Az alternatív baromfihús előállítás kialakulása,

A FAO (2010) néhány évvel ezelőtti becslése alapján a világ baromfihús termelése 2010 és 2020 között átlagosan évi 2 %-kal növekszik. Egy ennél valamivel frissebb adatsor (OECD-FAO 2012, USDA, 2013) azt valószínűsíti, hogy a világon az előállított baromfihús mennyisége 2020-ban el fogja érni a 120 millió tonnát, amivel óriási lépést tesz abban az irányban, hogy a sertést megelőzve a világ legjelentősebb hústermelési ágazatává váljon. A baromfihús előnye elsősorban a relatíve alacsony előállítási költségekben és fogyasztói árban, a rövid nevelési időben, valamint a többi állatfajnál kevesebb, üvegházhatásért felelős káros gáz kibocsátásában rejlik.

Ennek ellenére a korábbi előrejelzéseknél visszafogottabb növekedési ütem várható a piacon, melynek okai között szerepelnek a csirkehússal szemben támasztott fokozódó társadalmi elvárások (animal welfare – állatjólét, ill.

állati közérzet, footprint – környezeti lábnyom kérdése), az egészséges életmódra való törekvés és az öregedő európai népesség, amely egyre kevesebb húst fogyaszt (EURÓPAI BIZOTTSÁG, 2014).

EMMERSON (2003) átfogó tanulmánya szerint ez az ún. niche piac határozott növekedést mutat, amely a korábban csak legyintő multinacionális cégek érdeklődését is felkelti oly annyira, hogy új stratégiákat dolgozzanak ki a tenyésztési munka terén, amivel komoly hatást gyakorolnak a baromfihús-előállítás ma ismert szerkezetére.

A baromfihús előállítás iparosodása a múlt évszázad derekán kezdődött. Az első intenzív növekedésű húshibrid az 1950-es években került kereskedelmi forgalomba. Ezek a konstrukciók leginkább azon profitorientált termelők

8

körében váltak népszerűvé, akik minimális veszteséggel, minél rövidebb idő alatt nyereségessé kívánták tenni üzleti tevékenységüket (SZALAY I., 2004).

A fehér tollú brojlerek megjelenésével szinte egy időben, az 1960-as évektől a liberálisan gondolkozó francia gazdák kezdeményezésével született meg a Label Rouge program. A ma már fogalomnak számító, világszerte elismert Label Rouge védjegyű csirkéket tradicionális módon, szabadtartásban nevelik, standard előírásoknak megfelelően. A szigorúan ellenőrzött szabályok biztosítják az állatok jólétét és az ehhez szükséges környezeti feltételeket, miközben prémium kategóriájú baromfihús előállítását teszik lehetővé. A hangsúly az ellenőrzött termék előállításán van, mely biztosítja a vásárlót a termék minőségi megfelelőségéről és az előállítás módjáról.

A Label Rouge programban kötelező a speciális, lassú növekedésű genotípusok használata, melyek az optimális vágási súlynak számító 2,2 kilogrammot 12 hetes korra érik el. Ezzel szemben az ipari brojler 6 hét alatt minden további nélkül éri el ezt a tömeget. A lassabb növekedés nemcsak a csontok, az izomzat és a szervek harmonikusabb fejlődését segíti elő, hanem a hús minőségét is pozitívan befolyásolja (FANATICO és mtsai., 2002). A vágott test nyújtottabb, a kommersz brojlercsirkénél kisebb mellfilével, ellenben nagyobb combbal rendelkezik. Emellett a lassabb növekedésű genotípusok jobban alkalmazkodnak a szabadtartásos körülményekhez, mint az intenzív hibridek. A kétféle tartásmód néhány fontosabb kritériumát az 1.

táblázat tartalmazza, míg az 1. ábra azt szemlélteti, hogy Franciaországban az eltérő tartási rendszerek preferenciája milyen volt 2013-ban az egész, illetve a darabolt termékek piacán.

9 1. táblázat

A Label Rouge program néhány fontosabb pontja

(Forrás: SYNALAF, 2013)

Kritériumok Iparszerű előállítás Label Rouge (tradicionális) program

Fajta gyors növekedési erélyű lassú növekedésű, ellenálló Vágási életkor 35 vagy 40 nap minimum 81 nap

Tartásmód zárt istálló kifutós vagy szabadtartás Élettér nincs standard maximum 400 m² Telepítési sűrűség 20-25 madár/m² maximum 11 csirke/m²

Szabad terület - - 2 m²/madár a kifutós tartás esetén - korlátlan a szabadtartásnál Takarmány nincs standard 100% növényi eredetű, vitaminok és

ásványi anyagok, legalább 75%

szemes takarmány Húsminőség - organoleptikus (szín, szag, íz)

tulajdonságok rendszeres ellenőrzése

Ellenőrzés - független minősítő szervezet

(Forrás: SYNALAF, 2013)

1.ábra

A fogyasztói piac alakulása Franciaországban (2013)

10

A prémium minőségű baromfinevelő programban 2013 évben 250 cég, közel 6000 francia farm (hús-, és tojástermelő) vett részt. A vásárolt naposcsibék 60%-a háztáji gazdaságban nevelődött. Az összes termelés 90,2 millió csirke volt, ami 2%-kal több mint 2012-ben. A Label csirkehúsnak mintegy 5%-át exportálták. Ennek a mennyiségnek a 19%-a darabolt, 70%-a pedig egész testben volt értékesítve. A francia termékek fő importőrei 2014-ben Belgium, Hollandia, Németország, Svájc és az Egyesült Királyság voltak. Legnagyobb részben Hollandiában és Svájcban nőtt az igény a 2013-as évhez képest az ilyen típusú termékek iránt (SYNALAF, 2015).

Az ezredfordulóig egyre sűrűsödő állategészségügyi botrányok kirobbanása miatt, az Európai Bizottság és az EU tagállamok – országonként eltérő módon – korlátozták a piacokon az élő-, valamint a szabadtartásos vidéki baromfi árusítását. Ennek következtében sajnálatos módon drasztikusan csökkent a kisgazdaságok száma, melyek fontos szerepet töltenek be a tradicionális gazdálkodás és a vidéki szociális hálózatok fenntartásában. A háztáji gazdaságok érdekképviseleti szervezetei ezért 2007-ben létrehoztak egy szövetséget (ERPA= European Rural Poultry Association), mely védelmet biztosít és támogatja a termelőket, valamint segít megelőzni a korábban, a szabadtartásos gazdálkodás kapcsán felmerült problémákat. Az alapító országok Belgium, Spanyolország, Olaszország és természetesen a szabadtartásos baromfitenyésztés szülőhazája; Franciaország. Tagjai olyan országos szervezetek, melyek összefogják és segítik a szabadtartásos rendszerben baromfihúst előállító termelőket, valamint olyan tenyésztő cégek, amelyek a megfelelő genotípust (közepes, illetve lassú növekedési erélyű, színes tollú, rusztikus fajták) biztosítják a gazdák részére.

11

Az ERPA által képviselt értékek – a teljesség igénye nélkül – a következők:

• az állattartás tradicionális formájának megőrzése, az állatjóléti és környezeti szempontból etikus baromfihús előállítás ösztönzése,

• a genetikai diverzitás fenntartásának elősegítése olyan baromfi genotípusok használatával, melyek nemesítése során valamilyen helyi, őshonos fajta is szerepet kapott,

• a prémium minőségű és egészséges baromfihús ellenőrzött körülmények közötti előállítása.

Magyarországon 2001-ben alakult meg a Magyar Szabadtartásos Baromfitermelők Szövetsége, mely a hazánkban nagy számban megtalálható háztáji és kisüzemi baromfitartókat fogja össze és képviseli. Nem sokkal megalakulásukat követően, a francia minta alapján létrehozták a Red Master programot (ZOLTÁN, 2004). A programban jelenleg a Master Good cégcsoport vesz részt, mely néhány éve felismerve a niche piaci lehetőségeket, elindította a szabadtartásos baromfinevelést, vágást és értékesítést, integrációs formában. A Tanyasi csirke márkanévvel ellátott termék – a hagyományos brojlercsirkénél másfélszer magasabb ára ellenére – növekvő népszerűségnek örvend, elsősorban az egészségtudatos és anyagilag tehetősebb vásárlók körében (TIKÁSZ és mtsai., 2008). A magyar és francia párhuzamosság apropóján fontos azt megjegyezni, hogy Franciaországban az ipari vágócsirke fogyasztói árához képest a Label termékek 4-6-szor magasabb áron történő értékesítése nélkül, az előállítás többletköltségei nem térülnének meg, ami ebben az esetben komolyan veszélyeztetné a hizlalás rentabilitását.

12

2.2. Az alternatív tartási rendszerben használt tyúkfajták