A kutatásra az Észak-Hanság erdeit választottuk. A szakirodalomban (Danszky et al., 1963) a következĘ meghatározás található a Hanság erdĘgazdasági tájról: „Az erdĘgazdasági táj határvonalai: Sarród, FertĘszentmiklós, Agyagosszergény, Kapuvár, Hövej, Kisfalud,
Csorna, GyĘr, Öttevény, Horváthkimle, Rajka és vissza Sarródig az országhatár által körülzárt – a tulajdonképpeni Hanság – és a GyĘrig hozzácsatolt terület.” Az ezen határvonalon belül található területet illetik a Hanság erdĘgazdasági táj névvel. Maga a Hanság azonban nem teljesen illeszkedik az erdĘgazdasági táj határaihoz, ha figyelembe vesszük, hogy átnyúlik Ausztriába és azt, hogy a Hanságra jellemzĘ láp talajok, illetve lápi hatást mutató talajok határa is átnyúlik az erdĘgazdasági táj határain.
A kutatás az erdĘgazdasági tájon belül a Hanság-fĘcsatornától északra lévĘ erdĘterületekre terjedt ki, amelyek erdĘ mĦvelési ágba tartoznak, valamint a FertĘ-Hanság Nemzeti Park Észak-hansági erdĘterületeire és elĘnyben részesítette az egybefüggĘ, nagyobb kiterjedésĦ erdĘterületeket. Az említett erdĘterületek részben a KAEG Rt., részben a FertĘ-Hanság Nemzeti Park kezelésében állnak.
III.1. A termĘhelyi feltételek általános jellemzése
A Hanság idĘszakos pusztai állóvíznek minĘsíthetĘ, és mint ilyen vízellátása a csapadéktól, a betorkolló folyók vízhozamától és a talajvíztĘl függ. A múltban hol kiszáradt, hol pedig járhatatlan úszóláp borította a mindenkori vízviszonyoknak megfelelĘen. A változatos múlt során változatos termĘhelyi mintázat alakult ki a Hanságban, amely mintázatnak két döntĘ tényezĘje az erdĘ szempontjából a víz és a talaj. A talajok változatosságát érzékelteti az 1970-es években kezdett termĘhely-vizsgálati sorozat eredménye a Hanságra vonatkozóan(Halupa, 1985) (III.1.1 táblázat). (Megjegyezzük, hogy nem ez volt az elsĘ a Hanság talajviszonyaival is foglalkozó tanulmány, de ez volt az egyik, addigi legrészletesebb vizsgálat.)
III.1.1. táblázat. A hansági talajtípusok megoszlása az 1970-es években (Halupa, 1985 alapján)
Hanságban talált talajtípus Hidrológiai kategória Százalékos elĘfordulás
Kotus láptalaj VÁLT, ÁLLV, FELSZ, VIZB 43,7
Lápos réti talaj VÁLT, IDėSZ, ÁLLV, FELSZ
26,0
Karbonátos réti csernozjom VFLEN, IDėSZ 13,0
Mélyben sós réti talaj VÁLT, IDėSZ, ÁLLV 4,3
Humuszos öntés VFLEN, IDėSZ, ÁLLV 3,7
Öntés csernozjom VFLEN, IDėSZ 3,3
Réti talaj ÁLLV 2,0
Réti öntés talaj VÁLT, IDėSZ, ÁLLV 1,6
Kavicsos váztalaj VFLEN 1,0
Egyéb VFLEN, VÁLT, IDėSZ 1,4
Összesen 100
Ezt a változatos képet színesíti a hidrológiai kategóriák, valamint a termĘréteg-vastagság szerinti megoszlás is. Látható, hogy a területen a lápi jelleget mutató, hidromorf körülmények között kialakult talajok vannak többségben, valamint a további talajfejlĘdés következtében létrejövĘ réti talajok, amelyek kialakulásában a víznek még mindig jelentĘs szerepe van.
Mivel a láptalajok fĘ alkotóeleme, a tĘzeg, víz alatt, oxigéntĘl elzárt környezetben képzĘdik, ezért fennmaradásának alapvetĘ feltétele a láposodás körülményeinek megléte.
LevegĘ hatása alá kerülve a tĘzeg gyors ütemben bomlásnak indul, belĘle kotu képzĘdik, majd teljesen lebomlik(Minkkinen és Laine, 1998ab; Komulainen et al., 1998; Potter et al., 2001).
A lecsapolások, vagy a terület gyors kiszáradása ezt a hatást indukálják. SzélsĘséges esetekben a láptalajok nem fejlĘdnek a réti jelleget mutató talajok irányába, hanem a talaj szinte teljesen lepusztul, ezáltal a rajta álló erdĘállományok közel kerülnek a lápi fekühöz, a kavicságyhoz, vagy a néhol fellelhetĘ, és a gyökerek által áthatolhatatlan felsĘ agyagos vízzáró réteghez.
Kérdésként merült fel, hogy mekkora manapság a tĘzegréteg és a humuszosodás és a mineralizáció folytán belĘle képzĘdĘ kotus termĘréteg a Hanságban a lecsapolások és vízrendezések után?
Napjainkban a vízrendezések, lecsapolások és a telkesítés miatt nem beszélhetünk többé a klasszikus lápi termĘhely meglétérĘl. Mégis, különösen a Hanság északi részén, az 1993-as évtĘl kezdĘdĘen néhány évig, az elĘzĘ évekhez képest jelentĘs mennyiségĦ víztöbblet jelentkezett belvíz képében, oly mértékben, hogy az már az erdĘgazdálkodás eredményességét a kivitelezhetetlenné váló erdĘfelújítások miatt komolyan befolyásolta és veszélyeztette. Ennek oka lehetett egyfelĘl a csatornarendszer karbantartásának elmaradása is (Balsay I, szóbeli közlés), de ez önmagában nem lehetett kielégítĘ magyarázat. Minthogy a talaj tulajdonságai, továbbá a talajvíz szelvényen belüli elhelyezkedése az erdĘgazdálkodás, valamint a természetvédelem szempontjából is nagyon fontos termĘhelyi kérdés, idĘszerĦ volt megvizsgálni, hogyan jellemezhetĘk ma a Hanság termĘhelyi viszonyai és ez milyen tennivalókat ró a terület kezelĘire és használóira egyaránt.
Az elĘzĘekben említett ERTI tanulmány az elĘforduló talajtípusokat fatermési szempontból is kategóriákba sorolja. Megállapítja, hogy a leggyengébb hansági termĘhelyek a váztalajokon, humuszos öntés és csernozjom talajokon találhatók, melyek a terület peremén és a törmelékkúpokon foglalnak helyet. Ez a megállapítás nyílván fafajtól függĘ, mert a humuszos öntéstalajok nem a leggyengébb termĘerejĦ talajok közé tartoznak. (Saját vizsgálatok alapján megállapítható, hogy ma inkább a mélyebb fekvésĦ kotus láptalajokon találhatók a leggyengébb termĘhelyek, elsĘsorban fehérfĦz és mézgás éger fafajú
faállományokkal. A magasabb fekvésĦ, és ezzel együtt párosuló sekélyebb talajokon álló faállományokban, elsĘsorban a térség északi részein, a felázott talajokon megnövekvĘ széldöntés veszélye ront a termĘhelyek értékén). Ezeken a tanulmány véderdĘk létesítését szorgalmazza. A csernozjom talajokról megállapították, hogy kialakulásuk a 40-50 évvel ezelĘtti lecsapolásokkal kezdĘdött a réti talajokból. A réti talajokról megállapítást nyert, hogy szelvényük végig meszes, C-szintjükben 40-50%-os mésztartalom is lehet. A 40 cm-nél sekélyebb termĘrétegĦ réti talajokat nyártermesztésre nem javasolták, a nyártermesztés termĘréteg-vastagsági határát 45 cm-ben állapították meg, összhangban a többi talajjellemzĘvel. A kotus láptalajokat tekintve kiderült, hogy a kotus tĘzegréteg vastagsága 20 cm alatt és 80 cm felett károsan befolyásolja a nyárasok növekedését. Korlátozó tényezĘ továbbá a felszínközeli szalmatĘzeg réteg és a 20%-nál magasabb mésztartalom. Jó illetve közepes fatermĘképességĦ besorolást kaptak azok a láptalajok, ahol a termĘréteg 45 cm-nél vastagabb, 5% alatt van a mésztartalom és az állandó vagy felszínig nedves hidrológiai kategóriákba tartoztak.
Megállapítottak egy tesztfafajsort, amit aztán a termĘhelyek jellemzésére használtak.
Egyik ága a szárazabb termĘhely típusokon, a másik a vizesebb termĘhely típusokon alkalmazandó fafajokat sorolja fel:
I-214 - OP-229 - KST - A - FRNY - CS - EF – FF – a szárazabb; míg I-214 - OP-229 - MÉ - FFÜ – FRNY – a nedvesebb termĘhelyek felé.
A tanulmány leszögezi, hogy a Hanság termĘhelyi viszonyai – és ezzel együtt rá vonatkozó megállapítások is – a csatornarendszer fenntartásáig és a vízviszonyok változásáig tekinthetĘk állandónak. MindezekbĘl látható, hogy a múltban is törekedtek a talajok mérhetĘ és meghatározható tulajdonságaihoz kötni a fatermesztés tervezésének fĘ kérdéseit, mely jelen dolgozatnak is egyik fĘ célkitĦzése lett.
Az utóbbi idĘszakban jelentkezĘ erdĘmĦvelési problémák, amelyekkel az erdĘvédelmi diszciplína szakemberei is foglalkoztak napjainkban (Varga, 1997) azonban azt sugallták, hogy a Hanság termĘhelyi viszonyai még nem ismertek teljes mértékben, ami arra késztetett, hogy tudományos igényességgel feltárjuk a Hanság mai termĘhelyi viszonyait és ha lehetĘség nyílik rá a részletes kutatás és az idĘbeni távlat segítségével, a termĘhelyi viszonyok feltérképezése mellett azok változásának nyomon követését is megkíséreljük.
III.2. A hansági faállományok és a termĘhely általában
Az erdĘk létesítése a Hanságban egyrészt a mezĘgazdasági területeknek a meglévĘ erdĘk rovására történt terjeszkedésének ellensúlyozására vette kezdetét, másrészt a mezĘgazdasági tevékenységre alkalmatlan területek hasznosítási alternatívájaként jelentkezett. A vízrendezések utáni nagyarányú erdĘsítések esetében pedig csakúgy, mint a vízrendezéseknél a kor fafaj-politikájából adódóan elsĘsorban gazdasági szempontokat tartották szem elĘtt.
Igyekeztek az iparilag hasznosítható és jelentĘs fatömeget adó fafajoknak megfelelĘ életteret és feltételeket biztosítani. Ma már teljesen elfogadott és közismert, hogy a kizárólag gazdasági szempontok szerint létesített erdĘk és az ezekbĘl felépülĘ ökoszisztémák nem mindig rendelkeznek a természetes erdĘkre jellemzĘ ellenálló- és alkalmazkodó-képességgel, amellyel tolerálhatnák és kompenzálhatnák a környezetükben fellépĘ hátrányos hatásokat (Mátyás, 1996). Ez különösképp igaz az azonos klónból álló, telepített erdĘkre. Ezért ezeknél az állományoknál fontos lenne a létesítésük idĘpontjában nekik alkalmasnak ítélt termĘhelyi viszonyok fenntartása. Amennyiben erre nincs lehetĘség, úgy számolni kell pusztulásukkal, vagy erĘteljes leromlásukkal.
AlapvetĘ fontosságú ezért, hogy a határ termĘhelyek esetében, vagy olyan viszonylag gyorsan változó termĘhelyek esetében, amilyen a lápi élĘhely és lecsapolása közben keletkezĘ átmeneti termĘhelyek (réti talajból alakuló csernozjom jellegĦ talaj), az ezeken alkalmazott fafajok termĘhely-állóságára vonatkozó ismereteket mindenkor szem elĘtt tartsák, és az élĘhely adta feltételeknek megfelelĘ fafajösszetétel létrejöttét segítésék elĘ. Ily módon, ha nem is lehet maximális gazdasági haszonnal kecsegtetĘ faállományokat létrehozni, lehet kevesebb erdĘvédelmi- és erdĘmĦvelési problémát felvetĘ és ökológiailag stabilabb, ezért hosszú távon mindenképpen rentábilisabb faállományokat létesíteni. Így elkerülhetĘ, hogy nagy költséggel létesített, de befejezhetetlen erdĘsítésekkel veszteség termelése történjen. Mindezért elengedhetetlenül szükséges a termĘhelyi viszonyok feltárásával összhangban az alkalmazott fafajok létjogosultságának felülvizsgálata, és az alkalmazandó fajok körének meghatározása.
Ennek megvalósításához a termĘhely vizsgálatokat és faállomány felvételeket is kell végezni, hogy számszerĦen vizsgálni lehessen a faállományok teljesítĘképességének és a termĘhelyüknek a kapcsolatát.