maga-mat, ami persze nem szolgált előnyömre.
ad 4.) Erre saját érdekünkben is szükség volt, és meg is tettünk mindent, mert én egy német megszállástól nagyon tartottam, különösen azután, hogy a doni vereség után a frontból teljesen kiléptünk.
ad 5.) Az átállást a belfronton is elő akartam készíteni, ezért megbízható karhatalom felállítását határoztam el, és amidőn az angolszászok izenetét vettem, ezt már folyamatba tet-tem. Kb. 2500 megbízható embert képeztünk ki és szereltem fel.
430Azonkívül a Kormányzó Úr ezredét a nyilas érzelmű parancsnokoktól és tisztektől megtisztítottam.
431Ezen karhatalmak felállítása különösen a jobboldali köröket izgatta, úgyhogy amidőn a hatalmat Sztójay alatt átvették, ezeket a karhatalmakat azonnal fel kellett oszlatni. De ezenkívül még a Honvédelmi Minisztériumban is ellene voltak, sőt, még a saját vezérkarom is idegenkedett tőle. Valószínű-leg féltek. Mindenesetre ezen erőkkel mindent meg lehetett volna csinálni.
Magam részéről tehát megtettem mindent, hogy az átállást lehetővé tegyem. Cseleked-tem, nemcsak az óhajnál maradtam. Cselekedtem egyedül, saját felelősségemre akkor, amidőn az veszélyes volt. De később sem kerültem el a felelősségre vonást, mert vád alá helyeztek és perbe fogtak angolszász összeköttetéseim miatt, amelyet a későbbiek folyamán Lisszabon és Bernen át is kiépítettem.
Hogy ezen alapokra a politika nem épített, annak oka az, hogy minden egyetértés mel-lett Kállay habozott, félt, a Kormányzó Úr túl idős ember volt, és Kállay ezen felül féltékeny is volt, mert azt híresztelte rólam, hogy diktatúrára törekszem, és ezt a Kormányzó Úrnak is jelentette. Bizalmi krízisben voltunk. Konkrét javaslataim nem találták meg a kivitel tüzét, aminek felgyújtásához egyedül az én erőm kevés volt…
430 Ennek a különítmények a felállításával Szombathelyi már a Trifternben írt védőiratában is foglalkozik, s az ott leírtaknak lényege a következő: az amerikaiakkal 1942 őszén Isztambulban folytatott tárgyalások során azzal a kéréssel fordultak hozzá, hogy szervezzen partizánmozgalmat a németek ellen. Ennek hatására kezdte meg Szombathelyi szabadcsapatok felállítását a Duna–Tisza közén. Ezek hivatalosan, mint a partizánmozgalmak letörésére alkalmas alakulatok szerveződtek meg, valójában azonban a kormányzó és a kormány megdöntésére irányuló németbarát puccs esetén kerültek volna bevetésre. Szervezését azonban számos dolog akadályozta – anyagi természetű problémák mellett elsősorban a szélsőjobboldal hangos tiltakozása. 1944. március 20-áig – mikor a német megszállás következtében feloszlatásra került – mintegy 1500 fő kiképzésére és felszerelésére került sor. Kádár Gyula és Ujszászy István megerősítik ezt. (Ujszászy szerint Szombathelyi 5000 fős létszámra kapott engedélyt a belügyminisztertől.)
431 A kormányzóhoz feltétlenül hű alakulat felállítását tervezgetve, az első elképzelés az volt, hogy a szegedi 9.
gyalogezred – melynek tulajdonosa a kormányzó volt – tisztikarát szűrésnek vetik alá, és feltétlen kormányzó hű, nem németbarát parancsnokot neveznek ki az élére. Az ezredet felfejlesztik létszámban, fegyverzetben, tüzér-séggel és harckocsikkal is megerősítve mintegy központi tartalék dandárrá szervezik át. A Szombathelyi által kiszemelt parancsnok Kelety Lipót ezredes lett volna, de Horthy kormányzó az említett személy sváb származása miatt ebbe nem egyezett bele. A terv végül nem valósult meg.(Részletesen Kádár Gyula könyvében.) 1944. ok-tóberben ez a szegedi ezred azonnal átállt a nyilas oldalra!
Nem volt városbombázás. Ezt elkerülendő, annyira mentem, hogy a légvédelmi tüzér-ségünknek megtiltottam a tüzelést az ellenséges rep. Gépekre, amelyek átvonultak, nehogy provokáljunk.
432Mindenki meg volt elégedve és azt mondta, hogy csak rosszabb ne legyen. És ha Kállay büsz-ke volt arra, és ezt érdemének ismerik el, hogy kormányzata alatt a nemzet oly aránylagos nyugalomban élt, márpedig úgy látszik, elismerik, mert ő nincs a háborús bűnösök között – akkor ennek a nyugodt kormányzatnak az alappillére én, a Kállay kormány Vkf.-je voltam.
Befelé tartottam a frontot a Vkf. bírósággal magamra véve annak ódiumát, addig kifelé küz-döttem, harcoltam a németekkel egyedül elhagyatva, hogy az orosz háborúból kimaradhas-sunk. Senki ebben a küzdelmemben engem nem támogatott. Soha senki nem jött ki velem a miniszterek közül Hitlerhez tárgyalni, hanem magamra hagytak. Pedig akkor a legfontosabb külügyi problémák azon a fronton dőltek el. Emellett konspiráltam saját felelősségemre az angolszászokkal. Persze el is használódtam. Tőkémet feléltem, úgyhogy amikor a németek megszálltak 1944 márciusában, beosztásomból elkergettek. De még itt is utoljára tudtam any-nyi szolgálatot tenni, hogy a legrosszabbat, teljes megszállásunkat és bekebelezésünket a Né-metbirodalomba Hitlernél személyes közbelépésem által elhárítottam [...]"
433„[…] A Vkf.-nek a háború az eleme, mestersége. Ez hívta életre, ezért van. Lehet, hogy ez csúnya mesterség, de azt látjuk azért, hogy a Vkf. mesterségét még a leghaladottabb de-mokráciák is átvették, sőt nagyon racionálisan kiépítették. És így megfosztották a misztikus jellegétől.
A Vkf. tulajdonképpen az Isten kegyelméből való uralmi rendszer, vagyis a monarchi-kus államforma szüleménye, és mint ilyen klasszimonarchi-kus formájában Moltke német tábornokban testesül meg. Nincs közjogi állása. Nincs alkotmányos felelőssége. Az alkotmányon kívül és felül áll, mert az uralkodó tanácsadója és az ún. „legfőbb hadúri jogok” kifejezője (a kor-mánynak sem tartozott felelősséggel). A nyilvánosságtól elzárkózva sajtó és parlament elle-nőrzésén kívül dolgozik zajtalanul és így mintegy titokban. Ez a titkosság az, ami a hatalmi pozícióját a közvéleményben fokozza, de másrészt éppen ezért veszélyes szervnek tartják. Sok helyen ezt úgy fejezték ki, hogy kútmérgező.
A demokratikus államokban ezt a Vkf. funkciót megreformálták. A kormánynak rendel-ték alá. Annak felelős és a kormány pedig őérte, illetve cselekményeiért. A Vkf. politikai vagy mondjuk alkotmányos pozíciója teljesen tisztázott. A misztikum le van leplezve.
Nálunk az államfőnek biztosítva voltak a főhadúri jogok: a vezérlet, vezénylet és belszervezet. Ebbe beleszólása a népképviseletnek, parlamentnek nem volt. Az államfő ezen főhadúri jogokat a Vkf-en át érvényesítette, illetve ez volt neki a katonai tanácsadója. De nem egyedüli tanácsadója, mert a főhadsegéd ott állt közvetlen a kormányzó mellett egy külön iro-dával. Tanácsadónak tekinthető persze a H.M. is. A VKf-nek különben nálunk sem volt közjogi
432 Ezt az állítást Kállay is megerősíti visszaemlékezésében. Azt írja, hogy egyetlen esetben történt csak meg a tüzelés ténye, de az ezt elkövető zászlóst büntetésből azonnal áthelyezték. Szálasi Ferenc naplójának tanúsága szerint Szombathelyi vezérezredes a fenti utasítást egy telefonbeszélgetés során adta ki.
433 Kaló József: Szombathelyi Ferenc vezérezredes önéletrajza és védőbeszédének vázlata 1946-ból. Hadtörténeti Közlemények 2011/2. A részlet Szombathelyi Ferenc: „Curriculum vitae” írásából származik.
állása, sem alkotmányos felelőssége. A kormányhoz való viszonya abban jutott kifejezésre, hogy a Honv. miniszternek volt alárendelve és ezen át a kormánynak. Ez az alárendelés any-nyira ment, hogy a kormányzónak a vkf. csak azt adhatta elő, amit előzőleg a H.M.-nek jelen-tett. Így nézett ki nálunk a Vkf. Elég misztikus szerv volt, és ennek megfelelően minden intéz-mény, mely hozzá fűződött szintén az volt.
De volt a magyar Vkf-nek a kormányzó és H.M.-en kívül egy másik elöljárója, már olyan értelemben, hogy rá nagyon kellett vigyázni – ez a német hadvezetőség volt, amely a magyar hadseregbe (különösen a vezérkarba) nagyon jól be volt ágyazva. Különösen érzé-keny helyen ült a képviselőjük, a Vkf. defenzív osztályában,
434amely tudvalévőleg a kémelhá-rítással foglalkozott.
A magyar Vkf-nek volt még egy másik különleges oldala, és ez az volt, hogy egyben Főparancsnok is volt. Elődöm ugyanis a Főparancsnokságot megszüntette, funkcióit a Vkf.
teendőibe beolvasztotta.
435Így lett nálunk a Vkf. a legmagasabb elöljáró is, ami soha sehol sem volt, és így lett illetékes parancsnok, vagyis joghatóság. Így lett bírósága, mely eddig Főparancsnok bírósága volt, az átszervezés után Vkf. bíróság. Főparancsnoki minőségben tartozott reá a hadsereg kiképzése, fegyelmi ügyei és bizonyos mértékig az ország háborús hangulata feletti őrködés [...]
Működésem egész ideje alatt küzdöttem a totális teljesítés szelleme ellen, amely által körül voltam véve. Különösen a mértékadó vezérkar volt a totalitástól áthatva. Szerintük M.O.
436sorsa a Volgán fog eldőlni, ezért Magyarországnak fenntartás nélkül, totálisan, azon-nal bele kellett volna feküdni a háborúba. A totalisták voltak azok, akik szemrehányást csinál-tak nekem a doni csatavesztésért, mert szerintük ennek oka és talán tágabban fogva még a német vereség oka is az volt, hogy olyan kevés erővel mentünk ki a Donra. Persze ezek a totálisok a német győzelmet biztosra vették. Ezen felfogást én elvetettem, mert ennek követ-kezményeként M.O. teljes kivérzése és tönkremenése lett volna mielőbb, anélkül, hogy remé-nyeit megvalósíthatta volna.
A másik áramlat, amely ellen küzdöttem a béke, a pacifista áramlat volt. Ezek a paci-fisták a háborúból minden áron ki akartak maradni. Ezek voltak azok, akik azért vádoltak, hogy a Donra hadsereget küldtem ki. Szerintük semmit, még megszálló erőket sem kellett vol-na adni. Ez a vád álláspontja is. Azt hitték, hogy egy világégés közepette nekünk sikerülni fog a háborúból kimaradni. Ennek a békés áramlatnak következménye, bár ellenkező pólusról kiindulva, ugyanaz lett volna, mint a totalistáké, éspedig a nemzet erőinek totális belesodró-dása a háborúba. Ugyanis egy féktelen békepropaganda, éppúgy, mint katonai erők kiadásá-nak, illetve részvételének a háborúban való teljes megtagadása, a németeket felbőszítette vol-na, és fenyegető fellépésüket velünk szemben kiprovokálta volna. Egy orosz háború a németek szempontjából a Duna medence megbízható birtoklása nélkül elképzelhetetlen. Tehát ha nem teljesítünk semmit és ellenállunk, akkor a németek a helyzetet mielőbb tisztázzák politikailag, és ha így nem lehet, katonailag. Valószínű az, hogy nem is kellett volna erőszakot alkalmazni,
434 Lásd 243. lábjegyzet!
435 1940. március 3-án a honvédség főparancsnoka szolgálati állás megszűnt, jog- és hatásköreit a vezérkar főnö-ke vette át. Szombathelyi Ferenc szeptember 6-ától lett a Honvéd Vezérkar főnöfőnö-ke, 1941. november 1-jétől ve-zérezredesi rendfokozatban. A hivatkozott előd Werth Henrik altábornagy vezérkari főnök volt.
436 Magyarország