7. Hozzád, áldás forrása! Bízva esedeztünk, Jé
zus közbenjárása Kezes is érettünk, Tiéd a föld és az ég, Országolsz mindenen; Tiéd erő s dicsőség, Mindörökké, ámen!
XXXI
) Nóta. LXXXIX. Zsolt. A z Ú r n a k ir g a lm á t.N
agy az Úr. ki fényes házát épitette .7: Ott fenn a számtalan egeknek felette, Hol sok ezer napok fényesítik pitvarát, A magasság s mélység határozzák udvarát. Ráül mint szekérre a menynydörgő felhőre.Villámlást bocsátván lovagok helyit előre.
2. Énekeljen neki az egész természet: :l: Nap
kelet, dél, észak és a napenyészet. Kettőztessék meg a dicséret, midőn annak Hangjai a hegyek felől vis
szapattannak. És te ember! kit ő tett a földön el
sővé, Változd dicsőségét mindég buzgó kútfővé.
3. Magasztald fel őtet, hogy használj magad
nak, Dicséretid neki mert hasznot nem adnak. A bűnt vetkezzed le rólad s a testiséget, Ha hozzá
emelkedsz dicsőítése végett. Lehullnak, ha vele tár
salkodol, menynyei Származású lelked földön ragadt szenynyei.
4. Egyszer se fogjon úgy a nap futásához, .7:
Egyszer se jusson el úgy ágyasházához: Hogy őt ne dicsérnéd szivednek tolmácsával, Egyesítvén szavad a természet szavával. Ez szólít meg téged, hogy há
laadásra serkenj: A te értelmednek beszél a föld és menyny.
5. A természet atyja nem vet engem is el, .7:
Rólam is hűséges volta gondot visel. A kincs és di
csőség ha enyimek nem lettek. Igazságvizsgáló lelket
adott helyettek. Adott külső s belső ép érzékenysége
ket, Kezeimbe lantot, szájamba új éneket.
6. Uram, a mit adtál, tartsd meg azt számomra,
:l: Több nem kívántatik én boldogságomra; Én pe
dig mit adjak neked gyarló létemre: Háládatlanságom hogy ne térjen szememre? Imádlak téged bételvén szent félelemmel, És dicséretedet egygyé teszem él
temmel.
X X X I I .) Nóta : XLI1. Zsolt. M i n t a szép h íve s patakiba.
Is te n ! a roppant egeknek Bölcs erős alkatója, 7:
A léteinek és letteknek Hatalmas fentartója, Te kép- zelhetetlen nagy, Örök és végetlen vagy: Együtt mély
ség és magasság, Tiszta s fénylő világosság.
2. Isteni munkásságodnak Legelső teremtése, 7:
Mint tiszta valóságodnak Sugárzó tenyészése. Ama világosság lett, Melyet szád lelke kivett A sötét te
mérdekségből, S széjjellövellett az égből.
3. Bennünk az okos erőnek Szünetlenül mun
kásnak, 7: Lételedet ismerőnek, Mint égi származás
nak Eredete is te vagy, Te oh egyetlenegy nagy!
Minden valónak kútfeje, Minden élőnek ereje.
4. Világosítsd hát lelkünket, Világosságnak atyja!
:l: Érdekeljen úgy bennünket Világod sugárzatja, Hogy értsük lételedet, És tudjuk felségedet Jól s értelmesen tisztelni, Okos innepet szentelni.
5. Örvend lelkünk, mikor téged Nyilván Istené
nek vall, 7: S dicsőíti Istenséged Több kezed mun
káival, Az égi seregekkel Egyező zengésekkel Értelmes dicséretekben Imád a gyülekezetben.
6. Jó vagy te. jóknak szerzője! Minden terem
tésidnek; 7: De jó vagy idvezitője Választott híveid
nek! Szent vagy és bűnt gyűlölő, De nagyon
könyö-24 V A S Á R N A P I
rülő; Mint erőd megmérhetetlen. Úgy irgalmad vég- hetetlen.
7. Ezzel az erős hitellel Imádjuk Felségedet. :l:
Ily biztos vallástétellel Dicsőítünk tégedet, Mi |>or. de te miveid, Bűnösök de híveid. Alkotmánya hatalmad
nak, Tárgya örök jóságodnak.
8. Közöld velünk fiaiddal Atyai jóságodat, :l:
Együtt örök hatalmaddal Éreztesd irgalmadat; Azzal éleszd hitünket, élesítsd értelmünket. Tégy méltókká, por létünkre. Menynyei eredetünkre.
X X X I I I.) Nóta : XC. Zsolt. T e betűied b íz tu n k .
T
e benned bízni, oh áldott Istenség! Beh drágább kincs ez minden földi jónál ; Hova lennék, mi lenne a mindenség, Ha menynyen, földön nem te országolnál; Homály körülem, bennem félelem: Magam ha nálad nélkül képzelem.
2. De nappal virad és remény úgy bennem, Világ kormányán jobbodat ha látom; És bár nehéz úton kell néha mennem: Bátran megyek, ha e hit lett sajátom. Ragadd, ragadd szerencse mindenem, (lazdag maradtam, mert van Istenem.
3. Van Istenem, hatalmasabb mindennél, Ki úr, a meddig hat világnak téré; Villámok szárnyán bár szüntelen mennél, Nagy országának nem jutnál végére.
S akarni e királynak már elég: Szavának együtt hódol földdel ég.
4. Van Istenem, ki hat mindenbe mélyen, S egy
szerre látja mind, mi volt s jövend el; ö tudja hol, mikor, mivel segéljen: És csak jó czélra, csak bölcs eszközt rendel; Nincs, nem volt. nem lesz egyszer is hiba Legkisebb is dicső munkáiba.
5. Van Istenem, kit jó atyának hirdet E szép világon minden a mit látok, Nem kell rettegve
hjyt-nőm neki térdet. Ö mindig áld. nem jöhet tőle átok.
E földön engem égnek ő nevel, S fokonkint feljebb mind feljebb emel.
6. Van Istenem, ki meg nem szűnik lenni, Ha
tári közt ő nincsen az időnek. Ezred, meg ezred múl
jék el bár menynyi, Marad jövő s múlt nála egyen
lőnek. Világon minden más erő avul: ö jó s hatalmas változatlanul.
7. Ki lenne hát, kibe reményt vethetnél. Oly ingatlant, oh szivem, mint Istenbe ? Mily bátran nyug
hatol ily őrizetnél, S mehetsz akár minő jövővel szembe! Bár emberektől elfelejtve vagy: Van neki gondja rád, ő el nem hagy!
8. Ő el nem hagy ne félj, igazság híve; Csak bátran menj, nehéz is bár a pálya, Hiába vonva rád gonoszság ive. Tiéd lesz mégis győzelem pálmája: És semmi nyíl halálra nem talál, Mert közbe Istened paizszsal áll.
9. ö el nem hagy, ne félj erény barátja, Ha lábad jónak útjáról nem tér e l; ő hiv küzdésed helybe
hagyva látja, S nemes czélodra bölcsen elvezérel. Ne csüggedezz a szenvedés alatt: ő ekkor is jó Istened maradt.
10. Ő el nem hagy, ha szemfedél kárpitja Vég
órád kondultával rád lehull is: Még ekkor útad szebb hazába nyitja, S atyád marad mindig a síron túl is.
Most hidd, majd tisztán általlátod ott. Hogy ő neked mindenkor jót adott.
X X X I V .)