diagnosztizáltak körében
Módszertani bevezető
A kutatás célja, kutatási kérdések
A kutatás célja a pszichiátriai betegnek diagnosztizált emberek életminőségének és az általuk – a vizsgálat időpontjában – igénybe vett ellátásnak a bemutatása a szol-gáltatást igénybe vevők szemszögéből. A kutatás elsődleges célja, hogy a pszichiátriai diagnózissal élők, azaz az intézmény felhasználói saját maguk beszéljenek hétköznapjaikról és értékeljék azokat, valamint az általuk igénybe vett szolgáltatást.
A kutatás során a következő kérdésekre keressük a választ:
▪ Élethelyzet: lakhatási körülmények, munkalehetőségek és körülmények, szub-jektív élethelyzet megítélése
▪ Szolgáltatások: az adott szolgáltatás bemutatása és hatása az egyén életminőségére
▪ Társadalmi részvétel és befogadás: elsősorban a vizsgált személy kapcsolatai és kap-csolattartási módjai, a társadalmi befogadás szintje, illetve az állampolgári jo-gok gyakorlásának lehetősége
Interjúalanyaink felkutatása az általuk igénybe vett szociális ellátásokon keresztül történt az intézmény munkatársainak segítségével. Ezzel az is volt a célunk, hogy interjúalanyaink szubjektív életminőségén, élethelyzetén túl betekintést nyerjünk az egyes intézmények működésébe is, annak életminőségre gyakorolt hatásába.
Az elemzésben bemutatjuk és külön-külön összehasonlítjuk az egyes ellátási for-mák szerint is az érintettek – a fókuszcsoportos kutatás során megismert – életmi-nőségét. Erre vonatkozóan is megfogalmazhatóak kutatási kérdések:
▪ Megfelelnek-e az adott szolgáltatások, intézmények a kliensek szükségleteinek?
▪ Elősegítik-e az érintettek társadalmi integrációját (munkavállalás, lakóhely megtartása stb.)?
▪ Elősegítik-e az érintettek önálló életvitelét?
1998 óta a pszichiátriai ellátórendszer különböző szintjeinek számos (felül)vizs-gálata, monitorozása történt (lásd pl. Keller B.-né és mtsai, 2011, Hronyecz és mtsai, 2004; Gombos és mtsai, 2001), emberi jogi, esélyegyenlőségi, környezeti, szervezeti szempontokból, melyeket érdemes lenne áttekinteni, egy longitudinális elemzést vé-gezni, azonban ennek a kutatási beszámolónak ez nem célja.
47 A kutatócsoport további tagjai: Acél Réka, Lakatos Albertné, Gyöngyösi Katalin, Molnár Anna, Porkoláb Eszter.
184
A vizsgált szociális szolgáltatások típusai Közösségi ellátások
A szociális alapszolgáltatások egyik formája a közösségi ellátás, amelynek megszer-vezése nem kötelező önkormányzati feladat. A szociális alapszolgáltatások körébe tartozó közösségi ellátásoknak három fajtáját vezették be itthon, így a szolgáltatást igénybe vevők diagnózisa szerint specializálva, megkülönböztetünk szenvedélybete-gek részére, pszichiátriai beteszenvedélybete-gek részére nyújtott közösségi alapellátást, illetve szen-vedélybeteg részére nyújtott alacsonyküszöbű ellátást.48
A közösségi ellátást célja, hogy az általa gondozott számára biztosítsa:
a) „a lakókörnyezetben történő segítségnyújtást az önálló életvitel fenntartásában, b) a meglevő képességek megtartását, illetve fejlesztését,
c) a háziorvossal és a kezelőorvossal való kapcsolattartás révén a szolgáltatást igénybe vevő állapotának folyamatos figyelemmel kísérését,
d) a pszichoszociális rehabilitációt, a szociális és mentális gondozást,
e) az orvosi vagy egyéb terápiás kezelésen, szolgáltatásban, szűrővizsgálaton való részvétel ösztönzését és figyelemmel kísérését,
f) megkereső programok szervezését az ellátásra szoruló személyek elérése érde-kében.”49
Magyarországon 95 közösségi ellátást végző intézmény működik, melynek szol-gáltatásában 4205-en részesültek 2013-ban, szenvedélybetegek esetében 4200 fő.
(KSH, 2015, 313.)
Nag y létszámú bentlakásos intézmények
Nagy férőhelyszámú ápolást, gondozást nyújtó intézmények szinte minden esetben – életkortól függetlenül – az életút végállomását jelentik.50 Itt az érintettek eredeti környezetükből, családjukból kiemelve élnek, igazodva az adott intézmény házirend-jéhez, szokásaihoz. Törvény szerint ide azok a krónikus, tartósan mentális problé-mával élő betegek kerülnek, akik önellátásra segítséggel sem képesek. Magyarorszá-gon 52 nagy bentlakásos intézményben több mint 8000 fő él. A nagy bentlakásos intézmények kiváltása jelenleg is zajlik Magyarországon.
Lakóotthonok és támogatott lakhatási formák
A szakosított ellátási formák közül a hazai jogszabályban a közösségi lakhatás kon-cepciójához51 (mely az önálló életvitelt a legteljesebben támogatja) leginkább közel
48 1993. évi III. törvény 65/A. §-a, az 1/2000. (I.7.) SzCsM rendelet 39/F-39/I. §-a és 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet.
49 http://info.kezenfogva.hu/szolgaltatasok/23603 (utolsó megtekintés: 2016. 11. 12.) 50 Lásd az 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról 67. §-át.
51 „Közösségi lakhatás alatt olyan szolgáltatások összességét értjük, amelyek lehetővé teszik, hogy a fogyatékos személyek ugyanolyan körülmények között éljenek, mint a nem fogyatékos állampolgá-rok az adott társadalmi-gazdasági feltételek között (Mansell és Beadle-Brown 2011; 2012a, 75–81.).
A közösségi lakhatás fogalma nem szűkíthető le a lakhatási infrastruktúra és a lakhatásra vonatkozó szolgáltatások összességére, hanem magába foglalja a közösségi élet megvalósításához szükséges
185
álló szociális szolgáltatás a támogatott lakhatás, azonban mivel hazánkban jelenleg a pszichiátriai diagnózissal élők igen csekély arányának52 van esélye ezt a szolgáltatást igénybe venni (az intézményi férőhely kiváltási folyamat napjainkban zajlik), így ku-tatásunkat kiterjesztettük a lakóotthoni formára is.53
Támogatott lakhatás: „A jogszabály 75. § (1) alapján a támogatott lakhatás a fogya-tékos személyek, a pszichiátriai, illetve szenvedélybetegek részére biztosított ellátás, amely az életkornak, egészségi állapotnak és önellátási képességnek megfelelően, az ellátott önálló életvitelének fenntartását, illetve elősegítését biztosítja.”54
Lakóotthon: 85/A § (1): „A lakóotthon olyan nyolc-tizenkettő, a külön jogsza-bályban meghatározott esetben tizennégy pszichiátriai beteget vagy fogyatékos sze-mélyt – ideértve az autista személyeket is –, illetőleg szenvedélybeteget befogadó intézmény, amely az ellátást igénybevevő részére életkorának, egészségi állapotának és önellátása mértékének megfelelő ellátást biztosít.”55
A célcsoport meghatározása
Kutatásunkba azokat vonjuk be, akiknek pszichiátriai betegség diagnózisa van és/
vagy igénybe veszik a pszichiátriai ellátórendszert. Ennek a mintavételnek azonban vannak korlátai is, tekintve a célcsoport heterogenitását, széles körű diagnózis le-hetőségét. Jelen kutatásban azonban a kiválasztott intézményt kértük meg, hogy az általuk nyújtott szolgáltatást igénybe vevők közül önkéntes alapon tegyék elérhetővé a kutatásban való részvételt, így interjúalanyaink diagnózisának típusa jelen kutatás szempontjából nem mérvadó. A fókuszcsoport résztvevőinek kritériuma, hogy azo-nos szolgáltatást vegyenek igénybe. Jelen kutatás során a szolgáltatás interjúalanyaink életére gyakorolt hatását, egyszersmind életminőségét vizsgáljuk a fókuszcsoport ke-retrendszerén belül.
A kutatás módszertana és elméleti háttere
A fókuszcsoportos kutatás olyan kutatási módszer, „amelynek során az adatok úgy keletkeznek, hogy a kutatás alanyai csoportosan kommunikálnak egy adott témáról”.
(Vicsek, 2006, 17.) Jelen esetben feltáró jellegű kutatást végeztünk, amennyiben a pszichiátriai betegnek diagnosztizáltak saját maguk ismertették mindennapjaikat, be-mutatták és értékelték az általuk használt intézményt, megfogalmazták
nehézségei-támogatások és a jogi környezet összességét.” (TÁRKI Zrt., 2016, 50–51.) 52 Lakóotthoni szolgáltatás: 233 fő (KSH, 2013).
53 „Támogatott lakásokra vonatkozó statisztikai adat nem érhető el, de a lakóotthonok számát a KSH a lakóforma bevezetése óta gyűjti és közzéteszi. A lakóotthoni ellátás a pszichiátriai diagnózissal élő személyek bentlakásos ellátásában voltaképpen nincsen jelen, az összes hozzáférhető férőhely alig több mint 3%-át teszi ki. A fogyatékos személyek számára lakhatást nyújtó szektornak több mint 12%-a minősül lakóotthonnak. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy ennek a lakóotthon-állománynak jelentős része az intézmények kerítésein belül helyezkedik el, ezért sok lakóotthont semmiképpen nem tekinthetünk támogatott lakhatásnak.” (TÁRKI Zrt., 2016, 233.)
54 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról.
55 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról.
186
ket, viszonyukat „betegségükhöz”, állapotukhoz. A fókuszcsoportos kutatás sajátos-sága az interakciókból származó közös véleményformálás – függetlenül attól, hogy egyetértés vagy nézeteltérés jellemzi az egyes interjúalanyokat –, az attitűd jellegű kérdésekre való visszakérdezés és a kutató számára új és releváns témakörök gene-rálódásának lehetősége.
Jelen esetben az interjúalanyok egy adott intézmény felhasználói voltak, így erre a csoportra jellemző a „közös tapasztalatok ereje” (Vicsek, 2006, 39.), ami megkönnyí-ti a beszélgetést, hiszen a résztvevők ismer(het)ik egymást, azonos életszituációban vannak, bizonyos érzékenyebb témákról könnyebben beszélnek.
A beszélgetéseknek hátránya volt, hogy abban az adott intézményben zajlott, ahol az interjúalanyok laktak (bentlakásos és támogatott lakhatás, illetve lakóotthon esetén) vagy klubként használták. Ez a bentlakásos és a támogatott lakhatás, vala-mint a lakóotthon esetében inkább korlátot jelentett, azonban több esetben előfor-dult a „megtörik a jég”-effektus (Vicsek, 2006, 41.), azaz egy merészebb interjúalany hatására ki mertek mondani negatív, kritikus véleményeket.
A kutatás célja, hogy bemutassa a vizsgált csoport
▪ mindennapjainak strukturáltságát (térben, időben, helyszínekben),
▪ szubjektív jóllétét,
▪ adott intézmény használati szokásait és az azzal való elégedettséget,
▪ életminőségének bizonyos faktorait, kiemelve a kapcsolataik mennyiségét és minőségét.
Jelen kutatás tervezésénél a Schalock-féle életminőség felépítésének modelljét vettük alapul (Schalock, Bonham és Verdugo, 2008, 182.).
26. táblázat. A Schalock-féle életminőség modell
faktor terület példaszerűindikátorok
önállóság
Személyes fejlődés Iskolai végzettség, személyes készségek, adaptív viselkedés Önrendelkezés Választási és döntési lehetőségek, autonómia, személyes kontroll,
személyes célok
társadalmi részvétel
Személyközi kapcsolatok Kapcsolati háló, barátságok, társas tevékenységek, interakciók, kapcsolatok
Társadalmi befogadás Közösségi integráció/részvétel, közösségi szerepek, támogatások Jogok Emberi jogok (tisztelet, méltóság, egyenlőség)
Polgári jogok (jogképesség, tisztességes eljárás)
Jóllét
Érzelmi jóllét Biztonság, pozitív tapasztalatok, önértékelés, stressz hiánya Testi jóllét Egészségi állapot, táplálkozás, pihenés, szórakozás Anyagi jólét Pénzügyi helyzet, foglalkoztatási státusz, lakhatási helyzet,
anyagi javak
187
A fókuszcsoportos kutatás során indirekt és direkt módszereket alkalmaztunk (egocentrikus kapcsolati háló felrajzolása és magyarázata, bizonyos fogalmakhoz szabad asszociációs játék), valamint a kutatás fókusza miatt az akadályozottság és az akadálymentesítés fogalmaira direkt rákérdezünk.
Kutatásunk a CARe Europe56 által meghatározott Felépülési modell57 koncep-ciójára épül. A CARe-modell a felépülési folyamat támogatása során egy új, diag-nózistól független identitás felfedezését és kiépítését támogatja, melynek során a mindennapi élet új értelmet nyerve kliensből ismét állampolgár válik. A felépülési folyamat sajátosságaként minden út eltér egymástól, azonban három meghatározott fázist állapíthatunk meg (Hollander és Wilken, 2015):
1. stabilizáció (kontroll, egyensúly megtalálása),
2. reorientáció (sebezhetőség jellemzőinek megfogalmazása, identitás és jelentő-ségteljesség személyes vonatkozásai),
3. reintegráció (erősségekre, lehetőségekre való fókuszálás).
Kutatásunk során a Schalock-féle, fentebb meghatározott életminőség-dimenzi-ókat a felépülési folyamat szemszögéből vizsgáljuk.
A kutatásba bevont személyek
Az interjúalanyok kiválasztását az intézmény végezte, ami a kutatás legkritikusabb pontja. A kutatásvezetői instrukció erre vonatkozóan az volt, hogy ha meg lehet ha-tározni „tipikusnak mondott” ápoltat/klienst, akkor ilyen személyek (is) vegyenek részt. A beszélgetésben (pl. adott vizsgált intézményben nagyon gyakori volt a pszi-chiátriai diagnózis mellett más fogyatékosság, így a csoportban két halmozott fo-gyatékossággal élő személy is volt), valamint amennyiben lehetséges, legyen köztük munkavállaló. Ezenkívül a fókuszcsoportos kutatás sajátosságai miatt inkább igye-keztünk több különböző szempontot, élethelyzetet megismerni, ezért azt kértük, hogy legyen fiatalabb és idősebb korosztályból és eltérő diagnózissal élő interjú-alany is. A kutatásban összesen 35 férfi és 47 nő szerepelt. A korábbi statisztikai ada-tokat igazolja, hogy interjúalanyaink többsége (57%-a) nő. Átlagéletkoruk az egyes intézménytípusok szerint eltérő, a közösségi ellátásban és a támogatott lakhatási formákban a fiatalabb, bentlakásos intézetekben inkább az idősebbek élnek.
Az intézményvezetők vagy az általuk megbízott munkatárs általában igyekezett olyan klienseket, illetve lakókat kiválasztani a fókuszcsoportos beszélgetésre, akik
„jobb állapotban” vannak, motiváltabbak, „alkalmasak” egy ilyen beszélgetésre, az intézményre nem „hoznak szégyent”. Ezt sok esetben ők maguk is elmondták. Ép-pen ezért némi fenntartással kell kezelnünk a válaszokat, illetve azokat a vélemé-nyeket, szempontokat érdemes kiemelnünk, melyet egy-egy beszélgetés alkalmával markánsan minden érintett megemlít.
56 Lásd http://thecareeurope.com/?c=about-care-europe1&l=en (Utoljára megtekintve: 2016. 11. 16.) 57 „(…) a felépülés modell sokkal szélesebb spektrumon próbálja megragadni az érintettek életét,
az önbizalom, az identitás, a közösségben betöltött szerepek visszaállításának, helyreállításának lehetőségét keresve, akár a tünetek jelenlétének változatlansága mellett.” ( Bugarszki, 2013, 70.)
188
27. táblázat. A kutatásba bevont személyek nemek és átlagéletkor szerinti megoszlása
A terepmunka helyszínei, kapcsolatfelvétel
Kutatásunkban Magyarország egy-egy (nagy)régiójában kerestünk meg bentlakásos és közösségi ellátást végző intézményeket, és ahol lehetett, támogatott lakhatást vagy lakóotthont is. Mivel a projekt része egy dél-magyarországi település pszichiát-riai ellátórendszerének részletes bemutatása, ezért ebben a régióban mi nem jártunk.
Az OKEE (Országos Közösségi Ellátások Egyesülete) kérésére, hogy komplex ellá-tásokból is mutassunk be minél több szolgáltatót, a dél-magyarországi régióban két közösségi ellátást látogattunk meg.
Az intézmények kiválasztásában szintén a sokféleség volt meghatározó, illetve egy-egy intézményt specifikussága miatt választottunk ki: közösségi ellátás végző intézmény, melynek szemléletében és az ellátásban is megjelenik a komplexitás (egészségügyi és szociális); vagy a támogatott lakhatás első magyarországi megva-lósítója stb.
Az egyes intézményekkel a kapcsolatfelvétel két szinten történt; először e-mail-en egy hivatalos felkérőlevelet és egy beleegyező nyilatkozatot küldtek ki A Gyógype-dagógia Fejlesztéséért Alapítvány munkatársai egy hivatalos e-mail címről, majd a vezető kutató és munkatársai telefonon keresték fel az intézményvezetőket.
kÖzÖsségI beNtlakásos támogatottlakhatás
nő férfi átlAgélet
-kor nő férfi átlAgélet
-kor nő férfi átlAgélet
-kor
bUDapest 4 2 45 3 1 60 4 1 47
NyUgat-magyarország 3 3 49 1 3 60 1 4
Dél-DUNáNtúl
2 2 54 3 2 56 4 1 44
4 3 52
észak-magyarország 4 2 50 4 1 65
kÖzép-magyarország 3 1 35 3 1 69 0 3 48
észak-alfÖlD 1 3 46 3 2 61
ÖsszeseN 21 16 46 17 10 62 9 9 46
189
A vizsgálatba bevont intézmények
28. táblázat. A vizsgálatba bevont régiók és intézmények
kÖzÖsségI beNtlakásos támogatott lakhatás
kÖzép-magyarország
fenntartó nonprofit egyházi nonprofit
településtípus megyei jogú város város megyei jogú város kapcsolatfelvétel problémamentes pontatlan, hiányos problémamentes
interjúalanyok száma (fő) 4 5 3
NyUgat-magyarország
fenntartó nonprofit állami állami
településtípus város község község
kapcsolatfelvétel pontatlan, hiányos problémamentes bentlakásoshoz tartozik
interjúalanyok száma (fő) 6 5 5
Dél-DUNáNtúl
fenntartó nonprofit egyházi egyházi
településtípus város város város
kapcsolatfelvétel pontatlan problémamentes bentlakásoshoz tartozik
interjúalanyok száma (fő) 4 5 4
bUDapest
fenntartó önkormányzat önkormányzat önkormányzat
településtípus Budapest város város
kapcsolatfelvétel problémamentes problémamentes bentlakásoshoz tartozik
interjúalanyok száma (fő) 6 4 5
észak-magyarország
fenntartó önkormányzat nonprofit
településtípus város község
kapcsolatfelvétel problémamentes problémamentes
interjúalanyok száma (fő) 6 5
észak-alfÖlD
fenntartó nonprofit nonprofit
településtípus megyei jogú város község kapcsolatfelvétel pontatlan problémamentes
interjúalanyok száma (fő) 4 5
Dél-DUNáNtúl
fenntartó nonprofit
településtípus város
kapcsolatfelvétel problémamentes interjúalanyok száma (fő) 6
190
Összesen 17 intézményt kerestünk fel, ebből 7 közösségi ellátást végez, 6 bent-lakásos otthont működtet, ebből 3 működtet támogatott lakhatást, és ezen kívül egy egyesület által működtetett, alulról szerveződő támogatott lakhatást ismertünk meg.
A közösségi ellátást 5 esetben egyesület vagy alapítvány végzi szerződésben az önkormányzattal, míg 2 kifejezetten önkormányzati fenntartású. A bentlakásos in-tézmények közül 2 egyházi, egy nonprofit, a többi állami fenntartású volt.
A kapcsolatfelvételhez szükséges információk (e-mail cím, telefonszám, intéz-ményvezető neve) három forrásból származtak (Kézenfogva Alapítvány szolgáltatási adatbázis, Család-, Ifjúság- és Népesedéspolitikai Intézet kapott engedéllyel rendel-kező intézmények összesítő adatbázisa, internet), azonban a felkért intézmények négy esetben nem kapták meg az online értesítőt, és egy esetben nem egyezett az intézményvezető neve. Több esetben az intézményvezető magán e-mail címére kel-lett változtatni a kommunikáció terét, szintén többször előfordult, hogy a fenntartó címe jelent meg és a tényleges működési helyszín hiányzott. Mivel ilyen pontatlan-ságok, illetve az online megközelíthetőség akadályozottsága a közösségi ellátások esetében is tapasztalható, felvetődik a kérdés, hogy a Bugarszki–Gordos–Marketti által megfogalmazott megkereső munkával58 (Bugarszki, Gordos és Marketti, 2016) párhuzamosan a megkereshető szolgáltatás milyen mértékben valósul meg.
A kapcsolatfelvétel során az esetek többségében együttműködőek voltak az in-tézményvezetők, egy esetben utasították vissza megkeresésünket, egy esetben pedig engedélyt kértek a fenntartótól, két esetben az intézmény pszichiáterétől, valamint egy esetben az OKEE elnökének hivatalos beleegyezését kérték. Ezek (visszautasí-tás, pluszengedélyek) semmilyen következménnyel nem jártak, hiszen a kutatásban való részvétel az intézmények és az intézményhasználók részéről is önkéntes volt.
A fókuszcsoportos kutatás horizontális elemzése
Közösségi ellátások és klienseik Helyszínek – területi és fizikai adottságok
A közösségi ellátások szemléletéből kifolyólag és a törvényi előírásoknak [1/2000.
(I. 7.) SzCsM rendelet] megfelelően, könnyen megközelíthetőek, az adott település központi vagy központhoz közeli részén helyezkednek el. A közösségi ellátásokban gyakori, hogy egy foglalkoztatóhelyiséget berendeznek, ahová a kliensek bejárhatnak és közös programokat, foglalkozásokat szervezhetnek.
Az általunk felkeresett közösségi ellátások mindegyike közösségileg integrált környezetben (lakótelep közepén vagy az egyik lakótelepi ház földszinti szolgál-tatóhelyiségében, iskola vagy óvoda mellett, esetleg művelődési ház épületében stb.)
58 „Tekintettel a pszichiátriai problémával élő emberek vulnerabilitására (sebezhetőségre/sérülékeny-ségre), a közösségi ellátásoknak aktívan kell törekedniük az érintettek elérésére és bevonására.”
(Bugarszki, Gordos és Marketti, 2016, 7.)
191
helyezkedett el, három kifejezetten a városközponttól rövid gyalogos távolságra, a többi három pedig nem is feltétlenül a városközpontban, ám onnan könnyen megkö-zelíthető helyen található. Elhelyezkedését tekintve az egyik intézmény kapcsolódott kifejezetten egészségügyi környezethez, ugyanis egy kórházi udvar szélső részén he-lyezkedett el, bár nem a kórház főbejáratán keresztül lehetett eljutni oda. Az egyetlen, elhelyezkedését tekintve igazán integrált ellátás az OKEE javaslatára felkeresett dél-dunántúli közösségi ellátás, ami egy művelődési házon belül található. Ez annyiban is eltér a többi felkeresett szolgáltatástól, hogy a korábbi rossz tapasztalataik miatt alaposan felkészítették klienseiket a velünk való beszélgetésre.
Szemléletében és az ellátásban négy mondható komplexnek, azaz ahol a szociális, közösségi ellátás mellett egészségügyi ellátás, szakemberekkel való aktív kapcsolat is megjelent. Két intézmény volt önálló épületben, azonban itt az egyikben több szol-gáltatás is működött (étkeztetés, pszichiátriai gondozó, színház stb.), a másik önálló épület egy konténer volt (folyamatban van egy pályázat nagyobb épület igénylésé-re). A többi intézmény többnyire egy lakóépületnek a részeként működött, függet-lenül attól, hogy más szolgáltatásokat is működtetnek vagy sem. Az intézmények berendezése és az épületek állaga eltérő, találkoztunk rossz minőségű épületben szegényesen és gazdagon is berendezett közösségi ellátással, azonban ahol maga az épület is felújított, ott a berendezés, a rendelkezésre álló helyiségek és szolgáltatások is jó minőségűek voltak. A helyiségek berendezéseit, díszítéseit sok esetben az adott terápiás foglalkozásokon készült tárgyak adták. A fókuszcsoportok ezekben a tága-sabb helyiségekben zajlottak.
Önmeghatározás: beteg, intézményhasználó
A beszélgetéseket minden esetben a projekt bemutatásával, az anonimitás biztosítá-sával, a diktafonhasználati engedély kérésével és saját magunk bemutatásával kezd-tük. Ezután arra kértük a jelenlevőket, hogy ők is mutatkozzanak be.
A bemutatkozás során több esetben nem mondtak nevet vagy csak keresztnevet használtak, nyilvánvalóan a diktafontól való félelem és a kutatók iránti bizalmatlan-ság miatt. A szokásosnak mondható önmeghatározási elemek, mint életkor, családi állapot stb. nem feltétlenül kerültek elő, sokkal inkább a pszichiátriai diagnózissal élőkre jellemzően (lásd Légmán, 2012) szinte minden interjúalany a szolgáltatáshoz kapcsolódóan beszélt, vagy a betegségeit, diagnózisait sorolta fel, valamint több eset-ben elmesélte a betegéletútját, esetleg annak intézményhez kötődő részletét.
„Skizofrén vagyok, 1998 óta vagyok…” (dél-dunántúli férfi)
„(…) közel húsz éve küszködök ezzel a depressziós, hol le, hol fent hangulat-változással. (észak-alföldi nő)
Feltehetően a beszélgetés helyszíne erősen befolyásolta az önmeghatározást, hi-szen ha nem is számoltak be részletesen betegségeikről, akkor az intézményhez való
192
viszonyukat, azt, hogy mióta van kapcsolatuk a közösségi ellátással, szinte minden interjúalany elmesélte.
„(…) és jó szívvel fogadják, annak ellenére, hogy pszichiátriai gondozásban van, mert szerintem az embereknek most ez, hogy pszichiátriai gondozott, ez egy ilyen taszító dolog, hogy mi baja van.” (nyugat-magyarországi nő) „(…) 2009 óta ismerem a F közösséget, ott ismertem meg az Y-t, és 2012 óta járok ide a F-be [közösségi ellátás]. Nagyon sokat köszönhetek, nagyon
„(…) és jó szívvel fogadják, annak ellenére, hogy pszichiátriai gondozásban van, mert szerintem az embereknek most ez, hogy pszichiátriai gondozott, ez egy ilyen taszító dolog, hogy mi baja van.” (nyugat-magyarországi nő) „(…) 2009 óta ismerem a F közösséget, ott ismertem meg az Y-t, és 2012 óta járok ide a F-be [közösségi ellátás]. Nagyon sokat köszönhetek, nagyon