I. Igényper nem létező felperes nevében. U j a b b a n Budapes-ten m i n d i n k á b b elburjánzik az a visszaélés, hogy a végrehajtás foganatosításától számított 15 n a p o n belül nemlétező személy nevében ígénykeresetet a d n a k be, amelyet a bíróság a törvény értelmében halasztó h a t á l y ú n a k nyilvántí, tehát a végrehajtás menete megakad s a kitűzött tárgyaláson derül csak ki a kézbe-sítő jelentéséből,.»hogy a felperesként megjelölt személy a kere-setlevélben megadott címen ismeretlen. I l y e n k o r o l y a n helyzet á l l elő, amely erősen próbára teszi a bírói ítélőképességet, mert á perrendtartásban (sem a végrehajtási eljárásban) nincsen oly szabály, amely a bírót ily esetben eligazítaná, hanem ilyenkor
•csak a józan életfelfogás szabhat irányt a teendőkre nézve. A z
•az eljárás, amelyet ily esetben régebben alkalmaztak (a volt V. ker. járásbíróságon), hogy az eljárás a felperes jelentkezé-séig szünetel, tarthatatlan, mert a szünetelés dacára a már ki-mondott halasztó hatály megmarad, vagyis a végrehajtást foly-tatni mindaddig nem lehet, míg az igényper el nem dől. A nemlétező felperes nyilván sohasem fog jelentkezni, a végrehaj-tató, vagyis az igényperbeli alperes pedig nem lesz soha abban
•a helyzetben, hogy a nemlétező felperes lakcímét bejelenthesse.
A másik megoldás szerint, amelyet jelenleg a budapesti közp. járásbíróságon alkalmaznak, a keresetlevelet az ismeret-len helyen lakó felperesnek hirdetmény útján „kézbesítik", amely
^hirdetményt a bíróság táblájára kifüggesztik, egyszersmind ügy-gondnokot rendelnek felperes részére és azt idézik az újból ki-tűzött tárgyalási határnapra. Ez a megoldás azonban nem tör-vényszerű, mert a perrendtartás csak az alperes részére való kézbesítésnél ismeri a kézbesítésnek ezt a m ó d j á t (Pp. 176. §.) azonfelül ez a megoldás azon a késedelmen felül, amelyet ez a visszaélés okvetlenül okoz az által, hogy a nemlétező személy részére a kézbesítést megkísérlik, ami több hónapot jelent olyan esetben, ha felperesként külföldi személyt jelölnek meg, a diplo-máciai kézbesítésnél fogva (legalább 4—5 hónapot) — szükség nélkül ú j a b b késedelemmel jár még akkor is, amidőn a vissza-élés már kiderült.
Szerintem tehát szükségtelen minden további eljárás akkor, amidőn a tárgyalási határnapon a bíró előtt fekszik a kézbesítő jelentése, amely szerint a felperesként megjelölt személy a meg-adott címen ismeretlen. Ebből a jelentésből ugyanis a bírónak egyszerűen meg kell állapítania azt a tényt, hogy a peres for-m á k k a l való visszaélés történt a végrehajtás for-megakadályozása
•céljából, nevezetesen, hogy a felperesként megjelölt személy nem létezik, A k i mint igénylő felperes fellép, annak csak ismerni kell a saját lakcímét, ha tehát a megjelölt helyen ismeretlennek jelzik, ebből nyilvánvaló, hogy valaki az igénykeresetet nemlé-tező személy nevében adta be a végrehajtás megakadályozása
•céljából. Ha pedig a felperesként megjelölt személy nem létezik, a peres eljárást felperes hiányában meg kell szüntetni. Egy-szersmind azonban leckét kell adni a hamisítóknak. A k i nemlé-tező személy nevében keresetet ad be, az szándékosan közremű-ködik abban, hogy valótlan tények vezettessenek be a nyilvános könyvbe, vagyis a Btk. 400, §-ba ütköző közokirathamisítást követ el; ennek felderítése végett tehát az iratokat az ügyész-séghez át kell tenni. J ó l bevált ez a módszer a volt V'. ker. já-rásbíróságon, ahol husz évvel ezelőtt mint kezelő bíró vettem azt gyakorlatba, s akkor ezek a visszaélések egyszerre megszűn-tek s csak most 1—2 év óta jutott valakinek ez a recept eszébe s azóta ismét mind sűrűbben fordul ez elő,
A mindinkább terjedő visszaélésekkel szemben szükségét
láttam annak, hogy sürgős előterjesztésben felhívjam az igaz-ságügyminiszter úr figyelmét ezekre a jelenségekre és azok megszüntetésére azt a javaslatot tettem, hogy törvényes felhatal-mazása alapján adjon ki a miniszter úr egy rendeletet, amely szerint igénypert beadni külföldi egyén nevében csak ügyvédi
— természetesen csak belföldi ügyvédi — képviselettel lehessen s az enélkül beadott ily igénykeresetek hivatalból visszautasí-tandók legyenek. Ezzel megszűnik a hosszadalmas külföldi kéz-besítéssel nyert halasztás lehetősége, mert ügyvédi képviselet esetén a kézbesítés az ügyvéd kezéhez történik. Másrészt pedig mondja ki a rendelet azt is, hogy oly esetben, ha az igényke-resetben megjelölt felperes a kézbesítő jelentése szerint a kije-lölt helyen nem létezik, a bíróságok minden további nélkül szün-tessék meg az eljárást és az ügyet tegyék át az ügyészséghez.
Szerintem azonban rendeletre csak a külföldi igénylő esetében van szükség, mert az új jogszabály lenne, hogy külföldi nevében igényper csak ügyvédi képviselettel legyen beadható. Abban az esetben azonban, ha az igénylőként szereplő belföldi egyén a kézbesítő jelentése szerint á kijelölt helyen ismeretlen, már ma is az az eljárás helyes, amelyet fentebb leírtam és nem szabad a nyilvánvaló visszaélés felismerése dacára a formai szabályok között tehetetlenül vergődni, s a jogszolgáltatást kigúnyolni en-gedni.
II. Törvényes zálogjog és igényper. Ha szembeállítjuk a Vht-72. §-ának rideg szabályát, mely szerint a bérbeadót a kibérelt helyiségben levő ingóságokra törvényes zálogjog illeti meg, s a 89. §-nak ehhez a rendelkezéshez kapcsolódó azt a szabályát, amely oly esetben, amidőn á végrehajtató' törvényes zálogjoggal terhelt ingóságokat foglaltat le, a halasztó hatállyal biró igény-keresetet kizárja, — Magyarország magánjogi törvénykönyve javaslatának 1503. §-ában foglalt szabállyal, amely csak azokra az ingókra ad az ingatlan bérbeadójának törvényes zálogjogot., melyeket a bérlő vagy együttélő házastársa vagy gyermeke vagy részükre más hozott a bérlemény szerződésszerű használatának céljából a bérlemény területére, úgy kétségtelenül szembeötlő az óriási szakadék, a kiállító igazságtalanságokra s a végered-ményben a forgalmat is megbénító eredményre vezető rideg sza-bály, s a törvényes zálogjognak az ellentétes érdekeket össze-egyeztető s a legnagyobb visszásságokat "kiküszöbölő ú j szabá-lyozása között.
A törvényes zálogjognak a Vht. 72. §-ban foglalt szabályo-zása betű szerinti értelmében a jognak ad absurdum, minden jogérzet ellenére való gyakorlására vezet, mert a törvény szö-vege szerint a merő véletlenből vagy átmenetileg a bérlemény területén levő ingóságokra is kiterjed a törvényes zálogjog, ame-lyeket nem a bérlő és nem hozzátartozói, hanem idegen személy
és távolról sem azzal a szándékkal vitte a bérlemény területére, b o g y az ott is m a r a d j o n . A betű szerinti magyarázat ellen úgy az elméletben mint a gyakorlatban már régóta folyik a küzde-lem. I p a r k o d t a k a törvény logikai magyarázata segélyével azo-kat a teljesen abszurd eredményeket elhárítani, amelynél fogva a javítás végett a műhelybe adott kocsi vagy az órásnak ily cél-ból átadott óra, a kávéházi ruhatárba adott felöltő, az albérlő á l t a l bérelt k ü l ö n b e j á r a t ú s á l t a l a bebutorozott szobában elhe-lyezett mástól bérelt zongora, a bérlő házbértartozása fejében lefoglalhatok legyenek. A törvény szövegét kétféle m ó d o n ipar-k o d t a ipar-k elfogadhatóvá tenni. A z egyiipar-k ipar-kiindult a 89. §..
szövegé-•ből, amely csupán a halasztó h a t á l l y a l bíró igénykeresetet z á r j a ki és így argumentum a contrario-val amellett érvelnek, hogy nem halasztó h a t á l y ú igénykeresetnek törvényes zálogjoggal ter-helt ingók lefoglalása esetén is helye van. Betümagyarázattal szemben betűmagyarázat, amelynek tehát annyi jogosultsága mindenesetre van, mint a 72. §. betűszerinti magyarázatának.
N e m fér össze azonban ez a magyarázat a 72. §-nak azzal az intézkedésével, amely a törvényes zálogjogot á r r a való tekintet n é l k ü l biztosítja, hogy az ingók a végrehajtást szenvedő bérlő tulajdonai-e. A bérbeadó a törvényes zálogjoggal terhelt ingók-b ó l kielégítést csak úgy nyerhet, ha végrehajtási zálogjogot is szerez azokra s így ha igénykeresetnek — bár nem halasztó ha-t á l l y a l — helye lenne, s a ha-törvényes zálogjoggal ha-terhelha-t ingók minden esetben, amikor azok nem a bérlő tulajdonai, a zár alól feloldhatók lennének, ezzel a törvényes zálogjog célja meghiúsít -tatnék.
M á s i k m ó d , amellyel a bető szerinti magyarázattal okozott k i á l t ó sérelmek megszűntethetők, a szöveg logikai magyarázata.
Nevezetesen abból, hogy a bérlő birtokába tiltott m ó d o n jutott ingókra a törvényes zálogjog nem terjed ki, a contrarió követ-kezik, hogy csakis a bérlő birtokában levő ingókra terjed ki, m á r pedig az előbb említett esetekben vagy pl. a beraktározó v á l l a l k o z ó n á l h a r m a d i k személyek által beraktározott, tehát őri-zetbe adott tárgyak a bérlő birtokába nem kerülnek, hanem leg-feljebb ez utóbbi esetben a bérlő birlalatába. Minthogy pedig a végrehajtási törvény különböztet birtoklás és birlálás között, s a foglalás szabályszerűségéhez elegendőnek tartja a birlalást (Vht.
47. §.) itt pedig a törvényes z á l o g j o g n á l birtokot kíván, az em-lített esetekben a törvényes zálogjog nem is konstruálható. A z őrizetbevevőt ugyanis a magánjogi törvénykönyv javaslatának 445. §-a is birlalónak tekinti.
A z általam jelzett utóbbi m ó d o n kereste a bírói gyakorlat is az igazságos s az élet jelenségeível számoló megoldást s az utóbbi években a központi kir. járásbíróságon az iparoshoz ja-vítás végett átadott ingók s a beraktározónál elhelyezett ingók tekintetében a bérbeadóval szemben beadott igénykereseteknsk
1928.
m á r á l l a n d ó a n helyt a d t a k s a kir. Törvényszék ezeket az ítéle-teket helyben is hagyta. A budapesti Királyi T á b l á n a k is al-k a l m a volt egyízben á l l á s t foglalni ebben a al-kérdésben (P. X I V . 5760/1929.1 és ítéletében kivette a törvényes z á l o g j o g hatálya alól az ideiglenesen a haszonbérlemény területén elhelyezett cséplőgépet és azt az igénykereset folytán a zár a l ó l feloldotta.
Ezt a fejlődést, amely ú t j á t egyengette a m a g á n j o g i törvény-k ö n y v 1503. §-ában foglalt szabálynatörvény-k, az utóbbi időben meg-szakította a kir. K ú r i a C. V. 3797/1929. számú ítélete (kelt 1931.
jún. 2.-án), amely a Vht. 72. §-ának azon rendelkezéséből, amely csupán a törvény á l t a l tiltott m ó d o n a bérlő birtokába jutott tárgyakat veszi ki a törvényes zálogjog h a t á l y a alól, m á s tár-gyak tekintetében azonban akár birtokában, a k á r b i r l a l a t á b a n v a n n a k a bérlőnek, kivételt nem tesz, — o d a k o n k l u d á l , hogy csak olyan tárgyakra nem illeti a bérbeadót a törvényes zálog-jog, amelyek a bérlőnek még csak birlalatába jutottnak sem te-kinthetők (pl. a látogatóba jött vendégnek felakasztott k a b á t j a ) ellenben a beraktározott ingók a bérlő, a beraktározási vállal-kozó birlalatába jutottak és így azokra a bérbeadót a törvényes zálogjog megilleti.
E z a visszaesés a törvényes zálogjog helyes fejlődésében annál sajnálatosabb, mert hiszen a bírói gyakorlat egyéb kérdé-sekben is t ú l n y o m ó a n a l k a l m a z k o d i k a magánjogi törvénykönyv javaslatának szabályaihoz, annyival is inkább, mert hiszen a ja-vaslat úgyis nagyrészt a bírói gyakorlatban m á r k i f e j l ő d ö t t jog-elveket kodifikálta. Továbbá egyes újabb törvényeinkben fog-lalt szabályozás s az azokban n y i l v á n u l ó törvényhozási intenció még inkább elfogadhatóvá teszi a törvényes z á l o g j o g terjedel-mének a fentebb kifejtett észszerű megszorítását. Nevezetesen a Te. 66. §-a szerint nem lehet lefoglalni a végrehajtást szen-vedő birlalatában levő ingóságot, ha a körülményekből m i n d e n bizonyítás nélkül is kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy az nem a végrehajtást szenvedő t u l a j d o n a . E n n é l a s z a b á l y n á l a törvény nem tesz kivételt a törvényes zálogjog tekintetében, vagyis a szabály a törvényes zálogjoggal biztosított követelés behajtásánál is a l k a l m a z h a t ó . M á r pedig a b e r a k t á r o z ó n á l két-ségtelen, hogy mások t u l a j d o n á t őrzi, hogy tehát a r a k t á r á b a n levő ingók m á s n a k a t u l a j d o n a i . Még inkább m u t a t j a , hogy ú j a b b törvényeink célja az ilyen ingókat a foglalás a l ó l mentesíteni, a k ö z a d ó k kezeléséről szóló 1923: V I I . t.-c. 48. §-a, amely a köztartozások miatt vezetett foglalásnál i n d í t h a t ó igény-pereket igen szük körre szorította, de még ez is megengedi az igényper indítását a feldolgozás, fuvarozás, eladás, elraktáro-zás céljából, ügyvédnek s közjegyzőnek pedig b á r m i l y célból át-adott tárgyak tekintetében. H a tehát a legnagyobb privilégiumot élvező Kincstárral szemben is helye van a felsorolt esetekben igénypernek, úgy a bérbeadó törvényes zálogjogát is legalább
ilyen mértékig meg kell szorítani és azzal szemben, is legalább ilyen mértékig helyt kell adni az igénykeresetnek.
Dr. Borsodi Miklós.