monográfi a
Sorozatszerkesztő: dr. Sepsi Enikő A szerkesztőbizottság tagjai:
dr. Antalóczy Péter, Prof. dr. Balla Péter, dr. Bozsonyi Károly, dr. Csanády Márton, Prof. dr. Fabiny Tibor, dr. Kendeff y Gábor,
dr. Kovács Barnabás, Prof. dr. Miskolczi Bodnár Péter, dr. Sepsi Enikő, dr. Szenczi Árpád, Prof. dr. Zsengellér József
A sorozatban eddig megjelent:
Császár-Nagy Noémi, Demetrovics Zsolt, Vargha András (szerk.):
A klinikai pszichológia horizontja.
Tisztelgő kötet Bagdy Emőke 70.születésnapjára Szávay László(szerk.):
„Vidimus enim stellam eius...” Konferenciakötet Petrőczi Éva, Szabó András(szerk.):
A zsoltár a régi magyar irodalomban
Horváth Erzsébet, Literáty Zoltán (szerk.): Történelmet írunk.
Tisztelgő kötet Ladányi Sándor 75. születésnapja alkalmából.
Kendeff y Gábor, Kopeczky Rita (szerk.):
Vallásfogalmak sokfélesége
Zsengellér József, Trajtler Dóra (szerk.):
„A Szentek megismerése ad értelmet”. Conferentia Rerum Divinarium 1-2.
Trajtler Dóra (szerk.):
Tan és módszertan. Conferentia Rerum Divinarium 3.
ILLÉS LELKÉVEL
Tanulmányok
Báthori Gábor és Dobos János lelkipásztori működéséről
Szerkesztette: Pap Ferenc
Károli Gáspár Református Egyetem – L’Harmattan Kiadó
Budapest, 2012
Felelős kiadó: Prof. dr. Zsengellér József, a KRE HTK dékánja Károli Gáspár Református Egyetem
1091 Budapest, Kálvin tér 9.
Telefon: 455-9060 Fax: 455-9062
© Szerzők, szerkesztő, 2012
© Károli Gáspár Református Egyetem, 2012
© L’Harmattan Kiadó, 2012 ISBN 978 963 236 047 8 ISSN 2062-9850
Kiadja a Károli Gáspár Református Egyetem és a L’Harmattan Kiadó A kiadó kötetei megrendelhetk, illetve kedvezménnyel megvásárolhatók:
L’Harmattan Könyvesbolt
1053 Budapest, Kossuth L. u. 14–16.
Tel.: 267-5979
harmattan@harmattan.hu www.harmattan.hu
A borítót Ujváry Jenő tervezte.
A tördelés Csernák Krisztina munkája.
A nyomdai munkákat a Robinco Kft. végezte, felelős vezető Kecskeméthy Péter.
Párbeszéd Könyvesbolt 1085 Horánszky utca 20.
www.konyveslap.hu Nemzeti Fejlesztési Ügynökség
www.ujszechenyiterv.gov.hu 06 40 638 638
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfi nanszírozásávalvalósul meg.
tut
Elszó . . . Báthori Gábor (-) liturgiai öröksége és a Pesti Egyház Ágendája () a korszak összefüggésében (Pap Ferenc
Bevezetés . . . . 11
Báthori Gábor élete és működése . . . 17
Báthori Gábor és a korabeli egyházi irányzatok . . . 35
Az Ágenda keletkezésének okai . . . 42
A Pesti Egyház sajátos története . . . 42
A Budai zsinat (1791) . . . 45
Az Ágenda felépítése . . . 56
Az Ágenda „utóélete” . . . 60
Szertartástípusok . . . 68
Melléklet I. melléklet: A Pesti Egyház Ágendája. 1796 . . . 117
II. melléklet: Lelkészszentelés szertartása. 1629, 1815 . . . 155
III. melléklet: Lelkészszentelés és beiktatás rendtartása. Dömsöd, 1827. május 13. . . . 158
IV. melléklet: Lelkészszentelés rendtartása. Pest, 1837. május 4. . . . 161
V. melléklet: Templomszentelés szertartása. Pest, 1830. augusztus 29. . . . . 166
VI. melléklet: Templomszentelés szertartása. [Dátum és hely nélkül] . . . 171
VII. melléklet: Prédikátor esketési szertartása. Nagyszékely, 1824. szeptember 28. . . . 172
VIII. melléklet: Báthori István temetése. Kecskemét, 1836. december 12. . . . . 179
Irodalomjegyzék . . . Dobos János (-) élete és prédikációs öröksége (Szetey Szabolcs) Bevezetés . . . 205
Dobos János életrajza a legújabb kutatások fényében . . . 208
Dobos János születésének időpontja és családja . . . 209
Dobos János gyermekévei és iskolái . . . 219
Dobos János lovasberényi rektorsága . . . 235
Dobos János lelkészi szolgálatának kezdete és óbudai lelkészsége . . . 239
országgyűlési prédikátorsága . . . 256
Dobos János tótfalui és ceglédi lelkészsége. A turini küldöttség . . . 274
Az 1881-es debreceni zsinat . . . 292
Dobos János utolsó évei, halála és temetése . . . 294
Dobos János emlékezete és megítélése . . . 305
Dobos János levéltári hagyatékának feldolgozása és jellemzése . . . 309
Dobos János prédikációinak kiadástörténete . . . 321
Dobos János egyes prédikációtípusainak történeti beágyazottsága . . . 330
A korszak prédikációs gyakorlatának rövid jellemzése . . . 330
Adaptációs prédikációk . . . 334
Országgyűlési prédikációk . . . 345
Beköszöntő és búcsúprédikációk . . . 362
Cholera, pestis, epekórság alkalmával mondott prédikációk . . . 377
Katekizmusi prédikációk . . . 392
Kitekintés: Nyugat-európai kitekintés . . . 397
Kitekintés: A katekizmusi énekek . . . 398
Dobos János mint prédikátor . . . 420
Mellékletek I. melléklet: Dobos János kéziratban fennmaradt prédikációinak jegyzéke 429
II. melléklet: Dobos János nyomtatásban megjelent prédikációinak jegyzéke 568 III. melléklet: Textuárium a prédikációkhoz . . . 583
IV. melléklet: Az adaptációs prédikációk áttekintő táblázata . . . 605
V. melléklet: A felhasznált szerzők időrendi áttekintése táblázatban . . . 612
VI. melléklet: A prédikációk elhangzásának statisztikai kimutatása . . . 615
VII. melléklet: Dobos János fennmaradt prédikációinak összesítése Dobos László csoportosítása szerint . . . 618
VIII. melléklet: Dobos János prédikációnak összesítése . . . 620
IX. melléklet: Dobos János kéziratos prédikációinak új számozása . . . 621
X. melléklet: A Dobos Jánoshoz köthető legfontosabb dátumok és események . . . 630
Irodalomjegyzék . . . 632
tut
Illés próféta személye egyházunk történetében is sokszor volt példa az Isten szolgálatában álló emberek számára. Keresztelő János születésével és küldeté- sével kapcsolatban mondja az angyali hírnök, hogy az útkészítő a régi próféciák beteljesedéseként Illés lelkével jár az Úr előtt (Lk 1,17).
Közös kötetünkben két olyan magyar református egyháztörténeti személyi- ség életművének egy-egy jelentős szeletét szeretnénk bemutatni, akik ugyan teoretikus műveket nem hagytak maguk mögött, de Illés lelkével szolgáltak saját idejükben. Ez a munka a tudományos kutatás szempontjából mindenképpen adósságtörlesztés.
Báthori Gábor a pesti (ma Kálvin téri) gyülekezet újraszervezőjeként és egy- házszervező püspökként vonult be az egyháztörténet lapjaira. Már halálakor azt mondták róla, hogy „illési lélekkel” viselte és óvta egyháza ügyét. Püspök- sége egy új korszak nyitánya, személye az átmenet folytonosságát is garantálta.
Egyházszervező munkája közben töretlenül fi gyelt az istentiszteleti élet és a műveltség megmaradására.
Dobos János kora egyik legösszetettebb jelentőségű egyházi személyiségei és legjelesebb tudós prédikátorai közé tartozott. A szó legnemesebb értelmé- ben volt prédikátor, hiszen műveltsége, öröksége, lelke egészét vitte magával, amikor szószékei lépcsőjén lépdelt fel, hogy Isten Beszédét hirdesse a gyüle- kezetnek. Közegyházi tisztségeiért, amelyekre kortársai felemelték, kevésbé lelkesedett. Talán végakarata is annyi lehetett, hogy prédikátorként emlékez- zenek rá.
E két életút mélyen összefonódik. Dobost az „illési nagy lelkű” és reszke- tő kezű Báthori szentelte lelkésszé. Életük és szolgálatuk igen meghatározó éveit a Duna egyik és másik partján töltötték, az 1838-as árvíz életüket fe- nyegette. Mindketten működtek országgyűlési prédikátorként. Kecskemét és Debrecen fontos állomás mindkettőjük számára, nemes harcukat két jelentős, szomszédos alföldi városban: Nagykőrösön és Cegléden fejezték be. Báthori
Gábor halálának 170., Dobos János elhunytának 125. évfordulóján munkánkat emléküknek ajánljuk.
Az e kötetben közreadott két tanulmány a gyakorlati teológia két összefo- nódó tudományágának kutatásához, a liturgia és a homiletika tudományához, valamint az istentisztelet és prédikálás műveléséhez szeretne új impulzusokkal hozzájárulni. Nem csupán a két bemutatott életmű, a két tudományág, a két tanulmány kapcsolódik össze, hanem a két szerző életútja és érdeklődése is.
Munkáink megírása és közreadása közben arra törekedtünk, hogy azok egyen- ként is érthetőek legyenek, éppen ezért elkerülhetetlennek tűnt néhány tartalmi párhuzamosság.
Hálás köszönetünket fejezzük ki mindazon intézményeknek és személyek- nek, akik e közös kötet létrejöttéhez hozzájárultak. Mindenek előtt köszönet illeti az itt közreadott és bemutatott életművek forrásainak elsődleges őrzőjét, a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltárát, ahol hónapokon ke- resztül lehetőséget kaptunk, hogy a vonatkozó és kapcsolódó levéltári anyagot alaposan és nyugodt körülmények között megismerhessük és feldolgozhassuk.
Köszönjük továbbá a Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Nagy- könyvtár (Debrecen), a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Könyvtára, a Pest Megyei Levéltár Nagykőrösi Osztálya, a Nagykőrösi és Óbudai Református Egyházközség, a József Attila Megyei Könyvtár (Tatabánya), a Pápai Reformá- tus Gyűjtemények segítségét, köszönet illesse ezen intézmények munkatársait is. Név szerint köszönjük továbbá Békési Sándor, Fekete Csaba, Fekete Károly, Hafenscher Károly, Krasznai Márta, Nagy Edit, Pázmándi Ágnes, Postma Ferenc értékes segítségét.
A tanulmányok elkészítését és megjelentetését a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010- 0006 „A tehetséggondozás feltételeinek javítása a Károli Gáspár Református Egye- temen” című pályázat tette lehetővé, ezen belül a „Homiletika- és liturgiatör- téneti kutatások” szakcsoportban végezhettük kutatásainkat. Külön köszönet illesse Zsengellér Józsefet, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara dékánját és a Doktori Iskola vezetőjét, aki a jelen kiadvány ügyét ösztön- zőleg felkarolta.
Hálás szívvel mondunk köszönetet Laudon Lászlónénak, aki önzetlen anyagi támogatásával hozzájárult, hogy e könyv megjelenhessen.
Áldást kívánunk az Olvasó életére!
Budapest, 2012. június
Pap Ferenc – Szetey Szabolcs
LITURGIAI ÖRÖKSÉGE ÉS A PESTI EGYHÁZ ÁGENDÁJA 1796
A KORSZAK ÖSSZEFÜGGÉSÉBEN*
tut
Pap Ferenc
A Báthori Gábor által írt és kéziratban fennmaradt Pesti Egyház Ágendája (1796)1 mindeddig teljességgel ismeretlen és refl ektálatlan volt a tudományos kuta- tásban és szakirodalomban.2 Ez azért is furcsa és érthetetlen, mivel a Bátho- ri-féle Ágenda az 1796-ban újraalapított pesti gyülekezetben mint „az egész haza templomában”3 folyó istentiszteleti élet tanúbizonysága, leírása, de az ágendaíró személye és egyházkormányzói működése sem közömbös egyház- történetünkben.4 Nyomtatásban megjelent prédikációi nagy hatást váltottak ki,5
* E helyen szeretnék köszönetet mondani Szetey Szabolcsnak mindazért a segítségért, amit e ta- nulmány megírása során nyújtott. Köszönöm a töretlen támogatást, a lelkesedést, az egymástól tanulás nemes szándékát, valamint a vonatkozó szakirodalom felkutatásában és beszerzésében tanúsított fáradhatatlanságát.
1 Agenda / mellyel él / a’ Pesti Reformáta Ekklésiában / BÁTHORI GÁBOR / annak az Ekklésiának / Lelki Pásztora. A kézirat datálása: 1796. november 13., amikor 102 évnyi kényszerszünet után Pesten újraindult a református istentiszteleti élet.
A Pesti Egyház Ágendájának (1796) feltehetőleg későbbi bőrkötéses, kb. 19,2 x 12,3 cm méretű kézírásos kiskönyve a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára (továbbiakban RL) C/8 levéltári egység részét képezi (5. doboz), jelen tanulmány lábjegyzeteiben az egyértel- műség és egyszerűség kedvéért „Ágenda 1796” formában hivatkozom rá.
Köszönettel tartozom Nagy Edit levéltárosnak és levéltár-igazgatónak, hogy évekkel ezelőtt felhívta fi gyelmemet a Báthori-hagyatékra, benne az Ágendára, valamint köszönetet mondok azért is, hogy Szathmári Judit levéltárossal együtt éveken keresztül segítették kutatásaimat.
2 Ágendairodalmunk számos ponton korrigálandó összefoglalását lásd: Benedek 1971, 31-55.
3 Lásd lentebb.
4 A Báthori-hagyatékot számba vevő XIX. századi forrás szerint fennmaradt „Kéziratban: 620 darab prédicatio 13 kötetben, közönséges, alkalmi és ünnepiek. Mintegy 200 darab bekötetlen halotti, közönséges, ünnepi és alkalmi prédicatió. A heidelbergi káté magyarázata, mind az 52 urnapra. Végre nagy számu papszentelési, esketési stb. beszédek s imák.” ÚMA , 38.
Ennek javarésze ma a RL C/8 levéltári egységben található meg. „Kéziratban szintén igen sok prédikácziója és egyéb müve maradt.” Zoványi , . Az Ágendát itt sem említik.
5 „[Báthori temetési mindegyik temetési beszéde] alapos tudományra, sz. irásbeli otthonos- ságra s nagy ember ismeretre mutat, öszvekötve az evangyéliom vigasztalásival, melyekkel lelkész a megkeseredett szivüeket e mulandó világból szebb világba – s az élet változásaiból az örökkévalóhoz felemelni, s megnyugtatni képes. Azonban homiletikai szempontból tekintve
azonban tekintélyes kéziratos prédikációs hagyatékának kutatása is gazdagítaná homiletikatörténeti ismereteinket, a magyar református igehirdetés történe- tével kapcsolatos ismereteinket.6 Báthori Gábor személye gyülekezetalapító, gyülekezetszervező, templomépítő lelkipásztorként és erős kezű egyházigazgató dunamelléki püspökként él a köztudatban.
Az Ágenda jelen kiadása és bemutatása minden bizonnyal nem tartozik a nagy magyar református (protestáns) liturgiatörténeti felfedezések közé, de annyi bizonyosan és kétségtelenül elmondható, hogy e szertartási könyv jelen- tősége túlnő a helytörténeti érdekességek során, amelyek csupán egy kisebb, zárt és jól meghatározható közösség érdeklődésére tarthatnak csupán számot.
A liturgiatörténet a vele szorosan összekapcsolódó egyházzene-történeti kutatásokkal javarészt és érthető módon a korai magyar források iránt érdek- lődött és érdeklődik. Számos kiadvány, újbóli és kritikai kiadás, részelemzés látott napvilágot az elmúlt évtizedekben, amelyek számos kérdésben előremu- tató impulzusokat adtak jelenkori gyakorlatunkra nézve, valamint felülírták a korábbi elnagyolt és felületes téziseket, amelyek természetesen elnagyolt és felületes ismeretekből fakadtak. Jó néhány részkérdést, folyamatot, átalakulást, háttérproblémát jobban ismerünk és értünk, mint korábban.
Ma már azonban azt is látjuk, miután elsődleges és korai forrásaink ör- vendetes számban újból elérhetővé váltak, és komplex ismereteken nyugvó új történeti felismerések születtek, hogy egyre inkább szükséges és sürgető a XVIII. század második felétől kezdődő, stílusváltáson átment liturgikus és
ezeket […] mindegyik beszéd igen terjedelmes, ugy hogy ezeknek akár elmondása, akár olva- sása a szomoru halotti gyülekezetre, annyival inkább a gyászoló felekre nézve csak fi gyelem fárasztó lehetett.” Tóth 1878, 241. „Mindegyik beszédről el lehet mondani – egy a szó a maga idejében. Mindegyik beszéd a hitvitázás letünt korszakára emlékeztet vissza, de ezeknek czélja nyilván engesztelő irány és tiszta erkölcsiség. Kiemelték a hallgatóságot szintugy mint az olvasó közönséget (több kiadásban jelenvén meg) a vak felekezetesség szük látköréből, s kimutatták, hogy az idvesség-hitvallás különbség nélkül nem a külső, de a belső emberben a belső lelki megujjulásban keresendő. Alaki szempontból; ezekben már nagyobb nyelv tisztaság észrevehető, s az irmodort a tárgy, a ker. hit és erkölcstan legmagasabb szellemi tájakon járása mellett is, közérthetőség és közélvezhetőség jellemzi.” Tóth 1878, 242. „A tizennyólczadik században a romai catholicusok köz Biró Márton veszprémi püspök, s Bertalanfi Jesuita érde- mel említést. Ez utóbbi irt »keresztyén bölcsességi oktatást.« Baranyi György, ki az újszövetség könyvét magyarnyelvre fordította. A reformatusok közűl nevezetes Szőnyi Beniámin. – E kor egyéberánt terméketlenebb az elébbi századnál, valamint más tudományokra, – úgy az egy- házi irodalomra nézve is: mert az akkor anyanyelven folytatott vallási viharok elgyengítették az egymással küzdő vallási felekezeteket. A század alkonya felé támadtak jelesebb szónokok.
Péczeli, Takács, Diószegi, Hunyadi, Budai, Szikszai, Láczai, Lengyel, Bátori: kik közül többen, – e jelen században is híven szolgálván protestans Egyházunknak, – mintegy áthidazói lettek a régibb és az újabb izlésű szónoklatnak.” Kun , -. Temetési beszédek XVIII. századi szerepével kapcsolatban vö. Bucsay 1985, 163.
6 Báthori Gábor prédikációs hagyatékának egyes kérdéseivel foglalkozott: Szetey , -.
egyházzenei gyakorlatunk7 vizsgálata és elemzése. Ez csakis ugyanolyan igé- nyességgel és körültekintéssel történhet, mint a megelőző két század vizsgálata, habár nyilvánvaló, hogy a megszaporodó elsődleges forrás és a rendelkezésre álló szakirodalom kevésbé vonzó a kutatók számára, mint korai istentiszteleti életünk gazdag(abb) és sok esetben jelen korunk elkeserítően szegényes és ki- üresedett gyakorlatához képest felüdítő világa.
A tudományos kutatás azonban személyes preferenciák és szubjektív ízlések alapján nem válogathat, valamint nem különböztethet meg és nem ignorálhat előre témákat és korszakokat, hiszen ezzel a tudományosság egésze megkér- dőjeleződhet, és ezáltal csak tudományos rövid- és csőlátásunkat erősíthetjük fel, ami a legrosszabb értelemben vett dilettantizmushoz vezet. Mai istentisz- teleti gyakorlatunk vonatkozásában és a folyamatok értelmezése szempontjából egyaránt fontos és megkerülhetetlen a korai századok és a XVIII. század má- sodik felében kezdődött folyamatainak ismerete, miközben értelemszerűen az egyetemes keresztyén istentisztelet-történetet is szemünk előtt kell tartanunk.
Elengedhetetlenül szükségesnek tartom, hogy e tanulmány előszavában tisz- tázzuk néhány ágendáinkkal és ágendairodalmunkkal8 kapcsolatos alapvető kérdést. A magyar református egyházban, mint az európai protestantizmusban a XVIII. század már mindenképpen és egyértelműen az ágendák, ill. a kiságen- dák korszaka.9 A XIX. század sokrétű ágendairodalma után az istentiszteleti rendtartások ideje jött el. Értelemszerűen az istentisztelet és a szertartáskönyv kérdése mindig összefügg az adott kor szűkebb-tágabb történetével és fejlemé- nyeivel.
A legújabb kutatások fényében mára az is nyilvánvalóvá vált, hogy istentisz- teleti életünket nem lehet kizárólagosan az ágendairodalom abszolutizálásával megírni vagy vázolni. A megelőző századok ágendái néhány kivételtől eltekint- ve nem foghatók fel az egész istentisztelet szabályozóiként, leírásaként, hanem csupán a lelkészi-liturgusi teendők előírásaként és ajánlásaként. Az ágendák éppen ezért nem vagy alig, ill. csak nagyon indokolt esetben említik azt, hogy énekeltek az istentiszteleten.10 Azonban azt is mindig szem előtt kell tarta-
7 Vö. Pap 2011, 293-336.
8 Vö. pl.: Thury 1908, 100.; Zoványi 1977, 14-15.; Nagy 1985, 28-29., 40.; Fekete 2009, 131- 140.; Hafenscher 2009; Hafenscher 2010, 207-238.
„Közönségesen megjegyezhetni, hogy a mi vallásunkban való reformátorok, másutt se siettek oly nagyon a liturgia készítésével, mint az evangelikus atyafi ak.” Fábián 1867, 49.
9 Vö. Bieritz 2004, 536-544.
10 Éneklésre való utalás vagy az éneklés szabályozása általában ott fordul elő, ahol az a konkrét lelkészi teendővel érintkezik (pl. ilyen több ágendában az istentisztelet prédikációs és úrva- csorai részének találkozási, ill. átvezető pontja, amikor a lelkész az éneklés alatt a szószékről az úrasztalához megy, vagy egyesek elhagyják a templomot).
nunk, hogy az ágendák általában nem és nem feltétlenül tartalmazták az egy- értelmű, magától értetődő dolgok, tények, gyakorlatok (pontos) leírását vagy szabályozását, így a rendelkezésünkre álló könyvekből és kéziratokból nyerhető információkat is alapos, körültekintő mérlegeléssel kell kezelni. Néha csak a lé- nyeges, fontos, valamiként vitatott vagy kérdéses összetevők, szertartási elemek vannak egészen pontosan leírva, így olykor az elnagyoltnak vagy hiányosnak tűnő ágendákat, szertartási leírásokat csak ágendai vázlatnak tarthatjuk.11
Az agenda a liturgikus teendők (korai ágendáinkban és irodalmunkban a cselekedet kifejezést használják a szerzők), elsősorban a szentségek és megáldó szertartások speciális istentiszteleti könyvtípusa volt a nyugati keresztyén li- turgiatörténetben, amit alapjaiban a protestáns és magyar református ágenda- irodalom is megőrzött,12 hiszen elsősorban a sákramentumok és egyéb lelkészi teendők leírásával találkozhatunk ezekben a könyvekben.
Az ágenda fogalma az elmúlt évszázadokban több jelentésmódosuláson: szű- külésen és bővülésen ment keresztül a protestáns teológiai-liturgikus nyelv- használatban. Tóth Ferenc pápai teológiai tanár13 Liturgikája,14 amely Fekete Csaba szóhasználatával élve „az első magyar református liturgika kompendi- um”15 a következő defi níciót adja:
[…] a’ Görög Atyák ezen a’ ſzón [leitourgein]16 […] a’ külső Iſteni tiſztelethez tar- tozó Szent dolgok körül való foglalatoskodást értették: innen ez a’ ſzó Liturgia az egéſz külső Iſteni tiſzteletnek megállitott17 módját, és az Egyházi Szolgáknak a’
11 Vö. Pap 2011/I, 440-453.
12 Dobszay 2004, 22.; Berger 2008, 6.
13 Tóth Ferenc (Vörösberény, 1768. november 19. – Pápa, 1844. szeptember 2.) református püspök, teológiai tanár. Debrecenben tanult, 1799-től Bécsben gróf Teleki Sámuel házánál volt nevelő, 1800 áprilisától Göttingenben gyarapította ismereteit. 1801 nyarától teológiai tanár Pápán, 1816-tól dunántúli főjegyző, 1817 tavaszától lelkész Pápán. 1823 februárjától a pápai egyházmegye esperese, 1827-től dunántúli püspök. Sokoldalú irodalmi működésének elismeréseként a göttingeni egyetem 1830-ban doktori címmel tüntette ki. Jelentősebb mű- vei: Homilétika (Komárom, 1802.; Győr, 21814.); Keresztyén hittudomány, avvagy: dogmátika theologia (Győr, 1804.); Lelki pásztori gondviselés (Győr, 1806.); Liturgika (Győr, 1810.). Jelentő- sek még számos kiadást katekizmusai, nyomtatásban megjelent prédikációi és gyászbeszédei, nevezetes a himlőoltás melletti harca (prédikációban is), valamint egyháztörténeti munkái.
Zoványi 1977, 653. Vö. részletesebben: Liszkay 1877.
14 Művében megemlíti, hogy ő is készített egy „Liturgiás Könyvet, de a’ melly meg Kézirásban áll”. Tóth 1810, 46. Ismereteim szerint Tóth Ferenc liturgiás könyvéről, ágendájáról nem tudunk semmi közelebbit.
15 Fekete 2009, 133. Tóth Ferenc Homilétikája mellett Liturgikája is kedvező bírálatot kapott a hallei Allgemeine Literaturzeitung lapjain. Liszkay 1877, 64., 69.
16 Eltekintek a görög kifejezés könyvben szereplő hibás formájának reprodukálásától, hanem latin betűs átírásban adom meg a szót.
17 Értsd: megállapított (?)
Tzeremoniák körül való foglalatoſságaikat, ’s köteleſségeiket, – valamint ſzoroſsabb értelemben, azon megirtt, és az Ekkléſiától helybehagyott Formulákat ’s ugy nevezett Ágendákat is jelenti, mellyeket az Egyházi Szolgák akkor mondani, és tselekedni kötelesek, mikor ez, vagy amaz Vallásbéli Tzeremoniát viſznek végben. – Deákul a’ Liturgiát most Offi ciumnak, majd Ordo Agendinek, majd Agendának, és Cursus Ecclesiasticusnak nevezik.18
E században az ágenda mint cselekedet értelme egyre inkább elhalványulni látszik, és az ágendát a cselekmény alkalmával elmondott szertartási beszéd- del azonosították.19 Tóth Ferencnél is ezt találjuk (lásd a következő idézetet), Könyves Tóth Mihály visszaemlékezései is ezt igazolják.20
Az Ágenda értelmes, de nem mindég ugyan azon eggy légyen, de a’ mellynek kéſzítésében peldául tégye, hogy a’ ſzokástól el ne távozzon, a’ már mindenfele mon- datni ſzokott, és kinyomtatott Ágendákat. Jó leſſz, ha az Ujj Egyházi ſzolga elöſſzör a’ más Ágendáját mondja, a’ mihez már a’ Nép hozzá ſzokott; mert ha ujjat mond legelöſſzör, azt gondolja a’ hal[l]gató, melly a’ dolgot megitélni nem tudja, hanem tsak a’ változtatást vette éſzre, hogy ö azzal a’ Valláson akar változtatni, eggy ſzóval, a’hoz a’ ſzokáshoz alkalmaztaſsa magát, melly azon Superintendentiában mellynek kebelében lakik uralkodik.21
18 Tóth 1810, 8.
19 Az úrvacsorai szertartást bevezető fohász (bevezető ima) után „jön az úrvacsorát megelőző agenda vagy szertartásos beszéd, melynek a tartalmáról, az egészet átható szelleméről beszélni nem a liturgika, hanem a homiletika feladata.” Mitrovics 1913, 202.
Az ifj . Báthori Gábor fennmaradt iratai között megtalálható Pünkösdi Agenda sem egyéb, mint úrvacsorai ágendai beszéd, ill. tanítás, amely bűnbánati imádság elmondására való felszólítás- sal fejeződik be. RL C/8 7. doboz; „E jó téteményeknek, mint a Krisztus halálának egyik jótékony következményeinek emlegetésével járuljatok Isten félő hívek e mai napon az úrnak szen[t] aszta- lához, de mi előbb a földnek poráig, a mi Istenünknek elötte, alázatosan kérvén a mi büneinknek bocsánatját ő szent felségétől ilyetén képpen:” [a bűnbánati imádság, valamint a szertartás többi rész már nincs leírva].
20 „Noha ezen kifejezés »Agenda«, egyházi értelemben véve, magában foglalja mindazon formularekat (:példányzatokat:) mellyek a közönségesen elfogadott s bevett Liturgikus könyvben, keresztelési úrvacsoraosztási esketési s.t.e. egyházi szertartások teljesítésénél sinormértékül adatvák a lelkész elibe: mindazáltal, a mindennapi élet meggyökeredzett s megszokott szójárása szerént, Agendának, kiváltképen s különösen azt a beszédet nevezték, mellyet a lelkész az úrasztala mellett, s közvetlenül az úrvacsoraosztást megelőzőleg tart.”
Könyves Tóth 1855, 249.
Az úrvacsorai ágendát könyv nélkül kell mondani, ami többször előforduló utasítás a korai rendeletekben is, lásd pl.: Mokos 1901, 168. Azonban feltételezhető, hogy itt az egész szer- tartásról van szó.
21 Tóth 1806, 42.
A magyarországi reformáció kezdetétől fogva egészen a XIX. század második felééig általános volt, hogy a lelkész magának saját használatra másolt vagy összeállított ágendát, imádsággyűjteményt,22 mivel sok esetben nem volt mód és lehetőség a nyomtatott könyvek (ágendák, imádságos könyvek) beszerzésére.
Úgy képzeljük el, hogy a lelkészek szolgálatuk kezdetén magunknak írtak le, azaz másoltak össze meglévő forrásokat, akár többet is. Ágendát, ill. liturgiát írni nem invenció, avagy innováció, hanem történetileg és alapvetően adaptáció kérdése. Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy az ágenda írása a XIX. századig nem az öntörvényű újítás szándékából táplálkozott és nem azt tükrözi vissza.
A lelkészek nem maradhattak „a sákramentomok kiszolgáltatására szükséges eljárás [liturgia] nélkül”.23 Az alapvető szertartási egység a sákramentumok és a megáldó szertartások esetében volt igazán lényeges, sőt (egyház)jogi és fegyelmi kérdés.24 Az egyháztestek és azok vezetői szüntelen gondot viseltek az ágendáról, az istentisztelet ügyéről. A tekintélyes ágendaírók felelősségük tudatában a meglévő előzmények fi gyelembevételével kívánták előmozdítani és megtisztítani saját koruk gyakorlatát.25
Töredékes vagy épen maradt művek (kéziratok) lapulnak, ill. lapulhatnak mind a mai napig egyházközségi, egyházi és világi irattárakban, magántulaj- donban, személyi anyagokban. A lelkipásztori szolgálathoz nélkülözhetetlen (kötött) szövegekből, könyvecskékből értelemszerűen a korai időkből kevesebb, a hozzánk közelebb eső időszakokból több maradt fenn.26 A kéziratok túlnyomó többsége egy vagy több forrás összedolgozása, így ezek esetében az előzmények- hez való kapcsolódás vizsgálata bír jelentőséggel.
Báthori Gábor Ágendája azért is bír jelentőséggel, mivel egy ma már átme- neti korként jellemzett időszakban íródott, azaz inkább úgy lehetne jellemez- ni, hogy korszakok találkozásának a gyümölcse és a tanúja. Báthori egyszerre
22 Fekete 2000, 343.
23 Fábián 1867, 48.
24 Pokoly szerint a puritanizmus és a vele párhuzamosan jelentkező independentizmus elvei következtében káosz támadt az istentiszteleti életben, amit kissé felületesen és történetietlen, sőt naiv módon ekként jellemez a szerző: „Minden pap, illetőleg minden gyülekezet maga csi- nálta meg magának az istentisztelet formáját s így igazán teljesen fejetlenség és a legtarkább zűrzavar uralkodott a kultusz terén. Az egyöntetűség megállapítása: ez a XVIII. századbeli egyházi törvényhozásnak egyik legfőbb törekvése, a mely egyöntetűség megszabása úgy a köznapi és vasárnapi istentiszteletek, mint az úrvacsora s keresztség kiszolgáltatása, esketési és temetési szertartások tekintetében elodázhatatlanná vált.” Pokoly 1905/I, 89.
25 A fent ismertetett összetevőkkel kapcsolatban lásd a Backamadarasi Kiss Gergely-féle ágenda előzményeit: Kolumbán 2005, 116-141.
26 A XIX. században rohamos mértékben megszaporodott a nyomtatott ágendák kiadása, és ezzel valójában új korszak is kezdődött ágendairodalmunkban.
tekint vissza és előre, de mégsem hagyja fi gyelmen kívül saját korát. Összes- ségében megállapítható, hogy a szóban forgó Ágenda önálló helyre méltó és jogosult magyar református ágendairodalmunkban, egyúttal recepciójával is számolnunk kell.
Az alábbiakban Báthori Gábor életét és működését, teológiai látásmódját, az Ágenda keletkezésének okait és körülményeit ismertetem. Ezek után bemu- tatom az Ágenda felépítését, „utóéletét”, majd a Tóth Ferenc Liturgikájából (1810) rekonstruálható szertartásrendek mellett közlöm Báthori Gábor Ágen- dájának szertartásrendjeit, ahol egy-két típust részletesebben be is mutatok.
A mellékletben az Ágenda teljes szövegét, valamint Báthori Gáborhoz köthető további liturgikus szövegeket közlök.
E helyen szeretném előrebocsátani, hogy a jelen munka a kutatás kezdeti stádiuma miatt nem tud(ott) minden részletre és részletkérdésre kitérni, csupán arra alkalmasak az alábbi sorok, hogy egy elfeledett vagy igazából soha nem ismert Ágenda kutatása legjobb tudásunk és szándékunk szerint elinduljon.
Az Ágenda szövegének és szövegkapcsolatainak, történeti beágyazottságának alaposabb és további vizsgálata a későbbiekben elkerülhetetlen lesz, valamint a jelenleg ismert és az elkövetkezendőkben felfedezett adaptációk és másolatok összevetése és elemzése is feltehetően újabb eredmények és következtetések megfogalmazását ígéri.
Báthori Gábor élete és mködése
Id. Báthori Gábor neve úgy vonult be a magyar egyháztörténetbe, mint „a ma- gyar ref. egyház egyik kiemelkedő magas alakja, a lánglelkű szónok, a pesti ref.
egyház ujra teremtője, a dunamelléki egyh.-ker. hirneves püspöke”.27
A „történelmi nevezetességgel bíró Báthori Gábor pesti lelkésznek és superintendensnek”28 tartozna az utókor annyival, hogy teljes és részletes élet- rajzát megírja.29 E tanulmány kereteit és célkitűzéseit meghaladná, ha Báthori
27 ÚMA , 36.
28 Galgóczy 1896, 319.
29 „Életrajza mai napig megíratlan.” Benda 1983, 36. (20. lábjegyzet)
Az Almanak , . oldalán olvasható jövendölés vagy kívánalom valójában a mai na- pig nem teljesült: „Ezen fáradhatatlan; buzgó, rendet szerető, nagy tapasztalású […]
Superintendensünknek melly nagy érdemei légyenek a’ Felvigyázása alatt lévő Egyházi Rend rekintetének, és betsülletének emelésére, a’ vallásunk diszére hamvaiból felélesztett Pesti Ref. Ekklé’siára, a’ tzélba vett kerületi nagyobb Oskolára, az egész Superintendentiára, sőtt általjában a’ Reformata Egyházra nézve, azt az ő halála után fogja majd valamely gyakorlottabb penna le rajzolni […].”
Gábor (Solt, 1755. január 26. – Nagykőrös, 1842. február 12.) gyülekezetalapító pesti lelkész, püspök, egyházkormányzó minden részletre kiterjedő életrajzát a javarészt kutatatlan és feltáratlan, egyúttal szerteágazó és összetett elsődle- ges források alapján megírnánk és közreadnánk. A történelmi adósságot ez a munka sem kezdi törleszteni, hanem az eddigi életrajzokat kívánja a célkitűzés szem előtt tartásával összegezni, továbbírni, valamint új adatokkal gazdagítani.
Id. Báthori Gábor életrajzai nagyjából egyöntetűek,30 csak egy-két apróbb, szórványos hibát észlelhetünk.31 Az egyházkerületi évkönyv az idősödő püspök életútját és pályáját már 1836-ban ismertette.32 A püspök halála után (1842) rögvest megjelent nyomtatásban a temetési szertartás minden beszéde, itt is találunk életrajzot. Az egész életút bemutatására azonban e helyen egy eddig a kutatásban nem refl ektált egykorú kézírásos visszaemlékezést közlünk, még- hozzá a nagykőrösi eklézsia halotti anyakönyvében található feljegyzést.33
Fő Tiſztelendő Püspök, idősb Báthori Gábor Úr: meghólt életének 88ik évében, Szélütésre
30 „Báthory Gábor id., teol. Doktor, ref. püspök, szül. 1755. január 26. Solton, megh. 1842. feb- ruár 12. Nagykőrösön. Tanult 1768-tól Kecskeméten, majd Debrecenben, honnan a német- országi és svájci egyetemekre ment, melyeken harmadfél évet töltött. Hazájába visszatérvén, előbb a tassi, három év múlva pedig a dunapataji egyház hívta meg lelkésznek. 1796-ban pesti lelkész lett s fokról fokra emelkedvén, 1814. a dunamelléki kerület püspökévé választatott, s mint ritka erélyes püspök volt ismeretes. Az ő buzgólkodása folytán épült 1830. a pesti temp- lom. Az 1838. árvíz után lemondott lelkészi állásáról s Nagykőrösre Gábor fi ához költözött.
Számtalan egyházi beszédet írt, melyeknek nagy része kéziratban maradt.” RNL II., 689-690.
Vö. továbbá: ÚMA , 36-38.; Zoványi , .; Farkas 1898, 89-93.; Zoványi 1977, 65.; Kiss 1989, 55.
31 Tóth 1878, 240. szerint Báthori – tévesen – Pesten halt meg: „Báthory Gábor Solt, 1755;
Pesten, 1842. Elébb tasi, majd dunapataji, végül pesti lelkész és szuperintendens.” A MÉL I., 137. összemossa az apát és a fi út, amikor az idősebb Báthorit nagykőrösi lelkészként titulálja, ekként: „Báthori Gábor (Solt, 1755. jan. 26. – Nagykőrös, 1842. febr. 12.): ref. szuperintendens.
Tassi, dunapataji, pesti, majd nagykőrösi lelkész. 1805-től a pesti egyházmegye esperese, 1808- tól a dunamelléki egyházkerület főjegyzője, 1814-től haláláig szuperintendense. Ő építtette a pesti Kálvin téri templomot. Sok prédikációja nyomtatásban is megjelent.”
32 Egy részlet ebből: „Báthori Gábor elébb a’ Tasi, majd a’ Duna Patai 1769tól fogva pedig a’ Pesti Ref. Ekklé’sia legelső Lelki Pásztora, kit már 1808ban úgyválasztottak a’ Kerületbeli Ekklé’siak és Lelki Pásztorok Egyházi Fő-Jegyzőnek, hogy ha a’ Superintendensi Szék megüressedik, abba minden további szavazás nélkül bé helyheztetődjön. Széles Tudománnyának hire arra inditotta a’ Göttingai nagy hirü Universitas Th eologiai karját, hogy a’ Reformatio harmadik százados Innepén 1817. kiadott Dipplomája által a’ Sz. Hit Tudománnya Doctorának nevezné ki. Nagy Oratori tehettsége esmeretes a’ mostan élők előtt, kik predikállásáit halhatják, de esmerni fogja azt a’ maradék is igen nagy számú fő Uraságok temettetések alkalmával tartott, és nyomtatásban is Temötő Kert czim alatt ki jött halotti beszédeiből ’s más több igen érdekes – különösön az Egyházról, Türedelemről ’s a’ t. kiadott Tanitásaiból – a’ papi ékes és hathatós szollás meg annyi remekjeiből. […]” Almanak , -.
33 NRE 7. számú anyakönyv, 1842. február 15-i bejegyzés.
következett elgyengűlésben:34 – Született ez a’ ſzéles roppant tudománnyal, ritka lelki teſti erővel, rettenthetlen bátorsággal, fontos hatalmas ékes szólással, az Egyházi Megye’
kormányzásában ritka, bámúlatos ügyességgel tündöklő, még eddig egyetlen egy, párat- lan Püspök, az 1755ik Év, Januariusa 26kán, Nš Pest Megyének Solti Járásában kebelezett Sólt városában: ottani Fő Jegyző Nš Báthori Ferentz, és Nš Pinthér Júdit szüléitől:35 meg vetvén a’ hazai oſkolában, édes atyai vezetés alatt, a’ tudományok’ elemi alapját, a’ Kecſkeméti reform: Gymnasiumban nyílt fel, tudomány szomjas lelkének, szélesebb dicſőbb iskolai pálya, mellyet ezer dicſérettel, kitűnő szorgalommal futván meg,36 a’
Debreczeni nagy hírű Collegiumba költözött: Itt, ’s ekkor nyílt fel a’ szellemdú’s ifj únak szomjú lelke előtt, annyi száz jeles pállya társak között, annyi éveken keresztűl, a’ nemes versenyzés’ Szent ösvényei; mellyen mennyi erőt, tüzet, szorgalmat fejtett ki, mely mér- tékben nyerte meg az egéſz tanúló ifj úság nem tſak szíves indúlatját hanem cſudáláſát, országos hírű Tanitóinak szeretetét, az is eléggé mutatja, hogy őtet, a’ Költészetet, és Logicát tanúló ifj aknak, két éveken át’ tanítójává rendelék:37 végezvén a’ Seniori legfőbb hívatalt 1785ben[,] meglátogatá a’ kül orſzágok’ tudós Egyetemeit; mellyekből, három év múlva,38 rakott méh módjára tére meg hazájába:39 hol elſőben 3. éveken keresztűl a’ Ta- si,40 majd a’ népes Duna Patai Egyházban 4. esztendeig viſelvén a’ lelkipásztori hívatalt,
34 Hozzáértendő: halt meg. Az anyakönyvi rubrika felirata miatt a bejegyzés szövegébe nem volt szükséges teljes mondatot írni. Ezután következik az életrajz, ami lelkészek, ill. nevezetesebb egyházi személyek esetében bevett szokás volt ebben az időben. Az egyházi szolgák esetében így örökítették meg azok emlékét. Id. Báthori Gábor életrajza és annak hossza a nagykőrösi eklézsia halotti anyakönyvében a megbecsülés és a tiszteletadás jele akart lenni a tisztes korú dunamelléki püspök előtt, habár Báthori soha nem volt kőrösi lelkész.
35 Vö. Halotti 1842, 24.: „Hol ’s kiktől született dicsőült Báthorynk […] Csak az életrajz’ kez- dő pontjaúl kell hát megemlítenem, miképen ő földi eredetét vette Sólton, városi főjegyző ns Báthory Ferencz édes attyától, ’s Pintér Judith édes annyától, az 1755-dik év’ Januáriusa’
26-dikán.”
36 A „tudomány’ vágyszárnyain magasra törekvő lélek még csak gerjedett fáklyája legelső táplálé- kokat” a kecskeméti iskolában kapott, ahol megismerte „Latium’ és Hellas’ virágos kerteit”. Ha
„Virgil’ ’s Horácz’ minden munkái elvesznének, Bátory lenne csak képes újjolag leirni azokat.”
Halotti 1842, 24-25. „A helybeli iskola elvégezése után Kecskemétre ment tanulni, hol 1768- ban subscribált. Itt szerzé meg mind tanuló társai, mind tanárai előtt azon – róla általánosan ismert – véleményt, hogy ha Horácz és Virgil minden munkái elvesznének, ő lenne csak képes ujolag leirni azokat.” ÚMA , 36.
37 „Kecskemétről a debreczeni főiskola növendéke lett, hol a nagy Péczely szavaival »versenyezve füzte koszoruit«”. ÚMA , 36.
38 „1786. október 21-én a marburgi egyetemre iratkozott be, majd két és fél alatt meglátogatta Németország és Svájc több egyetemét is.” Kiss 1989, 55. Szatmári 2003, 175. szerint Báthori Gábor 1786 októberében indult Bécsből több társával együtt Marburgba, ahol csaknem egy évet töltött, hollandiai tanulmányainak tervét feltehetőleg a belgiumi politikai zavarok aka- dályozták meg, amelyre Báthori peregrinációs naplójában is találunk utalást. 1787 szeptem- berében Erlangenbe utazott, ahol 1788 májusáig tartózkodott.
39 „[…] majd a német és helvét egyetemek meglátogatása után – hol szinte harmadfél évet töltött – hazájába visszatérvén, a papi pályára lépett.” ÚMA , 36.
40 „A papi vizsgákra negyven társaival előállván, censorai csudálattal tapasztalták roppant
végre a’ Pesti fényes, de ezer bajokkal járó, cſak egyedűl ő általa legyőzhető akadályok közt meg fundált reform: Egyházba hívattatott az 1796ik évben:41 Mely ſebesen, mely szerentsével emelkedett az Egyházi hivatalok minden fokozatin keresztűl végre ezen Fő Tiszt. Dunamelyéki Megye’ Püspöki legdíszeſb hívatalára,42 mennyi megtiszteltetéſekben részeſűlt; a’ Göttingai híres Egyetem, a’ Szent Th eologia’ Tanári czímével mint tisztelte meg,43 mint nevezte ki a’ Nádor Fő Ispány Nš Peſt Megye Tábla Bírájának, az ezekről tudni kívánókat bőven kielégíti azon Egyházi beszéd és oratio, mellyek a NKőrösi egy- házban Februar: 15kén tartattak. Midőn Fő Tiſzt. Polgár Mihály Úr44 Egyház Megyei fő Jegyző és Kecſkeméti lelkipáſztor, a’ Királyok dolgairól írt 2ik könyv 2ik része 12ik v[er]sből prédikálván, rövid, velős egyházi beszédében, igen nagy szerencſével húzott parallelát, a’ buzgó, a nagy emberekkel Királyokkal forgott, félni nem tudó, tüzes buzgósággal égő Illyés, és az ehhez annyira hasonló, tüzes nyelvű lelkű, bátor főpásztor a’ nagy Bátho-
tudományos ismereteit, s maguk közé ültetvén, a censendust társai censorává tették. Itt rög- tön a tassi egyház (hol a gyülés akkor tartatott) hivá meg lelkipásztorul.” ÚMA , 36.
41 „Innét 3 év mulva a dunapataji egyház vivé papjául, mikor már annyira kivivta az egyh.-kerület főbbjeinek bizodalmát s tiszteletét, hogy még ifj u létére könyv-vizsgálói és ker. aljegyzői hiva- talra érdemesiték. A duna-pataji egyházban 4 évet töltvén, a dunamelléki kerület főembereinek ama nagy eszméjét, hogy a haza fővárosában Pesten, a szinte 150 év óta romjaiban heverő ref.
egyházunkat életre kellene támasztani, az egész egyh. kerületi consistorium, csak ő általa vélte megvalósithatni. Ugyanazért 1796-ban pesti ref. papul küldeték.” ÚMA , 36.
42 „Itt Pesten, az egyház megalapitásának s rendezésének közepette érték őt az érdem szülte kitüntetések. 1805-ben országgyülési lelkész s ugyanazon évben a pesti egyh. megye – egy- hangulag megválasztott – esperessé lett. Az egyh. ker. eljegyzőséget [sic!] 1796 óta viselvén, 1808-ban főjegyzővé, majd 1814-ben – b[oldog] e[mlékezetű] Tormássy János halála után – püspökké választatott, mely főpásztori hivatalra a tisztántuli püspök Benedek Mihály által Tasson, ugyanazon helyen, hol 25 év előtt lelkipásztori pályáját kezdette – szenteltetett fel.”
ÚMA , 36-37.
43 A legtöbb forrás úgy tartja és értelmezi, hogy Báthori a göttingeni egyetemtől díszdoktori címet kapott. „Kitűnő felkészültségű, nagy műveltségű ember, akit 1817-ben a göttingai egyetemi díszdoktorává avat.” Benda 1983, 29. „Egyháza, mint kitűnő szervezőt és lelki tanítót tartja számon, tudományos pályáján pedig szép koronája az a díszdoktori diploma, amellyel mun- kásságát jutalmazta a göttingai egyetem.” Kiss 1989, 55.
A püspök néhol a neve után a következő rövidítést írta: Th .D., azaz a Th eológia Doktora. „A göttingai egyetem pedig doctori diplomát küldött.” ÚMA , 37. Zoványi , . sze- rint Báthori Gábor a teológia doktora volt. „Teológiai ismeretei elismeréseként a göttingeni egyetem a reformáció háromszázados évfordulóján 1817-ben a teológiai tudomány doktorává nyilvánította.” Szatmári 2003, 179. Farkas 1898, 89. szerint Báthori a göttingeni egyetemtől hittudori címet kapott. A kérdéshez részletesebb adatokat közlök lentebb.
44 Polgár Mihály (Törökszentmiklós, 1782. december 24. – Kecskemét, 1854. május 9.) reformá- tus püspök. 1795-től Debrecenben tanult, ahol 1805-től preceptor, 1808-tól senior. Ezután Göttingenbe ment, majd több német és holland egyetem hallgatója volt. Hazatérése után 1811- től Hódmezővásárhelyen, 1819-től pedig Kecskeméten lelkészkedett. 1827-től esperes, 1836-tól dunamelléki főjegyző, 1846-tól hosszas viszálykodás után dunamelléki püspök. Megírta a dunamelléki egyházkerület, az 1791-es Budai zsinat és a kecskeméti eklézsia történetét, több gyászbeszéde nyomtatásban is megjelent. Zoványi 1977, 481.
ri püspök között:45 majd utánna, Kecſk: Math: physic: Professor, Super: és Tractual.
Aſſesor Tiſztelendő Tatai András Úr46 állván fel, a’ régi görög és római, a’ mai korbeli leg híreſebb franczia oratorok dicſő példájára, a’ meg hóltnak életén kívül ſemmi mellék idegen tárgyat nem vévén fel a’ beszélésre, a’ neki tulajdon, ritka szerencſéjű ecsetjével festegeté a’ boldogúlt Püspök’ egész eletét, bölcſőjétöl koporsójáig, kitűntetvén annak dicſőssége’ pályáján minden fokozatokat, minden fény pontokat kellőleg kiemelvén: any- nyira, hogy midőn az igen jeles orator dicſőűlt Püspökünk érdemeinek kötött hervadat- lan koszorút, akkor egyszersmind magát, mint Homerus az általa dicſően megénekelt derék Hősök által, örökre halhatatlanította;47 jeles beszédje hallására, akaratunk ellen is emlekezetünkbe jövén szerencſéje a’ nagy Domokos Mártonnal48 Debreczenben, ki felett egy Püspök Cs. Tatai Ferentz49 hatalmaſan, ugy Szatthmári Pakſi István professor,
45 A gyászszertartáson elhangzott búcsúztatók ugyanabban az évben megjelentek. Polgár Mihály kecskeméti lelkipásztor és egyházkerületi főjegyző a 2Kir 2,12 alapján tartott halotti beszédé- nek címe: Az Illyés’ lelkével biró Főpásztor. Halotti 1842, 3-17.
46 Tatai András (Hegyközszentmiklós, 1803. november 24. – Kecskemét, 1873. április 20.) refor- mátus tanár. Debrecenben tanult, ahol 1818-ban kezdte meg felsőbb tanulmányait. Ugyanitt 1826-tól preceptor, 1828-tól senior. 1829 tavaszától Pesten és Bécsben, majd ez év őszétől Göttingenben tanult. Hazatérése után Hajdúszoboszlón káplán, 1831-től Kecskeméten tanár, 1850-től ugyanitt teológiai tanszéket látott el. 1856-tól pesti teológiai tanár, de két esztendő után visszatért Kecskemétre és a gimnáziumban működött haláláig. Publikációs tevékenysége sokrétű. Zoványi 1977, 623.
47 A búcsúztató címe: Néhai Főtisztelendő Báthory Gábor úr’ emléke, mellyet N.Kőrösön Febr. 15- kén 1842 elmondott halotti beszédben, a’ dicsőült’ élet-rajzából, végtiszteletűl emelt Tatai András, a’ kecskeméti ref. Collegiumban közoktató. Halotti 1842, 19-48. Vö. továbbá: Báthory Gábor szuperintendens életrajza – ezen halotti beszédből, mellyet az idvezűlt felett kecskeméti oktató Tatai András a’ nagykőrösi ref. templomban, az 1842-ki február’ 15-kén tartott, szórul szóra ide iktatva. Egyházi , 88-98.
48 Domokos Márton (Tótvázsony, 1697 – Debrecen, 1764. április 3.) ügyvéd, debreceni városi jegyző, főbíró. Debrecenben tanult, majd külföldre ment, Halléban és 1719-ben Jénában bő- vítette ismereteit. Hazatérése után Pesten ügyvéd, majd 1725-től Debrecenben városi jegyző.
1735-től haláláig Debrecen többszörösen megválasztott főbírája. Sokoldalú képzettsége mel- lett hitbuzgóságával és városa érdekeinek mindenek fölött való képviseletével tűnt ki. A tiszán- túli egyházkerület pénztárnoka, városi hivatalánál fogva pedig a debreceni eklézsia gondnoka.
Irodalmi tevékenységet is folytatott. Kiadta pl. névtelenül franciából fordítva Ostervald művét A’ keresztyének között ez idő szerént uralkodó romlottságnak kutfejeiről való elmélkedés. Zoványi 1977, 155.
49 Tatai (vagy: Csirke Tatai, ill. Tatai Csirke) Ferenc (Tata, 1707 – Debrecen, 1765. június 25.) református püspök. Kezdetben Tatán tanult, majd Debrecenbe ment, ahol 1727. május 6-án lépett a tógátus diákok közé. 1736-ban befejezte tanulmányait, ekkor néhány évig világi pályára lépett, majd 1740-tól balmazújvárosi rektor. 1742-ben külföldre ment, hazatérése után rövid ideig nádudvari, majd 1743-tól hajdúszoboszlói lelkész volt. 1762-től esperes, 1763 áprilisától tiszántúli püspök. Domokos Márton felett mondott gyászbeszéde Debrecenben, 1764-ben megjelent. Zoványi 1977, 623.
idővel Püspök,50 még hatalmſabban51 parentáltak; a’ nagy Szilágyi Sámuel Püspök,52 kit az asztalánál nevekedett, jeles költő Kovács Jósef,53 dicſő verseiben, magas érdemeihez, ritka lelki teſti tulajdonihoz méltólag megénekelt; mely munkák, nyomtatásban is meg- jelenvén, a’ nagy Halottak’ emlekezetét örökítették. Ezeken kívűl a’ temetőben, rövid fontos beszédet tartott, a’ helybeli oſkolában, Philos: és Histor. Professor: Super: és Tract:
assesor Tiſztelendő Fitos Pál úr.54 – Meghólt az 1842ik év’ Februariusa 12én éjjeli 11. óra-
50 Szathmári Paksi István (Marosvásárhely, 1719 – Debrecen, 1791. március 2.) református püspök. Marosvásárhelyen, majd 1734-től Sárospatakon tanult. 1740 decemberétől Odera- Frankfurtban, 1741 decemberétől Franekerben lett az egyetem hallgatója, 1744-ben még Lei- denben is megfordult, 1745-ben aszalói lelkésznek választották.1747-től Debrecenben tanár a történelem és a klasszikus nyelvek tanszékén. 1760-tól teológiai tanár. 1764-től tiszántúli főjegyző, 1785-től püspök. 1790-ben lemondott tanárságáról. Műveinek nagy része kéziratban maradt. Zoványi 1977, 574-575. Az ebéd közben fulladásban meghalt püspök temetésére 1791. március 6-án került sor, ekkor Hunyadi Ferenc az ApCsel 21,12-13-ról, Benedek Mihály a Dán 12,3-ról prédikált. Vö. részletesebben: Tóth 1812, 192-203.
51 [Sic!]
52 Szilágyi Sámuel (Debrecen, 1719. február 19. – Hegyközkovácsi, 1785. július 8.; Tóth 1812, 186. szerint 1785. július 16.) református püspök. Debrecenben tanult, közben Pozsonyban rövid ideig németül tanult. 1735. szeptember 4-én írta alá az iskola törvényeit, de ugyanabban az évben külföldre ment, előbb Svájcban, majd 1738-ban Leidenben, 1739 júniusától Franekerben, 1740 decemberétől rövid ideig Utrechtben, majd Bernben tanult, 1741-ben tért haza. 1742 áprilisától debreceni tanár a teológiai tanszéken. Az egyházkerület 1758-ban főjegyzővé vá- lasztotta, amely tisztségről hamarosan lemondott. Ezután bihardiószegi, 1762 márciusától szatmári lelkész. 1765 augusztusától püspök, 1766-tól egyúttal debreceni lelkész. Zoványi 1977, 605-606. Vö. részletesen: Tóth 1812, 169-192.
53 Tóth 1812, 186-187. adatai szerint Szilágyi Sámuel temetésén 1785. július 20-án 65 református lelkész volt jelen. Halotti tanítást tartott Bartók Sámuel csatári lelkész a Péld 4,1-2, Keresztesi József nagyváradi prédikátor pedig az Ef 3,7 alapján. „Butsuztató ſzép verseket mondott Kováts Jósef Úr, ama Magyar Poetáknak egyik Diſze, – akkor a’ Debretzeni Ref. Collegiumban Poeták Præceptora, most a’ Nagy Körösi Reformáta Ekklésiának igen kedves Predikátora ’s mind ezen munkákat Szilágyi Sámuel Úr a’ megbóldogultnak elsö, és nagy tudománnyal biró gyermeke, kinyomtattatta” [megjelent: Nagyvárad, 1786.].
Háló Kováts József (Győr, 1761. március 17. – Nagykőrös, 1830. október 10.) református lelkész, költő. Debrecenben tanult, 1778. április 30-án iratkozott be a felsőbb osztályokba. 1785-ben a poétai osztály, így Csokonai Vitéz Mihály tanítója. 1786-ban Derecskén rektor, majd német, holland és angol egyetemeket látogatott. Göttingenből hívta haza a nagykőrösi egyház lelké- széül. 1794-ben feleségül vette Göböl Gáspár kecskeméti lelkész lányát, Göböl Máriát. Egyet- len gyermeküket öt éves korában elvesztették (1807. június 8.), e haláleset fölötti kesergését, egy latin nyelvű elégia formájában beírta a kőrösi egyház anyakönyvébe, ami nyomtatásban is megjelent. Tormási János püspök halála után 1815-ben kiskunhalasi lelkész. 1826-ban nyu- galomba vonult és visszatért Nagykőrösre. Az 1806-os énekeskönyvben három énekszövege is szerepelt [148., 149., 161. dicséret; ÉK 1806 (1874), 342-343., 352-353.; a jelenleg használatos református énekeskönyvben (RÉ 1948) a korábbi 161. esti dicséret 505. szám alatt]. Sírja a nagykőrösi református temetőben, az ún. „papok sorában” található. Galgóczy 1896, 319.;
Rácz 1988, 143-144. Kováts József volt az Aeneis (Magyar Eneis Komárom, 1799.) híres fordí- tója, 1800-ban felkereste egykori debreceni tanárát Csokonai Vitéz Mihály Nagykőrösön és fordítási kérdésekről értekezett vele. Kerényi 2002, 209.
54 A temetőkerti búcsúztató címe: Gyász beszéd, mellyet a’ N. Kőrösi temető kertben ásott sírnál
kor; – eltemettetett, Febr: 15kén a’ NKőröſi temetőben: mely vároſba, minekutánna a’ Peſti reform: parochia a’ nagy árvízben megromladozván, lakhatatlanná lett, fi jának ifj abb Báthori Gábor úrnak Kőröſi lelki pásztornak, a’ Kecſkeméti Egyházi vidék’ fő eſpere[s]
tjének, superint. al Jegyzőnek szárnyai alá költözött; megtartván az 1839ik év’ august 25kén Peſten, nagy ünnepélyességgel, lelki pásztorságának 50ik éves, Püspökségének 25ik esztendős öröm innepét:55 Temetéſén jelenvóltak a’ környékbeli számos Ekklé’siák’ világi küldöttjeiken kivűl, mint egy 23, papi és fő oktató személyek, a’ zordon hideg ellenére is, roppant kísérő gyász ſereg. – Csendeſen nyúgodjának porai! – Be írta Csapai Péter.
m[á]ſ[i]k: Lelki pásztor56
tartott Fitos Pál, nagy kőrösi főoktató. Halotti 1842, 49-54. A könyv végén találhatóak az ezen alkalomra készített énekek, ekként: Gyász-énekek, mellyeket e’ szomorú ünnepélyre készítettek és elénekeltek a’ N. Kőrösi iskola növendékei (Háznál; Templomban predikáció előtt; Predikácio ’s Oratio közt; Végül) Halotti 1842, 55-56.
Fitos Pál (Abony, 1789. június – Nagykőrös, 1854). 1804-től Nagykőrösön tanult, majd a felsőbb tanulmányokat Debrecenben végezte, 1825-től Debrecenben tanított, majd 1827-től tíz éven keresztül abonyi lelkész. 1837 decemberétől a nagykőrösi gimnázium rendes tanára, ahol ha- láláig működött, vallástant, klasszika fi lológiát, bölcsészetet, statisztikát és politikát tanított.
Névnapján váratlanul halt meg. Ádám–Joó 1896, 198.; Galgóczy 1896, 335.; Galgóczy 1896, 335. szerint Fitos 1853-ban halt meg. A nagykőrösi tanár vezetéknevét Szatmári 2003, 181. (12. lábjegyzet) és 183. (62. lábjegyzet) helytelenül adja meg (Finta), mivel e ponton is kri- tikai vizsgálat nélkül átveszi Benda 1983, 36. (20. lábjegyzet) adatait, ill. közlésmódját (Finta Pál).
55 „Az 1838-ki árviz elpusztitván a főváros nagyrészét, ő is az elpusztult parochiából előbb a gr. Teleki házba, majd innét N.-Kőrösre Gábor fi ához vonult, lemondván ez uttal a pesti lelkészi hivatalról. 1839-ben aug. 25-én, a pesti uj lelkész Török Pál (később 1860 óta püs- pök) beigtatása [sic!] alkalmával tartá meg a pesti egyház félszázados pap- s 25 éves püspöki jubilaeumát. Meghalt Nagy-Kőrösön (Pest-m.) 1842. február 12-én éjjeli 11 órakor, életének 88. évében.”
Az ünnepélyt Báthori „hattyúi ékes” szózata tetté emlékezetessé, amikor az általa emelt temp- lom falai visszhangozták a főpap szavait. Halotti 1842, 43. A Báthori család iratai között (RL C/8 10. doboz XIV. köteg Halotti búcsúztatók, családi ünnepek) található az ünnepségre készült kiadvány is, amelynek címe: Üdvözlő versek, mellyekkel Fő Tisztelendő Báthori Gábor Ur’
a’ helv. vall. T. T. Duna-melléki E. megye’ superintendense’ fél-százados papságának, ’s huszonöt éves püspökségének hála ünnepe’ köz öröméhez járúl a’ kecskeméti ref. fő-iskola Augustus 25-kén 1839. Pest, 1839. Ez az alkalom egyúttal az újonnan megválasztott pesti lelkész, Török Pál beiktatásának alkalma is volt, „ezúttal így kapcsolódott egybe a pesti eklézsia történetében múlt és jövendő”. Szatmári 2003, 180.
56 Csapai Péter (Ordas, 1794. november 14. – 1842. október 22.) református lelkész. 1814-ben írta alá a debreceni kollégium törvényeit, majd ugyanitt preceptor, később senior. Fél évig tanult Bécsben, 1826-ban lelkészi vizsgát tett, majd kiskunhalasi segédlelkész (ebben az évben vonul nyugalomba, majd költözik vissza Nagykőrösre Háló Kováts József kiskunhalasi, korábban nagykőrösi lelkész). 1827-től nagykőrösi másodlelkész, szolgálatát 1842 októberében bekövet- kezett haláláig Nánási Fodor Gerzson (1763-1835) és ifj . Báthori Gábor mellett haláláig ellátta.
Sírja a nagykőrösi református temetőben, az ún. „papok sorában” található. Csapai Péter halála után, ifj . Báthori Gábor lemondásáig az 1700-ban alapított másodlelkészséget nem töltötték be. Id. Báthori Gábor életrajzának anyakönyvi beírása után néhány hónappal Csapai életrajzát írták be a kőrösi halotti anyakönyvbe. Galgóczy 1896, 319-320.; Rácz 1988, 146.
