A h a r m i n c z éves h á b o r ú t a r t a m a alatt két erdélyi fejede-lem — Bethlen Gábor és Rákóczy György — négyszer t á m a d t a meg a m a g y a r királyt, ki egyszersmind r ó m a i császár is volt, még pedig a háború első tizedében h á r o m s z o r : Bethlen s utolsó tize-dében egyszer: Rákóczy. Bethlen támadásairól Olchváry értekezett e folyóirat első évi folyamában, de Rákóczy t á m a d á s a m é g m i n d i g nincs h a d t u d o m á n y i szempontból feldolgozva. E z ú t t a l én a táma-dás kezdetének egyik f o n t o s a b b epizódját fogom egy p á r adattal illustrálni, bevezetésül egy p á r szóval vázolván az okokat, melyek a fejedelmet a h a d j á r a t megkezdésére bírták.
Bízvást m e l l ő z h e t j ü k a m a g á n sérelmeket, azt hogy a fejedel-met E s t e r h á z y s b a r á t a i «Kocsis György »-nek csúfolták, hogy fesége ellen «Talio» czím alatt gúnyiratot adtak ki, hogy a hol csak le-hetett, vérig b á n t o t t á k : n e m m a r a d t ő adós ezekért, s ellenségeiről ő sem beszélt valami kíméletesen. Az ilyenek bosszantják, keserítik az embereket, mérgesítik a viszonyokat — de h á b o r ú t még n e m vonnak magok u t á n .
F o n t o s a b b volt a vallás k é r d é s e : az ország nyugati fele
«a tizenhárom vármegye», E r d é l y szomszédságában, t ú l n y o m ó a n protestáns volt, a XVI. században is hosszabb ideig Erdélyhez t a r -tozott, aztán ú j r a az a n y a á l l a m h o z csatoltatott; Bocskay, Bethlen visszafoglalták, de békekötések következtében ismét elvesztek E r -délyre nézve, daczára, hogy a vallás és szomszédság érdekeinél fogva Erdélyhez szítottak. Az erdélyi fejedelmek, h a m e g t á m a d t á k a császárt, ott mindig hálás t a l a j r a találtak, m e r t ezek a megyek j o b b a n érezték magokat vér- és vallásrokonaik u r a l m a alatt — h a n e m az ilyen sympathiák, h a a h á b o r ú esélyeinek latolgatásánál
Hadtörténelmi Közlemények. V. 1 0
számításba jőnek is, egymagokban t á m a d ó h a d j á r a t o t nem idéz-nek föl.
A vallás kérdése egyszersmind politikai kérdés is volt. Még elevenen élt a felső-magyarországi emberek emlékében, hogy a fejérhegyi csata u t á n m á r m i n d e n elő volt készítve, hogy Magyar-országot is — a m e n n y i r e ez az adott viszonyok közt lehető — Csehország sorsára j u t t a s s á k s a jószágconfiscatiok alkalmazásától csak a fejedelem mentette meg a felső magyarországi protestáns u r a k a t . A catholicismus u r a l o m r a j u t á s a Csehországban az alkot-m á n y eltörlését vonta alkot-m a g a u t á n : s ez alkot-megfoghatóvá teszi, hogy a protestáns urak vallásukat az a l k o t m á n y védbástyájának tekin-tették akkor és később is.
De egymagában, oly h a t a l m a s uralkodóval szemben m i n t a római császár, a töröktől függő fejedelmet, — bár a felső magyar-országi vármegyék csatlakozása s a v á r u r a k segélye a sikernek, úgyszólva, előfeltételeit megadták — még ez sem b í r h a t t a volna t á m a d á s r a . Tisztában voltak azzal, hogy a háborúból megverve n e m térhetnek haza, csak d i a d a l m a s a n . Ezt a diadalt pedig netn a megnyert csaták, n e m a magyarországi vármegyék csatlakozása szerzik m e g neki — h a n e m az európai viszonyok.
Sokáig kellett Bákóczynak várnia, hogy az európai viszonyok kedvezően a l a k u l j a n a k ilyen t á m a d á s r a . B e t h l e n örökébe ő azzal a gondolattal lépett, hogy a Bethlen által meghódított, de halála u t á n visszaadott vármegyéket visszacsatolja Erdélyhez. Gusztáv Adolffal kezdett alkudozásainak a svéd király halála véget vetett — s ettől fogva, egészen addig, míg Francziaország nem kötött szö-vetséget a svédekkel, n e m volt szó Rákóczy interventiojáról a har-mincz éves h á b o r ú b a . Ekkor ú j r a megkezdődtek az alkudozások a p o r t á n és Párisban is, de bár h a t éven át többször megújíttattak, sikerre csak akkor vezettek, mikor a svéd hadak vezényletét Tors-t e n s o n veTors-tTors-te áTors-t. 1643 őszén T o r s Tors-t e n s o n n a k , m i n Tors-t a svéd korona m e g h a t a l m a z o t t j á n a k , követei s Bákóczy közt létrejött a véd- és daczszövetség s m i u t á n a t á m a d á s r a a portáról is megjött az enge-dély, Bákóczy megizentette a háborút a római császárnak, helye-sebben, megkezdhette t á m a d ó h a d j á r a t á t , mely lényegében inter-ventio volt a h á b o r ú b a a svéd-franczia szövetség j a v á r a .
Az operationalis terv, melyben Bákóczy a svéd követekkel
megállapodott, az volt, bogy Eákóczy vesse h a d e r e j é t Magyar-országra, Torstenson pedig közeledjék hadaival a császár örökös tartományai, jelesül Morva és Csehország felé — ez elnyomott országokban úgy is bőven volt ellenséges elem, s aztán egyesülve folytathatják a h á b o r ú t .
Akkor azonban ennek a tervnek csak egyik fele v a l ó s ú l t : a Rákóczyt illető. A másik halasztást szenvedett. A dánok ugyanis Svédországot haddal támadták meg s Torstensonnak Holsteinba és J ü t l a n d b a kellett sietnie. De Rákóczynak erről n e m volt t u d o m á s a s ő előkészületeit az eredeti terv megvalósításához m é r t e : ha ő Felső-Magyarországon, lehetőleg Morvaországban akart operálni, háta mögött sem megerősített várost, sem várat n e m hagyhatott az ellenség kezében.
Ez adja meg kulcsát téli h a d j á r a t á n a k , melynek első fölada-tai közé tartozott S z a t h m á r n a k és Kassának elfoglalása, m i n t a melyekben részben német őrség volt elhelyezve, német parancsnok alatt, s melyekben bár kevesebb számmal, m a g y a r h a d a k is voltak.
Kassa Felső-, S z a t h m á r Közép-Magyarországot fékezte, az utóbbi ezen kívül Yáradot is ellensúlyozta.
S mikor Rákóczy az 1644 j a n . 3-ára, Gyula-Fej érvárra össze-hívott országgyűlésen bizalmas közlés a l a k j á b a n fölsorolta a csá-szártól és nádortól szenvedett sérelmeket, a protestáns vallás üldöz-tetését, az ország alkotmányos jogainak megsértését Magyarorszá-gon s előadta azok készülődését Erdély megtámadására, s közölte a rendekkel elhatározását, hogy a m e g t á m a d t a t á s t meg a k a r j a előzni:
m á r az ő részéről m i n d e n elő volt készítve a t á m a d á s r a . Pénz, hadsereg és fölszerelés. Danczkából hozatott pattantyúsokat, kik a v á r a k b a n voltak elhelyezve ideiglenesen, hogy onnan viszont mozgósíttassanak ; ágyúkat öntetett, puskákat gyártatott, tábori sze-kereket készíttetett, lőport gyártatott, jól begyakorlott német és lengyel zsoldosokat f o g a d o t t : szóval, képes volt h á r o m hét alatt jelentékeny hadsereget mozgósítani. S mikor a rendek eloszlottak, magukkal vitték a fejedelem parancsát, hogy megtartsák a m u s t r á t s azonnal táborba szálljanak.
Az országgyűlés eloszlásától j a n u á r hó végéig terjedő időt az előkészületek vették i g é n y b e : febr. 1 -ére m á r minden készen volt.
A siker egyik előfeltétele volt, hogy m e n n é l h a m a r á b b m e n n é l 10*
nagyobb terűletet bódítson meg s ezért az összes hadsereget három hadtestre osztva, h á r o m úton indítá el. Az egyik hadtest Kornis Zsigmond generálissal s fiával, Zsigmonddal élén, Nagy-Károly felé vette útját, a másik K e m é n y J á n o s , főkomornyik s fogarasi várparancsnok vezetése alatt S z a t h m á r o s t r o m á r a sietett, s a h a r m a -dikat ő maga vezette Szekelyhíd felé.
Azzal, hogy hadseregét három hadtestre osztotta s három i r á n y b a n indította el, semmit sem koczkáztatott E á k ó c z y : olyan helyekre vonúltak azok, hol a lakosság és birtokosság t ú l n y o m ó nagy része t á r t karokkal várta. Két dolog indokolta ez e l j á r á s t : az útak alkalmatlan volta s az, hogy így seregét könnyebben élel-mezhette. Volt ennél még n y o m ó s a b b oka i s : az összes keleti me-gyeket, a Tisza m i n d k é t oldalát kezébe a k a r t a keríteni, hogy össze-köttetése Erdélylyel s felső-magyarországi birtokaival h á b o r í t a t l a n legyen, Kassát tegye a háború hátvédjévé s m e n n é l h a m a r á b b meg-kezdhesse a t u l a j d o n k é p e n i operationalis tervét a n y u g a t i várme-gyék s a bányavárosok megtámadását.
Minden úgy sikerűit, m i n t a tervet megállapítá. Utjok való-ságos diadalút volt. A h a j d ú s á g Aranvos-Medgyesen csatlakozot hozzájok (febr. 12.), Kassát Barkóczy László s az őrség a zászló becsületéért kifejtett n é m i ellenállás u t á n (febr. 15.) f e l a d t á k : s ezzel, Szathmár kivételével az egész Tiszán i n n e n kezén volt.
Kálióból adta ki hadi proclamatioját s febr. 19-én megtartá fényes p o m p á v a l bevonulását ősei birtokába, Sáros-Patakra.
Szathmártól ilyen körülmények közt n e m volt oka t a r t a n i : a n n a k megszerzése Keményre volt bízva. Ez egész erejét Kassára vethette, s hogyan kell e várossal elbánni, a r r a meg voltak a m a g a tapasztalatai még 1619-ből, midőn Bethlennek megszerezte. Pa-takon febr. 20-án kiadta «hadi parancsát».1)
A négy első pont a szélyel száguldozás, zsákmányi ás meggát-lását czélozta. Minden zászlóalj m e n j e n kapitányával, hadnagyá-val, a táboron kívül senki se háljon, sasra, nyúlra ne vadászszon, (kivéve h a van agara, az megüzetheti): kisebb esetekben «három pálczával veretik meg» — nagyobb b ű n ö k é r t : gyújtás, égetés, rab-lás, fosztogatás, az illető halállal lakolt. A 1 1 - i k p o n t azt, a k i
«erő-x) Közölve: Magyar Tudományos Értekező. II. 454. s köv. 1.
szakkal paráznaságot cselekszik», fej vételre ítéli, a ki «szabad sze-mélylyel találtatik», pelengéren pálczáztatik meg.
Kopjáját senki se tegye szekérre, m e r t b á r o m pálczával lakol.
A h a d n a g y m e n j e n kapitánya mellett s vele közösen tartsa föl a fegyelmet a seregben, hopy az mindig harczkeszen álljon.
A kinek lovas szekere van, az mehet a zászlóaljjal — de az ökörszekér csak a tábor után m e h e t . De a szekér mellett szolgáját senki se járassa lóháton, m e r t lovát elveszti.
Az ellenséggel szemben mindenki zászlóaljánál m a r a d j o n — s csak aza zászlóalj t á m a d j o n , melyet a fejedelem erre kirendel.
H a valahol megszállnak, a h a d n a g y keresse föl «vitézeit» s a kit nem talál otthon, azt a mint jelentkezik a «főgeneralis» (főparancs-nok) elé állítja.
A ki a falut, melyben megszállnak vagy táborát fölgyújtja, a tűzbe vettetik. Azok, kiket zsákmánylásra küldtek szét, a zsák-mányból semmit se t a r t s a n a k vissza.
A «Jézus» kiáltás (jeladás a támadásra) előtt senki se lövöl-dözzön, s ezután a korcsmáros sem á r u l h a t bort.
A ki k a r d j á t oknélkül k i r á n t j a , megveretik s ha megöl vala-kit, m a g a is halállal lakol. A hamis hírhordozók megveretnek.
Ez az edictum militare a Kassa ellen induló seregnek szólt ugyan — de lényegileg olyan volt a S z a t h m á r ellen m e n ő hadé is.
K e m é n y n y e l volt: a csíki h a d Petki Istvánnal, az udvarhely-széki Dániel Jánossal, a Doboka vármegyei Kemény Boldizsárral, a belső szolnoki T o r m a Péterrel, a Torda vármegyei H u s z á r Péter-rel s «még többek is». Ezek a h a d a k Désnél egyeztek meg február elején, s indúltak Nagy-Bányára, o n n a n Aranyos-Medgyesre, me-lyet Lónyai Zsigmond föladott. I n n e n febr. derekán Szathmár alá mentek.
A vármegye m á r meghódolt, csak a város tartotta még ma-gát, melyet a benne elhelyezett n é m e t és m a g y a r őrség védelme-zett. A magyar had közeledésének hírére az őrség fölvonúlt a várba, Kemény pedig, a m i n t — február derekán1) — megérkezett, a németeket a l a t t o m b a n megintette, hogy «tűzre, fegyverre ne
*) Márcz. 1-ről írja Kemény Kákóczynak: «ím két hete miolta ez városban isten engeclelmébűl beszállottunk vala» — tehát február derekán.
bocsátkoznának». Egy kis színes csetepaté, lövöldözés u t á n a «kerí-tett árku» Németi, befogadta K e m é n y seregét. Azonnal ágyúkat szegeztetett S z a t h m á r ellen s fölhívta a várost, hogy a d j a föl m a -gát — de n e m kapott választ. Utoljára is ostromra kelle ma-gát elhatároznia, b á r nehéz volt hozzájuk férni, «mert a Szamos vize folyván körül, némely helyen az jeget elhányta vala, a hol pedig nem, ott szélesen kijegelték vala». Kémszemlére határozta el ma-gát. Dániellel és Petkivel á t m e n t a gáton, s egy őrszemmel talál-kozott, melynek egyik t a g j á t ó l beizent az alispánnak, hogy «hitre való beszélygetósre» j ő n e ki a vízpartra a város bíráival. A talál-kozás estve m e n t véghez s a b b a n állapodtak meg, hogy ha hadával által kelhet a Szamoson, n e m fognak ellentállani, «de hogy külön-ben hozzájok álljanak, a b b a n n e m volna m ó d j u k , n y a k u k o n ülvén a prsesidium».
Kemény a z o n n a l hozzáfogott az átkeléshez. Kiadta a rende-letet a seregnek s egy részt hátrahagyva, a másikkal megindúlt. A «je-gelésre», (t. i. a j é g azon részére, mely még n e m indúlt el) hosszú létrákat tétetett, s azokra deszkákat és sövényeket h á n y a t v á n , átve-zette, m a g a m e n v é n elől, a csapatot. A m i n t kellő számmal értek a t ú l p a r t r a , nagy zajjal, lövöldözéssel megrohanták a várost s azt daczára, hogy a várból lövöldöztek rájok, h a t a l m u k b a kerítették.
De a v á r b a n elhelyezett őrség, melynek egy része német h a d volt, föladásról h a l l a n i sem akart. F ö l akarták a várost gyújtani, éjjelenként kiütéseket intéztek Kemény h a d a ellen — de sikertele-n ü l . F e b r . 27-ike éjjelésikertele-n két helyesikertele-n «vettettek sásikertele-nczot» s a megye követeket küldött a várba, Zoltán Josához, a magyar vár-parancsnokhoz, «intvén supersedeáljon a hatalomtól».1) De a csa-tározások, lövöldözések folyton t a r t o t t a k — a nélkül, hogy valami jelentékenyebb kárt tehettek volna az o s t r o m l ó k n a k .
A várbeliek családja lenn volt a városban s ez megkönnyítette az ostromlók helyzetét, annyival inkább, mert a m a g y a r és n é m e t őrség közt n e m volt teljes az egyetértés s a várban az élelmi szerek is megfogytak. Végre Zoltán Jósa, a parancsnok, egy kis leány p á r t á j á b a n czédulát küldött Keménynek, különben is régi
ismerő-x) Kemény János márcz. 1-ei levele Rákóczyhoz. Történelmi Tár.
1880. évfolyam, 19. 1.
sének, hogy h a g y j o n föl lötetéssel s «engedjen respiriumot a vele való tractára». K e m é n y elfogadta az a j á n l a t o t s a tárgyalásra h a t á r -időt tűzött ki.
A tárgyalások gyors megkezdésére leginkább az ösztönözte Keményt, m e r t Rákóczytól rendeletet kapott, hogy az ostromot
«hagyja jó móddal» s maga kevesed magával siessen Kassa alá.
Kemény m e g n y u g t a t t a a fejedelmet. Igyekszik, hogy m e n n é l előbb egyesülhessen a fősereggel, de S z a t h m á r t n e m volna tanácsos hátuk mögött hagyni, nehogy Erdély ellen t á m a d á s t intézhes-senek.1)
S jobb is volt így. Mert S z a t h m á r vára csakugyan n e m tart-hatta magát s márcz. 16-án létrejött a kiegyezés a vár m a g y a r és nemet parancsnokával s őrségével, melyben a föladás módozatai és föltételei megállapíttattak s melyről két i n s t r u m e n t u m , egy a vár-megyeé s egy a parancsnokoké, állíttattak ki, s melyek itt követ-keznek :
I .
1644. MÁRCZ. 16. A VÁRMEGYE ÉS KEMÉNY ÁLTAL KIÁLLÍTOTT OKIRAT A CAPITULATIO PONTJAIRÓL.
Mi, s z e n t m a r t o n i F a r k a s István, S z a t h m á r vármegyének vice-ispánya, Daróczi István, Szilágyi Ferencz, Mikolay István, Némethy J á n o s assessores, Yajy Mihály, Zabolcs vármegyének viceispánya, Baji István assessor, Kisfaludy Péter, Bereg vármegyének v i c e ' ispánya, Komlódy György assessor, magunk és tekentetes várme-gyéink képében és nevek alatt, ő ngktul és ő kglktűl adattatott authoritásunkból credentionalis leveleink m e l l e t t : Becognoscáljuk p e r praesentes : mivel ez m o s t a n i felháborodott üdő és alkalmatos-ság is azt kívánja, hogy ennek az d a r a b földnek az hadak m i a t t súlyos terhét és csaknem utolsó r u i n á r a jutott á l l a p o t j á t ; a n n a k -u t á n n a az nemes ország házát, és benne levő atyánkfiait m i n d személyekben s mind j a v a i k b a n subleválnánk, keresztyéni
indu-x) Kemény János Emlékiratai. 306—13. 11.
l a t u n k is azt dictálván, i n t e r p o n á l t u k m a g u n k a t , az tekéntetes K e m é n y J á n o s uronk, az erdelyi fejedelem ő nga egy rész hadai-nak generálisa, és nemzetes Zoltán Jósa ő flge szathmári vice-kapitánya, és m o s t a n i m i n d k é t n e m z e t b ű i álló praesidiumnak fő-c o m m e n d a n t j a , és egy igyben levő praesidium között, hogy valami salutare remediumot a d h i b e á l n á n k mind ennek az provinciának, ú g y m i n t az négy vármegyének, m i n d penig az megirt ország házá-n a k , és b e házá-n házá-n e levő atyáházá-nkfiaiházá-nak. E g y házá-n e h á házá-n y házá-n a p i m u házá-n k á házá-n k u t á házá-n azért ilyen accordára condescendáltak ő k g l m e k ; mely így követ-kezik :
J o a n n e s Kemény de Gyerő Monostor, illmi ac clsmi principis principis Tranniae, arcis et praesidii Fogarasiensis capitaneus supre-m u s , ejusdesupre-m principalis suae cltdnis tabulae judiciariae assessor, comes comitatus Albensis supremus, necnon certorum exercituum suae cltdnis s u p r e m u s generalis etc.
R ó m a i császárnak ő flgének m o s t a n i szathmári k a p i t á n y á t es m i n d k é t nemzetbűi álló praesidiumnak c o m m e n d a n t j á t Zoltán J ó s a u r a m o t , es in genere az egész v á r b a n levő m i n d k é t nemzet-bűi álló praesidiumot, nevezet szerént főporkoláb Zohon Pétert, lovas főhadnagyot Szentiványi Sebestyént, Kökenyesdi Eerenczet, gyalog hadnagyot B u d a y Dánielt és Tholnay Jánost, sírásamestert Baloghy Szabó Istvánt, Czayberthet, Marchus Vaydenfeldert, mostani udvarbírót Keczely J á n o s t , tavalyi udvarbírót Ma-tóczy F e r e n c z e t , p o s t a m e s t e r t Fekete Gáspár és Horváth Dánielt.
Német kapitányt L a u r e n t i u s Venkchelth, zászlótartótGeorgius Becket, n é m e t strásamestert J o a n n e s J a o r t h , szállásosztót Zaydelch Jánost, tonsorem J o a n n e m Yagyvrent, decurionem corporalem P h i l i p p u m Nydermayert, p r i m u m corporalem Matthaeum Zallert, secundum corporalem J o a n n e m F e l k m a n y t , t e r t i u m corporalem Christophorum Halvert, q u a r t u m corporalem J o a n n e m H o m a n t , q u i n t u m corporalem B e n e d i c t u m Yengelmant.
L a y p c o m p a n i a vicestrásamestert Melchior K u n s t h , ductorem C a s p a r u m Jyecken, szállásosztót Gregorium H u m a n t h , scribát Maximilianust de H y t t e n b e r g h , tonsorem J o a n n e m Hanyzert, decurionem corporalem J o a n n e m Millert, p r i m u m corporalem Ottho Ernestet, secundum corporalem J o a n n e m Richtert, tertium
corporalem J o a t m e m Otthót, q u a r t u m corporalem J o a n n e m Haáz, q u i n t u m corporalem J o a n n e m Ganyzerti etc.
Assecurálom az én keresztyéni igaz bitemre tisztességemre im ez alább megírt dolgokrúl, hogy mind azokat az én kglms u r a m ő nga acceptálj db) GS 3)Z várnak resignatiójakor az praesidiarius u r a i m assecuratiójok conditiói szerént kglmsen confirmálja m a g a méltó-ságos pecséte és neve a l a t t ; azokban az conditiókban ő n g a mind az külön megnevezett személyeket, m i n d peniglen in genere az egész vitézlő r e n d e t mind m a g a megtartja, s mind penig biro-d a l m a alatt levőkkel m e g t a r t a t j a . Mely conbiro-ditiók ez szerént követ-keznek :
P r i m o : hogy az praesidiarius u r a i m magok bizonyos emberit küldhessék ő ngához az erdélyi mltgos fejedelemhez, a hol talál-j á k , avagy h a a szükség ugy k í v á n talál-j a , az magok assecuratoriátalál-jok- assecuratoriájok-b a n specificált modalitásoknak conditiói szerént, szintén ő flgehez is római császárhoz, azon emberrel n e k ü n k is bizonyos emberünk, az nemes S z a t h m á r vármegyének is bizonyos atyjokfiok jelen lévén, azoktúl penig az én kglmes u r a m n a k ő ngnak b i r o d a l m a alatt levő határig illendő comitiva, és ő nga salvusconductusa megengedtetik, es az én kglmes u r a m t u l ő n g t u l megadattatik.
2. Miglen az i m m á r elvégezett módok szerént való resigna-tiója az várnak, és a n n a k t e r m i n u s a el n e m jő, addig az várnak s e m m i n e m ű impetitiója, hostilitással való háborgattatása, sem penig az várbelieknek s e m m i n e m ű bántódások nem lészen (itt ért-vén mind az két rendbeli n e m z e t b ű i álló pnesidiarius u r a i m a t , mind penig az p á t e r J e s u i t á k a t signanter) n e m inflagráltatik, és az én kglmes u r a m n a k birodalma alatt levőktül n e m is lészen, és m i n d e n n e m ű i n j u r i á k , a k á r m i n e m ű p a t r a t u m o k b u l emergáltattak legyenek is, azok csak seponáltatnak, et in p e r p e t u u m in obli-vionem vettetnek. Hasonlóképpen ha kik ellen a k á r m i névvel nevezendő prastensiók volnának is, vagy lehetnének, kik mostan in praesidio vadnak, akár magyarországi ós erdélyi birodalombul álljanak, az várban levő praesidiariusok t a m in genere, quam in specie, hogy törvény ú t j a kivül való vindicálás reájok n e m követ-kezik, és azok miatt s e m m i bántódások n e m lészen, sem az mi kglmes u r u n k t ó l ő ngtúl, sem penig birodalma alatt levőktűi, sőt az resignatio u t á n ha kik az ő nga hűségében fognak
meg-m a r a d n i , meg-m i n t egyéb híveit, ugy azokat is kglmeg-mesen protegálni fogja ő nga.
3. H a kik az én kglmes u r a m ő nga szolgálatjában meg n e m fognának m a r a d n i az várban levő magyar praesidiarius uraim közzűl, avagy ő nga is n e m kívánja, szabadosok lesznek magok j a v o k b a n költözni cum omnibus bonis et sarcinis. Avagy azokkal életeket a k a r j á k sustentálni i n t r a r e g n u m , ugy m i n d a z o n á l t a l , hogy azon vármegyével, vagy helylyel, melyben lakások leszen, egyetértvén azokkal, egyeránt való hűségben viseljék m a -gokat.
4. Eeversalisoknak sollicitálására való meneteleket az várnak resignatiója u t á n megengedi az mi kglmes uronk ő nga, és salvus conductust is adat, úgy mindazonáltal, hogy azok is obligálják magokat az elmenetelnek idején a r r a , hogy oda való járások alatt az mi kglmes u r o n k n a k méltóságos személye, birodalma és hívei ellen való dolgokban m a g o k a t n e m elegyítik. Minekelőtte peniglen reversálisoknak kivételét obtineálhatnák, ú g y m i n t az várnak resig-n a t i ó j a u t á resig-n öt h o l resig-n a p o k alatt, az mi kglmes uroresig-nk ő resig-nga azokat magok személyekben való szolgálatra n e m erőlteti, valakiknek reversalisok vagy generálisnál, vagy az k a m o r á k o n lészen, avagy az hol találtatik. Az vármegyékre való contributiókbul és egyéb s e m m i állapotokbul ő nga n e m eximálja. Eltelvén penig az öt h o l -napok, azok is, kiknek reversalisok benn vagyon, ha valami aka-dályok m i a t t ki n e m vehetnék is reversálisokat, mindazonáltal az vármegyével egyaránt való hűségeket praestálják.
5. Az várban levő n é m e t companiát, ha az ő n g á n a k való szolgálatban m e g m a r a d n i n e m a k a r n á n a k , ő nga kglmesen elbo-csátja, salvus conductust s elegendő comitivát adatván mellejek, sarcinájok alá szekerekkel, hospitalitással való subleválást is pa-rancsolván intra ditiones suae cltdinis; ez mellett, hogy expansis vexillis, et incensis funiculis mehessenek, az is ő ngától kglmsen megengedtetik.
6. Az p á t e r Jesuitáknak az várnak resignatiója u t á n való állapotjok miben m a r a d j o n , a r r u l az mi kglmes uronkat ő ngát hogy megtalálják ő kglmek alázatos instantiájokkal, mostan az mi kglmes u r o n k n a k ő n g á n a k akkori resolutiójára relegáltatik. Az assecuratio megadatik mind az mi kglmes uronktúl s mind penig
én tülem, melyben az én kglmes u r a m előtt való i n s t a n t i á m a t ma-gam is szeretettel igérem.
7. Az várhoz való jószágnak á l l a p o t j a m a n e t penes disposi-tionem suae cltdinis.
8. Az várnak resignatiójának idejéig az praesidiarius u r a i m é k -nak hogy házok nepe, szolgájok, és cselédjek házokhoz kijöhesse-nek és magok oeconomiájokat exerceálhassák, szabados lészen, és békességes k ü n lakás engedtetik nekik. Jószágokbul penig jobbá-gyok és szolgájok bejövén, u r o k k a l való szemben lételek szabados lészen, observáltatván az i r á n t is az praesidiarius u r a i m é k assecu-r a t i o assecu-r i á j o k b a n specificált modalitások. Az magok kijáassecu-rásokban peniglen az az rend engedtetik, hogy n a p j á b a n t i z e n h a t avagy ad s u m m u m húsz personák az várbeli kapitány dispositiójábúl kijö-hessenek, megengedtetik, de ugy, hogy az kiknek az városban és hostátban vagyon lakások, azon n a p o n ismég b e m e n j e n e k . Az kik-nek penig távul vagyon lakások, azoknak az ki- és bejövetelre két n a p engedtetik. Az kijáró személyek m i n d a z o n á l t a l ugy alkalmaz-tassák magokat, hogy valakiket injuriával való illetéssel, vagy egyeb illetlen magokviselésekkel t u m u l t u á l k o d á s o k r a alkalmatos-ságot ne szolgáltassanak u t r i n q u e .
9. H a mi injuriák és egymás ellen való praetensiók lehettek volna, avagy volnának az praesidiarius u r a i m és az két város-beliek s hostáth között, azok ugy seponáltassanak utrinque, hogy más k ü l ö n b e n ne, h a n e m törvénynyel i m p e t á l j á k , ugy is peniglen post t e m p u s resignationis, az m i n t a féléknek eligazétásárúl az mi kglmes uronk ő n g a kglmesen fog disponálni.
10. Az várbeli m u n i t i o és a n n o n a usque ad t e m p u s resigna-tionis sine dispendio az várbeliek dispositiójokban m a r a d n a k az specificált módok és conditiók szerént. Az resignatio u t á n penig m a n e b i t p e n e s dispositionem suae cltdinis. Az v á r n a k megszállásá-tól fogván a die 11. F e b r u a r i i u s q u e ad t e m p u s resignationis arcis, az mi a n n o n a és munitio elkel, arról sem az kapitány, kinek p a r a n -csolatjából az a n n o n a és m u n i t i o erogáltatik, sem az exactor, ki erogálja az élést, úgymint az udvarbíró, sem a czaybert, ki az mu-nitiókat erogálja, nem t a r t o z n a k számot adni.
11. Az praesidiarius u r a i m é k n a k , az kiknek jószágok elfog-laltatott, in genere m i n d j á r t remittáltatik, és azokra való protectio
megadatik, et in suis justis j u r i b u s az mi kglmes uronk ő nga, mint több regnicolákat, nevezet szerént ő kglmeket is kglmesen prote-gálni igéri cum o m n i b u s pertinentiis, itt értvén az Horváth Dániel u r a m jószágát is.
12. Mivelhogy ő kglmek az praesidianus uraim az én syncere instantiámat kivánják az én kglmes u r a m és fejedelmem ő n g a előtt az ő kglme károknak refusiója felől, melyet n e m éppen, h a n e m csak felérül, avagy az m i n t az ő n g a kegyelmessógébül m u t a t a n d ó g r a t i á j á r ú l kivánják tűlem assecuratio alatt. Melyről ő kglmek értelmeket erről így vévén, szeretettel promittálom ő kglknek, hogy syncere károkat ő kglmeknek declarálván ő nga előtt, s u m m a cum i n s t a n t i a ő nga előtt ugy instálok, hogy az ő kglmek k á r o k n a k jó része refundáltassék i n s t a n t i á m u t á n ő ngá-túl, melyre még ennekelőtte is oíferáltam volt m a g a m a t ő kgl-meknek.
13. Az rabok in ipso tempore resignationis arcis utrinque elbocsáttassanak bántás és satz nélkül.
Mind ez felül megírt articulusok hogy az én kglmes u r a m ő n g a birodalma a l a t t valóknak részekrül szentül, és igazán meg-t a r meg-t a meg-t n a k , az feljebb megírmeg-t kömeg-telesség alameg-tmeg-t, assecurálom mégis praesentium vigore az i m m á r o n megnevezett praesidiarius
Mind ez felül megírt articulusok hogy az én kglmes u r a m ő n g a birodalma a l a t t valóknak részekrül szentül, és igazán meg-t a r meg-t a meg-t n a k , az feljebb megírmeg-t kömeg-telesség alameg-tmeg-t, assecurálom mégis praesentium vigore az i m m á r o n megnevezett praesidiarius