Bába Szilvia:
„MERT KÉT HAZÁD VAN…”A TENGEREN TÚLI MAGYAR DIASZPÓRA:
POLITOLÓGIAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI SZEMPONTOK
A Panoráma Hazatérők Világklubja a Panoráma Magazinhoz kapcsolódva, a Magyar Kultúra Alapítvány keretében működik. A klub a nyugati, elsősorban a tengeren túli magyar diaszpórának, a hazatérők és itthoniak találkozásának nagy lehetősége.2
A kárpát-medencei magyarságra, a szórványra igaz Kányádi Sándor vers sora: „Vagyunk, amíg lenni hagynak, se kint, se bent, mint az ablak.” Ám a diaszpóra problémája más: felszívódik a szabadságban. A címben jelzett témakörben, a kutatásaim során egyrészt szépirodalmi-, esszé- és történeti munkákat tekintek át, másrészt mai szakirodalmi elemzéseket végzek.
Mindezek empirikus kiegészítése a statisztikai analízis és a diaszpórában élők egy mintájának sajátos megkérdezése. Munkámnak az a célja, hogy javaslatokat dolgozzak ki arra, hogy az illetékes magyar hatóságok és non-profit szervezetek, miért és hogyan segíthetik a diaszpóra tovább-élését.3
2 Bába Szilvia (1980), diplomás művelődésszervező (Pécs, 2007), a Pécsi Egyetem Ph.D.
doktorandusza, a Magyar Kultúra Alapítvány értékesítési vezetője (email: bsz@mka.hu; honlap:
www.mka.hu). E munkakörben is hasznosítom a művelődésszervezés, a reklám és a marketing terén szerzett, korábbi tapasztalataimat és a tanulmányaim során alaposan feldolgozott szakirodalmat. Gyakorlati munkám a vállalkozói és a magyar-magyar párbeszédet szolgáló alapítványirendezvények tartalmi és szervezési összehangolása. Továbbá: a Budai Várban lévő hatalmas épület sokirányú hasznosítása. Munkámban mindez önálló műfajjá fejlődik, hiszen a profit-orientált és a nonprofit szempontok harmonizálását végzem, a szinergia kiteljesítésén dolgozom; többek között a Panoráma Hazatérők Világklubja rendezvényeit is szervezve. Felelőse vagyok továbbá az évenként megrendezett, Magyar Karikatúra Művészeti Fesztivál szervezésének is. Az Alapítvány jóvoltából szervezem az erdélyi származású, Józsa Judit kerámiaszobrász kiállításait, amelyek évente több mint 10 ezer látogatót vonzanak.
Az alapítványi munka ausztráliai, új-zélandi, amerikai, kanadai programjainak felelőseként megtiszteltetést és nagy tapasztalatot jelentett az, hogy részt vehettem és előadhattam Ausztráliában, Új-Zélandon, Kanadában és az USA több városában, magyar identitás témájú találkozókon és konferenciákon. Ilyen feladataim is voltak Kijevben és több más európai városban.2 Honlapunkon (www.mka.hu) olvasható, különböző fórumokon publikált írásaimmal is készültem arra, hogy kutatásokkal megalapozott, személyes, gyakorlati tapasztalataimat disszertációban foglaljam össze.
A diaszpóra történetének rövid áttekintése
Trianon előtt, 1867 után, a kiegyezést követően, elsősorban a nehéz megélhetés miatt, főleg észak-keletről (Ung, Zemplén, Hajdú, Szabolcs megyékből) vándoroltak ki tömegek, döntően az Amerikai Egyesült Államokba. Az 1870-es években, az USA-ban, komoly igény volt a munkásokra a bányászatban és az acéliparban, ezért toboroztak kétkezi munkásokat; 1867-től 1914-ig, főleg az USA-ba, több mint 2 millióan vándoroltak ki.
Trianon után, a II. világháború előtt politikai, világnézeti és egzisztenciális okokból vándoroltak ki, részben a polgári értelmiség soraiból, valamint a magyarországi zsidóság egy kis hányada; ők döntően az USA-ba. Az 1920-as években kb 100 ezren vándoroltak ki; ekkor a fő célpont Kanada lett, ott mintegy 70-80 ezren telepedtek le.
A magyar kivándorlók döntő többségének sajátossága az volt, hogy pénzt akartak keresni és haza akartak jönni. Ez magyarázza azt, hogy viszonylag kevés volt a családos kivándorlás; döntően fiatal férfiak, protestáns férfiak mentek. Később, miután nyilvánvalóvá vált, hogy nem tudnak vagy nem akarnak visszatelepülni, a családot is kivitették.4
A második világháború után, az USA-ba kb 21 ezer, Kanadába kb 15 ezer, Ausztráliába kb 15 ezer volt a kivándorlók száma. További 16 országba 17 ezren, Ausztriába kb 60 ezren mentek, így összesen kb 150 ezren hagyták el az országot. 1956 ősze és 1957 tavasza között közel 200 ezren léptét át a határt.
Döntően szakmailag jól képzett fiatalok, egyetemisták.
elkészítéséhez. Köszönöm, hogy több jeles, kanadai, amerikai, ausztráliai, új-zélandi, ukrajnai magyar barátunk beszélgetéssel, javaslattal segítette munkámat: Ábel András, Bulátkó Erika, Csaba Gábor, Csernay Gizella és György, Csukly Andor (1933-2011), Dér Erzsébet és Ferenc, nt.
Drótos Árpád, Dr. Kocsis Attila, Dr. Tanka László, Ernszt Katalin, George Barna, Gorondi Enikő és János, Herédi Mária, Holczer Erzsébet, Horváth Gyöngyi, Kaprinay Éva, Kardos Béla, Kerekes Sámuel, Kocsis Anikó, Kosaras Vilmos, Kozma-Grimm Mária, Latkóczy Emese, Lizik Zoltán, Magyar Kálmán, Marylin Blum, Mikecz András, Molnár Ágoston, Nadiya Gladkyh, Nemere László, Oldal Mária, az Ontariói Független Református Egyház tagjai, nt. Ötvös Zsolt, Polyák Levente, Rachidi Mária, Sophia Zsuzsanna Wass de Czege, Strasz Júlia és László, ft. Szabó Sándor és Zsóka, Szőcs Klári, Takács Katalin, Telch-Dancs Rózsa, Tormási Judit, Vass Tibor, Velki Magdolna, Veres Zoltán, Világos István, Wass Miklós, Wéber Kálmán.
4 Megrázóan mutatja ezt be a Krisztus vándorai című, 7 részes film. Debrecen Városi Televízió
Az elemzés során természetesen külön figyelmet fordítok a kényszerből menekülők (tehát az emigránsok) és a kalandvágyból, megélhetési vagy kulturális okokból disszidálókra. 1957-1990. között mindig esemény volt, ha valaki disszidált; különösen az 1960-70-es években sokan hagyták el így az országot. A rendszerváltások éveiben, 1989-1990-ben, Romániából is sokan elmentek Ausztráliába, az USA-ba. A délszláv háború idején menekültek a magyarok is Horvátországból, Szerbiából. Ma is van kivándorlás a jobb jövő, a jobb megélhetés reményében; az elmenők a tengeren túlon rejtőzködve élnek, nem a szakmájukban dolgoznak.
A történeti háttér elemzése azért szükséges, mert ezeknek a kivándorlási hullámoknak, okozati eltéréseknek nagyon komoly következményei vannak a mai asszimiláció, magyarságtudat és a Magyarországhoz való viszony dimenzióiban. Tehát sem az emigráció, sem a disszidensek csoportja nem homogén és a sokszínűség az utódokra igencsak jellemző.
Szépirodalom és statisztika
Kutatásaim során elemzem továbbá a magyarországi intézményes törekvéseket, amelyek korántsem csak a mindenkori kormányt jelentik; tehát figyelembe veszem az egyházak, a nem hivatalos civil szerveződések, majd a non-profit szervezetek munkáját is, amelyek egy része már a szocializmus alatt is működött.
Munkám sajátossága, hogy a gazdag szépirodalom áttekintését összekapcsolom a statisztikai, szociológiai, gazdasági, politológiai elemzésekkel. Tehát a disszertációban feldolgozom az ausztráliai, új-zélandi, kanadai, észak- és dél-amerikai magyar diaszpórákkal kapcsolatos legutóbbi, mérvadó felméréseket és elemzéseket; a kormányok törekvéseivel is összevetve.
„… magam csak egy ember vagyok, kit elvesztett szegény hazám, de ha rágondolok, hogy bennem elvesztette hét élő gyermekem és számos unokáim, ezzel nem tudok megbarátkozni.” 5
A magyar identitás megőrzésének a tengeren túlon fontos fórumai: az egyházak, a cserkészet, az iskolák, a klubok, a magyar házak, az egyesületek, a szövetségek, a könyvtárak, a múzeumok, a sajtótermékek. Az USA-ban és Kanadában döntően az egyházak körül alakult ki a magyar közösségi tér. Az
általában 300-600 fő befogadására alkalmas templomok alagsorában rendezvényi termet is kialakítottak; jellemző tehát az egyházak és a magyarság túlélési összekapcsolódása. A diaszpóra magyarsága nehezen érti a mai magyar nyelvet és az idősebbek angolul sem tudnak jól. Ezért is nagyon nehéz az ottani tanárok, lelkészek munkája.
A cserkészet nagyon erősen működött és még működik napjainkban is, bár már kevesebb tagja van, mint régen. Azok, akik gyermekként cserkészek voltak, ma is barátok, néptáncolnak, magyarul beszélnek és közülük többen kiveszik a részüket a magyar ügyek szervezésében is. A cserkészet a tanulás játékos és etikailag megalapozott formája. A táborozásokat, a kirándulásokat, a feladatok megoldását, a népdaléneklést, a történelem, irodalom, nyelvórákat mind-mind élvezték, élvezik a gyerekek, a fiatalok.
Megadta, megadja a közös élményt, a közösség élményét, ezért tartósabb az eredménye, mint a magyar iskolának. „Amikor a gyerekek elhagyták az iskolát, vidám kacagás és fecsegés hangzott föl. Valamennyien angolul beszéltek!” 6
A disszertációmban részletesen tárgyalom a gazdasági dimenziók elméleti hátterét, a Magyarországról kimenő tényleges és várt anyagi támogatások rendszerét és lehetőségeit, a kintről haza érkező támogatásokat, a beérkező műkincseket és más vagyonokat. Továbbá bemutatom az egyházak, cserkészetek, non-profit szervezetek, magyar házak, könyvtárak, stb.
politológiai, szociológiai és gazdasági dimenzióit. Áttekintem a tárgyi és szellemi kulturális hagyatékok, valamint a megszűnő intézmények épületei és vagyona témaköröket is.
Javaslatok
A kutatásom tehát összekapcsolja az elméleti és az empirikus anyagot. Jelen tanulmány záró részében a tervezett Ph.D. disszertációm utolsó, az együttműködés lehetőségeire vonatkozó, már elkészült fejezetéből közlök részleteket. Az itt felsoroltakon kívül is, nemzetközi példákkal alátámasztott, számos, egészen konkrét, megvalósítható, részben már kipróbált javaslathoz jutok majd el.
6 „Valahol túl, meseországban…” Az amerikás magyarok 1895-1920. I. kötet, Európa
A gyermekek, fiatalok magyar nyelv tanulása, az identitás megőrzése döntően a szülőn múlik, de erőfeszítést igényel a gyerekek részéről is.
Egyrészt fontos, hogy a szülő beszél-e hozzá magyarul vagy ő tanul-e a gyerektől angolul. Másrészt a magyar iskolába, cserkészetbe, néptáncórára, stb. autóval kell elvinni a gyermeket. A foglalkozások, rendezvények általában este vagy hétvégén vannak. Ezért is tartom szükségesnek, hogy Magyarország motiválja az identitás megőrzését. Ennek eszköze lehet az általam már javasolt Diaszpóra Kártya, amelynek kidolgozását folytatom.. Részben a Széchenyi Pihenő Kártya elvén alapulhatna ez a multiplikatív hatású eszköz, amelynek elvi és módszertani bevezetését azzal össze lehet kapcsolni.
A tengeren túlon széles körben elterjedt a kuponok használata. Első körben a Diaszpóra Kártya jelentős és nem névleges kedvezményeket biztosítana az elfogadó helyek részéről. A magukat magyarnak vagy magyar származásúnak valló, 18. életévüket betöltött személyek kapnának Diaszpóra Kártyát. A szolgáltatók lehetnek repülőtársaságok, egyéb közlekedési vállalatok, szállodák és panziók, éttermek, kulturális, szabadidős intézmények és rendezvények, gyógy- és wellnessfürdők, üzletek, amelyek további kedvezményt is kapcsolhatnak hozzá. Ennek használatával lehetne Magyarországon tanulni, például a Balassi Intézetben, egyéb oktatási intézményben. Ugyanakkor a Diaszpóra Kártya megteremtené a Kormány által tervezett Nemzeti Regiszter adatbázisát. Fontosnak, hogy legalább hároméves lejárata legyen; hiszen a tengeren túlról nem utaznak évente haza…
A tapasztalatok alapján tovább lehetne fejleszteni a Diaszpóra Kártyát:
ekkor már nem csak kedvezményekre jogosítana, hanem a költségvetésből egy minimális összeggel feltöltenék. Mivel ez multiplikátor, tehát fogyasztást ösztönző, generáló hatású rendszer, további előnye, hogy máshol megtermelt jövedelmet itthon költenek el! Így nemcsak a nemzetpolitikai, hanem más költségvetési fejezetből is, mint például a turisztikai, lehet finanszírozni.
Egy másik konstrukciós lehetőség, hogy ugyanannyit ad hozzá a magyar állam, mint amennyit erre a célra a külhoni szervezetek összegyűjtenek. Ezt az intézmények fenntartásában is lehet alkalmazni: helyi közösség tagjai, a helyi szervezetek (ottani pályázati forrásból, adománygyűjtésből, stb.) és a magyar állam közösen finanszírozza.
Közösen a külhoniakkal, egymásért: szükséges a nagykövetségek, a főkonzulátusok, a Magyar Turizmus Zrt. kirendeltségei, a kulturális intézmények egymás közötti és a helyi szervezetekkel való koordinációjának erősítése. Ugyancsak fontos a diaszpórával foglalkozó, hazai kormányzati és nonprofit szervezetek munkájának összehangolása.
Hangsúlyozom, hogy a tengeren túli magyar diaszpórának elsősorban erkölcsi támogatásra van szüksége. Ugyanakkor kevés pénz ésszerű, jól meggondolt elosztásával, hatékony együttműködéssel, koordinációval is jelentős eredményeket lehet elérni.
Tudatosítani szükséges azt, hogy „az elmentetek nyugatra, meggazdagodtatok, tartsátok el magatokat…” szemlélet helyett a tengeren túli magyarok identitásának megtartása fontos a magyar állam szempontjából is. A diaszpóra munkássága az egyetemes magyar kultúra része. Többek között segíteni kell a képzőművészek, írók, költők, tudósok, néptáncosok, cserkészek magyarországi bemutatkozását, bemutatását;
filmek, könyvek megjelentetését.
Tehát a tengeren túli diaszpórában szükség van: mesekönyvre, magyar nyelvkönyvre, amely a magyart, mint idegen nyelvet tanítja, CD-re, (nép)zenei CD-re, magyarra szinkronizált rajzfilmre/tiniknek szóló filmre, tanárok, egyesületek, magyar házak vezetőinek, munkatársainak andragógiai, kulturális menedzseri továbbképzésére; közösségfejlesztők, animátorok helybeni segítségére. Fontos a levéltárosok, néptánctanítók, óvónők, missziós lelkészek küldése Magyarországról. Továbbá egyezmény megkötése szükséges, hogy az USA-ban és Kanadában is akkreditált, elismert legyen a magyar nyelv(vizsga).
„… bár a bevándorlók utolsó leheletükig visszavágynak Magyarországra, a gyermekeik, még akkor is, ha – amint ez gyakran előfordul – tudnak magyarul, gondolkodásukban és érzületben egészen amerikaiakká lesznek…
szívesen hallgatják, ha szüleik Magyarország ezeréves múltjáról, őseink török elleni vagy az alkotmányért folytatott hősi harcairól, az ország szépségéről és bőségéről beszélnek. A gyerekek szívesen meséltetnek újra és újra e tárgyról maguknak. Ám vonzerőt ezek az elbeszélések nem gyakorolnak. A gyermek már Amerikához ragaszkodik. Felbolygatott képzelete analógiákat keres és talál a magyar és az amerikai történelem között… Turistaként szívesen
utakznának Magyarországra, hogy megnézzék, milyen az az ország, amelyről oly sokat hallottak. De hazájuknak Amerikát nevezik.”7
Tekintettel a fenti idézetre, továbbá arra, hogy a magyar diaszpóra történeti tudatában Kossuth és 1956 van a középpontban, határozottan fontos a mai Magyarország megismertetése is, főként a fiatalokkal: a történelem, az irodalom, a múzeumok előtt a fesztiválok, a wellness- és gyógyfürdők, a világörökségek, a borvidékek felfedeztetése…
A tengeren túli diaszpórával kapcsolatban mindig tudnunk kell Márai Sándor igazát: „Mert két hazád van, ne feledd el. Ez a te titkod, … Olyan, mint egy illatszer neve… Két hazád van, egy téli és egy nyári, mint a nyugtalan madaraknak. … Soha ne feledd el, hogy ez is haza, s nem tudsz nélküle élni. … Nagyon boldog leszel.
… Vigyázz, hogy le ne essél útközben!... És ne szédülj mikor lenézel, útközben!
Akkor megtudod majd, hogy két évszak van, két haza és két világ, s örökké vándorolni kell, s mindkettő egyformán tud fájni és hiányozni.”
Felhasznált irodalom:
Albert Tezla (szerk.) [1987]: „Valahol túl, meseországban…” Az amerikás magyarok 1895-1920. I-II. kötet, Európa Könyvkiadó, Budapest, 457+427 old.
Bába Szilvia [2008]: Ausztrália és Új-Zéland, a csodák földje. In: American-Hungarian Panoráma Magazin, X. évf., 4. szám, 6-7. old.
Bába Szilvia [2009/b]: Magyarnak lenni Kanadában – Magyar Identitás Konferencia. In: Kanadai/Amerikai Magyarság. 24. szám, 2009. június 23., 12. old.
Bába Szilvia [2009/c]: Az amerikai magyar diaszpóra helyzete és a magyarországi segítés lehetőségei. Kézirat. 50 old.
Böröndi Lajos – Deák Ernő (szerk.) [2009]: A felszívódás veszélye, a fennmaradás esélyei. Magyar szórványok Európában, Amerikában, Ausztráliában. Felsőpulyai „Kufstein” X. Tanácskozás. Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége, Bécs, 292 old.
Hovanyecz László [2010]: Inkább okai, mint céljai voltak. Bayer József akadémikussal beszélget Hovanyecz László. In: Tekintet.
Irodalom/Művészet/Társadalom. 23. évf., 2010/3., 2010. május-június, 9-22. old.
Janitsáry Miklós [2006]: Világjáró magyarok. Kiemelkedő életutak határainkon innen és túl. Alexandra, Pécs, 287 old.
Kmeczkó István [2006]: Volt egyszer egy Amerika. Lilium Aurum Kiadó, Dunaszerdahely, 125 old.
Koncz Gábor [2001]: Épület és funkció. A Magyar Kultúra Alapítványról, a szinergizmus értelmezésével. In: Szín. Közösségi művelődés. 6/5. szám, 2001. november, A Magyar Művelődési Intézet folyóirata. 16-25. pld.
Koncz Gábor [2006/a]: „Mert két hazád van…” Köszöntő ”Az emigráció hazatér” programsorozat keretében a Magyar származású nyugati képzőművészek I. világkiállítása megnyitó ünnepségén. Bp., Magyar Kultúra Alapítvány, 2006. október 11.
Koncz Gábor [2006/b]: „…felelősen szeretni…” Köszöntő „Az emigráció hazatér” programsorozat keretében, a Spirit of Hungary – Ünnepi konferencia az ’56-os nemzedékről eseményen. Bp, Magyar Kultúra Alapítvány, 2006. október 18.
Koncz Gábor [2007]: Fellebbenő ködök. Skultéty Csaba: Vasfüggönyökön át című kötetéhez. In: www.mka.hu és Heti válasz. VII. évf., 23. szám, 2007.
június 7., 37. old.
Koncz Gábor [2009]: Kulturális nemzetstratégia. In: Tóthné Szita Klára, Gubik Andrea (szerk.): „A jövőkutatás helye a 21. században. A jövőkutatás fejlődése és tudományterületi kapcsolatai” VII. Magyar (Jubileumi) Jövőkutatási Konferencia. 40 éves a magyar jövőkutatás. 2009, 80-82. old.
Kovács Nóra (szerk.) [2005]: Tanulmányok a diaszpóráról. Gondolat – MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Budapest, 166 old.
Kovács Tibor (szerk.) [1998]: Innen az óperencián. Interjúk a nemzetstratégiáról. Windsor Klub, Bp., 99 old.
Marton Kati [2009]: A nép ellenségei. Családom regénye. Corvina, Bp., 273 old.
Nagy Károly [2010]: Jóra összeesküvők. In: Tekintet.
Irodalom/Művészet/Társadalom. 23. évf., 2010/2., 2010. március-április, 72-78. old.
Pomogáts Béla [2005]: Magyar régiók. Különbözés az egységben – egység a különbözésben. Tanulmányok, előadások jegyzetek. Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 206 old.
Tanka László [2009]: Magyarok a nagyvilágban. Akik által előbbre haladt a világ. Médiamix Kiadó, Budapest, 414 old.
Bolvári-Takács Gábor:
ASÁROSPATAKI ÖREGDIÁK-MOZGALOM KÖZMŰVELŐDÉSI DIMENZIÓI
Először az öregdiák-mozgalom jelentőségének meghatározására teszünk kísérletet.
Álláspontunk szerint az öregdiák mozgalom az iskola társadalmi hatásmechanizmusának egyfajta fokmérője. Az oktatás és nevelés terén elért eredmények egy tanintézet számára ugyanis nemcsak a végzett tanulók egyéni sorsának jobb vagy rosszabb alakulásában tükröződnek. Fontos mutató, s egyben visszacsatolást jelentő kapocs az egykori növendékek összetartó erejét bizonyító önszerveződés, az egymást váltó nemzedékek évtizedes távlatokban fennmaradó barátsága. Az erős öregdiák-bázis az anyaintézmény társadalmi elfogadottságát, rangját is befolyásolja, hírnevét erősíti.
A pataki öregdiák-mozgalom szempontjából a „pataki iskola” kifejezésen az 1531-ben alapított Sárospataki Református Kollégium keretében vagy utódjaként létező tanintézeteket értjük. A Kollégium mai értelemben vett intézményi ágai a 18. század végére szilárdultak meg. Ezek: a gimnázium az 1952-es államosításig, majd az 1990-es újraindulástól; a teológiai akadémia az 1951-es bezárásig, majd az 1991-es újraindulástól; a tanítóképző 1857–
1869 és 1929–1950 között; a jogakadémia 1793–1923 között; a népfőiskola 1936–1950 között. Állami intézmények: a Rákóczi Gimnázium 1952–1990 között, valamint a tanítóképző 1869–1929 között és 1950-től (ma a Miskolci Egyetem főiskolai kara).
Ami az öregdiák szervezeteket illeti, a Kollégium számára a fennállás első három évszázadában sem volt ismeretlen a végzett növendékek iskolájuk iránti ragaszkodása, bár intézményes öregdiák mozgalomról csak a 19.
század második felétől beszélhetünk. Az 1945 előtt alakult szervezetek között baráti és érdekvédelmi csoportosulások egyaránt megtalálhatók.
Ezek: 1871: Sárospataki Kör, Buda; 1916: Sárospatakot Oltalmazó Liga, Budapest; 1921: Pataki Diákok Szövetsége, Budapest; 1928: Pataki Diákok Országos Szövetsége, Sárospatak; illetve ennek fiókegyesületei: 1929:
Budapest (a PDSZ átalakulásával), 1930: Debrecen, Miskolc és Nyíregyháza.
A legjelentősebb a Pataki Diákok Országos Szövetsége volt, amely 1943-ig működött.
Az 1945 után alakult szervezetek alapvetően területi alapon szerveződő baráti körök voltak, amelyek közül néhány egyesületté alakult. A felsorolásban a jelenlegi, illetve a megszűnéskor fennálló elnevezést adjuk meg: 1952: Pataki Diákok Baráti Társasága, Miskolc; 1960: Sárospataki Diákok Budapesti Egyesülete; 1963: Sárospataki Diákok Debreceni Egyesülete; 1983–2004: Pataki Öregdiákok Sárospataki Baráti Köre, Sárospatak; 1987: Sárospataki Diákok Baráti Köre, Nyíregyháza; 1989–1991:
Sárospataki Diákegylet, Sárospatak.
Az 1989-ben Sárospatak székhellyel, de Budapesten megalakult Sárospataki Református Kollégium Alapítvány minőségi változást jelentett a pataki öregdiák-mozgalom történetében, ugyanis kifejezetten pénzügyi forrásgyűjtő céllal jött létre, a Kollégium visszaállítása érdekében. Az 1989 után alapított szervezetek között további alapítványokat találunk: 1991: Sárospatakért Baráti Kör Alapítvány, Sárospatak; 1991: A Református Kollégium Gimnáziuma 1941. I/A. Osztályának Ösztöndíj Alapítványa, Sárospatak;
valamint: 1995: Pataki Öregdiákok Ózdi Köre, Ózd; 1996: Pataki Diákok Szövetsége, Sárospatak; 1997–2003: Sárospataki Nyári Anyanyelvi Kollégium Egyesület, Budapest. Az elsősorban koordinációs funkciót betöltő Pataki Diákok Szövetségét, mint a mozgalom csúcsszervét, az öregdiák mozgalom és a pataki iskolák közösen hozták létre. Eltérően az 1928-ban alakult Pataki Diákok Országos Szövetségétől, ezt nem magánszemélyek alapították, hanem 14 intézmény és szervezet.
A pataki öregdiák-mozgalom közművelődési dimenziójának elemei már évszázadokkal ezelőtt körvonalazódtak. A külföldről visszatért diákok
A pataki öregdiák-mozgalom közművelődési dimenziójának elemei már évszázadokkal ezelőtt körvonalazódtak. A külföldről visszatért diákok