A SZÉKELYFÖLDI ZETELAKÁN
VI. ÖSSZEGZÉS HELYETT: A ZETELAKI OLVASÁSKULTÚRA AZ INTERJÚK TÜKRÉBEN
A kisebbségi sorsból fakadóan az azonosságtudatot védelmező funkciók erősebbek, mint Magyarországon. Könnyebben konzer
válódik az értékrend, és hangsúlyosabb a hagyományos közösségi és transzcendentális, illetve a kulturális értékekhez való kötődés.
Azonban Zetelakán is megkezdődött az értékrend átalakulása, a kultúrához, az olvasáshoz való viszony megváltozása.
Az egyéni életsorsokat nézve sok interjúalany a falusi életmóddal járó rengeteg munkában látta az olvasási kedv megcsappanásának okát, a nők közül többen a családalapításhoz kötik az olvasás mennyiségének csökkenését. De az is kiderül, hogy régebben sem állt az érdeklődés középpontjában az olvasás.
"Falun laktunk, s örökké, általában van mit csinálni. Szóval nem volt olyan, hogy most egy délután, ilyen szép napsütéses időben, bent a házban leüljek, s na nyugodtan nézzük meg. Elég ritka falun ez a pillanat." (26 éves férfi, bolttulajdonos)
"Hát faluhelyt a munka, ugye, az olvasás az téli időtöltés, általában. De télen is a faluknak a programja, már az ősi időktől kezdődően, úgy volt megszervezve, tehát nem olvasás-centrikusan, tehát én a mulatságokra gondolok. Meg az ehhez hasonló dolgokra.
Hát a falu nem így szervezte meg olvasás-központúlag, nem olvasás-központúlag. De viszont azért vannak kivételek, vannak olyan személyek, akik szeretnek valóban olvasni." (46 éves férfi, igazgatóhelyettes, román nyelv és irodalom tanár)
"Ó, minden könyvet jónak találtam volna, csak nem volt időm rá, hogy olvassak. Volt, hogy egyszer rákapcsolódtam, s hát a munka nem ment. Le kellett tenni." (47 éves nő, ruhakészítő)
42 éves nő, könyvelő válasza arra a kérdésre, hogy mikor csökkent az olvasott könyvek száma: "Hát mikor a gyerekek jöttek.
Úgy, úgy."
Az erdélyi magyarok életmódja és értékrendje több szempontból megváltozott. Ezt mutatták a zetelaki vizsgálat adatai is. A tévézés egyre népszerűbb tevékenység, mióta lehetővé válta az anyanyelvi tévézés a Duna TV széleskörű elterjedése és a műholdas
Olva sá siszokásokésértékrendaszékelyföldizetelakán 185 kereskedelmi csatornák révén. Több interjúalany szerint ez az olvasási kedv csökkenésének elsődleges oka.
"Én régen nagyon-nagyon sokat olvastam. Rengeteget. Ugye, én régen jobban is bírtam, éjszakákat olvastam. És anélkül nem tudtam lefeküdni, hogy egy-két órát ne olvassak. S ugye, hogy bejött a kábeltévé, sajnos, sokat maradt ki az olvasás. Ma csak újságokat olvasok, híreket olvasok. (...) Nincs is annyi időm most már. A tévé lefoglal." (36 éves nő, háztartásbeli)
Egy fiatal férfi azt jelezte, hogy az ő életében könyvek szerepét szinte már teljesen átvették az internet, a számítógépes cd-k.
78 éves nyugdíjas természetismeret és földrajz tanár, több helyismereti könyv szerzője, aktív közösségi ember és rendszeres olvasó felelete arra a kérésre, hogy állítson fel fontossági sorrendet a tévé, rádió, számítógép és könyvek között: " Hát egyelőre most már a tévé, mert az annyira hozzánk nőtt, hogy nem tudom, mi lenne, ha nem volna. (...) Úgyhogy most már, most már nagyfiúk vagyunk a tévében, úgyhogy van mit nézni."
"Tényleg a Duna TV-t a legtöbbet nézzük. (...) Hát mondjuk, ennek mondhassuk, hogy valahogy az emberek életét megváltoztatta. Hogy lett a Duna Tévé. Addig tényleg az ember mindenhová kívánkozott. De most annyira leköti így a családokat, nem csak minket, hanem úgy általában mindenkit. Hogy így visszagondolva, hogy régen mennyit mentünk. Előadásokra, Udvarhelyre színházba. Most minden úgy megcsappant. Hát lehet, azért is, mert idősebbek vagyunk, hát nem tudom, a fiatalok mennyit járnak. De azért úgy nagyon sok mindenkit a tévé köt le.
Mondjuk tényleg, ez egy nagy dolog, hogy megadatott. Mert tényleg mi csak román tévét nézhettünk '89-ig, s azt is este 8-tól 10-ig. Csak akkor volt adás. S akkor legtöbbször még villany se volt..." (41 éves rokkantnyugdíjas nő)
36 éves háztartásbeli nő válasza arra a kérdésre, miért nem jár már könyvtárba: "Nincs is annyi időm már rá. A tévé lefoglal.
Annyi, hogy este megnézzük a kedvenc műsorunk, s azzal lefekszünk."
A könyvtárosnő a tévézés népszerűségéről az olvasással összehasonlítva: " s ez fájó nekem, mert ugyanazon az emeleten van a kábeltévé is, és ahogy mennek oda az emberek, és fizetik be, és
haragusznak, mert sokat kérnek, és rossz a szolgáltatás. S ott a könyv, ami tényleg ingyen van, és bizony hát ez nekem fáj..."
A zetelaki tapasztalatok összecsengenek a kolozsvári kutatás eredményeivel a könyv és a különböző médiumok összehasonlítását tekintve. "A könyv megmarad a klasszikus magaskultúra hordozó
jának, az elektronikus médiában a hír és szórakoztató jellegű műsortípusok dominálnak..." (Illetve Kolozsváron "a tudományos és szórakoztató műsorok közötti határon mozgó ismeretterjesztő- és dokumentumfilmek" is.) (Miklós - Kiss 2000b: 14.)
De a legutóbbi olvasmányok különböző szempontok szerinti listázása és az olvasói ízléstípusok százalékos megoszlásai alapján a kommercializálódási tendencia kezdődő kibontakozását követhetjük nyomon. Az amerikanizálódás irányába mutató jelek is feltűntek Zetelaka olvasástérképén.
E tendenciák jelentkezésének okai az árukínálat bővülésében — a könyvesboltok árukínálata és árszínvonala nem sokban különbözik a magyarországitól —, és a modernizáció megindulásában keresendő.
Mindezek ellenére megállapíthatjuk, hogy erős az anyanyelvhez és a tradíciókhoz való ragaszkodás. Akár az olvasmányok nyelvét, akár a legutóbbi olvasmányok szerzőit, vagy a nagy olvasmány- élmények, illetve kedvenc szerzők listáit vizsgáljuk, mindenhol a magyar nyelvhez és kultúrához, és ennek regionális változatához való erős kötődést találjuk.
így vallanak kedvenc szerzőikről és könyveikről a zetelaki olvasók:
"Aztán Jókai, az minden. Az a kedvencem, az első. (...) Hát olyan meseszerűen írja le, vagy hogy, mit lehet tudni. Az hogy olyan szórakoztató, Szórakoztató az egész." (51 éves férfi, tűzoltó)
"...Egy időben bolondultam Móricz Zsigmond regényeiért. A Boldog embert átolvastam legalább négyszer-ötször. Az annyira tetszett. Akkor volt egy Mikszáth-időszakom. Az ő nyelvezete, az adomázó hangnem az nagyon-nagyon tetszett. (...) Senki sem tud olyan szépen írni." (57 éves magyar-francia szakos tanárnő)
50 éves eladónő Wass Albertról: "...olvastam vagy három éve, a (...) most jusson eszembe, Wass Alberttól az Adjátok vissza a hegyeimet. Azt olvastam, de kiolvasnám az egész sorozatot. (...)
Olva sá siszokásokésértékrendaszékelyföldizetelakán 187 Hát, úgy kaptam valakitől, és mondták, olvasd ki, mert nagyon jó, de nem is tudtam letenni. (...) Az emberek között hogy tud kialakulni ez a borzasztó gyűlölet, és hogy ez létezik. Hogy tényleg megélték ezeket az őseink, vagy mit tudom én, azért lehetne erről olvasni, mert mindig azok írnak.”
"Wass Albert pedig, hogy tényleg az itteni erdélyi létet, az erdélyi világot a maga valóságában bemutatja.” (24 éves, óvónő, a könyvtárosnő lánya)
”Hát kérem szépen a Sütő-könyveket. A Tamásit azt feltétlenül.
Mert azzal ismeri me, Sütőn és Tamásin keresztül, a magyarságnak, a székelységnek, Tamásival kimondottan a székelyeknek az életét, ugye.” (78 éves nyugdíjas természetismeret-földrajz szakos tanár)
"Tamásiba belenőtt az ember lényegiben. A mi vidékünk embere volt. (...) Wass Albert hát igen, belement ebbe a világháborús dolgokba, eseményekbe, amik hát esetleg nem mindenkit egyformán érdekelnek. Tamási egyetemesebb ilyen szempontból, én úgy gondolom. (...) Tehát a székelységnek az ünnepi arcát mutatja be talán, de ez is benne van. Nem éppen ez a jellemző ránk, de ez is benne van.” (46 éves férfi, igazgatóhelyettes, román nyelv és irodalom tanár)
57 éves magyar-francia tanárnő Tamási Ábel című trilógiájáról:
"Igazán magunkénak éreztem. A hangnemet, a világot, amit ábrázol, az nagyon tetszett.”
43 éves férfi, községi jegyző az Ábel-trilógiáról: ” (...) úgy érzi az ember — legalábbis a székely ember — mintha ő szerepelne benne, ő lenne a főszereplő."
A zetelaki olvasók igényesebbek esztétikailag, mint a magyarországiak. Látható, hogy az olvasás hatással van a véleményformálásra, az identitás felvállalására.
Végezetül álljon itt néhány gondolat, vallomás az olvasásról. :
”A filmekkel úgy van az ember, hogy nagyon kevés marad meg, csak a pillanatnyi élmény. Szerintem a könyvek mindenképpen maradandóbbak." (41 éves férfi, gépészmérnök, az RMDSZ helyi képviselője)
"Mondjuk a Fordulópont, ami pontosan az olvasásról szól. És azt úgy érzem, mindenki kellene tudja. Abban le van írva gyönyörűen, hogy mit jelent a könyv. Oda nem kell elektromos áram, oda nem
kell semmi külső, hanem a kezembe veszem, és elpillantom a szemem, aztán úgy is, egy másodpercbe már vissza tudok nézni.”
(51 éves nő, községi könyvtáros)
"Hát van, amikor szeretném, hogy csend legyen, akkor olvasok."
(28 éves nő, készruhagyári dolgozó)
"Hát szerintem egy könyv, tehát az..., mindenféleképpen szerintem az egy szórakozás. Ha olyan könyvet is olvas az ember, amit szeret, hát általában olyat olvas, akkor az egy élmény is." (43 éves férfi, községi titkár)
"Legszebb percek az életben, leülhet az ember egy könyv mellé, akkor egy külön világ tárul elé. Azok mind ihletett, boldog pillanatok, az olvasás percei, ez biztos." (57 éves nő, magyar-francia szakos tanár)
"Mondjuk én, ha a könyvre gondolok, hát mondjuk anélkül nem is tudom elképzelni, hogy lehet anélkül élni. Tehát akinek ez hiányzik az életéből. Másrészről pedig most ugye, hogy az öregség felé halad az életem, egy remény van abba, hogyha tudja az ember, ha fizikailag nem tud dolgozni, vannak barátai, akik várják a polcon, megporosodva is. Különben most nincsenek megporosodva a könyveim, mert most festettem a szobát, és minden egyes könyvet ki kellett hordani, és most aztán egy pár hónapig azzal foglalkoztam, hogy rendszereztem, és rendbetettem, és helyre
raktam." (67 éves férfi, katolikus pap)
"A könyvekben is meg a mesékben is beleírják az írók az igazságot, úgy valahol elrejtve, mint az álarcosbálban, hogy nem mondhatják ki, de mégis a koldus, ugye, gazdagnak öltözik, tehát amire vágyik, vagy ami a valóság, vagy sértő lehet, azt belerejti.
(...) Az olvasás az olyan, az olvasás nélkül olyan az ember, mintha fél lába lenne, hát megy, megy, de hát azért nem az igazi. (67 éves férfi, nyugdíjas kántor)
Olvasásiszokásokésértékrendaszékelyföldizetelakán 189
FELHASZNÁLT IRODALOM DEÁK Ferenc (2000): Zetelaka. Székely udvarhely.
ÉHMANN GÁBORNÉ HAVAS Mária (2008): Zetelaka művelő
désszociológiai vizsgálata. In: Ami rejtve van s ami látható. Szerk.:
Császár Melinda és Rosta Gergely. Budapest - Piliscsaba, Loisir, 147-166. p.
FEJES Ildikó (2004): levélrészlet (kézirat).
GEREBEN Ferenc (1999): Identitás kultúra kisebbség. Budapest, Osiris — MTA Kisebbségkutató Intézet.
GEREBEN Ferenc (2000): Könyv, könyvtár, közönség, Budapest, OSZK.
GEREBEN Ferenc (2002a): Olvasás és könyvtárszociológiai vizsgá
latok Magyarországon. In: Könyvtárosok kézikönyve. Szerk.:
Horváth T.-Papp I. Budapest, Osiris, 17-50. p.
GEREBEN Ferenc (2002b): Olvasáskultúra és identitástudat határon innen és túl. In: Hagyomány, közösség, művelődés. Szerk.:
Ablonczay B. — If]. Bertényi I. - Hatos P. — Kiss R. Budapest, BIP, 459-472. p.
GEREBEN Ferenc (2003): Vallásosság és egyházkép — interjúk tükrében. Budapest, Kerkai Jenő Egyházszociológiai Intézet.
GEREBEN Ferenc - LŐRINCZ Judit - NAGY Attila - VIDRA SZABÓ Ferenc (1993): M agyar Olvasáskultúra határon innen és túl.
Budapest, Közép-Európa Intézet, 8-74. p.
GEREBEN Ferenc - TOMKA Miklós (2001): Vallásosság és nemzet
tudat. Vizsgálódások Erdélyben. Budapest, Teleki László Alapítvány
— Corvinus kiadó.
Kerkai J en ő Egyházszociológiai Intézet 2000-es kutatása (Kerkai-kutatás adatai. (Gereben Ferenc közlése.)
LAMPL Zsuzsanna — SORBÁN Angella (1999): A szlovákiai és erdélyi magyarok médiapreferenciái és fogyasztási szokásai.
M agyar Kisebbség, 1. sz. 231-248. p.
MIKLÓS Tünde — KISS Dénes (2000a): Könyvek és olvasás Kolozsváron. Könyvesház (a Művelődés /Kolozsvár/ melléklete), 2.
szám, 26-27. p.
MIKLÓS Tünde - KISS Dénes (2000b): Olvasási szokások és média
használat Kolozsváron. (Kézirat)
SEPSISZÉKI NAGY Balázs (2003): Székelyföld fa lva i a huszadik század végén. Udvarhely szék. III. kötet. Budapest, Nap Kiadó,
54-61. p.
Karczagi Alexandra — Klausz Boriska VALLÁSOSSÁG ZETELAKÁN (EGY SZÉKELY FALU VALLÁSI ÉLETE AZ
EZREDFORDULÓN)
A 2002 nyarán a székelyföldi Zetelakán végzett kérdőíves felmérés részfeladataként a nagyközség vallási életét vizsgáltuk meg közelebbről. A kutatás során a 4476 lelket számláló község felnőtt lakosságát reprezentáló 403 fős mintáján1 lekérdezett kérdőív a vallásososságra, nemzeti identitástudatra, olvasás- és média- használati szokásokra, illetve a háztartás általános anyagi helyzetére vonatkozó kérdéseket tartalmazott.
A tanulmány alapját a kérdőívek feldolgozásából nyert adatok mellett a vallásgyakorlásról, illetve vallási önértelmezésről árnyaltabb képet nyújtó mélyinterjúk, valamint személyes tapasz
talataink képezik.
A térséggel foglalkozó vallásszociológiai tanulmányok felhívják a figyelmet Erdély nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő vallásos
ságára:1 2 Tomka Miklós megállapítása szerint : „Európában Lengyelország mellett Románia a legvallásosabb ország, melyet az elv állás talanodás csak kevéssé érintett.”3 Közelebbi képet mutat Erdély vallási helyzetéről a Kerkai Jenő Egyházszociológiai Intézet
ben 1998-ban végzett, a nemzetközi Aufbruch projekthez csatlakozó felmérés, amely — a magyarországi és az erdélyi román társadalom után — az erdélyi magyar felnőtt népességet reprezentálta4. E kutatás legfontosabb adatait, eredményeit a tanulmányunkban több ízben összehasonlítási alapnak tekintettük.
A vizsgálódásaink során arra törekedtünk, hogy Zetelakán, ebben a
1 A falu 18 éven felüli lakosságából — a 2002-es népszámlálási adatok felhasználásával —nem életkor és területi elv alapján vettünk mintát.
2 Virt László: Katolikus kisebbség Erdélyben. Budapest-Luzern, Egyházfórum
1991-;
Gereben Ferenc - Tomka Miklós: Vallásosság és nemzettudat. Vizsgálódások Erdélyben. 2. kiad. Budapest, 2 0 0 1. Corvinus K.
3 Gereben — Tomka: i.m.: 12. o.
4 Gereben - Tomka: i.m.
döntő többségében katolikus székely-magyarok lakta községben, a vallásgyakorlás helyi sajátosságait feltárjuk, úgy, hogy saját kutatá
sunk eredményeit az Erdély vallásosságáról eddig alkotott képben is elhelyezzük .
A község vallásosságát vizsgálva elsőként az egyháztagsággal, illetve a felekezeti hovatartozás tényével szembesültünk. A lakosság rendkívül nagy része, 95%- válalja valamely egyházhoz, vallás
felekezethez való tartozását. Ebből 94% mondja magát (szinte kizárólag római) katolikusnak. A lakosság fennmaradó része reformátusnak (1,7%); valamint jehovistának, illetve unitáriusnak vallja magát.
Míg a kérdőíves módszerekkel hozzáférhető mutatók jól jellemezhetik a vallásosság külső szemlélődő számára is kézzel fogható jegyeit, addig az egyes válaszkategóriák mögött rejlő egyéni értelmezésekhez, a háttérben húzódó összetettebb indokok megértéséhez alaposabb feltáró munka szükséges.
„Tapogatózásaink” kiindulópontját azok, a falu mindennapjaiban megtapasztalható vallási megnyilvánulási jegyek jelentik, amelyek hatósugarai a már magánszférába tartozó egyéni vallás
értelmezésekig hatolnak.
VALLÁSGYAKORLÁS A MINDENNAPOKBAN
„A magunk körül látott vallási tárgyak, jelek, szimbólumok otthonosabbá, természetesebbé, magától értetődőbbé tudják tenni a vallásosságot”5 A vallásosság tárgyi megnyilvánulásait Zetelakán a háztartások tulajdonában lévő Bibliára, keresztre vagy szentképre vonatkozó kérdésekkel mértük. A szőkébb környezetben az interjú
készítések során személyesen is tapasztaltuk, hogy ezek a tárgyak fontos helyet foglalnak el a zetelaki lakásokban. A megvizsgált háztartások 42%-a rendelkezett teljes Bibliával, 14%-a csak Újszövetséggel vagy az evangéliumokkal, (l.ábra) Vallási tárgyak
kal, mint amilyen a szentkép vagy a kereszt szinte valamennyi háztartásban (93%) találkoztunk. „A vallás látható megfigyelhető
5 G ereb en F eren c — T o m k a M ik ló s i.m .: 15. o.
Va llá so sságzetelakán 193
jelenléte Erdélyben általánosabb, mint Magyarországon és Európa legtöbb más országában.”6
1. ábra Van-e Önnek Bibliája, vagy Újszövetsége? (%)
0,50 0,50
14,00
□ NT □ nincs □ Újszövetség, ill. evangéliumok B T eljes Biblia BNV
A templomba já rá son 7 keresztül jól mérhető a vallásgyakorlás intenzitása. A templomba járás gyakoriságáról a felméréseink azt bizonyítják, hogy a falu lakosságának 48%-a hetente legalább egyszer, további 24%-a havonta legalább egyszer eljár istentiszte
letre, a templomba soha nem járók aránya mindössze 4%.
Korosztály szerint vizsgálva elmondható, hogy a részvétel gyakorisága a szertartásokon a fiatalabb korcsoportok felé haladva csökken. A 18-3o évesek mellett a 31-40 évesek korcsoportjában a legmagasabb a templomba soha vagy ritkán járók, és a legalacsonyabb a hetente legalább egyszer templomba járók aránya (2.ábra).
Megfigyelhető jelenség, hogy a 60 év felettiek körében nemcsak a gyakori, hanem (bár sokkal kisebb mértékben) a ritkán templomba járók aránya is megnő. Ennek oka lehet, hogy idős korban nagyobb azok aránya, akik valamilyen betegség miatt nem tudnak elmenni a templomba. A szertartásokon a 6o év fölöttiek vesznek részt a legnagyobb arányban (73%-uk hetente
6 Gereben Ferenc - Tornka Miklós i.m.: 14. o.
7 „Esküvőktől, keresztelőktől, temetésektől eltekintve mostanában milyen gyakran vesz részt istentiszteleteken?” hangzott kérdőívünk 44. kérdésére.
vagy gyakrabban). Elmondható, hogy a templombajárás gyakori
sága jóval magasabb, mint a magyarországi településeken.8
2. Á b ra : A tem plom bajárás gyakorisága korcsoportonként (%)
1 8 - 3 0 3 1 - 4 0 4 1 - 5 0 5 1 - 6 0 6 1 f ö l ö t t
■ S o h a / é v i n é h á n y a l k a l o m m a l □ É v i t ö b b s z ö r
□ H a v i e g y s z e r
□ N V / N T
■ N a p o n t a , v a g y h e t e n t e
Nézzünk meg néhány interjúrészletet, amelyek a fentiekben vázolt tendenciákat alátámasztják.
A falu plébánosával folytatott beszélgetésben a fiatalabb korcsoportok ritkuló templomba járásának okaira kerestük a választ:
„Ez egy mostani jelenség a változás óta. Az emberek állandóan a pénz keresésére, mondjuk úgy, a boldogságuknak és egyéni életük értékét abban látják, hogy minél több pénzük legyen, hogy valamiképpen tudjanak gyarapodni anyagiakban, illetve biztosí
tani tudják megélhetésüket, vágyaik és elképzeléseik szerint. Most ez kimondottan a pénz és megélhetés kérdése. Ez átbillenti az értékrendet... Ez egy mostani, tehát új jelenség, hogy az embereknek azért nincs idejük, mert dolgozni kell. Nyilván hogy eddig is kellett dolgozni, csak a megítélés ezt most előtérbe helyezi.”
8 G ereb en F eren c - T o m k a M ik ló s i.m .: 2 0 . o ..
Va llá so sságzetelakán 195
Amikor a legfiatalabbak (14-18 évesek) vallásgyakorlásáról kérdeztük, a plébános válasza így hangzott:
„A fiataloknál inkább más oka van a vasárnapi szentmisétől való távolmaradásnak, így a szombat esti disco. A veszély már a hetedikeseknél, nyolcadikosoknál jelentkezik. Amikor a gyermek a kamaszkornak abban a fázisában van, akik ezt akarják megélni, azok elmennek a discoba, és másnap nem jönnek templomba.”
3. Ábra: Templombajárás gyakorisága iskolai végzettség szerint
80 60 40 20 0
■ Soha/Évenként néhányszor H Évente többször
□ Havonta □ N aponta/Hetente ENT/NV
8ált alatt, 8ált Szakisk/szakm Éretts,föisk/egy
A templomba járás iskolai végzettség szerinti vizsgálata azt mutatja, hogy a végzettség növekedésével csökken a templomba járás gyakorisága. A 8 általános alatti vagy 8 általánost végzettek körében 60% körül van a hetente legalább egyszer templomba járók aránya, még az érettségivel vagy diplomával rendelkezők között mindössze 33% ez az érték. Érdekes viszont, hogy az istentiszteletre soha nem vagy nagyon ritkán járók aránya a különböző végzettségi fokozatokban mindenütt kb. egytizedet tett ki. (3.
ábra)
A vallásosság megélésének személyes dimenziójába tartozó imádkozás vizsgálatakor a templomba járáshoz hasonló tendenciát figyeltünk meg. A falu teljes lakosságát tekintve elmondható, hogy 70,% naponta legalább egyszer imádkozik, és nem egészen 1%
mondja azt, hogy soha nem szokott. Hasonlóképpen a templomba
járás gyakoriságához, a fiatalabbak (18-40 évesek) körében csökken az imádkozás intenzitása is. (4. ábra)
Az iskolai végzettség növekedésével csökken a havi legalább egyszeri imádkozás aránya, és növekszik a soha nem imádkozok előfordulási esélye.
Mind a templomba járás, mind az imádkozás terén meg
figyelhető, hogy a nők aktívabb vallási életet élnek, mint a férfiak.
A vallásgyakorlásnak, illetve a vallás mindennapi jelenlétének mindezen, kézzelfogható jegyei alapján a különböző korcsoportokat figyelembe véve megállapítható, hogy az ateizmus hivatalos ideológiának tartott szocializmus idején születettek és a felnőtt fiatalok körében ma is észlelhetően alacsonyabb a vallásosság foka.
A szocializmus után született fiatalok körében a vallásosság aránya újra növekszik, de a korábbi generációk szintjétől messze elmarad.
Va llá so sságzetelakán 197
A VALLÁSOSSÁGRÓL ALKOTOTT ÖNKÉP
A községben a kutatás során gyakran ütötte meg a fülünket a kijelentés:
„Ó, hát a gyimesiek, csíkiak sokkal vallásosabbak, mint m i.” A falu vallási életének eddig kirajzolódó képe alapján ez meglepőnek tűnhet. A vallásosság önértelmezésének mérésére ezt a kérdést tettük fel: „A következő kijelentések közül Önt melyik jellemzi leginkább?” A válaszkategóriák a zárt kérdésre az egy házias vallásosságtól a határozott nem vallásosságig terjedtek. A lakosság mintegy 9/10-e (93%) vallotta magát a maga módján vagy az egyház tanítása szerint vallásosnak. A nem vallásosak aránya elhanyagolható
A maga módján vallásosak ezen belüli 52%-os aránya hasonló a Kerkai-kutatás erdélyi magyarokra és románokra, valamint a magyarországi magyarokra jellemző adataihoz (55-59%). Torzít
hatja azonban az adatok összehasonlításának lehetőségét, hogy a két fajta vallásosság értelmezése a három népcsoportban külön
böző.9Az egyházias vallásosság Zetelakán mért 41%-a jelentősen meghaladja az előbb említett kutatásban szereplő 29%-os erdélyi, illetve 17%-os magyarországi adatot. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy az összehasonlításként szereplő magyarországi és erdélyi adatok több fajta településtípusra vonatkoznak, míg Zetelaka falu, az ennek megfelelő magasabb vallási aktivitással.
A zetelakiakban saját vallásosságukról, illetve a körülöttük élők vallásosságáról élő képet jól tükrözi a vendéglős I. B.-vel készített interjú részlete is:
„Mindenki úgy gondolja, hogy a csángók sokkal vallásosabbak, mint a székelyek. A gyimesiek. Olyan nincs, hogy ők nem
„Mindenki úgy gondolja, hogy a csángók sokkal vallásosabbak, mint a székelyek. A gyimesiek. Olyan nincs, hogy ők nem