A jobbágyság, egyházi és világi hűbéres urak, lovagok v ilágában, m int látjuk, m indig súlyosabb sz e re p e t kezd játszan i a városi p o lg árság és a n n ak m ár n em a földm űveléssel, h an em a k eresk ed elem m el összefüggő érdekei. E leinte ez csak O laszo rszág ra és legfeljebb D él-F ran ciao rszág ra vonatkozik, ahol a régi róm ai városok, é p p e n úgy m int O laszo rszág b an , h a m a r felvirágzottak ú jra és m eg erő sö d tek an n y ira, hogy a hűbéres állam b an ném i sz e re p e t já tszh attak .
A földm űvelés fejlődésével azo n b an N ém eto rszág b an és A n g liáb an is uj ág a k eletk ezett a term elés
n ek : a k eresk ed elem és a k ézm ű v esip ar, m ely te r
m ész e te se n a v áro so k b an töm örült. E zek b en az or
szág o k b a n nem a régi róm ai v áro so k v ették át ezt a szerepet, m ert azok leg nagyobbrészt tö n k rem en tek , v ag y falu k k á zsugorodtak, h an em uj váro so k , m elyek a k ö v etk ező k ép en k e le tk e z te k :
E m lítettük, hogy a k özépkori p a ra sz t sohasem foglalkozott kizárólag földm űveléssel, h a n e m m inden szü k ség letét a m ag a m u n k ájáv al fedezte. A z t is
em-#“■
litettük, hogy a faluközösségek k eb elén belül vo ltak m ár o ly an tagok, m int a kovács, ács, stb., kiket a g azd aság i m u n k a alól m en tesitettek , hogy telje
sen a k ézm ű v esség n ek élhessenek.
A földesur is bizonyos k ézim u n k áb an ügyes jo b bág y o k tó l állan d ó an ez irá n y b an k ív án ta a szolgál
ta táso k at, vagyis szo lg álataik at nem term ényekben, h a n e m fo g lalk o zásu k n ak m egfelelő m u n k á b a n szed te be. így ala k u lt ki a kézm űvesség, m ely a term elés p ro d u k tiv itá sá n a k és a fényűzés terjed ésén ek arán y á b a n m indig n ag y o b b jelen tő ség re tett szert. A k ézm űvesek term ékei p ersze ered etileg é p p ú g y nem v áltak árukká, m int a p a ra sz t term énye, hiszen a kézm űves is vagy a faluközösség, v agy a földesur igényeit elégítette csak ki, az ellen érték p ed ig az ő e ltartása volt. A z anyagot, m ely et feldolgozott, az ad ta, k inek m u n k ájára szük
ség e volt és m u n k ája folyam a alatt az ta rto tta is el.
D e a Iovagság kifejlődésével m egváltozott ez a helyzet. B izonyos helyek, faluk, különösen a király, a h erceg ek és p ü sp ö k ö k székhelyei ko rán jelentőségre te ttek szert, m ert ezek kísérete nagyobb szám b an gyűlt itt össze, lovagi to rn á k a t tarto tta k itt és ezért az ily h e ly ek et k o rán felk eresték az olasz kereskedők.
E zek en a h ely ek en a zu tán v á sá ro k a t ta rto tta k s az ití lakó jo b b ág y o k m egg azd ag o d tak .
A g azd ag ság , m int m indenhol a k özépkorban, itt
?s ra b lá st v ont m ag a u tá n a h ű b éru rak részéről és az ily h ely e k n e k a lakói ko rán v éd ek ezésre szorultak.
F allal v e tték körül falv aik at és harci szerv ezetek b en tö m ö rü ltek c s a k h a m a r : a céhekben.
A falon belül egyelőre sem m i sem változott. A régi földközösség s a feudális úrtól való függés egyelőre m e g m arad t. A „ p o lg áro k “ n em csak iparral, h an em m ég földm űveléssel is foglalkoznak. A különbség m égis az volt, h ogy tek in tettel a v áro so k b an folyó áruterm
e-lésre, a p olgárok kezén pén z gyűlt össze. F eudális u raik k al szem ben a zu tán a szo lg áltatásaik at p énzen v álto tták m eg, v á ro saik n ak k iv áltság o k at szereztek s ahol ez n em m en t p én zért, ahol a feudális urak rablási v ág y a nagy o b b volt, m int am en n y it a polgárok ad n i a k artak , ott h arcb an vívták ki m a g u k n a k a füg
getlenségüket. E n n ek az volt a k ö v etk ezm én y e, hogy a p o lg árság a folytonos h arco k b an m eg ed ző d ö tt, ö n tu d ato s és h arcias szellem ű lett, e g y en ran g ú n ak érezte m ag át a lovaggal.
H arci szervezetei a céhek voltak, m ely ek n ek e re detileg m inden városi p olgár tagja volt. H iszen a város a faluból és a faluközösségből n őtt ki s igy m inden tag ja egyenlő jogú volt. C sak h am ar azo n b an m indenki a v á ro so k b a húzódott, aki csak tehette. E leinte a p olgárok szívesen is fo g ad tak m in d en u jonan érkezőt, hiszen m in d en uj lakos erejü k n ö v ek ed ését jelen tette a hű b éru rral vívott h arcb an s a m u n k aerő re is szükség volt. A p olgárok v éd elm ezték a falaik m ögé szökött jo b b ág y o t és végül elvül k ü zd ték ki, hogy m indenki, aki egy év et és egy n ap o t a város falai között h á b o rítatlan u l tölt, az szab ad em ber.
A v áro so k b a tolul ás azo n b an k ésőbb oly nagy lett, hogy n em csak a hűb éru rak , h an em a városi polgárság is v éd ek ezn i k e zd ett ellene. A z u jo n an jö tte k m indig neh ezeb b en leh ettek m esterekké, a v áro s fekvöségeit, m elyek eredetileg a faluközösség birtokai voltak, a régi lakosok, a „p atríciu so k “ foglalták le m ag u k n ak . A k ésőbb letelep ed ett m esterek véres h arco k b an tu d ják csak a p atríciu so k kiv áltság ait m egtörni. A m esterekkel szem ben a legények is szerv ezetek b e töm örülnek s m iu tán a középkori legény, a b án y ászo k kivételével, nőtlen volt és m u n k á t álta lá b a n k ö n n y en k ap h ato tt, nem eg ykönnyen leh etett velük elbánni. A m esterek szerencséjére köv eteléseik ren d szerin t igen szelídek
voltak és odáig terjedtek csak, m elyik legényszer vezet vigye a k ö rm en etek b en a zászlót. S zervezeteik legfőbb funkciója a b etegsegélyezés volt. Beáll te h á t itt is az o sz tá ly o k ra b o m lá s: m esterek és legények kerü ln ek szem be egym ással, ezek m ögött vagy alatt p ed ig ott ten g ő d ik a v áro sb an a m indenféle gyülevészprole- táriátus, m ely n ek tagjai leg én y ek k é nem lehetnek, kikkel szem b en a legények a risz to k raták n ak érzik m a g u k a t és a k ik n e k nyom ora, p iszk a leírhatatlan.