Vágási paraméterek

A kísérleti állományokból 3 alkalommal – a 49., a 70. és a 84. életnapon – került sor a kiválasztott madarak próbavágására. A vágóhidak szabad kapacitásától függően ez az időbeni ütemezés egy-egy nappal később történt a 2-4. kísérlet alkalmával. A próbavágásra szánt mintákat (csoportokat) minden alkalommal az adott genotípust és az ivart reprezentáló egyedek alkották, melyek élősúlya legfeljebb ±3 %-kal térhetett el a kezelésre jellemző átlagtól. A kísérleti csoportokat reprezentáló nőivarú és hímivarú

70

brojlerek kísérleti próbavágásának adatait kísérletenként a 15., 16., 17. és a 18. táblázat tartalmazza.

Az első kísérletbe vont húscsirkék vágóértékét tekintve a legkedvezőbb vágási kihozatalt mindkét ivarban és mindhárom időpontban a kontrollként bevont Shaver Redbro érte el, bár ez a fölény 84 napos életkorra minimálisra csökkent. Az említett genotípus a vágási életkortól és az ivartól függetlenül nagyobb mellfilé kihozatalt produkált. A csontos, bőrös egész comb élősúlyhoz viszonyított százalékos aránya nem különbözött szignifikánsan a kettőshasznú pecsenyecsirkékétől, az ivarok között azonban megfigyelhető volt a nőivar kisebb combsúly százaléka 84 napos korban, mely ellentmond GRASHORN (2006) megállapításainak. Az abdominális zsír aránya a vágási életkortól függetlenül, szinte minden esetben az intenzívebb növekedési erélyű, színes brojlereknél volt nagyobb. Érdekes, hogy míg a kontroll csoport a 70. és 84. nap között megtriplázta a hasűri zsír mennyiségét, addig a TETRA-H hibridnél ez ’csupán’ a kétszeresére nőtt.

71 15. táblázat

Eltérő genotípusú pecsenyecsirke állományok 49, 70 és 84 napos korban végzett próbavágásának eredményei az ivartól függően (n = 20

db/ivar/genotípus) – 1. kísérlet

Vágási paraméterek - 49. nap

Genotípus Vágási paraméterek - 70. nap Shaver Redbro TETRA-H

Hímivar Nőivar Hímivar Nőivar

Vágási paraméterek - 84. nap Shaver Redbro TETRA-H Hímivar Nőivar Hímivar Nőivar

abcd A különböző betűk a sorokon belül statisztikailag igazolható különbségeket jelölik (P<0,05)

A standard kontrollként használt genotípus, a Shaver Redbro választásával kapcsolatban, nyomatékosítani szeretném, hogy már a vizsgálatok

72

megkezdése előtt is tudott volt, hogy a két, összehasonlításra kerülő hibrid – a hústermelő képesség alapján – egymásnak nem

minden tekintetben piaci konkurensei. A TETRA tenyésztői törekvése elsősorban a meglévő apai partner, egy jobb hústermelő képességű vonalra történő cseréjére irányult, tehát a kísérleti program megtervezésekor úgy gondoltuk, hogy elérendő célparaméterként egy nemzetközileg is jól ismert genotípus, a Shaver Redbro hízékonysági mutatói jó kiindulási alapot szolgáltatnak, hisz a későbbiekben a tiszta vonalak teljesítményét is mérni akartuk.

73 16. táblázat

Eltérő genotípusú pecsenyecsirke állományok 50, 71 és 85 napos korban végzett próbavágásának eredményei az ivartól függően (n = 20

db/ivar/genotípus) – 2. kísérlet

Vágási paraméterek - 50. nap

Genotípus

abcd A különböző betűk a sorokon belül statisztikailag igazolható különbségeket jelölik (P <0,05)

74

A második kísérletben mindhárom próbavágás eredménye alapján a legnagyobb vágási tömegeket a kakas csoportok érték el, ugyanakkor a vágási kihozatalok tekintetében nem minden esetben volt igazolható a hímivar fölénye. A tiszta vonalú ivadékok átlagához képest jelentős túlfejlődés (heterózishatás) figyelhető meg 71 napos életkorban a keresztezett (HE) utódok vágási kihozatalában, mindkét ivarban, amely egyrészt pozitív visszajelzés a tenyésztői munka sikerességét tekintve, másrészt jelezni kívánja az optimális vágási életkort a fejlesztés alatt álló hibrid esetében.

Ugyanez a csoport 85 napos korban a HH (régi apai) vonal teljesítményét ugyan felülmúlta, de az új, húsirányú apai vonal (EE) eredményeit nem tudta hozni.

Heterózishatást elsősorban olyan értékmérő tulajdonságok esetében várunk, melyeknek alacsony az örökölhetősége, azaz kis h²-értékkel jellemezhetők.

Az 1940-es években az első intenzív termelésű állat-hibrideket produkáló baromfitenyésztésben ma is a heterózishatás folyamatos növelése és az abban rejlő genetikai lehetőségek kihasználása a cél, amit a keresztezési partnerek tisztavonalú- és keresztezett ivadékainak teljesítmény-változásával mérünk.

A mai modern hibridtenyésztés komplex, közel tucatnyi értékmérő tulajdonság egyidejű figyelembevételét és finomhangolását igényli a versenyképes tenyész- és végtermék-állományok létrehozásához. A tenyésztési eljárások nyomán (többnyire reciprok rekurrens vagy rekurrens szelekció) a pedigré állományokban nő a homozigozitás. A tojó- és húshibrid tenyésztés gyakorlatában rendszerint 4, illetve 3 kipróbált, és az utódteszt-eredmények alapján bizonyítottan legjobb alapvonal kombinációja adja a piacra kerülő végterméket, amely aztán a tenyésztő reménye szerint az alapvonalak minden kedvező tulajdonságát ötvözi. A jövőben több vonal

75

használatával és több keresztezési szint beiktatásával a heterózishatás előnyei sokoldalúbban lennének kiaknázhatók.

A mellfilé élősúlyhoz viszonyított aránya az új EE vonalnál bizonyult a legjobbnak 50 és 85 napos vágási életkorban, míg 71 naposan ez a fölény nem volt számottevő. A keresztezett (HE) kakasok mellfilé kihozatala ugyan magasabb értéket ért el, mint a HH vonalé, de attól nem minden esetben különbözött szignifikánsan (P>0,10). Az egész comb arányában nem tapasztaltam statisztikailag igazolható különbségeket az egyes genotípusok között. A próbavágási eredmények alapján jól érzékelhető az intenzív növekedés nem kívánatos mellékterméke az abdominális zsír növekvő jelenléte, amely szelekcióval sikeresen csökkenthető. Mivel a program első szakaszában ilyen irányú törekvés még nem volt, ezért nem meglepő módon a legmagasabb értéket az új kakasvonal (EE) egyedeinél tapasztaltam mindkét vizsgált életkorban, amit a komputer tomográffal (CT) végzett testösszetétel vizsgálatok is egyértelműen megerősítettek. A HH és HE genotípusok értékei ettől nem szignifikánsan tértek el, és alacsonyabbak voltak 50 és 71 napos életkorban (16. táblázat).

A harmadik kísérletben (17. táblázat) a két tiszta vonal teljesítménye most is szélső-értékként jelenik meg, míg a keresztezett állomány minden életkorban és mindkét ivarban köztes helyet foglal el. Az egyszerűség kedvéért, ha a 10 hetes korra elért vegyes ivarú átlagsúlyokat tekintjük, akkor ebben a kísérletben az F1 ivadékok elmaradása a tisztavonalak átlagteljesítményéhez képest 5,1%-os, míg a 2. kísérletben ugyanez az érték 4,5% volt. HORN (2000) szerint a csirkék 8 hetes kori testtömegének örökölhetősége (h²-érték) a hímivarban 0,5 és a nőivarban 0,42, míg CHABAULT és mtsai. (2010) 12 hetes csirkéken 0,34-0,5 értékeket

76

állapítottak meg, tehát nem ennél az értékmérő tulajdonságnál indokolt a heterózishatás keresése.

Ugyanakkor fontos észrevenni, hogy a 2. és 3. kísérletben a két keresztezett (F₁) állomány teljesítménye közötti különbség (2763 gr vs. 2787 gr) kisebb volt, mint 1%, azaz a keresztezés jellege (HE vs. EH) nem befolyásolta az ivadékok 10 hetes korra elért élőtömegét.

17. táblázat

Eltérő genotípusú pecsenyecsirke állományok 50 és 71 napos korban végzett próbavágásának eredményei az ivartól függően (n = 15

db/ivar/genotípus) – 3. kísérlet

Vágási paraméterek - 50. nap

Genotípus

abcd A különböző betűk a sorokon belül statisztikailag igazolható különbségeket jelölik (P<0,05)

77

A TETRA-H hústermelő képességének javítását célzó nemesítő munka sikerét a vágási eredmények is alátámasztják a kísérletsorozat negyedik, egyben befejező szakaszában. A TETRA HB Color egyedek vágási kihozatala – egy kivételtől eltekintve – minden vizsgálati időpontban és mindkét ivarban felülmúlták a TETRA-H madarak hasonló értékeit (18.

táblázat). Ez a javulás döntően a mellizom élősúlyhoz viszonyított arányának növekedéséből adódott, mivel a combizom vágáskori súlyhoz viszonyított aránya döntően nem változott, vagy ha igen, akkor csökkent a TETRA-H madarakhoz viszonyítva. A hasűri zsír megnövekedett jelenléte a nagyobb növekedési erélyre történő szelekció hozománya. A kísérletben kontrollként használt kereskedelmi forgalmazású Shaver Farm csupán a 86 napos korban mért alacsonyabb abdominális zsír tekintetében mutatott az új hibridénél kedvezőbb értékeket.

78 18. táblázat

Eltérő genotípusú pecsenyecsirke állományok 51, 71 és 86 napos korban végzett próbavágásának eredményei az ivartól függően (n = 10

db/ivar/genotípus) – 4. kísérlet

Vágási paraméterek - 51. nap

Genotípus

Tetra-H Tetra HB Color Shaver Farm Hímivar Nőivar Hímivar Nőivar Hímivar Nőivar

Vágási paraméterek - 71. nap Tetra-H Tetra HB Color Shaver Farm Hímivar Nőivar Hímivar Nőivar Hímivar Nőivar

Vágási paraméterek - 86. nap Tetra-H Tetra HB Color Shaver Farm Hímivar Nőivar Hímivar Nőivar Hímivar Nőivar

abcd A különböző betűk a sorokon belül statisztikailag igazolható különbségeket jelölik (P <0,05)

79

A testsúly és a zsírbeépülés pozitív kapcsolata a kísérletek alatt ugyan sok esetben bizonyítást nyert, a kapott eredmények alapján azonban mégsem állíthatjuk egyértelmelműen, hogy a nagyobb vágási súly több hasűri zsírt eredményez. A nőivar intenzívebb zsírosodási hajlamát NAZLIGUL és mtsai. (1993), valamint MIGNON-GRASTEAU és mtsai. (1998) behatóbban tanulmányozta. A vágott test zsírosságára vonatkozóan tehát indokoltak a további, más típusú vizsgálatok.

A kísérlet során a csirkék túltartásával – intenzív takarmányozás és kontrollált környezeti feltételek mellett ezzel számoltunk – a testsúlynövekedés és testösszetételváltozás jellegzetességeit kívántam megvizsgálni a standard (8-9 hét) hizlalási időszaknál hosszabb nevelési idő esetén, tehát ebben jócskán volt kutatói kíváncsiság is, de úgy gondolom, hogy a kapott eredmények semmiképpen nem tekinthetők haszontalannak.