésnek köszönhető.
2000-hez képest változás, hogy valamivel jobban hasonlít a vallásosak átlagos értékítélete a teljes korosztályéhoz, igaz, a változás nem jelentős. Míg 2000-ben 0,79 volt a Pearson-féle korrelációs együttható értéke a vallásos és a teljes mintának az egyes értékekre adott átlagos értékeléseire nézve, addig 2004-ben 4
4 Meg kell jegyezni, hogy az ötfokú skála miatt nem is voltak jelentős eltérések várhatók, hiszen olyan általános értékek kerültek felsorolásra, amelyeket a többség vallástól függetlenül eleve fontosnak tart. Az Ifjúság2000-ben szereplő másik értékteszt, amely tízfokú skála segítségével vizsgálta az értékrendet, és amely segítségével faktoranalízis révén értékmintázatok voltak kimutathatók, nem szerepelt a 2004-es felmérésben.
ez az érték 0,83 volt. Tehát ez alapján az értékteszt alapján nem állíthatjuk, hogy az „egyházias vallásukat gyakorló” fiatalok átlagos értékpreferenciái korcsoportukétól eltérő irányba változna.
A 2000-es és a 2004-es adatokat összevetve azt láthatjuk, hogy ha történt változás, akkor az hasonló volt a vallásosak és a teljes korcsoport esetében (a két csoport változásának mértékére nézve a korreláció értéke 0,97). Azt is észre ehet venni, hogy ha emelkedett egy érték átlagos fontossága, akkor annak mértéke a vallásosak esetében mindig nagyobb volt, mint a teljes mintán. Nagyobb átlagos fontosságot tulajdonítanak a megkérdezettek a vallásos hitnek (de ez esetben lehet okozó az eltérő kérdésfeltevés is), a szépségnek, a kreativitásnak, a tradícióknak és a hatalomnak, ezzel szemben csökkent az átlagos fontossága a gazdagságnak, a társadalmi rendnek, az érdekes életnek, és a nemzet szerepének.
7. ábra: Egyes értékek átlagos fontosságának változása, 2000-2004
0,60
0,40
0,20
0,00
-0,20
-0,40
-0,60
-0,80
10 gyakorló vallásosak □ teljes minta
! C .. J
j . »Fl Hl Ph Eh______________________
.t- ec
■2 4
1
*• l i d i T | || 3 “f 1 í m
l® s 1 «I> |! l 1 i
•■* « a i *© - §
■2 * x > g
béke érdél
3 1? ■
“ 1
Ifjú sá g, vallás, kultúra 47