fontos-ságú dolog, hogy nem csak tudós volt Sclilechta, hanem hónát
forrón szerető liazaíi
21) és mindig szolgálatra kész jó barát is,
2 2)
ki már ezért is a budai tudós társaságnak talán
legrokon-szenvesebb alakja.
9 6 D R . ABEI, JENŐ.
') V. ü. Hassenstein levelének czímét (Lucubrationes Oratoriae, p. 70.) »Nobili ac praestanti viro D. Joanni Sslechtae de Wsschrad, Regio Secretario amico unice dilecto« és Lupacii Ephemerides ad Jan. 24. »A.
D. 1466. circiter horam noctis quintain natus est Joliann Sslechta de Wssehrd et in Kostelez Regis Wladislai E. N. II. Secretarius.« (Sclilecbta naplójából.) Valószínűleg téved tehát Prochaska (de saec. lib. art.
fatis, 1788, p. 239.), ki szerint Schlechta »anno 1467, 9 Kai. Eebr.
patre Nicoiao« született.
!) Procliaska Eaustin (Mise. p. 57) mondja, hogy a prágai egyete-men 1484-ben Johannes Blewicensis név alatt elnyerte a baccalaureatust.
Ama névhez a codex Decanorumban egy majdnem egykorú kéz azt jegyezte meg, hogy ,Sslechta cognominatus', egy még későbbi kéz pedig
,Mortuus in Kostelecz 1522 anno'. Részemről azonban kétségbe vonom, hogy Sehl echtát valamikor Rlewicz-nek hivták volna és hajlandóbb volnék feltenni, hogy ama ,Johannes Blewicensis' nem más, mint ama »Johannes de Blovvicz, Magister et Professor, post et Decanus facultatis Artium in Academia Pragensi«, kinek halálát Lupacius 1502. évi julius hó 3-kára teszi. — Prochaska után (p. 230., 239) nem tudom minek alapján mondja Saliger p. 22., hogy »vollkommen der lateinischen und griechischen Sprache mächtig, verdankte er seine Bildung vorzüglich den Vorlesungen des M. Gregorius, welcher an der Prager Universität zuerst den Vergil mit den Glossen [?] des Scrvius interpretirte.«
3) V. ö. Erasmusnak ,Joanni Scliletae Kostelecio Boemo' írt leve-lét, mely kelt Lovanio 23. Április Anno 1519 (Erasmus levelei közt. I.,
p. 432.): »Accepi Panegyrieum tuum verius quam epistolam . . . Porro sedecim illos annos quos in aula Vladislai Hungáriáé Bohemiaeque regis contrivisti, non tibi prorsus perisse vei hae tuae litterae satis declarant.«
Hogy 1497-ben már Budán volt, Celteshez intézett epigrammjából kitű-nik ; hogy 1504-ben még mindig ott tartózkodott, Hassensteinnak levelei-ből tudjuk. — Különben Hormayr (Wien, seine Geschichte u. seine Denk-würdigkeiten. IV., p. 148.) tévesen II. Ulászló udvari orvosának t a r t j a Schlechtát. Hogy még 1510 vége előtt hazájába visszatért, Hassenstein Bohuslaus (f 1510 november hó elején) kővetkező levele bizonyítja (Epist. 1. III., fol. 142., 143.) : »Joanni suo Sslechtae de Wssehrd . . . sen-ties enim te privatum uon minus a me amari quam nuper dum in Repub.
nostra auetoritate floreres amatus es . . . Audio tamen te non prorsus curam Reip. abiecisse, sed ventitare Pragam, inter provinciales versari..
prudeutius fortassis faceres, cum Resp. nostra depravatior, corruptiorque sit, quam ut corrigi possit, si procul ab ea vitám ageres et literis sapieu-tiaeque vacares . . . Quod seribis te propediem apud me f u t u r u m gau-deo . . . . ex Hassensteyn 15 Septembris«, s minthogy azután csak 1511-ben, még pedig Kosteletzben találjuk ismét említve, valószínű-nek tartom, hogy 1494-től 1510-ig tartózkodott Ulászló udvaránál.
Valószínűleg téved tehát Prochaska (Fata liberal, art. iu Bohém, et Mol-., p. 261.), mikor azt mondja, hogy 1512-ben II. Ulászló reformálni
SCllLECUTA JÁNOS. 9 7 akarván a prágai egyetemet, több ú j tanárt h i t t meg Olaszországhói és Budán az e véghői meghitt több előkelő cseh férfiúnak bemutatta. »Quae ubi multa assensione . . a Pragensihus accepta sunt, Joh. Schleclita eis itineris comes sociusque additur, regiis cum mandatis, quae de cousilio regisque voluntate ad Academiae praesides perferret.«
4) Celteshez intézett epigrammja következőképen szól:
Joannes Slechea [így] Re. P a n n . Secr.
Pannonii Begis nuper dum viseret aulam Celtis et a trijugis vectus equihus [igy] e r a t ; Omnia tunc secuin sinuosum vexit ad histrum,
Que Grai et lacii eoncinuete [így] viri.
E) Erről és a következőkről Celteshez intézett levelei tesznek tanúságot.
8) Lásd föntebb Balbus életrajzát.
') Y. ö. Hassenstein Farrago Poematiumját, p. 130.
De Joan. Schlechta.
Frustra Pannonias quod non accessimus oras, E t penitus quod non spes mea vana fuit, Id Deus et superi praestant pia nnmina Coeli,
Id Sslechtae virtus ingeniumque facit.
Van ezen kívül Hassensteinnek költeményei közt még Schlechtálioz inté-zett és róla szóló számos epigramm.
8) Ezen tiszteletnek Celtes, Augustinus Olomucensis, Hassenstein, Erasmus és Balbus leveleiben meleg kifejezését találjuk. V. ö. még Schlechtának Sturnushoz intézett levelét (Hassenstein Farrago Poema-tiumjában. p. I X , X. 1511-ből): »Quod autem mirificis me laudihus in carminibus tuis doctis extuleris, id singulari quadam et exuberanti amoris abundantia abs te factitatum existimo.«
9) Schleclita maga mondja naplójában (Lupaciusnál) Octob. 4-kéliez:
»A D. 1504 astricta est mihi vinculo coniugali Magdalena ex Strassnicz coniux charissima auspice Christo Deo.« E házasságot illetőleg mondja Endlicher, p. 162. : »Von den Zeitgenossen mit seiner tugendhaften Gemahlin , Magdalena von Strassnicz , als Muster eines christlichen Paares gerühmt.« — Hogy az egybekelés nem Budán történt, Hassenstein-nek egyik leveléből szabad talán következtetnem (HassensteinHassenstein-nek Nova Epistolarum Appendix-éhen) »Audio te uxorem duxisse . . . . Dedi ad Regiam Maiestatem . . . literas, dedi et ad te ; sed quia tu Budae non eras, Regia Maiestas quoque nihil prorsus respondet.«
10) V. ö. Schlechtának Lobkowiczi és Hassensteini Zsigmondhoz i r t levelét, mely kelt Gurimae 3 Nonas Aug. 1511. (1. Hassensteini Appendix Poematum 1570, p. X . ) : Tabellarius tuus . . . invenit me hodie non domi meae, ubi residere soleo, hoc est in Kostelecz, sed
Guri-M. T U D . A K A D . É R T E K . A X V E L V - É S SZÉPTUDOMÁNYOK K Ö R É R Ő L . 7
9 8
mae, oppido Regio, in cuius vicinia liabeo nonnulias villas cum certis fundis et praediis.« Sclileclitának Gelenius Zsigmondhoz intézett levele is (Balhi, Opp. I., p. 63.) ,Kostelecz ad Albim fluvinm pridie Kal. Novem-bris, Anno I n c a r n a t i Verbi 1511' kelt. Sturmis Jánoshoz intézett levele pedig ,Kosteletz 6 Kai. Mártii 1511', végre az, melyet Erasmuslioz inté-z e t t : ,Ex arce nostra Kostelecensi 10. Octoh. Anno Dominicae incarna-tionis 1519'. Tévesen állítja tehát Sclilechtáról Aschbach (II., p. 428.), hogy »Später lebte er in Zurückgezogenheit ganz den Wissenschafton auf seinem Schlosse Strassnitz in Mähren, wo er 1525 starb.«
" ) A 2-dik jegyzetben idézett forrás 1522-re teszi h a l á l á t ; de Saliger azt mondja róla (p. 23.) : »Er starb am 29. August 1525. und wurde neben seinem Vater zu Kosteletz heigesetzt.« Aschbach is 1525-re teszi halálát (II., p. 428.) — Thurzó Szaniszlónak Schlechtához intézett egyik levele (Hassenstein Nova Epistolarum Appendixében) meg épen Cremsirii 12 J a n u a r i i anno 1540 kelt, de bár e levél írója csak 1540. évi ápril hó 16-kán halt meg, még sem birom elhinni, hogy a levél kelte helyesen van közölve.
" ) Ez a 10-ik jegyzetben idézett levélből tűnik ki.
13) Lásd Schlechtának Sturnus Jánoshoz intézett levelét (kelt Kos-teletz 6 Kai. Mártii 1511, Hassenstein Farrago Poematiumjában, pag.
VII—X.): Ceterum hoc te unum rogo, ut apud Dominos de Hasisteyn, qui sunt heredes Bibliothecae optimi iilius quondam amici nostri Bolius-lai, id impetrare cures, ut mihi ad non longum tempus libros Georgii Trapezuntii (quos scripsit contra P l a t o n e m , divinum Philosoplium) commodare v e l i n t . . . . Vellern hunc ego descriptum habere, et quam primum describeretur, polliceor statim me ilium absque damuo, per cer-tum hominem ipsis Dominis remissurum.«
" ) Saliger mondja róla p. 22.: »Vollkommen der lateinischen und griechisehen Sprache mächtig.« Asclibach pedig II., p. 428. : »Er beschäftigte sicli viel mit dem geographischen Werke des Ptolemäus, woraus zu ersehen ist, dass er auch der griechischen Sprache mächtig war. . . . Schleclita's Briefe an Celtes, worin er über Ptolemäus spricht, stehen im Cod. epist. Celt. d. d. Ofen, 6 April und 3 Mai 1498.« De abból, hogy Celtes számára Ptolomäus m u n k á j á t lemásoltatta, csak nem lehet következtetni, hogy Schleclita maga is sokat foglalkozott Ptolo-maeussal és görögül is tudott. Inkább lehet ez utóbbit onnan következ-tetni, hogy Schleclita a Celteshez intézett második levelében a neki kül-dött görög nyelvtanért köszönetet mond. »
'") V. ö. Hassenstein Farrago Poematiumjának ,Comparatio Bolie-miae et Pannoniae' czimű költeményének (pag. 156.) következő dis-t i c h o n j á dis-t :
Nos dedimus Schlechtam, J a n u m dedit illa poetam Martia gens nostra est, martia Pannoniae.
Költeményeinek t á r g y á t magától Schlechtától tudjuk meg : »Scripsi his diebus Carmina quaednm in nonnullorum eruditorum virornm patriae
BCllLECIITA JÁNOS.
99
nostrae tumulos, qui mihi, dum fata sinebant, singular! amicitiae vinculo iuncti fuerunt.«Balbus különben sokkal többre becsülte Schleclitának szónoki mint költői tehetségét; v. ö. »Hieronymus Balbus 111. D. de Bob. Hasist, et. J . Sslechta« czímű költeményét (Opp. I., p. 240.) :
Terra Boema fero quondam metuenda Gradivo, Nunc alit Aonios pace iuvante viros. . Testis erit nulli cedens Bohuslaus avorum,
Boliuslaus Clariae gloria prima lyrae.
Testis et eloquii qui flumina larga politi Spargis, Orestaea Sslechta colende tide.
Clarior ipse foro es, Parnasso acceptior ille, Ille Marone placet, tu Cicerone tonas.
Ille sacros vates et arnicas vatihus umbras, Apricique colit iugera pauca soli.
Fulmine tu linguae regales concutis arces, Mellifluoque domas ferrea corda sono , . .
Hasonlóképen nyilatkozik Schlechtához intézett levelében (Opp.
I., p. 55., úgy látszik 1499-böl): »qua [tua epistola] perlecta mox in meam sententiam . . . toto animo sinceroque iudicio ivit [Dominus meus Reverendissimus] te videlicet Ciceroniam eloquentiam vei aequare, vei, si eius maiestas id non patitur, proxime ad earn accedere. Ego qui-dem pro nostra mutua benevolentia toti Bohemiae gratulor, quae, cum olim re bellica ceteris praestaret regionibus, j a m etiam eloquentia et Musis facile excellit. Quis enim vei Bohuslaum versu, vei te oratione pedestri audeat provocare ? qui velut duo fulmina toti ovbi tonatis. Sed istud idem versu quantumlibet inculto et tuis auribus indigno libuit prosequi:
Terra Boema fero quondam metuenda Gradivo, stb.«
Végre azt, hogy a cseh nyelvet is kitűnően bírta Schlechta, Hassenstein egyik levele bizonyítja (Nova Epist. Append. D. 3.) : »tuae litterae quam-quam essent vernacula lingua scriptae, redolent tarnen gvnecae latinaeque orationis ornamenta.«
" ) V. ö. Schlechta levelét (1522. apr. 30., Hasseustein Nova Epist.
Appendixében) : »Scripsi . . . ante annos viginti, cum adhuc in Pannó-nia apud . . . . Wladislaum . . . Begem munus secretarii obirem, Dia-logum quendam cui Microcosmi nomen indidi, in quo de utraque homi-nis parte agitur, hoc est corporis et animae.« Hassenstein e műről a következőképen nyilatkozik (a Fan-ago Poematium-ban, p. 163):
D e M i c r o c o s m o S s l e c h t a e.
Nat uram quicunque animae cognoscere quaeris Perlege Joannis scripta profunda mei.
1 0 0
Invenies illic Graios ipsumque Platona, Invenies mixtos Christicolis Arabas.
Quodque diu in tenebris clausuni, latitansque manebat, Totum Ssleclitaeo nunc patet ingenio.
Quare pro meritis, et tanto munere semper Joanni grates, optime lector, habe.
V. ü. Sclileclitához intézett levelét (valószínűleg 1501. évi május lió 8-ikáról ; Balbi Opp. I. p. 49.) »Microcosmum tuum legi diligeuter et mirum in modum admiratus sum. Non contentus enim Latina Philo-sopliia, ex Graecorum Arabumque mysteriis innumera eruisti, et doctrina simul atque eloquentia quasi duabus alis subvectus, adeo sublime volitas, ut mihi coeios transcendisse et in ipsum locum supercoelestem a nemine, ut ait Plato, satis laudatum, penetrasse videaris. . . . Quoniam autem iudicium meum requiris, accipe quid sentiam. Censeo enim u t ex Horatii Pabiique consilio librum tuum. si tibi saltern res integra est, in novum [talán nonurn ?] reponas annum. Neque baec scribo, quod aliquid corri-gendum mutandumve putem ; sed quia nemo huius operis melior censor erit, quam tu, si aliquando lectoris magis, quam auctoris animo ad ea, quae scripsisti, accesseris ; neque dubito, quin pro ingenii tui magni-tudine p l u r a validioraque in earn sententiam allaturus sis, et quae nobis plus fructus voluptatisque praebitura sint. Quod si apertius me agere vis, mallem te in alio literarum genere elaborare, et de moribus, de seditionibus discordiisque sopiendis scribere. Illud enim otiosorum um-braticoruiuque est; lioc autem occupatonim et eorum, qui longo tempore cum summa laude in Bepublica versati s u n t ; neque etiam nostra magno-pere interesse arbitror, Averroisne Arabs, an Alexander Aplirodiseus de auima rectius sentiat?« stb. Őszintén megvallva, mind e mézédes szavak
a Microcosmus belső értékéről nem sok j ó t sejtetnek velünk.
Schleclita ezen Microcosmusát előbb Thurzó Jánosnak, és miután ez jónak találta (1. Sclilechta idézett levelét), 1500-ban Balbusnak és Has-sensteinnek megbirálás végett átadta. Ez utóbbi 1500. november 26-káról irja neki, liogy »Microcosmum tuum nondum vidi, atque ideo iudicium meum proferre non possum«, de már a következő év május lió 8-dika előtt (akkor irta meg Schleclitának a Microcosmusról való ítéletét), meg-küldötte neki a munkát Balbus egy hely és év nélküli (de 1500. novem-ber hó 26-ka és 1501. évi május hó 8-ka közt kelt) levél kiséretében, melyben többek közt így szól: >Interim Microcosmum nostri Sslechtae suscipe, illius, inquam Sslechtae, quem ambo proximis Comitiis in Trium-viratum literatorum cooptaveramus. Idem, ne scilicet inofficiosus esset, nos nuper Duumviros censorios delegit, de quorum iudicio a u t stet aut cadat. E g o vero rem integram totam ad te defero, et de quo nondum collega cognovit, id arroganter nec praeiudico nec revoco ad arbitrium meum.« Schleclita követte Hassenstein tanácsát és »libellum ipsum non ad nonnm usque annum, sed ad vigesimum apud me retinui, saepius-que perlegi atsaepius-que relegi, multasaepius-que inter legendum mutavi : plura autem
M A G Y A K T U D O M / N Y C S A K A D É M I A
SCHLECHTA JÁNOS. 1 0 1 iriulto addidi.« Azután Dubravius Jánosnak küldte és miután ez a művet kifogástalannak állította, Ursinus Velins felszólítására kiadta és Thurzó János olmüczi püspöknek ajánlotta. így adja elő a dolgot maga Schlechta Kosteleczoen 1522. évi ápril 30-kán kelt levelében (Hassen-stein Nova) Epist. Appendixében), de arról, hogy a munka csakugyan megjelent, tudomásunk nincsen.
") Lásd Celteshez irt leveleit. A Corvina Ptolemaeus-codexéről vett eme másolat most az oxfordi Bodleianában őriztetik ,Cod. Arch.
Seid. B Nr. 45' jel alatt. H. 0. Coxe a ,Catalogi Codi cum m amisor iptorum Bibliothecae Bodleianae' első részében (Oxonii, 1853, p. 603.) következő leírását adja, melynek helyességéről volt alkalmam meggyőződést sze-rezni magamnak : »Cod. Seiden. Nr. 40. [most Nr. 45.] Codex cliartaceus, insertis hie illic membranis, in folio minori, ff. 176, anno 1454 manu Johannis cuiusdam exaratus [helyesebben az 1454-ben írt eredetiből Cel-tes notariusa által lemásolva], Claudi Ptolomaei enarrationis Geogra-phicae libri octo, capitulis praemissis. T i t . : ICXauSíov ITioXefiaíou yeb>yqaifixijg viftiyqoewg. In calce :
IITFAIOT&ij ?/ ragovaa fiiflXog Elg in Z H'T JOV l)xro)So(OU firjvog ev erei avvS
Seoí rö öüoop xal'Ibioivrov xOTtog.
In margine p. 1. inferior! notatur o 'loavvgi á&eaivog Sou).og rtoirjirjg KovqnSa Kflxn Veojiuvov yeyqatfot te fin ttvnJl. In Buda inferioris Pannoniae.« Úgy Játszik különben, hogy a jámbor Johannes Athesi-nus (?) Celtesnek Schlechta által is többször említett ,notarius'-a oly keveset tudott görögül, hogy 1498 helyett 1482-őt irt a subseriptióban.
18) V. ö. Thurzó Szaniszlónak Schlechtához intézett levelét (Has-senstein, Nova Epistolarum Appendixéban) »Accepi mi Joannes, litteras tuas . . . quibus denuncias te nonnullos libros Doctori Augustino felicis memoriae perseribendos coneredisse, quos quia rursus (iure saue et merito) habere et possidere desideras«, sth.
19) V. ö. Hassenstein Farrago Poematiumjának következő epi-g r a m m j á t (p. 125.) :
I n l i b r o s P h i l o s t r a t i d o n o d a t o s . Hoc me Sslechta meus donavit munere, cultor
E t Phoebi et verae fldus amicitiae.
20) V. ö. Balbusnak Schlechtához intézett levelét (Balbi Opp., p. 55.; kelt Vienne 13. Mártii és valószínűleg 1499-ből való). »Utriusque
quippe glóriám, suavissime Sslechta, videris aequasse, vel potius superasse, qui non vexilla quaedam interitura, sed florentissimi Poetae divina opuscula nonnullorum ignavia deperdita, vel potius aliena fraude intercepta tuo ductu auspiciisque recuperata aeternitate donasti. Quo quidem nomine studiosissimus quisque tibi, utpote de re litteraria
1 0 2 DR. ÁBEL J E N Ö .
optime merito, ingentes gratias et agit et liabet. Sed imprimis Dominus meus Reverendiss. duplici gaudio est affeetus, et quod propinqui sui memóriám per te ab omni oblivione vindicatam intelligit, et quod eum elegantissima Epistola es prosecutus, qua perlecta mox in meam senten-tiam non quidem pedibus (eos enim debiles et mancos habet) sed toto animo sinceroque iudicio ivit.« Aligha fogok csalódni, ha ezen ,Domi-nus meus Reverendissimus'-ban, ki egyik rokona költeményeinek az enyé-szettől való megóvása felett annyira örült, Vitéz Jánost, Balbus pártfogó-j á t és Janus Pannonius rokonát vélem felismerhetni.
2I) Kitűnik ez Erasmushoz intézett leveléből (Erasmus levelei közt, I. p. 502—505. kelt ex arce n o s t r a Kosteleciensi 10. Octob. Anno Dominicae incarnationis 1519. ; felel r á Erasmus, i. h., p. 517—522., Lo-vanio 1. Novembr. Anno 1519.), melyben több vallásfelekezetre oszlott népe sorsa fölötti aggodalmainak ad kifejezést.
2S) V. ö. többek közt Sclilechtának Sturnuslioz intézett levelét (Kosteletz 6 Kai. Mártii 1511) : »Sentio autem ita, quod consilium tuum in libro illo [Hassenstein kiadatlan művei] Maiestati Regiae iterum dedi-cando probem. . . Si igitur hue ut f e r u n t venerit, volo tua causa banc provinciám libenter suscipere, adhibitisque mihi Iiis viris, qui sunt tarn bonarum literarum quam studiosorum et eruditorum amatores, cum illis sublimitati suae libros illos nomine tuo offene, et hoc deineeps apud Serenitatem suam agere, ut te pro t a l i dono et tanto debitis muneri-bus lionorare et ornare non dedignaretur . . . eget enim Princeps noster stimulo.«