is megerősítik. Gyűjteményeit és gazdag könyvtárát,
2 5) melybe valószínűleg a Corvinából is beletévedt egyik-másik értékes munka, és mely halála után az olmüczi káptalani könyvtárba lett bekeblezve, de később részben szétszóródott,
2 6) barátai-n a k
27) tudományos használat végett szívesen rendelkezésére bocsátotta. Különben is a tudomány hiveit, a hol csak lehe-tett, pártolta, nemcsak személyes barátait, mikor támogatá-sára szorultak,
2 8) hanem idegeneket is különbség nélkül, akár bécsi nyomdászok lettek légyen azok,
2 9) akár hírneves huma-nisták, mint példáéi Hutten Ulrik.
*) V. ö. Boelimii de Augustino Olomucensi et p a t e r a eius aurea etc.
Dresdae et Lipsiae 1758. 8°. Nem t u d o m , m i n alapszik Aschbacli állítása I I . p. 423. : »Böhme h a t im 18. J a h r h u n d e r t zwei A b h a n d l u n g e n über seine Lebensstellung u n d gelehrten Beschäftigungen geschrieben.« Pro-c h a s k a (de saePro-c. lib. a r t . fat. 1788. p. 247) általában diPro-cséri Boehme mun-k á j á t , de hozzáteszi »Non desunt m i h i q u i d e m quae i g n o r a t a Boehmio p r o m e r e possem : sed ea ab hoc i n s t i t u t o remotiora loco a t q u e tempori servantur.« De ugy látszik, hogy ezen adalékait Miscelláiban m i n d fel-h o z t a , és fel-hogy ok n é l k ü l sajnálkozott Mofel-hnike, fel-hogy P r o c fel-h a s k a adott i g é r e t é t be nem v á l t o t t a . Boczek c z i k k e i t a Brünner W o c h e n b l a t t - b a n (1825. Nr. 78—82.) n e m l á t h a t t a m . K ü l ö n b e n vesd össze Balbinus, Pro-c h a s k a és Knoll m u n k á i t és KiPro-clitert a ,Series EpisPro-c. Ólom.' (Ólom. 1831.) előszavában p. V I — X . Mohnike czikkében (E rsch u. Gruber) semmi u j sincsen.
2) Ezt m i n d e n író állítja, ki csak Augustinusról irt, de hogy mi-n e k alapjámi-n, mi-nem t u d o m megmomi-ndami-ni. Demi-nis is csak azt m o mi-n d j a (Garell.
0LMÜCZ1 ÁGOSTON. 2 3 Bibi. p. 156.) : »Er hiess m i t seinem Zunamen, icie ich von dem gelehrten
P. Adauct. Voigt vernehme, Kesenbrod.«
3) Y. ö. sírfeliratát, melyet Richter közöl i. h. p. X : »Augustinus de Olmiitz juris Pontificii ac liberalium a r t i u m doctor, Olomucensis et Brunnensis ecclesiarum praepositus, hic ad vocem tubae archangeli quie-sco a b anno incarnati Dei M D X I I I tertio Nonas Novembris. Vixi annos 46, mensibus octo.« — Boehme p. 16. tévesen azt gyanítja, hogy »post, seculi quinti decimi a n n u m septuagesimum« született; és t a l á n ennek a l a p j á n veszi fel d ' E l v e r t (Historische Literaturgeschichte von Mähren u n d Oesterreichisch-Schlesien. B r ü n n 1850. p. 39) az 1470-ik évet Augus-t i n u s szüleAugus-tési évéül. — Saliger p. 11. a R i c h Augus-t e r álAugus-tal közölAugus-t sírfeliraAugus-t a l a p j á n hibásan 1466-ra teszi Augustinus születését. — H o g y Olmützben született Augustinus, az k i t ű n i k a függelékben közlendő leveléből és Cel-tes következő verseiből (Amorum libr. II. Odoiporicon)
Hinc Moravinus ager, pluvium conversus in A u s t r u m Marcomanes pingui sub regione f o v e t ;
Hic Augustinus vates Olomuncius ortus.
Hibás tehát Aschbach állítása II. p. 422. 423. »Der Humanist Augustinus f ü h r t seinem Beinamen Olomucensis von seiner Propste Olmücz, die er nebst der von Brünn bekleidete. Er stammte wie sein Verwandter Andreas Stiborius der bekannte H u m a n i s t und Mathematiker aus Baiern.« Pedig m a g a Aschbach II. p. 374. helyesen megjegyezte volt, hogy »Der Olmü-czer Canouicus [Augustinus n a g y b á t y j a ] Andreas Stiborius w a r z w a r auch Astronom, aber offenbar viel älter als sein Ingolstädter Namensvetter [Ez ama g e k a n n t e s Humanist, und Mathematiker'], dem n i r g e n d s die Be-n e Be-n Be-n u Be-n g CaBe-noBe-nicus OlomuceBe-nsis beigelegt wird.« — Megjegyzem m é g , h o g y Celtes idézett soraiból (melyek 1502-ben jelentek meg először) Endlicher (Ree. p. 146) és Aschbach (II. p. 196. 197) hibásan azt következtette, hogy Celtes 1490 elején, m i k o r Krakkóból Bécsbe utazott, P r á g á b a n Hassen-steini Bohuslaust, Olmiiczben Ágoston prépostot üdvözölte. U g y látszik, Kliipfel helyes megjegyzése vezette őket félre (I. p. 100) : »Recenset [Celtes] in ea [Eleg. 4. lib. II. Amor.] regiones, oppida, flumina, quae in i t i n e r e vidit, ac transiit, neque praetermisit mentionem facere de doctis viris, velut. Bohuslao de Hassenstein et Augustino Moravo, d u m ferebat occasio patriae aut loci unde e r a n t orti.«
4) Dialógusában (1492) van egy dedicatio Andree Stiborio Canonico ü l o m u c e n s i avunculo suo, melyben kétszer »amice beneficentissime«-nek nevezi. Blanchinus kiadása is Stiboriusnak van a j á n l v a ; a dedicatio végén azt olvassuk, hogy »Tu igitur, qui in ea [matliematica] summa aliquando cum laude versatus es, hoc gratitudinii mee pro innumerahilihus tuis in me heneficiis pignus firmissimum agnosces. I t a q u e blanchini n o v a m hanc editionem excipies : u t ex ea studiosi omnes : tibi, cuius auspicio pro-diit, se perpetuo debere f a t e a n t u r . « — Saliger p. 11. szerint T h u r z ó János, boroszlói püspök pártfogása alatt végezte t a n u l m á n y a i t Olaszországban, de ezen állítás alaptalansága kézzelfogható, minthogy 1493-ban, mikor
2 4
Augustinusnak ,Reverendissimo D o m i n o Ioanni Episcopo Vratislaviensi, a j á n l o t t .Dialogusa'-a megjelent, R o t h János, nem pedig Thurzó J á n o s (ki csak 1506-han l e t t R o t h u t ó d j á v á kinevezve) volt boroszlói püspök, (v. ö. Wenzel Gusztáv, Thurzó Zsigmond, János, Szaniszló és Ferencz st.b. 1879. p. 21. 54.)
e) V. ö. Olaszországban közrebocsátott m u n k á i n a k előszavait.
6) Boelime p. 24. azt g y a n í t j a , hogy B á d u á b a n »lauream ar-t i u m , ac supremos iurisprudenar-tiae h o n o r e s ar-tuliar-t«, de az időponar-toar-t nem t u d j a meghatározni. Minthogy a Dialógusnak Roth-hoz intézett élőbeszé-dében (1492. nov.) egyszerűen m i n d e n czim hozzáadása nélkül .Augusti-nus Moravus Olomucensis'-nek, Stiboriushoz i n t é z e t t élőbeszédében pedig ,Augustinus Olomucensis'-nek nevezi magát, de m á r Blanchinus k i a d á s á n a k előszavában (1495. jan. 1-sején) ,juris pontificii atque a r t i u m doctor'-nak, következik, hogy valószínűleg 1493- v a g y 1494-ben l e t t doctorrá. — Saliger i. h. azt m o n d j a , hogy Augustinust P a d u á b a n a bölcsészet és theologia doctorává a v a t t á k föl, de ez n y i l v á n téves állítás ; Augustinus sehol sem nevezi m a g á t theologiae doctor-nak, mindig csak a canonjog és a szabad művészetek doctorának. — Még nagyobb Asch-b a c h tévedése I I . p. 423. »Die philosophischen u n d juridischen Studien h a t t e er grösstentheils vor 1490. in P a d u a betrieben ; in Bologna w u r d e er Doctor des canonischen Rechts.« E z utóbbi állitását honnan vette
Aschbach, nem t u d o m , de hogy az előbbi hibás, azt ki tudom m u t a t n i Augustinusnak a Dialogus-hoz i r t élőbeszédéből, melyből kitűnik, h o g y
1492. végén alig k e z d e t t e volt el t a n u l m á n y a i t . A Stiboriushoz i n t é z e t t előszóban ugyanis azok ellen, kik szemére fogják vetni, »quod videlicet ea tempóra que audiendis potius aliis impendere debuerim, novus qui-dem tyro scribendo mox consumpserim et qui primos v i x d u m o p t i m a r u m a r t i u m fructus delibaverim ita r e p e n t e a Pictagoreo illo silentioin plato-n i c u m istud c e r t a m e plato-n aspirem«, a z t hozza fel »Aplato-n eplato-nim preterea q u o d stilo aliquid impendimus, alia studia que lectione optimi cuiusque aucto-ris consequimur, a u t curamus m i n u s a u t omnino e t i a m negligimus ? A n eo minus audiendis preceptoribus d a m u s ?« és a végén a z t mondja, h o g y
»ex eo quod p r i m o vixdum s t u d i o r u m nostrorum tyrocinio exegimus, meliora in dies augurato.« — V. ö. m é g a Rothhoz i n t é z e t t praefatio kö-vetkező szavait»Quum novissimis iis d i e b u s . . . p r o v e t e r i p a t a v i n i gymnasii m o r e legendi officio doctoribus n o s t r i s vindemiandi g r a t i a indicetur, fieretque ob earn r e m in studiis n o s t r i s intermissio quedam.« Végre, h o g y 1492. vége előtt Augustinus nem v o l t m é g Bolognában, következő szavai-ból kitűnik (Dialógus, a b. 111-val j e l ö l t levél rectóján), »Bononie enim ea
studia [az orvosiak] inprimis vigere dicuntur.c
') V. ö. Hassensteini L o b k o v i t z Bohuslaust, P r a g a e celerrime 26 Április anno Christi 1497. (Hassenstein levelének V-ik könyvében p. 159.
és Boehmenél p. 71—73). Hogy a k k o r Ágoston m á r I I . Ulászló szolgá-latában állott, k i t ű n i k azon k ö r ü l m é n y b ő l , hogy Ulászlóval (ki 1497.
febr. 27-kétöl 1497. j u l 11-ikéig volt P r á g á b a n . 1. P a l a c k y V. p. 438. 449.)
OI/MÜCZI ÁGOSTON. 2 5 egyidejűleg tartózkodott P r á g á b a n és látta Hassensteinnek egy levelét
»Maiestati R e g i a e longiore Orationis textu d e d u c t a m . «
8) B o e b m e p. 29. 30. t é v e s e n azt g y a n i t j a , hogy »praecipiti saeeulo quinto deeimo a u t insequentis principio« l e t t királyi t i t k á r r á , pedig a Celteshez i n t é z e t t epigramm czimében már .Regis Pannoniae Secretarius'-nak nevezi m a g á t . — T e n z e l (Boelime-nél) m e g épen azt b i t t e , bogy
Augustinus m á r Mátyás k i r á l y szolgálatában á l l o t t .
V. ö. Augustinus elveszett Eroticáit ós Hassenstein verseit (a F a r r a g o Poematum-ban),
p. 125. De A u g u s t i n o Doctore.
Vati A u g u s t i n o faciles estote puellae Quippe n e c infirmas desere ille sólet, p. 126. I n D o c t o r e m A u g u s t i n u m .
Prodigia haec n o b i s quid tandem Sslechta m i n a n t u r ? Nam Veneris caluit qui face, f e b r e calet..
Celtesnek is v a n egy ódája (Od. lib. IV.) »Ad A u g u s t i n u m Olomuncium, dum apud puellam consenesceret,«
'") M i k o r nyerte el Augustinus ezen prépostságokat, nem tudom m e g h a t á r o z n i . Boehme p. 26. sqq. azt hiszi, h o g y Augustinus Olaszor-szágból visszatért Olmüczbe, lianem hogy »tarn eximiae indoles doctri-naeque decora non continuere se angustis EcclesiaeOlomucensis finibus«, miért Ulászló kinevezte öt t i t k á r á n a k . — A s c h b a c h II. p. 422. azt m o n d j a róla, h o g y b r ü n n i és olmiiczi p r é p o s t volt, de m á r a következő lapon azt állítja, h o g y Bolognában a c a n o n j o g t u d o r á v á lett, és »er t r a t hierauf in den geistlichen Stand, e r l a n g t e in Mähren r e i c h e r f r ü n d e n und w a r d Canonicus a n den bischöflichen Kirchen von P r a g und Breslau.« — Azt, hogy Á g o s t o n boroszlói és p r á g a i kanonok v o l t a z Antilogion praefatió-j á n a k cziméböl (Augustinus Moravus Iuris p o n t . doctor, Olomucensis et
Brunnensis praepositus, Metropolitanaeque P r a g e n s i s ac utriusque Vratis-laviensis eclesiarum Canonicus, clarissimo viro Ioachimo Vadiano, Musa-rum A n t i s t i t i celebrato S. D.), de hogy m i n d j á r t Olaszországból való visszatérése u t á n lett azzá, n e m merném oly h a t á r o z o t t a n állítani. — Saliger s z e r i n t p. 11. (Kliipfel u t á n I. p. 102.) Augustinus h a z á j á b a visz-szatérvén »Domherr, später P r o b s t in Olmiitz u n d Brünn« lett, Procliaska pedig azt i r j a róla (Miscellanea p. 48.), h o g y »Diese Wissenschaften bahnten i h m den Weg zu verschiedenen s o w o h l geistlichen als welt-lichen Ehrenstellen. Zuerst w a r er D j m h e r r zu Olinütz, bald darauf Ar-cliidiakon, d a n n Dechant. I n d e s s e n kam der R u f seiner ausnehmenden Gelehrsamkeit z u m Hofe des Königs Wiadislaw. E r ward also d a h i n be-ruffen u n d z u r Würde eines königlichen S e e r e t ä r s erhoben. Als B e n e d i k t von Waldstein, damaliger P r o b s t zu Olinütz, z u m Bischöfe zu K a m i n in der C h u r m a r k ernannt w o r d e n , erhielt, unser A u g u s t i n unter zwey ande-ren s t a r k e n u n d ansehlichen Mitwerbern dessen Stelle, u n g e a c h t e t er schon P r o b s t zu Brünn war.« K á r , hogy Procliaska ezen érdekes,
valószi-2 6
nüleg Olmüczi okmányokból m e r i t e t t adatok olironologiáját nem közölte, annál i n k á b b k á r , m e r t Gams, »Series Episcoporum« (Ratisb. 1873.) Wald-steini Benedeknek Camini püspökké való kineveztetését 1486-ra, h a l á l á t pedig 1498-ra teszi, miáltal P r o h a s k a a d a t a i n a k helyessége l e g a l á b b i s kétségessé válik. — Hogy 1504-ben »non vulgari q u o d a m sacerdotio« lett megajándékozva, kitűnik Celtesliez intézett egyik leveléből.
" ) L. Celteshez i n t é z e t t levelét 1504-ből.
, J) V. ö. többek közt Hassenstein következő e p i g r a m m j á t ( F a r r a g o Poeinatum p. 305.):
Quanta A u g u s t i n i veteris, qua B r a g a d a manat, Hic Augustini gloria t a n t a novi est.
Sed tarnen h i c noster, genuit q u e m vitreus Albis Judicibus nobis anteferendus e r i t .
Praestitit ille suis libros, convivia n u l l a
P r a e s t i t i t : iste suis praestat u t r u m q u e simul.
Ezen j ó viszony legszebb jele azonban kétségkívül azon arany bilikom, melyet 1508-ban Augustinus Olomucensis a társaságnak f e l a j á n l o t t . Leírását Tenzel adta Boehme többször idézett értekezése mögött, de ma-g y a r á z a t á n a k helyesséma-gét Endlicher (i. h.) kétséma-gbe vonta. A r a j t a levő föliratok : »Phoebigenum sacrata coliors et mysticus ordo hao patera Bacclii m u n e r a larga ferant. Procul liinc procul este prophani.« »Aug.
Ólom. sibi et g r a t a e posteritati. MDVIIL« »Genio Liberoq. patri.« E serleg m á r 1505-ben készült el Csehországban, h o n n a n Hassenstein kül-dötte meg Ágostonnak. Y. ö. Hassenstein leveleinek h a r m a d i k könyvét fol. 102.a.: »Cyplius tuus P r a g a e e s t : timuit enim pericula viarum, atque ideo U n g a r i a m proficisci nolui. Quid ex eo deinceps fieri velis, Francisco committe . . . Ex Hassensteyn Április 2.« fol. 104. a. : »Cyplius tuus, ut spero, a n t e q u a m liae literae tibi reddentur, B r u n n a e apud Franciscum cognomento Freisinger e r i t : quomodo autem deinceps Budám p e r f e r a t u r tu curabis . . . ex Hassenst. 4. Augusti«. Végre fol. 105 b. : »Cupio etiam certior abs te fieri, an Cyphus, iampridem ad te missus, tibi redditus est. . . Philippus Beroaldus mortuus est. [ez 1505-ben történt.].. . Datae Hassenst.
II. Novembris.« E serleget, mely, nem t u d j u k miképen, »a t a t á r o k (ta-lán a t ö r ö k ö k e t érti, valószínűleg vagy m i n d j á r t a mohácsi vész, vagy Zápolya J á n o s halála u t á n Buda ki-raboltatásakor)« (igy Szeberéuyi p.
227. 228.) kezébe került, Asovv ostrománál az oroszok zsákmányul ejtet-ték, és e l a d t á k zsidóknak. E z e k t ő l Csehországban megvette gróf Heuch-lingen F a r k a s , kinek birtokából a Drezdai é r e m g y ü j t e m é n y b e került.
IS) B o e h m e p. 53. b i z o n y í t j a , hogy az e r f u r t i születésű Aperbacli Péternek is b a r á t j a volt. — Hogy Cuspinianussal j ó viszonyban állott, alább f o g j u k látni. Hogy pedig Sturmis Jánossal is barátságban volt, bizonyítja a z utóbbinak ,Augustino suo Olomucensi'-nek i r t levele (Hassenstein F a r r a g o P o e m a t u m - j á b a n p. 203, datae Hasistenae 1508.
26. Dec.), melyben kéri, hogy Hassensteinnek egy pár költeményét nyújtsa á t a királynak.
OI/MÜCZI ÁGOSTON. 2 7 '«) Hogy 1511. újévkor még Budán volt, kitűnik Cuspinianusnak a Libellus de lapidibus preciosis-liez i r t előszavából. A Series Episcoporum előszava »Ex Buda VII. uonas Decembris« kelt, T h u r z ó Szaniszlónak erre adott felelete »Olomucii XI. J a n u a r i i . « Az évszám nincsen kitéve és R i c h t e r p. XII. n e m is meri meghatározni. Be h o g y a m u n k a 1511-ben Bécs1511-ben lett kiadva, bebizonyította Denis (Wiens Buclidr. Gesch. p.
308.), kinek n y o m á n kétségkívül helyesen teszi Wenzel (i. h. p. 60) Augustinus előszavát 1510-re. — Hogy pedig Augustinus 1511. n y a r á n m á r Olmüc.zben tartózkodott, Vadianusnak Collimitiushoz 1512. j a n u á r
12-én intézett leveléből (Hutteni Opera. Berol. 1821. p. 112.) tiinik ki, melyben elmondja, hogy mikor 1511. n y a r á n Hutten U l r i k Cseh- és Mor-vaországon át Bécsbe utazott, A u g u s t i n u s őt Olmüczben a legnagyobb szívességgel fogadta, Thurzó Szaniszlónak bemutatta, és elutazásakor egy drágakővel diszitett arany gyűrűvel megajándékozta.
,5) V. ö. f ö n t e b b közlött sírfeliratát. Boehme p. 60. 1510-re teszi h a l á l á t és Denis (Merkw. d. Garell. Bibi. p. 156.) követte, de később (Wiens Buchdr. Gesch. p. 305.) Balbinus n y o m á n (Bohém, docta. I. p. 95) e tévedését helyreigazította. Mohnike szintén tévesen 1513. m á j u s 11-ére teszi halálát.
I6) Leveleit ezen értekezés függelékében b o c s á t o t t a m közre.
d ' E l v e r t i. h. p. 300. felemlíti, hogy az ismeretes morva történetírónak Cerroninak megvoltak »Literae autog. Augustini Ólom. und Lebensgescli.
der bölnn. P a t r o n e von ihm« ; de hova l e t t e k ezek, nem tudui. — A cod Monac. lat. 23106-ban is (chart, saec. XVI.) van egy levele, mely kelt »ex P a t a v i n o gymnasio X I I I0 kai. Septembris. Millesimo Quadringentesimo LXXXXI1I0«. — Czime : »Serenissimo Principi et. D o m i n o Wladislao P a u n o n i a e et Boemiae Regi potentissimo Augustinus Moravus Olomu-censis. S. D. P.« E levélben Ágoston közli a királylyal »id quod nuper R . d i patris et Domini Petri Barocii P a t a v i n e urbis Pontiflcis . . . bene-ficentia consequenti sumus . . . m o d u m scilicet et racionem exprimendi m a n u u m gest.u n u m e r i cuiuscunque.« E n n e k magyarázására szolgál a levelet megelőző (fol. 2b. 3a.) tábla, melyen a jobb és bal kéz ujjainak 36 különböző elhelyezése van feltüntetve. E kéziratnak első, de hibás l e í r á s á t adja Trauscli (Schriftstellerlexicon III. p. 101.)
" ) »Tabularum Joannis blancliini Canones«, végén »Impressum i t a q u e solertia et c u r a non mediocri Symonis bivilaque papiensis anno 1495 die 10 junii Venetiis.« A mű elején lévő dedicatió, melyben a nyom-dászat dicsérete foglaltatik, kezdődik : »Augustinus Moravus Olomucensis I u r i s pon. [igy] atque artium doctor A n d re e Stiborio Canonico Olomu-censi Avunculo suo salutem p l u r i m a m dicit« és végződik »Vale et Augus-t i n u m Augus-t u u m sicuAugus-ti facis ama. Ex g y m n a s i o paAugus-tavino. Klendis januariis 1495.«
1S) V. ö. Mohnike czikkét p. 396. »auch eine S c h r i f t de componen-dis epistolis wird i h m beigelegt [Gesner, Simler és Hendreieli által] deren E c h t h e i t Boehme [p. 89. 90.] wohl m i t U n r e c h t bestreitet [azon
hiszem-2 8
lien, h o g y a Vahlensek ellen irt levelekkel van összetévesztve] da diesel-ein Lieblingsgegenstaud jener Zeit war.« — É n az Eredi Graziani által
1875-ben Florenczben á r u b a bocsátott könyvek jegyzékében l á t t a m fel-sorolva a m u n k á t : »Augustinus Moravus de modo epistolandi cum non-nullis epistolis q u a m pulcherrimis. Venetiis 1495. in 4°.«, melyhez a könyvjegyzék szerzője azt jegyzi meg, hogy »Esemplare hello, r a r o , ignoto al Brunet« (8 lírára tartották).
I9) fol. l a . »Dialógus in defensionem poetices«. fol. 11). egy tizen-négy disticlionból álló vers ,ad libellum'. — fol. 2a.—fol. 3a. az első dedi-catió : »Augustinus Moravus Olomucensis K. D. Ioanni Episcopo Vratis-laviensi S. P. dicit«, kelt »Ex gj-mnasio p a t a v i n o Idibus noveinbribus.«
A Dialógusban Laelius, Augustinus és Bassareus az interlocutores. Yégén (fol. 15b—16b.) v a n egy levél Stiboriuslioz, melynek kezdete »Augusti-nus Olomucensis Andree Stiborio Canonico Olomucensi avunculo suo S. P . D.« vége :
»Vale. MCCCCL X X X X I I . X I I I Calen. Decembr. P a t a v i i . Impressione c o m p l e t u m A n n o Salutis MCCCCLXXXXIII Calen. IX. a p r i l ' . in ora divi Pantaleonis Venetiis.
Baus honor et gloria deo Christo altitonanti.«
30) »Antilogion Guarini et Poggii de praestantia Scipionis Africani et C. Julii Caesaris n u p e r Doctissimi Augustini Moravi cura in lucem edi-t u m « , megjelenedi-t »Viennae Ausedi-triae I'ridiae Idus Maias A n n o M D X I I per H i e r o n y m u m Vietorem et Joannem S i n g r e n i u m Calcograplios : Excusus liic n o n antea v u l g a t u s über.« Az első praefatióban, m e l y e t Ágoston Vadianushoz intéz ,Ex Olomuncio, Idibus Februariis M D X I I ' igy s z ó l :
»Exornasti me i n p r i m i s in Olomucensium Pontiflcum Catalogo elegantis-simo decastico, in eoque insuper H u t t e n i ad Caesaream celsitudinem Ele-gidio lionestissimis m e titulis illustrasti. — Nunc vero q u u m Hieronymus V i e t o r et Joannes Singrenius, Calcographi impressuri sint Guarini et P o g g i i concertationem — obsecro operi secundarias saltern h o r a s impen-das, i n emendanda vero Liminari mea epistola A r i s t a r c h e a m etiam vir-g u l a m exerceas, adhibitis contubernii tui celebratissimis vatibus Aper-pacchoque potissimum, qui me n u p e r Hendecasyllabo carmine, tecum una concelebravit. [A ,Catalogus' kiadásában]. Scripsissem Gymnasii etiam vestri P o l y h i s t o r i J o a n n i Cuspiniano , sed cum ob Caesareae niaiestatis liegotia r a r o adsit, vos m i h i interea lianc operám i t e r u m atque i t e r u m exorati locate.« — A másik előszó, mely 'Olomuncii ex aedibus nos-t r i s Calendis F e b r u a r i i s An. incar. dei MDXII.' kelnos-t, T h u r z ó Jánoshoz van intézve.
21) Mohnike i. h . p. 395. 396. igy idézi ő k e t : »Quatuor epistolae contra perfidiam Valdensium ac Ioli. Nigrum von 1500 —1503. Binae(e) litterae(e) ad Begiam Maiestatem de Ilaeresi Valdensium von 1506 bis wahrscheinlich 1508. (zusammengedruckt alle sechs m i t einigen andern Schriften desselben I n h a l t s Lips. 1512.)« — Boehme p. 76. szerint a ,Bine littere' elseje »ex Buda, X1I1I mensis Novembris, Anno incarnatiouis
OI.MÜCZT ÁGOSTON. 2 9 MDVI.« kelt, a másodikat 1508-ra szokás helyezni. Válaszul Ágoston ezen t á m a d á s a i r a a Valdensek az »Excusatio f r a t r u m Valdensium contra hinas litteras Doctoris Augustini ad Regem« czimü m u n k á t bocsátották közre, mely eredetileg cseh nyelven volt irva, — A Quatuor Epistolae elseje 1500-ban, másodika és harmadika 1501-ben, negyedike 1503-b a n kelt. Ezen Epistolae elseje külön is megjelent. V. ő. Dudik Beda (Geschichtliche E n t w i c k l u n g des Buchdrucks in Mähren vom J a h r e 1486 bis 1621. B r ü n n , 1879. p. 22.) : »Augustinus de Olomuncz Arcium et decretorum Doctor. Ad eruditum v i r u m Magistrum J o h a n n e m N i g r u m phisicum. T r a c t a t u s de secta Waldensium. Impressum in regali civitate Olomucensi per me Conradum Bomgatlien [igy Baumgarten he-lyett] Anno domini M. quingentesimo, X X I X die mens. Octobris. kl. 4°
10 Blatt.« E müvecske Epistola dedicatoriájában elmondja Augustinus, hogy egykor b a r á t j á v a l Schlechtával Prossnitzen keresztül utazott, ott több u j házat, (ezek közt Niger Jánosét is), l á t o t t , mely m i n d a walden-sieké volt, és hogy ezen körülmény szolgáltatott alkalmat az említett t r a c t a t u s megírására.
2S) A »Catalogus Episcoporum Olomucensium« először Bécsben je-lent m e g Vietor és Singreniusnál 1511-ben V I I I . Eid. Mar., u t o l j á r a 01-miiczben Richter X a v e r által kiadva 1831-ben : »Augustini Olomucensis Episcoporum Olomucensium Series, ed. F r a n c . Xav. Richter. Olomucii 1831.« Ziegelbauer (d'Elvertnél p. 39.) azt veti Augustinus szemére »dass er plagiatmässig seine Quelle n i c h t nenne, u. h ä l t dafür, dass er nur einen a l t e n Catalog (Catalogi Granum Terrae Moraviae Patrum) der sich hand-schriftlich im Olmützer Kapitel-Archiv befand, nach seiner A r t abgefasst, hie u n d da abgekürzt und in glänzendere F o r m e n gefüllt habe.« — Csak az utolsó négy püspökről szóló rész Augustinus eredeti műve.
S3) V. ö. Augustinusnak Celteshez intézett leveleiben az »Erotica mea«, »Elegias meas» »carmen heroum« kifejezéseket. E levelek nagy í'ósze épen ezen költemények kinyomatásáról és kijavításáról szól. Celtes is (Amor, liber II. Odiporicon) azt mondja Augustinusról :
»Hic Augustinus, vates Olomuncius ortus, P a n n o n i i regis bellica gesta canit.«
Klüpfel által, ki (I. p. 182.) Augustinusnak biographusai által fel nem emiitett müvei k ö z t felhoz egy ,Poéma de bellis Pannonicis'-t is, félre-vezetve m o n d j a Saliger p. 13. »Von weiteren Schriften sind seine Ge-dichte a n Freunde u n d Gönner hervorzuheben und u n t e r diesen das g r ö s s e r e : De bellis Pannonicis. Seine E p i g r a m m e gab Celtes in "Wien heraus.« Minderről egy szó sem igaz. Mohnike i. h . azt hiszi, h o g y a Celtes említette P a n n o n i u s Rex a l a t t II. Ulászló értetődik, de m i n t h o g y ennek hadi tetteiről aligha lehetett hőskölteményt irni, valószínűbb Aschbach feltevése, ki II. p. 423. azt mondja Augustinusról, hogy »er besang die T h a t e n des ungarischen Königs Matthias Corvinus.« — Azonkiviil Augu-stinus művének t a r t j a Boehme p. 79—80., Denis (W. B. G. p. 71.) és u t á n a
Mohnike p. 396. a Possevinus által idézett (Appar. sac. p. 134.) »Augüst i n i doc»Augüsti T h r e n u s religionis neglec»Augüstae a d L a d i s l a u m P a n n o n i a e B o h e m i a e -que Begem« czimű latin költeményt, m e l y e t Possevinus egy páduai köl-tőnek t u l a j d o n í t o t t ; Schier (cod. Vindob. n r . 7297. p. 111.) helyesebben Augustinus D a t h u s t t a r t j a szerzőjének. — Költeményei é r t é k é t illetőleg lásd Hassensteinnek ,Augustino Moravo J . U. [ez valószínűleg tévedés]
Doctori' irt levelét (Lucubrationes Oratoriae, fol. 69): »Legi Opuscula tua, Augustine suaviss. p a r t i m heroo p a r t i m elego versu scripta, et ingenio t u o m i r u m in m o d u m delectatus sum. N i h i l enim plebeium, nihil tri-viale, et quod communi vena editum dici possit, saj)is : sed ita tecum, nescio quomodo certas, u t liaud facile discerni queat, u t r o in scribendi genere meliorsis. Assumis interdum tragicam g r a v i t a t e m , r u r s u s ubi res ex-postulat, molliter fluis. Quoties bellicum canis, militaribus in castris esse videor. Ubi ludis amores, nihil te concinius, festivius, lepidiusque est . . . A u t enim ego fallor, a u t propediem aliquid excudes, q u o d doctae Italiae opponi possit. N a m si primitiae tuae huiusmodi sunt, quid sperandum est, ubi et aetate m a t u r i o r et usu exercitatior fueris ?« Y. ö. még mit mond Taurinus S t a u r o m a c h i á j á n a k előszavában (1519-ből) : »Quis ignorat A u g u s t i n u m Moravum Serenissimi Principis Vladislai U n g a r i a e et Bolie-miae Regis olim Vicecancellarium m a i o r e m et P a t r o n u m m e u m singula-rissimum antiquis illis authoribus merito conferri potuisse. Is nempe so-luta oratione et ex tempore meros i o q u e b a t u r Cicerones, cuius s c h e m a t a pedestria Vergilium [így] Catullumque subolebant.«
24) A Catalogus Episcorum Olomucensium előtt v a n Augustinus-nak egy decastichonja; továbbá a »Dialógus in defensionem poetices« előtt van egy tizennégy distichonból álló vers, melyet Boehme p. 65—66. ú j r a lenyomatott. A cod. Yindob. lat. 3482ben (chart, saec. X Y . »Nicolai R o -simberg vei Rosenberger aut Rosenberg, ad M a x i m i l i a n u m Romanum re-gem . . . E x p l a n a t i o compendiosa de situ, moribus, et diversitate Scythi-carum gentium, 1498) van Rosenbergről szóló három magasztaló költe-mény, köztük »Augustini Moravi Olomucensis H u n g á r i á é regis Secreta-rii«, melynek kezdete »Inter Sarmatiae proceres, Nicolae, refulges. — Celtesliez intézett e p i g r a m m j a igy szól :
Augustinus Olomocensis, [igy] Re. P a n n . Secr.
Celtis pegaseas sacro ex h e l y c o n e Camenas V e x i t ad Austriaca r u r a b e a t a soli.
Salve igitur phebi criniti sancte sacerdos, Celtis germane gloria r a r a toge.
E t vos laurigere cultissima t u r b a sorores, T u quoque i n a u r a t a pulcher Apollo lyra.
Que vobis genitus Morava geilte poéta C a n n i n a dat tenui sint licet orsa modo : Perpetui, queso, sint vobis p i g n u s amo ris :
Hec sint parva licet, mens pia magna facit.
ÖLMÜCZI ÁGOSTilN.
Augustínusnak Galeotto Marzio De Incognitis Vulgo czimü k i a d a t l a n mű-vében található e p i g r a m m j á t kiadta Lanbaclier Bibi. a n t i q u e Vindob.
civica. p. 169.
S5) V. ö. Cuspinianusnak ,Libellus de Lapidibus n u p e r editus'-át (Viennae Pannoniae p e r Hieronymum Vietorem Philovallem. A n n o M D X I Septimo Kalen. Mártii), melyből Denis (Wiens Buchdr.-Gesch. p. 55.) a következőket közli : »S. 2. Zuschrift Augustino Moravo Olomucensi et B r u n n e n s i praeposito. Regis H u n g a r o r u m et Bohemorum Secretario.
Augustinus habe i h m bei seiner Rückreise von Ofen ein Geschenk zum n e u e n J a h r e gemacht. Diess wolle er erwidern. Aber w o m i t ? Quis enim te uno Bibliothecam h a b e t variis r a r i o r i b u s melioribusque libris in omni disciplinarum geuere refertiorern ? Taceo antiquitates insignes, obmitto Caesarum Consulumque ac regum vetustissima nomismata, quibus apud nostrates nemo est te ditior.« V. ö. m é g F a g e l l u s egyik levelét (Hassenstein F a r r a g o P o e m a t u m - j á b a n , p. 372. k e l t 1563.): »In l i b r a r i a D. Doctoris Augustini Olomucii vidi legique s c r i p t a m erudito carmine collationem Wladislai et Mathiae R e g u m per B o h e m u m quendam cuius n o m e n longo tempore obscuratum excidit.« Saliger p. 13. Fabricius Györgynek követ-kező szavait is idézi : » I m p r i m i s g a u d e b a t graecis latinisque codicibus, q u o r u m insignem copiam t a n t a pecunia coegerat, unum u t P l a t o n e m rede-misse mille aureis Mediolanensibus dicatur«, de ezek Hassensteinre, nem Augustinusra vonatkoznak.
2E) V. ö. T h u r z ó Szaniszlónak Schlechta Jánoshoz intézett levelét (Hassenstein Nova E p i s t o l a r u m Appendixében) : »Reliquit certe egregiam et frequentem l i b r o r u m supellectilem Ecclesiae nostrae Olomucensi, ut-pote vir doctus b o n a r u m literarum a m a t ő r et studiosissimus, inter quos confido me libros a te annotatos salvos et integros reperturum.« Augusti-nus kéziratai az olmüczi k á p t a l a n k ö n y v t á r á b a kerültek, mely 1642-ben a svédek által nagyon ki lett fosztva és főkép 1803-ban n a g y rendetlen-ségbe j ö t t , (v. ö. d ' E l v e r t i. h. p. 480.). Saliger p. 12. felemlíti, hogy van még benne Statius T h e b a i s á n a k egy hártyacodexe, melyet Celtes ajándé-kozott. Augustínusnak és a következő felirattal látott e l :
Ad Augustinum Olomucensem.
Hunc tibi i a m veterem dono Augustine libellum Saepe t u i Celtis, quo meminisse velis Ex Moravis primus doctor, cui cura Camoenae
E t cui p r o Hebro pectus amore calet.
-'•) így pl. azt i r j a Celtesnek 1498. márczius 29-én : »Interea libel-los meos cum Ausonio, Gregorio domini nost.ri nepoti reddito, qui m i h i res denuo Budam m i t t e r e debebit.« V. ö. még «Donati Grammatici, sive u t alii volunt Lactantii a r g u m e n t a compendiaria in fabulas potiores Ovi-d i a u a e Metamorphosis . . . Sylva item Camilli Paleott.i Bononiensis, cui t i t u l u s Amor, mire amoena et iam p r i m u m in lucem aedita«, (megjelent 1513, idibus Decembr., Bécsben Alantseenál), melynek ,Idibus Decembr.
1513.' kelt előszavában a kiadó. Vadianus, azt mondja az általa
1513.' kelt előszavában a kiadó. Vadianus, azt mondja az általa