Az alábbiakban a vállalkozói minőségre utaló, a bíróságok által is kidomborított főbb jellegzetességek kerülnek elemzésre.
a) Foglalkoztatási és rendelkezésre állási kötelezettség hiánya
A munkajogviszony fő elemeinek, vagyis a munkavállaló rendelkezésre állásának és a munkáltató (jelen esetben a platform) foglalkoztatási kötelezettségének a hiányát a szakirodalom és a bírósági döntések sem vonják kétségbe. Teljesen evidensnek mutatkozik, hogy a platform munkásnak nincs megjelenési, illetve munkavégzési kötelezettsége, ami általában a munkajogi szabályozásban a munkavállalók fő
262 Lásd még: Kiss Bettina Boglárka: A versenytilalmi klauzula komparatív bemutatása a nemzetközi gyakorlatban. Munkajog, 2018/1. 13-20.
263 Pimlico Plumbers Ltd v Smith, https://www.supremecourt.uk/cases/docs/uksc-2017-0053-judgment.pdf (2020. 12. 14.)
61
kötelezettségének tekinthető. Az is egyértelmű, hogy – jogi értelemben véve – minimális munkavégzési kötelezettség sem terheli a dolgozókat (például x órát kellene dolgozniuk egy adott napon/héten/hónapban) és a munkaidőt sem ellenőrzi a platform. Ezért ezen két alapvető munkajogi jellemző hiányában elvileg nehezen eshet szó munkajogviszonyról. Az is megállapítható, hogy ebben az értelemben a platform munkás „akkor dolgozik, amikor akar”, vagyis akkor kapcsolja be az applikációját amikor csak szeretné. Érdemes azonban megállni ennél a kijelentésnél egy gondolat erejéig. A munkavégzés időpontjának és mértékének a megválasztása az egyén autonómiájának magját jelenti. Ha részletesebben megvizsgáljuk a platform munkások mindennapjait, arra a következtetésre jutunk, hogy a valóságban (de facto) nem feltétlenül tudják szabadon megválasztani a munkavégzés időpontját. Ugyanis – abban az esetben, ha – a platformok határozzák meg a díjazást (ami óráról-órára változik), az a dolgozó, aki minél nagyobb bevételre szeretne szert tenni, kénytelen a napnak abban az időszakában munkát vállalni, ami jövedelmező lesz számára.
Viszont, hogy melyik az az időszak, már nem saját maga dönti el, hanem a platform határozza meg.
b) Személyes munkavégzési kötelezettség hiánya
Főszabály szerint a platform munkásoknak nincs személyes munkavégzési kötelezettségük, vagyis elméletileg átengedhetik másnak az elvállalt munkát, hiszen a lényeg, hogy az adott feladat el legyen végezve. Például a Deliveroo szabályzatában egyértelműen szabályozva van, hogy a futárok helyettest állíthatnak.264 Azonban – ahogy ez a fentiekben a munkavállalói jellemzők között is említésre került – igen csekély valószínűség van erre, mivel az alkalmazás/okos telefon személyhez kötött és a dolgozók nem fogják átengedni másnak a munkavégzést. Tehát ez inkább csak egy elméleti lehetőség marad a platform munkások számára.
c) Munkaeszközt a dolgozó biztosítja
264 Deliveroo UK Rider Privacy Policy, https://rider.deliveroo.co.uk/rider- privacy?__cf_chl_captcha_tk__=f6c3cf8fdb40898594dd25465742239e9f559361-1588678969-0-AbEQpDK-
G5c-BvulFAYJkbIJi4Z- YYmUgBQfX4o1diFLiBCzHPkZGr79MFWGB2UU3h2e26tzisgWYk3uHE7nNrsjU4Gz8GjaQGyGycbcknvpH-okXGDvTralstAi4VPbrDplz4vqjqlp23p8uqjVFhKgMVbp7a_T9uJORx5wY3gDBKCSZ5kUA1QUivd91vYQQn7516
tjJPLBLUD4IECN8rgXYdHvjT7ks8K_4TiR2mv5HasEvW-lt_bGc5PhfwFlWPNttCmxg6bbCQQkFxpoOtTDXerYzFOL7sCbv7EcFqV83RuQQ9yQCe7WPJGXp8OhA7GLDLvz
tq6ikQqyNKwu2-h06LpZBNSP9OwrOlTlAByj8oB_jTP0N-BTsNq5gs6UbeUeZtgvVHq1-
6kjgmmH0vaTalulkKt2IIpeWlTfuKs8nbJsMC_ObZ4E-SGn2GucGldTpQFchl6ws7RuGGL1VqwzsZSSsbH5bFCO85-ebZe1n5h5o0uCrAm4xw8ddX3epQ
62
Számos elemzett ítéletben meghatározó szerepet tölt be az a szempont, hogy a munkaeszközt (autót, biciklit stb.) a dolgozók saját maguknak biztosítják, illetve a felmerülő biztosítási, karbantartási költségeket is ők viselik. Ez egy alapvető jellemzőnek tekinthető a vállalkozói életben, viszont álláspontom szerint ennek jelentősége egyre inkább elhalványodik. Elég csak egy pillantást vetni a tradicionális munkaviszonyban is végbemenő folyamatokra, ahol egyre gyakrabban a munkavállalók a saját eszközeiket használják munkavégzésre.265
d) Teljesítményértékelés független a platformtól
Ahogy a fentiekben is megfogalmazásra került, a platform maga nem értékeli a dolgozó munkáját, hanem azt a fogyasztókra bízza (mintegy „kiszervezve”). A cégek ezzel az érvvel is indokolják, hogy valójában nem szólnak bele a teljesítményértékelésbe, azt a szolgáltatást igénybe vevő fél végzi el, így az teljességgel független tőlük. Ez tulajdonképpen mindkét félnek kockázatot jelent. Hiszen a platform sem lehet biztos abban, hogy a fogyasztó a valóságnak megfelelően értékel és adott esetben egy „jó munkaerőt” veszít el az automatikus döntésre alapozva.
e) A dolgozó viseli a kockázatokat
A platform munkásokra jellemző, hogy a kereslet oldalán fellépő fluktuáció (például egy adott időszakban kevesebben rendelnek fuvart, ételt stb.) kockázata az egyénre hárul.266 Vagyis viseli a munkavégzéssel járó ilyen típusú kockázatot is.267 A kockázatok telepítésének (vagyis, hogy kinek az oldalán áll fent) nagy szerepe van egy jogviszony minőségének az értékelésénél.268 Ugyanis a polgári jogi jogviszonyon alapuló munkavégzésnél a kockázatok a munkavégző oldalán összpontosulnak. Ezzel ellentétben, a munkajogviszonyban – a függőségi pozíció következtében – a munkáltató a kockázatok nagy részét átvállalja a munkavállaló oldaláról.269
265 Lásd. bővebben: a jelen dolgozat IV. 3. fejezete
266 Prassl (2018) 19.
267 A munkajogviszonnyal való összehasonlításképpen vegyünk alapul egy buszsofőrt. Nyilvánvalóan dolgoznia kell akkor is, ha egy ember, vagy éppen senki sem utazik a buszon és ugyanúgy meg fogja kapni a munkabérét, mintha teli lenne a busz utasokkal.
268Vö.: A munkajog kockázat-alapú megközelítéséről: Spector, Horacio: A Risk Theory of Exploitation. In Collins, Hugh – Lester, Gillian – Mantouvalou, Virginia (eds.): Philosophical Foundations of Labour Law.
Oxford University Press, Oxford, 2018. 205-228.
269 A kockázatok viselésének és elosztásának kiemelten fontos jelentősége van, nem csak a platform munkások klasszifikációjánál. Lásd: jelen dolgozat I. 2.3 fejezete.
63 f) A szerződés elnevezése
A munkavégzésre alapot adó szerződés elnevezése (például feladat-szerződés, vállalkozói szerződés) az önálló munkavégzési kategória mellett szerepeltethető szempontként.
Azonban ez egy igen gyenge érv, hiszen a munkajog dogmatikájában is évtizedek óta meghatározott és működő elv, hogy a szerződéseket nem az elnevezésük alapján kell elbírálni, hanem a leplezett szerződés alapján.270
g) Munkakör hiánya
A platform munkások nincsen előre meghatározott munkakörük, hanem csak a tevékenységük jellege (futár, sofőr, takarító, stb.) van előre meghatározva a szerződésükben. Ez a jellegzetesség arra utal(hat), hogy a felek között nem áll fent munkaviszony.
A fentiek alapján egyértelműen kitűnik, hogy egyelőre nem igazán lehet egy egységes, koherens irányvonalat, ítélkezési gyakorlatot, trendet megállapítani, még nemzeti szinten sem. Hiszen – ahogy látszik – több esetben is egy államban ugyanazon platform vonatkozásában a bíróság egyszer munkavállalói, másszor vállalkozói pozíciót állapított meg. Tehát levonható a következtetés, miszerint az egyes bírósági döntésekkel való kérdésrendezés („case by case”) egy lassú, nem rendszerszintű, nem strukturális megoldást nyújt.
1.3.2 Megoldási lehetőségek
A fenti – bizonyos értelemben egyszerűsítő, sematizáló és nehezen alkalmazható – bináris, kétdimenziós modell („vagy-vagy” logika) mellett természetesen léteznek más lehetőségek, kísérletek is az egyelőre beazonosíthatatlan jogviszonynak a munkajog jelenlegi rendszerébe való illesztésére. Többféle lehetőség is felmerülhet válaszként, ezek rövid felvillantása történik az alábbiakban. A megoldási alternatívák öt nagyobb csoportban kerülnek felosztásra aszerint, hogy milyen jogviszonyként lehetne a munkavégzési formát klasszifikálni.271 Az első feltevés értelmében a munkát végző személy maradhatna a jelenlegi pozíciójában, ami a legtöbb esetben a vállalkozói jogállás.
270 Ld. például az Mt. 27. § (2) bekezdése értelmében „[a] színlelt megállapodás semmis, ha pedig más megállapodást leplez, azt a leplezett megállapodás alapján kell megítélni.”
271 Gyulavári Tamás hasonló pontok mentén határoz meg megoldási alternatívákat: Gyulavári Tamás: Uber sofőrök és társaik: munkavállalók vagy önfoglalkoztatók? Jogtudományi Közlöny, 2019/3., 105. (a továbbiakban: 2019b)
64
Második pontként az kerül kifejtésre, hogy ha színlelt megállapodásként értékeljük a felek között fennálló viszonyt, az egy „klasszikus” munkajogviszonyt eredményezhetne. A következő álláspont szerint egy atipikus foglalkoztatási modellről van szó. A negyedik vélemény egy új – sui generis – jogi kategória megalkotása mellett foglal állást. Az utolsó elmélet szerint fő irányvonalként az univerzális munkajogi biztosítékok garantálását kell megfogalmazni.