Az 1663-ban kezdődött háborúskodásban a töröktől szenve-dett első érzékeny veszteség É r s e k ú j v á r eleste volt. A kapitány, egyszersmind a bányavárosoknak is kapitánya Forgács Ádám, mintegy negyven napi ellenállás után szeptember 15-én feladta Köprili nagyvezérnek az őrizetere bízott erősséget. Érsekújvárt rövid időközben nyolcz felvidéki vár, köztük Nógrád követte a hódolásban. A meghódolások oly bámulatosan gyors egymásután-ban történtek, hogy az árulás gyanújára méltán anyagúi szolgál-tak. Forgács a kapituláczióért egy évig raboskodott és hasonló sors környékezte Nógrádvár kapitányát, nadányi Nadányi Miklóst is.
A kapitányt súlyos vádak t e r h e l t é k : hogy nem j á r t j ó példával elől, gyáva, hanyag, részeges volt, alantasaival kegyetlenül bánt, katonáinak n e m adta ki pontosan az ételt és italt, a munkásokat nem fizette, titokban a pogánynyal czimborált a vár feladása iránt stb. E vádak alól magát tisztázandó, mielőtt a kir. fiscus a törvé-nyes eljárást megindította volna, vizsgálatot kért maga ellen, 1663 végén. Egyidejűleg azonban Majláth Miklós korona-ügyész keré-sére a nádor is elrendelte a tanúkihallgatást, s az ennek következ-tében fölvett jegyzőkönyvek, m i n t alább látni fogjuk, igen fontos s érdekes részleteket n y ú j t a n a k Nógrádvár ostromához.
I.
Wesselényi Miklós nádor Majláth Miklós kir. jogügyi igaz-gató részére 1663 deczember 24-én Zólyom városában Zsoldos
Miklós kir. táblai bites jegyző által tanúkihallgatást eszközöltetett, a következő kérdő pontok felett:
Tudja-e a tanú midőn Nógrád várát a török megvette volna, a várnak mennyi kőfalát rontotta el és mi károkat tett belső és külső erősségében; a földbástyának felvetése után porral, tarthat-ták volna-e még tovább a várat a pogány ellen, avagy n e m ? Secundo: tudja-e a tanú Nógrád várának mi módon és mint esett feladása, a benn levő tisztviselők, avagy a vitézlő rend akaratjából adták-e meg és kicsoda legkiváltképen való oka azon vár feladá-sának ?
Primus testis Laurentius Bátorfalvi, nobilis, arcis Nógrád castellanus, a n n o r u m circiter 54. juratus et examinatus fassus est tali m o d o : Elsőben az új bástyát kezdték lőni a rácz hegyről, o n n a n nem sok kárt tett a külső kőfalban, hanem a belső várnak az asszony háza a mint volt összerontotta, addig, a mig a külső kőfalnak magassága tartott, úgy annyira, hogy a kutat is elvették volna, ha három sánczkast eleiben nem tettünk volna földdel meg-töltvén ; másfelül vivén az ágyúkat, hogv im onnét nem árthattak többet a sánczhegyről kezdték lőni, de hogy onnat sem árthattanak a külső kőfalnak, hanem csak a belsőnek a szőlőhegyre vitték az után, onnét sem árthattak a külső kőfalnak igen, hanem belől a házak között j á r t a golyóbis a házba, negyedszer Morvái Miklós kertiben húzták alá az ágyúkat, egy vagy kettőt megint Torda Péter kertében, azon két sánczból törték le a kerek bástyát és róka bástya között való fejér kőfalt, mind földig letörték a belső várnak a kőfalát is azzal együtt a kőszikláig letörték, a hol az öreg ágyú volt a czingerben, a felső czejkházat is összetörték a templommal együtt. A róka bástyának törött kőfal felől való casamatáját szög-lettel együtt fundamentomáig mind felvetették porral, közte ma-radt volt egy kis kőfal a törés és felvetés között azt szünetlen lőtte úgy annyira, hogy azt is lerontotta, három ágyút is bele lőtt egy-szersmind azon felmaradt kis kőfalba, azt is földig lerontotta. A m i n t én láttam lehetett tíz öl a mennyire kőfal mellett volt az ásás kerek bástyától fogvást fel a törés felé, kit azután fel akartak vet-tetni, de úgy lette, hogy azért ásták ón a törököktől hallottam, hogy azért ásták volna, másoktul hallottam, hogy 18 szekér pus-kaport vittek volna alája azon bástyának és kőfalnak felvetésére,
úgy volt e, vagy n e m , n e m tudom, a vitézlő n é p azon ijedett meg, azt kiáltotta mindenik, hogy megöl b e n n ü n k e t a kő, ha felvetik.
Quoad 2. ki által és mi módon lett a várnak feladása, elsőben a r r a nem nevezhetek senkit is, azt tudom, hogy én f e l m e n t e m főkapi-tány úrhoz ő kegyelméhez ilyen dologért estve levén az idő, hogy a törés ellen építsünk fából egy sorompót, míg ott beszelgettem az úrral, órkeztenek u t á n a m be, ugyanott való vicarius Istvánfi Bálint u r a m , de hogy nevezhetnék valami derekas tisztviselőt, a ki vele lett volna nem j u t eszembe, h a n e m közlegények : Veréb István, Szalay György, P á t i Pál, Palánki Korpácsi Geczi, a m i n t reá em-lekezem vele voltanak, úgy emlékezek vicarius u r a m a várnak fel-adása felől a f ő k a p i t á n y n a k , főkapitány u r a m azt mondotta, ki akaratja ez ? Vicarius u r a m Istvánfi Bálint azt feleié az egész seregé, arra nézve m i n d j á r á s t a n küldötte F ő k a p i t á n y u r a m embe-ret, m i n d j á r t hívatta elő az egész tisztviselőket, ha ők a k a r a t j o k e ? oda gyűlve egy szóval azt m o n d o t t á k , hogy ő a k a r a t j o k , m e r t s e m m i úttal tovább n e m t a r t h a t j á k , feleségek, gyermekek rabbá lészen, őköt levágják, mi hasznok ő nekiek a b b a n , m e r t a vár is elvész, a r r a a f ő k a p i t á n y azt m o n d o t t a , szidalmazta őket, hitetlen áruló lélek beste lélek ennek s ennek a fiai ugy esküdtetek e meg ő felségének a várhoz az országnak ? a r r a azt felelték némelyek, a császár is megesküdt nekünk, hogy esztendőnkint megfizet, de egy n é h á n y esztendő alatt n e m fizetett, elfogytunk fizetlenség v é g e t t ; kérdvén engem is a f ő k a p i t á n y : te porkoláb mit mondasz h o z z á ? én azt m o n d t a m semmi ú t t a l én n e m cselekszem, mivel s e m tanácsokat, sem szándékjokat nem t u d t a m , a r r a az egész sereg-nek nagy része felkiáltott, ki azt m o n d t a lövöldözzük meg, ki azt m o n d t a vegyük fejét, ki azt m o n d t a kötözve vessük ki a bástyán a törököknek, b a egyet n e m akar velünk erteni; fő-kapitány látván az ő p á r t o s voltokat a r r a kényszerítette őket erős szitok a l a t t : no m e n j ü n k a bástyára a m i n t hitetek t a r t j a , őrizzük a t ö r é s t ; szép szóval is kérte, fiaim, jó vitézek m e n -j ü n k a bástyára v á r -j u n k el egy ostromot, egy hó pénzt adok, h a Isten megtart, a német tisztviselőknek is a szerint m o n d o t t a : várjuk el az egy ostromot, száz forintot adok a vitézlő nép-nek, ha Isten m e g t a r t ; de csak egy sem találtatott, a kinek kedve lett volna hozzá, csak mind h a l l g a t t a n a k ; a főkapitány fegyverét
Hadtörténelmi Közlemények. V. 7
magához szedte, azt m o n d o t t a : gyertek hitetlen beste lélek kurva fiak a bástyára, arra azt mondották: ó'k bizony nem mennek, hanem ktki szállására mégyen, némelyek azt is mondották, hogy kihány-ják a fegyvert a bástyán a főkapitány azt m o n d o t t a : jobb lesz e h a ágyatokban veszik fejeteket, hogy sem mint vitéz módon a bás-t y á n elveszszebás-tek ? arra mondván : ők azzal nem gondolnak ; ezbás-t látván főkapitány az ő rettenetes pártoskodásokat úgy mondotta, a d j a n a k levelet mind a magyar, mind a német, hogy nem fő-kapitány, hanem magyar és német sereg adja fel a töröknek a várat : arra készek voltanak, meg is adták a leveleket, me-lyeket magyar és német megadott a főkapitánynak, szememmel láttam mind a magyarét s mind a németét, magam pecsétje és kezem írása is r a j t a volt a magyar levelen, látván vesze-delmemet : reá teheted porkoláb a pecsétet, megmentelek én min-denek előtt.
Secundus testis Elizabetha Nagy, generosi domini Laurentii Báthorfalvi consors, a n n o r u m circiter 45. J u r a t a et examinata fassa e s t : Quo ad 1. úgy annyira le volt rontva a róka bástya, hogy az ebek ki s be jártak rajta, a kerék bástyát is megásták volt már, hogy felvessék, kire elegendő puskaport is hoztak, de fel nem vetették, hogy im csak h a m a r j á b a n megadták az után. Quo ad 2.
t u d o m azt, hogy Kamany György gyalog hadnagy h á z a m r a jővén, mondotta, ha porkolábot meg nem mondod hol légyen, téged kötöz-lek meg úgy vetkötöz-lek le a bástyán, mert nem adod elő a pecsétet;
Veréb István, Fekete István, Szalai György, Pati Pál azt mondot-ták : kötözzük meg kapitányt is, vessük ki a bástyán, ha a várat meg nem akarja a d n i ; magyar és német tisztviselők is nem akartak már intézkedni, tarthatták volna még tovább is, ha belül segítség lett volna, de avval a benn levő néppel igen kevés ideig, anynyira elrontották már a bástyát, kőfalt, hogy gya-log is felmehetett a török, ha mit éjszaka beroncsoltak nappal mind ellőtték.
Tertius testis Anna Petyni, nobilis Georgii Kassay relicta vidua, annorum circiter 24, jurata et examinata fassa est tali modo, quo ad 1. ut prtecedens; quo ad 2. hallottam, hogy a magyar és nemet sereg közönségesen azt beszéllette: adjuk meg a várat, tovább nem tarthatjuk, majd az egész várat is nyakunkba r o n t j á k ;
hol m á r törés volt n e m is m e n t oda igen a vitézlő rend, hogy oltal-mazza, m o n d v á n , mért ölessék meg magokat o t t a n ; h a n e m csak az ép kőfalon állván o n n a t oltalmazták, nem is a k a r t á k m á r utol-j á r a oltalmazni úgy megiutol-jedtek bástyáknak p u s k a p o r r a l való fel-vetésétől.
Quartus testis Blasius Patucz ex comitatu Comaromiensi, libertinus a n n o r u m circiter 59, j u r a t u s et e x a m i n a t u s fassus est Quo ad 1. tudom azt Róka bástya mellett levő vékony bás-tyát földig lerontotta a török, a t e m p l o m o t is. Quo ad 2. nihil seit, mivel kijövetele u t á n ötöd n a p p a l adták fel a várat a po-gánynak.
Quintus testis P a u l u s F a r k a s , nobilis, olim vicecapitaneus Neogradiensis, a n n o r u m circiter 69. j u r a t u s et e x a m i n a t u s fassus est. Quo ad 1. a szerint vallja a vár kőfalának rontását, m i n t az első t a n ú , hozzá tevén a z t : lóval is felmehetett volna m á r a töré-sen a pogány, belső v á r n a k is egy darabját czejkház felől lerontot-ták lövéssel. Quo ad 2. vallja azt, lehetetlen dolog a várat, hogy tovább t a r t h a t t u k volna, annyival inkább lehetetlen, h a másik bástyának porral való felvetése következett volna, a hova 18 szekér p u s k a p o r t csinált volt be, kitől igen el is r é m ü l t a n é p ; főkapi-tány, Bátorfalvi Lőrincz, Illyei István s m a g a m o n kívül a több tisztviselők közönségesen magyar és n é m e t vitézlő rend egyező a k a r a t b ó l mind elpártolván azt mondották : adjuk fel a várat és a pártolás u t á n b á s t y á r a sem a k a r t a k menni, uem fegyvert fogni kapitáüy u r a m p a r a n c s o l a t j á r a .
Sextus testis J o a n n e s Barsi, nobilis, ex comitatu Barsiensi, ex oppido Sancti Benedicti, a n n o r u m circiter 35, j u r a t u s et exami-natus Quo ad 1. tudom azt, l á t t a m is, hogy sehol nincs b e n n e oly épség, a hol meg n e r o n t o t t á k volna ágyúlövésekkel, róka bástyát, mellette levő kőfalt földig r o n t o t t a le. Quo ad 2. a vár annyira j u t o t t volt már, tovább n e m t a r t h a t t á k volna két, legfeljebb h á r o m
óránál, m e r t m á r a kerek bástya alatt a puskapor is készen volt, melyet virradatkor akart meggyújtani. Quoad 2. tudom azt, hallot-tam, hogy m o n d o t t a a község, mit vesztjük itt m a g u n k a t , a n n y i árvát is csinálunk, adjuk fel a kutyahitünek a várat, kurva az a n y j a , a ki bástyára megyen, m e n j ü n k el, f e k ü d j ü n k le, azután éjszaka közönségesen adták fel a várat, mivel főkapitány u r a m
7*
semmit sem tehetett nekik, hogy tovább oltalmazták v o l n a ; midőn kijöttek ő felsége vitézi Nógrád várából főkapitány u r a m m a l együtt Clenőnél váltak el egymástól, főkapitány ötöd magával magyarral jött el, a többi török p á r t r a , holdultságra m e n t vissza török-kel együtt.
II.
Wesselényi Miklós nádor Nadányi Miklós volt nógrádi fő-kapitány kérésére 1663 deczember 24-én Zólyom-, 1664 j a n u á r 28-án Trencsén városában, kiküldöttje Zsoldos Miklós j u r a t u s által tanúkihallgatást eszközölvén, az említett két helyen összesen 12 ember hallgattatott ki, a következő kérdő pontok felett :
1. Tudja e a t a n ú , hogy ha vett e valami hajlandóságot az obsidioban eszeben arra a nógrádi főkapitányban Nadány Miklós-ban, hogy Nógrádot a törököknek megadják vagy ő, vagy a benne valók ?
2. Hallott e olyan szót ugyan a főkapitánytól, hogy kész megadni a várat és ha ezen dologról tanácskozott e, szóllott e vala-kivel, intvén a benne valókat, magyart és németet arra, hogy fel-adják a v á r a t ?
3. T u d j a e ellenben azt, hogy némelyeket szép szóval intett, nemelyeket szidott, némelyeket meg is vert az olyan szóért, a mely arra rendelt, hogy a várat meg nem t a r t h a t j á k . Es mikor olyan szót hallott, vagy a németek, vagy a magyarok beszélték volna, kiváltkepen ha tisztviselőtől eredett a szó, hogy összegyűjtötte m i n d j á r t nem csak azokat, a kiktől hallatott az olyan szó, a ki visszaadandó példa volt ós szorgalmatosan tudakozta végere akar-ván menni, kitől adatott, a végre hogy büntetés alá vegye s ha ki n e m találta is, ugyan intette-é a tisztviselőket, németet, magyart, hogy az olyan rossz összeveszésre való okádó szók nélkül el legyenek, az értetlen nép között seditiót ne csinálja-nak, biztatván őket azzal, ne féljenek, mert megtartja Isten őket a helylyel együtt?
4. Tudja e, hogy a főkapitány, ha valamire, a vár épületére, erősítésére és munkásoknak pénz kívántatott, örömest adott a
por-koláb kezébe és a munkásoknak megfizetett e ? azt m o n d v á n : csak találj m u n k á s t , ne kíméld a pénzt ?
5. T u d j a e, bogy a német tisztviselőknek kész volt a korcsmá-j á r ó l a b a u t m a n t u l ( H a u p t m a n n ) fogva mind a felbaldlikig (Feld-webel) és kapraiokig bort rovásra illendőképen adatni és m a g a saját bivalyit, m á s féle lábas m a r h á i t is eledelekre adta a németek-nek, magyaroknak, hogy ne t a l á n megfogyatkozván ételből kedvet-lenebbek l e n n e n e k ; t u d j a e azt is, hogy feles pénzével m a r a d t a k adósok a n é m e t tisztviselők ?
6. L á t t a e a f ő k a p i t á n y n a k szorgalmatosságát és éjjeli-nap-pali vigyázását a várban és hallották e a néphez való intő s biz-tató szavait és látták e cselekedetivei való jó jjéldaadását mind az ostromon s mind máskor és a várban megszállás és b e s z o n t á s u t á n való maga jó viseletét, j ó z a n életét s nem részegeskedesét, azt is, hogy midőn a Nógrád alatt levő vezér K a p l a m basa izent a vár megadása felől, akkor magától e, vagy a tisztviselők jelenlété-ben adott választ a vezérnek és ha választételejelenlété-ben vettek e valami hajlandóságot a r r a eszekben, hogy vagy akkor, vagy az u t á n a várat meg fogná adni ?
7. T u d j a e, mikor és mint indúlt először az a dolog, hogy a várat, Nógrádot a törököknek megadják és ha a b b a n is első indító, vagy javalló volt e a főkapitány, vagy i n k á b b ellent t a r t ó ?
8. T u d j a e, hogy mikor a b e n n levő n é m e t és m a g y a r rend-ből álló nép conspiráltak, hogy a várat feladják, a b b a n kik voltak elsők és kiket küldtek követségben a főkapitányhoz ? hogy a várat a d j a meg, mert ők elégtelenek a várnak tovább való o l t a l m á r a ? Es arra mit mondott, vagy felelt a főkapitány, azt e, hogy m e g a d j a , vagy azt, hogy nem a d j a sőt feje fenn állatáig kész megtartani u r a s országa számára, mely követség h a l l g a t á s b a n , választételben szit-kozódott s fenyegetőzött e a pártütők ellen ?
9. Tudja e, hogy azután seregestül m e n t e k a főkapitány h á z á b a ; pitvarában megállván csak cathegorice m e g m o n d o t t á k , hogy egyátalában ők n e m harczolnak, m e r t elégtelenek a tovább való resistentiájára, egy egész holnapi éjjeli-nappali szorgalmatos-ság, fáradság és vigyázások és a pogány ellen való harczolások miatt el is kevesedvén, sebesedvén; kire a főkapitány szidalmaz-ván őket m o n d á : árulók, ifjúságomtól fogvást keresett
becsülete-met ezen gonosz, pártolt cselekedetekkel ti most rontjátok el sem császártokkal, sem főkapitánytokkal nem gondolván semmit i s ; igy esküdtetek e meg a mi kegyelmes U r u n k ő Felségének, ez e a ti hívségetek, hitetek, kiért az Isten is megbüntet, a mi kegyelmes u r u n k is. Ezen intésre mit feleltek?
10. H a l l o t t á k e ezt a szót a f ő k a p i t á n y t ó l : ne álljatok el áru-lók mellőlem, legyetek hívek, én a róka bástyán való törést, vagy porral való felvettetést m a g a m r a veszem, mivel azt inkább kell oltalmazni, az félelmetesebb is. Istenre esküvén magára vállalta, úgy, hogy 18 vagy 28 magával halálig oltalmazza, a többi törése-ket ti seregestől m i n d n y á j a n oltalmazzátok, a r r a mit m o n d t a k és találkozott e valamely, a ki a kapitány mellé állott volna és azt m o n d t a volna, én leszek u r a m melletted, és az ki v o l t ?
11. Hallotta e azt a vitézlő rendtől, hogy nem harczol és a fegyverét k i h á n y j a a b á s t y á n ; mikor szólították őket, hogy ne kiáltsanak, m e r t meghallják a törökök szavokat a sánczban oda kinn, a r r a azt felelték, hogy hadd hallják, azt a k a r j u k , hogy meg-h a l l j á k ; az a szó n a p p a l e vagy éjjel v o l t ?
12. Hallotta e, mikor a kapitány szidalmazván a pártos vitézlő rendet, m o n d o t t a : árulók, a b á s t y á r a ! mert bizony rosszúl j á r t o k ; a főkapitány k a r d j á t a n y a k á b a vetvén m o n d o t t a e ezt: no hitetlen áruló beste lélek kurva fiak bástyára, mert meg kell a n n a k lenni.
Arra ha azt felelték, hogy m e n j ü n k házunkhoz, f e k ü d j ü n k le, melyre a főkapitány ezt m o n d v á n : árulók, j o b b e, ha házotokban vág le a török, vagy a bástyán és a r r a azt mondották, hogy inkább a k a r j u k a h á z u n k b a n vágjon le, és okát mit adták annak, hogy a várat miért kell megadniok, többi között, hogy ők meg nem tart-h a t j á k a felső okokra nézve és meg nem t a r t tart-h a t v á n feleségökkel, gyermekökkel szemek l á t t á r a a fertelmes pogány nép, a török nem-zet fertelmeskedjék, azt n e m a k a r j á k nézni, szenvedni, gyermekei-ket, hogy pogányokká tegyék nem cselekeszik.
13. Tudja-e a t a n ú , hogy a mi n e m ű levelet a főkapitánynak adott volt a nógrádi magyar és n é m e t sereg, a mely levélben az volt írva, hogy mi, m a g y a r és n é m e t vitézlő rend, m i n d n y á j a n a d j u k t u d t o k r a , a kiknek illik és recognoscaljuk e levelünknek rendiben, hogy n e m a főkapitány adja meg Nógrád várát a törö-köknek, m e r t ő nagysága tovább is kész volna tartani, hanem mi
m i n d n y á j a n adjuk meg stb., mely dolognak nagyobb bizonyságára a d j u k e kezünk írásával, pecsétünkkel megerősített levelünket. Azo-kat a leveleket a m a g y a r o k közül kik subscribálták és pecsételték, a nemetek közül is hasonlóképen kicsodák és ki h á z á n á l írták, pecsé-teltek, kik vitték és adták a főkapitány kezébe a németek és magya-rok k ö z ü l ?
14. Hallotta-e, t u d j a - e , hogy a főkapitány a német tisztvise-lőknek h a j t m a n n a k ( H a u p t m a n n ) és l a j t i n a n t n a k mondotta, mond-játok meg az alatta való németeknek, hogy a r e á n k jövő ostromot várják el, viseljék jól magokat, bizony a német seregnek az ostro-m o t Isten véghez adván é r n ü n k szerencsésen, ostro-m i n d j á r t száz forin-tot adok és a m a g y a r o k n a k egy hó pénzt, azt is a főkapitány obla-tióját micsoda jó kedvvel és becsülettel vették ?
15. Hallották-e a leveleknek a főkapitány kezébe való adá-sok u t á n is, hogy protestált v o l n a a főkapitány, azt m o n d v á n :
«En protestálok az élő Isten, az ő választott angyali előtt, e világ, ti előttetek is, hogy én az én kegyelmes u r a m ő felsége várát sem meg n e m adtam, sem meg n e m adom a török nemzetnek, sőt kész volnék életem fogytáig oltalmaznom, de h a elállottatok mellőlem, m a g a m elégtelen vagyok ezen helynek oltalmára?»
16. Mikor kiment volna a n é p Nógrád várából, hallottatok-e olyan szót tőle, hogy ha a főkapitány tovább keménykedett volna, elvégezték volt seregestől, hogy megfogják s kötözik ós a bástyán kivetik a porkolábbal e g y ü t t ; ezt a szót kitől hallották, tisztviselő-töl-e, közembertől-e, és hol h a l l o t t á k ?
1 Testis P a u l u s F a r k a s de Hugye S. C. Eegiae Majestatis prse-sidii Neogradien8Ís vicecapitaneus, nobilis, a n n o r u m 69, j u r a t u s etc.
Ad 1. nem értettem, n e m is t u d o m arra a főkapitány a k a r a t j á t , sőt inkább a n i m a l t a a vitézeket oltalmazására a várnak. Q u o a d 2. et 3.
n e m hallottam, hogy a r r a való szava lett volna, hogy megadják a várat, h a n e m t u d o m , hogy a sereget összehívatta éjszakának ide-jen vévén a veszedelmet eszében és a gonosz szándékjokat a sereg-nek, tudakozta, mi akaratjok, amazok publice megmondották, hogy ők i m m á r fegyvert sem fognak, bástyára sem mennek. Quo ad 4.
tudom, hogy parancsolta a porkolábnak, hogy keressen m u n k á s t penzen, a kik találkoztanak, meg is fizetett m i n d a z o n éjszakáig.
Quo ad 5. tudom, a német vitézeknek parolájokra bort adatott, a
biva-l y o k a t é s m á s m a r h á j o k a t is ebiva-ledebiva-lekre kiadatta, míg tartott bennek, t u d o m azt is, a német vitézek pénzzel m a r a d t a k adósok a borért.
Quo ad 6. t u d o m , hogy főkapitány u r a m várnak megszállásától fogva egesz végig, mindaddig, míg török kézbe nem kellett esni a vég-háznak, józan fővel viseló magát, éjjel-nappal szorgalmatos vigyá-zásban és gondviselésban volt; t u d o m azt is, nem adott magától semmi választ, h a n e m tisztviselők jelenlétében, azt sem vettem eszemben, hogy valami hajlandósága lett volna a végháznak meg-a d á s á b meg-a n . Quo meg-ad 7. vmeg-allom meg-azt, hogy meg-a várnmeg-ak fölmeg-adásábmeg-an sem első, sem utolsó indító és javalló nem volt, h a n e m inkább ellen-tartó. Quo ad 8. ebben a p u n c t u m b a n azt tudom, hogy megértette a magyaroknak és n é m e t e k n e k szándékjokat, hogy megkellessék a töröknek adni a végházat, m a g a hívatta főkapitány u r a m mind a várnépet, meg akarta érteni szándékjokat, a z o n b a n experiálván akaratjokat, mivel hogy látták, veszedelem követi őket, ők meg-adják, mely dologról főkapitány u r a m mindenképen fenyítette őket, lássák, mit cselekesznek, de életekkel játsznak, de ők seregül avval semmit n e m g o n d o l n a k , hogy aztán eszébe vette kapitány u r a m a dolgot, látván, sem intésének, sem parancsolatjának n e m engedtenek, úgy kívánt levelet tőlök maga mentségére, hogy ő n a g y s á g a oka ne legyen, h a a végház török kezébe esik. Quo ad 9.
Tudom azt, hogy m i d ő n intette volna hívségekről a főkapitány, azt felelték, hogy ők tovább n e m oltalmazhatják, feleségöket, gyerme-küket n e m akarják ott veszteni, pogány kézbe ejteni. Quo ad 10.
h a l l o t t a m , hogy a n i m a l t a a n é m e t ós magyar vitézeket a róka bás-t y á n a k és a bás-több kőfalaknak megolbás-talmazására, de egy sem bás- talál-kozott, a ki a r r a állott volna kapitány u r a m mellé az egy porko-lábon, Illyei István és m a g a m o n kívül. Quo ad 11. h a l l o t t a m azt is, hogy a vitézlő rend azt m o n d t a , hogy n e m harczol, h a n e m a fegyverét k i h á n y j a a bástyán. Quo ad 12. hallottam, hogy mond-ták, hogy ők a várat meg nem t a r t h a t j á k , h a n e m inkább házokhoz mennek, ott vágatják le magokat, hogysem szemök láttára fertőz-tesse feleségöket a pogány, gyermekeiket a török kézbe ejtsék.
Q u o a d 13. tudom azt is, assecurálták a németek és magyarok a főkapitányt, hogy n e m ő nagysága a d j a meg a várat, h a n e m mi m i n d n y á j a n seregestül, m a g a m pecsétje is ott lévén kénytelenség-ből és a porkolábé, Illyei Istváné is. Midőn a levelet odaadták a
főkapitánynak, mind a németek, mind a magyarok ott voltak, a pap, Istvánfi Bálint u r a m írván a levelet, ő adta a többivel együtt, mondván, hogy m e g a d j a a várat, mert a vár nemcsak a császáré, h a n e m az ő u r á é is, váczi püspöké, ő ott m a g á t n e m veszti, h a n e m m e g a d j a a várat a p o g á n y n a k . Quo ad 14. hallottam, hogy intette mind a magyart, m i n d a németet, várják el a jövő ostromot, ha Isten n e k ü n k a d j a a szerencsét, a n é m e t e k n e k száz forintot, a ma-gyaroknak egy-egy hópénzt megadat, de mindezzel semmit sem efficiálhatott, m o n d v á n , azt két óra alatt is megiunák, u g y a n vedelmek lenne. Quo ad 15. valamint szintén van a p u n c t u m , a sze-rint hallottam ezen szókat főkapitány s z á j á b ó l : én protestálok az élő Istenre, az ő választott angyalai előtt, e világ és ti előttetek is, hogy én az en kegyelmes u r a m ő felsége várát sem m e g n e m adtam, sem meg n e m adom a töröknek, sőt kész volnék életem fogytáig oltal-maznom, de ha elállotok mellőlem, m a g a m elégtelen vagyok azon helynek oltalmára.
2. Testis. L a u r e n t i u s Bátorfalvy, nobilis S. C. R. Majestatis praesidii Neogradiensis castellanus, a n n o r u m circiter 54, j u r a t u s et
2. Testis. L a u r e n t i u s Bátorfalvy, nobilis S. C. R. Majestatis praesidii Neogradiensis castellanus, a n n o r u m circiter 54, j u r a t u s et