Tar Károlyné:
HELYI KULTÚRA,LOKALITÁS,REGIONALITÁS ÉS KÖZMŰVELŐDÉS
A szekció előadásai a helyi kultúra, illetve a térségi kulturális aktivitásokat elemezték. Valamennyi előadó újszerű, a kor kihívásaihoz igazodó, gyakorlatban kipróbált jó megoldásokat, illetve kutatási eredményeket tárt a hallgatóság elé.
Az előadók – és a szekcióban részt vettek - többsége fiatal, hallgató, illetve közművelődési szakember volt. Az általuk vizsgált események, rendezvények, illetve intézmények bemutatása a mai menedzser szemléletet tükrözték és fontos szerepet tulajdonítottak a kulturális reklámnak.
A következőkben foglalhatók össze a szekcióban elhangzott előadások:
1. A helyi társadalom kulturális, tanulási szükségleteinek feltárása, szakszerű elemzése nélkül nehéz volna hosszú távon keresztül sikeres közművelődési tevékenységet végezni.
2. A helyi kultúra alakításában, formálásában fontos feladatuk van a szakembereknek, civil közösségeknek.
3. A közművelődési – művészeti tevékenységeknek rendkívüli szerepük van a helyi és a kistérségi identitás fejlesztésében.
4. A települési és a kistérségi közművelődési együttműködések, partnerségek forrásbővítő lehetőségeket hordoznak.
5. Egy-egy településen, térségben igényesen és szakszerűen megvalósuló különféle programok, képzések fontos szerepet tölthetnek be a helyi társadalom fejlesztésben, a térség idegenforgalmának, gazdaságának alakításában.
6. A közművelődési tevékenység környezetfüggő, folyamatos és együttműködéseken alapul.
7. A kultúraközvetítés feltételrendszerét ki kell alakítani és fenn kell tartani minden településen.
8. A régiók közötti együttműködésnek egyik legfontosabb motorja a kulturális cselekvés, a közművelődési - művészeti intézmények, civil szervezetek, közösségek.
Barna Sarolta:
ASZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOK KULTÚRMISSZIÓJA
AZ OPERA TÉRHÓDÍTÁSA A NÉPSZÍNHÁZBAN
Bevezetés
Szeged és a Szegedi Szabadtéri Játékok története az elmúlt nyolcvan évben gyakorlatilag egybeforrt. A fesztivál Szeged védjegyévé nőtte ki magát, a város kulturális életének meghatározó jelenségévé, eseményévé vált.
Nyaranta az ország egyik legkedveltebb turisztikai célpontja, nemcsak a hazai, hanem az egyre több külföldi vendég számára is. A magyar kultúra legkiválóbb előadói a lépnek fel a Dóm előtti deszkákon a legrangosabb előadásokban, melyek igényes szórakozási lehetőséget biztosítanak széles közönség számára.
A Játékok maga is kultúrmissziónak nevezi önként vállalt kötelességét. A misszió szó nem túlzás, érzékelteti a feladat fontosságát és az elszántságot, a címben ezért választottam én is a Szegedi Szabadtéri koncepciójának megjelölésére, melyet a jelenlegi vezetőség munkája révén mutatok be. A kultúrmisszió maga az operajátszás megújítására, az opera műfajának népszerűsítésére irányul, mely tudatos közönségnevelésre épül. A folyamat része az is, hogy a musicalek népszerűségét az operettekkel szándékoznak felváltani, ezen az úton haladva a későbbiekben az operettől az opera felé.
Az opera- és operettjátszás megújítása
„A Szegedi Szabadtéri Játékok a hazai kulturális iparág egyik zászlóshajója.”
(BÁTYAI ET ALL, 2010, 15.). Vallottan népszínházi jellege ellenére a közönsége kulturális nívójának emelésére törekszik. A köznyelvben népszínháznak ma az olcsó, kommersz darabokat játszó színházat nevezik, szemben Jean Vilar, vagy Romain Rolland felfogásával. Szerintük „az a népszínház, ami elérhető helyárakon, a nézők kezébe adott librettókkal és drámaszövegekkel nyújt elsősorban klasszikus előadásokat, magas művészi színvonalon” (idézi: BÁTYAI ET ALL, 2010, 48.). Ezt az elvet vallja a Szegedi Szabadtéri Játékok is.
A leegyszerűsített felfogás a kultúrát két szintre osztja: magas- és tömegkultúrára. Ez a felosztás érzékelhető a színház tekintetében is. A magas kultúra kategóriájába sorolandó az opera, lévén nehezebben
értelmezhető, magasabb műveltséget igénylő műfaj. Szemben a musicallel, melyet gyakorlatilag készen kapnak a nézők, értelmezésük nem okoz szellemi megterhelést. Hogy a nézőközönség közül ki milyet választ, azt mutatja, kinek milyen a befogadási kondíciója, hajlandó-e színházi előadások kapcsán egyéb gondolatokba, mélyebb érzelemvilágokba mélyedni, vagy primer módon a szórákozást keresi. Az opera és a musical közötti műfaj az operett. Dramaturgiája végtelenül egyszerű, nem igényel nagyobb felkészültséget a musicalnél, viszont zeneileg bonyolultabb, az előbbinél közelebb áll az opera műfajához, ezáltal kívánják operára nevelni a közönséget.
Az operarendezés egyszerre népszerű és modern útjait keresik, különös hangsúlyt fektetve az operaszínpad látványvilágának gazdagságára, amely idővel akár a Játékok védjegyévé is fejleszthető. Lévén az ország legnagyobb színpada a maga nyolcszáz négyzetméterével, nem csak azért kuriózum, mert nagyobb teljesítményt és munkát követel a színészektől, hanem azért is, mert olyan különlegességeket is létre lehet hozni, melyekre más színpadon nem adódna lehetőség, tudnak máshol nem megvalósítható speciális elemekkel operálni. Az operettjátszást szintén ilyen eszközökkel igyekeznek újítani, melynek sikerességét kitűnően példázza Alföldi Róbert Csárdáskirálnyője és Eszenyi Enikő Marica grófnője. Mindkét produkció eltért a korábbi operettjátszási tendenciáktól; közhelyektől mentesen, lendületesen, fiatalosan állították sznípadra a darabokat, új utat nyitva ezzel a modern operettjátszás felé.
Az értékmegőrzés mellett a Játékok számára az operajátszás nemzetközi szempontból is elengedhetetlen, a nemzetköziségének egyik alapfeltétele, világszerte ismert sztárokat ugyanis szinte csak operaelőadásokba tudnak meghívni. Az opera világszerte fontos alapműfaj, egy ország kulturális helyzete megítélhető az operajátszási tendenciáiról, hiszen „Európa ott kezdődik, ahol este akár operába is lehet menni.” (idézi: BÁTYAI ET ALL, 2010, 38.).
Kulturális marketing
A marketing és a reklámtevékenység nélkülözhetetlen a jegyeladáshoz. A Játékok hosszútávú céljai elérése érdekében igyekszik megnyerni, illetve megtartani a közönségét, s ehhez szükséges kielégítenie az igényeit; fel kell keltenie az érdeklődést és jobb alternatívát nyújtania a versenytársakénál.
Mivel a Játékok forrásai részben támogatásokból származnak, megszerzésükre és felhasználásukra külön marketingstratégiát kell kialakítania, valamint a nyilvánosságnak is nagy szerepet kell biztosítania, működésébe önkénteseket von be. Nagy hangsúlyt fektet az online kommunikációra, a fiatalok elérésére; ennek legkézenfekvőbb színterei a közösségi portálok, különösen a Facebook. A Játékok is rendelkezik saját profiloldallal, videókat, képeket, híreket oszt meg az üzenőfalon. Minél többet tudnak meg az emberek egy színészről, egy előadásról és annak munkafolyamatairól, belátnak a kulisszák mögé, annál nagyobb érdeklődéssel követik az eseményeket és mennek el megnézni az ismerőssé vált színészeket.
A Játékok belső statisztikai anyagából kiderül, hogy a jegyértékesítést legnagyobb mértékben a karácsonyi bérletakciók és a májusi-júniusi kampány lendíti fel. Számos médiumban találkozhat a közönség szabadtéris hirdetésekkel, játékokkal, cikkekkel, vagyis köztudatban van. Minden bemutató előtt két héttel indul az intenzív kampány, mely során csak az adott produkcióról szóló információk látnak napvilágot.
A Szabadtérinek marketingstratégiája kialakításakor tekintettel kell lennie arra, hogy a közönség mekkora áldozatok árán – például útiköltség, időráfordítás vagy maga a jegyár – mekkora haszonra tehet szert az előadások kapcsán, a magatartásminta – vagyis az előadások látogatása – fenntartásához pozitív megerősítésre van szükség. Az üzleti marketinggel szemben a nonprofitnak meg kell nyernie azokat is, akik először nem kívánják elfogadni a kínált szolgáltatást, ami erőfeszítésekbe kerül. A pozitív közvélemény, a közönségkapcsolatok folyamatosan ápolása és a Public Relations elengedhetetlen a sikerhez. (PAVLUSKA1)
A Játékok marketingje a kínálattal szemben, a piaci logikát követve, a keresletből indul ki. Igyekeznek kialakítani, majd formálni az irántuk, a produkcióik iránti keresletet (PAVLUSKA2), vagyis a színvonal emelésének érdekében mindig kicsivel a mért igények fölé céloznak. Az ízlésformálás, a közönségnevelés egyre indokoltabbá válik, ezen az úton azonban csak lassan, megfontoltan haladhatnak, hogy ne veszítsék el a nézőik bizalmát.
Az első marketinges szakemberek által megfogalmazott elvet vallják, mely szerint „nem az a kunszt, ha olyat adunk el, amit az emberek tényleg keresnek a piacon, hanem az, ha olyat, amiről az emberek még nem is tudják, hogy kell nekik” (BÁTYAI ET ALL,2010,28.).
A színházi előadás speciális termék. A színházművészetben a műalkotás az előadó és a közönség egyidejű jelenlétében születik meg. Ellentétben a kereskedelmi termékkel a fogyasztó előre nem győződhet meg a minőségéről, így valójában, amikor a néző jegyet vásárol, a színház iránti bizalmat veszi meg. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy a színház ismerje a nézők elvárásait, tehát nélkülözhetetlen a közönségvizsgálat, melyet a Szabadtéri rendszeresen végez.
Közönségkutatás
2008-tól a Nemzeti Kulturális Alap megnyert pályázata a Játékok számára kötelezővé tett egy 500 fős mintán elvégzendő, általuk megadott kérdéssorral történő közönségkutatást. Ezeket a kérdéseket 10 kérdezőbiztos teszi fel az előadások előtt minden szektorban, számítógép által kisorsolt 3 helyen ülő nézőnek. Röviden a legutóbbi, 2010-ben végzett kutatásból nyert, a témám szempontjából lényeges adatokat elemzem.
A válaszolók többsége felsőfokú végzettségű, visszatérő vendég, mely tükrözi a Szabadtéri iránti bizalmat, a nem helybéliek kifejezetten a Játékok kedvéért látogatnak Szegedre, a fő vonzerő a programok és azok műfaja és a művészekkel való találkozás. 1-től 5-ig terjedő skálán a válaszolók közül a szegediek átlagosan 4,7-es, a nem szegediek 4,8-as, a külföldiek pedig 4,9-es osztályzatot adtak.
Az általam nem érintett kérdések, mint például, honnan értesültek a nézők az előadásról, illetve a közönség nem és korosztály szerinti összetétele nélkülözhetetlen információkat szolgáltat a Szegedi Szabadtéri Játékok marketing- és PR munkálataihoz. Ezekre az adatokra építve alkotják meg a következő évad reklámtervét, hogy hol, milyen stílusban hirdessék magukat, hogyan szólítsák meg leendő nézőiket.
Év Jegybevétel
Mindemellett rendkívül fontos az addicionális kiadások mérése, vagyis hogy a vendégek az előadásokhoz kapcsolódóan mire, mennyit költenek. Az eredmények azt mutatják, hogy minden jegyre költött 100 Ft 129 Ft-ot generál helyi fogyasztás formájában. Szeged város önkormányzatától a Szegedi Szabadtéri Játékok és Fesztiválszervező Nonprofit Kft. 250 millió Ft támogatást kap, cserébe 500 millió Ft helyi kiadást idéz elő a 387 millió Ft jegybevételen felül.
Magyarország nyári színházi piacának egyértelmű vezetője, jegybevétele önmagában nagyobb, mint az összes többi nyári színházé együttvéve. A Fesztivál idegenforgalmi vonzerőt jelent, segítve ezzel a turizmusból élő helyi vállalkozásokat, fizetőképes vendégeket hoz Szegedre, öregbíti a város hírnevét. Mindez jól példázza Szeged életében való szerepét, és tükrözi a műsor összeállításának felelősségét, hiszen az addicionális kiadások mennyisége az előadások csábító erején és évenkénti színvonalán múlik.
Ideális esetben óriási plusz bevételt származtat a városnak, ezért a műsorpolitikában a sajátjukon kívül Szeged érdekeit is szem előtt kell tartaniuk.
Műsorpolitika
A jelenlegi vezetés koncepciója arra épül, hogy – a nyári színházi fesztiválok tekintetében az országban ebben is egyedülálló módon – saját, önálló produkciókat hozzanak létre, melyeket csak a Játékok színpadán láthatnak a nézők, tehát Szegedre kell utazniuk. Az emblematikus bemutatókon kívül előfordul, hogy vendégelőadásokat is játszanak, ennek célja az országban, vagy a világban megjelenő kulturális értékek importálása Szegedre.
Előadásonként teltház esetében 4000 ember ül a nézőtéren, és ekkora nézőszámnál nem vállalhatnak olyan kockázatot, ami bukáshoz vezethet.
Finom óvatosságra van szükség, a nagy, mély művészi álmok megvalósítására nem alkalmas a Szegedi Szabadtéri. Egyszer azért, mert biztosra kell menniük, mivel közpénzből létrejövő művészeti alkotásoknak van egy kötelező tetszési indexe, a közönségigényektől tehát nem szabad túlzottan elkanyarodniuk. Muszáj a többségnek tetszenie, ezért rizikót nem tudnak vállalni, művészi kísérleteket, újításokat igen, de művészi önmegvalósításokra, öncélú művészi vágyak kergetésére nincs lehetőség.
E pillanatban a magyar kulturális életben misszió ilyen nagy színpadon, ilyen befogadóképességgel operát játszani. A folyamat része az is, hogy a Szabadtéri a musicalek népszerűségét az operettekkel szándékozik felváltani.
Ezen az úton haladhatnak a későbbiekben az operettől az opera felé. Céljuk megmutatni, hogy a musical népszerűsége, túlsúlya ellenére, a színházi műfajok közül van nála jobb, mélyebb, tartalmasabb szórakozást, feltöltődést nyújtó is. Ez kockázatos vállalkozás, hiszen a közönségkutatás eredményei is egyértelműen utalnak a műfaj fontosságára. A nézettségi mutatókból világosan kirajzolódik, hogy a közönség a musicalt preferálja, és félő, hogy akik kizárólag a musical „musicalsége” miatt ülnek be az adott előadásra, operára nem vennének jegyet. A Szabadtéri Játékok azonban felismerte, hogy nem szabad veszni hagyni az operát, hiszen nem véletlenül nevezik a színházi műfajok királynőjének, nincs olyan művészeti ág, amely ne jelenne meg benne.
A 80. év alkalmából a vezetőség ünnepi műsort állított össze. Az ember tragédiájával visszatér a próza a Dóm térre. A tér elsősorban show-szerű, látványos, zenés darabok bemutatására alkalmas, prózát játszani tehát rizikós, így ez egyfajta tudatos felvállalása annak, hogy esetleg nem lesz teltház, nem hozza szokásos nézettségi mutatókat, a vezetőség azonban szükségesnek tartja, hogy a születésnap alkalmából visszatérjenek a gyökerekhez és tisztelegjenek a magyar drámairodalom előtt. A musical bemutató, a Valahol Európában aktualitását pedig Magyarország soros Európai Unió elnöksége szolgáltatja.
Operaverseny és Fesztivál a Mezzo Televízióval, Armel Operaverseny és Fesztivál
A Szegedi Szabadtéri Játékok ősszel is biztosít színvonalas operaelőadásokat. 2007-ben operaversenyt alapított a Mezzo Televízió, az Armel Produkció és a Pannon Filharmonikusok közreműködésével. Az Operaverseny és Fesztivál a Mezzo Televízióval rendezvényben öt színház vett részt, a döntőket Szegeden tartották, mely hatalmas nemzetközi médianyilvánosságot biztosított a városnak. 2010-ben a Mezzo Televízió anyagi problémákra hivatkozva kilépett a szervezésből, így a rendezvény az Armel Operaverseny és Fesztivál nevet vette fel, de szerkezetében nem módosult.
Regionális Összművészeti Központ (REÖK)
„Kulturált város csak kulturált polgárokkal képzelhető el.” E Bereczky Lórándtól származó idézet volt a REÖK megnyitásának mottója (BÁTYAI
ET ALL, 2010, 61.), mely a Szegedi Szabadtéri Játékok létesítménye.
Létrehozásának célja az volt, hogy a Játékok szervezeti keretein belül működjön egy másik, idővel nemzetközi elismertséget is kivívó kulturális intézmény.
Egész évben folyamatosan működik, kiegészíti a Szabadtéri szezonjait, otthont ad az előadásokhoz kapcsolódó rendezvényeknek. Emellett multifunkcionális kulturális-művészeti centrum. A látogatókat kiállításokkal és egyéb programokkal várja, rendkívül széles választékban; többek közt múzeumpedagógiai foglalkozások, önképzőkörök, kamarakoncertek, irodalmi szalonok, plafonravetítések, gyerekprogramok és alternatív színházi előadások sokaságából válogathatnak az érdeklődők.
Összegzés
A Szegedi Szabadtéri kultúrmisszójának sikerét igazolják a korábban nem jellemző teltházas operaelőadások, vagyis az a tény, hogy sokkal több néző kíváncsi a Játékok operaprodukcióira, mint az előző években, illetve az, hogy operett előadások száma évenkénti kettő-háromról felment négyre, ami azt jelenti, hogy évente 4000-8000 fővel többen néznek operettet a Dóm téren. Az, hogy az operából közel annyi előadást tarthasson, mint musicalből, és ebből fenn is tudja tartani magát, egyelőre távlati cél, előbb meg kell teremteni hozzá az alapokat, azaz a befogadó közönséget.
Kesselyák Gergely szavaival élve: „Az opera kultúrmisszió, a musical pénzkeresés.”
Felhasznált irodalom:
BÁTYAI Edina –HERCZEG Tamás–KESSELYÁK Gergely (2010): A Szegedi Szabadtéri Játékok története 2004-2009
PAVLUSKA VALÉRIA: A marketing sajátos természete, PAVLUSKA VALÉRIA: Az eladható kultúra,
www.shp.hu/hpc/userfiles/knye/2003_pavluska.rtf
Márta Matild:
AVÁLTOZTATÁS HANGJAI –ELLENKULTURÁLIS ERŐKVIZSGÁLATA A HIPPIKTŐL A KULTURÁLIS KREATÍVOKIG
Az emberiség története során az anyagi és szellemi kultúrát állandó változás jellemezte. Uralmi rendszerek váltották egymást, korszakalkotó találmányok születtek, forradalmak és ellenforradalmak bontakoztak ki, változott az emberek fogadókészsége az irodalom, a művészetek és a zene iránt. Az alábbi tanulmány azt vizsgálja, hogy ezeket a változásokat mennyire határozták meg az alternatív megközelítések, a szubkultúrák és ellenkultúrák képviselői. Egyáltalán kik ők, milyen értékek köré szerveződtek. Az ő kritikájuk jelentőségét mennyire értékelték alul, illetve felül az elmúlt korok társadalmai és hogyan viszonyulunk hozzájuk ma?
A törvénybe foglaltak felé irányuló változtatási hajlam, az általánosan elfogadottakban való kétkedés már az antik cinikus filozófusoknál és a középkori eretnekmozgalmaknál is megfigyelhető volt. Az már más kérdés, hogy az ilyen típusú megmozdulásokat nem minden hatalmi berendezkedés hagyta kibontakozni. Másképpen nyílik lehetőség az önálló gondolkodás kinyilvánítására egy modern- és egy tradicionális társadalmi szerkezetben.
Kiindulási alapként a hippi kultúrát és az 1960-as évek mozgalmait határozom meg, mivel egyrészt még kellően belátható távolságból lehet őket megítélni, másrészt érdekes párhuzam vonható köztük és a napjainkban megfigyelhető társadalmi jelenség, a Kulturális Kreatívok között a környezettudatos gondolkodás kapcsán.
A tanulmány tehát egy kultúrtörténeti áttekintést tartalmaz az 1960-as évek ellenkulturális mozgalmaitól napjainkig. Ezen kívül a közös ügyek mentén szerveződő civil szervezetek és azok tömegkommunikációban való megszólalási lehetőségeit vizsgáltam. Végül az andragógiát, mint hivatást szerettem volna egy új szemszögből megközelíteni.
Heller Ágnes gondolatmenete alapján a modern kultúra képes megteremteni azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik az egyéni teljesítmények, az önálló gondolatok kibontakozását. (Heller, 2010) Minél sokszínűbb egy társadalom kulturális arculata (etnikailag, vallásilag, világnézet tekintetében), annál több törésvonal és egyben lehetőség jelenik meg az új elképzelések,
kulturális rétegek kirajzolódására. Másképp viszonyul a többségi társadalomhoz egy szubkultúra és egy ellenkultúra tagja. Más szándékkal fogalmazzák meg kritikáikat is, ennél fogva az uralkodó kultúrára gyakorolt hatásuk szintén különböző. (Kokovic, 2000)
A hippi korszak vizsgálatával foglalkozó szerzők többnyire egyetértenek abban, hogy a hippik gyakorlatban is megvalósuló új látásmódjának sok eleme került átültetésre az uralkodó kultúrába. Ki kell emelni a második világháború után kibontakozó beat mozgalmat is, mely az elsők között volt képes irodalma, zeneisége révén maradandó hatást gyakorolni az akkori és a mai uralkodó kultúrára. (Beszélhetünk külön beatirodalomról, a mozgalom szerzőinek világszerte kiadott műveiről.) Habár nem törekedtek a domináns kultúra helyébe lépni, e nélkül is képesek voltak beivódni annak gondolkodásmódjába, zeneiségébe, sőt tagjainak öltözködésébe. (Sükösd, 1979) Ebből következik, hogy a szub – és ellenkultúrák direkt vagy indirekt módon elkövetett változtatásai minden esetben hatással vannak a többségi társadalomra.
Miután elhagyta a megszokott társadalmi kereteket, a hippi olyan életformát kezdett el közösségein belül működtetni, ami más alapokra helyezett értékrendet, életmódot mutatott be. Azokra a problémákra hívhatta fel így a figyelmet, amiknek orvoslása a jóléti államban élő polgárok számára nem tűntek, nem tűnhettek sürgetőnek. Olyan elképzelések láttak így először napvilágot, amik a ma előforduló alternatív és zöld mozgalmak elvrendszerében is szerepelnek.
Az első ilyen előremutató elgondolás a környezetvédelem fontosságára való felhívás. Már a beatnemzedék szerzőinek munkái is tartalmaztak ezzel kapcsolatos figyelmeztetéseket. Ekkor merült fel a először a globális felmelegedés problémaköre. Ezen kívül a hippik alternatív közösségein belül tükröződött az is, hogy a megszokott iskolai keretekkel sincsenek megelégedve. A hagyományos iskolában található módszerek gátolják az egyéni teljesítmények kibontakozását. Ennek felismerése ma a kompetencia alapú oktatás bevezetése során érhető talán tetten.
Az 1960-as évek ellenkultúráiban felmerülő problémák tehát még csak napjainkban kerülnek megválaszolásra. Ebből az válik világossá, hogy az ellenkultúrák által nyújtott kritikai attitűdre és kulturális újításokra érdemes odafigyelni. Érdemes, hiszen ez a fajta kulturális újítói hozzáállás ma emberek tömegeinél figyelhető meg.
Az 1980-as években az Egyesült Államok szinte összes régiójában végeztek egy 13 évig tartó kutatást, amiben az állampolgárok értékeire és életmódjára
Az 1980-as években az Egyesült Államok szinte összes régiójában végeztek egy 13 évig tartó kutatást, amiben az állampolgárok értékeire és életmódjára