') Veszprémi, I. p. 2sq. az epigrammok ,Episcopus Vesprimiensis'-éről még nem tudott felvilágosítást adni, de m á r II. P. I. p. 211. mondja, hogy »eum Ioannem Vitéz fuisse certo nobis constare poterit ex eo potissi-mum diplomat«, in Castro Sárvár feria VI. proxima post fest. b. Georg.
Martyr, an. Dom. 1494 dato, [ez okmányban így nevezi magát Vitéz : »Nos Ioannes Vythez Dei et Apostolicae Sedis gratia Episcopus Vesprimiensis et eiusdem loci comes perpetuus, ac Aulae Reginalis Maiestatis Begni Hungáriáé Supremus Cancellarius, Viennensisque Ecclesiae Commenda-tarius«] quod admodum P r a y Spec. Hieraroh. Ungar. I. p. 301. p r i m u s omnium in lucem p r o d u x i t : nec non litteris Vladislai II. manu Ioannis Vitéz Episcopi Vesprimiensis an. 1495 signatis hodie in collectione MSctorum Szekelianorum Tom. V. haerentibus, quibus Rex noster ex-emtionem Jobbagyiorum Monasterii de Monte Pannoniae confirmat.« — Eurcsán mondja Saliger p. 7., hogy »Den Namen meldet zwar, das er-wähnte Sinngedicht nicht, doch wissen wir ihn aus Veszprémi's
»Bio-1 0 6
graphie ungarischer Aerzte«, (suppl. II. p. 211. u. ff.). Veszprémi f ü h r t nämlich das in Jahre 1497 (!) ausgefertigte Diplom an, das den Namen I o . Vitesius trägt.« E tévedést Saliger részben Prochaskából vette át, ki szin-tén megfoghatatlan módon félreértette Weszprémi szavait, midőn p. 17., 18. azt akarván bebizonyítani, hogy a dunai tudós társaság már 1497 előtt is létezett, így szól: »Ich habe noch einen andern Grund der früheren E n t -stehung, den ich freylich nur mit fremden Augen sehen muss, der aber, wenn Weszprémi's Nachricht von demselben (Cent. I I . P . I . Suppl. p. 211.) richtig ist, durch keinen Zweifel erchüttert werden kann. Es ist ein Brief von Wladislaw dem zweyten, mit Vitézens Bischoffs zu Veszprim in J . 1495 Hand geschrieben, der in der Sammlung SzekelianischerHandschrif-ten T. V. stecken und beweisen soll, dass Vitéz der Vorsteher dieser Ge-sellschaft gewesen sey«, [ezt nem, hanem azt, hogy 1495. táján Vitéz volt veszprémi püspök],
а) L. Eraknói, Vitéz János élete p. 7. 8.
8) V. ö. Clialco Bertalannak a milanói herczeghez intézett tudósí-tását, mely kelt Mediolani 8. Maij 1490. (Mátyás korabeli diplom. eml.
IV.p. 194.): »Prima diro quello, ad chi si diriciano le lettere ad Borna, si e Monsignore Joane Vexo, olim Vescovo di Sirmio e n u n c di Vesprimio, el quale e stato continuamente Oratore circa X anni de la felicissima me-moria del quondam Serenissimo Signore Be de Hungaria ad Borna, et e Schiavono et sa molto bene italiano et e doctore in rasone canonica, inimico capitale del Varadino et e quello, che obtene el Vescovato de Olmuzo in Boemia, che era del Varadino et per privarno epso Varadino, Ii fo opposto, che el era era heretico. E l dicto Vescovo non e de auctorita in Hungaria perche possa fare ne grandé henc, ne grandé male in Hun-garia. «
4) L. Galeotti de iocose dictis stb. (Viennae 1723) p. 75. »Joannes cognomine Vitéz . . vir in jure Pontificio et studiis humanitatis eruditus : statuta, procera et pulchra et in aetate juvenili capillo cano et ingenio versuto, fuerat olim Galeotti discipulus et contubernalis, sed Matthiae Regi aliquautisper invisus stb.«
б) L. Galeottót i. b.
6) V. 5. (Magyar diplom. eml. Mátyás király korából IV. p. 330).
Mátyás királynak Bude quintodecima die mensis Maij Anno Domini MCCCCLXXX a'pápához intézett- levelét, melynek kezdete : ». . . Misimus ad pedes Sanctitatis Vestre . . . Nicolaum Episcopum Tinniensem Orato-rern nostrum fidelem dilectum,cuiiniunximus, ut adhibito secum Venerabili Johanne Wyihez preposito Waradiensi altero oratore nostro super certis rebus uostris Vestre Sanctitati nonnulla referat.« E levélből azt lehet kivenni, hogy Vitéz már Rómában volt, mielőtt Miklós püspök oda lett küldve. Hogy Vitéz huzamoshb ideig maradt Rómában és hogy akkor is ott volt, mikor már szerómi püspökké lett kinevezve, Mátyás király leveleiből tűnik ki (IV., p. 157. a p á p á h o z ) : liuic Oratori nostro Beve-rendő Domino Joanni Vitéz Electo Sirmiensi« u. o., p. 180., 181. (a
pápá-II. VITÉZ JÁNOS. 1 0 7 hoz) : » . . . e verbis Oratoris mei Reverendi Patris Joannis Vitéz Electi Sirmiensis cui super hoc diffuse scripsi, latissime cognoscet« és u. o.
p. 187., hol szintén mint Electus Sirmiensis fordul elő. E levelek kelte nincsen kitéve.
7) L. Galeottót, i. h. és Pray, Hierarch. II. p. 388., Teleky V.
p. 212., 213.
8) L. Galeottót, i. h. »Nam primo in Franciam oratorem Joannem Vitéz in arduis negotiis misit.« Mily időbe esik ezen követjárás, bizony-talan. 1486-ban nem Vitéz, hanem a váradi püspök ment Franczia-országba mint Mátyás király követe.
9) V. ö. Beatrixnek Eleonora ferrarai herczegnőliöz Posoni 18. Aug.
1486 intézett levelét (M. k. dipl. eml., III., p. 177., 178.) : »Mandamo qui alligata copia di uno capitolo, quale . . . nostro cousorte scrive alo Epis-copo de Serimio suo Ambassatore appresso la Santita de Nostro Signore sopra lo facto de la confirmatione de lo Arcliiepiscopato de Strigonio.«
V. ö. m é g M . koi-ab. dipl. eml. III., p. 317., hoi Beatrix Eleonora lierczeg-nöuek in arce Eicteberg (?) prope Novam Civitatem Obsessam X Julii
1487 azt írja, bogy *Lo alligato plico quale e directo al Beverendő Episcopo de Serimio Regio Ambasciatore in corte Romana, pregamo V. S. . . voglia mandare lo piu presto sia possibile.« — Azt, bogy 1486 deczember havában szó volt arról, hogy Vitéznek a gavallói apátságot a d j á k , ugyanonnan tudjuk, p. 227., 229.
" ) V. ö. a Pray (Spec. Hier. II., p. 184.) által idézett o k m á n y t :
»anno 1486. Joannes Episcopus Varadien. Ecclesiam Olomucensem diu vacantem et in manibus haereticorum constitutam occupabat, neque tradere voluit Joanni Episcopo Sirmiensi, Oratori Regis Hungáriáé ad P a p á m , cui earn Pontifex coutulerat. Quare opus fűit ut a papa excom-municaretur,« stb. V I I I . Incze pápa még 1488. évi június hó l-jén is meghagyta a váradi püspöknek : »consignaret liberam et vacuam pos-sessionem ecclesiae Olomucensis venerabili fratri Joanni Episcopo Sir-miensi, charissimi in christo filii nostri Matthiae Hungáriáé Regis Illust.
Oratori apud nos constituto, cui dictam ecclesiam iu commeudam con-cesseramus, possessionem liuiusmodi prefato Oratori vei eius procuratori minimé assignavit, neque uosiris literis prout dehehat obtemperavit,«
(L. Schmitth Episcopi Agriensis, II. p. 129.)
" ) Hogy 1489. évi márczius hó 10-dike táján Vitéz még Rómá-ban volt, Beatrixnak Hercules ferrarai herczeghez irt leveléből kitűnik (kelt Bécs, 1489. márczius 10-ikéu. L. M. korabeli dipl. emlékek, IV.
p. 18., 19.): »Per una ebe Vostra Illustrissima Signoria lia scripta al Episcopo di Serimio, nostro Ambasciatore in Roma, quale ne ha mandato qui, inclusa ad una sua . .
" ) Pray szerint (i. h., p. 301.) a veszprémi püspökség: ,1489 vacat IX. Cal. Julii' és ,Joannes VI Vitéz 1490 Feria III. proxima ante festum Sacratissimi Corporis Christi' (junius hó 7-dikén) lett veszprémi püs-pökké. De minthogy Mancinelli 1489 nonis sextilibus Vitézt már
vesz-1 0 8
prémi püspöknek czimezi, Beatrix pedig 1489. évi márczius hó 10-dikén még csak szerémi püspöknek, következik, hogy az ezen két datum közé eső időbeu lett Vitéz veszprémi püspökké kinevezve. A Pray által közölt datum pedig talán a pápai megerősítés kelte. V. ö. még Maffeo Trivili-niensisnek 12 Jauuarii 1490 kelt és a milanói herczeghez intézett jelen-tését (M. korabeli dipl. eml., IV., p. 126.) : »Questo serenissimo Signor Re ha dimonstrato magiore benignita verso lo Reverendissimo Mon-signor Stephano Crispo, che fo Ambaxatore ad lo IHustrissimo Signor nostro et ad la Excellencia vestra l'anno passato et per el Vescovato de Bosna gli ha dato lo Vescovato de Serimio, perche ha promesso quello che era Vescovo de Serimio a la Vescovato de Vesprimio et per questa casone si e tardato fin ad questo di ad mandare acl Roma per le lolle, le quale perche fo sua intentione sin da principio di volerle de mani del . . .
Mon-signore Ascanio.«
ls) V. ö. Mátyás királynak a pápához »Oratoris mei Reverendi patris Domini Johannis Episcopi Vesprimiensis« etc. számára kiállított credentialesét, melyek keltek in arce mea Budensi (hó ?) XII. anno domini 1489. (M. K. dipl. eml., IV., p. 120., 121.)
u) V. ö. a 3-ik jegyzetben idézett jelentés elejét.
16) V. ö. Chronica Polonorum auctore Matthia de Michow. anno 1519 lib. IV., p. 353 : »Caepit deinde Rex Albertus quaerere modos resistendi liosti, auxiiiaque a Wladislao Rege Hungáriáé et Bohemiae germano suo atque ab ipsis Hungaris expetere. E t veniente legato eorum episcopo Vesprimensi Graccoviam p r i m a Julii anno praefato 1498 con-cordiam inter Hungaros et Polonos ad opponendum communi morte [Marte ?] se hostibus concluserunt et Tedeum laudamus die Jovis quae fűit duodecima Julii decantaverunt.«
«) L. Hormayr Wiens Denkw., I I I . P. I., p. 141. ff.
" ) »Vitéz zeichnete sich durch Strenge des eigenen Wandels und der Kirchenzucht, u n d durch schonungslose Wachsamkeit gegen alle Irrlehren aus,« m o n d j a Hormayr i. h .
, 8) »Michaelis Vitezii ad Reverendissimum Dominum Jo. Vitezium, Episcopum Wesprimiensem ac Viennensem Elégia,« melyet Vitéz Mihály nevében Balbus szerzett. (Balbi Opp., I., p. 215., nr. 154.)
19) Kink Gesch. d. Wiener Univ., p. 211., n. 145.
20) A velenczei utánnyomathan, hol hely szűke miatt a tulajdon-neveket egész terjedelmökben ki nem nyomathatták, a könyv czime a következő : »Ant. Mancinelli Carmen de Eloribus. Carmen de Figuris.
De Poetica virtute. Vitae. Carmen.« Végén: »Impressum est opus hoc Venetiis per Joannem de Cereto alias Tacuinum de Tridino MCCCCCII die XX Junii.« A ,Carmen de Eloribus' u t á n :
Antonius Mancinellus praestantissimo viro J. V. serenissimi Regis Hungáriáé Bohemiaeque oratori dignissimo.
Pannonios inter fama celeherrime praesul, Romano eloquio vei Cicerone prior,
II. VITÉZ JÁNOS.
109
Cum tibi sint dociles pueri : clarique nepotes,Pars quorum studiis erudienda meis,
Scripsimus haec valeaut cultum quis uosse poema, Quis veterum passim scripta referta notent.
Cultos bis etenim quaecunque oratio fiet, Sive soluta m e e t : sive notata modis.
Utque per ora virum possint audentius ire Nec sannas m e t u a n t : auriculasve sibi : Eligo tutorem summa gravitate verendum,
Eligo quem procerum pectora saeva tremunt.
Qui uulli ingenio, nulli virtute secundus : Quo nullus toto gratior orbe manet.
Hinc ad te properant nostri monumenta laboris, Hinc velut ad numen missa libenter eunt.
Sumito parva licet, minimo quoque numina gaudent, Sumito : sic voti spes tua compos eat.
Vale.
A következő oldalon : »Antonius Mancinellus generosissimo ado-lescenti Michaeli Pannonio« és egy levél, mely k e l t : »Nonis Sextilibus Milesimo quadriugentesimo octogesimo nono. Romae.« — Eossi (Cata-logus Codicum saeculo XV impressorum qui in publica bibliotbeca Magliabeccliiana Florentiae asservantur. Flor. 1793., II., p. 128., 129.) föl-említi e műnek egy, a nyomtatás évének és helyének megjelölése nélkül megjelent példányát, melyben az idézett költemény czíme: »Antonius Mancinellus praestantissimo viro Joanni Vites Episcopo Vesprimiensi ac serenissimi Regis Hungáriáé Bohemiaeque oratori dignissimo S. D.« a levélé pedig: »Antonius Mancinellus generosissimo adolescenti Michaeli Vites Pannonio S. 1). P.« Ezen kiadásnak előszava is Nonis Sextilibus 1489 kelt.
Mindazon iró, ki még eddig Vitéz János humanisticus tanulmá-nyairól megemlékezett (Weszprémi H . P . I . , p. 212., Wallaszky, Tentamen, p. 4 9 . ; Jankowich a Szentgyörgyi-féle Sallustius-fordítás előszavában, p. 106.; Procliaska p. 44. és utána Saliger 7., 8. ; Kliipfel II., p. 57.), Athenaeusnak Aldusnál megjelent editio princepsére hivatkozott, mely állítólag még az 1499-ben elhalt II. Vitéz Jánosnak van ajánlva, de csak
1 514-ben jelent meg. Azon, hogy a dedicatio »Jano Vyrtliesi Pannonion szól, senki sem ütközött meg ; föltették, hogy az olasz nyomdász hibá-san szedte ki az előtte idegen magyar ember nevét; pedig ha figyelemmel olvasták volna az említett ajánló levelet, egy ismeretlen magyar huma-nistával ismerkedtek volna meg. Az ajánló levél »Venetiis mense Augusto MDXII1« kelt és már ezért sem lehet Vitézhez intézve. A sze-mély, kihez Aldus fordul, egy fiatal ember, »nondum annum audiens Musimim Cretensem idque Venetiis'« ki ennélfogva csak 1513-ban jöhe-t e jöhe-t jöhe-t Velenczébe, hogy az ojöhe-tjöhe-tan 1509 ójöhe-ta jöhe-taníjöhe-tó Musurusnak a görög
nyelv-n o
I)R. ÁBEL J E N Ő .hői tartott előadásait hallgassa. Aldus azt hiszi róla, hogy, ugy niint J a n u s Pannonius a latin múzsákat vezette be hazájába, u g y »tu et lati-nas et atticas Musnro Doctore relaturus videris, neque enim dubito'
quin quae gloriose coepisti, sis perfecturus.« Anyai nagybátyja Bakocs Tamás Magyarország prímása volt: »Nosti enim, mondja Aldus, quam te excitet ad virtutem Thomas Cardinalis et legátus a latere D. N. ac Strigoniensis Arcliiepiscopus, maxime venerandus : Avunculus tuns.« — A Yértesy-család sem ismeretlen : Nagy Iván (Magyarország családjai czí-merekkel XII., 1865., p. 165.) közli családfáját és azonkívül megjegyzi, hogy a család nevét különben » Virtessy de Baszte« alakban is találjuk, melyhez az Aldus által használt Vyrthesi alak ugyancsak elég közel jár.
A család törzse György, és nem tartom valószínűtlennek, hogy ennek fia János, az egyedüli János a Vértesy-családban, kinek egy dédunokájá-val 1563-ban találkozunk, azon Janus Vyrtliesi, kinek Aldus Athenaeus editio princepsét ajánlotta.