meg-nyughassék, mert ű minden javait itt consequálta volna, nem is búdoshatnéjek immár ű tovább vénségének idején, nevezeteskép-pen nevezeteskép-penig Rácz György Véczet, Vinczet Fejérvár mellett, Vajcla-Hunyadját kivánta. De megtetszett azután, hogy csak mind azon csalárdság volt. Ehez képest hitelt adván Gyulaffi nekie, securiusb ágálták az táborban, hogy sem mint illett volna. Augeálta az bátorságot bennek az szebenieknek is jelenlétek, kik ismét mind az magok és mind az egész szászság dolgát újonnan kezdették volt tractálni Gyulafiival Fejér Mihály az brassai fűpolgár által, ki mellé Kaller Gábort adjungálta volt Gyulaffi az szebe-nieknek instantiájára, hogy az válaszszal visszamenjen Fejér Mihálylyal Szebenben. Annyiban volt immár a dolog, hogy ha ez dolog nem esett volna, az egész szászság dolga jó végben ment volna, holott quaecuiique poterant ob venire, immár minden difficul-tásokon utrinque általmentenek volt mind az két fél.
Ez az Gyulafii
T Ö R T É N E T I M A R A D V Á N Y A I . i 63
Ascensiónak estin, mikor el akarnának az követek Szeben-ben i n d u l n i . Fejér Mihály csak azon kérte istenért Gyulaffit, Mihály neű, magyar tiu Rácz Györgynek egy f ű lován, mivel-hogy é r t e t t e vala, körülötte levén Rácz Györgynek, mit végezett volt, és m i n t a k a r j a az Gyulaffi táborát megütni. E z kijargalván Meggyesből, mintha az u r a táborába menne, menten ment Gyulaffi-hoz és megmondta neki, hogy vigyáztasson, m e r t bizonyosan elhigyje, hogy megüti az táborát Rácz György, minden végezé-sekben ott lett volna, és nemzetségéhez való szereteti adta csele-kedni, h o g y kijűjjön és megjelentse. Paulo post ugyan azon nap, t u d n i i l l i k áldozó estin az birthalmiak is embereket bocsáták Gyulaffihoz ilyen szóval: mi immár hitesek vagyunk Bocskay u r u n k h o z ű ngához, és tartozunk vele. hogy megizenjek, igen jól vigyáztasson Ngod, mert vagy ez éjjel vagy az következendőn reád j ű R á c z György személye szerint és megüti az tábort. Ehez képpest noha Gyulaffi publice megkiáltatta az táborban ugyan-azon estve,hogy minden ember józan legyen és vigyázzon,mindugyan-azon által m a l o ac necessario quodam fato, örülvén azon az had népe, hogy i m m á r az szászokkal való elindult békességet érően visel-néjek, -erre való képest örömökben az italtűi meg nem szünte-nek. A z bor is penig közöttök, kit széllel az szászság közt prae-d a l t a n a k volt, oly bőséges volt, liogy alig volt oly rosz kaliba, ki mellett két és gyakran három hordó bor nem volt. Minden két vagy h á r o m hajdúnak volt inkább egy hordó bora, az székelyek-nek is azonképpen; el is széledteszékelyek-nek volt fölötte igen az tábor-beliek, ki imide ki amoda volt zsákmánra az szászok közzé ben-nek. M i n d széllel voltanak élés és barom kóborlani, öt mérföldig elmentenek és szintén Kis-Selkig is az szászok közé. Az kik penig az t á b o r b a n voltanak, ki ide és ki amoda dülénkezett részegség miatt bennek.
R e b u s sic constitutis cognita re per exploratores Georgius Rácz milli conscio, est ve késén, hogy az kaput be akarták tenni, k i i n d u l t Megyesből és Birthalom felől egy szoroson, az honnét reménleni sem t u d t á k volna, hozta el hadát, volt vele kétezer ember, kiknek négy száza lovag volt, az többi gyalogság volt
Szam. keiével:
60 GYULAFFI iiESTÁR
mind. az szászok és az föld népe közzűl valók. A z mely lovagot mondok, hogy 4 0 0 volt, azok kozákokból és ráczokból álíotta-n a k . Ezeket Havasalföldéből hozta volt ki vele. M a g y a r is volt 2 0 0 lovas, ezeket is onnét hozta volt ki vele, volt német is vele, k i k felől oda föl emlékezem, hogy Lippából k i t u d t á k volt űket, ú g y mint h a r m a d f é l száz. De ezek az nemesek közt az dévai németekben is v a l á n a k k a p i t á n J á n o s Cyommer a l a t t valók, Cra k a p i t á n is velek.
Ezeket m i k o r sok csavargással éten étczaka az erdőkön, az szorosságon elhozta volna, nem az okon, hogy Gyulaffival meg-víjjon, hanem h o g y lövő szerszámátúl foszhassa meg, kitűl leg-i n k á b b félt, m e r t hogy megvítt volna vele, a r r a Kácz György elegendő nem volt. Áldozó n a p j á n szép verradva, megnézvén f ö l j ű l az hegyről minden vigyázatlanságokat, jelt a d v á n az vele valóknak, n y a k o k b a n szállította alá az erdőből h a d á t és két felől ütötték m e g az tábort, kiknek oly volt vigyázatlanságok, hogy külömben eszekben nem vették, liogv rajtok vannak, hanem c s a k szintén a k k o r , mikor lűni és vágni kezdették ű k e t ; ű maga K á c z György följíil az erdőbűi nézte a dolgot, alá j ü n i hadá-b a n nem merészelvén, mint tolvaj. Megverradván i m m á r . Gyulaffi t á b o r á b a n J é z u s t is kiáltottak vala az tábornak szokása szerint, és ismét lediilvén ágyokban, ki elaludt, ki lovát vitte jól el ki az mezőkre, az hol j o b b fűét találtak, mivel hogy éjjel kiki mind mel-l e t t e t a r t o t t a mel-lovát, és verradva sokan vitten vitték jobb fűre. Ezt c s a k nézte o n n é t feljiil Kácz György, és látván igen jó m ó d j á t az dologban, ú g y eresztette r e á j o k népét az miénkekre, kik alatt az hegyoldalban feküdtek, de fölötte mód nékül, holott nem e g y ü t t voltanak, mint tábor szokott fekünni. hanem mind alá az víz mellett széllel voltanak. imitt-amott, az hol j o b b f ű é t talál-t a n a k , fölötalál-ttalál-te talál-t á v u l egymástalál-tál, el talál-tova alá az Apafi vadkertalál-te is r a k v a volt velek.
Először is Gyulaffi s á t o r á r a r o h a n t a n a k h á r o m zászlóval, d e annak előtte csak igen kevés íidővel találkozik oda Sárközi M á t é , Sigmondnak az régi kék darabontok közzűl megmaradt tizedese, ki m i n d ez ideig G y a l u b a n lakott Sennyeinél viceporko-lábságon. E z k a p t a mingyárást Gyulaffinak egy p e j p a r i p á j á t , k i t azelőtt G y u l a f f i Csáki I s t v á n t ú l veit volt 200 aranyon, a r r a helhezhette föl hirtelen az erőtlen embert, és így elszaladván h a r m a d magával Gyulaffi t a r t föl az erdőkre Segesvár felé, nem mervén á l t a l t a r t a n i az Kiköllőn Hódvelágra. holott iszonyú tolyankozás, sívás, rivás volt az hidon, az volt jobb. az ki az part-n a k ugordhatott be az Kiköllőbepart-n part-n y a k r a fűre. Legelőször is hogy a z t á b o r t m e g ü t ö t t é k , az lövőszerszámot az németek lepték e l ; kit látván Gyulaffi, szerte-széllel j a r g a l v á n az t á b o r b a n biztatta n é p é t és istenért k é r t e nagy fölszóval űket, hogy ne fussanak,
Az ráczság 480 volt, német liar-madfélszáz.
Georgias Kácz i n v a d i t e latibu-lis Gyulaffíum ipso die
ascen-sionis summ«
luculo.
mert nincs semmi derék erő rajtok, és liogy övék volna az nye-reség ; d e haszontalan volt minden intés, a volt jobb bennek, a ki á l t a l s z a l a d h a t o t t az Kiköllőn Hódvelág felé. Látván ezt Gyulaffi, úgy kínszeríttetett megindulni. I n summa a míg az ráczok és kozákok az hajdúságon pepecseltek, vágták és ölték volna űket, m i n d a d d i g is Gyulaffi széllel jargalt köztök és biztatta űket.
Az t a r a c z k k a l lűhettek csak egyet, mingyárást elvették tülök és az mellette való német pattantyúsokat, levágták, mind is egy szaladt el b e n n e k . A z kűvári és laposvidéki oláhokban is, az lövőszerszá-mot kik őrizték, sokan vesztenek és az aranyasszékiekbe is.
E z t l á t v á n Gyulaffi, úgy indult meg. Először is az székelség futa-modott meg, semmi férfiúhoz illendő "bátorság nem levén P e t k i J á n o s b a n , az székelség generálisában, ki az derék székelséggel m i n g y á r á s t turpiter elfutamodott. Háromszáz kopjás válogatott székely vált ki az több székelyek közzűl, ezek öszveverték mago-kat, és m i n g y á r á s t az Rácz György alájiitt lovagjára a k a r t a k ü t n i ; m e g is verhették volna csak ezek is minden hadát R á c z Györgynek, hanem az csatej patej közt f u t t á b a n találkozott oda P e t k i J á n o s és felszóval kiáltotta, hogy fusson a ki futhat, mert, úgymond, oda vagyunk. Ezen megrémülvén azok is megfutam-t a n a k , és így Szenmegfutam-tgyörgyig, azaz kémegfutam-t nagy mérföldig meg nem állott sohol Petki János, mind futott. Be sem tért pedig oda is Szentgyörgyre az édesanyjához, hanem bekiáltott az falura, hogy f u s s a n a k , mert oda vagyon az dolog. Ott is mindeneket elrémétett;
kiért m o s t nagy contemptusban vagyon és az anyja is igen meg-p i r o n g a t t a azután érette. Dánosnál P e t k i Mátyus Jánosval az csiki és gyirgyai kapitánnal öszvetalálkozott, ki nagy haddal jű volt Gyulaffi mellé és immár ha az miénkeken az tentatio meg nem e s e t t volna, délre az Gyulaffi t á b o r á b a n beérkezett volna;
k é r t e P e t k i t . hogy megtérjen és ilyen gonosz példát ne adjon, m a g á t is megböcsülje, de semmi benne nem költ, futotton futott, a míg el nem unta. A k k o r oly nagy sietséggel hozta volt ki az H á r o m s z é k e t Bedő István, megértvén Gyulaffin esett dolgot, hogy két n a p r a kiérkezett volt, kin minden ember csodálkozott.
A z székelyeknek az talpakon is kiserkedezett az vér az nagy jövésben, ű magok penig az székelyek azt mondták, hogy senki soha ú g y föl nem vette volt még ez ideig űket, el annira, hogy csak szintén az igen ifjacskák és az asszoni állatok m a r a d t a k volt o t t h o n Székelyfölden. E r d é l i István uram azt mondja, hogy soha senki nem hinnéje, mely szép had volt az, és hogy csak az igen v á l o g a t o t t j a is volt V I I ezer. Ezek égették meg az alsó városát Segesvárnak, csak az maradt meg, az mi az várhoz közel volt. A mi az lapályon volt elégett.
A z Gyulaffin esett cladesben legjobban viselték Rácz G y ö r g y ellen magokat az fejérváriak és az aranyasszékiek, (Bedő
Bedö István sietsége az
Há-rom székkel Gyulaffi mellé, mely had 15 zászlóalja volt^.
62 GYULAFFI iiESTÁR
István is és, kitörölve) Vécsey F á b i á n mindvégig vitézül forgolód-tanak, K ú n I s t v á n is azonképpen. Yoltanak az régi kék daraban-tok közöttök ennihányak Fejérvárról. Ezek, midőn mind az tábor elfutott volna is. megsereglettenek, emberül víttanak. végre látván, hogy senki meg nem segélli űket, megindultak űk is, és nagy sok ideig mind harczolva mentek, úgy kapták az erdőt és úgy mentek el.
E z t a miénkek csak vigyázatlanságok miatt szenvedték, mert csak az ezer h a j d ú is megverte volna minden hadát Rácz Györgynek, ha vigyáztanak volna és ellenségeket semminek nem vélték volna. Nyilván való dolog is ez és tagadhatatlan, hogyha vagy éjjel vagy h a j n a l b a n ütötte volna meg űket Rácz György, igen kevés ment volna el az miénkekben, de tartott ű is és félel-mesen viselte hadát, nem is hitt annyit másnak a miénkek felől, mint a m a g a szemének, ű maga a k a r t a meglátni. T u d t a azt is, az éjjeli dolog miben jár, temere periclitálni nem a k a r t . Nem is köllött neki egyéb az lövő szerszámnál. Félt azon is, hogy vigyá-zásban vagyon az Gyulaffi hada és gonoszul jár. Hanem meg-várták az v e r r a d t á t és látván az vigyázatlanságot, úgy bocsátott reá alá az erdőből Rácz György is, de távul nézte, bizonyos dolog, ű maga ott nem volt, kiből megtetszik, hogy nem vitéz ember, hanem csak az álnokság hordozza.
Az hol ez az Rácz György által lettfallacia a magyarokon esett, harmadfél mérföld Meggyeshez, csak túl egy kevéssel Ebes-falván, Ebesfalva és Holdvelág közt, az miénkek az hegy alatt voltanak és előttök az Nagy-Kikellő volt. Rácz György meg-kerülvén űket, csak nyakokban ereszkedett alá.
Egy N a g y Mihály nevű katona is volt Gyulaffi hadában akkor, ki igen emberül viselte magát, huszad avagy 25. magával közzéjek ü t ö t t e az kozákoknak magát vitéz módra. N a g y sokáig harczolt, ebek, úgymond, rajtatok halok meg, futó nevet soha nem viseltem. H á r o m kozáknak vette csak ű maga fejét, melyeket az kozákok közzé haitott. Kozákfű volna, úgymond, ez, ebek.
Végre egy kozák t a l á l t a általlűni kézíjból az vékonyán, és azon kérte űket szidalmazván, hogy vegyék fejét immár. E z t kívántam, úgy mond, hogy r a j t a t o k halhassak meg.
Gyulaffi mind ilyen kétséges dologban is nagy magnanimi-tását mutatta, kit azelőtt való változásokban itt Erdélyben senki nem cselekedett. Az erdőn búdosván h a r m a d magával in summis periculis, valami három gyalog székely találkozott reá, kik Sárdra vezérlették (mely székely falu, Palaticz Györgyé volt azelőtt és az Férnikó vize mellett vagyon, kitörölve).Itt találkozott öszve
J) Ujabbkori kéz: Kiiküllő vármegyei falu az, Segesvárhoz nem messze.
Mátyus J á n o s v a l az csiki ás gyirgyai kapitánnal, ki csak h a d á n a k az eleivel érkezett volt a k k o r oda. ú t b a n levén azért h a d á n a k az dereka is. I t t mingyárt subsistált Gyulaffi, et collectis reliquiis belli, mindenfelé parancsolt erős fenyétség alatt, hogy senki ne fusson, hanem oda gyülekezzenek mindnyájan, mert az vitézlő dolog evei szokott járni. Sokan immár az fő rend közzűl, kik G y u l a f f i t elvesztettnek t a r t o t t á k , dubitáltanak. írását látván, és keze i r á s á t sedulo scrutálták, csodálván ezt benne, hogy ilyen kevesed magával meg m e r t gyülekezni, holott még az derék szé-kelség m i n d hátra volt. h a d a penig csak isten t u d j a széllel hova
d i s p e r g á l t a t tt volt. Ez t ű l e hallatott az szó, hogy ugyan akarja egy r é s z é r e , hogy így esett a dolog, t a l á m immár szót fogadnak, mert én, úgymond, semmire nem vehetem űket.
I t e m . Az ki az magyarnak h a s z n á t akarnája venni, soha nem kellene bort adni innia.
Vesztenek az G-yulaffi hadából négyszáziglan valók. F ű ember e g y sem veszett oly. Zokos I s t v á n t az Sidmont konyha-mesterét mondják hogy oda veszett, az lovát mondják, ki kitván volt, és elállott volna alóla, és így érték volna az ráczok. Toroczkay László fiát is Christopliot mondják hogy ott veszett volna. Ez igen i f j a c s k a volt, a n n o r u m circiter 16.
A z Rácz György hadában másfél száziglan valót monda-nak h o g y veszett volna.
M i n d ezek közzűl is legnagyobb k á r az lövő szerszám és az por, mely 60 tonnával volt 15 szekéren, melyet R á c z György, 1 eleiben fogatván az szekereknek ugyanazon ökröket, a kik von- 1
ták azelőtt, elvitetett Meggyesben. A z golyóbisokat az Kikellőben h á n y a t t a be. Kiket mind hadnagy által cselekedett.
Ü maga Rácz G y ö r g y semmit ott nem késett, hanem siet-séggel vissza Megyes felé fogott. Nem is tért soliolott liarcznak.
H a t v a n kopjást válogatott volt Mátyus J á n o s utánna, kik mind S á r o s i g mentenek, de soliolott nem érték, ha csak 3 0 0 ember lett volna is oda a felé lesben, Rácz György el nem mehetett volna. E l j u t v á n Megyeshez Rácz György, be nem ment, hanem két á l g y u t és a port k ü l d t e be. U m a g a az törvényfához szállott és mindenfelé strázsákat rendelt.
S z a l a i Ferencz is csak az clades u t á n értvén az veszedelmet, j ü t t volt Szakmarról ( m e r t szakmári hadnagy és igen vitéz ember) Székelyvásárhelre 200 válogatott lovaggal. Mentenek az Gyulaffi t á b o r á b ó l elszaladt h a d a k b a n hadnagyokkal F e j é r v á r i Jánossal együtt hozzája honoris causa, hogy salutálják. É s mikor bejüt-tek volna szállására és beköszönbejüt-tek volna, mond nekik Szalai:
T u d n á m mit kellene cselekednem, mert föl köllött volna kelnem és előtökben mennem szállásom a j t a j á n ki, de nem vattok méltók
ftyert Gyulaffi.
ti'il Rácz György 2 öreg faltörő álgyut, e g y fal-kont, e g y
ta-raczKot. Az álgyukat az
sze-beniek vették meg.
64 GYULAFFI iiESTÁR
és nem érdemiitek déli alvó, nagy iható, asszonyi állat szűvő és nagy f u t h a t ó szégyenvallott bestye kurvatíak. Leoldjátok az kardot oldalatokról, nem vattok méltók, hogy viseljétek, vitéz, embereket illet az. Nem olyan könnyen nyertek vala mi az lövő szerszámot, a kiket ti ilyen gyalázatosan elvesztétek. Ez is az.
Szalai menten G-yulaffi mellé ment.
Elérkezvén Rácz György Meggyes mellé és meglátván az nyert lövő szerszámot, azt mondotta, hogy áll nekie az a lövő szer-szám 500 f o r i n t j á b a n , kit diversis temporibus az kémeknek adott.
Yolt penig az lövő szerszám, kit Rácz György elnyert, az mint bizonynyal mondá Kemény Boldizsár uram, 2 faltörő öreg álgyu,.
egy falkon és egy taraczk. Az álgyukat az szebeniek vették meg tülök.
Az székelség igen szégyenlette, hogy ez az clades esett volt késedelemek miatt, mert űk assecurálták volt Bocskait, hogy ne küldjön b á r ide be semmi hadat, elegek lesznek űk az szász-ságnak m e g h a j t á s á r a , és azt ugyan magokra is vették volt. Rácz.
György is a z é r t arripiálta volt ezt az occasiót invadendi nostros ilyen h a m a r j á b a n , mert tudta, hogy az székelség is induló félben vagyon és a z u t á n olyan módja az dologban nem leszen.
Die 27. M a j i az Rácz György*) hadából való ráczok Enyedre ütöttenek circa horam decimam antemeridiem és az városnak minden b a r m á t elhajtották, szám szerint az barom, kit elhajtot-tak. csak öreg barom, úgymint ökör és ünő barom 560 volt, j u h és disznó b a r o m nélkül; mely károkat az városbeliek 10 ezer foréntnál t ö b b r e böcsültenek, de megunván az német birodal-mat, azt mondták, hogy nem gondolnak semmit véle, csak marad-hassanak nemzetségek mellett meg.
Érkezett ide be Imreffi J á n o s áldozó nap előtt h a r m a d nappal, mit t r a c t á l t légyen az várossal, másutt megirtok; ha Gyaluban nem késett volna, hanem mingyárt eljiitt volna, min-den dolgot jó módjával véghez vihetett volna az kolosváriakkal.
Az mely n a p az Gyulafii táborának megfutamodása jutott, azon nap minden végben ment volna. De megértvén Imreffi a dolgot
Sigefridus R i b i s leveléből, kit 20. Maji hoztak reggel neki, hogy az mi táborunk dissipáltatott, semmit nem várt, sem az város-nak hirré nem tette, hanem mingyárást Gyaluban r á n d u l t s úgy ment ki.
*) Lapszélen. Ez az Eácz György igen obscurus ember, egy ideig mind Iffiú János lovásza lén. tisztességes embereknek csak í'eléjek sem mert menni.
Ifiú János halála után jőve udvarhoz, és ott is igen nyomorultúl élt, 4 lóra volt tűzetése. Annakutánna, hogy Sidmont öszvevesze a törökkel, Havasalföl-dében kezdek küldözni, úgy kapa előbb, és végre Bastánál az havasali vajda-ságra aspirál vala. Michál vajdának az cardinált ű árulta el.
Ezt Ribis Ma-roeujvárról irta
jószágából.
I m r e t i t minden ember c a r p a r á l j a ( í g y ) , hogy ilyen mód nélkül r á n d u l t el, semmi derék dolgot nem értvén, mint és hogy esett az rnegverés. Az váras is malecontenta volt, hogy hír nékűl elment, k é r i k volt Gyaluban, hogy csak azon n a p m a r a d j o n még, míg bizonyos hírt érthetnének. De nem fogott semmit.
I d e jüvén Imreti minekelőtte Kolosvárra bejött volna, míg Gyaluból megküldte Gyulafinak -az Rácz György levelét, kit Gyulaffi is azonnal megküldött Rácz Györgynek Meggyesben, kinek ez volt summája, hogy nem kívánhatta Bocskai iidő előtt szolgálatját, holott t u d t a hova volt köteles, t u d n i illik az német császárhoz, de mivel immár hogy az magyari nemzetséghez isten ilyen j ó voltát mutatta, elégedjék meg eddigien való vörsöngés-sel, vegye kegyelmességét, valamit életében keresett, most találja meg. j ó s z á g á t penig valahol mit birt, megadta éppen nekie. Evei is a j á n l o t t a magát az levélben, hogy ha isten ű m a g á t is behozza, nem c s a k azt adja, hanem úgy megszaporítja, hogy teljes életi-ben h á l a a d á s s a l veheti, és megnyughatik r a j t a jutalmasan.
E n n e k Rácz György hitelt nem adott, nem is lehetett lölki ismereti vádlása miatt. A z t mondta az fű ráczoknak, hogy ha el-hihetnéje, kész volna engedni, de tűle nem lehetséges, mert t u d j a ű azt, hogy úgy cselekednének íí vele, mint szintén B a b a Novák-kal, h a nekik hinne. Hanem oztán úgy gondolta az álnok-ságát, m i n t priválhassa lövő szerszámitúl Gyulaffit, kit véghez is vitt.
D i e 1. J u n i i h a j n a l b a n hozták meg Gyulaffinak az Három-széknél való székely táborból (mert vagy két ezert hadtak volt otthon a z székelyekben, hogy t á b o r b a n legyenek és az havasali v a j d á r a vigyázzanak, ha mit indítana), hogy R a d u l y vajda reá jű és i m m á r az elei ki is érkezett volna Törczvára felé. Azon nap m i n d készétette h a d á t Gyulaffi és éffélykor elbocsátá 13 száz lovaggal Bedő Istvánt elől, hogy minden dolgot megértsen és occurráljon. Ü maga is Gyulaffi másodnap jó reggel megindult u t á n n a B e d ő Istvánnak minden hadával, de tizenegy ór.a tájban jütt p o s t a Bedőtűl, kitűl Bedő megizente, hogy megtérhet Gyulaffi, nem volna isten segítségéből semmi hír jónál egyéb. Az havasali v a j d á t ú l jűne 800 magyar ki Gyulaffi mellé, azok volnának, nem egyebek, immár ű az elöljáróval is öszvetalálkozott volna, és meg is t a l á l t á k volna űtet, hogy Gyulaffinak írna felölök. E k k o r ez tájban 2. J u n i i j u t o t t vala H a l m á g i István egyboérral, kinek neve Sima posztelnik, ide Kolos várra, kit az vajda Bocskaihoz küldött föl követségben. A d t a melléjek Gyulaffi Sigefridus Ribist és Allia F a r k a s t , kik oda föl comitálnáják. Megakadván ezen az hiren, minek előtte innen Kolosvárról megindulnának. igen expostulál-tak Halmágival, Halmági constanter affirmálta, hogy ne higyjék, mert h i t i r e semmi a b b a n nincs, nem úgy bocsáttatott volna íí el
Történeti Naplók a XVI—XVIII. századból. • 5 Mert ütet küldte
66 G Y U L A F F I L E S T Á K
az ű urátúl, hanem az vajda körül való magyarság búcsúzik volt akkor, hogy ű (Memhet pasa irta volt Raduly vajdának, hogy végezzen Bocskaival, mert nem leszen jó dolga, úgy bocsáttá Halmágit) kiindult, azok jünek nem egyebek. Végre mikor még is hitelt nekie nem adnának, azt mondta, nem kelle(ne) ugyan szol-gának u r a dolgában mindent kimondani, se u r á t erőtlenéteni, de h a immár u g y a n meg kell mondanom, hitemmel merem mondani, hogy háromezer emberrel szín néppel nem bir, megnyúlhat-tok rajta.
H a l m á g y követsége penig ebben vagyon.
Azon kéreti Bocskait az vajda, hogy ne tartson ellent
Azon kéreti Bocskait az vajda, hogy ne tartson ellent