,,Edes néném," így szóla Dinarszád, a' tizennegyedik éj sza-ka végén, „kérlek folytasd a' halász történetét ; ott állottál meg, hol a' görög király Dubán orvos ártatlanságát állítja, 's őt olly erősen védelmezi." _ „Jól emlékezem," felele Sehe-razád, „mindjárt meghallod további folytát:"
,,Uram", szóla odább, szavait mindég Sachriárhoz intéz-vén, ,,a' mit a' görög király Szindbád királyról monda, annyi-ra felingerlé a' Vezér ujságvágyát, hogy így szóla hozzája:
„Bocsánatot kérek Felségedtől, hogy olly merész vagyok, kér-dení, mit mondtak a' Vezérek2 uroknak Szindbád királynak, leakarván beszélni, ne hogy fiát a' herczeget megölesse." A' görög király olly szívességgel vala Vezére kivánságát teljesí-teni, 's ekképen kezdé:
A' NEGYVÉN VEZÉREK.
,,Persiában egykor, egy Szindbád nevü, hatalmas király uralkodék. Egész Asia engede parancsainak. Leggazdagabb király volt a' földön; vitézsége hasonlék hatalmához; 's ha eléggé hirsovár lett volna, a' világ uradalmára vágyodni, könnyen meghodíthatja vala. De megelégedvén, bő és virág-zó tartományokon uralkodni, nem jutott eszébe szomszédiéit elfoglalni. Nem vala más czél szemében, mint népeinek bol-dogsága, kik olly szerencséseknek is érzék magokat, hogy ural-kodásának minden napját áldanák. Minden más népek irígy-kedtek rájok e' miatt, s úgy mint ezek, az ő alattvalójihoz ohaj tottak tartozni.
Ezen nagy császárnak egy fia vala, ki mind azoknak, kik őt látták csodálkozások volt. Nurgehán vala neve, az az:
világ' fénye. Ezen fiatal herczeg deli termetű, 's mennyei szép-ségű vala, 's ezen ragyogó adományokkal, minden ajánlatos ügyességeket egyesített. Bámulandóképen tudott különféle 2 Keleten, hol többnyire katonai országlásmód díszlik, v e z é r v. v e z i r nem csak hadvezért, hanem tanácsnokot is jelent.
nyelveken írni; jeles íjász vala; egy szóval alig van tudo-mány, mellyel nem bírt, vagy mellybe legalább elegendő be-látása nem volt volna.
Szakasztott hasonképe volt anyjának a' Szultánnénak, kit a' Kásemíri szépségekhez hasonlítottak. Szindbád forróan sze-rette hölgyét. Ennek szintolly őszinte mint keserves bizony-ságait adta, midőn az a' sorsnak gyász végzete által, egy hosszas betegség után meghala. Olly élénk fájdalmat érzett miatta, hogy lehetetlen .azt kifejezni. Azonban az idő meg-tette szokott munkáját, a' császár megvigasztalódott, 's egy új nő kecsei elfeledteték vele azt, kit elvesztett.
Elvevé Chcmszadét, egy szomszéd király leányát. Ez szép vala és eszes; de szenvedelmeitől semmit sem bírt megtagad-ni. Nem láthatá az ifjú herczeget a' nélkül hogy iránta a' leghevesb szerelmet ne érezze, 's távol attól, hogy erőt kívánt volna rajta venni, egészen neki adta magát, 's elvégezé, hogy azt az ifjú herczegnek legelső alkalommal kinyilatkoztatja.
Nurgehán ez alatt, a' tudományokkal foglalatoskodék, 's nagy előmenetelt tett a csillagjósolat (Astrologia) tudományá-ban, mellyre tanítója Abusarnár Oktatá, egy mély tudományú férfi, 's a' legügyesb csíllagjós (Astrologus) egész Asíában.
Ezen tudós férfi egy napon jövendőt néze tanitványának a' hercegnek, a' csillagokból 's megismeré csalhatlan szemléletei-ből, hogy őt egy iszonyú szerencsétlenség fenyegeti, így szóla hozzá; ,,Herczegem, megkérdeztem a' csillagokat, rendelte-tésed iránt, 's kevéssé találtam őket kedvezőknek. Gyászos végzet vár reád, 's azért látsz így leverve a bánattól.“
Nurgehán elsápadt e' szókra: de tanítója megnyugtatá ezt mondván: „Ne higyd azonban, hogy irántad való szeretetem 's mesterségem engedjen az ellenséges sorsnak, melly téged fenyeget; veszted van, az igaz, iıya a' csillagokban, de nem lehetetlen azt megelőzni. Könyvem megmutatta nekem erre az eszközt. Negyven napig tudni illik, némának kell lenned.
Akármit szóljanak is hozzád, semmit se felelj rá ; 's akarmi történjék is veled, meg ne szegd a' hallgatást mellytől éle-ted függ."
A' herczeg megigéré, hogy negyven napig hallgatand. Ez ígéret után, tanítója, istennek néhány neveit írá fel, 's
nya-196
kába akasztá; erre egy földalatti helyre ment, mellyet csak maga tudott egyedűl, 's ott elrejtezett, hogy ne kényszeríttes-sék a' császár ujságvágyát kielégíteni, 's olly dolgokat fedez-ni fel, mellyeket felfedezfedez-ni nem akara.
Szindbád, ki nem sokáig lehetett úgy, hogy fiját ne lássa, magához hivatá őt, 's többfélét kérdeze tőle, de a' herczeg semmit sem felele. A' Császár igen elcsodálkozott rajta, 's így szóla: ,,Oh fiam miért nem beszélsz? elvesztetted e' szó-lásodat? mit csináltak neked? mi történt veled? oszlasd el nyugtalanságomat mellyet hallgatásod okoz. E' szavaknak sem volt több foganatjok, mint az elsőknek. A' herczeg szo-morúan nézett atyjára, és aztán lesüté szemeit, a' nélkül hogy egyetlen egy szót is szólna.
Erre a' király, fiának udvarnokához fordula ; ezt mondván neki: ,,A' herczegnek valami titkos búja van, melly őt emész-ti. Vezesd őt mostohája a' Szultánné' szobájába, talán az előtt megnyílik szive."
Az udvarnok engedelmeskedék császár' parancsának; Nur-gehánt, Chanszadé Szultdnnéhoz vezeté: ,,Asszonyom," mon-da a' fejedelemnének, „úgy látszik a' herczeg elx esztette szó-lását. Lelke egy boldogtalan bú zsákmányává leve, mellynek okát makacsúl titkolja. A' császár küldi őt hozzád, mert re-méli hogy jelenléted bánatát el fogja űzni."
A' Szultánné kellemes nyugtalanságot érzett e' szavaknál.
,,Használnom kell," így szóla magában, ,,e' szerencsés pillan-tatot, mellyre olly régóta várakoztam. Seınmitől sem félhe-tek, ha kinyilatkoztatom magamat. Ha elveszté szólását Nurgehdn, nem mondhatja meg atyjának a' mit én mondtam neki; s' ha eléggé szerénytelen, szerelmemet felfedezni, azt mondom, csak azért beszéltem így hozzá, hogy szólásra kény-szeritsem." Egy szóval, Chanszadé meg ragadá ez alkalmat mint a' legkedvezőbbet, mellyet valaha lelhetett volna, min-den jelenlévőket ki külde a' szobából, 's egyedül marada a' herczeggel.
Azzal kezdé, hogy nyakába borúla, 's forróan megölelé:
Szerettem herczegem," monda neki, ,,mí busít tégedet? ne titkold el előttem, ki inkább szeretlek, mint ha önnön fiam volnál.
A' herczeg, megilletődvén, a' szivesség jelein, mellyeket mostohája mutatott, igyekezett pillantása 's mozdulatai által értésére adni, hogy felettébb szomorkodik azon, hogy neki nem felelhet. Amaz balúl magyarázá a' mozdulatokat 's pil-lantatokat, 's azt képzelé, hogy ez is hasonló lángtól gyúlad, melly őt emészti, 's hogy kétségkívül nem menekedheték, hogy iránta szerelmet ne érezzen, miképen maga sem tartóz-tathatá magát, őtet szeretnie; 's hogy atyja iránt viseltető tiszteletből nem bátorkodik érzelmeit felfedezni.
Elbájolva e' tévedéstől, folytatá mind azon szenvedélylyel, mellyre csak képes egy nő ki az erényt, 's okosságot elhagyá:
„Oh én királyom ! oh én lelkem ! törd meg e' kegyetlen hall-gatást, melly míndenikünket kinoz. Tudod, hogy mind az mit a' császár bir, hatalmamban áll. Ha egyet értesz velem, 's rá állasz a' mivel kinállak; rövid időn vágyaid fő pontjára fogsz jutni. Herczeg, te ifjú vagy; mint te, ifjú vagyok még én is.
Inkább illem hozzád mint atyádhoz, kinek agg kora, éltemet szomorúvá 's unalmassá teszi. Nem felelsz? Kötelezd magadat megszeghetlen esküvel, engem feleségül venned, 's fogadom rövid időn császárrá teszlek, 's atyád' halálát siettetni fo-gom. Esküszöm a' nagy istenre, menny 's föld teremtőjére, hogy szavaim álnokság nélkül valók. Kötelezd tehát maga-dat ugyan azon esküvel, 's tégy bizonyossá, hogy elfogadod a kezet, melly megkoronázand."
Nmgehdn semmit sem felelt a' megszólitásra; 's mivel meg-ütközve látszott rajta, így folytatá a' SzuZtáTmé.` Jól látom oh herczeg, hogy meg lep ajánlásom. Kétled hogy teljesithes-sem. De halljad mi módon akarom a' császárt meghalatni.
Vagynak mindennemű mérgek. Némellyek a' bevétel után egy holnapra végzik ki az életet. Mások csak két hónap mul-va ölnek. Mi ez utóbbikat fogjuk választani. A' Császár meg-betegszik, 's lassanként végzete felé közelg, a' nélkül hogy a' nép, minket gyaníthatna halála' okainak. Erre te lépsz székébe. Az egész birodalom téged ösmer urának, 's a' had neked engedelmeskedik.
Ha szólani akar vala is a' császár' fia, még sem lett volna elég ereje hozzá, ugy elálmélkodott e' szörnyü ajánlatra.
A' Szultánné, midőn így gondolkozóban látná, ezt veté
198
hozzá: „Herczeg ha talán azon akadsz fel, mi módon vehet-néd el atyád' feleségét, megtanitlak reá. A' császár halála után küldj vissza honnomba, 's küld utánam egy tisztet né-hány katonákkal: ezek utonállókul megtámadnak bennün-ket, 's engem elragadnak. Ezután azt a' hírt kell forgásba hozni, hogy én az uton megölettem, 's néhány nap mulva, te engem a tiszttől megvészsz, mint rabnőket szokás venni. E' móddal férjemmé lehetsz, 's mi ketten a' legédesb egyesület-ben fogunk élni."
Itt megállapodék a' fejedelemné, hogy a' herczegnek időt engedjen, már is hosszu hallgatását megszegni; de mivel még mindig nem felelt, elfelede minden tartalékot, erősen karjai közé zárá, 's heven össze csókolá. De Nurgehán elszörnyűdve mostohája szemtelenségén, boszúsan kirántá magát karj ai kö-zül, olly keményen arczúl is üté, hogy vérzett bele a' szaja.
Nyomon boszú lépett a' szerelem' helyébe, a' Szultánné szi-vében. Szemei, mellyek egy pillantat előtt szerelem tüzében ragyogtak, most dühben szikráztanak. ,,Hah, alávaló !" mon-da, ,,igy bánol egy fejedelemnével ki téged imád? kegyetlen ha fellázítom is vad erényedet, midőn atyád' helyével kinál-lak ; ha ez ajánlás után, utálattal tekintesz is reám: nem kel-lene-e mentened egy nő szenvedélyét, kit kába szerelem vakít-el? Inkább sajnálatodat érdemelném, mint e' gyalázatos bá-nást mellyet rajtam elkövettél. Am, kövesd vadságodat. Ket-tőztesd, ha tudod, irántam gyülölségedet. Soha sem gyülöl-hetsz úgy, mint én e' pillantatban gyülöllek. Kerüld jelenlé-temet, 's reszkess egy nő' boszújától, kinek kegyét megve-tetted."
Nem vala szükséges a' herczegnek távozást parancsolnia:
elmene mindjárt, mihelyt a' Szultánnét megütötte ; úgy hogy felét sem hallá szemrehányásainak, 's fenyegetéseinek.
Chanszadé, dühöt és boszút lihegett. Elvégezé Nurgehán' vesztét. Illy szándékkal elszaggatá ruhájit, megtépé haját, 's az orrából folyó vérrel egész arczát bemázolá, és sikoltással, 's jaj gatással hangoztatá szobáját.
A császár nem sokára ınegjelenék tudakozódni, valljon vég-re megtörte-e fia a' hallgatást. De mint elbámula, midőn a'
Szultánnét a' pamlagon ülve lelé, elszórt hajjal, véres ábrázat-tal. Minthogy szereté, magán kivül vala haragjában, 's fáj-dalmában: ,,Oh lelkem kedves le]ke," kiálta, ,,ki tett téged e' siralmas állapotba! Nevezd meg őt gyorsan. Már is meg-kellene boszúlva lenned."
A' ravasz királyné, ezen megszólitásra, kettőzteté sírását, 's imigy felele: „Uram, te atya vagy! miért nem rejthetem el előtted, a' mit tudni vágysz? Ha elbámultál e' zavaron, mellyben vagyok, mi nagy lesz ámélkodásod, ha megérted, hogy ez fiad' míve? -" ,,Fiamé? nagy isten!" szakasztá félbe a' császár. ,,Ah kedves hölgyem, mit mondasz? Hogyan ! a' mostoha iránt való gyülölsége arra viheté-e hogy rajtad e' mocskot ejtse! a' nekem köteles tisztelet nem tartóztat-hatá-e vissza? - ,,Uram," felele a' Szultánné, ,,ő még sok-kal bíínösebb, mint véled. Ah ! mellyik asszony ne bízott vol-na szerény tekintetéhez, az erény eme szinéhez, melly olly jól vala kifejezve arczán? E' pamlagon ültem midőn belépett ; kiküldék minden jelenlévőket hogy rá birhassam, hallgatása okát előttem annál szabadabban fölfödöznie. Fájdalom na-gyon is érthetőleg fejté azt meg: Mihelyt egyedűl látá magát velem, tüstént mellém üle 's imigy szóla hozzám: ,,Királyném, fel kell törnöm e' hallgatást, mellyet eddig megtartottam, 's mellynek egyetlen oka te vagy. Én imádlak, 's a' kétségbe esés, hogy veled egyedűl nem szólhaték olly búba buktatott, melly megemésztéssel fenyegete. Be boldog vagyok, hogy ez alkalmat lelém, veled tanúk nélkül szólhatni. Ha elfogadod szerelmemet, kész vagyok atyámat megölni, 's téged felesé-gül vennem. Űgy is már, népei is szintúgy megunták hosszas uralkodását, mint én." „Engedd el, uram", folytatá a' Szul-tánné, „hogy szóról szóra, mindent ismételjek előtted, a' mit ő nekem mondott. Még most is remegek rajta való eliszonyod-tomban. Elég legyen tudnod, hogy a' leggyalázatosabb her-czegnek adtál életet. Midőn észrevevé, hogy ajánlása, a' he-lyett hogy el szédítene, fellázitott, kinyujtá rám zajosan ke-zét, hogy rajtam erőszakot tegyen. En ellenkeztem: elszag-gatta ruháimat, vert, 's kétségkívül életemet is elvette vol-na, hogy holtommal rám foghassa a' vétket, mellyel vádo-lom: de félt hogy asszonyaim kiket elküldék, viszsza jőnek, 200
's rajta találják kapni. Elillant tehát, 's ez állapatban hagyott, mellyben látsz."
E' szavakat egy mélyen megkeseredett asszony minden je-lenségeivel mondá. A' császár mindent valónak vett, 's bár mi nagy volt is fia iránt szeretete, még is elhagyá magát ka-patni haragja, lobbanásai által. Eltávozék a' fejedelemné szo-bájából, hivatá a' bakót, 's parancsolá neki, készítsen el mín-dent Nmgekán herczeg' elvesztéséhez.
De nem sokára meghallák a' vezérek a' kegyetlen paran-csot, mellyet a' császár ki adott, csodálkozának, hogy az ő tanácsok nélkül, fiját megöletní elvégezé. Összegyülének, a' boszús fejedelemhez járulának, kihez egy közülök, így szóla:
„Oh világ' uralkodója, esedezünk előtted, csak még ma engedd meg nekünk a' herczeg életét, 's értesits bennünket róla, mi nagy vétket követhetett el, hogy élete ellen egy atya' karját felfegyverkezteté, mellynek lassúnak kell lenni gyermekei fenyítésében. "
A' császár mindent elbeszéle nekiök, mit neki a' császárné mondott.
Erre megszólamlék a' legidősbik vezér, 's így szóla: „Oh király óvakodjál, a' düh' lobbanásait követned, mellyet egy asszony önt beléd, 's olly tettet tenned, melly az isten, 's azon igazság parancsaival, mellyet a' próféták tanítanak, ellenkezik. A' királyné az ifiú herczeget vádolja, a' nélkül hogy tanúkat hozna fel ellene; halálát kívánja, mivel ez őt szereti, 's mivel a mint mondja, erőszakkal akarta kielégíteni szenvedelmét! De mióta tartják az asszonyok a' szüzességet olly nagy tisztességben, hogy azon férfiak hálálát kívánják, kik bátorkodnak azt megkísérteni? Kétségkívül elegen vagy-nak erényesek, hogy egy merész támadást, méltólag vissza verjenek; de midőn erényök azt kárhoztatja, kimenti egy-szersmind hiúságok, 's könnyeden megbocsátanak ők olly bünt, mellyre szépségük nyujta alkalmat. Azért is óvakodjál uram fiadat rágalomnak, sőt tán azon személy' dühének fel-áldozni, ki el akarja veszteni, mivel el nem csábithatá. Gondol-ja meg felséged, hogy álnokok az asszonyok ; Sahabeddin Seícka
3 S e i c h, arabúl, tudóst tesz.
története eléggé bizonyítja mennyire lehet gonoszságoktól
tartani." _
A' császár kívánta e' történetet hallani, 's a' Vezér imigy beszélé el:
SAHABEDDIN sEIcH TöRTÉxETE.
,,Az Aegyptusi Szultán egyszer országának minden tudó-sait össze gyüjté palotájában; 's nagy vita támadt köztök.
Azt mondák, hogy Gábor angyal, kiemelé Mahometet ágyá-ból, 's neki mindent megmutogatott a' mi a' hét égben, para-dicsomban és pokolban van, 's hogy a nagy próféta minek-utána istennel nyolczvan ezerszer beszélgetett volna, ugyan azon angyaltól vissza vitetett ágyába. E' mellett azt állíták, hogy mind ezek olly rövid időn megtörténetek, hogy Maho-met vissza érkeztekor még ágyát melegen találá, sőt hogy egy edényt feltámaszta, mellynek vize még nem folyt ki, jóllehet azon pillantatban borúlt fel, midőn Gábor angyal a' prófétát felemelé.
A' Szultán ki e' gyülekezetben előlüle azt állítá, hogy ez lehetetlen. „Azt vitatjátok," monda, „hogy hét ég vagyon, mindenik öt száz évi járó földnyire egymástól, és hogy min-denik szintolly magas, mint a' mennyire a' másíktól távol vagyon. Hogy' lehetséges tehát, hogy Mahomet, minekutána mind ezeken keresztül ment, 's istennel nyolczvan ezerszer szólott volna, vissza érkeztekor még ágyát melegen, 's a' feldült edényt még a' víztől ki nem ürülve találta volna?
Ki lehetne olly hiedékeny, hogy illy nevetséges mesének hitelt adjon? Nem tudjátok-e, hogy ha egy bő száju edényt tele vizzel felborítatok, 's tüstént felveszitek is, még sem találtok többé semmit is benne.
A tudósok azt felelék, hogy ez természetileg bizony nem történhetnék meg ; de hogy isten' mindenhatóságának minden lehető. Az Aegyptusi Szultán, ki a' világos főkhöz tartozék 's törvényeül tevé, semmit nem hinni, mi az észt megbánthatná, semmit sem akart e' csodáról tudni, 's a' gyülekezet eloszlék.
Ezen vita nagy figyelmet gerjesztett Aegyptusban. Eljutott a' tudós Sakabeddín Seíchhez is, ki bizonyos ok miatt, melly a'
202