Néhány szóval a tenyésztési eljárásokról is meg kell emlékeznem*) és az ezt illető mondandóimat a következőkbe
foglalhatom :
A köztenyésztésben a kisgazda űzhet: egyvér-tenyész- tést, beltenyésztést, alkalmazhat vérujítást és keresztezhet, még pedig az utóbbi eljárásnak két irányát foganatosít
hatja.
A lótenyésztésben a kisgazda egyvértenyésztést nem igen folytathat, mert tisztavérű állatjai nincsenek; de bel
tenyésztést űzhet és az a szerencsés gazda, a kinek magkanczái őt — teljesen megfelelő voltuknál fogva — erre képesítik.
Nagyobb átlagban a községi gazdák kereszteznek és az apa
állatokat az állam szolgáltatja. Helyesen cselekszik az állat
orvos, ha a községet az apák kiválasztása tekintetében irányítja. Addig, míg tenyésztési kerületek nem létesíttetnek, következően cselekedjék : nézze meg a lóvizsgálás alkalmá
val, milyen minőségű a községi lóállomány jobbik részé
nek az átlaga és a lótenyésztési bizottságnál hasson oda hogy ennek megfelelő ménhez legyenek az ilyen kanczák vezethetők.
Ha a homogen mén hatása láthatóvá kezd az utódo
kon lenni és jellege terjed, akkor hasson oda, hogy a gaz
dák meg nem másuló következetességgel, évrol-évre csakis ilyen jellegű és (lehetőleg) minőségű apalovat alkalmazza
nak. Biztosíthatja az állatorvos a gazdákat, hogy ezen követ
kezetes eljárás a legjobb gyümölcsöket fogja teremni.
A szarvasmarha-tenyésztésben vagy egyvér-tenyésztést folytathatnak a gazdáink, vagy kereszteznek. Egyvér-tenyésztést kell saját érdekükben folytatniok, a hol létesült, vagy léte
sített fajtákból valók magállatjaik. Figyelmeztessék a hazai szarvasmarha-fajtát birtokolókat, hogy ez a fajta akkor becses, ha tiszta és ezt a vért tisztán tartsák meg, ápolás, jó táp
lálás és helyes használattal fejleszszék. Támogassák
eljárá-*) L . T o r m a y « Á lt a l á n o s á l l a t t e n y é s z t é s t a n » I I. K ia d á s 2 0 4 .1 .
sukat és egyúttal biztosítsák a haladást jó és megállapodott régi tiszta anyaggal rendelkező gulyákból vagy tenyésze
tekből származó bikák használatával.
A magyar fajta szarvasmarha keresztezésében csakis az első nemzedéknél vagyis félvér állatokkal ád kedvező ered
ményt, ezek «haszonravalók» *) azután a negyedik (15/i6) nemzedékig az utódok rendesen hanyatlanak és csakis ezután mutatkozik ismét lendülés. Azért előnyösebb a gaz
dára, ha irányváltoztatás esetén nem tartja meg alanynak a magyar szarvasmarha utódjait, hanem vércserét eszközöl.
Vagy tiszta vérű nőállatot szerez, vagy megállapodott táj
fajtából népesíti be istállóját és ezekre tisztavérű apát alkalmaz, azaz arra törekszik, hogy a kerületi állattenyész
tési felügyelőség ilyennel lássa el a község köztenyésztését.
Ha tisztavérű anyag van a község gazdáinak a kezén és ebből szereztetnek a köztenyésztés számára az apaálla
tok, az állatorvos időszakonként, az egyes nemzedékeken általa tüzetesen végrehajtott, mérésekkel állapítsa meg a köz
ség mezőgazdasági viszonya, azaz az «.otthon» milyen befo
lyást gyakorol a meghonosított állományra. Ha bármi csekély mértékben eltörpülést észlelne, vagy a jelleg más
kép is nem előnyösen módosúlna, kutassa ennek okát, lássa el a javulást előidéző eljárást illetőleg a gazdákat a szükséges útbaigazítással, de okvetetlenűl a vérujítás alkal
mazását**) javasolja.
«Átalakító keresztezés»,***) — melyet sokan «nemesítő keresztezésnek is mondanak, de melyet leghelyesebben átru
házó keresztezésnek nevezhetünk, hazánk szarvasmarhatenyész
tésében sok helyen alkalmazásba van. Ott, a hol a legelők fölosztattak és e mellett a tejet értékesíteni tudják, a gaz
dák irányt cserélnek és más, nyugoti eredetű piros-tarka vagy borzder*s marhával ruháztatják át azok jellegét a honi alanyra.
A hol ilyen átruházó eljárás követtetik, figyelmeztesse az állatorvos az állatjaikkal a köztenyésztésben álló gazdákat, hogy a kilenczedik nemzedékig tisztavérű — lehetőleg az országos törzskönyvbe bejegyzett tenyészetekből szerezzék
*) L. Tormay «Általános állattenyésztéstan» II. Kiadás 243.1.
**) L. Tormay «Általános állattenyésztéstan» II. Kiadás 244,1.
***) Tormay «Általános állattenyésztéstan» II. Kiadás 238. 1.
— azaz szereztessék be a bikákat és később is, ha elő
tűnnék, több mint 5 —6°/o-nál a honi alany jellege, okvet
lenül újból két, esetleg három nemzedékre ismét tisztavérű apát alkalmazzanak, nehogy a már elért eredmény veszé
lyeztessék.
A kisgazdák juhtenyésztésében csak az egyvér és bel
tenyésztés járja és a fejős-juhászat azon irány, a melyben a «juhos-gazdaság» mozogjon. Tanácsolja az állatorvos, hogy vagy a mezőségi raczkát, vagy a czigáját kultiválják és az állatorvos vállalkozzék arra, hogy a bárányselejtezést végzi. Az utóbbinál hasson oda, hogy a gazdák a tarka, a fekete és a czigáják közül pedig a raczkaszőrűeket és a rózsa
piros fülüeket selejtezzék.
A tenyésztés irányát a fentebbivel megjelöltem volna, de ebben van,' vagy lehet az állatorvosnak még egy igen fontos ténykedése, melylyel a köztenyésztésnek szintén igen lényeges hasznot tehet.
A ki a rokontenyésztésről való fejezetet*) át tanulmá
nyozta, tudja, hogy ennek vannak előnyei, de hátrányai is lehetnek és minthogy az utóbbiak igen lényégesek, kikerülésük fontos föladat, melyet legjobban az állatorvos oldhat meg, úgy, hogy a megoldás a tenyésztésnek veszte
séget nem okoz.
Tisztelt olvasóim tudják, hogy a földmívelésügyi kormány
zat, a kerületi állattenyésztési felügyelőségek útján, ingyen vagy igen kedvezményes áron, kosokat osztat ki a községi juhos-gazdaságoknak, még pedig olyanokat, melyek az ország legjobb tenyészeteiből szereztettek be, esetleg import útján jutottak hozzánk. Azelőtt a legtöbb községben, melyekben juhos-gazdaságok voltak, csakis toklyó-kosokkal űzettek és az üzetés befejezése után a kosok, hogy azokat tartani és pásztorolni ne kelljen, késre kerültek. Tehát tenyésztésről, az így eljáró községeken szó sem lehetett. A mióta kosok osztatnak ki, kiköttetik, hogy a juhos-gazdaság vagy a község, mely a kosokat kapja, azokat teleltetni és két évig használni köteles.
A csakis két évi használat azért köttetik ki, nehogy a harmadik évben a kosok saját ivadékiakra jussanak és így a «fertőző tenyésztés» hátrányai bekövetkezhessenek.
*) L . T o r m a y « Á lt a lá n o s á l l a t t e n y é s z t é s t a n » II. K ia d á s 2 1 1 . 1.
De nagy kár lenne a becses kosoknak, — melyek esetleg sok költséggel és fáradsággal szereztettek be, melyeknek igen sikerült útódjaik vannak, hogy vérük vétessék, mikor azok még két — esetleg három évadban apákul használ
tathatnának. Azt, hogy az ilyen kosok a tenyésztésnek továbbra megtartatassanak, az állatorvos könnyen kiesz
közölheti.
Egy-egy vidéken, melyen fejős juhászatok vannak, mindig több községbe adatnak évente kosok. Ha most az állatorvos tudja, hogy úgy az A, valamint a Z község
ben lejár a koshasználás ideje, az elöljáróságoknál oda hat, hogy a két községben levő kosok a felügyelőség által kicseréltetvén, így ezen apaállatok minden költség nélkül a köztenyésztésnek megtartassanak.