A vízrendezések története

A vízrendezések kérdésével azért kell részletesen foglalkozni, mert a hidrológiai viszonyok pontos ismerete alapvetĘ termĘhelyi kérdése az Észak-Hanságnak és ezzel együtt ennek a dolgozatnak is. Ezt nagyrésztBalsay et al, 1975 munkája alapján mutatom be

Az elsĘ lecsapolási munkákat a Hanság területén a IV. sz. elején Galerius császár uralkodása alatt végezték. Ezután meglehetĘsen hosszú szünet következett a vízrendezésre tett kísérletek sorában és csak a XVIII. század elején merült fel a vízügyek megnyugtató rendezésének az igénye, összhangban a gazdasági fejlĘdéssel.

A XVIII. század végén az Esterházy- és Frigyes FĘhercegi uradalom HegedĦs Antal megyei mérnököt bízta meg a lecsapolási tervek elkészítésével. Ebben az elsĘ szakaszban a vizek lefolyási lehetĘségét és a Rábca medrének kiépítését kellett megoldani, aminek céljából 1795-1799-ig a Királytó és BĘsárkány közötti mederszakaszt készítették el (Fekete, 1882).

Ezek után a Hanságba ömlĘ folyók szabályozása következett a Királytóig 1800 és 1813 között, ekkor a Kis-Rába Kapuvár feletti elágazásában az észak-keleti irányt lezárták, és az észak felé tartó Kisér medrét építették ki. EgyidejĦleg az Ikvát és a Kardos eret is rendezték.

Az Ikvát 1810-ben a Répcébe vezették, majd az Ikva csatorna elkészültével, 1840-tĘl a Hanság-csatornába. A Kardos eret pedig, ami eredetileg Vitnyédnél torkollott a Répcébe és növelte az áradások vízhozamát, az 1808-ban VitnyédtĘl építetett Kardos-csatornával, az Ikvába, majd a Hanság csatornába vezették.

1834-ben készítették a Szegedi-csatornát, majd 1840-ben a Megyei-csatornát.

A Hanság-csatorna építését 1775-ben kezdték el, és 1811-tĘl kb. 1835-ig elkészült a mai csatorna Ęse, bár ekkor még nem csatlakozott a FertĘbe. Ezzel tulajdonképp kialakult a Hanság-csatorna jobb partjának, a mai Dél-Hansági Erdészetnek a csatornarendszere. További munkákra az 1883-ik évi árvíz után került sor: 1885-ben törvény rendelte el a Rábca szabályozását BĘsárkány és GyĘr között, valamint a Hanság csatorna újjáépítését. A munkák 1895-ben fejezĘdtek be, de még ekkor sem volt kapcsolat a FertĘvel. A pomogyi hídtól a FertĘig nyúló utolsó szakaszt 1910-ben építették meg. Ezek után már csak helyi jelentĘségĦ csatornák, vízelvezetĘk épültek, valamint az öntözést lehetĘvé tevĘ duzzasztók és zsilipek.

A Hanság északi részének vízrendezésekor kedvezĘtlenebb tulajdoni és terepadottságokkal kellett szembenézni. Ezt a területet – a Hanság-csatorna bal partját – két nagyobb tömbre lehet osztani: A 86-os úttól nyugatra esĘ Hanságfalva és környéke, valamint az úttól Keletre esĘ rész, az ún. Lébényi terület.

A hanságfalvi területen természetes vízfolyás nem található, ezért a vízrendezés elsĘdleges célja volt a belvizek elvezetése a területrĘl. A Hanság-csatorna megépítése elĘtt erre nem nyílt lehetĘség. Az elsĘ levezetĘ csatornák: az 1. számú övcsatorna és a Tarcsai-csatorna valamikor 1840 és 1889 között épült, majd 1920-ig nem voltak lényegi csatornázási munkák. Újabb vízrendezések csak 1924-26 között történtek, ekkor készült a Büdösárok és a Villanytelepi-csatorna. Ezen csatornák célja tulajdonképpen a Villanytelep szennyvíz-elvezetése és a rétgazdálkodás javítása volt. AlapvetĘ, fatermesztést érintĘ vízgazdálkodási változások csak az 1960-as években történtek.

A lébényi területen nagyobb vízrendezési munkákat az 1900-as évekig nem végeztek.

Elkészült ugyan 1847 körül a TĘzeg- és a Herceg-csatorna, ez azonban csak kis részen biztosította a belvíz elvezetését, a vízvisszapótlást azonban egyáltalán nem oldotta meg (Újházi, 1873).

1900 és 1905 között a Mosonszentjánosi-övcsatorna, a Kimlei-csatorna, a Bordacsi-csatorna, a mosonszentmiklósi belvízBordacsi-csatorna, a lébényi belvízcsatorna és a KettĘs-csatorna

készült el. 1911 és 1912 között építették az Urhany-csatornát. 1920 és 1930 között az Ottó-majori csatorna épült meg. Ezek a vízrendezések a rét- és legelĘgazdálkodásra voltak kedvezĘ hatással, de fás növényzet kialakulását, vagy erdĘtelepítést nem tettek lehetĘvé.

A II. Világháború során a vízügyi létesítmények részben tönkrementek, az egységes rétgazdálkodás megszĦnt. Az 1946-48-as aszályos idĘszakban a tĘzeg kiszáradt, egyes helyeken meggyulladt és nagy foltokban kiégett. A kiégett, hepehupás részek mĦvelésével felhagytak, a terület elvadult.

Az 1950-es években az akkori állami gazdaságok és a Mosonmagyaróvári ErdĘgazdaság megalakulása lendített valamit a helyzeten, de igazi javulást, mind a vízrendezés, mind az erdĘgazdálkodás terén az 1960-as év – az Észak-hansági Erdészet megalakulása – hozott.

Ekkor kezdĘdtek a nagyarányú erdĘtelepítések, ami mellett 1958-tól 1967-ig a KISZ táborok résztvevĘi építették az új belvízelvezetĘ csatornák nagy részét. Ezzel egyidejĦleg a befogadó csatornák mĦtárgyait is helyreállították 1965-re (Károlyi, 1955a; ÉDUVIZIG, 1959).

A mai Dél-hansági Erdészet területén az 1920-as évektĘl már valószínĦleg öntöztek erdĘterületeket nagyrészt altalaj-nedvesítéses, de árasztásos öntözéssel is, mivel erre nagyon kedvezĘ lehetĘséget teremtett a Hanságon keresztülfolyó Répce, Kis-Rába és Rábca akkori függĘmedre. Így gravitációs úton lehetett öntözni az egész dél-hansági területet. EgyidejĦleg a Kis-Répce, a Hanság-csatorna és a Szegedi csatorna kínált lehetĘséget a pangóvizek elvezetésére. Az öntözĘrendszer folyamatosan 1920-tól épült ki és fénykorában 9 kieresztĘ és duzzasztó zsilipbĘl, 3 elosztóból és kb. 70 km csatornahálózatból állt. Ez a rendszer tette lehetĘvé a mézgás éger termesztését, mert vízhiányos idĘszakban pótolta a talaj vízveszteségét, ugyanakkor meggátolta a pangóvizek kialakulását. Ehhez az öntözési módhoz a nicki zsilippel tudták a vizet biztosítani.

Az 1960-ban végzett vízrendezési munkák során azonban a függĘmedrek megszĦntek és velük a gazdaságosan kivitelezhetĘ öntözés, valamint az öntözéses égergazdálkodás lehetĘsége is.

Az Észak-Hanság területén a Hanság-csatorna elkészítése után vízhiány jelentkezett, mert a talajvíz lesüllyedt és a tĘzeg kiszáradt. A talajvíz ingadozásának elkerülése érdekében a Hanság-csatorna szintjét kellett szabályozni. Ezért építették a mosonszentjánosi és a kapuvári duzzasztót, majd 1908-ban a pomogyi, 1912-ben pedig a fertĘszéli zsilipet. Mindegyik zsilip és duzzasztó más-más területrész vízkormányzását szolgálta. Az öntözés lehetĘségét a zsilipek és a duzzasztók biztosították, a csatornarendszer pedig a gyors vízelvezetést szolgálta. A vízrendezés utolsó fázisa 1960-62-ben ért véget a hanságfalvi területen. A lébényi-hany területén a Bordacsi csatorna segítségével akarták megoldani az öntözést. Az öntözĘvizet a

Mosoni-Duna adta volna szivattyúk segítségével, a víz szétosztását pedig zsilipekkel tervezték megoldani. Ez az öntözési módszer azonban nehézkes és lassú, ezért a talajvíz szintjét inkább csak a zsilipekkel szabályozták(Balsay et al, 1975).

A Hansági erdĘk területén több esetben is jelentĘs károkat okozott az árvíz valamint a talajtĦz, a legutóbbi idĘkben pedig a belvíz. JelentĘsebb árvizek az 1951, 1954, 1964 és az 1965-ös években jelentkeztek és leginkább az égereseket pusztították (Máté és Balsay, 1966).

A talajtüzek elsĘsorban az Észak-Hanság területeit sújtották. A Lébényi-Hany területén a II.

Világháború alatt égtek ki jelentĘs területek, de a legnagyobb területĦ talajtĦz a VesszĘserdĘben történt 1945-47 között. Ekkor kb. 60 ha területen égett ki az erdĘ talaja. A talajtĦz hatása azonban kettĘs: Ha a felsĘ kotus réteg ég ki, akkor káros, ha viszont az alsóbb rétegek szalmatĘzeg állománya ég el, az kedvezĘen befolyásolja a késĘbbi gyökérfejlĘdést. A talajtĦz utáni gyomtalan talajfelszín pedig kedvez a fás növények felverĘdésének.

Az Észak-Hanságban a legutóbbi idĘkben, az 1990-es évek közepétĘl a jelentĘs belvízkárok okoztak súlyos problémákat. Ennek hatására jelentĘs csatornahálózat felújítási munkálatokba kezdett az erdészet, de a nehézségeket csak részben sikerült megoldani a csatornarendszer felújításával. A belvizek csatornahálózaton történĘ elvezetését nehezíti, hogy a Hanságban és a FertĘn általában egyszerre jelentkeznek a magasabb vízállások és a FertĘ vize is a Hanság fĘcsatornán keresztül kerül levezetésre. Ez azt eredményezi, hogy sok esetben a FĘcsatorna vize visszaduzzasztja a Hanság csatornahálózatát és tartósan magasan tartja a csatornák vízszintjét.

A megnövekedett belvízkárok összefüggésben lehetnek az 1993 óta üzemelĘ bĘsi vízlépcsĘ dunacsúnyi tározójával, melyre a térség egyes erdészeti észlelésĦ talajvízkútjainak pozitív kúttá (forrássá) történt átalakulása utalt az 1990-es évek közepén, 1996 táján. Erre a kérdésre részleteiben az eredmények értékelését tárgyaló VIII. fejezetben térek ki.