A továbbképzések megkezdése előtt felvett kérdőíves adatokból és a peda-gógusokkal készült interjúkból is az derült ki, hogy annak érdekében, hogy a hátrányos helyzetű és roma tanulók iskolai integrációját elősegítő programok sikerrel járjanak, nagy szükség lenne a pedagógusok szemléletének és olykor nyíltan vagy burkoltan előítéletes attitűdjének megváltozására. A válto-zás tényét a továbbképzések befejezése után kb. fél évvel, tehát túlságosan korán mértük, hiszen ilyen rövid idő alatt aligha változhatnak meg bárkinek is a hosszú évek tapasztalatai alapján kialakult nézetei. Mégis kíváncsiak vol-tunk arra, hogy volt-e a továbbképzés-sorozatnak olyan hatása, amely leg-alább a kívánatos változásokat elindította.
A 2007 tavaszán meginterjúvolt pedagógusok véleménye szerint a fej-lesztési programok egyértelműen pozitív változásokat hoztak az iskolák-ba. A változások közül a tanárok az alábbiakat emelték ki:
• szemléletváltozás a pedagógusok körében a hátrányos helyzetű és a roma gyerekek problémáinak megítélését illetően;
• szemlélet- és módszertani változás a hátrányos helyzetű gyerekek többségi befogadását illetően (iskolák közötti és iskolán belüli integrá-ció);
• módszertani változás a hátrányos helyzetű és roma gyerekek oktatá-sát illetően;
• szemlélet- és módszertani változás a szülőkkel való kapcsolattartást il-letően.
Ehhez hasonlóan pozitív véleményeket kaptunk akkor is, amikor a kérdő-íveken a továbbképzések szemléletváltoztató hatásáról érdeklődtünk. Amikor a továbbképzések előtt megkérdeztük, hogy mi okozza a hátrányos helyzetű gyerekek oktatása során a legsúlyosabb pedagógiai problémákat az isko-lákban, a pedagógusok leggyakrabban családokkal kapcsolatos „okokat” em-lítettek. Mivel az iskolák és a pedagógusok sem a családok anyagi körülmé-nyein, sem életmódján nem képesek változtatni, a hátrányos helyzetű gyere-kek oktatása esetében legfeljebb a családi nevelés során kifogásolt deficitek (pl. iskoláztatási ambíciók, szocializációs hiányok) pótlására vállalkozhatnak, illetve javíthatnak a családok és az iskola kapcsolatán annak érdekében,
hogy az oktatás eredményesebb legyen, és hogy a szülők értékrendjét is ké-pesek legyenek befolyásolni.
Amikor azt kérdeztük, hogy véleményük szerint ezeknek a problémáknak a megoldásához adott-e segítséget a továbbképzés, 55 százalékuk válaszolt igennel. Tehát a hátrányos helyzetű gyerekek oktatási problémáinak megoldása tekintetében a továbbképzéseket a pedagógusok több mint fele hasznosnak tekintette.
Nagyon hasonló válaszokat kaptunk akkor is, amikor ugyanezt a „legsú-lyosabb problémákra” vonatkozó kérdést a roma tanulókra vonatkozóan tettük fel a pedagógusoknak Vagyis a pedagógusok ebben a tekintetben nem láttak jelentős különbséget a roma és nem roma hátrányos helyzetű tanulók között.
Amikor a roma tanulók oktatási problémáira vonatkozóan is feltettük azt a kérdést, hogy kaptak-e segítséget ezeknek a problémáknak a megoldásához a továbbképzésektől, a pedagógusok 59 százaléka válaszolt „igennel”, tehát többségük ebből a szempontból is hasznosnak értékelte a továbbképzéseket.
Amikor azt kérdeztük a pedagógusoktól, hogy milyen speciális felada-tokkal (kihívásokkal) kell megbirkózniuk azoknak a tanároknak, akik roma többségű osztályokban tanítanak, többségük azt válaszolta, hogy több peda-gógiai és több szakmai problémával kell megküzdeniük, és nagyobb toleran-ciára van szükség. Amikor pedig azt kérdeztük, hogy kaptak-e segítséget ezeknek a problémáknak a megoldásához a továbbképzésektől, 71 százalé-kuk válaszolt igennel. Tehát a pedagógusok értékelése szerint a tovább-képzések ebben a tekintetben is kifejezetten sikeresnek voltak tekinthe-tők.
Amikor az iskolák jellemzői szerint is megvizsgáltuk a pedagógusok érté-kelő megjegyzéseit, az derült ki, hogy mind a három szempontból (a hátrá-nyos helyzetű gyerekek, a roma gyerekek és a roma többségű osztályok problémáinak megoldása) a Dél-alföldi Régió pedagógusai voltak a leginkább elégedettek, és a roma többségű osztályok problémáinak megoldása szem-pontjából a Dél-dunántúli Régió pedagógusai, valamint az iskolák közötti in-tegrációs programban részt vevő pedagógusok is az átlagosnál elégedetteb-ben nyilatkoztak.
111. táblázat
Milyen problémák megoldásában segített a továbbképzés? – az iskolák jellemzői alapján
Iskolák jellemzői
Észak-Magyarország 57,2 59,4 67,2 Észak-Alföld 55,1 59,3 69,7
Amikor pedig a fenti problémák megoldására kapott segítséget az egyes továbbképzések szerint elemeztük, az derült ki, hogy mindhárom probléma-kör megoldásában az átlagosnál is nagyobb segítséget kaptak a pedagógu-sok a tanulói értékeléssel és a multikulturális neveléssel foglalkozó tovább-képzéseken. Ezenkívül a szociálisan hátrányos helyzetű tanulók oktatási problémáinak megoldásában az átlagosnál is több segítséget kaptak a drá-mapedagógiával foglalkozó továbbképzéseken, a roma tanulók oktatási prob-lémáinak megoldásában pedig az óvoda és iskola közötti átmenettel foglalko-zó továbbképzéseken. A roma többségű osztályokban jelentkező problémák megoldásában a fentieken kívül a tanári kommunikációval foglalkozó tovább-képzéseket is hasznosnak minősítették.
112. táblázat
Milyen problémák megoldásában segített a továbbképzés? – a pedagógusok véleménye az egyes továbbképzésekről
Továbbképzés
és interkulturális nevelés 63,8 67,8 75,2 Tevékenységközpontú
pedagógiák 56,0 57,1 64,1
Óvoda–iskola átmenet
megkönnyítése 57,7 65,2 76,2 Projektpedagógia 41,9 55,0 71,8 Hatékony
A pedagógusok többsége tehát úgy értékelte a továbbképzéseket, hogy azok pozitív irányban befolyásolták a hátrányos helyzetű és roma gyere-kek problémáinak megítélését, és segítséget nyújtottak oktatási és neve-lési problémáik kezelésében.