munkarehabilitációJa A mentális zavarral élő emberek felépülését segítő pszichoszociális rehabilitáci-ós technikák közül kiemelkedő fontosságú a munkarehabilitáció, mely hozzá-járul a mentális zavarokhoz kapcsolódó stigmák lerombolásához is. Különösen a nyílt munkaerőpiaci foglalkoztatásban való részvétel az, ami a társadalmi és az önstigmatizációt megszüntetheti, a társadalmi integrációt elősegítheti. A mentális zavarral élő megváltozott munkaképességű személyek hátrányban vannak a többi fogyatékossággal élő csoporthoz képest, ezért a munka világában is kiemelt támo-gatást igényelnek (Bulyáki és Harangozó, 2016).
Azt, hogy milyen előnyökkel jár a mindennapos munkába járás, Liberman az alábbiakban foglalja össze:
„Ha a mentális betegségben szenvedő ember, mindennap dolgozni jár, akkor:
▪ visszanyeri a méltóságát, elégedettségét és megerősítést jelent neki, hogy pro-duktívnak érezheti magát;
▪ lehetősége nyílik a kapcsolatteremtésre és a kollégáival való interakciókra;
▪ barátságot köthet a kollégáival és szabadidős tevékenységet szervezhet velük a munkahelyén kívül;
▪ lehetősége nyílik a szociális problémamegoldó készségek modellkövetéssel való elsajátítására, miközben megfigyeli a kollégáit és feletteseit az interakci-óik során;
▪ részesül a tervezett és rendszeres tevékenységek kedvező hatásában, ami a de-presszió, a szorongás, az aggodalmaskodás és a pszichózis tüneteinek enyhü-léséhez vezet;
▪ javul az önbizalma és az önértékelése, növekszik a felelősségérzete és a jövőbe vetett hite – ha a depresszió, a szorongás és a pszichotikus tünetek enyhülnek;
▪ az állás megszerzésével és megtartásával sikerélményhez jut;
▪ javulnak a kognitív képességei, mert a munka koncentrációt, emlékezeti, prob-lémamegoldó és döntéshozatali készségeket igényel;
▪ pénzt keres, ami olyan általános megerősítés, ami az alapvető szükségletei kielé-gítéséhez szükséges javakhoz (pl. élelmiszer, lakhatás) és a mindennapi életben élvezetet jelentő javakhoz juttatja;
▪ védettséget szerez a visszaeséssel szemben, mivel a munkahely gyakran védel-met nyújt a stresszel és a neurokognitív vulnerábilitással szemben;
▪ a „dolgozó” státuszába és szerepébe kerül, megerősödik identitásában, aminek nagy értéke van a másokkal való kapcsolatteremtésben és a saját magával kap-csolatos jó érzések kialakulásában;
94
▪ olyan érzelmi, szemléleti és viselkedéses élményekben részesül, amely a felépü-lés, egészségesség, és normális életvitel részei.” (Liberman, 2010 idézi Bulyáki, 2012, 59.)
A mentális zavarral élők jelentős része szükségesnek tartja a munkarehabilitációt (Harangozó, Gombos és Szabó, 2002), és a versenyképes munkahelyeken, verseny-képes bérért való elhelyezkedést tartják a legkívánatosabbnak (Noble, 1998 idézi Bulyáki, 2012, 61.).
A munkarehabilitáció színterei lehetnek az egészségügyi és a szociális ellátások.
A mentális zavarral élő emberek foglalkoztatását, munkarehabilitációját célzóan kü-lönböző modellek léteznek.
A pszichoszociális fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatásának legeredmé-nyesebb formája a támogatott foglalkoztatás (supported employment), amelynek keretében a munkavállalási tanácsadók, munkapszichológus, pszichiáter, mentál-higiénés szakember multidiszciplináris teammunkában, egyéni esetmenedzseléssel komplex szolgáltatást nyújtanak. Ezen foglalkozási rehabilitációnak része a felmé-rés–felkészítés–elhelyezés–mentorálás.
A támogatott foglalkoztatás
Meghatározása: olyan speciális munkaerőpiaci szolgáltatás, amely mind a megvál-tozott munkavégző képességű ember, mind az őt fogadó munkáltató részére teljes körű segítséget, támogatást nyújt a sikeres, hosszan tartó foglalkoztatás érdekében.
Célja, hogy a megváltozott munkavégző képességű személyek emberi méltóságuk megtartásával, egyéni szükségletüknek megfelelő segítség mellett, a nyílt munkaerő-piacon, a „normál” munkahelyen, az elvégzett munka értékének megfelelő fizetésért dolgozhassanak. A hosszú távú támogatás pedig elsősorban azoknak jár, akiknek erre szükségük van a munka megtartása érdekében (Salva Vita Alapítvány, 2000 idézi Bulyáki, Harangozó és Falloon, 2004, 20.).
A támogatott foglalkoztatás filozófiája öt alapvető emberi jogra épül, ezek:
▪ Mindenkinek joga van arra, hogy emberi méltóságát tiszteletben tartsák.
▪ A szabad választás joga mindenkit megillet.
▪ Mindenkinek joga van az emberi kapcsolatok kiépítéséhez és a közösségi élet-ben való egyenrangú részvételhez.
▪ Mindenkinek joga van a társadalmi életben való aktív részvételre.
▪ Mindenkinek joga van a helyi közösségben való integrált élethez.
A támogatott foglalkoztatás gyökere a normalizációs elv, amely többek között azt is kimondja, hogy minden állampolgárnak joga van a fizetett munkára, továbbá a tár-sadalomban való teljes életre (Salva Vita Alapítvány 2000, idézi Bulyáki, Harangozó és Falloon, 2004. 20.).
95
A támogatott foglalkoztatás kialakulása
A világ számos országában követőre talált ez a foglalkoztatási forma, képviselői munkájukkal hozzájárultak ennek a módszernek az elterjedéséhez. A támogatott foglalkoztatás rendszerét az Amerikai Egyesült Államokban dolgozták ki, ahol nagy hagyománya van a diszkrimináció elleni küzdelemnek, a faji megkülönböz-tetéssel szembeni fellépésnek az egyenlő állampolgári jogok biztosítása érdekében.
A nyílt munkaerőpiacon, integrált környezetben történő munkavállalás támoga-tására a hetvenes évek vége felé jöttek létre az első kísérleti projektek (1973-ban:
törvény a rehabilitációról; 1990-es évek: törvény a tisztességes munkabérekről és a lakhatásról; törvény az egészségügyi ellátással kapcsolatos pénzügyi akadályok elhárításáról, ún. utalványok létrehozása a munkával kapcsolatos szolgáltatások megvásárlásához) (Cook és Rozzano, 2000 idézi Bulyáki, Harangozó és Falloon, 2004).
Európában a második világháború után, a győztes országok hadirokkantjainak védelmére, megbecsülésük kialakítására irányultak az első lépések. Angliában 1944-ben született törvény a megváltozott munkavégző képességű személyek foglalkoz-tatására. Az amerikai tapasztalatok alapján a nyolcvanas évek közepétől kezdve az Európai Unió tagállamaiban is létrejöttek a támogatott foglalkoztatást nyújtó szer-vezetek, amelyek nemzeti egyesületekbe tömörültek, s céljuk volt a szakmai tapasz-talatcsere és a módszer továbbfejlesztése mellett a foglalkoztatáspolitika és a szoci-álpolitika befolyásolása.
A Támogatott Foglalkoztatás Európai Egyesületét (European Union of Supported Employment [EUSE]) 1990-ben alapították meg az európai nemzetek, amely az Európai Fogyatékossági Fórumon keresztül gyakorol hatást az európai foglalkoz-tatáspolitikai irányelvek, nemzeti akciótervek alakítására, és kétévenként, változó helyszínen, nemzetközi fórumot biztosít a szakmai eredmények bemutatására, a ta-pasztalatcserére, a szervezetek közti partnerkapcsolatok kialakítására.
A támogatott foglalkoztatás ismérvei
▪ Egészséges emberek körében végezhető
▪ A mentális zavarral élő egyén preferenciájára és készségeire alapozott
▪ Gyors és célzott előképzést, illetve készségfejlesztést biztosít
▪ Magas szintű menedzseri munkát igényel a munkahelyek felkutatásában
▪ Szoros együttműködést alakít ki a munkával kapcsolatos és pszichoszociális szolgáltatókkal (hasonlóan az asszertív esetmenedzseléshez)
▪ Hosszú távú támogatást biztosít a kliens számára (Bulyáki, Harangozó és Falloon, 2004)
96
A támogatott foglalkoztatás során alkalmazott lépések, feladatok
▪ A munkavállaló egyéni szükségleteinek, képességeinek, készségeinek felmérése (a mentális zavarral élő embert segítő szakemberek és a munkapszichológus bevonásával).
▪ Egyéni, személyes preferenciára épülő (az ideális és a „még jó” munkahelyek kiválasztása), munkarehabilitációs terv kidolgozása (a klienst segítő szakember bevonásával).
▪ Célzott készségfejlesztés (az adott munkahelyen szükséges készségek megta-nítása, minél inkább a reális helyszíneken); egyéni és/vagy csoportos tréning a munkakeresés és a munkavállalás hatékonyabbá tétele érdekében.
▪ A munkavállalásra jelentkezőt segítő esetmenedzser és a támogatott foglal-koztatást biztosító team javaslata, valamint a munkarehabilitációs terv alapján az ideális munkahely feltárása a kliens számára, amely első lépésben mindig nyílt munkaerőpiaci munkahely, nem pedig védett munka. A munkakeresés-ben a kliens és segítői is részt vesznek.
▪ Pozitív kapcsolatépítés a kiválasztott munkahellyel; a munkaerő „értékesíté-se”. Sokszor elegendő, ha a kliensek maguk keresnek munkahelyet és erre ké-szítjük fel őket.
▪ Utánkövetés (a kliens sorsának figyelemmel kísérése a munkahelyén, rendsze-res, szükséglet szerinti kapcsolattartás a munkavállalóval és a munkaadóval).
(Bulyáki, Harangozó és Falloon, 2004)
Az Ébredések Alapítvány munkatársai a kilencvenes évek közepén kidolgozták a mentális zavarral élő megváltozott munkaképességű emberek nyílt munkaerőpiaci foglalkoztatásra felkészítő programját. Az alapítvány módszertani anyagát az OFA (Országos Foglalkoztatási Közalapítvány) támogatásával 2004-ben megjelentette.
Az Ébredések Alapítvány a Szigony Alapítvány a Közösségi Pszichiátriáért Alapít-vánnyal létrehozta a Szigony Munkaközvetítő Stúdiót a mentális zavarral élő embe-rek nyílt munkaerőpiaci foglalkoztatásának elősegítésére. A későbbiekben más civil szervezetek is elindítottak programokat a fentebb leírt célok megvalósításának érde-kében pl. Sotéria Alapítvány.
Magyarországon 2003–2004-től az Alternatív Munkaerő-piaci Szolgáltatók nyúj-tottak Komplex Munkaerő-piaci Szolgáltatásokat a megváltozott munkaképességű pszichoszociális fogyatékossággal élő személyeknek a célcsoport bevonásával, felmé-réssel, felkészítéssel, állásajánlat feltárással, munkába közvetítéssel és elhelyezéssel és utókísérés keretében mentorálással. A bevonás a munkavállalási tanácsadók feladat-köréhez tartozott, akik a pszichiáterekkel, szociális alapszolgáltatókkal együttműködve végezték e tevékenységüket. Az ügyfelekkel szolgáltatási tervet készítettek, a munka-pszichológus elvégezte a felmérést, a program a munkavállalási tréninggel folytatódott.
A felkészítő tréning tematikája39
39 A részletes tematika elérhető: Bulyáki, 2016.
97
A munkavállaláshoz, álláskereséshez kapcsolódó készségek fejlesztése
▪ Tájékoztatás az ápolt, gondozott külső megjelenés fontosságáról, készségfej-lesztés a hatékony bemutatkozás kapcsán.
▪ Önéletrajz írásának megtanítása, nyomtatott sajtó használatának megtanítása, telefonon való érdeklődés készségének fejlesztése, internetes álláskeresési tech-nikák elsajátítása.
▪ Készségfejlesztő tevékenység: informatikai kompetenciák fejlesztése.
▪ Felkészítés az első interjúra.
▪ A nehéz helyzetek gyakorlása, készségfejlesztés, családtagok, barátok bevoná-sával.
▪ Tájékoztatás a munkába állás kapcsán szükséges dokumentumokról.
▪ Alapvető társalgási készségek fejlesztése.
A munkahely megtartásához kapcsolódó készségek fejlesztése
▪ Készségfejlesztés a napi rutin és a pénzbeosztás kapcsán.
▪ Stresszel járó beszélgetésekre való felkészítés, készségfejlesztés.
▪ Relapszusprevenció, krízisterv.
▪ Hatékony kommunikáció, a hatékony konfliktuskezelés készségének fejlesztése.
▪ A pozitív érzés kifejezése, pozitív szemléletű kérés és negatív érzés hatékony kifejezésének fejlesztése, az asszertív kommunikáció erősítése.
▪ Problémamegoldó készség fejlesztése. (Bulyáki, 2016)
A pszichoszociális fogyatékosság problémájával élők foglalkoztatása a munka-vállalók létszámát tekintve leginkább a szociális foglalkoztatás keretében és az akk-reditált munkáltatók által biztosított rehabilitációs foglalkoztatásban valósul meg, amelyekhez a költségvetés támogatást biztosít. A szociális foglalkoztatást a jelenlegi szabályozás intézményi jogviszonyhoz köti, míg az akkreditált munkáltatónál törté-nő munkavállalás feltétele a komplex mitörté-nősítés során megállapított, legalább 40%-ot meghaladó egészségkárosodás. A szociális foglalkoztatás támogatási rendszerébe való újonnan történő belépés korlátozottsága, a szociális foglalkoztatás rendszeré-nek 2017. évi átalakítása, illetve a foglalkoztatásra rendelkezésre álló szűkös forrá-sokra tekintettel a szociális intézményen belüli foglalkoztatást biztosító szerveze-tek egyre nagyobb számban kezdeményezik rehabilitációs akkreditációjukat.
A szociális foglalkoztatás és az akkreditált munkáltatók által biztosított rehabilitációs foglalkoztatás A foglalkoztatás főbb jellemzői:
1. Szociális foglalkoztatás, ezen belül:
a) munkarehabilitáció
b) fejlesztő-felkészítő foglalkoztatás 2. Akkreditált foglalkoztatók által biztosított:
a) tranzit foglalkoztatás
98
b) tartós foglalkoztatás
3. Nem tartozik egyik foglalkoztatási formához sem, de a legkorábbi, általánossá vált intézményhez kötött szocioterápiás foglalkoztatás, amely lehet:
a) munkaterápia
b) terápiás és készségfejlesztő foglalkozás c) képzési célú foglalkozás
Szociális foglalkoztatás A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 99/B. § (1) bekezdése szerinti szociális intézményen belüli foglalkoztatási formák mindegyi-ke az ellátott meglévő képességeire építve, korának, fizikai és mentális állapotának figyelembevételével kerül megszervezésre.
A szociális foglalkoztatás formái
▪ Munkarehabilitáció: az ellátott személy munkakészségének, valamint testi és szellemi képességeinek munkavégzéssel történő megőrzése, illetve fejlesztése, továbbá a fejlesztő-felkészítő foglalkoztatásra való felkészítés.
▪ Fejlesztő-felkészítő foglalkoztatás: az érintett személy számára munkafolyamatok betanítása és foglalkoztatása révén az önálló munkavégző képesség kialakítása, helyreállítása, fejlesztése, valamint az ellátott felkészítése védett munka kereté-ben, illetve a nyílt munkaerőpiacon történő önálló munkavégzésre.
Mindkét foglalkoztatási forma célja az érintett foglalkozási rehabilitációjának megvalósítása, rendszerint a foglalkoztatási formák egymásra épülésével.
A foglalkoztatási formák részcéljaikból adódóan a foglalkoztatás rendszerességé-ben, időtartamában, intenzitásában, a foglalkoztatás jellegében el kell, hogy térjenek egymástól.
Közös a munkatevékenység ellátására való alkalmasság, amelynek megítélése az ellátott egészségi állapotára, annak megőrzésére tekintettel kardinális kérdés.
A szociális foglalkoztatás esetében a fejlesztő tevékenység jogszabályi kötele-zettsége a foglalkoztató intézménynek, és tartalmát az adott célcsoport szükségle-tei határozzák meg. A pszichoszociális fogyatékossággal élők esetében a fejlesztés kiterjedhet a stresszkezelő tréningekre, személyiségfejlesztő csoportra, mindennapi életvezetési és szociális készségek tréningjére, egyéni segítő beszélgetésekre. A szoci-ális foglalkoztatás során nagy jelentőséggel bír az egyénre szabott munkatevékenység kiválasztása, begyakorlása, önálló végrehajtása, melyet a segítő figyelemmel kísér és csak szükség esetén avatkozik be.
A szocioterápiás foglalkoztatás – bár nem tartozik a szociális foglalkoztatáshoz –, azonban annak egy lehetséges előszobájává válhat az érintett egészségi állapotának függvényében. Mivel e foglalkoztatás az érintett képességeinek fenntartását, fejlesz-tését célozza – melynek csupán egy lehetséges eszköze a munkavégzés – ezért a szo-ciális foglalkoztatástól való elhatárolása továbbra is szakmailag indokolt. A szoszo-ciális törvény a szociális foglalkoztatás, a személyes gondoskodást nyújtó szociális
intéz-99
mények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet pedig a szocioterápia fogalmát, feltételeit, célját, maximális óraszámát egy-értelműen rögzíti, amely alapján az intézményekben ezek szétválasztása megtörténik.
A szociális foglalkoztatásra való alkalmasság megítélése a jelenlegi jogszabályi kör-nyezetben a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalhoz telepített, a szocioterápiás foglalkoztatásra való alkalmasság esetében továbbá az intézményvezető is rendelke-zik kompetenciával.
Rehabilitációs foglalkoztatás
A megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatók akkre-ditációjáról, valamint a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásá-hoz nyújtható költségvetési támogatásokról szóló 327/2012. (XI. 16.) Korm. rendelet szerinti foglalkoztatás alanyi köre a komplex minősítéssel rendelkező, megváltozott munkaképességű személyek.
A rehabilitációs foglalkoztatás formái
▪ Tranzit foglalkoztatás, amelynek alanyai: komplex minősítés szerint rehabilitálha-tó minősítéssel (B1, C1) rendelkező megváltozott munkaképességű személyek
▪ Tartós foglalkoztatás, melynek alanyi köre: fő szabály szerint „komplex minősítés szerint rehabilitációja nem javasolt” minősítéssel rendelkezők, illetve fogyaté-kossági támogatásban részesülők (B2, C2, D, E).
A szociális foglalkoztatás alanyi körére tekintettel a fejlesztő-felkészítő foglalkoz-tatásban lévők egészségi állapotuk, munkavégző képességük alapján a rehabilitációs foglalkoztatás alanyává válhatnak. A munkarehabilitációból való átkerülés figyelembe véve a célcsoport alacsony vagy hullámzó munkakapacitását, terhelhetőségét – felté-telezve a szakszerű kiválasztást – nem igazán lehetséges.
A mentális problémával élők esetében több probléma van: hatékonyabb a támoga-tott foglalkoztatás, mint a hagyományos lépcsőzetes. Ez egyből a maximális célt tűzi ki, és a munkaerőpiacot, az integrált foglalkoztatást részesíti előnyben, a beteg személyes szükségleteit is a lehető leginkább figyelembe véve. Mivel az ilyen programok csak kor-látozottan érhetőek el, a betegek gyakran „beszorulnak” a védettebb foglalkoztatási formákba, ahonnan nem lépnek tovább, mivel a lépcsőzetes munkarehabilitáció még optimális színvonal esetén is fele olyan hatékony, továbbá a betegek nem kockáztatnak, ha már valami munkát találtak. A folyamat akadálya az is, hogy ebben a célcsoport-ban a fogyatékosság nem „standard”, hanem sokszor változékony állapottal és teljesít-ménnyel kell számolni, ezért a hatékony gondozói háttér elengedhetetlen. Ez másfajta együttműködést jelent, mint a többi célcsoportban. Sajnos ez a másfajta modell nem nagyon működik jelenleg és kevés is az olyan, hatékony rehabilitációt nyújtó gondozó, amely képes ilyen hátteret adni. A célcsoporttal szemben a többi fogyatékos csoport-ban is nagy a stigma, ezért minden munkahelyen, ahol megváltozott munkaképességű személyeket foglalkoztatnak, rosszabb a foglalkoztatás aránya. Célzott érzékenyítő, antistigma programokra van szükség és a célcsoport diszkriminációjának tiltására.
100
A mentális zavarral élő megváltozott munkaképességű emberek munkához segí-tésének hatékonyságát növeli, ha a munkavállaló komplex pszichoszociális rehabili-tációban részesül.
Ezt jól példázza az Ébredések Alapítvány közösségi pszichiátriai ellátási beszá-molója (Ébredések Alapítvány, é. n. )
A vizsgált időszak: 2009. 01. 01.–2011. 08. 31.40
5. ábra. Az ellátottak megoszlása aktivitás szerint (ellátottak száma: 201 fő)
6. ábra. Aktív ellátottak bekerüléskor (N=43)
40 A vizsgálatba bekerülés időpontja 2009. 01. 01., a megismételt vizsgálat időpontja 2011. 08.31. Az ábrákban szereplő „jelen időszak” erre vonatkozik.
inaktív
25 50 75
aktív
%
21,4 78,6
bekerüléskor 43 fő aktív 158 fő inaktív
55,7 44,3
jelenleg v. kigondozáskor 112 fő aktív 89 fő inaktív
18,6%
81,4% tanult
8 fő dolgozott
35 fő
101
7. ábra. Inaktív ellátottak bekerüléskor (N=158)
8. ábra. Aktív ellátottak jelenleg vagy kigondozáskor (N = 112) 5,7%
nyugdíjas 9 fő
dolgozottnem 149 fő 94,3%
5,7%
nyílt munkaerőpiacon dolgozik: 45 fő védett munkahelyen: 12 fő
tanul és dolgozik: 13 fő terápiás munka: 11 fő alkalmi munka: 8 fő
közmunka: 2 fő tanul: 21 fő 40,2%
18,8%
10,7%
1,8%
7,1%
11,6% 9,8%
102
9. ábra. Inaktív ellátottak jelenleg vagy kigondozáskor (N = 89)
10. ábra. Az ellátottak megoszlása aktivitás és nemek szerint (N = 201) nem kap ellátást: 43 fő rokkantnyugdíjas: 37 fő
egyéb járadékban részesül: 2 fő öregségi nyugdíjas: 7 fő 48,4%
10,7%
7,9%7,1%
41,6%
2,1%
25 50 75
%
41,1 58,9
aktívak 46 férfi, 66 nő
40,5 59,5
inaktívak 36 férfi, 53 nő
férfi nő
103
11. ábra. Az aktív ellátottak megoszlása életkor és nemek szerint (N=112)
12. ábra. Az inaktív ellátottak megoszlása életkor és nemek szerint (N = 89)
25 50 75 100 %
22,7
4,3 férfi (46 fő, átlagéletkor: 32 év)
27,3 50,0
nő (66 fő, átlagéletkor: 37 év)
30–39 éves 20–29 éves
összesen (112 fő, átlagéletkor: 35 év)
19,6 17,4 8,7
3,0
33,3 12,1 1,5
3,6
33,9 27,7 23,2 10,2 0,9
20 év alatti 40–49 éves 50–59 éves 60–69 éves
25 50 75 100 %
13,2
2,8 férfi (36 fő, átlagéletkor: 42 év)
18,9 16,7
nő (53 fő, átlagéletkor: 45 év)
30–39 éves 20–29 éves
összesen (89 fő, átlagéletkor: 43 év)
30,6 19,4 8,3
1,9
28,3 15,1 3,8
2,2
14,6 29,2 19,1 12,4 3,4
20 év alatti 40–49 éves 50–59 éves 60–69 éves
19,4 2,8
18,9
19,1
70–79 éves
104
Az Ébredések Alapítvány adatai is azt tükrözik, hogy a munkarehabilitáció az optimális kezelési-gondozási stratégiákkal együtt alkalmazva hatékony. A mentális zavarral élő megváltozott munkaképességű embereket segítő szervezeteknél nélkü-lözhetetlen a felépülésalapú szemlélet, küldetés.
Jelentősen javulna a mentális zavarral élő emberek munkaerőpiaci aktivitása, ha megkapnák a bizonyítékokon alapulóan hatékony rehabilitációs szolgáltatásokat.
Fontos lenne, hogy minden mentális zavarral élő embernek lehetősége legyen igény-be venni a közösségi pszichiátriai ellátást, illetve módja legyen igény-bekapcsolódni nappali klubok programjaiba (pl. munkavállalásra felkészítő csoportba).
A mentális zavarral élő felépült kliensek közül sokan motiváltak, hogy tapasztalati szakértőként segítsék a hasonló mentális zavarral élőket. Szerencsés lenne, ha lehe-tőség nyílna arra, hogy a pszichoszociális rehabilitációs szolgáltatók foglalkoztathas-sanak tapasztalati szakértőket.
Összegzés
Azok a közösségbe integrált munkarehabilitációs szolgáltatások hatékonyak, ame-lyek nem lépcsőzetes rehabilitációt tűznek maguk elé, hanem azonnal a legmagasabb lehetséges szintet célozzák meg, és erre gyorsan és célzottan készítik fel a klienst.
A hosszú távú támogatás pedig elsősorban azoknak jár, akiknek erre szükségük van a munka megtartása érdekében. A sikeresen elhelyezkedett kliens nem esik ki a szolgáltatás látóköréből, nyomon követik és segítik (Bulyáki, Harangozó és Falloon, 2004, 6.).
A nemzetközi vizsgálatok (Drake, 1999 idézi Bulyáki, Harangozó és Falloon, 2004, 6.) és a hazai tapasztalatok alapján egyaránt megállapítható az, hogy a nyílt munkaerő piaci foglalkoztatottság a mentális zavarral élő emberek pszichés állapotá-ra pozitívan hat, javítja az életminőségüket.
Elmondható, hogy a hatékony munka-rehabilitáció célzottan a kliens preferen-ciáira, szükségleteire, készségeire, képességeire, képzettségeire alapozott munka-re-habilitációs terv mentén, „normális” munkahelyen, egészségesek között, valós, nyílt munkaerő piaci körülmények között megvalósuló foglalkoztatást biztosít. Ezen fog-lalkoztatás eléréséhez célzott és gyors, konkrétan az adott munkahely és a munkavál-laló adottságaira épített felkészítést biztosít. Továbbá folyamatos az egyén szükségle-teire és helyzetére szabott támogatás (Rozzano, 2002 idézi idézi Bulyáki, Harangozó és Falloon, 2004, 61.).
A hatékony munkarehabilitációt biztosító támogatott foglalkoztatási formák költséghatékonynak mondhatóak, a foglalkoztatási arány megemelkedéséhez vezet-hetnek. A védett munkahelyeken való foglalkoztatás csak azok számára indokolt, akik ismételt és optimális módon végzett támogatott munkarehabilitáció ellenére is kiszorultak a munkaerőpiaci foglalkoztatásból, illetve személyes szükségleteik
alap-105
ján kifejezetten ilyen foglalkoztatásra tartanak igényt. Védett foglalkoztatás kereté-ben hatékonyabb a kiscsoportos foglalkoztatás, melynek jó megjelenési formája a kisvállalkozás, ahol kis csoportban dolgoznak együtt mentális zavarral élő, megvál-tozott munkaképességű emberek „egészséges emberekkel” (Bulyáki, Harangozó és Falloon, 2004, 61.).
Felhasznált irodalom 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásról
327/2012. (XI. 16.) Korm. rendelet a megváltozott munkaképességű munkavállallókat foglalkoztató munkáltatók akkreditációjáról, valamint a megváltozott munkaképes-ségű munkavállalók foglalkoztatásához nyújtható költségvetési támogatásokról 1/2000. (I.7.) SzCsM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális
327/2012. (XI. 16.) Korm. rendelet a megváltozott munkaképességű munkavállallókat foglalkoztató munkáltatók akkreditációjáról, valamint a megváltozott munkaképes-ségű munkavállalók foglalkoztatásához nyújtható költségvetési támogatásokról 1/2000. (I.7.) SzCsM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális