Nagytiszetelü Nagy Dániel Generális Perceptor Urnak258 alázatos tisztelettel.259 Templom Szentelési Enekek
Bé menöre ad notam XCIdik ZS: A ki a’ felséges. […]
Fel állora ad notam Csendes magánoſság […]
Első Predikatzio elött ad notam XCdik ZS: Te benned: […]
Predikatzio közbe ad not: LXXXIV ZS: Oh seregek […]
Első Predikatzio után ad notam XCIX ZS: Az ur orſzagol […]
Máſodik Predikatzio közbe 37dik Ditseret 2dik verſe […]
Maſodik Predikatzio uta[n] ad not: XXII ZS En Iſtenem […]
Kereſztségkor ad not CXXXVII ‚S Hogy a babiloni […]
Ur Vatsorája előtt, A Kenyér és a Bor meg Szenteléſe alkalmatoſságával 68 D:
6 verse […]
Urvatsorájakor a’ Jegyek ki oſztogatáſa alkalmatoſságával ad notám Moháts Mohats […]
Ki jövöre Bé rekeſztő s meg áldó Enek ad not: LXVI ‘S Örvendj egész Föld az Iſtennek […]
257 Lelőhely: RL C/8 10. doboz XIV. köteg Halotti búcsúztatók, családi ünnepek.
258 Nagy Dániel ifj . Báthori Gábor apósa volt, emlékére készített prédikációja kéziratban megtalál-ható (RL C/8 10. doboz XIV. köteg Halotti búcsúztatók, családi ünnepek), ennek felirata: A’ ha-táráig el ment el nyúgodott és jovendő állapatjára viſsza állítandó DÁNIEL. Halotti Tanításbann elő adva mellyet Néhai Nagy Tiszteletű és Tudományú Peremartoni NAGY DÁNIEL Ur a’ Helv:
Vallást követő Dunánn=inneni Fő Tiszteletű Superintendentia Generalis – nem kűlombenn a’
külső Somogyi N. T. Eggyházi Vidék Tractualis Perceptora’ és mind a’ két Consistoriumok Aſſeſsora Tekintetes Tolna Vármegyének Tábla-Bírája a’ Nagy Székeli Ref: Német Ekklésia hív és buzgó Lelki Páſztora’ mint Felejthetetlen kedves Ipa Ura December 24ik Napjánn 1829: tőrtént halálának em-lékezetére készített. Báthori Gábor. Generalis. V. Notarius Superintendentialis Aſſeſsor és Kis-Kun Fűlöp=szállási Predikátor.
259 Az énekek szerzőjét, a füzet elkészítőjét nem lehet a kézjegy alapján azonosítani. A jegyzés mellett kivehető a Prof. kifejezés.
PRÉDIKÁTOR ESKETÉSI SZERTARTÁSA NAGYSZÉKELY, 1824. SZEPTEMBER 28.
260Báthori Gábor[na]k, a’ Filepszállási Reformata Ekklésia Lelki Pásztorának a’ maga Jegyesével N. Nagy Juliánnával lett-copuláltatása alkalmatoſságával
mondott Beszéde
Nagy Székelyben September 28k napján. 1824k eſzt.
Fő Tisztelendő Báthori Gábor Urnak a’ Dunánn innen Lévő Fő Tiſzt.
Superintendetia Superintendenſének.
Predikator copulatiójakor mondatott Beſzéd
260 Lelőhelye: RL C/8 1. doboz II. köteg 14. sz.
Ifj . Báthori Gábor iratainak és prédikációinak levéltári gyűjteményében (RL C/8 7. doboz) szintén megtalálható egy esketési ágenda (Predikátor copulatiójakor mondandó rövid Beszéd.
Készítette Báthori Gábor Filepsz: Prédik[áto]r 1828) keresztfi a esketésekor, amely nagy hason-lóságot mutat id. Báthori Gábor fent közölt esketési liturgiájával. Ennek rendtartása:
[I.] Copulatiókor mondandó rövid Beſzéd [II.] Imádság
[III.] Esketés (kérdések és fogadalom)
Fogjátok egy más kezét Kedves Ötsém ’s Keresztfi am: azt kérdem tőlled, hogy ezt a’ személyt a’ kinek kezét fogod szereted e’ Házastársul? magadhoz vészed e’ Feleségűl?
K. [olvashatatlan szövegrész] Aſszonyom: azt kérdem tőlled hogy ezt a’ ſzemélyt a’ kinek kezét fogod, ſzereted e’ Házas társúl? hozzá megy e’ Feleségűl?
Vőlegeny esküvése Formája.
Kedves Otsém ’s Keresztfi am arra a’ Szent hitedre és esküvésedre kérdelek, mellyel a’ Lelki Pásztori Szent hiva-talt felvetted és viſeled, igéred e’ magadat arra, hogy ezt a’ ſzemélyt a’ kivel kezet fogsz, nem tsak most ſzereted, hanem azzal mindenkor meg elégszel, ha a’ ſzükség úgy kivánja, vele türsz, vele szenvedſz, és tellyes életedben ’s életében hűséges férje és gondviselője lészel, mindezekre mon-dom igéred e’ magadat?
Meny Aſszony Esküvése formája.
Az Igaz Isten engemet úgy segéljen, hogy ezt a’ ſzemélyt a’ kinek kezét fogom szeretem, szeretetből feleségűl hozzá mégyek, és őtet holtomig vagy holtáig, sem egéſségében sem betegségében, sem bol-dog, sem boldogtalan sem semminémű állapotjában hitetlenűl és törvénytelenűl el nem hagyom, hanem egész életemben ’s életében hűséges feleſége és segitője lészek, Isten engemet úgy segéljen.
[IV.] Megáldás
Áldás.
A’ Szeretetnek Istene, a’ ki nem tsak esméri az Ádám fi ainak sziveiket, hanem kezében is tartja, és oda hajtja a’ hova akarja, köſse öſzve ezen Párnak ſzivét elválhatatlanúl. Nevelje bennek az egymás eránt való ſzeretetet naponként, áldja meg őket Fiakkal Leányokkal, tegye azoknak nevelésekben ſzerentsésekké, hogy mind magok, mind pedig az ő Gyermekeik, legyenek amaz áldott Meſternek a’ Jézusnak Tanitványi, végre pedig a’ Menny Országnak is örököſsei. Amen.
Hogy Isten az embert nem egyes, magános, hanem páros házaſsági életre terem-tette, ez eröl való meggyözettetésünkre nem kell egyéb, hanem hogy veſsünk egy okos, fi gyelmes tekintetet az Istennek munkáira.
E’ Világnak minden réſzeiben, Orſzágaiban, Tartományaiban leg közelebb véghez vitt minden Conscriptiók azt bizonyitják, hogy öt eſztendöt egymásba ſzámlálván, a’ mennyi Férjfi , eppen annyi Leány gyermek ſzületik. Honnan van ez?
A’ Szülék akaratjoktól függ ez? Eppen nem, a’ mi megtetzik abból, hogy gyakran mikor a’ Szülék Fiú gyermeket kivánnának, Leanyok, mikor Leányt, Fiú gyermekek ſzületik. Talán hát a’ Történetnek munkája az, hogy a’ Fiú és Leány gyermekek egyforma ſzámmal ſzületnek? A’ ki igy gondolkodna, az az okosságot tagadná meg.
Mert azon kivűl, hogy ez a’ Szó történet a’ tudatlanságnak ſzava, ſemmit nem tevö üres hang; történetnek azt ſzoktuk nevezni, a’ mi állhatatlan, változó, most egy, majd másképpen esik: a’ Született Férfi és Leány gyermekek ſzáma között való egyenlőség pedig allandó, változhatatlan. Bizonyosan annak az Istennek munkája hát ez, a’ kiben nintsen változás, és a’ valtozásnak legkiſsebb arnyeka is. De ha Isten munkája az, hogy a’ Fiú és Leány gyermekek egyenlö ſzámmal ſzületteſsenek, mi tzélja volt, ’s van ebben a’ ſemmit haszontalanúl nem tselekvö Is-tennek? Ha ezt magunktól talám által nem látnánk, – noha a’ dolog igen világos – meg mondja Istennek ezt a’ tzélját Sz. Pál azt állitja, hogy ebben az Istennek tzélja az, hogy minden Férfi únak tulajdon Felesége, és minden Aſſzonynak tulajdon Férje leheſsen.
De nem elégedett meg Isten azzal, hogy tsak igy mutogaſsa elöttünk, hogy ö minket házaséletre rendelt, hanem belé nyomta mind a’ Férfi , mint az Aſſzonyi nembe a’ Párosélet buzgó kivánását. Adám alig jöhetett ki az Istennek teremtő kezei közzűl, mindjárt, a’ mint Móses irja elindúlt, hogy magának párt kereſsen.
– Imé maga az Instinctus, a’ terméſzeti vak ösztön, hogy tanitja Adámot ar[r]a, hogy ő Istentől páros életre volt rendeltetve, hogy mutatja néki annak igazſágát, a’
mit majd későbben, egy az ö Fijai közzűl Salamon mondott: Sokkal jobban vagyon dolga a’ kettönek, hogy nem az egynek.
De hogy ſemmi kéttség az eránt ne maradna, hogy Isten az embert páros életre rendelte, meg ſzollal maga az Isten, és azt mondja: Nem jó az embernek egyedül lenni, ſzerzek nékie ſegitőt: Sat. Adámot Evával, öſzve párositotta, a’ házaſságot ſzerzette, melyre hogy annyival inkább felindittaſsanak az Adám minden Fijai, és Leányi, a’ házaſságot megáldotta.
Mindezek nem tsak azt bizonyitják, hogy Isten az embereket Házaſsági páros életre rendelte, hanem azt is, hogy magával a’ terméſzettel, és a’ terméſzet bölts Urával truttzolnak mindazok, akik akar a’ nagyobb ſzentségre való törekedés-nek ſzine alatt, akar más ílyen képtelen okok miatt, a’ házaſsági élettől idegen-kednek, magokat attól a’ boldogságtól, melyre Istentöl rendeltettek, kéſzakartva
meg foſztják, mert vagy ſemmi boldogság nints e’ földön, vagy ha van, azt nem másutt, hanem a’ jó házaſságban lehet fel találni. Meg nyeri a’ jót, a’ ki talál jó Feleséget, és vett jó akaratot az Urtól azt mondja Bölts Salamon.
Lehet annál nagyobb boldogságot gondolni, mely oly mennyei örömmel töltené bé egy jó Férjnek Lelkét, mint, midön a’ Proféta ſzava ſzerént, látja a’ házában a’
maga Feleségét, mint a’ termö ſzöllöt, gyermekeit aſztala körül, mint az olaj ágakat.
Ezek[ne]k ſzeretettel telyes ártatlan társaságok nem édesebb gyönyörűſéget ſzerez é, mint e’ Világnak minden lármás, pompás fényes társaságai?
Nem eddig van a’ dolog, hanem egéſz életűnkben, eg[y]mást felváltva kö-vetkeznek reánk a’ ſzerentse, és ſzerentsétlenség, az öröm, és a’ keserűség.
Nem tagadom[,] hogy a’ ſzerentsés örvendező embernek ſok társai vagynak:
de hát ſzerentsétlenségében keserűségében kitöl nyer vigaſztalást? ki elött önt-se ki bánkodó ſzive enyhitésére panaſſzait? talám baráti előtt? Ah, ne hidjetek barátitok[na]k, annak, a’ kit kebeledben tartaſſz, ki ne jelentsd titkodat, azt mondja a’ Proféta. Egyedül jó Feleségében találja egy bánatos, kesergő Férfi azt a’ tökelletes barátját, a’ ki nem tsak bánkodik bánkodó, sir siró Férjével, hanem oly réſzt veſz annak Fájdalmában, hogy a’ két réſzre oſzolván, érezhetőképpen megkönnyebbedik.
Végre minden földi boldogságot felyül haladó boldogság az, midön látják a’
házaſságban elő ſzemélyek, hogy ök lételt adtak azok[na]k az okos teremtések[ne]
k, az ő gyermekeik[ne]k, kik örök életre rendeltettek Istentöl, a’ kiben vénségekben megifj adnak, megujúlnak, halálok után élni fognak, emlekezetek fenn marad, mig pedig ha azok jól neveltettek, áldásban marad. Mert a’ jó kegyes emberekröl azt mondják a’ velek egy időben elö emberek: Boldog a’ méh, mely ezeket hordozta, és a’ emlök, melyek ezeket ſzoptatták.
Egy ſzóval, valamint az Istennek Fö tzélja az, hogy az emberek boldogok legyenek:
ugy, hogy ezt a’ boldogságot el érheſsük, minket páros, házaſsági életre rendelt, mely nélkül igaz, valóságos boldogság e’ földön nintsen.
De ſenki a’ házaſsági életnek boldogító erejét oly telyes mértékben nem érzi, mint a’ Lelkipáſztor. Hogy ez tudós nagy tudományú ember légyen, ar[r]a rá mehet éjjeli nappali ſzorgalmatoſsága, olvasása, tanulása, elmelkedése ál-tal: ellenben jó, haſznos, épületes Lelki Pásztor nem lehet, hanem ha abban a’
házaſsági élet által ſegittetik. Ha erre ſemmi argamentum [sic!] erőſség nem volna is, meg gyözettethetnénk erről azok[na]k a’ Papok[na]k példájok által, a’ kik a’
nötelenségnek ſzomorú törvénnye alá lévén rekeſztetve, haſznos, és épűletes Lelki Pásztorok nem tudnak lenni. De az ílyen példákra nints ſemmi ſzükségünk, a’ dolog maga magát világosan megmutatja.
1. Azt mondja Sz. Pál: Senki, a’ ki vitézkedik, nem elegyiti magát ez élet ſzor gal matoſságíba, hogy annak kedvébe leheſsen, a’ kitől válaſztatott a’
Vitéz ségre.261 Ez azt teſzi, hogy a’ Lelki Páſztornak nem ſzabad, nem lehet e’ vi-lági jókért ſzorgalmatoskodni, el lévén ez egéſſzen foglaltatva terhes hivatalának foglalatoſságitól. Ha valahol, itt kivált két Urnak ſzolgálni nem lehet. Ugy de mit tselekſzik hát a’ L. Páſztor? Mert ha az élet ſzorgalmatoſságába elegyiti magát, hivatalát meg ſérti, köteleſſégét elmulatja, magát büntetésre téſzi méltóvá. Ha pedig nem gondol e’ Világiakkal, Bölts Salamon ſzava ſzerént, utoléri ötet a’
ſzükség, mint a’ gyors úton járó, körülvéſzi a’ ſzegénység, mint a’ paizsos Férfi ú.
Ezt a’ nehézséget el igazitja a’ Lelki Páſztornak jó ſzorgalmatos Felesége, a’ ki meghagyja a’ maga Férjét az oltár körül, annak ſzakadatlan munkaiban, maga pedig Márthával ſzorgalmatoskodik, mig Férje azért a’ kenyérért munkálódik, mely megmarad az örök életre; ö bé ſzerzi azt az eledelt, mely a’ teſt táplálására ſzükséges, olyan ez, mint a’ kereskedö hajó, mely meſſziről is béhozza az eledelt.
2, A’ Lelki Páſztor köteleſsége, hogy vezérelje igazgaſsa azt a’ nyájat, melyen a’
Sz. Lélek őtet vigyázóvá tette. De bizonyos az, a’ mit Plátó mond, hogy ſenki sem lehet alkalmatos a’ nagy társaság igazgatására, hanemha elébb kiſsebb társaság igazgatásában foglalatoskodott. Ez a’ kiſsebb társaság éppen a’ Lelki Páſztornak a’ maga háza, házanépe, melynek igazgatása által teheti magát ama nagy Társa-ságnak az Ekkl[ési]ának igazgatására alkalmatoſsá. Ide tzéloz Sz. Pál, mikor azt mondja: A’ ki az ő tulajdon házában nem tud jól elől járni, mimódon birhatja az az Isten Anya Szent egy házát?
3. A’ L. Páſztornak ama két Feleséges Isteni indulatokkal kell ékeskedni: a’
nyomorúltak, ſzegények, betegek eránt való könyorületeſséggel, mindenek, kivált-képpen pedig Halgatói eránt ſzeretettel. De ha ezeket az indulatokat a’ magunk házunk népe körűl meg nem ſzerezzük, ſoha azokat mások eránt nem gyakoroljuk.
A’ tapaſztalás tanitja, hogy a’ házaſság idejét általépett nőtelen emberek fás érzé-ketlenséggel nézik a’ mások akár ſzerentsés akár ſzerentsétlen allapotjokat, vala-mint azok[na]k örömökben, úgy keserűségekben is ſemmi réſzt nem veſznek. Régen a’
’Sidók ſenkit Bíróvá nem tettek, a’ ki Feleséges, és Gyermekes ember nem volt, mert nem hihették el, hogy az olyan könyörűlő tudna lenni. A’ Napkeleti Görög Ekkl[ési]
a Papjainak tudomanyokkal keveset gondol, de hogy azok Feleségeſek legyenek, azt mulhatatlan törvénnyé tette, jó az az utolsóbb, de a’ Jésus ſzava ſzerént, ezt tselekedni, amazt elmulatni nem kellene Végre
4. A’ jó Lelki Páſztornak tanítani kell a’ maga halgatóit, még pedig nem tsak beſzéddel, predikállásal; hanem, a’ mi ſokkal foganatosabb, példával. Mert a’
tapaſztalás mutatja, annak igazságát, a’ mit a’ régi Filosofus mondott, hogy hoſſzú, tsavargó utat követ az, a’ ki beſzéddel oktat, ellenben a’ példa, mind röviden, mind hathatosan tanít. De bizonyos hogy ezt a’ példával való tanítást, a’ legnagyobb,
261 2Tim 2,4
legſzükségesebb dolgokban az a’ L. Páſztor viheti legjobban véghez, aki házaſságban él, és a’ kinek gyermekei vagynak. En moſt, hogy a’ beſzédet rövidittsem tsak két dolgokat emlitek.
a, Nem lehet ſiralom nélkűl látnunk azt a’ mi idönkben mindenfelé eláradott veſzettséget, hogy a’ házastársak között elhatalmaztak az egyenetlenſégek, hábor-gások, perlekedések, veſzekedések, divortialis proceſsusok, törvénytelen elválások.
Bizony ha tsak ezeket nézzük, azt lehetne gondolni, hogy a’ házaſsági élet nem egyébre való, hanem hogy mind a’ Férfi nak, légyen egéſz eletében, egy mindenkori perlekedő, veſzekedő társa, légyen mind a’ kettő[ne]k egy költsönösen eméſztő ör-döge. Ezt a’ közönſegeſsé lett veſzettséget orvosolni kell, még pedíg a’ L. Páſztornak kell orvosolni. Ugy de mit tsinál a’ végre? Predikáll? azt predikálja Sz. Péter után, hogy az Aſſzonyok engedelmesek légyenek a’ magok Férjeik[ne]k, hogy ha valakik azok közzül nem engednének az Evangyeliomnak, az ö Feleſegeik[ne]k Sz. életek által megnyerettesenek? Azt hirdeti e’ ugyan Sz. Péter ſzavaival: hogy a’ Férfi ak úgy éljenek a’ magok Feleségeikkel, mint értelmes emberekhez illik: az Aſſzonynak, mint erőtlenebb edénynek, tiſzteſséget tévén. Egy L. Páſztor ſints, aki ezt a’ predikállást elmulatná. De hát vané valami ſikere, haſzna? Kevesedik é a’ roſſz házaſságok ſzáma? Nem tsak e’ nem, hanem naponként ſzaporodik.
Vagy hát ennek az eláradott veſzedelemnek ſemmi órvoſsága nints, és ha nints, e’ Világ rövid idön ’Sodomává Gomorává változik, és elveſz. Vagy ha van, ez a’
legjobb, legbizonyosabb orvoſság, ha a’ L. Páſztor jo peldát ad, ha az a’ maga Fe-leségével oly ſzeretetben, egyeſségben, békeſségben él, hogy abból mindenek által-látják, mely igen jó és gyönyörüséges dolog a’ házastársak[na]k békeſségben való együtt lakások, mert ott parantsolja az Úr, hogy légyen áldás, és élet mindörökké.
Midön látja a’ nép egy Zakariás Papnak, és annak Feleségének Er’sébetnek angyali életeket, ebből meggyözettetik, hogy az egymást igazán ſzerető, békeſségben elö házastársak már e’ földön megkostolják, annak a’ mennyei életnek boldogságát, mely az égben megy tökélleteſségre.
b. Semmire az emberek közönségesen nem oly gondatlanok, mint ama leg na-gyobb dologra, gyermekeik nevelésekre nézve, mely gondatlanság, ha talám nem egyedűl való, legalább Fő oka e’ világon eláradott romlottságnak. Nem mulatnak el ſemmit a’ L. Páſztorok ennek a’ kártékony gondatlanságnak oſtromlására, in-tik, nogatják, öſztönözik a’ Szüléket, hogy gyermekeik neveléſét legelsö leg ſzentebb koteleſsegnek tartsák: de mely kevésre nem mehetnek minden predikállásokkal, mutatja a’ ſzomorú tapaſztalás. Leg ſzerentsésebbek itt azok a’ Lelki Pásztorok, a’ kik tulajdon gyermekeik[ne]k mind azt, mik kivántatnak meg a’ jó nevelésre, mind ezt mely drága idveſséges haſznai vagynak annak. Valamint az Eli Papnak neveletlen gonosz gyermekei bünbe ejtették, megveſztegették az Izraël népét, úgy L. Páſztornak jól nevelt kegyes Gyermekei ari[r]a inditják az egéſz népet, hogy
gyermekeit a’ jó nevelés által igaz Kereſztyénekké tegye. Ilyen haſznosan ſegittetik a’ L. Páſztor a’ házaſság által a’ maga Sz. hivatalában.
Látta ezt a’ házaſsági életnek boldogító erejét, haſznát ez az elöttünk lévő ifj ú L. Paſztor: gondolkodott hát arról, nézett minden mellette lévö Szűzzel való egybekottetése által fogja el érni a’ házaſsági életnek elö ſzámlált hasznait. Erős mi bennünk is mindnyájunkban ez eránt a’ reménység, mely hogy annál bizonyosab-ban bételyesedjék, ne legyünk mi ezeknek egybekeléseknek puszta ſzemlelői, hanem jertek ajánljuk őket az Istennek és kérjünk a’ menyből áldást az ö házaſsági életekre.
Könyörgés
Kegyelmes Isten, ſzeretettel gazdag mennyei Atyánk! Tudjuk, hogy ſemmit Te elődbe kedvesebb dolgot nem vihetnénk, mint midön egymást ſzeretö ſzemélyeket mutat-hatunk be Tenéked. Mert valamint Te magad merő azon ſzeretet vagy; úgy gyö-nyörködsz abban, midön látod, hogy az emberek a’ tökelleteſség kőtele a’ ſzeretet által egybeköttetnek. Nem kételkedünk ſemmit a’ felöl, hogy ezeket az elöttünk lévő ſzemélyeket Te rendelted egybe, Te inditottál ezeknek ſzivekbe egymás eránt ſzeretetet. De mivel a’ lépés, melyet most téſznek olyan, hogy attól függ nem tsak világi életek tsendeſsége, hanem nagy réſzén örök idveſségek is, és mivel ezek[ne]
k házaſsági életek[ne]k példának és tűkörnek kell lenni egyebek előtt, ajánljuk mi ezeket Tenéked, és esedezünk Felséged előtt, hogy ezek[ne]k egybeköttetéseket ne bizd egyedül a’ te erötlen Szolgádra, hanem munkálodjanak ezek[ne]k egy teſté és lélekké való tételekben a’ Te hatalmas Isteni kezeid, a’ melyekről kéſzittetett kötelek ſoha el nem ſzakadnak. Cselekedjed, hogy ezek[ne]k egymás eránt való ſzeretetekben a’ napok[na]k és eſztendők[ne]k változásaik ſemmi egyéb változást ne ſzenvedjenek, hanem hogy házaſsági eſztendeik[ne]k nevekedésével, a’ ſzeretet is köztök mind in-kább nevekedjék. Egy Lélek, egy ſziv, egy értelem, egy akarat légyen bennek. Hordoz-zák, és könnyebbitsék egymás terhét, eltürjék egymás erőtlenségét a’ ſzeretet által.
Ald[d] meg öket Fiakkal, és Leányokkal, és azok[na]k nevelésekben Sz. nevedet felö okoſsággal, és ſzorgalmatoſsággal, hogy a’ te áldásodból vejendő gyermekeiknek ne tsak világi javaikról gondoskodjanak, hogy tegyék azokat igaz Kereſztyénekké, hogy azokkal együtt jövendöben megal[l]ván Te elötted, bátorsággal azt mondhaſsák:
Imhol vagyunk mi, és a’ gyermekek, a’ kiket az Úr minékünk adott Amen.
Ezután a’ copulálandók egymáſsal kezet fogván, minekutánna megkerdeztetve az egymás iránt való ſzeretetekröl bizonyságot tettek, a’ völegény mint ordinatus L. Páſztor megnemeſketett, hanem a’ Copuláló Superintendens ezt a’ kérdést tette néki:
Fijam! ar[r]a a’ Sz[ent] hitedre, és esküvésedre kérdelek, me[l]lyel a’ L. Páſztori Sz[ent] hivatalt az én kezemböl felvetted, és viseled, igéredé magadat ar[r]a, hogy
ezt a’ ſzemélyt, a’ kivel kezet fog ſz, nem tsak moſt ſzereted, hanem azzal mindenkor meg elég ſzel, ha a’ ſzükség kivánja, vele türſz, vele ſzenvedſz és telyes életedben ’s életében hűſéges férje és Gondviselője léſzel? Mindezekre mondom ígéred é ma-gadat? Minekutánna magát igérte, a’ menyaſſzonnyal a’ ſzokott eſküvés formája elmondatott.
Végre a’ copuláló Superintendens öſzve fogván a’ kettőnek egymást fogott ke-zeiket ezeket mondta: Szeretetnek Istene262 én reám biztad Te ennek a’ párnak öſzveköttetését, örömmel tselekedtem azt, a’ mi itt az enyém volt. Te magad vidd azt véghez, a’ mi a’ Tied, és a’ mit egyedül Te tselekedhetel: Kösd öſzve Te ma-gad ezek[ne]k ſziveket elválhatatlanul, távoztaſs tőllök örökre minden hidegséget, ſzeretetlenséget, háborgást, egyenetlenséget, vagy törölj ki engem moſt mindjárt a’
Te könyvedböl, a’ melybe beírtál;263 hogy az én ſzemeim ne láſsanak oly gonoſzt, mely engem ſirva vinne a’ koporsóba. Ald[d] meg őket ép elméjű, egéſséges teſtű gyermekekkel, tedd ſzerentsésekké őket azok[na]k nevelésekben: áld[d] meg e’ vi-lági életre megkivántató javaiddal, kisérje a’ te Isteni áldásod minden igyekezete-ket, és munkájokat. Vezéreld őket a’ te tanátsoddal, mig élnek, azután vidd fel a’
ditsöségbe Amen.
262 Vö. 2Kor 13,11
263 Vö. 2Móz 32,32
BÁTHORI ISTVÁN TEMETÉSE Kecskemét, 1836. december 12.
1A’ csak X Hónapokat élt Kisded Báthori István Temettetési Pompája Kecskeméten December 12-dik napján 1836.
A Háznál
A’ Cantor egy pár verset énekelvén, ezután felolvastatott, és a’ Tanúlók Éneklő Karja által énekeltetett ezen Ének:
1.
A’ legédeseb
Reménynyel teli Bimbót a’ Tavasz Híven érleli, Hogy bíbor keble Indúl fejleni, Dúló vész jő rá,
’s Meg szűnik lenni.
A’ kecsegtető remények Így a’ Teméſzetnek Jétáki által
Eltemettetnek […]
készítette Balla István Th eológus Deák D. vecsei fi .
Jegyzés. Ezen Ének után Könyörgést mondott Fő Tisztelendő Polgár Mihály úr.
A’ könyörgés végeztével a’ Tanúlók Éneklő Karja ismét, így énekelt: […]
Jegyzés. Ez után következett a’ Halotti Beszéd.
Rövid Halotti Beszéd melyet a’ Háznál elmondott részt vevő baráti szívvel Tatai András Professor.
A’ Halotti Beszéd végeztével az Éneklő Kar énekelte e’ verset (Készítette ugyan csak Balla István)
Vég búcsú Szavai melyeket a’ sír szélén le tett Kisded Koporsó felett, igen égyſzerűen, de a’ részt vevő ſzív valódi érzéséből mondott: Szabó Sándor Professor.
Vég búcsú Szavai melyeket a’ sír szélén le tett Kisded Koporsó felett, igen égyſzerűen, de a’ részt vevő ſzív valódi érzéséből mondott: Szabó Sándor Professor.