Bevezetésemben reá mutattam arra, hogy a juhászat az elmúlt század második feléig mezőgazdasági üzemeink legnagyobb részében, különösen pedig a nagyobb bir
tokosokéban, mily szerepet játszott. A nagy birtokokon előbb a merinó és pedig ennek electorál, valamint negretti . iránya vezetett, később pedig a haladó tenyészetekben a
kettő összeolvadt.
A mély áramlási talajokon a mcstiz-nyájak tenyész
tettek, jobb gazdánál helyesen és egynyíretűen. A társult gazdáknál a mestiz-birkát kétnyíretűen kezelték. Az egy- nyíretű erős, mellette simulékony, magyar fésűs gyapjú jó hírnévnek örvendett. Az ezen fésűs jellegből való szépen kihízott üriiket Francziaországba való export czéljából az elmúlt század hatvanas éveiben keresték.
Az Alföld több részeit azelőtt sok helyen a pürgeszarvú, festőileg szép, de kevésbbé hasznot hajtó magyar juh né
pesítette be, mely azonban ma már nálunk jórészt kiveszettnek mondható.
A Királyhágón túl a mezőségi raczkát tartották,
míg a határvármegyék juhos gazdái, kik czigája nyájakat is tenyésztettek, nomádoskodtak, mint hajdan a spanyol
«transhumantes merinók.»' A határvármegyékből a juhos gazdák ugyanis minden évben vándorútra keltek és Romá
niában, sőt a Dobrudzában is kerestek olcsó legelőket.
Hazánkból 1846-ban még körülbelül 14.400,000 kilo
gramm gyapjút vittek Ausztriába, valamint egyéb külföldi gyárakba és a nagybirtokoknak főjövedelmét a gyapjú ára képezte.
A juhállomány a tengerentúli gyapjú versenye, a Francziaországba való ürükivitel megszűnte, de újabban a szarvasmarhatenyésztésnek intensivebben való fölkarolása folytán is erősen csökkent, annyira, hogy 25 év alatt 14.289,130 darabról (1870) 7.526,686 darabra (1895) apadt.
A fentebb, mint létező állomány, kimutatott mennyiség, véleményünk szerint, határa kellene hogy legyen az ezen háziállat depecoratiójának. Igen üdvös dolgot cselekszik tehát az állatorvos, ha a csökkenés megakadályozásában a kerületi állattenyésztési felügyelőséget a lehetőségig tá
mogatja.
Szárazföldi éghajlatunk sok vidéken inkább kedvez a juhászainak, mint a szarvasmarhatenyésztésnek. A tiszta, gyapjas merinó, és ilyen jellegű birka hazánk sík és dom
bos vidékén díszük. A sekély talajjal biró vidék, a posztó
gyapjas nemes merinók otthona. A mély áramlási és szikes talajok otthonai a hosszú gyapjas merinóknak, az ilyen jellegűek fejlődését lényegesen előmozdítják, ezeken a nagyobb testű fésűsgyapjas birkák könnyen és sikerrel tenyészthetők.
Véleményem szerint a nemes posztógyapjasokra a jövőben az eddiginél, valamivel kedvezőbb viszonyok fognak be
következni, mivel ezek gyapjújára a gyáriparnak szüksége van.
A piaczra kerülő finom posztógyapjú termelése Európa más országaiban nem növekszik, hanem csökken, az ilynemű juhászatok beszüntetése miatt, a tengerentúli finom posztó- gyapjak pedig lényegesen mögötte állanak a mienknek.
A nagyobb testű fésűs-gyapjas juhok tenyésztésének föllendülése sem lehetetlen. Bekövetkezhetnék például ak
kor, ha kedvező kereskedelmi szerződést köthetnénk Francziaországgal és ürükivitelünk oda ismét lehetővé
59
válnék. Lendíthetnénk ezen az irányon, ha képesek len
nénk jobb tenyésztéssel és tartással ürüink súlyát darabon
ként és átlagban nyolcz kilóval megnövelni, hogy a nyu
gati partvidékre, sőt Angolországba is mehetnénk azokkal.
Ha ez bekövetkezhetnék, akkor a birkatenyésztésnek ezen iránya ismét jövedelmezővé válhatnék.
A harmadik irány nálunk a tejelő juhok tenyésztése.
Ez különösen a hegyvidékre és a Király-hágón túli ország
részre bir kiváló fontossággal, hogy ott ez az állat legyen a szarvasmarha által kevésbbé hasznosítható legelők érté
kesítője. Adjon ott jó táplálékot a népnek. Képesítse a sze
gényebb kisgazdákat a jobb ruházkodásra is, hogy ez által resistensebbé váljanak a betegségek ellen.
Az utóbbi, t. i. a tejelő juhok tenyésztése, daczára annak, hogy a juhból készült tiszta, azaz hamisítatlan ter
mékek jobban értékesíthetők, mint a múltban voltak, mégsem lendül, minek több oka van:
Először is az évi elhullások, különösen az északi hegy
vidéken, a májmétely miatt igen nagyok.
Fejős juhokat többnyire kisgazdák társulva, úgyneve
zett «juhos gazdaságokban» tartanak. Ezeknek a gazdák
nak látó- és ismeretkörük igen korlátolt és ép a látókör bővítése és tájékoztatás tekintetében igen sokat tehet az állatorvos. Az állatorvos fölvilágosíthatja a gazdákat arról, hogy a legelők ápolása, a vadvizcs helyek elenyésztetése és a legeltetésnél, valamint az itatásnál való gondossággal mennyire enyhíthetők a métely kártételei, a mivel ő igen - hasznos munkát végez.
Figyelmeztesse a juhos gazdaságban részeseket, hogy a község vagy a gazdaság megkeresésére a kulturmérnökség a birtokosság minden megterheltetése nélkül elkészíti a legelő megjavításának tervét.
A rétmester, ki a munkát vezeti, nem kerül sokba és a kézi-, valamint a szekeres-munkát akkor, mikor a mezei munka ezt megengedi, a birtokosság maga is — saját nagy hasznára — bízvást elvégezheti.
Ártalmára van továbbá a fejős juhászatnak a mind
inkább terjedő hamisítása a juhtejből való készítményeknek tehéntúróval, burgonyaliszttel stb. Igen gyakran tudomásuk van a gazdáknak e hamisításról, sőt sokszor a hamisítót is ismerik. Biztassa, bátorítsa a gazdákat, az állatorvos, hogy
1895. évi XLVI.-ik t.-cz. alapján megbüntethesse. Sőt maga
•az állatorvos is figyelmeztesse a burgonyaliszttel való hami
sításra a közigazgatási hatóságot, — ha tudomására jut, — hogy ez mielőbb megtoroltathassék.
A raczkák által termelt kevert, valamint a czigája- gyapju árát igen lényegesen befolyásolja az, hogy tiszta fehér szinűek-e vagy tarkák a bundák, de az is, ha a zsákokba fehér és szines bundák keverten jutnak. A tiszta fehér
■gyapjút szivesen veszik, a nem ilyen igen nehezen és csak alacsony áron lesz eladható.
A járási állatorvos vizsgálja a községekben az állat- állományt, nem sok fáradságot okoz megnéznie, hogy milyenek a közösen tartott kosok. Ha a kosok nem megfelelők, világosítsa föl a birtokosokat, hogy saját jól fölfogott érdekükben szerezzenek megfelelő (színtelen) fehér gyapjas, jó testű kosokat.
De tehet ennél még többet is, értesítse szemléje ered
ményéről a kerületi állattenyésztési felügyelőséget, ki erre a megfelelő lépéseket bizonyára meg fogja tenni.
Az állattenyésztési felügyelőség útján szerezhetik be a gazdák a kosokat, sőt ezek csakis jó anyaggal fogják a községet ellátni. A járási állatorvos ügyeljen az így beszerzett kosokra ús akadályozza meg üzetés után való levágatásukat.
A magántenyésztő azt illetőleg, hogy megfelelők vagy meg nem felelők-e az állatjai, nem tartozik sem a járási ál
latorvos, sem a kerületi állattenyésztési felügyelőség illetékes
sége alá. Azonban a magánbirtokosra még is hathat az állat
orvos, ha őt tájékoztatja és fölvilágosítja, hogy juhászatának jövedelmezőségét csökkenti, ha nem keresett gyapjút termel és ilyet visz piaczra.
Van még egy juh, melynek nevét már megemlítettem és ezt t. i. a czigáját (azelőtt hegyi raczkának, havasi juhnak is nevezték) igen ajánlom tanulmányozásra.
A czigája a jelenleginél okvetetlenül nagyobb figyelmet érdemel. Néhány gondolkodó tenyésztő kivételével, a múltban nem törődtek a tiszta vérben való tenyésztésével, pedig ezt megérdemelné. A czigája gyapja értékesebb a raczka kevert gyapjúnál, húsa minden egyéb hazai fajtabéli juhokénál jobb és tejhaszna nem áll az ezeké mögött.
A czigája gondosabb tenyésztését idővel
gyümölcsöző-6t
nek vélem és hogy ennek mi sem áll útjában, vagyis nagy nehézségekbe nem ütközik, azt a Kolozson, Algyógyon, Szentimrén, Zsombolyán és Lúgoson végrehajtott tenyésztési kísérletek is bizonyítják.
Az állatorvosok olyan kisgazdáknak, a kik társulva juhászkodnak, bátran ajánlhatnák a czigájákat, de figyel
meztessék a gazdákat arra, hogy a növendékjószágot jól kell tartani, az ürüket pedig bő tartással fejlesszék (hajtsák), hogy másfél, legföljebb két éves korukban export-árúvá legyenek, mert csakis a fiatal, jól fölnevelt, nagy és súlyos íirü keresett.
Végül figyelmeztessék a gazdákat a tiszta fejésre, a tejnek tisztán való kezelésére, a finom juhturó és a monos~
tori sajt helyes készítésének elsajátítására.*)